Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
19?2. május 28, feELET-MAGYAROBSZAíS S. oldal Szövetkezeti demokrácia — forintra váltva „Gomex—Gramoxone—Tiszavasvári Alkaloida—/. C. I ” ismerik negyvenöt országban közgazdasági tény, hogy a mezőgazdaság egyike a legköltségesebb ágazatoknak, ahol az országos produktum minden .százaléknyi emelése újabb milliárdok befektetését követeli meg; munkában, gépekben, vegyszerekben, szaktudásban. Ezen az úton járunk és nem is eredménytelenül. De tartalék mégis van a magyar mezőgazdaságban. Ha nem is oly könnyen felismerhető és nem is oly könnyen mozgósítható, de van. Nem szándékozom itt recepteket adni, hiszen gazdaság és gazdaság között ekkora különbségek soha nem voltak még mezőgazdaságunkban, mint most. Ami a legjobb az egvik helyen, a legnagyobb hiba lehel másutt? Egyedi vizsgálat alapján lehet csak megtalálni a tartalékokat. Általános vonásuk azonban mégis vannak. Meghökkentően hangzik, de igaz: véleményem szerint hazánkban a legnagyobb tartalék a szövetkezeti demokráciában található meg. Mert valódi nagyüzemek lettek tsz-eink és tény, hogy mondjuk ezer emberrel a negyed- évenkénti közgyűléseken nem lehet minden apró-cseprő dolgot megbeszélni. Előtérbe kerültek tehát a vállalatszerű vonások és módszerek. Az ember egy kicsit háttérbe szorult. Pedig változatlanul és mindig is az ember marad társadalmunkban és gazdaságunkban a legfontosabb termelőerő. Egy szövetkezeti közösségen belül a rossz hangulat nagyobb kárt csinálhat, mint a tőkehiány, és az emberek; nyunkakedVe, ön- tevékenysége több hasznot hajthat, mint a legcsillogobb John Dear kombájn. MEGVANNAK VÉGEREDMÉNYBEN az alapszabály- szerű formái annak, hogy az emberek véleményt tudjanak nyilvánítani a közgyűlések közötti időszakokban is. A bizottságok és szervezetek seregét azonban nem mindenütt működtetik és ahol igen, ott sem mindig jól. Élettel kell megtölteni ezeket a kereteket, hogy kiskirálykodás, munkaügyi viták, tagsági kű- lönérdekek, szűkebb csoport- érdekek elhanyagolása ne ronthassa a közhangulatot, ami megtermett az ne futhasson mellékvágányokra. Ezer ember között se gépiesen, se ösztönösen nem lehet demokratikus légkört teremteni, de a fórumok öntevékeny, ügyes, lelkiismeretes felhasználásával igenis meg lehet nyerni ezer ember szívét a közös ügynek. A munka irányítása még mindig része egy kicsit a demokráciának. Egy falu kicsi közösség, kevés a választék, sok az elkötelezettség. Mindenki odahaza tudja megmondani milyen gyakori, hogy egy funkciót azért bíznak valakire, mert más hirtelenjében nem akadt; sőt, még rosszabb esetben azért, mert hát annak az elvtársnak is adni kell valami funkciót. A legeslegegyszerűbb esetben csak ezer forintok, súlyosabb esetben mar milliók pazarlódnak él ilyen döntések miatt. A nagyüzem csakugyan vallalatszerű és ebben a felfogásban irgalmatlan. Nem viseli el, ha rosszul vezetik. Egy szakosított gazdaságot tönkre lehet tenni azzal, hogy a főagronómus hiúságának engedve egy kézbe adjuk az összes főágazatok gyeplőjét. De egy brigád munkáját is terméketlenné tehetjük, ha vezetőnek nevezünk ki valakit, aki jó szakember ide, jó szakember oda, öt helyen bizonyította már be, hogy nem tud bánni az emberekkel. Minden egységet — legyen kicsi, vagy nagy — olyan ember vezessen, aki ért hozzá, és aki speciálisan ahhoz a munkaterülethez ért. Akkor is, ha másvalaki esetleg megsértődik. Az egyszemélyi vezető tartson rendet, szavának súlya legyen. És ezt a súlyt ne csupán a szakértelme adja, de az is, hogy ismeri az emberek véleményét és olyan utasítást ad ki, amivel az emberek egyetértenek. így tárulnak fel olyan tartalékok, amelyek létezését elméleti számolgatással soha nem lehetne kideríteni. ADDIG HASZNÁLTUK a „korszerű" és a „hagyományos” fogalmakat, amíg ezekkel valósággal megosztottuk a mozgalmat. Vannak korszerű 'gazdaságaink, amelyek a hagyományos formákat már röstellenék és vannak hagyományos gazdaságaink, amelyeknek szinte elvettük az önbizalmát, gondolni se mernek a korszerűre, mert nekik arra úgy sincs pénzük. Tartalékaink egyik jelentős területe, hogy próbáljuk ismét közelíteni egymáshoz ezt a két fogalmat. Higgyük el végre, hogy a csillogó műszerek, az okos automaták mellett nagyon jó szolgálatot tehet még egy rozsdás kapa vagy egy ügyesen termelésbe állított nádtetős pajta. A tudományos módszerekkel kidolgozott készpénzes munkadíjazás egyáltalán nem bizonyos, hogy minden sarokban feleslegessé tette a részes művelést. A másik oldalon pedig a legszegényebb gazdaságban is adódhat munkafolyamat, amelyet néhány ezer, legfeljebb néhány tízezer forint előteremtésével legalább részben korszerűsíteni lehet, a kicsi közösség szempontjából igen jelentős többletjövedelem lehetőségét teremtve meg ily módon. Arról nem is beszélve, hogy ha a szegénységre hivatkozással elspórolják a műtrágyát vagy a jószágoktól a fehérjét, a gyógyszert, akkor szinte erőszakkal konzerválják a szegénységet. Befejezésül pedig néhány szót a legolcsóbban mozgósítható tartalékról. Ezt úgy hívják, hogy háztáji gazdaság, a tartalék feltárásának útja pedig a közös és a háztáji szerves egységbe olvasztása. Nem túlzunk, ha azt mond-* juk, hogy szövetkezeti gazdaságainknak legalább felében ezzel a lehetőséggel komolyan nem gondoltak még. Pedig éppen a sertéshizlalás tavalyi felfutása bizonyította be, hogy a költségeket — ha vannak — a tag maga is szívesen elvállalja, ha segítik és jól érthető, közeli célt rajzolnak eléje. A sertéshizlaláshoz hasonló lehetőség sok van még a háztáji gazdálkodásban, egyik helyen ez, a másik helyen az. Az ide befektetett vezetési kapacitás lehet hogy nem mutatkozik, vagy csak részben mutatkozik közvetlenül a közös kasszában. De biztos, hogy eredménnyel mutatkozik meg a tagok zsebében — és így a tagok hangulatában — valamint az ország háztartásában. VANNAK TEHÁT TARTALÉKOK. Persze a lehetőségek nem tolakodóak, nem kiabá- lóak, kihasználásuk nem olyan egyszerű, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. A tartalékok segítségével nem is fokozhatjuk csak úgy uk- mukfukk ötven százalékká a mezőgazdaság hozzájárulá- „sát a nemzeti jövedelemhez. De országosan milliárdokat teremthetünk elő ezen az úton, egy-egy gazdaság hozamait pedig igenis fokozhatjuk adott esetben , akár 20—30 százalékkal is! Éöldeáki Béla „Hass, alkoss, gyarapíts!” — a Himnusz nagy költő jenek szavai. S aki ars poeti- cájának vallotta, nem költő volt, csak egy fiatal, falusi gyógyszerész, a büdszantmi- hályi Kabay János. A magyar parlagon negyvennégy emberével indított — talán nem túlzás azt mondani — világhódító útjára egy kezdetleges kis üzemet. Most volt negyvenöt esztendeje, 1027. április 15-én. A falusi gyógyszerész a mák gubójából alkaloidákat készített. A Tiszavasvári ' vegyészeti gyár azóta is hűen őrzi a hagyományt, s a világhírűvé lett nagyüzemet ma is így ismerik a föld negyvenöt országában, ahová szállít: Alkaloida. Jtf Ősök — surceal Előttem egy arhívkép. egy régi gőzgép, az első mobil morfinkivőnó. Egy másik felvételen 12 munkás surc- cal. micisapkában, a mobil motorjával, üllővel, nehéz kalapácsokkal a gépház előtt. ök voltak az ősök, a hagyomány, az első munkáskollektíva. Mennyit változott a világ 45 év óta! Aki látja a gépkocsikat, a munkából haza siető, s a váltásra igyekvő emboreket, nem tudja, hol megy az igazgató, ki a segédmunkás és a főmérnök. Naponl^ 2 ezer ember jár be az Alkaloida kapuján. Ennek a gyárnak már jegyzik a nevét. A Szovjetunióban, az NSZK-ban, a skandináv államokban, Olaszországban, Délkelet- Ázsiában csakúgy, mint Latin-Ambrikában. Veszik a termékét, a mákgubóból kifőzött mőrfin!, hogy tovább dolgozzák fel nyugtátoknak fájdalomcsillapítóknak. Az utóbbi időben már Magyarországon is ismerik a tiszavasvári gyárat. Orvosok, akik receptekre írják a készítményeiket, gyógyszerészek, akik a tablettáikkal, drazséikkal találkoznak. S a betegek, akik addig talán sohasem hallották ennek a nagyközségnek . a hevét, s különösein a gyára hírét. Ha igaz az, amit a Chemische Industrie című nemzetközi szaklap írt; hogy „Magyarország a Kelet gyógyszergyára”, akkor bizonyosan az is igaz: az Alkaloida ennek a gyógyszergyárnak egyik jelentős üzeme. Hazánk a "világ gyógyszerex- portőrjei között a hetedik. S hogy ilyen előkelő a helyezésünk. az Tiszavasvárinak is köszönhető. Nem valószínűtlen: a ti- «zavasvári munká-sás'^zo^'' keze \ nvomán készült Oxieodon, Diocodon, Hid- rocodin és a Codein tartalmú gyógyszerekkel csillapítják a svéd szülőanya, az olasz balesete* és a vietnami sebesült kisdiák fájdalmait. „A világon egyedülálló.,.“ Izgalmas téma mindig és Újra: hogyan jutott el a mo- bilkivonótól idáig, a korszerű gépsorokig, a csőrengste- kig, addig, hogy a BNV an- gpl pavilonja előtt egy szembetűnő rekIámon is olvashassuk: „Gomex—Gramoxone — Tiszavasvári Alkaloida — I. C. {.” Ezt megírni jó toll. jó szem. s egy szép kötet kellene. Szabolcs megye monográfiája 1930-ben jelent meg. Egy mondata figyelemre méltó: „Büdszentmihályon épüli és működik az egész világon egyedülálló gyártási módszer • szerint dolgozó Alkaloida Vegyészeti Gyár, amely száraz' mákszárból állít elő alkaloidákat, főképpen morfiumot...” A morfium lehet méreg és gyógyszer. A gyár hivatása az utóbbit szolgálja. A csöveken át pneumatikusan szárítják a mákgubót, amely ide, be a főmérnöki irodába is úgy hallik, mintha kukoricát pattogtatnának. Valovics Gyulánál, a fiatal igazgatónál éppen angolok tárgyglnak. Mándoki István, aki alig 28 éves korábban kapta meg a nehézipari minisztertől a kinevezést erre a megtisztelő posztra, figyelmes házigazda, tudja, mire van szüksége a hírlapírónak. Ö mondja, hogy a kezdet a mákgubó. Amiből kevés van nálunk, éppen ezért behozatalra szorulunk a Szovjetunióból, s Törökországból. Hogy a gyár rendkívül nagy összegeket áldoz a nemesílé-- re, az új kísérletekre, hogy a zöldmák feldolgozásával próbálnak előre jutni. Nehéz örökség Mándoki István nyíregyházi, apja vasutas, 10 éve végezte a vegyipari technikumot. akkor lett a gyár ösztöndíjasa. 5 éve sincs, hogy vegyészként került Tiszavas- váriha, s ma már főmérnök, az igazgató műszaki helyettese. — Nehéz örökség olyan emberek helyébe lépni, akik előttem ezen a poszton voltak — . mondja őszintén. Egyik elődje a Chin óin igazgatója. a másik a fővárosi gyárban kutatási vezető, a harmadik Debrecenben professzor. a negyedik a jelenlegi igazgató. • Hozzáteszi, hogy a gyár is, a munkásgárda is fiatalodik, az átlagéletkor 32 év. Olyan vezetőkkel , dolgozni, mint Sziavik László. Gyöngy István, Nagy Sándor, Maczkó Gábor és a többi nagy tapasztalaté, nagy tekintélyű szakember — büszkeség és öröm. Budapest, a gyógyszergyártás központja távol van Ti- szavgsváritól. A hármas úton is 230 kilométer. Messze a Technika Háza, az előadások, a szakmérnöki továbbképzés többi színhelyei, a rendezvények. De azárt itt is lehet dolgozni. Megalakították a gyárak a Magyar Kémikusok Egyesülete helyi csoportját, működik a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsa, debreceni nyelvoktatók tanítanak angolt, németet a gyárban. Itt vannak a szakkönyvek, a folyóiratok, idő van, mert a gyári lakónegyeden' kívül nem marad más szórakozási lehetőség. Az Alkaloida és Tiszavajsvári egy és ugyanaz. A nagyközség munkaképes és helyben dolgozó lakói közel a felének ez a gyár ad munkát. S szakképzettséget is az olt dolgozók 50 százalékának. Készülnek a feladatokra. Az utánpótlásra egy jellemző, adat: az ország vegyipari szakmunkáik ép zc,s si nek tanulmányi versenyén az ellő 5 helyezést a tiszavasváriak vitték el. Ij üzem. új gárda Az úton nem lehet megállni. Előbb alapanyagokat gyártottak, majd gyógyszereket. Most már növényvédő szareket is. A Gomex nevű gyomirtó milliókat takarít meg devizában. Az angol I. C. I-céggel megállaoodtak, hogy Tiszavasvári gyártja a Gramoxone-t is. Egv új megállapodás érteimében egy svájci .vegyi konszernnel is . koÜbsráTfc • ti— a burgenvg- bogár elleni szer, a Solvirex 10, G. hazai alkalmazására. A svájci Sandoz-céatől három űj gyógyszerkészítmény gyártási jogát is átvették. A Sandozten drazsét már készítik, s ezzel az ekcéma, a különböző allergiás t-ünetek hatásos ellenszerét találtuk meg. Uj gárda, új üzem. új technológia. S mégis! A miniszteri kollégium méltán ismerte el, hogy a nagyok közé felnövekvő tiszavasvári gyárban elmaradt az új létesítmények próbaüzemelése. Nem volt rá szükség. Amit próbaüzem címén termeltek, azonnal elindulhatott a külföldre. Lehetne még részletezni a minap avatott gyárrá nőtt üzem történéseit, de a fenti-; ek magukért beszélnek. Kabay János gyárbeli szobrán ez a három szó áll: „Küzdött. teremtett, alapított’*. Utódai is ezt teszik. Kopka János A tudomány és művészei szabolcsi műhelyéből (24.) Angyal Sándor riportsorozata A holnapot „álmodják” Amikor elkészül egy-egy tetszetős épület, mély még városiasabbá teszi a várost, gyönyörködünk benne és dicsérjük az építőket. Kevésszer gondolunk azokra, akik — divatos kifejezéssel élve — „megálmodták” a létesítményt. — Tehát ebben az épületben álmodoznak? A nyíregyházi Bercsényi utcán, a NYIRTERV egyik barátságos szobájában ezt a vá- - laszt kapjuk: „Helyesebb úgy mondani, hogy az építésznek 20—30 évre előre kell tekintenie. hogy amit ő megálmodik, az később is méltó színfoltja legyen a városnak.’' Megyénk szellemi életének egyik rendkívül jelentős bázisa ez a tervezőiroda. Száznegyvenén — közöttük 25 mérnök — azon fáradoznak itt, hogy kielégítsék a megyében jelentkező tervezési igényeket. Nem kisebb• feladat: keresni a legkorszerűbb techno, lógiát. meghonosítani azt itt Szabolcsban is. Aztáp, ha mái 3.7 álmodást említettük: eleget kell tenniük az esztétikai követelményeknek is. (Kevesen hinnék, hogy milyen harc kérdése ez; olykor még a közvéleménnyel is birkózniuk kell, mert a merész, az új. igen sokszor ellenállásba ütközik.) Mondják: korunk követelménye a szocialista, realista építészet. Aztán azt is mondják, mennyire félreértelmezték ezt itt nálunk az 50-es években, amikor rátérjek a klasszicizáló stílusra- (Görög oszlopfő az irodaház előtt, a szabadtéri színpadnál.) Joggal kérdeztek rá erre egyesek: mit keres a görög osz- lop a vasbeton korszakban? Mert a m£ építészete „a vasbeton. üveg. acél és, műanyag”. Aztán cáfolják azt a tévhitet, hogy mindehhez te- ménytelen pénzre van szükség. Pénz kell, de nem az az egyedüli üdvözítő. Ha a beruházó ..szabad kezet” enged az építésznek, akkor korántsem lesz luxus az, ami korszerű. Az új stílus első jegyeiként említik a megye székhelyén lévő Zrínyi ’gimnáziumot, vagy az SZTK íjiegyei központját, amely már a nagy- közönség tetszését is elnyerte. Ezt a stílust tovább fejlesztik, legközelebbi megnyilvánulása az új megyei művelődési ház lesz. Persze, az esztétikához korszerű technológiák bevezetésére is szükség van. Jelentős szerepet vállaltak az iroda mérnökei a blokkos, majd az alagútzsalus építési mód meg. honosításában nálunk. Ez utóbbi módszerrel négy- és ki. lencemeletes változatban közel ezer lakás épül meg megyénk három városában. Az ipari épületek tervezése, építése terén tg. jelentős változások következtek be. Tervezőmérnökeink sikereit jelzik az olyan létesítmények, mint a Nyírbátori Növényolajipari Vállalatnál elkészült gabonasiló (Scholtz Béla), a MOM mátészalkai üzeme (Bán Ferenc), vag^ az Auróra Cipőgyár Nyírbátori üzeme, s a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai üzemér nek tervei (Kajathy Attila). Legújabban az általuk terve- zett könnyűszerkezetű ipari csarnokok keltenek országos feltűnést. A Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori üzeme volt az első ..fecske” ebben, legújabb jele a Nyíregyházi Textilruházati Vállalat ú.i csarnoka is bizonyítja a megoldás életrevalóságát: gyors, olcsó és a célnak megfelelő. Az építészetileg szükséges könnyűszerkezeteket megyei gyártóbázisra tervezték, s most négytantenmes iskola készítésére folynak a kísérletek. Hasonlóan az acélszer- kezet fokozottabb felhasználását sikerült megoldani a VAGÉP-pel történő kooperá- lás során: kevesen tudják, hogy a Balatonföldváron elkészült szórakoztató kombinát szabolcsi tervek alapján, szabolcsi kivitelezéssel készült. (Kulcsár Attila és Bán Ferenc legújabb országos sikere.) Ezekből úgy tűnik, hogy az iroda „álmodozói” csupán az extramegoldásokra fordítják energiájukat. Korántsincs ez így, tevékenységük fő gerince a megyei tervezési igény maximális kielégítése, s en. nek során a meglévő anyagi eszközök leggazdaságosabb felhasználása. Egy év alatt — a kivitelezés után — fél milliárd forintot érő létesítmény terveit készítik el, s közöttük a legváltozatosabb magasépítési tervdokumentációkat, közmű- és útépítési terveket. Teljesítik az egészségügyi, a művelődési és szociális létesítmények tervezésére benyújtott igényeket. (A Mátészalkán készült új kórházi pavilon — Márton István munkája — a hasonló létesítmények közül messze kiemelkedik.) Amíg a tervrajzok, a makettek elkészülnek, a mérnökök, az építészek igyekeznek elsajátítani szaktudományuk legújabb. ismereteit. Éneikül nem lehetne merész vállalkozásokba fogni, nem lehetne sikerrel szerepelni az országos pályázatokon, szép díjakat nyerni a Kiváli ifjú mérnök mozgalomban, s miniszteri . kitüntetésekhez jutni egyre gyakrabban. Most házi nivódíjjal serkentik a még elmélyültebb munkára dolgozóikat. amit minden évben, az építők napján nyújtanak majd át. A sok munka, a „búvárkodás” és a külföldi tanulmányutak mellett még arra is jut energiájukból, hogy részt vállaljanak a társadalmi óvodaéoítési akcióból csakúgy, mint a tsz-bekötő utak terveinek elkészítéséből, s hogy az MTESZ-ben. a Ha, zafias Népfrontnál is eleget tegyenek társadalmi kötelezettségeiknek. Ezért is igaz, hogy a nyír, egyházi Bercsényi utcán, a NYIRTERV székhazában a rajzasztalok fölött a — való, ságot álmodják.
