Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

I. efäa! KELET-MAGYARORSZAG 1972. mátuí SS. (Folytatás a* X. oldalról) Nixon Podgomij társaságá­ban elvonult a felsorakozott alakulat előtt, miközben meghajlással tisztelgett a csapatzászló előtt. Következ­tek a szovjet állami és társa­dalmi személyiségek bemu­tatása az amerikai vendégek­nek, majd Nixon honfitár­sait, a moszkvai amerikai kolónia tagjait üdvözölhette. A repülőtérről az amerikai elnök a Kremlbe, szállására hajtatott. Nixont ugyanott szállásolták el, mint annak idején De Gaulle és Pompi­dou francia elnököket. A krembeli lakosztály egyéb­ként valaha a cári család trón­örökösének szállása volt. Brezsnyev fogadta Nixont Hétfőn délután a Kreml­ben találkozott Leonyid Brezsnyev, ay- SZKP főtitká­ra és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. A találkozón olyan kérdé­seket vitattak meg, amelyek nek elvi jelentőségük van a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak to­vábbi fejlesztése szempont­jából. Egyben kezdetét je­lentette a nemzetközi kérdé­sekről folytatott megbeszélő. Beknek is. A tárgyszerű és őszinte légkörben tartott megbeszé­lés megmutatta, hogy mind­két fél nagy jelentőséget tu­lajdonít a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői ta­lálkozásának. A felek kölcsönösen kife­jezésre juttatták, hogy konst­ruktív eredmények elérése a tárgyalások során megfelel mindkét ország népe érdeké­nek éppúgy, mint a nemzet­közi feszültség enyhülése és az általános biztonság érde­keinek. A két fél szóvivője később közölte az újságírókkal, hogy a találkozóra a Kremlben, Brezsnyev dolgozószobájá­ban került sor. Mint Leonyid Zamjatyin, szovjet szóvivő elmondta. a megbeszélés csaknem % óra hosszat, 18,30- tól 20,15-ig tartott. Ezért a vacsora a Kremlben a terve­zettnél később kezdődött. Zamjatyin rámutatott: mint a kiadott közlemény is han­goztatta, a most folyó tár­gyalásoknak nemcsak a két fél kapcsolataira, hanem az egész nemzetközi helyzetre kihatásuk lehet, azok meg­felelnek a népek érdekeinek. Díszvacsora A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet minisztertanács hét­főn este a Kremlben vacso­rát adott Richard Nixon amerikai elnök és felesége tiszteletére. A Granovitgjg- palotában megrendezett va­csorán szovjet részről Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Pod- gornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigin miniszterelnök, az SZKP elnökségének tag­jai és póttagjai, a KB több a Kremlben titkára, a minisztertanács el­nökhelyettesei, valamint a kormány több tagja — köz­tük Gromiko, Grecsko, Fúr­óévá — és más személyiségek vették részt. Amerikai rész­ről jelen voltak az elnök ki. séretének tagjai. A vacsora előtt a megje­lent vendégeket Podgornij és Koszigin mutatta be Nixon elnöknek és feleségének. A vacsorán Podgomij és Nixon pohárköszöntőt mon­dott. Podgornij pohárköszöntője — Tisztelt elnök úr, tisz­telt mrs. Nixon, hölgyeim és uraim, elvtársak! — kezdte beszédét Nyikolaj Podgornij. — Engedjék meg, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége és a szovjet kormány nevében üd­vözöljem önöket elnök úr, az ön feleségét és mindazokat, akik szovjetunióbeli láto­gatásukra eljöttek önökkel. Ez az első eset, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke hivatalos látogatást tesz országunkban. Az ön látogatása és a szovjet ve­zetők találkozása önnel már csak azért is fontos ese­ményt jelentenek. A tárgya­lások eredményei sok tekin­tetben előre meghatározzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kétoldalú kapcsolatok távlatait. Ezek az eredmények minden bi­zonnyal befolyással lesznek majd arra. hogyan fejlődik tovább a nemzetközi helyzet — a szilárd béke és az álta­lános biztonság megszilárdí­tása, avagy a feszültség fo­kozódása irányában. — Mi abból indulunk ki, 'hogy a személyes találkozók, az államok vezetői közötti őszinte véleménycserék elő­segítik az olyan kölcsönösen elfogadható megoldások fel­kutatását, amelyek megfelel­nek a népek érdekeinek, a béke megőrzése érdekeinek, s hozzájárulnak azoknak a nehézségeknek a leküzdésé­hez, amelyek a legkülönbö­zőbb eredetű és jellegű okok­ból kifolyólag merülnek fel. — A Szovjetunióban ezért nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a tervek szerint a kér­dések széles körét felölelő szovjet—amerikai tárgyalá­soknak. Mi realista pozíciók­ból kiindulva fogjuk fel eze­ket a tárgyalásokat és poli­tikánk elveinek megfelelően minden erőnket latba vetjük a pozitív eredmények és azoknak a reményeknek az igazolása érdekében, ame­lyeket ezekhez a tárgyalások­hoz országainkban és hatá­rainkon kívül fűznek Ugyanilyen jó szándékot vá­runk a másik féltől is. — Elnök úr! — ön a mai nap folyamán már megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkárával, amelynek folyamán megkezdődött az eszmecsere a szovjet—ameri­kai kapcsolatok és a jelenle­gi nemzetközi helyzet problé­máiról. — Nemzetközi politikánk elvei és azok az elvek, ame­lyek más országokhoz, köz­tük az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainkban ve­zérelnek bennünket, ismer­tek. Nemrégiben ezeket az elveket ismét a legnagyobb határozottsággal és pontos­sággal megerősítették pár­tunk XXIV. kongresszusának határozataiban és az SZKP Központi Bizottságának a na­pokban megtartott plénumán. Minket ezek az elvek vezé­reltek mindig, s a jövőben is ragaszkodunk hozzájuk gya­korlati tevékenységünkben. A Szovjetunió a szocialista közösség országaival és az összes többi békeszerető erők­kel együtt következetesen síkraszáll a béke védelméért, azért, hogy megszabadítsuk a ma élő és a leendő nemzedé­keket a háborús veszélytől, a nukleáris konfliktus szörnyű­ségeitől és azért, hogy fel­számolhassuk a háborús tűz­fészkeket. — A gyökeres fordulat hf- vei vagyunk a föld minden kontinensén a jelenlegi fe­szültségek enyhítése érdeké ben a népeknek a fegyverke­zés súlyos terheitől való meg­szabadítása, a nemzetközi problémák tárgyalások útján való békés politikai rendezése érdekében és állást foglalunk amellett, hogy tekintetbe kell venni a népek vágyait és aka­ratát, azt az elidegeníthetet­len jogát, hogy külső beavat­kozás és nyomás gyakorlása nélkül maguk döntsenek sor­sukról. — Vlagyimir Ujics Lenin, a szovjet állam alapítója már államunk létének első évei­ben megalapozta a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti békés együttélés objektív szükségességét és le­hetőségét. A Szovjetunió ma csakúgy, mint korábban, kész fejleszteni és elmélyíteni a célirányos együttműködés vi­szonyait és a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat más társadalmi rendszerű álla­mokkal. A tétel teljes mértékben vonatkozik az Egyesült Álla­mokkal való viszonyunkra is, még abban az értelemben is, hogy a békés együttélést nem szabad leegyszerűsíteni úgy, hogy csak azt jelentse: nincs háború. Amikor azt mondjuk, hogy békés együtt­élési politikánkban nem te­szünk kivételt az Egyesült Államokkal sem. e kijelentés mögött az a valóságos törek­vésünk áll, hogy javítsuk és fejlesszük a szovjet—ameri­kai kapcsolatokat. A Szovjet­unió lehetségesnek és kívána­tosnak tartja, nemcsak a jó kapcsolatok, hanem a baráti kapcsolatok kialakítását is a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, érthető mó­don nem valamely harmadik országok, vagy népek kárára. — Természetes, hogy a tár­sadalmi rendszereink közötti különbségek, az államaink között a világpolitika egész sor lényeges és fontos terüle­tén elfoglalt pozíciókban ta­lálható eltérések komoly problémákat szülnek a szov­jet—amerikai viszonyban, s ezeket mi távolról sem kicsi­nyeljük le. De még a termé­szetükben elvi jellegű nézet­különbségek esetén is vannak objektív tényezők, amelyek meghatározzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zös érdekét ^s szükségleteit abban a tekintetben, hogy cselekedeteikkel el kell hárí- taniok a globális háború ve­szélyét, ki kell küszöbölniök a szovjet—amerikai kapcsola­tokból a „hidegháború” ma­radványait, amennyire csak lehetséges meg kell tisztíta­niuk kapcsolataikat mindat­tól, ami bonyodalmakat oko­zott a múltban és teherként nehezedik rájuk mind a mai napig. — A Szovjetunió és az Egyesült Államok olyan ha­talmak, amelyek élvonalba jutottak a tudomány és a technika fejlesztésében, gigá­szi gazdasági potenciállal rendelkeznek és természeti kincsekben gazdagok. Né­peink nagy súllyal járultak hozzá az emberiség kultúrá­ja kincsestárának gyarapítá­sához. Mindez tekintélyés anyagi alapot jelent, amely a kölcsönös megegyezés meg­léte esetén lehetővé teszi a szovjet—amerikai együttmű­ködés kialakítását a legkülön­bözőbb területeken és olyan nagyméretű tervek realizálá­sát, amelyek megfelelnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok által világunkban el­foglalt helynek, országaink színvonalának. — Országaink népénél ha­gyomány a kölcsönös tiszte­let és a barátság. A szovjet nép emlékezetében élénken él az a közös harc, amelyet a második világháború évei­ben a hitlerista Németország és a militarista Japán ellen vívtunk. Igen jelentékeny már magában véve az a tény is, hogy országaink mindkét világháborúban szövetsége­sek voltak. — Az ENSZ alapokmánya értelmében a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, mint a Biztonsági Tanács ál­landó tagjainak a többi ta­gokkal együtt fontos szerepet kell betölteni a nemzetközi béke fenntartáséban. És a ta­pasztalat azt mutatja, hogy amikor együttes erőfeszíté­sekkel sikerült megtalálni az érdekek ésszerű egyensúlyát, mind a két ország, mind pe­dig más érdekelt államok vi­szonylatában, mindig meg­nyíltak a lehetőségek az éles konfliktusok és helyzetek rendezésére, fontos nemzet­közi megállapodások és szer­ződések megkötéséle. Más szavakkal: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együtt­működése a jóakart szelle­mében, a szovjet—amerikai kapcsolatok javítása mindig a béke javát szolgálta. —s Mi abból indulunk ki, hogy a szovjet—amerikai tárgyalások hozzájárulnak majd a megoldásra érett nemzetközi feladatok rende­zéséhez, a szovjet és az ame­rikai nép javára, valamennyi nép javára, az egyetemes bé­ke javára. — Úgy véljük, elnök úr. hogy ez a látogatás lehetővé teszi az öp és kedves felesé­ge számára, hogy jobban megismerjék országunkat. Érzékeljék a kommunista építés azon grandiózus ter­veinek arányait, amelyek megvalósításán a szovjet nép fáradozik. Megérezzék alkotó munkájának ritmusát és meg egyszer meggyőződjenek róla, hogy a szovjet emberek elkötelezték magukat a bé­ke ügye mellett. — Emeljük poharunkat a tárgyalások sikerére, arra., hogy országaink népeinek, a békének és a nemzetközi biztonságnak az erdekeit szolgáljak. — Emeljük poharunkat az elnök úr és felesége egészsé­gére! Podgornij beszédére Nixon válaszolt. Nixon pohárköszöntője — Szeretném kifejezni kö- szönetemet azért a vendég­szeretetért, amelyben felesé­gemet, engem és csoportunk minden tagját részesítik most, amikor amerikai el­nök először látogat el Moszk­vába. — Az orosz nép bátorsága, amellyel nemzedékről nem­zedékre hősiesen védelmezte ezt a várost a támadók el­len, nagyon is szemléletessé teszi ezt a nézőpontot: Moszkvába csak békés úton járva lehet jönni. — Ebben az ősi palotában valamennyien szinte kézzel­fogható közelségben érezzük a történelmet. Oroszok és amerikaiak fegyvertársak­ként találkoztak itt, hogy ki­dolgozzák a második világ­háború néhány kulcsfontos­ságú döntését — s ezzel pél­dát mutassanak az,olyan há­borús együttműködésre, amelyet túl sokáig nem kö­vettünk a békeidőben. Ezen a héten e falak között azért találkozunk, hogy olyan el­határozásokra jussunk, ame­lyek segíthetik a világ béké­jéhez vezető út kikövezését. — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt nagyhatalom. Népeink nagy népek. Népeink hosszú törté­nete során sohasem harcol­tunk egymás ellen háború­ban. Jussunk most olyan döntésekre, amelyek biztosít­ják, hogy sose harcoljunk a jövőben. — Az amerikai nép békét akar. Tudom, hogy a szovjet népek is békét akarnak. Hő vágyam, hogy népeink kép­viselőiként együttműködhes­sünk annak biztosítására, hogy a világ minden népe él­vezhesse a béke áldását. — A múlt csúcstalálkozói­ra „szellemükért” emlékez­nek. Arra kell törekednünk, hogy a moszkvai csúcstalál­kozóra lényégéért emlékezze­nek. — A több, mint kétéves gondos előkészület bebizo­nyította : komolyan készü­lünk erre, s lehetségessé tet­te, hogy úgy kezdjük meg ta­lálkozónkat, hogy « konkrét megállapodásokra jussunk. — Nem olyan régen figyel­münket még relatív erőviszo­nyaink kötötték le. De a nuk­leáris korszakban, amikor az erőfölény nem jelent bizton­ságot, a nagyhatalmaknak is meg kell tanulniok az élet igazságát: az olyan megálla­podások, amelyek az egyik fél vélt gyengeségére alapo­zódnak, csak arra vezetnek, hogy ez a fél megkettőzi erő­feszítéseit a másik utolérésé­re, az olyan egyezményék vi­szont, amelyek a kölcsönös megbecsülésre és a kölcsö­nösségre alapozódnak, na­gyobb eséllyel rendelkeznek arra, hogy tartósan fennma­radnak — Mivel mindketten abból indulunk ki, hogy az egyen­lőség és a kölcsönös megbe­csülés alapján haladunk elő­re, olyan pillanatban találko­zunk, amikor realitássá te­hetjük a békés együttműkö­dést. — Abból a célból, hogy ezt az alkalmat a lehető legjob­ban használjuk ki, tisztában keli lennünk ezzel: míg a köztünk levő különbségek je­lentős része alapvető ugyanakkor jelentős kö­zös érdekünk a béke és a biz­tonság. — Tudomásul kell ven­nünk, hogy a nagy nukleáris hatalmakat magasztos fele­lősség terheli: minden válság idején mértéktartóan kell vi­selkedniük és pozitív lépése­ket kell tenniük azért, hogy elkerüljék a közvetlen kon­frontációt. A nagy erővel nagy felelősség jár együtt. A Magyar vezetők részvéttávirata Zs. Szambu halála alkalmábél Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Fock Jenő, & Minisztertanács elnöke, Apró Antal, a Magyar Nép- köztársaság országgyűlésé­nek elnöke részvéttáviratot küldött Jumzsagijn Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság mi­nisztertanácsa elnökének. „Mély megrendüléssel ér­tesültünk a mongol nép nagy fiának, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom kimagasló alakjának, Zsam- szrangijn Szambu elvtársnak a Móngol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottsága tagjának elhuny­té ról. Szambu elvtárs csaknem 20 éves államelnöki tevékeny­sége alatt a Mongol Népköz- társaság hatalmas fejlődést ért el, amely joggal váltotta ki az egész világ haladó köz­véleményének elismerését. Szambu elvtárs a magyar nép igaz barátja volt, aki személyesen is sokat tett a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kapcsolatainak erősítéséért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány, az országgyűlés és egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki igaz barátunk és harcostársunk, Zsamszran- gijn Szambu elvtárs elhuny­ta alkalmából. A magyar kommunisták, a magyar dől. gozók megőrzik Szambu elv- társ emlékét” — hangzik egyebek közt a távirat. ★ Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével magyar küldött­ség utazott Mongóliába Zsamszrangijn Szambu, a Mongol Népi Forradalmi Fárt Politikai Bizottsága tag­ja, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségé­nek elnöke temetésére. A delegáció tagjai: Cseterki Lajos, aa MSZMP KB tagja, az Elnöki Tanács titkára és Krajcsik Mihály, a Magyar Népköztársaság ( Ulánbátort rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. Heves harcok Hűé környékén A dél-vietnami népi felsza- oadító erők hétfőn re * 1 harckocsik támogatásával át­törték Hűé egykori császár- város külső védelmi gyűrűjét, s mintegy három kilométerrel visszaszorították a saigoni kormánycsapatokat. A vá­rostól 32 kilométerrel északra levő My Chanh támaszpont térségéből heves harcokról érkeztek jelentések. A dél-vietnami központi fennsíkon, a Kontum tarto­mányi székhelytől északra és északnyugatra lévő öt kilomé­teres körzetben különösen vé­res harcok folynak — jelen­tette az AFP. A népi erők által immár három hét óta ostromlott Kontum városát csak légihíd segítségével tud­ják utánpótlással ellátni. Továbbra is élénk harci te­vékenység szintere An Loc térsége. Az elmúlt 24 órában a hazafiak mintegy kétezer lövedéke csapódott be a va­ros térségébe. béke mindig akkor kerül ve­szélybe, amikor az erőt nem kíséri felelősségtudat. Hasz­náljuk hát erőnket mindig arra, hogy megtartsuk a bé­két, sosem arra, hogy meg­szegjük azt. — Tisztában kell lennünk továbbá azzal is, hogy a nagyhatalmak felelősségéhez tartozik: használják fel befo­lyásukat más konfliktusok­ban, vagy válságban levő né­peknél arra, hogy azok mér­sékletet tanúsítsanak. Hadd fejtsem ki, hogy mi az, amit — véleményem szerint — mindketten szeretnénk látni ennek a hétnek a során. — Először is be szeretnénk fejezni a munkát azokon a területeke, amelyeket sok éves türelmes tárgyalásokkal készítettünk elő a végső dön­tésre. Kiindulópontunkul kölcsönös kapcsolataink szol­gálnak — népeink együttmű­ködhetnek a világűrkutatás­ban, a járványos betegségek legyőzésében, az emberi kör­nyezet egészségesebbé tételé­ben. — A gazdasági együttmű­ködés terén az előrehaladás mindkét nép javát szolgálja majd. A világ két legnagyobb gazdasága ma egymástól vi­szonylag elszigetelve létezik. Az új kereskedelmi kapcsola­tok megteremtése mindkét nép számára nagy lehetősége­ket nyit meg a haladáshoz. — A világ figyelme ma el­sődlegesen a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozásának kezdsK lehetőségeire irányul. Első esetben fordulhat elő, hogy nagy országok legjelen­tősebb fegyverrendszereik te­rületén korlátozásokat alkal­mazlak. — Az e téren elért megál­lapodás kezdetéül szolgálhat annak, hogy országaink fel­hagyjanak a káros és veszé­lyes fegyverkezési verseny­nyel, többet termeljenek a békés célokra. — A kölcsönös érdekű kér­désekben mutatott pozitív magatartással új ösztönzést kap a világ más térségeiben fennálló kérdések megoldása. — Néhány perccel azután, hogy mint az Egyesült Álla­mok elnöke hivatali esküt tettem, azt mondottam honfi­társaimnak; eljött az ideje, hogy a konfrontáeió korszaka» ból a tárgyalások korszakába lépjünk át. — E hét megmutathatja, megkezdődött a tárgyalások korszaka a világ két legerő­sebb nemzete között. Nehéz tárgyalási időszak áll előttünk és az államférfiaknak, akik valóságos ellentétekkel fog­lalkoznak, sok akadállyal kell megküzdeniük. — Továbbra is fennáll majd érdekkülönbségünk, kü­lönbözik véleményünk a meg­közelítési módokról és nyil­vánvalóan egyikünk sem ha­bozik majd kimutatni ezt. De az egészséges versengés alap­jául annak kell szolgálnia, hogy készek vagyunk az együttműködésre a létfontos­ságú kérdésekben tanúsítandó kölcsönös megértésre. így hát nemcsak arról van szó, hogy a jóakarat légkörében talál­kozunk, amiben bizonyos va­gyok, nemcsak azért találko­zunk, hogy megállapodásokat kössünk, amelyeket, remélem, meg fogunk kötni, hanem azért is, hogy új korszakot nyissunk a két nagy és erős nemzet viszonyában. — A jövőbe tekintve hadd ismételjem meg az amerikai elkötelezettséget: — Az Egyesült Államok kész arra. hogy rmnden nép­pel együttműködjék az olyan békés világ megteremtésében, amelyben minden nép maga határozza meg sorsát. — Amikor a háború idején összefogtunk, hogy vereséget mérjünk a közös ellenségre, népeink megtanulták becsülni egymást. A háború utáni fe­szültség éveiben megtanultuk azt is, hogy ellenfelekként tiszteljük egymást. Tanuljuk meg most, hogyan működjünk együtt a béke idején. — Most, hogy megkezdjük a fegyveres feszültség terhé­nek elhárítását népeinkről, emlékezzünk arra, hogy a.vi­lág minőén népe számára meg kell növelnünk a béke reményeit. — Még sohasem állt két nép előtt nagyobb esély, vagy nagyobb cél. Legyünk méltó­ak a szovjet nép, az amerikai nép. a világ minden népének bizalmára akkor, amikor együtt dolgozunk a békés vi­lág megteremtése érdekben-

Next

/
Thumbnails
Contents