Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-11 / 84. szám

wn iprtíís ff. KT* ITT MAGYATlORSZÄi? S. «SM Közérdek és kötelesség Ki A GAZDÁJA a szocia­lista munkaversenynek ? El­dőlt és megoldódott e fontos kérdés, s remélhető, hogy megszűnik a gazdasági veze­tésnek a társadalmi szervek vezetőire és ezeknek az előb­biekre való hivatkozása. Mert valljuk be őszintén, eddig ez volt, s a kárát a versenymoz­galom, s annak résztvevői látták. Persze, nem maradt hatástalanul a termelésre, a termelékenységre, az önkölt­ség alakulására, egyáltalán a munkára sem. És azt is mondjuk ki: ezért is volt ta­pasztalható a vállalásokban a sablonosság. Valójában nem volt megfelelő alap, hiányzott a jó előkészület, mikor, miért, milyen céllal végezzék a munkaversenyt. Már a párt múlt év de­cemberi határozatából is érezni lehetett, hogy itt is gyökeres változásokra van szükség. S ennek a feltételei megérettek. Hogyan? Em­lékeznek még párt- és gazda­sági, társadalmi és mozgalmi vezetők, dolgozók arra, ami­kor a gazdasági mechanizmus bevezetésekor arra figyelmez­tetett a párt, hogy az új gaz­daságirányítási rendszer ele­mei nem máról holnapra és nem egyszerre valósu Inait meg. Éveik szükségesek ahhoz, hogy ennek megteremtődje­nek a feltételei. Egyik ilyen új elem — a fejlettebb építési viszonyok között — a szocia­lista munkaverseny maga­sabb szinten való irányítása, kibontakoztatása is. LÉNYEGÉBEN ERRŐL VAN SZÓ a Minisztertanács legutóbbi, a munkaverseny- mozgalammal kapcsolatban elfogadott határozatában is. Az alkotó, mindennap dolgo­zó és versenyző munkás, tsz- tag, a szocialista brigádok tagjai örülhetnek leginkább. Eldőlt és tisztázódott kik a gazdái, felelős irányítód a munkaversenynek. A határo­zat kimondja, hogy a mun- k a versen y-moz gálám „irá­nyítása az állami, gazdasági szervek vezetői, valamint a társadalmi szervek közös fel­adata. Szervezése és ösztön­zése a gazdasági irányítói munka elválaszthatatlan ré­sze, a vezetők munkaköri kö­telessége”. S még e fogalma­zásból is különösen hangsú­lyozandó az, hogy a gazda­sági irányítómunka elválaszt­hatatlan részié, a vezetők munkaköri kötelessége. Természetes is, hiszen a szocialista munkaverseny gazdasági életünk előrehala­dásának olyan emelője, amely nélkülözhetetlen. Ha­tása megmutatkozik az egyén, a kollektívák, az egész üzem, s végső soron a társadalom fejlődésében. Van azonban egy lényeges dolog, ha a ha­tározat említett részének szellemében vizsgáljuk a szo­cialista munkaverseny űj, kibontakozó elemeit. Ráépül, s részévé válik a jobb, sajá­tos, üzemi munka- és terme­lésszervezésnek, Csupán alig három hónap telt el a párt decemberi határozata óta, máris tapasztalható, hogy több szabolcsi üzemben, tsz- ben behatóan tanulmányozták a párttagok, gazdasági és szákszervezeti vezetők. Vitat­ták taggyűléseken, termelési tanácskozáson, brigádérbekez- leten. Ennek eredménye, hogy sok helyen beilleszkedik a gyár termelési programjába, komplexebben fogják fél és érvényesítik. MA MAR EZ IS KÖVE­TELMÉNY. Ezen munkál­kodnak az 1SG mátészalkai gyáregységében, ezt tapasz­taltam Vásárosnaményban, a faforgácslapgyárban, a vasút egyes üzemeiben. Tapasztal­ni lehet bizonyos pezsgést, több akarást a munkások ré­széről is. Bonyolultabbá válik a munka, nagyobb a brigádok egymásra utaltsága, nagy­mértékben függ az egyik bri­gád teljesítménye, munka- verseny-vállalása a másiké­tól. S azon igyekeznek, hogy összehangolják tevékenysé­güket. Ez húzóerő a másikra, s termelékenyebbé válik a munka is. A gépen, a fél­vagy teljes automatákon dol­gozó munkás csak úgy képes vállalását teljesíteni, ha a gé­pek üzemképesek, biztonságo­sak, maximális teljesítmény­re alkalmasak. Az embernek és a gépeknek olyan harmo­nikus együttműködését kell biztosítani, amely végső soron a gazdasági hatékonyság ja­vulásával, a termelékenység emelkedésével jár. Ez köz­hasznú, érdeke az egyénnek, üzemnek, a társadalomnak. Nagyon lényeges, hogy ezt a határozatot is egységesen ér­telmezzék és alkalmazzák párt-, gazdasági és társadal­mi vezetők üzemeinikiben. Jó alap ez az egységes cselek­vésié. Fontos, hogy most együttesen keressek-és -fcur. t ássák azokat a termelést fellendítő, a termelékenysé­get növelő, a gazdasági haté­konyságot javító csomóponto­kat, amelyekre összpontosul­nia kell a szocialista munka­versenynek. Ebben jut kife­jezésre a közös érdek. SOK ELEMÉI’ LEHETNE említeni a határozatnak. Még csak egy Vonatkozására kívá­nunk utalni, amely — ha ér­demben foglalkoznak vele — tovább erősíti a szocialista munfcaerköksöt, elmélyíti a kollektivizmus szellemét. Na­gyobb rangot, megbecsülést adhat és ad a munkának és a munkásnak. Ezért munkál­kodni egyaránt érdeke és kö­telessége (!) a párt-, gazdasá­gi, társadalmi szerveknek és vezetőiknek. F*rh»s Kálmán • NYÍREGYHÁZA DÉLI IPARTELEPE, AHOL MA MÁR TÖBB MINT KÉTEZER MUNKÁS DOLGOZIK (ELEK EMIL FELVÉTELE.) Felzúgnak a szivattyúk A fordított árvíz A vízzel mindig baj van ná­lunk, Szabolcs-Szatmárban. Egyszer azért, mert sok, más­szor azért, mert kevés. Az 1970-es nagy árvízkatasztrófa csak egy állandóan túlzottan csapadékos évsorozat kiemel­kedő csúcsa volt. Most követ­kezik a böjtje: a vízügyi tu. dományos kutatók véleménye szerint nemcsak az 1972-es év lesz száraz, hanem három, de lehet, hogy 4 évig a csapadék- hiány lesz a jellemző éghaj­latunkra. Akár így lesz, akár nem — az ilyenfajta előrejelzések so­hasem 100 százalékosan meg­bízhatóak — fel kell készül­nünk az aszály elleni küzde­lemre a mezőgazdaságban. Szerencsére vannak eszköze­ink. Tudunk már öntözni. Füstölt az ásó Az öntözés persze, önmagá­ban nem csodaszer, amellyel mindent _ineg leheti oldani. "Erre Tcitűno' peTáa az 'ország néhány megyéjének elhatáro­zása: mostantól kezdve ki­zárják a talajművelésből az ekét. Nem szárítják a talajt újabb forgatásokkal. Erre azért érdemes felfi­gyelni, mivel Szabolcsban még nem tartunk itt. Sőt, a megyét járva, nagyon sok he­lyen láttunk olyan felszán­tott földeket, melyeknek a „betakarásáról” nem gondos­kodtak. Márpedig ez volna a döntő, majdnem annyit ér, mint egy öntözés. Érdekes tapasztalatok van­nak már dióst is. A Nagy- ecsedi Vízgazdálkodási Tár­sulat elnöke beszéli, hogy az egyik termelőszövetkezetben, ahol pedig öntözőberendezé­sek is vannak, nem akartak öntözni. Megkérdezték tő­lük: miért? Azt válaszolták, hogy most még fölösleges, hi­szen a talajuk valósággal to- csogós. Mondta az elnök, ezt Sajnálatos jelenség keres­kedelmi életünkben, hogy ve­vő és eladó között majdnem ellenséges a viszony. — Na, itt van ez az unott képű eladó — sóhajtunk fel némi rosszindulattal, mikor belépünk az üzletbe. — Tessék. Megint egy hák- lis, válogatós vevő — morog­ja fojtott indulattal az el­adó, holott barátsággal és gyengéd szeretettel üdítő, kel­lemes légkört varázsolhat­nánk az üzletekbe. Az alábbi példa nem védett szabadalom, bárki utánozhat­ja. A vásárló benyit az üzlet­be: — Jó napot kívánok. — Szeretettel köszöntőm önt — suttogja meghatottan az eladó, miközben egy öröm­könnyet morzsol el a szemé­ben. — Olyan jó itt — leheli a meghatottságtól rekedten a vevő. — Mutatkozzunk be egymásnak! Ismerkedjünk meg közelebbről. Stehola Re­zső vagyok. — Nagyon örvendek, Prá- nicer Pál. — Engedd meg, hogy te­gezzelek. Azt hiszem, én va­gyok az idősebb. Szervusz! Cahmbos Szilveszter: Kereskedelem — Szervusz! Parancsolj ve­lem. — Mielőtt bármit is kérnék, nem haragszol, hogy fárasz­talak, hogy csak úgy belép­tem az életedbe? Te mit sem sejtve állsz a pult mögött, és akkor egyszerre csak orvul bejön egy vevő... — De kérlek! Minden egyes vásárló szebbé, színesebbé, eseménydúsabbá teszi az éle­temet. Nélkületek minden csupa unalom, szürkeség lenne. — Nem! Értsd meg, hogy lelkiismeretfur dalásom van. Talán éppen a lét vagy nem­lét nagy kérdéseiről töpreng­tél, mikor beléptem ide, s most kizökkentelek gondola­taidból. Ilyen prózai ügyben, mint a vásárlás! — Miért ez az önkínzás, drága barátom? Én azért va~ gyök, hogy szíves szóval kí­náljam üzletünk portékáit. — En pedig ígérem, hogy a legszerényebben, a legna­gyobb tisztelettel viseltetem irántad. Ha lennél olyan jó, egy bokafixes zoknit szeret­nék. Ha lehet, kobaltkék színben. — Mi az, hogy lehet? A ke­reskedelemben nincs lehetet­len, csak egy kis jó szándék kell. Máris felmászok a létrá­ra. Ugyanis kobaltkék zoknik a legfelsőbb polcon vannak. — Mondd, nem kérek én túl sokat? Nem vagy szédü­lés? Nincs tériszonyod a magasban? — Egy picit. De életem és halálom a vevőért! Méltóz- tassál, egy pár bokafixes zok­ni. — Köszönöm. Szívem teljes melegével köszönöm. — Én köszönöm, hogy szol gálatodra lehettem. Paran­csolj. Négyes kassza, hármas csomagoló. Kézcsókom a ked vés feleségednek. A vevő kilép az utcára, fél­tőn szorítja magához a kis csomagot, és könnyes szem­mel, boldogan suttogja: — Megint van zoknimé megnézzük. Korán reggel már ott voltak. Furcsa dolog, de az éjjeli lehűlés miatt va­lóban lecsapódott a pára a talaj felszínére és volt vala­mi nyirkosság — ha ezt to- csogósnak túlzás is nevezni. Amikor leástak, a helybeliek megdöbbenve látták, hogy a talaj egy méter mélységig olyan száraz, mint a hamu, szinte füstölt az ásó nyomán. Ez az eset is felveti a szak­emberek problémáját. Saj­nos, az öntözőberendezések­kel rendelkező közös gazda­ságoknak mindössze 10 szá­zalékában irányítja szakem­ber, képzett munkaerő az ön­tözést. Védnökség és ^vízügyes“ segítség Az ifjúsági szövetség sm- bolcs-szatmári szervezete fel­ajánlotta segítségét az öntö­zési problémák megoldásá­hoz. Részben összefügg azzal a’ felajánlással, amit a máso­dik tiszai vízlépcső gyors és jó felépítése érdekében tet­tek. Kisköre hamarosan el­készül, ott már csökkennek a tennivalók. Jó lenne élni mindenütt, ahol szervezett fiatalok dolgoznak, ezzel a lehetőséggel, szakképzésben, munkavégzésben. A fiatalok már nem is egyszer megmu­tatták, milyen roppant nagy erő van az összefogásukban, segítőkészségükben. A vízügyi igazgatóság hajlandó odaadni belvízvé­delmi szivattyúit, ha valahol új vízkivételt akarnak léte­síteni. Hiszen belvíz úgysem lesz. A szivattyúk, mellyel a földekről vitték a vizet a fo­lyókba, most megfordulnak: a folyókat öntik a földekre. Most kell kihasználni a lehe­tőségeket, mert bizony má­jusban mán nagyon takaré­koskodni kell a vízzel. Ugyanígy szakmunkásokat is tudnák adni, ha van igény­lő. Érdekes erre példának a győrtelekiek esete. Már két hete szerették volna megkez­deni az öntözést, de — mint mondották, a Szolnoki Regio­nális Vállalat nem indította meg számukra a szivattyú­kat. Ennek csak a fele igaz. A hatalmas vízkivételi mű­vet valóban kár azért működ­tetni, másodpercenkénti öt_ venliteres teljesítményével, hogy egyetlen kis esőztető be­rendezés motorja elpöfögjön mellette — amely maximum 20 litert tud kivenni a veze­tékből. K ihassnálatlan lehetőség Egy megoldás kínál­kozott volna: elhasználják az egész vizet és a maradékból eláraszthatják a legelőjüket. Szálastakarmány-gondjaik biztosan nem lettek volna és most még áraszthatnak. Má­jusban már nem. A földekbe most kell beletenni azt a tar­talékot, ami nyáron át kibír­ja majd. Tíz milliméteres kis esőztetésa szinte fölösleges csinálni. Pazarlás. A felszí­nen marad és ez párolog el a leggyorsabban. Következete­sen kell öntözni. Az egyszer öntözött növény nem bírja el a& aszályt. Végül egy különös tájéko­zatlanságot kell még szóvá tenni, aminek a gyors hely­rehozása most már halaszt­hatatlan. Három hete itt van gépvásárlásra a 10 milliónál jóval nagyobb összeg, közép- lejáratú hitelre, vagyis 5 évi törlesztésre. 10 milliónál több értékű öntözőberendezés áll az AGROKER nyíregyházi udvarán. Többször nyilvá­nosságra hoztuk, hogy a gép­hitelben elsők az öntözőbe­rendezést vásárlók. Mégis, amikor e sorokat írjuk, ak­kor jelentkezett az első két szövetkezet hitelért: Tímár és Vencsellő. . Nehéz ennek az igazi okát felderíteni. Lehet az ok ké­nyelem is. A hitelt természe­tesen kérni, igényelni kell. Több szövetkezet azt mondja erre, hogy érdeklődött és a bankban azt mondták, nincs keret. Hát, ahol érdeklődtek, ott nincs is kéret. Ott van egy ablak, azon be kell adni a hi­telkérést és a bank elbírálja. Aki fizetőképes — minden szabolcsi termelőszövetkezet az — annak mindenféle ter­melési célra adnak forgóesz­közhitelt, vagyis olyat, amire fedezet az idei termés vár­ható eredménye. Fejlesztési célra, így gépvásárlásra, már kell valamiféle fejlesztési alap, vagy amortizáció. Ha az idei már le van kötve, jó a következő éveké is. Hiszen éppen azért adják ezt a pénzt 5 évi törlesztésre! Biztató kezdeményezések Ugyanilyen félreértés az is, hogy az AGROKER nem ad alkatrészt, csak egész be­rendezést. A legtöbb alkat­rész van, zsákkal kapható be­lőlük akármennyi. Csak per­sze, fizetni is kell érte. Ha egy anyagbeszerzőt, vagy egy fo- gatost (ilyen is volt) külde­nek be és még a múltkori, ré_ gén lejárt adósságot sem tör­lesztve, újat akarnak csinál­ni, akkor persze, hogy üres kézzel megy haza a megbí­zott. így aztán: „Nem kap­tunk alkatrészt.” Kétszáz gátőr és csatorna, őr kezdi meg a napokban a pontos naplózást, hol meny­nyit öntöznek. A miskolci és debreceni vízügyi igazgatósá­gok, melyekhez a megye te­rületének egy-egy része tar­tozik, szintén együttműködés­re léptek Szabolccsal. Napról napra több ezüstös sugárban száll magasba az életet adó víz. A tiszalöki Szabadság Termelőszövetkezet 900 hold legelőjén újítja fel az öntö­zést. A nagyvarsányiak rend­be hozatják az állami gazda­ságtól örökölt öntözőberen­dezéseket. Beregben kinyo­matják kompresszorral azt a 73 csőkutat, amely eliszapo­sodott. A kisvárdai társulat odaadta a dombrádiaknak az egyik nagy szivattyúját. Sor­ban felzúgnak az öntözőiül'- tök nagy szivattyúkerekei. Egyedül a Tiszalök környéki szövetkezetek már 2500 hold­ra kötöttek szerződést a deb­receni vízügyiekkel, majd­nem két és fél millió köb­méter víz kilocsolására. A Kraszna mentén máris any- nyi az igény, hogy be kell osztani, ki öntözhet nappal, ki csak éjjel. Emberek, gé­pek, szervezők és szakembe­rek, munkások, fiatalok fog­nak össze, hogy — ha meg tudtunk birkózni a nagy ár­vízzel — boldoguljunk a* aszály, a „fordított árvíz” le­küzdésével is. Bízzunk benne, hogy sike­rül. Rajtunk múlik. GeBztelyi Nngy Zol aa Patronált óvodák örömünnepe volt szombaton a mátészalkai I-es számú óvoda kis lakóinak. Birtokukba vehették azokat a berendezé­seket, eszközöket, játékokat, amelyeket az ÉRDÉRT és az ISG szocialista brigádjai készítettek részükre. A kicsinyek kedves műsorral mondtak köszönetét a segítségért. Igaz nem nagy értékű munkáról van szó, összes értéke alig 35 ezer forint. Élenjárt ebben az ISG Landler Jenő szocialista brigádja, se­gítettek a szülők. így készülhettek el a mosdókagylók, kelti padok, ülőkék, ágyak. Ki mivel tudott, azzal segítette az óvo­da felszerelését. Kaptak új játékokat is. Gergelyiugomyán az óvoda be­járatát készítette el a naményi faforgácslapgyár egyik bri­gádja. Vállalták a kicsinyek patronálását. Nyíregyházán is van olyan óvoda, amelyet segít üzem. A mátészalkai I-es óvo­dának több éves patronálási szerződése van az ISG Landler brigádjával, melynek vezetője Guthy Lajos, az üzem párttit­kára is. Ismeretes, hogy államunk, a tanácsok és az üzemek súlyos pénzeket költenek bölcsődékre, óvodákra, s ez mind kevés. Itt, a szálkái óvodában újságolta a vezető óvónő, hogy bár az ő intézményük csak 64 személyes, mégis 99 gyermekről gondoskodnak. El tudják-e látni? Képesek-e rá? A szükség hozza így, s ebben jól jön minden segítség a részükre. S az eszközökben hiány lehet, ha nem segítenek a társadalmi szer­vek, a szocialista brigádok, örvendetes, hogy erre mind több üzem vezetői, a szocialista brigádok is felfigyeltek. Nem álta­lános még ez, de azzá válhatna. Óvodákat patronáló mozgalommá, itt, Szabolcsban. Mert ha arra van erő, anyagi áldozat, hogy összefogjunk új óvo­dákért, vagy bővítésük érdekében, akkor ez kevesebb anyagi, szellemi áldozatokkal járhat, s jól járnának az óvodák is, a szocialista brigádok is. S aligha van olyan üzem, amely ne tudná segíteni ezeket a fontos gyereknevelő intézményeket, S ez kiegészülhetne a szülők szervezettebb segítségével, tár­sadalmi munkájával, hiszen saját gyerekük jobb ellátásáért ők is több áldozatot vállalnának. t Hí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents