Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-17 / 114. szám

!. «Mal KELET-MAG YARC£t"2 * 1 1972. május „Mini11 kormányátalakítás Franciaországban „Chaban Delmas mini kormány-átalakítást hajtott végre” — írják kedden a francia lapok a hétfőn be­jelentett személyi változáso­kat ismertetve. A kommentá­torok általában hangsúlyoz­zák: a telekspeíkulációs bot­rányba keveredett Dechartre államtitkár menesztése össze, függésben áll a rádió és a televízió vezetőinek lemon­dásával. Mindkét ügy arról tanúskodik ugyanis, hogy Pompidou elnök „nagytaka­rítást” rendelt el Chaban- Delmas miniszterelnöknek, aki mindeddig védelmezte és meg akarta tartani pozíció­ikban 'mind az államtitkárt, •mind a rádió és televízió ve. zetőit. Kérdés azonban, hogy ez a „mini kormány-átalakí­tás” elegendőnek bizonyul-e ar­ra, hogy a közvéleményt meggyőzzék: a kormány most már erélyes kézzel ren. det teremt saját portáján. Kormánypárti kommentá­torok^ is aggodalmukat fe­jezik ki amiatt, hogy a „közélet tisztaságának” hely, reállítására irányuló intézke­dések túl későn jöttek. Az elnök és a miniszterelnök túl soká habozott. így a most elhatározott rend­szabályok nem elég meggyőző erejűek. A Fi­garo vezércikkében amiatt panaszkodik, hogy a kor­mány „értékes időt fecsé­relt el” és a belpolitikai lég­kört immár hónapok óta sú­lyosan megmérgezte az egy­mást követő botrányok so­rozata, ennek következtében a kormányzat tekintélye meg­ingott és vitássá vált „még saját csapatainak körében is”, hiszen a kormánypárti képviselők a választások kö­zeledtével egyre inkább ag­gódnak mandátumaik miatt. Az L’ Humanitébap René Andrieu főszerkesztő rá. mutat arra, hogy a most be­következett események is mutatják: milyen zavar tá­madt a vezető körökben, kü_ Ionosén azóta, hogy a nép­szavazás eredményei világo­san jelezték a közvélemény növekvő elégedetlenségét. Pompidou- elnök több hetes fájdalmas töprengés után végül is elhatározta, hogy ki­dobja a ballasztot a kormány hajójából, amely már kez­dett veszélyesen megtelni vízzel. Az, elnök a népszava­zás megrendezésétől azt re­mélte, hogy az eltereli majd p figyelmet a belpolitikáról, de a népszavazás bumeráng­nak bizonyult és a botrányok újból a felszínre kerültek. Felavatták a Vaskapu vízi erőművet Kedden délelőtt Josaáp Broz Tito jugoszláv államfő, a JKSZ elnöke és Nicodae Ceausescu, a román állam­tanács elnöke, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ün­nepélyes külsőségek között nyitotta meg a Dunán 8 év alatt felépült Vaskapu vizi erőmű és folyamhajózási rendszert, amely a világ egyik legnagyobb ilyen jelle­gű létesítménye. Az ünnepélyes avatásra az új erőmű és az arra épült híd közepén a jelképes román— j ugoszláv határvonalon zaj - lőtt le. Tito és ■ Ceausescu pontosan 11 órakor érkezett oda a híd két oldaláról. Ott voltak a két ország állam- és pártvezetői, a Duna menti or­szágok kormányainak képvi­selői. A kölcsönös üdvözlés után a két elnök leleplezte az új létesítmény elkészülte alkal­mából a híd közepén elhelye­zett emléktáblát. Csehszlovák külügyminiszter tárgyalásai Szófiában Kedden reggel Szófiában megkezdődtek Bohuslav Chnoupek csehszlovák és Petar Mladenov bolgár kül­ügyminiszter hivatalos tár­gyalásai. A megbeszéléseken a két ország együttműködé­sének eredményein és a kap. csolatok további fejlesztésé­nek kérdésein kívül áttekin­tik a jelenlegi nemzetközi , helyzet időszerű