Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-07 / 81. szám
ÍOTfi. aprTlís T KELÉT-MÁGVAÍlÖftSZAÖ Alkotó tanácskozás Zöld út Mátészalkának Fél év előny a bútorgyárnál Beszélgetés a könnyűipari miniszterhelyettessel VISSZATÉRTEK MUNKAHELYÜKRE a mezőgazdasági szövetkezetek második kongresszusának küldöttei. Azzal a tudattal folytathatják munkájukat, hogy felelősségteljes, alkotó tanácskozáson vettek részt, jól képviselték megbízóik érdekeit. Minden felszólalásban félreérthetetlenül kifejezésre jutott az is, hogy a szövetkezeti tagok és vezetők nem egyoldalúan, nem más társadalmi osztály vagy réteg, s nem a népgazdaság rovására, hanem éppen hasznára keresik a különféle problémák megoldását. Szó volt a kongresszuson a nagyüzemi társas gazdálkodás minden lényeges kérdéséről. Kiviláglik ez abból a közös állásfoglalásból is. amelyet a tanácskozás utolsó napján hagytak jóvá a résztvevők. Ez az okmány tartalmazza mindazt, amit a kongresszus véleménye szerint a következő években tenni kell a gazdálkodás feltételeinek és eredményeinek javításáért, a szövetkezetek belső életének fejlesztéséért. Nem utasításokat tartalmaz az állás- foglalás, de vitathatatlanul olyan ajánlásokat, javaslatokat, amelyeket érdemes megfogadni és helyi körülményeket figyelembe véve megvalósítani. Szabó István, akit ez alkalommal is a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökévé választottak, zárszavában egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a szövetkezetek legnagyobb tartaléka a tulajdonosi mivoltából származó felelősség felébresztése. A legkiválóbban működő szövetkezetekben te jócskán vannak lehetőségek arra, hogy a vezetés, az ellenőrzés, a munkaszervezés, a fegyelem, a lelkiismeretesség nagyobb foltra jusson az eddiginél. Van mód arra is, hogy erősítsék a demokratizmust, rendeltetésüknek megfelelőbben dolgozzanak a különféle bizottságok. TÖBBEN IS BESZÉLTEK a tanácskozáson a szövetkezetek belső ellenőrzéséről. Erről is egységes álláspont alakult ki. Megerősítette a kongresszus azt a felfogást, vetkezeten kívül határoznak, de a kockázat a szövetkezeté. Nem megy ritkaságszámba az sem, hogy a szövetkezeten belül van ilyen baj. Ezekre az esetekre is vonatkozik az a követelmény, hogy ugyanazok élvezzék az elhatározás előnyeit vagy viseljék hátrányait, akik döntöttek. Hogy a szövetkezet milyen eredményesen gazdálkodik, az nem kizárólag a tagok és a vezetők munkájától függ. Igen lényegesen befolyásolja a működést, gazdasági eredményét az is, hogy milyenek a gazdasági szabályozók, van-e elegendő és jó gép, egyéb termelési eszköz, biztonságos-e a mezőgazdasági termékek értékesítése és nem utolsósorban az időjárási tényező. A kong-esszusi felszólalások részletesen és hozzáértéssel elemezték ezeket az összefüggéseket is. Nem igyekeztek másra hárítani az őket illető felelősséget, de kendőzés nélkül beszéltek azokról a fogyatékosságokról is, amelyek a szövetkezetekkel kapcsolatban lévő állami, tanácsi intézményeket, hivatalokat, vállalatokat jellemzik. HA A SZÖVETKEZETI TAGOK megkérdezik küldöttjüket, hogy mit vitt haza a kongresszusról, olyan választ nem tud adni, hogy nagyobb beruházási lehetőségeket, vagy valamilyen más anyagi, pénzügyi előnyt kilátásba helyező ígéretet. A következő években nem számíthatunk látványos, gyors korszerűsítésre, mert a népgazdaság erőforrásai nem teszik lehetővér hogy az állami költségvetésből az eddiginél többet fordítson a kormányzat a mezőgazdaság fejlesztésének elősegítésére. Egyik nagy érdeme a kongresszusnak, hogy mentes volt az alaptalan követelődzőstül, a kishitű siránkozástól. Amit a felszólalók kértek és javasoltak, az mind a valóságos helyzet, a tényleges lehetőségek ismeretében tett, mértéktartó indítvány volt. Nem fér kétség ahhoz, hogy a tanácskozáson részt vett miniszterek, s más beosztású állami vezetők ezért fogadták egyetértéssel az észrevételeket, s a munkaterületüket érintő bírálatokat is. Meggyőző bizonyítéka volt ez a kongresszus annak, hogy szükség van a mező- gazdasági szövetkezetek érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezetére, a területi szövetségekre és a TOT-ra. Ezek az intézmények az elmúlt öt évben bebizonyították életképességüket. Ezután te javára válik az egész népgazdaságnak, ha a mezőgazdasági szövetkezetek felkészült és az összefüggéseket is jól ismerő képviselői rendszeresen elmondják a gyakorlati tapasztalatokat, bírálnak, ha ok van rá és megalapozottan érvelnek a biztonságos fejlődéshez szükséges körülmények kialakítása mellett. Ezen túl még nagyobb és új igényeket támasztanak a szövetkezetek a szövetségek és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa iránt. Több szolgáltatást, tájékoztatást várnak, s joggal számítanak arra is. hogy fokozottabb segítséget kapnak a döntéseket megelőző köz- gazdasági elemzésekhez és a belső ellenőrzés tökéletesítéséhez. A KONGRESSZUS UTOLSÓ NAPJÁN jegyezte meg egy meghívott résztvevő, hogy a tanácskozás színvonala igen nagy fejlődést mutatott az öt évvel ezelőtt megtartott első kongresszushoz képest. Igaza van: ez a tanácskozás jól tükrözte az azóta végbement fejlődést. Bizonyította egyebek mellett azt, hogy ma mar jóval több a magasi-képzettségű vezető.a szövetkezetekben, mint fél évtizede volt. Elsősorban rájuk vár a megtisztelő feladat, hogy széles körben megismertessék a kongresz- szus tapasztalatait, állásfoglalását és annak megfelelő munkát honosítsanak meg. Olyat, amely tovább növeli a mezőgazdasági szövetkezetek eredményeit és méltóvá teszi az egész nép elismerésére mindazokat, akik népgazdaságunknak ezen az iger fontos területén dolgoznak. (G.) — Azért jöttünk, hogy megvitassuk a gyár sorsát — foglalta össze látogatásának célját Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes. — Az eredmény pozitív: a magyar bútoripar egyik igen jelentős üzeme épül fel Mátészalkán. Mint arról hírt adtunk, nemrég a megyei tanács meghívására járt megyénkben Pesti elvtárs Botka Zoltánnak, a minisztérium faipari osztályvezetőjének társaságában. A megyei tanács vezetőivel tárgyaltak, ellátogattak a Szatmárvidéká Faipari Vállalathoz, megtérin tették Nyírbátorban az Auróra Cipőipari Vállalat új üzemcsarnokát. A vendégeket útjuk során elkísérte Orosz Ferenc, a megyei tanács elnöke is. Nyírbátorban kértük meg a miniszterhelyettest, hogy tájékoztasson bennünket útjuk tapasztalatairól. Bu(or — modernebb technológiával — A hagyományos bútor- gyártás helyett a modem technológiát kell alkalmazni — szólt a megállapítás. Mátészalkán már erre a modem technológiára készülnek fel. Az új gyár építésié mintegy 200 millió forintba kerül a gépekkel együtt, s 40 millió forint az az összeg, ami a forgóalaphoz kell, vagyis az anyagiak vásárlásához, a gyártás zavartalan folytatásához. A feldolgozáshoz komplett technológiai gépsort vásároltak pz olasz Miatton- oégtől. Az egyes részegységek automatizáltak, . a legkorszerűbb felületkezeléssel — erezett, nyomott, lakkozott felülettel — állítják elő az itt gyártott szekrénysorokat. A gépek szállítását már a jövő év nyarán megkezdik. — Éppen az eddigi rekonstrukciós tapasztalatok alapján hízunk a gyár korábbi indításában — vélekedik a miniszterhelyettes. — Az építőiparon a sor, hogy ehhez megfelelő munkával hozzájáruljanak. Az időnyerés Mátészalkán több, mint fél év. Az eredeti elképzelés szerint csak 1974 végére kezdték volna a próbaüzemelést, a mostani tárgyalások viszont alapot szolgáltatták arra, hágj' ettél jóval korábban, már 1974. április 4-én indíthassák a bútorgyárat. Ehhez a korábbi pénzügyi problémák javarészt megoldódtak, vagy megoldódnak a közeljövőben. A bútoriparban nemrég fejeződött be a Kanizsa és Zala Bútorgyárak rekonstrukciója, a közeljövőben készül el a székesfehérvári új gyár, s a tapasztalatok szerint 12—14 hónap alatt az építési munkával mindenütt végeztek. Hasonló jó eredményt Mátészalkán te produkálhatnak az építők. hatlak Mátészalkára. Ott van egy modern méretre szabó gépsor, azt is igénybe lehetne venni. — A tárca egyébként a kétoldalú együttműködés kialakítását, a gyártásszakosí- tást szorgalmazza a szomszédos szocialista országokkal. Szabolcsnak komoly lehetőségei vannak a szomszédos kapcsolatok révén a Szovjetunióba, Romániába, Csehszlovák kiába lehet olcs-ón szállításit Rajtunk múlik, hogy ezt * lehetőségét kihasználjuk. A miniszterhelyettes tüzek tesen megtekintette Nyírbátorban az Auróra Cipőipari Vállalat új üzemcsarnokát. jVagy lehetőségek Szabol csban Segít a minisztérium — Tavaly 54 millió értékben tmpeltek Mátészalkán, ezt 300 milliós értékre kell felfuttatni az új gyárral — említi, az arányokat Botka Zoltán. — Mindehhez az eddig felépült gyárak konkur- renciát jelentenek, aj magyar bútoriparban nagyobb lesz a kínálat, mint a kereslet. Ehhez kell igazodniuk Mátészalkán. — Segítségeit ad a minisztérium, hogy a gyár indítása zavartalan legyen — mondja Pesti elvtárs. — Külföldi tanulmányútokat szervezünk, hogy az irányító gárda felkészüljön a nagyobb fel adatokéra. — Milyen együttműködésre lehet számítani a faiparon belül, hiszen köztudott, hogy az import faanyag legnagyobb része megyénkén keresztül érkezik hazánkba? — Azt várjuk, hogy alkatrészkooperáció alakuljon ki a Mezőgazdaságii és Élelmezésügyi Minisztérium különböző vállalataival — hangzik a válasz. — Az ÉRDÉRT tu- zséri gyáregységéből például az egész országot elláthatnák egyes félkész termékekkel. Forgácslapot pedig a vásá- rosnaményi gyárból szállíl— Eddig csalc hallottam; hogy itt egy cipőipari középüzem épül. Úgy látom, hogy nemcsak a lakosság igényeit közvetlenül kielégítő gyár lesz, hanem olyan középüzem, amely az exportból is részt vállal. Jó benyomásaim vannak a látottakról: tágas, szellő® munkahelyek létesültek,. jó a szervezettség. Néhány éven belül meg tudjak duplázni a termelést, s több százezer pár cipő kerülhet exportra. Befejezésül arra kértük Pesti elvtársat, hogy jellemezze a könnyűipari tárca á* Szaibol cs-Szatmár kapcsolatait, a további lehetőségeket, — Nem frázis részünkről,, hogy az iparágunknak itt .nagyJeheiíőségff. mnnak. Úgy vélem, hogy a megyében lévő munkaerő-tartóléKcik, a megfelelő színvonalon álló munkamorál lehetővé teszi a további fejlesztéseket. Azok a! beruházások, amelyek most folyamatban vannak — elég utalni a papírgyárra, a bútor* és cipőiparra, a nyomda rekonstrukciójára — egyben alapját képezik egy további nagyüzemi fejlesztésnek! Egy-egy ilyen vidéki bázis megteremtése a könnyűipar egész fejlődését meghatározz za. Lányi Boton«! A tudomány és művészet szabolcsi műhelyeiből (12.) Bürget Lajos riportsorozatai A meó amely szerint a belső ellenőrzés az önkormányzat szerves része. Csak akkor igazán tulajdonosai a tagok szövetkezetüknek, ha nem csupán a döntésekben vesznek részt, hanem alkalmuk van a közösen hozott határozatok végrehajtásának rendszeres. érdemi ellenőrzésére is. Mindenki biztos lehet abban,. hogy a belső ellenőrzés színvonalassá tétele igen nagy mértékben hozzájárul a felelősség fokozásához. Van azonban a felelősség felébresztésének, illetőleg növelésének másik feltétele is. Az önállóbb, vállalatszerű gazdálkodást egyebek között az jellemzi, hogy a szövetkezetét érintő gazdasági döntések közül sokkal több születik a szövetkezetben, mint öt évvel ezelőtt, az első kongresszus idején. Kézenfekvő, hogy a felelősséget, az anyagi és erkölcsi következményeket azoknak kell viselniük, akik döntöttek. Ezt az elvet ugyan mór évekkel ezelőtt a gazdaságirányítás egyik sarkalatos tételévé tették. gyakorlati megvalósulása azonban még nem hibátlan. Sűrűn megtörténik még, hogy nem az érzi egy-egy hibás döntés káros hatását, akinek kellene. S tévednénk, ha azt gondolnák, hogy erre csak olyan példákat lehet találni, amikor valahol a szöA nevelővé formálás első csatája a gyakorló általános iskolában dől el. Harmadévben. amikor a jelölt először áll tanulók elé. Gyakorta kiderül, hogy az eminens a katedrán csődöt mond. Van, aki megszépül, felszabadul a gátlás, a lelki merevgörcs alól, ami éveken át szorongatta és nem engedte kibontakozni az igazi egyéniséget, feloldódik, és a kis közepes számyalóan bátor. A főiskola gyakorlója területi beiskolázású, ezenkívül itt tanulnak a tanyai kollégium kis lakói is. Tehát nem válogatott gyerekek, nem valamiféle „elit”. Iskola, olyan, amilyen előfordul városon és falun. Himesi gyerekek, tanyabokrosok, bérháziak, hátrányos helyzetűek és jó előképzettségűek. Egy vezető tanárnak 10—12 jelöltje van. Szakmai és pedagógiai fortélyokra tanítják meg őket. És felkészítik á tanító, és tanárjelöltet, hogy né lepődjenek meg, ha valami groteszket tapasztalnak. Mert az általános iskola is produkál meghökkentő fordulatokat, amelyekre a nevelőnek reagálnia kell. Óra az ötödikben. A téma: balesetmegelőzés. A munkafüzetben a gyerekek elhelyezik mindazt, ami idetartozó: olló, géz. vatta, rajzolnak vöröskeresztes ládát stb. Az egyik füzetben (tanyai gyermekében !) kis orvosságos doboz. Rajta a felirat: anti- bébi tabletta. Az olvasónak sztori. A' tanárjelöltnek: irtó nagy gond. Óra az öt cében. Ölvedi Matild tanárjelölt a katedrán. Vezető tanár: Török Fe_ rencné. A tárgy: szendvicskészítés. Csak technika? Nem. Tanyai gyerekek ízlésrendjének formálása, étkezési kultúra oktatás, élelmi, szerismeret. Matild dolgozik, társa Sivák Judit figyeli. Elkészül a négy tálon a négyféle szendvics. Megkóstolom. Jó. És szép. A gyerekek le. gálisan esznek az órán. Mindegyik fogy. Csak a halas nem. A szardínia idegen. A tanárnő bemegy az ötödik osztályba, az első magyar órára. Rövid idő alatt kiderül: a 28 gyerek közül 9 rendre összetéveszti az sz-et a zsével, a bét a dével. Súlyos alaphibák, hiányok. Ide nem engednek gyakorló tanárokat. Korrigálni kell a városi alsótagozat mulasztásait. Mennél tovább beszélgetek Figula Györgynével, a gyakorló igazgatónőjével, annál jobban kikristályosodik a meggyőződés bennem: itt nemcsak a kisiskolások, nemcsak a tanárjelöltek, de a tanszékek te vizsgáznák. A gyakorlóiskolában öl. döklőt a tempó. Itt nincsen megállás. Itt nem térhet vissza a tanár egy-egy anyagrészre, itt minden órán előre kell menni. A/tanulók kicsit hátrányos helyzetbe kerülnek emiatt, a vezető tanárok korrigálgatják a kistanárolc tévedéseit, a tanszékek reklamálnak, hogy a gyakorló, ban liberálisabban osztályozzák a gyakorlatot, mint ők az elméletet, a hallgatók sérelmezik, hogy a gyakorlati jegy szigorúbb, mint az elméleti. Vajon mi ez? Talán feloldhatatlan ellentmondás? Csak a kívülálló látja így. Az alkotás, a szülés mindig fájdalmas, kínnal jár. Nos, ezek csak apró napi kínok, vajúdások, de mögöttük mindig ott a megszülető feletti öröm, a siker ígéretes optimizmusa. Az alsó tagozatos tanító feladatot kap: tanítson egy magyar, órát az ötödikben. Nekikezd. Kicsit izgulva. De amint múlik az idő, úgy melegszik bele. És az óra leg. nagyobb haszna nem a leta. nított tananyag. Az önbizalom». Szükség lesz rá. Ma megyénkben több iskola felső tagozatán tanítanak tanítók. Amit tudományosan úgy fogalmaznak: egységes pedagógusképzés, a kényszer- helyzetben gyakorlati haszon te. A gyakorló tanítás nem egyszerűen rutinmunka. Nem abból áll, hogy a hallgató megismeri a tantervet. kidolgozza az óratervet vagy vázlatot és leadja az anyagot. Mindezt megelőzi valami: az egyéniség kibányászá- sa. A vezető tanár nemcsak szakmailag konzultál. Kutat, ja, hogy milyen forma, milyen módszer áll legközelebb a jelölthöz. Mert itt nemcsak tanárokat, de tanáregyéniségeket nevelnek. A mai élet egy-egy peda. gógus elé városon, de különösen falun sokféle feladatot állít. Legyen tanár, de egyben népművelő, váljék a közélet tényezőjévé, ha kell politikussá, merjen az új szószólója lenni, de ismerje a község öntörvényeit is. Személyiségek képesek efcré, akikben kibontakoztak a« egyéni képességek, a maxi« mális hajlandóságok arra, hogy necsak tanítsanak, de embert formáljanak. — A hallgatók komolya» veszik a tanítást — mondja Figuláné. Nagyon is komolyan. Szívesen csinálják, élmény a számukra. És bár néha banálisán hangzik a kifejezés, mégis igaz, a siker élménye számukra meghatározó. Van, aki levonja a konzekvenciát, és ha nem megy, más. elméleti területen keres állást. Itt a meő során csak az maradhat állva, aki alkalmas a pályára. Mindez talán ma kicsit idealisztikusán hat. Akkor, amikor hiány van az iskolákban, tanítók és tanárok kellenek városba és faluba, a tökéletes nevelő csak nemes cél lehet. Vannak kompromisszumok. Kellenek a köztes megoldások. De a legjobb ..végtermék”, a kitűnő általános iskolai nevelő kialakítása. megteremtése feltétlenül a jövő, egyetlen célja lehet. Tanárképző főiskolánkon ennek a célnak szolgálatában áll tudomány, technika, ember. A rendeződő frontok a megvalósulás felé mutat, nak. Következik; A ve£lermc)| S.
