Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

* oldal Wr VT WAirlyATfORC’? * rf 1975. ifltfliii f. Szülők fóruma Együtt a pedagógusokkal Aligha akad értelmes ember, aki tagadná a szülök és a nevelők pedagógiai együttműködésének szükséges­ségét. S mégis, a valóságban csekély a tényleges peda­gógiai összhang a szülői ház és az iskola között. Mert a helyes kapcsolatokat megtaláló, egészen szűk szülői rétegen kívül, az egyik szárnyon ott van az iskolával szemben közömbösek sajnálatosan széles tábora, a má­sikon pedig azok, akik únos-untalan a pedagógusok nya­kán lógnak, hogy sürgölődésük-forgolódásuk révén mi­nél jobb színben tüntessék fel saját gyereküket. Tula jdonképpen azonos tőről fakad mind a passzí­vak, mint pedig az önző túlbuzgók magatartása, mégpe­dig a pedagógusok szerepének félreértéséből. Ami a visszahúzódókat illeti: régebben, amikor gyerekük be­lépett az iskola I. osztályába, még ők is több érdeklődést mutattak a tanítás és a nevelés iránt. Aztán jöttek a gyerek első sikertelenségei, s elkedvetlenedtek Az ele­jén még talán megkeresték a tanítót, beszéltek vele, de miután nem tapasztaltak ugrásszerű fejlődésit gyere­küknél, mind ritkább vendégek lettek az iskolában. Sőt, ty nem kevesen neheztelni kezdtek a pedagógusokra, mert azt hitték, minden csupán rajtuk múlik. S ezein a pon­ton találkoznak azokkal, akik a nevelési együttműkö­dést szívesen cserélnék fel a „jó kapcsolatokkal'’. Azok­kal, akik szintén mindenhatónak tekintik a nevelőt, olyannak, akin kizárólagosan múlik, hogy milyen ered­ményt ér el a gyerek. A valóságban a pedagógus személye, ha mégoly fontos is, csupán egyetlen tényező a nevelésben. Nem . szabad minden eredménytelenséget tőle számon kérni, s nem kell a másik végleten minden sikert tőle várni. Korrekt, ám minden körülmények között kitartó, szi­lárd kapcsolatokra van szükség, s annak ismeretére, hogy mit kérhetünk tőlük, s mit nem. A pedagógus a gyereket egy bizonyos helyzetben, a tanulás, nevelőd és folyamatában látja, mégpedig úgy, naint egy gyenmekközosség tagját. Ebből következően két dologban tud igazán segíteni. Egyrészt annak meg- , lattatásában, hogy a tanulócsoport, vagy az iskola diák- i jaihoz -viszonyítva hol tart tudásban, emberré fejlődé­sében a mi gyerekünk, másrészt abban, hogy mit keli tenni a tanulás, nevelés eredményesebbé tétele érdéké- í ben. Ha ezeket az információkat helyesen értékelik a szülők, sokat tehetnek gyerekük előmeneteléért. Azt azonban soha nem várhatják á nevelőtől, mert , irreális követelmény, hogy egymaga megváltoztassa a gyereket. Sőt, arra sem vállalkozhat, hogy pontos neve­lési recepteket adjon — legfeljebb ötleteket. Sez érthe­tő is, hiszen életének csak kisebbik részét tölti a gye­rek az iskolában, ebben a családi otthontól oly lényege­sen eltérő környezetben. A nevelő legfeljebb azt látja, hogy az iskolában milyen a gyerek. Ebből azonban még nem tud meg mindent róla, ez még nem teszi szá­mára lehetővé, hogy akár a legjobb, legkorszerűbb pe­dagógiai felkészültséggel is, tévedhetetlen tanácsokat adjon. Mindez persze nem jelenti, hogy egyáltalán nem tud segíteni a gyerekek fejlesztésében. Igenis tud, de csak akkor, ha a szülők őszintén tájékoztatják a gye­rekkel kapcsolatos tapasztalataikról. Ekkor, a gyerek teljesebb ismeretében megvan a lehetősége, hogy ráta- t Iáljanak a helyes nevelési eljárásokra. De így is csak a lehetősége. Mert egyáltalán nem biztos, hogy az összes szükséges információ birtokában is, azonnal rátapinta- nak, mit kell tenniök. A pedagógiai tudomány nem nagyon hangoztatja, mert a laikusok előtt rontaná a hitelét, de az az Igaz­ság, hogy a nevelés a zsákutcák, a sikertelenségek, s egyben az állandó újrakezdések halmaza. Tagadhatat­lan, hogy vannak törvényszerűségek a nevelésben — ezek a pedagógiai tudomány alapjai —, de az is igaz hogy sok kínlódás, próbálkozás előz meg minden helyes nevelési eljárást. S ezekhez kell türelem és sok-sok ki­tartás. Nagyon rosszul teszik tehát azok a szülők, akik megvonják a bizalmukat az iskolától, a nevelőktől, ha a gyerek valamilyen hibáján nem tudnak gyorsan vál­toztatni. És rossz úton járnak azok is, akik a nevelés vesződségét a kapcsolatok rosszul értelmezett építgeté- sével szeretnék megspórolni, mert mind ebben az eset­ben, mind pedig az előbbiben a gyerekkel való törődés­ről mondanak le. Tóth László Darázs Endre: KÉT VERS ÉRTÜNK HALTAK MEG Akik éltük adták Kenyerünk sarjad ki Érted szabadságunk. Porladó szívükből. Dús búzamezőkként Éltető erő kél Maradtak itt nálunk. Régenvolt kezükből. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ Érkezik a reggel Apa és a gyermek Fénylő fellegekkel, Égyütt menetelnek, Ölelkeznek lobogóink .Égigérő szabadságról 'fiPHfri'j szelekké.I, KgyÜ&fc értekeinek. GYÉR M EKEKNEK TÖRD A FEIED! Vízszintes: 1. A mai napon... (folyta­tása a függőleges 6. 15 so. rákban). 6. Alumínium vegy- jele. 7. Vonatkozó névmás. 8. Bőg. 9. Évszak. 11. ...-tak. 12. A hajómenedék. 14. Ga­bonaféleség. 16. ...a hideg (borzongok). 18. Rendfokozati illetve rangfokozati különb­séget jelöl a szó elejéhez kapcsolva. 20. Gyom. 21. Varróeszköz. 22. Ragadozó madár. 24. Agg. 25. Cink, nikkel vegyjele. 27. Kukori­cából készített étéi (—’). 28. Kortyolnivaló. 29. Éleszt. Függőleges: 1. Eljut (valahová). 2. Kicsi­ny ítőképző. 3. Mezőgazdasági gép. 4. Kettőzve kedvelt ----............................. édesség. 5. Vigyáz (valamire). 10. Jégen vágott lyuk. 11. Tő- számnév. 13. Vidám. 14. Elektromos áram igéje lehet. 17. Pakol. 19. Pengetős hang­szer. 21. ...örömök (pl. szán­kózás). 23. Kén, nátrium vegyjele. 24. Csonka váza!!! 26. Római 49. 27. Maleczky Sámuel. Megfejtendő: Vízszintes 1, függőleges 6, 15. Múlt heti megfejtés: Hurrá, itt a tavasz. Könyvjutalom: Karda Er­zsébet Penyige, Veszprémi Jolán Méhtelek, Tóth Beáta Gacsály, Markovits Andrea Győrtelek és Kádár Tibor Nyíregyháza. A Nyuszi egyszer nagy faba vágta a fejszéjét: elhatározta, hogy házat épít. Szorgalmasan munkához is látott, de egyedül bizony na­gyon lassan haladt. Megszólí­totta hát a közelben legelé­sző Csacsit: — Segíts egy kicsit Csacsi barátom! Ha ketten dolgoz­nánk, gyorsabban is, vigab- ban is menne a házépítés. Ugye, segitfyz? — Persze, persze!... Csak... csak nem most, hanem majd máskor. Most rettenetesen fáj a fejem — felelte fájdal­mas tekintettel a Csacsi, s mint aki valóban halálos be­teg, leheveredett a fűre. A Nyuszi rögtön átlátott « szitán. így egy szóval sem könyörgött neki tovább, ha­nem fogta a kis vödröt, a malteroskanalat, s fürgén folytatta a munkát. Még da- lolgatott is közben: „Répa, répa, sárgarépa, jaj, be finom, ó be jó! Nyuszié a sárgarépa, Mókusé a mogyo­ró, Utlárom, tallárom. — Nyuszié a sárgarépa, Mókusé a mogyoró”. Énekelve, dúdolgatva dol­gozott Nyuszi koma, s a házi­kó fala egyre nőtt, nőtt, emel­kedett. S pontosan délben Nyuszi- né asszonyság is megjelent az Irena Kwintowa: A mama szaporán gyurt-a a tésztát a deszkán. A tészta puha volt, arany színű és vaníliától illatozott. Magdi nagyon szerette nézni, ho. gyan készül a sütemény. — Mama, adsz egy kis da­rab tésztát? — Minek az, kislányom? — Akarok belőle valamit csinálni. — Mit? — Valamit, amiről a tanító néni meséli az iskolában. — Mert Magdi már iskolás volt, első osztályos. — Miről mesélt? — Egy régi. régi szokásról mesélt a tanító néni. Húsvét- ra a „Tavaszi ünnepekre”, szép kiskakasokat sütöttek. Szemük borsból volt, a kicsi szárnyuk és a taréjuk meg színes selyempapírból. Ma- mácskám, kérlek, adj egy kis darab tésztát, ügy sze­retnék egy ilyen kiskakast formálni. Olyan szép lesz. A mama adott Magdinak tésztát és Magdi gyúrta, nyújtotta: Feje, csőre, mint a kisma­dáré, itt a farka. ott a lába — kész is van a kis kakasmadárka...' Magdi gyönyörű szemet is csinált borsból a kiskakas- nak. Messziről úgy csillogott, mint az igazi. Magdi szinte tapsolt örömében. Mama beültette a kiska­kast a sütőbe. Magdi alig birta kivárni, amíg megsül. Végre! Itt a kiskakas. Mi­lyen szép! Milyen pirospozs­gás! Magdi majdnem táncra perdült örömében és énekel­ni kezdett: Tarka tollú kiskakas — kukurikú! Ici-pici bóbitás — kukurikú! De mi ez? A kiskakasnak csak egy szeme van! Hol a másik? Mi történt? — Biztosan kiesett á tész­tából a borsszem — mondta a mama. Magdi nézi, nézi: Fejecské­je, mint az igazi kismadáré. És szárnya, lába is van. Mi- Í4*en csodalatos kiskakas*! építkezés színhelyén. Ízletes, párolgó, finom káposzlalr- vest hozott férjeuránalc. Az éhes Nyúl jó étvággyal, sza­porán kanalazgatta a finom ételt, amelynek kellemes illa­ta megcsiklandozta a — még mindig a közelben lustálkodó — Csacsi orrát. Nem tájt már a feje ökelmének! Szaporán talpon termett, s odafutott a Nyuszihoz: — Ugye bórátocskám, em­lékszel — szólt hízelegve * Szamár —, hogy mit Ígértem én neked? Azt ígértem, hogy majd segíteni fogok, ugye? — Igen... ígérted — kana­lazta a levest tovább a Nyu­szi —, emlékszem, hogy azt ígérted. — No, hát akkor, rajta, hadd segítsék! Hadd segítsek neked elfogyasztani az ebé­det! Jó? Gyorsabban is, meg kellemesebben is fogy az en­nivaló, ha ketten esszük! — Nagyon szépen köszö­nöm az ilyen segítséget, Csa­csi barátom — inosolyodott el a Nyuszi a bajusza alatt de ha már a téglákkal, a vö­dörrel és a malteroskanállat elboldogultam, egyedül, gon­dolom, hogy most, az ebédidő alatt az evőkanállal is esak elboldogulok tálán... BaraN Kmátin akiojg**oe« Csak éppen az egyik áeenw­hiányzik. Uj borsszemet pró­bált beledugni, de a stilt i tésztáról leesett, nem tartót*» meg. A kiskakast magasra. » polcra tetté. Ott várta még, ott az iskolai szünidő végét.. A kakaska minden kis ja*- »zópajtásának tetszett. Zsófinak is, Lalinak is j Mindenki dicsérte a kis*»» kast. Magdi magával vitte szünet után az iskolába is. A tanító néni megmutatta a gyerekek­nek és azt mondta: — Éppen ilyen kiskakas®- kát sütöttek reges-régen tésztából. — Csak azoknak két see- mük volt... az enyémnek rrteg csak egy van — sóhajtott fel Magdi. — Az nem jelent semmit Magdi! Ezzel az egy bors­szemmel is nagyon szép — mondta a tanító néni, mert meghallotta Magdi sóhajtá­sát. — Egészen olyan, mint amilyet réges-régen sütöttek az olyan kislányok, mint te. Lengyelből fordította: Bába Gabriella Törött kerék Á kerék valamennyi küllője egyszerre kitörött. ílelyezzé- tek vissza a küllőket úgy hogy mindegyik a helyére kerül­jön. Hányas számú küllőnek kell az A-betüvel jelzett rész­hez kerülni ? ígaöQHM stunjas as-i y isjjfajáóMi Magdi kiskakasa A segítőtárs Orosz népmese Csikós Tóth /udit: Húsvéti kiszámolás Kicsi kancsó, köcsög, korsó télé vízzel, dinom-dánom. Mcglocsolom, akit érek. Hogyha nagyobb, azt se bánom. Széket szerzek, arra állok. Meglocsolom, akit érek. Fussatok el tőlem, lányok! Kicsi kancsó, köcsög, korso... Én már többet aetn beestetek, Bal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents