Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

WW. május ft i. (Meá t&ftt-WK&rlRm&rrB Kijelölték a Málta elleni csapatot A „hodászi hatos*4 Barra László, Nagy József, Garami Ferenc, Kujbus Já­nos, Demeter Imre és Kuj­bus Péter névé sportberkek­ben már szinte egyet jelent a Hodászi Tsz SE-vel. ök, mint társadalmi sportmun- kások már hosszú ideje irá­nyítják a nagyközség sport­életét, elismerésre méltó eredményeket felmutatva. Az idén közülük többen jubileu­mot ünnepelnek. Barra Lász­ló, egyesületi elnök és Nagy József intéző 20—20, Deme­ter Imre és Kujbus Péter pedig 10—10 évvel ezelőtt jegyezték el magukat a ho­dászi sportélettel. Az évek számát tekintve azonban nincs szégyenkezni valója Garami Ferencnek és Kuj­bus Jánosnak sem, mert 17, illetve 11 éve oszlopos tagjai az egyesület elnökségének. Kuj busók csapata A „hodászi hatos” — mert így nevezik őket — működé­se alatt egész sor figyelemre méltó eredményt ért el. A legszebb sikernek mégis a kézilabda sportág meghono­sítását tartják. Hodászon Szabolcs-Szatmár községei közül elsőnek alakult meg a férfi kézilabdacsapat. Az 1960-as esztendőben először a Kujbus család tagjai is­merték meg ezt a népszerű sportágat, s „családi” csa­pattal rendelkeztek. A férfiegyüttes megala. kulását követte a női csapat is, s a hodászi nők és férfiak azóta rendszeresen részt vesznek a megyei felnőtt bajnokság küzdelmeiben, váltakozó sikerekkel. Az. idei bajnokságban mindkét együttes jól kezdett. A két- két győzelemmel és egy-egy vereséggel jelenleg a női együttes a 6. helyen, a férfi­csapat pedig az 5. helyen áll a bajnoki táblázaton. A Kujbus család tagjai a mai csapatban is megtalál­hatók. A férfiegyüttes ed­zéseit Kujbus Péter irá­nyítja, de mint játékos is ál­landó tagja a k#zdő hetes­nek. Rajta, kívül még négy Kujbus található a csapat­nál, György, János, Sándor és Ferenc. A női csapathoz már „csak” egy Kujbus ju­tott, Kujbus János, edző. Mindkét együttes február végén kezdte el a felkészü­lést a bajnoki rajtra, heti két edzéssel. Játékosgondja, ik nincsenek, hiszen a nők­nél 16-an — Tejfel Jolán. Sepovics Julianna, Földvári Éva, Földvári Irén, Földvári Edit, Moldván Valéria, Bar­ra Ibolya, Puskás Ilona, Kul­csár Éva, Tóth Erzsébet, Be- czö Irén, Bozó Judit, Dankó Julianna, Tejfel II. Jolán, Pál Erzsébet és Kiss Mária —, a férfiaknál pedig 14-en — Szabó Mihály, Sinka Já­nos, Moldván Ferenc, Ko­vács János, Hunyor Béla, Szondi Ferenc, Pető Sándor, Barra Ferenc, Sinka György és az öt Kujbus — állnak a csapat rendelkezésére. Az egyesület elnöksége az idén mindkét csapatnál a 7—8 hely valamelyikének meg­szerzését tűzte ki célul. Távolabbi terv: megyei I. osztály Hodászon, mint megyénk sok községében, a labdarú­gás a legnépszerűbb sport­ág. A labdarúgók állandó tagjai a megyei II. osztályú bajnokságnak. A 1971/72-es bajnokságban a csapat köve­ti a régi hagyományokat, jó középcsapattá vált. Jelenleg a 7. helyen állnak s ez azt bizonyítja, hogy nem volt elérhetetlen cél a bajnokság előtt kitűzött 7—8 hely megszerzése. Az együttest közel két év­tizede már, hogy Garami Ferenc, a helyi általános is­kola tanára készíti fel a baj­nokságra. Jelenleg a felnőtt csapatnak 21-es kerete van — Berták Antal, Szimicsku Zoltán, Demeter Imre, Va­don Ferenc, Nagy János, Va­don Sándor, Jakab István, Nagy József, Demeter János, Kujbus Gyula, Lakatos Já­nos, Román Sándor, Tanicsár Zoltán, Helmeczi József, Helmeczi Béla, Garami An­tal, Román István, Illés György, Sütő Sándor, Sütő József és Máté András — akik közül közel fele ifjúsági játékos. Az egyesület vezetőségé­nek a fiatalítással tervei vannak. Egy olyan ütőképes, Sátoraljaújhelytől néhány kilométerre, Mikóiháza mel­lett rendezték meg a Kili­án György-emlékversenyt. A kellemes versenyidőben né­hány olyan versenyzőnek, aki kevésbé jártas a hegyi tere­pen az átlagosnál nagyobb megterhelést jelentett a táv megtétele. Eredmények: Felnőtt férfiak, táv 7850 méter, 12 ellenőrzőpont: 1. Hajdú László (Elektromos) 1:47:07, 2. Józsi Gyula (Elektromos), 3:09:50, 3. Merkovszki István (Bottyán SE) 1 hibapont. Ifjúsági férfiak, táv 6625 méter, 8 ellenőrzőpont: 1. Magyar József (Elektromos) 1:04:39, 2. Krajcsovics And­rás (Elektromos) 1:21:35, 3. Veress Sándor (Bessenyei G. K-várda) 1:30:06. Csapatban: 1. Elektromos (Magyar, Krajcsovics) 2:16:14, 2. Bes. senye! G: K-várda (Veres, Szabó) 3:06:11, 3. 111. ITSK ifjúsági együttest szeretné­nek kialakítani, amely a ké­sőbbiek folyamán megoldja az utánpótlásgondot és felve­szi a harcot a megyei I. osz­tályba való jutásért. Mert, mint az egyesület vezetői mondják, a nagyközségi cím kötelezi őket, szeretnének egy megyei I. osztályú lab­darúgócsapatot. Iskolai sportélet és tömegsport A termelőszövetkezeti egyesület utánpótlásgond­ját a helyi általános iskola oldja meg. Garami Ferenc és Kujbus János tanárok veze­tésével az iskolában pezsgő sportélet zajlik. A kézilabda­csapat 10 éven keresztül nem talált már legyőzőre a mátészalkai járásban, a négytusázók pedig hét éve veretlenek. A község felnőtt női kézilabdacsapatának a zömét is az általános iskolá­sok alkotják. A járási és megyei sparta- kiádokon rendszeresen jó eredményekkel „rukkolnak” ki a hodásziak. A járási atlé­tikai számokban mindig do­bogósak, sőt tavaly a me­gyei spartakiádon Sepovics Erzsébet a 2. helyen végzett. Ezeket az atlétikai eredmé­nyeket látva a sportegyesület atlétikai szakosztályt szeret­ne alakítani. Ezek azonban az anyagiaktól függnek. A „hodászi hatos” tehát eredményesen dolgozik a nagyközség sportéletének irányításában. Bagoly Dániel Kísvárda (Gál, Lun ezer) 3:32:11. Serdülő fiúk, táv 4425 mé­ter, 7 ellenőrzőpont: l.-Csd- lószki István (Elektromos) 56:39, 2. -FtleB^áTOS3 ^ 10 ITSK) 1:05:45, 3. Kukucska György (Elektromos) 1:12:00. Csapatban: 1. Elektromos (Csalószki, Kukucska) 2:08:39, 2. Bottyán SE (Kiss, Mészáros) 2:45:27, 3. 110 ITSK (Filep, Barna) 1 hiba­pont. Ifjúsági nők, táv 4425 mé­ter, 7 ellenőrzőpont: 1. Balku Marianna (Bottyán SE) 51:40, 2. Lecza Erzsébet (Császy G. Kisvárda) 58:03, 3. Danku Ilona (Császy G.) 1:02:00. Csapatban: 1. Csá. szy G. Kisvárda I. (Lecza. Danku) 2:00:03; 2. Császy G. II. (Kiss, Vincze) 2:08:30, 3. Császy G. III. (Dienes, Büty­kös) 2:28:15. (lányi) Csütörtök délelőtt a Málta ellen készülő magyar labda­rúgó válogatott keret mint­egy 70 perces labda nélküli erőnléti edzést tartott Esz­tergomban. Ebben az időben a két sérült játékos, Brani- kovits és Fazekas a sport­Sporihirek Gelsenkirchen: Rzinhard „Stan Libuda, a nyugatné­met válogatott és a Schalke 04 híres szélsője hároméves szerződést kötött a francia második ligás Racing Stras. bourg együttesével. ★ Brüsszel: A belga kupa döntőjébe az Anderlecht és a Standard Liege jutott. ★ Lisszabon: Euseibo nem játszik a portugál válogatott­ban a május 10-én Nicosiá­ban sorra kerülő világbajno­ki selejtező mérkőzésen. Jose Augusto szövetségi kapitány szerint Eusebio jelenleg nincs a legjobb formában. ★ Róma: Hétfőn jelölik ki a 18 tagú olasz válogatott ke­retet a május 13-án Brüsz- szelben sorra kerülő, Belgium elleni EB-visszavágóra. ★ Isztambul: A brazil Santos barátságos mérkőzésen 40 000 néző előtt 6:1 (2:0) arányban győzött a Fenerbahcse eflen. A jelentés szerint Pelé egy gólt lőtt. Az MLSZ elnökségének ülése — -Az, MLSZ elnöksége csütör­tökön délutáni ülésén egye­bek mellett foglalkozott az NB -I-ben bekövetkezett idény közbeni edzőváltozások kér­désével. Álláspontja az, hogy helyteleníti az edzőváltozáso- kát és ezek ügyében vizsgá­latot rendelt el. Uj gyakorlatot vezetnek be a sárga kártyával figyelmez­tetett játékosok ügyében: má­jus 14-től kezdve egyrészt nyilvántartást vezetnek a ki­állított játékosokról, más­részt az egy évadon belül két sárga kártyával figyelmezte­tett játékosokat automatiku­san eltiltják egy bajnoki, vagy MNK-mérkőzéstől. Elkészítette az MLSZ a já­tékvezetők jelölését a mün­cheni olimpiára: első helyen Emsberger Gyulát, második helyen Palotai Károlyt jelöl­ték. kórházban járt vizsgálaton, ahol megállapították, hogy szombatig nem lesznek harcképesek. Illovszky Ru­dolf kapitány így behívta újra a legjobbak közé a B- keretből Kocsis Lajost. Mi is történi? A nyíregyházi sportkedve­lők meglepve vették tudomá­sul, hogy a Nyíregyházi Spar­tacus NB I-es női röplabda- csapata vasárnap, hazai pá­lyán 3:2-re kapott ki — 2:0- ás vezetés után — az utolsó helyen álló Almásfüzitői Tim­földtől. Többen érdeklődtek sportrovatun.knál, hogy a csa­pat egyik legjobbja, Sasváriné miért nem játszott az ötödik, döntő játszmában? A válaszért a Nyíregyházi Spartacus SE elnökiéhez, Murczkó Károlyhoz fordul­tunk, aki a következőket mondta. — 2:2-as játszmaarán ynál, a találkozó szünetében felte­hetően. vita alakult ki a nyír­egyházi játékosok között. S még tartott a szünet, amikor Sasváriné felszerelését magá­hoz véve ingerültein elhagyta a játékteret. Bement az öl­tözőbe, felöltözött... A csapat nélküle játszotta végig a dön­tő, ötödik játszmát, amelyet el is veszített. — Mindannyiunkat nagyon meglepett a játékos magatar­tása. Tudjuk jól, hogy a csa­pat egyik legjobbja, s játéiká- ra nagy szükség is van. A ta­lálkozón mégis cserben­hagyta az együttest. Nagy kár, hogy annyira ideges volt, mert vele bizonnyal meg­nyertük volna a találkozót. — Az elnökség Sasvárinétól éppen azt várná, hogy — mint nagyszerű képességű röplab- dázó, edző és szakember — lelkesítse és tanítsa a fiatalo­kat. Az ügyet olyan döntéssel fogja elnökségünk lezárni, hogy a jövőben elkerülhessük a hasonló esetdfet. Valóban pletyka? Érdekes pletykákat lehet manapság hallani a megyei bajnoki labdarúgó-mérkőzé­sekről. Az egyik találkozó — mesélte az egyik szurkoló — alig kezdődött el, amikor a partjelző magához kérte a já­tékvezetőt, s közölte vele, hogy a vendégek X. Y. nevű védője megrúgta a hazaiak egyik csatárát. A játékvezető megkérdezte, hogy melyik vé­dő volt az, hányas számú mezt viseli, hogy néz ki? A partjelző erre csak azt hajto­gatta, hogy X. Y. volt a vét­kes... A játékvezető kiállítot­ta a játékost... Ezzel él is dőlt a találkozó sorsa... A szövetségi kapitány ki­hirdette a szombaton a Me­gyeri úton pályára lépő . ti­zenegyet. Géczi — Vépi, Páncsics, Vidáts, Juhász P. — Juhász I., Szűcs — Szőke, Bene, Du­nai II, Zámbó. A másik mérkőzésen 11-est ítélt a játékvezető a hazai csapat ellen. Indok: az egyik védőjátékos a 16-oson belül (?) felvágta az ellenfél csatá­rát... Akik lát ák: legalább l méterrel a 16-oson kívül tör­tént, mondják... Közeleg a bajnoki év haj­rája! A fenti esetek — hang­súlyozzuk — „pletykáknak” számítanak. Úgy mesélték a szurkolók... Mi bízunk abban, hogy az ilyen esetek valóban csak petykáknak bizonyul­tak... Megtalálta önmagái A Nyíregyháza Petőfi férfi, NB II-es kézilabdacsapatá­ban egyre jobb teljesítményt nyújt a fiatal Varga, aki után egyre inkább érdeklőd­nék a szurkolók. A együttes egyik tapasztalt, elismert tu­dású játékosa, Fekete Lajos ezt mondta róla. — Egyre inkább megtalálja önmagát a tavasza idényben a pályán. A magas, tehetséges játékos mérkőzésről mérkő­zésre rendkívül eredményes, mind közelről, mind pedig át­lövésiből. Egyre jobban érzi a kaput, jó ütemben és nagy erővel lő. Az együttes egyik igen hasznos játékosává fej­lődött Mindehhez csak ennyit: vasárnap, a Gyöngyösi Vasas Izzó elleni rendkívül értékes győzelemből a fiatal Varga 8 góllal vette ki részét Gratu­lálunk! Sakkozó lányok Tiszai Kálmán, a megyei sakkszövetség elnöke levelé­ben a következőket írta sprtrovatunknak: — A Magyar Sakk Szövet­ség értesítése alapján Ördög Mária, a Nyírbátori MEDOSZ és Zsögöny Ilona, a Nyíregy­házi Petőfi versenyzői maghí­vást kaptak az országos sakk női utánpótlóskeretbe. Ennek megfelelően május 27- én B alatonszépl aíkon országos szintű versenyen mérik össze tudásukat más megyék tehet­séges, fiatal női sakkozóival. — A meghívás nagy örö­münkre szolgál — írta befe­jezésül a megyei szövetség el­nöke —, mert női sakkver­senyzőink eddigi sikereit, az országos versenyeken elért magas helyezésüket ismerik el ezzel. Bézi László Tájékozódási futás Kilián György-emlékvcrseny SPORTTURMIX /. Zolotarjov: Edzősors Ügy történt minden, aho­gyan vártam: virággal és ze­nekarral fogadtak. Az egyesület minden focis­ta tagja családostul vonult ki a fogadásomra. A fiúk vállukon vittek ki a pálya­udvar előtti térre, ahol rög­tönzött gyűlést tartottak. A tiszteletemre összesereglett tömeg fölött hatalmas transzparens rikított: ÜD­VÖZÖLJÜK AZ ÜJ ED­ZŐT!!!” A város legtekin­télyesebb sportmecénása egy jókora pirosra sült kenyeret meg egy dobozka sót, a he­lyettes egy lakáskiutalást, a helyettes helyettese pedig egy lepecsételt, tömött borí­tékot nyomott a kezembe. A nők kendőiket lobogtatták felém, a gyerekek bájosan integettek, a felnőtt szurko­lók pedig kórusban fújták: „Meg-jött vég-re! Él-jen! Éljen!” Én diszkréten mosolyog­tam, röviden válaszoltam az üdvözlő beszédekre, majd kocsiba ültem, berántottam a Volga ajtaját és töprengve dőltem hátra a kényelmes bőrülésen. Az efféle fogad­tatás ugyanis nem volt már újság nekem. Engem ilyes­mivel már aligha lehetett bámulatba ejteni. Másnap reggel meglátogat­tam a város vezetőit. Hatá­rozottan kinyilatkoztatták, hogy náluk magas fizetést és határtalan bizalmat él­vezhetek. Napközben összehívtam a focistákat és grafikonon sű­rítve vázoltam előttük az élenjáró fővárosi csapat el­leni döntő mérkőzésre való felkészülés tervét. Egyetlen hét állt a ren­delkezésemre. Rettenete­sen megizzasztott minden játékos. Valamennyi tapasz­talatomat, tudásomat, ener­giámat, találékonyságomat igyekeztem a lábukba vará­zsolni. Megismertettem ve­lük a modern labdarúgás legújabb taktikai elveit. Fo­koztam az általános erőnlé­ti felkészülést. Arra is meg szerettem volna tanítani a fiúkat, hogy ne csak a lá­bukkal, hanem az eszükkel is dolgozzanak. Tekintélyem a hét folya­mán szüntelenül nőtt, s a mérkőzés előestéjén érte ei a tetőpontját. A találkozó előtt fél órával még egyszer elismételtem a játékosoknak a taktikai uta­sításokat, lelket öntöttem be­léjük újra és — a szállásom­ra mentem. Leültem a televízió elé, s vártam. A közvetítés első nyolc perce alatt mozdulatlanul terpeszkedtem a fotelben. Előérzetekkel gazdagon meg­áldott ember vagyok. Ezért a kilencedik percben köny- nyedén felálltam, kihúztam az ágy alól bőröndömet, és a már jól beidegződött moz­dulattal nyitottam fel a fe­delét. Ugyanekkor az egyik fővárosi csatár hirtelen ki­ugrott. Lövés! — mire a szvetteremet és két ingemet a bőröndbe ejtettem. A sok­sok ezer szurkoló kétségbe­esve szisszent fel. Kapu­fa!... A szvettert és egyik inget visszavettem a bő­röndből. Üjabb lövés! — visszaejtettem a szvettert. Gól! Hajaj! Elpakoltam a villanyborotvát, a papucsot és a pizsamát. Amíg a mieink ellentámadásba len­dültek, összeszedtem többi holmimat is. Majd megkér­tem a postát, hívják fel és kapcsolják szülővárosombe- li lakásomat. Csapatunk elkeseredetten támadott. A két szélső ügye­sen, okosan helyet cserélt, kicselezték a védőkét, vil­lámgyors leadás, lövés — góól! A tribünön fülsiketítő örömujjongás. A bőröndöm- ■ hoz léptem és tétován meg­álltam. A játék az első fél­idő végéig váltakozó siker­rel folytatódott. A második félidő első per­ceiben izgatottan mászkál­tam a bőrönd meg a tévéké­szülék között. Az ellenfél viharos támadást indított, s a labda máris ott táncolt a mi hálónkban. Pontosan ek­kor szólalt meg a telefon. A feleségem jelentkezett, ott­honról. — Muszjácska, — szóltam nyugodtan a telefonba — üd­vözöllek. Itt minden rend­ben. A munkát befejeztem. Ma este hazautazom. A je­gyet már egy hete megvet­tem. Te ne aggódj semmi miatt. A holnapi napot oda­haza töltöm — átutazó­ban ... — Nem értem — kérdezte a feleségem — meddig dol­gozol te még abban a város­ban?! — A mérkőzés már a nyolc/anadik percben jár — pillantottam az órámra — tehát még kb. tíz percig. Csókollak, drágám!... A játékvezető tizenegyest ítélt ellenünk. Felhúztam a kalucsnimat, fogtam a felöl- ' tőmet és a kalapomat. Lö­vés! És a kapus hihetetlen ügyesen hárít! Határozott mozdulattal rúgtam le az egyik kalucsnit. A közönség tapsolt, de a labda már me­gint a mi térfelünkön patto­gott. A sárcipő újra a lábamra került. Balhátvédünk előre­vágta a labdát a mezőnybe — s én természetesen már megint kalucsni nélkül áll­tam. Üj ellentámadás — új­ra fel a cipőt! Középcsatá­runk előretör, ragyogó kiug­rás — leveszem a kalapo­mat. Gyönyörű csel — le­dobom a felöltőmet. A cen­ter kicselezi a jobbhátvédet — lehajítom az egyik ka­lucsnit. Kicselezi a balhát­védet — lehajítom a másik kalucsnit. Hatalmas lövés — góóólü! Gól! Gól! Befejező füttyszó: 2:2! Nagyszerű! Arcomon rejtélyes mo­soly bújkált. Felvettem a te­lefonkagylót és felhívtam a városi főmecénás titkárnő­jét. — Bocsánat — kérdeztem — mit is tartalmaz a meg­állapodás döntetlen eseté­ben? — Rögtön utánanézek!... Kínos szünet következett. Vártam. Kelletlenül szá­molgattam pulzusom veré­sét. A titkárnő papírok kö­zött lapozgatott, majd meg­szólalt : — Na, meg is van! Hall engem?... Szóval... ne­künk egyetlen edző sem fe­lel meg hosszabb távon. Ki­vételes eset csak az, ha a csapat mindig győz. Akkor maradhat az edző. Nekürik győzelem kell, bármilyen áron. A sovány kis döntet­lenkék nem sokat érnek. — Igen... Nagyon szépen köszönöm — mondtam és felhúztam a sárcipőimet. Lassan indultam el a pá­lyaudvar felé abban a cso­dálatos estében. Ott várt a lelkes tömeg a pályaudvar előtti téren, ott volt legelői a kenyér a sóval, ott voltak a virágok, a zenekar és a ri­kító transzparens. De a ku­tya se szólt hozzám egy szót sem. Ugyanis nem engem búcsúztattak. Az új edzőt fogadták. Krecsmáry László fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents