Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

É. oldal

KÉT ,ÉT-M AGYA RORÉZÁG ~ VASÁRNAPI MELLÉKLET

W72. május 2f.

Jelzőtűz odafönn

Nem jártam még viharos tengeren, nem éreztem a hajón hánykolódók halálfélelmét, nem tudom, hogy mit éreznek, afyik ilyenkor meglátják a parton a torony tetején a jelzőtüzet. De tudom, hogy akkor az, az életet jelenti. A reményt.

Az embert félelem és bizonytalanság kíséri. Nemcsak a viharos tengeren, de az egyszerű mindennapok harcaiban is. És az ember kétségbeesetten keresi a kapaszkodót, a reményt. Jó azoknak, akik meglátják a jelzőtüzet odafönn; melyet költők gyújtanak, okos. ’ reményt is adó, szép szavaikkal.

Benjámin Lászlóvál beszélgetek.

— Miért lett költő?

— Petőfit előbb ismertem, mint a betűket. Édesanyám mesélte, dalolta verseit.' És most felsorolhatnám számtalan író-költő nevét, azokét, akik engem 'közvetve neveltek. A magam példájából kiindulva hittem és hiszek abban, hogy az irodalom segít- hét az embereknek.

— Azoknak, akik ismerik ezt az erőt, feltétlenülÄ De hogyan lehet tágítani a*őrt? Hogyan lehet megtalálni az utat a költészet világától távól élőkhöz?

— Ennek a feladatnak a fele miénk, költőké. Keresnünk kell a lehetőségeket, hogy közel kerülhessünk az olvasókhoz. Témáinkban, publikációkban. De a feladat másik fele az olvasóké. Nekik is keresniük kell a találkozást

— Mit tart a költészet fontos feladatának?

— Szomorúan látom, hogy

napról napra szűkebb körben éljük az életünkét. Én magam is. Munkahelyünk van és otthonunk van, ezenkívül minden mástól igyekszünk elzárkózni. Ez a beszűkülés egyhangúsághoz vezet, és eb be nem szabad belenyugodnunk. Minden művészetnek, így a költészet fonto^ feladatának is tartom, hogy tágítsa a gondolkodást, lehetőséget, perspektívát adjon a fantáziának. Mert a megindult gondolatokból előbb-utóbb cselekvés is válik. t

— Mit tart a legszebbnek az életben?

— Magát az életet. Az, hogy él az ember, az mindenképpen gyönyörű. És aki ebben hisz, az megtalálja mindig, nehéz időkben is az értelmet, az apró örömöket.

— Mit tart a legfontosabbnak?

— Szorongások nélkül lefeküdni esténként, és másnap azok nélkül ébredni. Ez per sze nehéz.

— Verseiben nyomon kö vethető ezeknek a töprengő gopdolatoknak, a „de tiszta kell maradjak’' élet lehetőségeinek keresése. Úgy érzem a Tengerek fogságában summázta ezeket a gondolatokat. Megkérem, beszéljen erről a költeményről részletesebben.

— Sokáig készült, formálódott bennem ez a vers, m#jd két évig írtam. Ha elemezni

próbálnám a mondanivalómat, azt hiszem, száraz, filozofikus mű kerekedne belőle. Arról hogy az ember a Végtelen világban is a maga pici, zárt világán belül él. Ez félelmetes és egyben felelősségteljes felismerés. Mert ki hogyan éli az éleiét, azt minden ember maga dönti el. És amit választott, azt az utat kell járnia. De mert gondolkodik, lát hall, az élet sok más lehetőségeit is számba veszi és ezek ellenében már nem mindig könnyű vállalni a magáét. Hogy mennyire fontos a döntés, és hogy amit vállaltunk, azt végig is vigyük — ezt szerettem volna valahogy összegezni. Három ember, A toronyőr, A matróz, A hajós- inas mondj» el ezeket a gondolatokat. Három ember, három típus, három magatartás. Ami közös bennük, az az érzés. ami a tengerhez köti őket. Életformájukat, munkájúkat, i,fogságukat" meghatározza a víz'. De emberi mivoltuk, vágyaik, vívódásaik egymással össze nem hasonlíthatók. Gyermekkori olvasmányaim emlékeiből jött elő ez a három ember, a toronyőr, a matróz, a hajósinas. A vizet megmagyarázhatatlanul, nagyon szeretem, önmagától adódott ez a forma, hogy az életet a tenger végtelenjébe zárjam, és azon belül próbáljam helyemet, helyünket meghatározni. Legfontosabb mondanivalómat, egyben hitvallásomat A hajósinas mondja el:

„Csöndes a víz. A kormányos nem néz a műszerekre, megcélozott egy csillagot, most afelé tart mindig a hajó és Indiába ér.

így megyek én is csillagom • nyomán,

míg el népi süllyed a hajó, míg egy hullám le nem sodor, amíg hajós kell, mindig —

Itt a váltás, Kezdjétek fiúk."

(Lá-na)

Makay Ida:

LÁGEREMLÉK

Már csak ez van. E zuhanás.

Ez a reláció »nélküli lét.

Egy bizonyosság: a Tiéd.

Egy kegyelem: a semmit nem tudás.

Az öntudat, a csukaszín pribék olykor kínoz még: Feküdj! Állj, Vigyázz! De a szögesdrót, íme átszakad. Megszabadulok. Itt a szakadék.

VIETNAMI GRAFIKA: TESTVÉREK. (HAI CHI EM GRAFIKÁJA)

Dersi Tamás:

Thália magyarul tanul

A tanulmánykötet a magyar drámairodalom néhány művét elemzi, kortársakét és klasszikusokét, olyanokat, amelyek ma már vitathatatlan értékei drámairodalmunknak és olyanokat, amelyekről már eddig is sok vita folyt. A klasszikusok közül elsősorban Krúdy, Madách és Vörösmarty színpadi alkotásaival foglalkozik és vitatkozik, természetesen azzal is irodalomtörténeti háttérrel, amely az életmű helyét már kijelölte és amely egyben megkönnyíti, de bizonyos értelemben meg is nehezíti az elemző munkát, ha azt eredeti gondolatokkal kívánják gazdagítani, ahogy ez Dersi Tamás esetében történt.

De természetesen és érthető módon, számunkra érdekesebb és izgalmasabb, ahogyan a szerző, a kortárs színházkritikusa a kortárs drámaírókkal foglalkozik. Örkény, Gyurkó. Illyés Gyula, Németh László és mások drámáit vizsgálva, írásainak, tanulmányainak egyik vonzó tulajdonsága, hogy nem a sikerek okát kutatja, nem magasztal és nem példát állít — mint ahogy nem is lehet — hanem a tanulságok- után kutat. Egyes részek kiemelése a szűk keretek miatt lehetetlen, de lehetséges annak a szándéknak felismerése, amely a szerző írásait összeköti és szemléletében vonulatot képez. Ilyen mindenekelőtt, hogy jelzi azt a változást és előrehaladást, amelyen a kortárs drámairodalom a közelmúltban átesett és jelzi azt is, hogy ez a fordulat — ha nem is minden részletében és minden esetben — kedvező. A kortárs dráma törekvésének és tendenciáinak erővonalait rajzolja meg, amely amellett, hogy típusában, műfajában lehel groteszk, paraboliszti- kus, vágy dokumentkísérlet, sikeres vagy kevésbé sikeres, realizálásban — de ♦ útkereső, méghozzá á mához vezető utat keresi és függetlenül témájától olyan erőfeszítéseket tesz, hogy napjaink világából lássa ne csak a jelent, hanem a múltat és a jövőt is.

A magyar dráma ügyével foglalkozni nemcsak hálás feladat, hanem mondjuk ki, egyenesen szükséges. Köztudott, hogy nemcsak miiekben, de a drámairodalommal . foglalkozó tanulmányokban is sok a törlesztenivaló. A tanulmánykötet — a klasz- szikusokal is ideértve— kortársi színvonalon teszi ezt. Nagy anyagiimerete, eredeti látásmódja és elkötelezett szemlélete teszi őt képessé erre. S ugyanakkor tanulmányai nemcsak egy bizonyos értékrendet igyekeznek felmutatni, hanem színvonalas írások, amelyek a műhelytől távolabb állók számára is „ nemcsak szórakoztató hanem érdekes olvasmány, (k)

A könyv ünnepe megyénkben

Május második és június első fele az ünnepi könyvhét előkészítésének, illetve eseményeinek rendezése jegyében zajlik a könyvkiadóknál, terjesztőknél és a könyvtárakban. Évek tapasztalatai szerint ugyanis az ünnepi eseménysorozat keretei túlnőnek az egy hét időtartamán.

Megyénkben éppen az elmúlt hónapban — az áprilisi gyermekkönyvhónappal kapcsolatban — kerültek előtérbe a könyvek. Egymást követték az író-olvasó találkozók, kiállítások, amelyeknek középpontjában az olvasó gyermek állt. Éppen ezért az ünnepi készülődés a korábbi évekhez képest megyénk1. ) szerényebb méreteket ölt. A megyei megnyitót május 27- én a tiszalöki könyvtárban tartják, s a rendezők arra számítanak, hogy jóval az ünnepi könyvhét után, egészen június 15-ig tartanak majd a könyvvel kapcsolatos események. író-olvasó találkozókra, dedikálásokra elsősorban olyan írókat, hívnak meg, akiknek könyvük jelenik meg az ünnepi könyvhét tiszteletére. Az ifjúsági könyvek írói közül Osváth Erzsébet és Pet- rolay Margit,..továbbá az írók közül Sántha Ferenc, Mocsár Gábor, Móricz Virág. Örsi Ferenc meghívását tervezik. (A meghívottak ilyenkor természetesen elfoglaltabbak, a végleges válaszok még nem érkeztek meg.) A megyében a járások meghívásai szerint „tájolnak” majd az írók.

A könyvtárak is készülnek: a megyei, valamint minden járási és körzeti könyvtárban kiállítást rendeznek az ünnepi könyvhét anyagából. A könyvterjesztő vállalatok közül a nyíregyházi könyvesbolt a hagyományokhoz hűen utcai árusításra állít fel pavilonokat. Szokásos helyén — a Kossuth téren — lesz az egyik, egy asztal kerül az ABC-árüház elé, valamint a tervek szerint a Centrum Áruházba. A központi, a kórházi, a MÁV-állomási és az északi lakótelepi könyvesboltokon kívül a nagyobb üzemekben bizományosok árusítják a könyvheti könyveket. Erre az időre a honvédség és a KISZ-szervezetek segítségét is kérik a könyvterjesztéshez. Tizenegy szövetkezeti könyvesbolt gondoskodik a falvak könyvellátásáról.

A korábbi évek gyakorlata szerint a legnagyobb sikert mindig az antológiák aratták, ezek fogytak el leghamarabb. Az idei könyvhétre jelenik meg a „Szép versek 1971” című gyűjtemény a Magvető kiadásában — válogatás klasszikus és rtyidern költőktől. „Szép szó” a címe a novellaantológia második kötetének. magyar írók müveit tartalmazza. Ugyancsak az ünnepi könyvhétre jelenik meg Váci Mihály: Toldi Miklós feltámadása című műve: novellák, publicisztikák gyűjteménye. A' Minerya nagy képes Enciklopédia sorozatból ,.A gyógyító, értelem”, Lukács Györgv munkásságából az „Adalékok az esztétika történetéhez” című kétkötetes írás jelenik meg. Természetesen a felsorolt műveken kívül még nagyon sok gazdagítja a könyvhét alkalmából a magyar könyvkiadást.

4--------------------Megkezdődött a dalos• i

találkozó Tiszavasvárilan

Május 29-án este megkezdődött és ma délelőtt 9 órakor folytatódott a negyedik Tisza-parti dalostalálkozó.

A találkozón részt vevő együttesek összetétele igen változatos, tanárképzős hallgatóktól tsz-dolgozókig a legkülönbözőbb jellegű és felkészültségű kórusok adnak számot tudásukról Ennek megfelelően a müsór is igen változatos. Népdaloktól kezdve a mozgalmi dalokig, a barokk és preklasszikus mesterektől a modern magyar szerzőkön át a szovjet dalokig a kőrus- művészet szinte minden ága

Zelk Zoltáns

TE ISMERŐS!

Karnyújtásnyira sincs még a nap — s már olyan ismerős az arcod, Rámájában ott ül még a perc — s oly ismerős, oly közeli az arcod,

Te ismerős, te nagyon Közeli, tudod, milyen ismerős az arcod? hogy gyerekkorom udvaránál messzibb égitestre költözött a nap, hogy fényévek sem érik el a percet, mikor megláttalak!

lehetőséget kap a bemutatásra.

Nyíregyházát a tanárképző főiskola, a városi tanács ifjú zenebarátok kamarakórusa és a megyei művelődési központ pedagógus-énekkara képviseli. Ugyancsak pedagógusok vesznek részt Kisvárdáról és Mátészalkáról. A találkozó többi résztvevője — községi művelődési ház, ÁFÉSZ, vagy tsz-kórus — CsengersimáróL, Tiszadadóról, Nyircsaholy- ból, Nyírkátáról, Nyírmegy- gyesről, Tiszanagyfaluból, Ti- szalökről, Rakamazról, Nagy- ecsedről érkezik. Debrecenből a MÁV járműjavító „Egyetértés” férfikórusa szerepel. A vendéglátó községet a művelődési ház pedagóguskórusa képviseli.

A minősítéssel egybekötött dalostalálkozó befejezéseként rendezik a nyíregyházi járás általános iskolai énekkarainak versenyét. Mindkét programban értékes tárgyjutalmakat adnak át a részt vevő kórusoknak.

Boór András:

KALITKA

— Szervusz!

— Hol voltál?

— Edzésen.

— Már megint?

— Megint.

Végre becsukom az ajtuu Beljebb megyek, ledobom a sportszatyrot, vetkőzni kezdek.

Lassan kiegyenesedik a mosogató fölött, leteszi a tányért, aztán előrelép. Csípőjére biggyeszti nyúlánk, macskakörmű ujjait. Szúrós a szeme.

— Szóval, edzésen!

— Igen. ott.

— Ennyi ideig.

— Bizony.

— Na és, ha szabad érdeklődnöm, ma melyik nővel edzettéi?

Ez a kérdés már idegesít. Főleg a hangsúly, ahogy kérdezi. Mindig. így szokta, mióta a feleségem. És egyre.jobban idegesít. Amikor még csak együtt jártunk, sokkal

tisztességesebben kérdezett, nem úgy, mint most, eleve vádlón. És ráadásul, cseppet sem volt féltékeny, legalábbis nem mutatta. De hogy mostanában mi van vele?!... Pedig semmi alapja, hogy vádaskodjon.

Lehet, hogy éppen azért csinálja, nem tudom, de egyre gyötrőbbnek érzem az egészet. Valahányszor hazajövök, mindig ugyanúgy kezdi, és mindig ugyanazt. Most is.

Nem válaszolok, bemegyek a szobába, leülök.

Utánam jön. Elém áll, kezéről csöpög a víz, de nem törődik vele. Most, csak az a fontos, hogy engem kivallasson. (Bezzeg, ha én csöpögtet- ném a vizet!)

Tovább faggat.

Megint nem válaszolok.

— Mi az, megnémultál? Hát persze, most nem jár a szád, mert bűnös vagy. Érzed, hogy az vagy és hallgatsz. De hiába lapítasz, ennyivel nem úszód meg. Engem te ne nézz hülyének! Edzésen, idáig!... Kacagnom kell.

Remegek a dühtől, rákia- bálok:

— Hagyd abba! Unom a hülye kérdéseidet. És nem óhajtok vitatkozni. Ha pedig nem hiszed, amit mondtam, akkor járj utána, de engem ok nélkül ne gyanúsíts! Majd ha meggyőződtél az igazadról, akkor beszélhetsz. Addig fogd be a szádat! Vagy váljunk el!

Leül. Végre megtörli a kezét, rágyújt. Én is rágyújtok. Nézzük egymást, várunk.

Most mért hallgat, mért nem mond valamit? Akármit, csak ne ássa el a gondolatokat, mert azt nem tudom elviselni. Vagy legalább egy grimaszt vágna! De semmi. Csak ül és néz.

Makacskodik, pedig nincs igaza, ö is tudja, hogy vaktában gyanúsít, legalább úgy tudja, mint én. És mégis csinálja? De miért? Az őrületbe akar kergetni, vagy tényleg azt akarja, hogy váljunk el? Akkor mért nem mondja meg nyíltan? Talán van valakije? Jó lenne a szívébe látni.

Matatni kezd az asztal alatt,

újságot húz elő, gyűrögeti. (Mai újság, még egyikünk sem olvasta.) Végre megszólal:

— Ez volt az utolsó!

— De hiszen csak egy órát késtem! És csak azért, mert a haverok;..

— Elég a meséből. Lezártuk.

Ráhagyom. Mindent ráhagyok, csak fogja be már a száját. Lassan megnyugszom, elnyomom a csikket, felállók, bekapcsolom a tévét. Visszaülök a fotelba.

Rám mered, paprikavörös a dühtől, összeharapott fogai közül nyájas-gúnyos hangok buknak elő:

— Csak nem akar most tévézni, nagyságos úr?

— Miért ne?

— Tudtommal vendégségbe megyünk.

— Ne mondd, és hová?

— Az ön által oly nagyra

becsült anyósához! Ha netán elfelejtette volna... ,

Nem felejtettem el. Egész nap tudtam, hogy este hova kell mennünk, azért is akartam sietni edzés után. Csak hát a haverok becsaltak egy pohár sörre. De még így is időben hazaértem. És tessék, mégis rám támad. Hát legyen kedvem ezek után elmenni?

Nem' megyek sehova. Most már csak azért sem.

Az arcomba bámul, fürkészi a gondolataimat, érzem, hogy mögéjük lát. Várja, hogy válaszolok.

De most mit mondjak? Akármit mondok, úgy is lehurrog, vagy legalábbis addig gyötör, amíg keresztül nem viszi az igazát. Még akkor is, ha nincs igaza. Mind ilyenek, előbb vagy utóbb ilyenek lesznek. (Persze csak az esküvő után.)

Na mindegy, lesz ami leszä