problémáit, közöttük várhatóan az eu­rópai biztonsági értekezlet előkészítésével összefüggő •feladatokat, az Egyesült Ál­lamok indokínai agressziójá­nak újabb eszkalációját és egyéb kérdéseket. A csehszlovák . vendégek, tiszteletére hétfőn es te ren­dezett hivatalos vacsorán mindkét külügyminiszter hangsúlyozta a két ország kommunista pártja és kor­mánya között fennálló teljes nézetazonosjSágot, mind a külpolitika, mind a nemzet­közi kommunista és munkás_ mozgalom valamennyi kér­désében. Kedden a déli órákban a csehszlovák külügyminisz­tert fogadta Sztanko Todo- rov, a BKP Politikai Bizott­ságának tagja, a Bolgár Népköztársaság miniszterta­nácsának elnöke. Angela Davis pere Angela Davis perének hét­fői tárgyalásán a védelem képviselői felolvasták utolsó „bizonyítékukat” — egy sze­relmes levelet — amelyet ál­lítólag a kommunista filozó­fusnő írt volna George Jaclc- sonnak, a San Quartin bör­tönben meggyilkolt néger pólgárjogi harcosnak. Az ügyész a levéllel a vád azon állítását próbálta megerősí­teni, hogy Davis személyes érzelmeitől indíttatva szőtt összeesküvést 1970-ben Jack- son kiszabadítására, amely kísérlet során — mint isme­retes — az akkori per bírája és Jackson öccse életét vesz­tette. A védelem ugyanakkor ki­jelentette: a levél — amelyet állítólag Jackson san-quen- tini börtöncellájában találtak — már csak azért sem bizo­nyíthat semmit, mert a vád tárgyát képező összeesküvés után közel egy éve íródott. A per során a vád 95 ta­nút vonultatott fel és kétszáz tárgyi bizonyítékot mutatott be az esküdteknek. A véde­lem — jelentette a Reuter hírügynökség — valószínűleg csütörtökön kezdi meg bizo­nyító eljárását, s ez csaknem egy hónapot vesz majd igénybe. Luns nyilatkozata A norvégiai látogatáson tartózkodó Joseph Luns NATO-főtátkár hétfői sajtó- értekezletén derűlátóan nyi­latkozott az európai bizton­sági konferencia összehívásá­nak esélyeiről. A főtitkár az újságíróknak kijelentette: „bízom abban, hagy a nagyköveti szintű előkészítő konferenciára már ez év őszén----talán szep­temberben — sor kerülhet.” Az európai biztonsági kon­ferencia esetleges következ­ményeire vonatkozó kérdé­sekre válaszolva a főtitkár hangsúlyozta: nem tartja valószínűnek, hogy a konfe­rencia a NATO és a Varsói Szerződés feloszlatását ered ményezné. Közel-Kelet hírei KAIRO: Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere Mohamed Szadek egyiptomi hadügyimi­niszter társaságában kedden látogatást tett az alexandriai kikötőben, s megszemlélte az egyiptomi haditengerészet egységeik valamint felkere­sett több szovjet hadihajót, amelyek baráti látogatáson tartózkodnak az alexandriai kikötőben. •k Kedden elutazott Párizsba Murad Ghaleb egyiptomi kül­ügyminiszter, hogy a közel- keleti válságról tanácskozzék Schumann francia külügymi­niszterrel és a francia kor­mány más vezetőivel. Ghaleb, aki hétfőn este még felkeres­te Szadat elnököt, elutazása előtt közölte, hogy az egyip­tomi államfő üzenetét viszi Pompidou elnöknek. BEIRUT: Belgiumba 'uta­zott Khalil Abu Kamad liba­noni külügyminiszter, hogy a közel-keleti helyzetről és a két ország kapcsolatairól tár­gyaljon a belga kormány tag­jaival. fiz amerikai légierő barbár támadása (Folytatás az 1. oldalról) * nazár alá helyezte az észak- vietnami kikötőket. A legnagyobb olasz szak ■ szervezeti központ aggoda­lommal szemléli az olasz kor­mány magatartását, amely úgy tesz, mintha nem tudná, mi történik , ijelerüeg; -. .. Viet­namban és nem foglal ál­lást az újabb barbár agresz- sziós cselekményeikkel szem. ben. Végül a CGIL felhívást intéz valamennjj olasz dol­gozóihoz, nyilvánítsa ki együttérzését Vietnam és In­dokína népeivel. Olaszországban egyébként mindenütt vietnami szol! da- . ritási megmozdulásokat tar. tanak. Kedden éjszaka Fi­renzében rendeztek „virrasz­tást” a baloldali tömegszer­vezetek, a hét végén Torino lesz a színhelye hasonló éj­szakai tüntetésnek, amelynek Rómában az elmúlt szomba­ton 450 ezer résztvevője volt. Nagyon sok üzemben vietna­mi szolidaritási munkabe­szüntetést tartottak. A szovjet—Maerikai kapcsolatok 18?téndéből Intervenció és szövetség (l) A szovjet—amerikai kap­csolatok történetének elemzé­se egy, a távoli jövőben élő történész számára minden bizonnyal elmondja majd: milyen is volt a XX. század. E viszony alakulása korunk legnagyobb világpolitikai ese­ményeihez kapcsolódik, mélypontjai és magaslatai mindig jelzik glóbuszunk ép­pen aktuális politikái kiírná- ját. A két ország — napjaink két legnagyobb és viszonylag fiatal hatalmának — első (konfliktusos) érintkezése közvetlenül a szovjet állam megszületése után történi. Együtt harcolták végig a má­sodik világháborút, a két fő erőként álltak szemben a hi- ■ degbáború esztendeiben és most is a világ legerősebb hatalmai. A szovjet—ameri­kai viszony (természetesen csak vázlatos) felidézése mindenesetre hasznos tanul­ságokkal jár. Kolcsak fegyverei A szovjet állam megszü­letése után az Egyesült Ál­lamok —• természetesen — az első ellenfelek között volt. A béketárgyalásokon lyilson amerikai elnök béketervének hatodik pontja biztosította volna még Oroszország ré­szére, „hogy saját politikai fejlődéséről és saját nemzeti politikájáról függetlenül dönthessen”. Az elnök azon­ban magyarázatként hozzá­fűzte e ponthoz, hogy ez á függetlenség az ország min­den nemzetiségére is vonat­kozik, tehát azokat a terüle­teket, ahol e népek élnek, le kell az országról választani. A feldarabolás tervét a fegy­veres intervenció követte. Kolcsak és Gyenyikin hadse­regének felszerelése jelentős részben az 'óceánon túlról ér­kezett. Ez volt az amerikai politikának első olyan lépése, amikor fegyverszállításokkal, anyagi erejét kihasználva avatkozott be más országok ügyeibe. Miközben a Vörös Hadsereg a fő frontokon győ­zött, éppen amerikai kezde­ményezésre fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Szov- jet-Orop.országban. William Bullitt' amerikai diplomata vitte Moszkvába az Antant- országok feltételeit. Bullitt járt a külügyi . népbiztossá­gon, találkozott Leninnel. Lenin lényegében elfogad­ta az Antant ajánlatát, de közölte: több pontot jobban meg kell majd határozni. Erről az ajánlatról szólva 191.9. március 13-án Lenin egy gyűlésen a helyzetet a breszti béke előtti időszak­hoz hasonlította. Szükség van arra* hogy kikerüljenek a háborúból, hogy lélegzet­hez jussanak, hogy az inter* tenció megszűnte után át­térhessenek a békés építésre — mondta. Bullitt' Lenin javaslatait elvitte Párizsba, a békekon­ferenciára. Wilson azonban — aki a küldetés szellemi atyja volt — maga szabotál­ta saját ajánlata elfogadását és érdemben sohasem foglal­kozott többet vele. Az elismerés éve Az intervenciósok fölött aratott győzelem után Nyu- gat-Európa tőkésországai egymás után küldték nagy­követeiket Moszkvába. 1924. a nemzetközi elismerés éve volt. Amerika azonban nem jelentkezett. Hughes ameri­kai külügyi államtitkár ki­jelentette: nem lehet szó dip­lomácia) elismerésről, amíg Szovjet-Oroszország nem vál­lalja a cári rendszer adóssá­gait és nem ad kártérítést a Nyugatra menekült orosz kapitalistáknak kisajátított vagyonukért. Lényeges vál­tozást csak Rooseveltnek — az 1932-ben megválasztott új elnöknek — politikája hozott. 1933. november 16-án a két ország felvette a diplomáciai kapcsoiatokgt. A nagy szövetség 1933 Európában Hitler éve volt. A világosan látó politi­kusok előtt egyre nyilvánva­lóbbá vált a német fasizmus agresszív jellege, a háború fenyegető közelsége, Roose­velt — miközben szüntelenül harcolnia kellett azokkal a2 erőkkel, amelyek. Amerika el­zárkózását, Európától való távolmaradását követelték — a veszély fokozódásával egy­re inkább aktivizálta az Egyesült Államokat. Az Ang­liával kötött kölcsönbérleti szerződés mintájára a Szov­jetuniót ért fasiszta támadás után nem habozott ugyan­ilyen egyezményt kötni -a szovjet állammal. Néhány hónap múlva. 1941. december' 7-én Pearl Harbour japán megrohanásával az Egyesült Államok is belépett a hábo­rúba. így jött létre az a szo­ros viszony. Amerika, Anglia és a Szovjetunió között, ame­lyet nagy szövetség néven is­mernek a történészek. Roose­velt egészen - haláláig egyenjogú partnernek , te­kintette a Szovjetuniót, és nem egyszer szembeszállt Churchillal, aki csak amolyan • szükséges rossznak tekintette a Szovjetunióval való szö­vetséget. Hiba volria természetesen, ha a háború éveit, a nagy szövetség esztendeit csak fel­hőtlen együttműködésnek te­kintenénk. Viták, nézeteltéré­sek (így például a második front megnyitásáról, az egyes hadműveletek sorrendjéről, a Szovjetuniónak Japán elleni háborúba lépéséről) bőséggel voltak. De a kapcsolatokat — és különösen a szovjet—ame­rikai viszonyt — a szövetsé­ges együttműködés, egymás érdekeinek figyelembevétele jellemezte. Több ízben járt szovjet küldöttség Washing­tonban, • amerikai delegáció Moszkvában, szovjet repülő­gépek kísérték a fegyverszál­lító amerikai konvojokat, az amerikai bajok pedig felsze­reléssel megrakva érkeztek szovjet kikötőkbe. Csúcsta­lálkozók — napjaink eszme­cseréjének elődjei — tisztáz­ták a szövetségesek nézeteit. Teherán, Jalta ma már foga­lom — és történelem. Elnök a másodhegedűsből Teheránban Roosevelt (hogy a szovjet titkosszol­gálat által jelzett merénylő­ket elkerülhesse) a Szovjet­unió nagykövetségén lakott. Itt folytak a tárgyalások is. Churchill emlékirataiban a világ közepének nevezte a szovjet palotát. Éppúgy, mint ahogy az volt a jaltai Livadia palota is. Jalta talán a csúcspont volt. Az első alka­lom, amit mindkét oldalról az azonos szándék, jellemzett. Potsdam, a három szövetsé­ges utolsó találkozása már a kezdődő ellentétek találkozó­ja volt. Roosevelt nem élt helyét a hidegháborúban jól megismert Truman foglalta el, akit (érdekes módon épp­úgy mint Johnsont Kennedy) azért választotta Roosevelt alelnöknek, hogy a konzerva­tív államok választói is tá­mogassák politikáját. A má­sodhegedűsből, a tartalék em­berből 1945 áprilisában Ame­rika elnöke lett. Elnökségével kezdődött az annyi feszültsé­get és félelmet jelentő idő­szak — a hidegháború. Következik: Jó dolog a vas­függöny? Kereszty Andrá» i Hatvani Dánieh t DOKUMENTUM REGÉNY 13. Kiss Aranka másodéves ta­nuló gyorsan csomagol: fél 2-re már a városközpontban, szeretne lenni. Édesanyja két nappal ezelőtt járt itt, akkor mondta neki, hogy valószínű­leg „szabad szombat” lesz, így pénteken délután hazamegy. Hagyott nála pénzt, s egy cé­dulát, amire felírta, hogy ha­zajövetele előtt mit vásárol­jon. Fél kettőkor a városháza sarkáig hozza a busz. Körül sem néz, indul vásárolni. Azt számítgatja, hogy a fél hár­mast már nem éri el, de megy később a gyorsjárat, majd azzal hazajut. ...Horváth Zoltán eközben a nagytemplom sarkánál álldo­gál, egy kiszögellés mögé hú­zódva. Aranka tehát haza­megy — állapítja meg. Előre kell hozni az akció időpont­ját. Abban bizakodik, hogy Aranka nem a fél hármassal megy, hanem vagy a koráb­bival, vagy a későbbivel. Nem szabad most találkozniuk, így este annál nagyobb lesz majd a meglepetés... Hatodiktól kezdve osztály­társak voltaic az ágasegyházi iskolában. Szokásos iskolai pajtásság volt közöttük, sem­mi több. 1970 július 27-én kezdődött... Arankát meglátogatta egy ménteleki barátnője, édes­anyjával este kikísérte az ál­lomásra. Visszafelé jövet Zoli hozzájuk szegődött, s enge­délyt kért, hogy velük me­hessen. Az anyja ezt mondta neki: — Ahogy akarod.,. Nemsoká moziban is talál­koztak. Zoli kileste, hogy mikor maradhat vele kettes­ben, s eldadogta, hogy ko­molyan szeretne vele beszél­ni, vagyis hát udvarolni. Aranka erre • nevetgélni kez­dett, lesütötte a szemét és vállait vonogatta. Kecskemétre kerültek mind­ketten. Zoli délutánonként fel-feltünedezett a kisfái szakiskola bejáró útján, mint a holdkóros járkált alá és fel, majd leült az út szélére és szemeit merően az abla­kokra szegezte..Aranka végül is lement ilyenkor, de csak azért, hogy véget vessen a lányok csúfolódásának. Inkább csak akkor talál­koztak, amikor hétvégeken együtt utaztak haza Agasegy- házára. Egy alkalommal a fiú azt kezdte fejtegetni, hogy disszidál, öt évig kinn ma­rad „németben”, szakmát ta­nul, aztán hazajön és vesz házat, meg kocsit. Aranka er­re azt mondta: — Ezt itthon is épp úgy elérheted. Majd levelezni kezdtek. Ez abból állt, hogy Zoli irkálta a leveleket egyre-másra. A le­vélpapírokat átlósan megcsí- koztá és a csíkoknál törte meg a sorokat. Aranka- az 1970. december 2-án 22 és 23 óra között keltezett levelet nem kis döbbenettel olvasta: „...El is mentünk a határig. Bementünk az Orion étte­rembe, megpihenni. Igazol­tattak bennünket Minden rendben, elhitték a mesén­ket. Az unokatestvéremnél voltunk... De hülyén csinál­tuk. Egymásra néztünk, mi­előtt feleletet adtunk, Erre a rendőr azt mondta, ne hazu- dozzunk, mert mindjárt elvi­tet. Erre mi: Menjünk, kér­dezzük meg a rokonokat is. De a rendőr erre nem állt rá. Azt mondta: Nem szeretne bennünket itt látni tovább. Azonnal leléceltünk az étte­remből. Megyünk? Úgy ér­tette az. Imre, hogy át a ha­táron. Elkezdtünk kút zni, mint a kiképzésen. Azt hitte, hogy én Is megyek utána, és csinálom azt, amit ő. De mit csináltam? Sírtam, mintegy kölyök. Úgy, mint most. Csak akkor azért sírtam, hogy mi lesz otthon, most meg azért, hogy mi lesz velem. Az Imre már átért a magyar határon, s nem sok kellett ahhoz, hogy a jugó határon is. És én csak sírtam, sírtam, és csak rád gondoltam. Mert nem voltál mellettem, akihez odabuj- jak. Ez mind reggel volt, mi- val akkor értünk a határhoz. Imre átért sikeresen. De in­tett, hogy vigyázzak, jönnek, öngyilkos akartam lenni, de nem volt erőm, hogy előve­gyem a késem...” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents