Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

I. efäa!

KELET-MAGYARORSZAG

1972. mátuí SS.

(Folytatás a* X. oldalról)

Nixon Podgomij társaságában elvonult a felsorakozott alakulat előtt, miközben meghajlással tisztelgett a csapatzászló előtt. Következtek a szovjet állami és társadalmi személyiségek bemutatása az amerikai vendégeknek, majd Nixon honfitársait, a moszkvai amerikai kolónia tagjait üdvözölhette.

A repülőtérről az amerikai elnök a Kremlbe, szállására hajtatott. Nixont ugyanott szállásolták el, mint annak idején De Gaulle és Pompidou francia elnököket. A krembeli lakosztály egyébként valaha a cári család trónörökösének szállása volt.

Brezsnyev fogadta Nixont

Hétfőn délután a Kremlben találkozott Leonyid Brezsnyev, ay- SZKP főtitkára és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke.

A találkozón olyan kérdéseket vitattak meg, amelyek nek elvi jelentőségük van a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak további fejlesztése szempontjából. Egyben kezdetét jelentette a nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszélő. Beknek is.

A tárgyszerű és őszinte légkörben tartott megbeszélés megmutatta, hogy mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői találkozásának.

A felek kölcsönösen kifejezésre juttatták, hogy konstruktív eredmények elérése a

tárgyalások során megfelel mindkét ország népe érdekének éppúgy, mint a nemzetközi feszültség enyhülése és az általános biztonság érdekeinek.

A két fél szóvivője később közölte az újságírókkal, hogy a találkozóra a Kremlben, Brezsnyev dolgozószobájában került sor. Mint Leonyid Zamjatyin, szovjet szóvivő elmondta. a megbeszélés csaknem % óra hosszat, 18,30- tól 20,15-ig tartott. Ezért a vacsora a Kremlben a tervezettnél később kezdődött. Zamjatyin rámutatott: mint a kiadott közlemény is hangoztatta, a most folyó tárgyalásoknak nemcsak a két fél kapcsolataira, hanem az egész nemzetközi helyzetre kihatásuk lehet, azok megfelelnek a népek érdekeinek.

Díszvacsora

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet minisztertanács hétfőn este a Kremlben vacsorát adott Richard Nixon amerikai elnök és felesége tiszteletére. A Granovitgjg- palotában megrendezett vacsorán szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Pod- gornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigin miniszterelnök, az SZKP elnökségének tagjai és póttagjai, a KB több

a Kremlben

titkára, a minisztertanács elnökhelyettesei, valamint a kormány több tagja — köztük Gromiko, Grecsko, Fúróévá — és más személyiségek vették részt. Amerikai részről jelen voltak az elnök ki. séretének tagjai.

A vacsora előtt a megjelent vendégeket Podgornij és Koszigin mutatta be Nixon elnöknek és feleségének.

A vacsorán Podgomij és Nixon pohárköszöntőt mondott.

Podgornij pohárköszöntője

— Tisztelt elnök úr, tisztelt mrs. Nixon, hölgyeim és uraim, elvtársak! — kezdte beszédét Nyikolaj Podgornij.

— Engedjék meg, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány nevében üdvözöljem önöket elnök úr, az ön feleségét és mindazokat, akik szovjetunióbeli látogatásukra eljöttek önökkel. Ez az első eset, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke hivatalos látogatást tesz országunkban. Az ön látogatása és a szovjet vezetők találkozása önnel már csak azért is fontos eseményt jelentenek. A tárgyalások eredményei sok tekintetben előre meghatározzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kétoldalú kapcsolatok távlatait. Ezek az eredmények minden bizonnyal befolyással lesznek majd arra. hogyan fejlődik tovább a nemzetközi helyzet — a szilárd béke és az általános biztonság megszilárdítása, avagy a feszültség fokozódása irányában.

— Mi abból indulunk ki, 'hogy a személyes találkozók, az államok vezetői közötti őszinte véleménycserék elősegítik az olyan kölcsönösen elfogadható megoldások felkutatását, amelyek megfelelnek a népek érdekeinek, a béke megőrzése érdekeinek, s hozzájárulnak azoknak a nehézségeknek a leküzdéséhez, amelyek a legkülönbözőbb eredetű és jellegű okokból kifolyólag merülnek fel.

— A Szovjetunióban ezért nagy jelentőséget tulajdonítanak a tervek szerint a kérdések széles körét felölelő szovjet—amerikai tárgyalásoknak. Mi realista pozíciókból kiindulva fogjuk fel ezeket a tárgyalásokat és politikánk elveinek megfelelően minden erőnket latba vetjük a pozitív eredmények és azoknak a reményeknek az igazolása érdekében, amelyeket ezekhez a tárgyalásokhoz országainkban és határainkon kívül fűznek Ugyanilyen jó szándékot várunk a másik féltől is.

— Elnök úr!

— ön a mai nap folyamán már megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyewel, az

SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, amelynek folyamán megkezdődött az eszmecsere a szovjet—amerikai kapcsolatok és a jelenlegi nemzetközi helyzet problémáiról.

— Nemzetközi politikánk elvei és azok az elvek, amelyek más országokhoz, köztük az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainkban vezérelnek bennünket, ismertek. Nemrégiben ezeket az elveket ismét a legnagyobb határozottsággal és pontossággal megerősítették pártunk XXIV. kongresszusának határozataiban és az SZKP Központi Bizottságának a napokban megtartott plénumán. Minket ezek az elvek vezéreltek mindig, s a jövőben is ragaszkodunk hozzájuk gyakorlati tevékenységünkben. A Szovjetunió a szocialista közösség országaival és az összes többi békeszerető erőkkel együtt következetesen síkraszáll a béke védelméért, azért, hogy megszabadítsuk a ma élő és a leendő nemzedékeket a háborús veszélytől, a nukleáris konfliktus szörnyűségeitől és azért, hogy felszámolhassuk a háborús tűzfészkeket.

— A gyökeres fordulat hf- vei vagyunk a föld minden kontinensén a jelenlegi feszültségek enyhítése érdeké ben a népeknek a fegyverkezés súlyos terheitől való megszabadítása, a nemzetközi problémák tárgyalások útján

való békés politikai rendezése érdekében és állást foglalunk amellett, hogy tekintetbe kell venni a népek vágyait és akaratát, azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy külső beavatkozás és nyomás gyakorlása nélkül maguk döntsenek sorsukról.

— Vlagyimir Ujics Lenin, a szovjet állam alapítója már államunk létének első éveiben megalapozta a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés objektív szükségességét és lehetőségét. A Szovjetunió ma csakúgy, mint korábban, kész fejleszteni és elmélyíteni a célirányos együttműködés viszonyait és a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat más társadalmi rendszerű államokkal.

A tétel teljes mértékben vonatkozik az Egyesült Államokkal való viszonyunkra is, még abban az értelemben is, hogy a békés együttélést nem szabad leegyszerűsíteni úgy, hogy csak azt jelentse: nincs háború. Amikor azt mondjuk, hogy békés együttélési politikánkban nem teszünk kivételt az Egyesült Államokkal sem. e kijelentés mögött az a valóságos törekvésünk áll, hogy javítsuk és fejlesszük a szovjet—amerikai kapcsolatokat. A Szovjetunió lehetségesnek és kívánatosnak tartja, nemcsak a jó kapcsolatok, hanem a baráti kapcsolatok kialakítását is a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, érthető módon nem valamely harmadik országok, vagy népek kárára.

— Természetes, hogy a társadalmi rendszereink közötti különbségek, az államaink között a világpolitika egész sor lényeges és fontos területén elfoglalt pozíciókban található eltérések komoly problémákat szülnek a szovjet—amerikai viszonyban, s ezeket mi távolról sem kicsinyeljük le. De még a természetükben elvi jellegű nézetkülönbségek esetén is vannak objektív tényezők, amelyek meghatározzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös érdekét ^s szükségleteit abban a tekintetben, hogy cselekedeteikkel el kell hárí- taniok a globális háború veszélyét, ki kell küszöbölniök a szovjet—amerikai kapcsolatokból a „hidegháború” maradványait, amennyire csak lehetséges meg kell tisztítaniuk kapcsolataikat mindattól, ami bonyodalmakat okozott a múltban és teherként nehezedik rájuk mind a mai napig.

— A Szovjetunió és az Egyesült Államok olyan hatalmak, amelyek élvonalba jutottak a tudomány és a technika fejlesztésében, gigászi gazdasági potenciállal rendelkeznek és természeti kincsekben gazdagok. Népeink nagy súllyal járultak hozzá az emberiség kultúrája kincsestárának gyarapításához. Mindez tekintélyés anyagi alapot jelent, amely a kölcsönös megegyezés megléte esetén lehetővé teszi a szovjet—amerikai együttműködés kialakítását a legkülönbözőbb területeken és olyan nagyméretű tervek realizálását, amelyek megfelelnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok által világunkban elfoglalt helynek, országaink színvonalának.

— Országaink népénél hagyomány a kölcsönös tisztelet és a barátság. A szovjet nép emlékezetében élénken él az a közös harc, amelyet a második világháború éveiben a hitlerista Németország és a militarista Japán ellen vívtunk. Igen jelentékeny már magában véve az a tény is, hogy országaink mindkét világháborúban szövetségesek voltak.

— Az ENSZ alapokmánya értelmében a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjainak a többi tagokkal együtt fontos szerepet kell betölteni a nemzetközi béke fenntartáséban. És a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor együttes erőfeszítésekkel sikerült megtalálni az érdekek ésszerű egyensúlyát, mind a két ország, mind pedig más érdekelt államok viszonylatában, mindig megnyíltak a lehetőségek az éles konfliktusok és helyzetek rendezésére, fontos nemzetközi megállapodások és szerződések megkötéséle. Más szavakkal: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködése a jóakart szellemében, a szovjet—amerikai kapcsolatok javítása mindig a béke javát szolgálta.

—s Mi abból indulunk ki, hogy a szovjet—amerikai tárgyalások hozzájárulnak majd a megoldásra érett nemzetközi feladatok rendezéséhez, a szovjet és az amerikai nép javára, valamennyi nép javára, az egyetemes béke javára.

— Úgy véljük, elnök úr. hogy ez a látogatás lehetővé teszi az öp és kedves felesége számára, hogy jobban megismerjék országunkat. Érzékeljék a kommunista építés azon grandiózus terveinek arányait, amelyek megvalósításán a szovjet nép fáradozik. Megérezzék alkotó munkájának ritmusát és

meg egyszer meggyőződjenek róla, hogy a szovjet emberek elkötelezték magukat a béke ügye mellett.

— Emeljük poharunkat a tárgyalások sikerére, arra., hogy országaink népeinek, a békének és a nemzetközi biztonságnak az erdekeit szolgáljak.

— Emeljük poharunkat az

elnök úr és felesége egészségére!

Podgornij beszédére Nixon válaszolt.

Nixon pohárköszöntője

— Szeretném kifejezni kö- szönetemet azért a vendégszeretetért, amelyben feleségemet, engem és csoportunk minden tagját részesítik most, amikor amerikai elnök először látogat el Moszkvába.

— Az orosz nép bátorsága, amellyel nemzedékről nemzedékre hősiesen védelmezte ezt a várost a támadók ellen, nagyon is szemléletessé teszi ezt a nézőpontot: Moszkvába csak békés úton járva lehet jönni.

— Ebben az ősi palotában

valamennyien szinte kézzelfogható közelségben érezzük a történelmet. Oroszok és amerikaiak fegyvertársakként találkoztak itt, hogy kidolgozzák a második világháború néhány kulcsfontosságú döntését — s ezzel példát mutassanak az,olyan háborús együttműködésre,

amelyet túl sokáig nem követtünk a békeidőben. Ezen a héten e falak között azért találkozunk, hogy olyan elhatározásokra jussunk, amelyek segíthetik a világ békéjéhez vezető út kikövezését.

— Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt nagyhatalom. Népeink nagy népek. Népeink hosszú története során sohasem harcoltunk egymás ellen háborúban. Jussunk most olyan döntésekre, amelyek biztosítják, hogy sose harcoljunk a jövőben.

— Az amerikai nép békét akar. Tudom, hogy a szovjet népek is békét akarnak. Hő vágyam, hogy népeink képviselőiként együttműködhessünk annak biztosítására, hogy a világ minden népe élvezhesse a béke áldását.

— A múlt csúcstalálkozóira „szellemükért” emlékeznek. Arra kell törekednünk, hogy a moszkvai csúcstalálkozóra lényégéért emlékezzenek.

— A több, mint kétéves gondos előkészület bebizonyította : komolyan készülünk erre, s lehetségessé tette, hogy úgy kezdjük meg találkozónkat, hogy « konkrét megállapodásokra jussunk.

— Nem olyan régen figyelmünket még relatív erőviszonyaink kötötték le. De a nukleáris korszakban, amikor az erőfölény nem jelent biztonságot, a nagyhatalmaknak is meg kell tanulniok az élet igazságát: az olyan megállapodások, amelyek az egyik fél vélt gyengeségére alapozódnak, csak arra vezetnek, hogy ez a fél megkettőzi erőfeszítéseit a másik utolérésére, az olyan egyezményék viszont, amelyek a kölcsönös megbecsülésre és a kölcsönösségre alapozódnak, nagyobb eséllyel rendelkeznek arra, hogy tartósan fennmaradnak

— Mivel mindketten abból indulunk ki, hogy az egyenlőség és a kölcsönös megbecsülés alapján haladunk előre, olyan pillanatban találkozunk, amikor realitássá tehetjük a békés együttműködést.

— Abból a célból, hogy ezt az alkalmat a lehető legjobban használjuk ki, tisztában keli lennünk ezzel: míg a köztünk levő különbségek jelentős része alapvető ugyanakkor jelentős közös érdekünk a béke és a biztonság.

— Tudomásul kell vennünk, hogy a nagy nukleáris hatalmakat magasztos felelősség terheli: minden válság idején mértéktartóan kell viselkedniük és pozitív lépéseket kell tenniük azért, hogy elkerüljék a közvetlen konfrontációt. A nagy erővel nagy felelősség jár együtt. A

Magyar vezetők részvéttávirata Zs. Szambu halála alkalmábél

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, & Minisztertanács elnöke, Apró Antal, a Magyar Nép- köztársaság országgyűlésének elnöke részvéttáviratot küldött Jumzsagijn Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének.

„Mély megrendüléssel értesültünk a mongol nép nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló alakjának, Zsam- szrangijn Szambu elvtársnak a Móngol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottsága tagjának elhunyté ról.

Szambu elvtárs csaknem 20 éves államelnöki tevékenysége alatt a Mongol Népköz- társaság hatalmas fejlődést ért el, amely joggal váltotta ki az egész világ haladó közvéleményének elismerését.

Szambu elvtárs a magyar nép igaz barátja volt, aki személyesen is sokat tett a

Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kapcsolatainak erősítéséért.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány, az országgyűlés és egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki igaz barátunk és harcostársunk, Zsamszran- gijn Szambu elvtárs elhunyta alkalmából. A magyar kommunisták, a magyar dől. gozók megőrzik Szambu elv- társ emlékét” — hangzik egyebek közt a távirat.

★

Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével magyar küldöttség utazott Mongóliába Zsamszrangijn Szambu, a Mongol Népi Forradalmi Fárt Politikai Bizottsága tagja, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének elnöke temetésére. A delegáció tagjai: Cseterki Lajos, aa MSZMP KB tagja, az Elnöki Tanács titkára és Krajcsik Mihály, a Magyar Népköztársaság ( Ulánbátort rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

Heves harcok Hűé környékén

A dél-vietnami népi felsza- oadító erők hétfőn re * 1 harckocsik támogatásával áttörték Hűé egykori császár- város külső védelmi gyűrűjét, s mintegy három kilométerrel visszaszorították a saigoni kormánycsapatokat. A várostól 32 kilométerrel északra levő My Chanh támaszpont térségéből heves harcokról érkeztek jelentések.

A dél-vietnami központi fennsíkon, a Kontum tartományi székhelytől északra és északnyugatra lévő öt kilométeres körzetben különösen véres harcok folynak — jelentette az AFP. A népi erők által immár három hét óta ostromlott Kontum városát csak légihíd segítségével tudják utánpótlással ellátni.

Továbbra is élénk harci tevékenység szintere An Loc térsége. Az elmúlt 24 órában a hazafiak mintegy kétezer lövedéke csapódott be a varos térségébe.

béke mindig akkor kerül veszélybe, amikor az erőt nem kíséri felelősségtudat. Használjuk hát erőnket mindig arra, hogy megtartsuk a békét, sosem arra, hogy megszegjük azt.

— Tisztában kell lennünk továbbá azzal is, hogy a nagyhatalmak felelősségéhez tartozik: használják fel befolyásukat más konfliktusokban, vagy válságban levő népeknél arra, hogy azok mérsékletet tanúsítsanak. Hadd fejtsem ki, hogy mi az, amit — véleményem szerint — mindketten szeretnénk látni ennek a hétnek a során.

— Először is be szeretnénk fejezni a munkát azokon a területeke, amelyeket sok éves türelmes tárgyalásokkal készítettünk elő a végső döntésre. Kiindulópontunkul kölcsönös kapcsolataink szolgálnak — népeink együttműködhetnek a világűrkutatásban, a járványos betegségek legyőzésében, az emberi környezet egészségesebbé tételében.

— A gazdasági együttműködés terén az előrehaladás mindkét nép javát szolgálja majd. A világ két legnagyobb gazdasága ma egymástól viszonylag elszigetelve létezik. Az új kereskedelmi kapcsolatok megteremtése mindkét nép számára nagy lehetőségeket nyit meg a haladáshoz.

— A világ figyelme ma elsődlegesen a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásának kezdsK lehetőségeire irányul. Első esetben fordulhat elő, hogy nagy országok legjelentősebb fegyverrendszereik területén korlátozásokat alkalmazlak.

— Az e téren elért megállapodás kezdetéül szolgálhat annak, hogy országaink felhagyjanak a káros és veszélyes fegyverkezési versenynyel, többet termeljenek a békés célokra.

— A kölcsönös érdekű kérdésekben mutatott pozitív magatartással új ösztönzést kap a világ más térségeiben fennálló kérdések megoldása.

— Néhány perccel azután, hogy mint az Egyesült Államok elnöke hivatali esküt tettem, azt mondottam honfitársaimnak; eljött az ideje,

hogy a konfrontáeió korszaka» ból a tárgyalások korszakába

lépjünk át.

— E hét megmutathatja,

megkezdődött a tárgyalások korszaka a világ két legerősebb nemzete között. Nehéz tárgyalási időszak áll előttünk és az államférfiaknak, akik valóságos ellentétekkel foglalkoznak, sok akadállyal kell megküzdeniük.

— Továbbra is fennáll majd érdekkülönbségünk, különbözik véleményünk a megközelítési módokról és nyilvánvalóan egyikünk sem habozik majd kimutatni ezt. De az egészséges versengés alapjául annak kell szolgálnia, hogy készek vagyunk az együttműködésre a létfontosságú kérdésekben tanúsítandó kölcsönös megértésre. így hát nemcsak arról van szó, hogy a jóakarat légkörében találkozunk, amiben bizonyos vagyok, nemcsak azért találkozunk, hogy megállapodásokat kössünk, amelyeket, remélem, meg fogunk kötni, hanem azért is, hogy új korszakot nyissunk a két nagy és erős nemzet viszonyában.

— A jövőbe tekintve hadd ismételjem meg az amerikai elkötelezettséget:

— Az Egyesült Államok kész arra. hogy rmnden néppel együttműködjék az olyan békés világ megteremtésében, amelyben minden nép maga határozza meg sorsát.

— Amikor a háború idején összefogtunk, hogy vereséget mérjünk a közös ellenségre, népeink megtanulták becsülni egymást. A háború utáni feszültség éveiben megtanultuk azt is, hogy ellenfelekként tiszteljük egymást. Tanuljuk meg most, hogyan működjünk együtt a béke idején.

— Most, hogy megkezdjük a fegyveres feszültség terhének elhárítását népeinkről, emlékezzünk arra, hogy a.világ minőén népe számára meg kell növelnünk a béke reményeit.

— Még sohasem állt két nép előtt nagyobb esély, vagy nagyobb cél. Legyünk méltóak a szovjet nép, az amerikai nép. a világ minden népének bizalmára akkor, amikor együtt dolgozunk a békés világ megteremtése érdekben-