Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

WT2 május S. kelet-magt > rorbzag * oMat „Nagyvilági-est ÚIRA itthon LAPSZÉLEN : A mai szovjet líráról és prózáról Külföldi tapasztalatokkal Szabolcsban Hárman az NDK-t megjárt fiatalok közül Bensőséges és forró hangu­latú irodalmi estet rendezett a napokban a Móricz Zsig­mond Színházban a tanárkép­ző főiskola MSZBT-tagcso- portja, Nyíregyháza város tagcsoportjai, a TIT megyei szervezete és a Nagyvilág című folyóirat. Dr. Margócsy József meg­bízott főigazgató bevezető elő­adásában vázolta ez est cél­ját, programját, méltatta a rendező szerveit önfeláldozó tevékenységét a két nép köz­ti barátság irodalmi irányú fejlesztésében. A mai szovjet irodalomról és napjaink irodalmának, irodalmi gondjainak és prob- máinak a magyar olvasó elé tárásáról Elbert János, a Nagyvilág szerkesztő bizott­ságának tagja beszélt. Előadásának bevezető ré­szében a szovjet irodalom örökségéről, gazdag múltba ágyazottságáról beszélt, majd áttért a Nagyvilág szerkeszté­si törekvéseire, melyeikkel a magyar olvasótábor olyan szélességű tájékoztatására tö­rekszenek, amelybe belefél- a mai szovjet irodalom magas fokú eszmeisége, életismerete és nemzeti sokrétűsége. Elemezte Elbert János a huszas évek izgalmakkal — igazi értelemben vett izgal­makkal teli — művészi szen- zációjú és ugyanakkor vi­lágirodalmi rangú vállalkozá­sát, Majakovszkij, Jeszenyin Cvetajeva, Babel művészeté­ben. A huszas évek felfedezését, folyóirat! bemutatását a ma­gyar olvasó számára igen hasznosnál« mondotta. Utalt itt a harmincas évek Illyés Gyula szerkesztette Nyugat­jának az akkori szovjet iro­dalom keresztmetszetét 10 szerző általi bemutatására. És e két ténnyel azt is próbálta érzékeltetni, hogy milyen hé­zagpótló feladatokat-is el kell látnia a mai Nagyvilágnak. A harmincas évek irodal­mát említve szólt V. Ognyev Kosztya Rjabcev naplója his­torikus, ám mégis hasznos magyar fordításairól. A háborús évek, majd az ezt követő szovjet háborús „Könyvet minden ember kezébe” — ez az egyik jel­mondata az 1972-es nemzet­közi könyvévnek, amelyhez szorosan kapcsolódik a másik cél: „Könyvet minden gyer­mek kezébe”. Ez volt a mot­tója a megyénkben rendezett áprilisi gyermekkönyvhónap- nak is. Mint az egyik rendez­vényen elhangzott, csak abbéi a gyerekből lesz rendszeresen olvasó felnőtt, aki idejében megismerkedik a gyermek- irodalommal. A gyermekek könyvellátása, olvasása kul­túrájuk feljesztése érdekében rendezték meg az egész hó­napos eseménysorozatot. Elsőként a nagykállói já­rásban rendeztek író-olvasó találkozókat, amelynek során Fábián Zoltán József Attila- díjas író és dr. Kulin György csillagász, író találkozott a gyermekolvasókkal. A me­gyei megnyitót a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a Hókirálynő című mesejá­tékkal tartották április 9-én. A színházi előadás tapaszta­lataiból a rendezők azt álla­pították meg, hogy havonta legalább egy gyermekelőadást kellene tartani, amelyre a megye községeiből is eljut­hatnának a gyerekek. Aznap délután az úttörőházban a megye járásaiból érkezett gyermekküldöttek találkoztak a nyíregyházi úttörőkkel. Gyermekkönyvek íróit, il­lusztrátorait hívták meg író- olvasó találkozókra. Többek között Aszódi Éva. Dala László, Henzelmann Emma és Janikovszki Éva találkoztál! a szabolcsi gyerekekkel. Az irodalmat érintette, jelezve, hogy a magyar olvosóközön- ség előtt ez a legismertebb. Az igazán izgalmas témát — művészien és emberien fo­galmazva — az „új hullám” képviselőinek, Jevgenyij Jevtusenkónak, Róbert Rozs- gesztvcnszkijnek, Andrej Voznyeszenszkijnek, Jevgenyij Vinokurovnak, Bella Alima- dulinanak a költészetben: Csingiz Ajtmatov prózájában látja. Keveredik e kiteljesedő életművekben a múlt száza­dok hagyománya Majakovsz­kijjal, az egyéni látásmód a nép kollektív látásmódjával és ezeknek irodalmi vetiiletei- vel, valamint a soknemzeti­ségű szovjet állam dús lombú korproblémákat láttató iro­dalmi törekvéseivel. Elbert János bevezető előadásában azokat a gondo­kat is igyekezett hangsúlyoz­ni, sejtetni, amelyekkel a Kardos László professzor szerkesztette Nagyvilág szer­kesztősége és fordítógárdája küzd. amikor egy olyan gaz­dag irodalom, mint a szovjet népek irodalma java termésé­nek és irányzatainak a bemu­tatására törekszik a folyóirat hasábjain. Hogy minden és mindenki nem fér bele egy műsor előtti méltatásba, az természetes, s az is, hogy a műsorba sem. Az esten e kettőt — a mélta­tást és a műsort mégis átfo­gó egésznek éreztük. Mit hallottunk a műsorban? .4. Blokot, Jeszenyint, Cveta- jevát, Majakovszkijt, L. Mar- tinovot, Mettert, Bogomulo- vot. Voznyeszenszkijf, Jevtu- senkót és másokat. A művek értelembe hatolá- sát a rangos fordításokon túl Keres Emil Kossuth-díjas és Csernus Marianne értéssel és érzelemmel áthatott művészi előadásai jelentették. Gazda­gították a műsort a tanárkéD- ző főiskola hallgatóinak elő­adásában Chopin és Prokof- jev zeneszámai is. A rendező szervek hasznos fáradozását és a művészek magas fokú teljesítményét a hallgatóság lelkes tapssal kö­szöntő áte. Sigér Imre ünnepi események befejezésé­vel azonban nem ért véget a rendezvények sorozata. Már most tervezik, hogy májusban is több alkalommal rendeznek író-olvasó találkozókat. A legtöbb esetben a gyere­kek olyan könyveket kezde­nek olvasni — a szülők taná­csára —, amely annak ide­jén a szülők kedvenc olvas­mánya, volt. így az érdeklő­désből kieshetnek az azóta született új könyveik. Ezért került sor iskoláknál, szocia­lista brigádoknál olyan szülői értekezletekre, amelyeken könyvtárosok találkoztak a szülőkkel. A könyvtárosok ta­nácsot adtak, hogyan, milyen könyvekkel kezdjék megsze­rettetni a gyerekekkel az ol­vasást. A könyvhó’ap alkalmából három vándorkiállítás járta be a megyét. A ..Szép gyer­mekkönyvek'' és a ..Gyermek- Uönyv-illusztrációk" című ki­állítások mellett a szentend­rei gyerekek rajzaiból össze­állított kiállítás szerepelt a megye minden járásában. Megyénkben van a legtöbb gyerek. Ugyanakkor — mint azt egy felmérés megállapí­totta — Itt nagyon kevés gyerek olvas rendszeresen. A reflcktorfénvbe állított gyer­meki! ön,yvek egész hónapos ismertetése hozzájárult az ol­vasási kultúra fejlesztéséhez. Sajnos, ez a reflektor arra is rávilágított, hogy nincs elég .gyermekkönyv: a figyelem­felkeltés önmagában nem elég megfelelő számú és szín­vonalú gyerrruáckonyv nélkiil. Minden fiatal természetes igénye: megismerni más né­peket, idegen tájakat. A hat. vanas évék végén egyre több szabolcsi fiatal élt a lehető­séggel és jelentkezett az NDK-ba szakmát tanulni és dolgozni. A sok jelentkező közül csak azok juthattak ki. akik megfeleltek a feltételek­nek. Nem volt hiábavaló a válogatás, hiszen azok á fia­talok, akik kijutottak, a sza­bolcsi fiatalságot és a sza­bolcsi munkásokat képvisel­ték a Német Demokratikus Köztársaságban két, vagy há­rom éven át. Ezek a fiatalok élményekkel, nyelvtudással és szakmai tapasztalatokkal gazdagodva tértek vissza szű- kebb hazájukba. Közülük mutatunk be hármat. Nunliafesveiem — ahogy Gálik látja Gálilc Sándor, a MEZŐGÉP nyíregyházi gyáregységének lakatosa. A gyáregységvezető elégedetten beszél a fiatalem­ber szaktudásáról és munká­járól. Mint mondja, a közel­múltban magasabb beosztás­ba akarták helyezni, de nem vállalta — ragaszkodik ezüst- koszorús szocialista brigád­jához, Míg a fiatalember elő­kerül a géoek sűrűiéből, az. NDK-ban tanult fiatalokról beszél a gyáregységvezető: — A MEZŐGÉP minden gyáregységében találunk olyan fiatalt, aki az NDK- ban tanult és dolgozott. Ok a legképzettebb szakmunká­sok közé tartoznak, több újí­tó is van közöttük. Kollár Gyula a mi dolgozónk, a há­rom év alatt nemcsak a szak­máját, hanem a német nyel­vet is kitűnően, elsajátította. Főleg a műszaki nyelvet. En_ nek most hasznát veszi me­gyénk: a Nyíregyházán épü­lő teiporgyár egyik társkivi­telezője egy német cég. Az építkezéshez olyan tolmács­ra volt szükség, aki a német irodalmi nyelven kívül jól érti a műszaki nyelvet is. Kollár Gyulát most „kölcsön­adtuk” a tejipari vállalatnak. Neki is köszönhető, hogy jó ütemben épül a gyár. — Könyökig vagyok a munkában — mutat olajos karjára Gálik Sándor. Szí­vesen emlékszem vissza a Lipcsében töltött évekre. Hob byki állítás nyílt a Nyíregyházi Konzervgyárban A szakszervezet kultúrbizott- sága felhívására több, mint, 80 kiállító küldte be munká­ját. A Rákóczi-mintás. a hódmezővásárhelyi úri hím­zésű és a különböző kereszt­szemes párnák, térítők, asz- talgamitúrák ízlésesen össze­válogatott színekben pom­páznak. A divatos kötött és horgolt pulóveréi!. mellé­nyek főképp a munkásnőik munkáit dicsérik, de a férfi­ak is bebizonyították, hogy a kézimunka nem női privilé­gium. Egy nagy fali subasző­nyeg és egy piros-fekete ke­resztszemes, modern asztalte­rítővel nem kis meglepetést okozlak. A műszaki cikkek közül rádiók, lemezjátszók, a hiba­kereső multivibrátor, a kom­binált szignálgenerátor szá­mítanak nagy érdeklődésre különösen a fiatal fiúk és a szakmunkások körében. A ki­állítás érdekes darabja a 20 évvel ezelőtti 3 lámpás, tele­pes rádió, amely közép- és rövidhullámon egyaránt mű­ködik. A tenyérnyi kis adó egy szappanosdobozban ka­pott helyet. íme, a lelemé­nyességnek nincsenek határai. Minden kiállított darab Nyíregyházáról géplakatos szakmával mentem a Kirov Darugyárba, ott tökéletesítet. tem szakmámat és elsajátítot­tam a horizont fúrós szakmát A szakmai és egyéb tapasz­talatokat itteni kollégáinak továbbadta a fiatalember, s ennek a vállalat is hasznát veszi. Beszél az ottani mun­kafegyelemről. Elmondta: az NDK-ban 3 napos munkahét van, de ott folyamatosan dol­goznak a munkások, nem tar. tanak hosszú cigarettaszúne- tet, de nem is végeznek eről­tetett munkát. Munka után, vagy hét végén gyakran tar­tottak a gyáriak német—ma­gyar futballmérkőzést. Más­nap, vagy hétfő délelőtt a magyarok munka közben — vagy ^ munka helyett — a meccset tárgyalták, a néme­tek szótlanul dolgoztak... Gá­lik Sándor brigádjában is fo­lyamatos a munka, csak mű­szak után lehet szó fociról. Talán ennek is köszönhető az ezüstkoszoxű. Ha jön a kamion... Vészeli Pál a Nyíregyházi Konzervgyárban villanysze­relő. — A Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium és Szakkö­zépiskolában elektromos gép. szerelő szakmát tanultam. Érettségi után mentem az NDK-ba, hogy bővítsem az elektromossággal kapcsolatos tudásomat, s hogy megtanul­jam a német nyelvet. Azt hiszem, mindkét célomat el­értem : tanultam autóvilla­mosságot, villanyszerelést, az erősáramú gépekről'is oktat­ták. s áf nőmet 'ÓVélvet is si­került megtanulnom. A fiatalember a 3 év alatt az erfurti gyárban elektro­mos kapcsolószekrényeket A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban nyílt meg április 29-én este Hu­szár István festőművész ki­állítása. A tárlaton megjelent igen nagy számú közönséget Fekete Ferenc, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának főelőadója köszön­tötte, s bevezetőjében ismer. kapott egy számot és a ven­dégkönyvbe bejegyzett véle­mények alapján jutalmazzák a kiállítókat. Ahogy a köny­vecskét nézegettük, megálla­píthattuk, hogy nem lesz könnyű dolguk az összesítők­nek. Egy-egy név mellett hosszú számoszlopok sorakoz­nak. A sok szép munka kő­gyártott, Suhlban egy áruház építkezésén villanyszerelés­sel és reklámcsövek szerelé­sével foglalkozott. Hildburg­hausen ben egy épülő gyárba villanyt vezetett. Az. a véle­ménye. hogy a németek kor­szerűbben és gyorsabban szerelik az elektromos háló­zatot, s korszerűbbek náluk a munkavédelmi felszerelé­sek is. Szakmai tudását a sza­bolcsi építőiparban is tudná hasznosítani, de egyelőre ma­rad a konzervgyárban, mivel édesanyja is itt dolgozik. Né­ha szakmai vitákat kezdemé. n.yez, ezek a viták hasznosak. Nyelvtudásának is hasznát veszi a gyár. Egy osztrák cég importál a gyártól, s ha jön a kamion, ő a tolmács. „'Német szerszámmal dolgozunk" — Az NDK-ba évek óta ex­portál a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet. A kö­zeljövőben bővül export- tevékenységünk. Most szállít­juk a radiátorok prototípusát — mutat a gépkocsira Mihály Gyula lakatos. Több német szerszámmal dolgozunk, jól értem a szerszámok feliratát és használatát. Sajnos, a né­met nyelvet nem tudtam el­sajátítani, azért megértetem magam a németekkel, ha hozzánk jönnek. Karl-Marx. Stadtban tanultam és dol­goztam. Ott szoktam hozzá a közepes tempójú, folyamatos munkához. Mihály Gyula és társai igaz barátságot kötöttek a német munkásokkal. Egybehangzó vélemény szerint a szabolcsi vasasfiatalok nagyszerűen helytálltak az NDK-ban. Az ott szerzett tapasztalataikat jól kamatoztatják itthon. tetést adott Huszár István munkásságáról, korábbi ha­zai és külföldi kiállításairól. A tárlatvezető szerepét ez­úttal a művész töltötte be; a kiállított képek születésé­ről, technikájáról és a művé-j szi eszközökről beszélt. Húsz — vegyes technikával készült — kép szerepel a tárlaton. zül így is nehéz a legszebbet kiválasztani. A hobbyki állítás két hétig lesz nyitva. A további tervek között egy munkavédelmi té­májú fotokiáljítás szerepel és bizonyára nem árulunk el titkot, ha megemlítjük: régi­ségek kiállítására is gondol­nak a szervezők. Pítolja a tsz A tsz-ek elsődleges terme­lési feladataik mellett mind­jobban foglalkoznak kiegé­szítő tevékenységgel. Ezt igazolja a pócspetri Béke Tsz építőbrigádja. Két éve alakították mer a brigádot. A faluból ing. ó építőipari szakmunkásoknak teremtettek helyben állandó munkaalkalmat. Az első ti­zenkét fős létszám, a múlt évben már 23-re növekedett. Olyan munkák sorát végez­te el a tsz építőrészlege, melyekkel nagyvállalat nem foglal! ózhat, kisiparos pe­dig túl kevés hozzá. Tsz-tugoknak kilenc új la­kást épített fel. teljes átadás­ra a brigád. Felújította a szomszédos máriapócsi orvo­si lakást, rendelőt, a csecse­mőotthont, az általános is­kola melléképületeit. A tsz saját beruházásában elké­szült két komfort nélküli és egy komfortos szolgálati la­kás. Végre bekerítették a kö­zös központi majort. Tataroz­tak. átalakították a segédü­zemi műhelyeket. Részben társadalmi munkában felújí­tottak. korszerűsítettek egy régi épületet, melyben a fa­lusi KISZ-szervezet klubot rendezett be. A lakóházak űj kerítéseihez a betonelemek mintegy 70 százalékát ugyan­csak a tsz építőrészlege ké­szítette. A 25 tagú építöbrigád 3 millió 230 ezer forint értékű munkát végzett az elmúlt esztendőben. Jól járt a tsz. De jól a falu is. Idén már harminc fővel indult a brigád. Termelési terve is megnövekedett: 3 millió 700 ezer forint. Nagy szükséget pótolt a pócspetri tsz. (asztalos) Hiányzik A vásárlók visszatérő pa­nasza, nem lehet kapni, vagy csak nagyon ritkán női e* férfi, valamint gyermek bal­lonkabátot. A boltvezetők nem tudnak megnyugtató választ adni arra, miért akadozik ez a na­gyon keresett divatcikk szál­lítása, miért nem tud rend­szeresen, megfelelő mennyi­ségben balloftpbatot adni a nagykereskedelem. Nem jobb a helyzet a szin­tetikus alapanyagokból ké„ szült férfi, női pulóvereknél Különösen férfi ingpulóve­rekben nagy a hiány. Ha né­ha érkezik is kisebb meny- nyiségben, pillanatok alatt megvásárolják. Hiányzik még a női és fér­fikerékpár. Különösen a női kerékpároknál nagy a ke­reslet és nem lehet kapni. (f. P) Módosították a kávészabványt Az utóbbi itjőben igen jelentősen megnőtt az üzletek kávéválasztéka. Jelenleg mintegy 20 féle kávé kapható, ezért időszerűvé vált a ká­vészabvány módosítása, ki- terjesztése. 10 évvel ezelőtt^ ugyanis amikor a jelenleg ér­vényben levő szabvány ké­szült, még csak 3—4 féle ká­vét árusítottak, így a most kapható kávék többségénél nem szabályozza előírás a pörkölés módját, a kávésze­mek megkövetelhető legki­sebb méretét stb. A Magyar Szabványügyi Hivatal most, külön-külön megállapítja, mennyi a nor­mál minőségű Amigó, az Omnia, az Alibaba stb ható­anyaga, milyen az íze, s hogy a fogyasztók állandóan azo­nos minőségű kávét vásárol­hassanak előírja a keverési arányokat. Meghatározzák azt is, ha valamelyik kávé éppen nem kapható a világ­piacon, melyik kávéból mennyivel helyettesíthető. Elő­írják a koffeinmentes kávé minőségi követelményeit is. Külön szabványt készítenek a pótkávékra, azaz a kávésze. rekre. Az új szabvány még az idén elkészül. Ccfc’cződölt a gyermekkony vitanap megyei rendezvénysorozata Huszár István kiállítása Hobbykiállítás a konzervgyárban A kiállítás látogatói érdeklődéssel nézik munkatársnőik kézimunkáit. (H. J. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents