Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-25 / 96. szám

W7S íprWs 15.

«W PT WAGYAR0RS2Ä9

5. otda!

Gazdasági jegyzetek:

Milliomosok között

Gyorsan és jót

A cselekvés gyorsasága gazdálkodásunk eredményességének egyik alapvető eleme. A termeléssel kapcsolatban a vezetők nem egyszer hangsúlyozzák a minőségi munkavégzést, a határidők pontos megtartását, — azt az elvet; gyorsan, jót adni. így volt ez a MEZŐGÉP Vállalat esetében is, amikor az a kormány- program került nyilvánosság elé, amely kimondta, hogy ha zai termelésből kell kielégíteni megnövekedett cukorfogyasztásunkat. A cukortermelés a földeken kezdődik. Elsősorban ott dől el, a nagyobb területtel, a nagyobb hozammal, hogy lesz-e elég termés. Erre ösztönző a cukorrépa felemelt felvásárlási ára, a gépvásárlási kedvezmény. Ez utóbbi tartalmazza a cukorkampányban a MEZŐGÉP szerepét.

A vállalat gépet, jő vetőgépet kíván adni a termelő gazdaságoknak, hogy feladataikat nagyobb arányokban teljesíthessék. A vállalati elhatározást piackutatás előzte meg és olyan igény jelentkezett, hogy úgy tűnt, 3 hónap alatt — ennyi idő állt rendelkezésre — azt lehetetlen kielégíteni. A gazdasági vezetők, a vállalat dolgozói mégis vállalták, hogy február végéig 150 vetőgépet készítenek ed. Nem kis feladatról, több mint 15 millió forintos termelési értékről volt szó. Szószapo- ritás lenne a na,gr erőfeszítésekkel kapcsolatban mindent leírni, de az még papírra kívánkozik. hogy a KISZ-fia- talok védnökséget vállaltak, a szocialista brigádok és minden dolgozó a termelésben olyan tempót diktált, amilyenre ritkán adódik példa.

Nem százötven, kétszáz gép készült el és szállították él

gyorsan az ország egész területére. A gépekkel töhb, mint 20 ezer holdat vetettek a mezőgazdasági üzemek. Itt Sza- bolcs-Szatmár megyében 15 gép vizsgázott úgy, hogy például Tiszalökön egy gép napi teljesítménye 45 hold volt, s egy hét alatt került földbe több, mint 300 holdon a mag. A cselekvés .gyorsasága tehát nemcsak a gépgyártó üzemnek jelentett hasznot, de a cukorrépa-termelő gazdaságoknak is a vetés gyors és jó minőségű elvégzésével.

A CV—71 cukorrépamagot szemenként vető gépet a vállalat mint új termékét bemutatja a BNV-n, a szekszárdi kiállításon és szeptemberben a moszkvai kiállításon is. Olyan termék kerül a nagyközönség elé, amelynek táblájára a műszaki adatok mellé fel lehet írni; már kiállta a próbát.

A jó üzemszervezés: munkásigény

f Kubikosokkal beszélgettem. Nyíregyháza egyik olyan épületén betonbedolgozók, amely arról nevezetes, hogy a városnak és a megyének első alagútzsalus rendszerrel készülő létesítménye. A kubikosoknak a módszer és a munka nem új. Egy évvel korábban és azt megelőzően Miskolcon 22 szintes lakóházat is „öntöttek”. De most nem az épületről, — a kubikosokról van szó. Elégedetlenek és türelmetlenek. Eljöttek Miskolcról, mert hívták őket, mert megyeiek, meri ígérték, itt is meglesz a pénzük. De nem minden úgy történt, ahogyan ígérték és ahogyan ók is szerették volna. Havi fizetésük, elszámolásuk 2300

—2200 forintokat mutat.

Az, hogy közelebb kerültek az otthonhoz, hogy nem kell ingázni, munkásszálláson lakni, mondják jó dolog, — de nem feledteti a 3000 forintokat.

A kubikosok munkával, több munkával szeretnének nagyobb pénzt keresni. Teljesítménybérben dolgoznak. Az általuk bedolgozott beton

köbméterének megszabott ára van, több köbméter, több forint. Ezt szeretnék, de nem teljesíthetnek annyit, ameny- nyit tudnának. Hátráltatja őket, hogy néha nincs cement, olykor elromlik a daru, de kritikájuk leglényegesebb része, hogy a zsaluzás időnként lassú. Állítják, hogy 5 nap alatt végeznének egy szinttel, ha nem kötné a kezüket a szervezetlenség.

Szervezetlen az anyagellátás. A kubikosok véleménye ez, és fizetési borítékuk soványságán mérik káros hatását. Nem tagadták, hogy nem olvasták a Központi Bizottság határozatát, a vállalati üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatban, viszont helyeselték, hogy abban olyan kitétel is szerepel, több munkával, a dolgozók több pénzt kereshetnek és ezt a vállalatoknak kötelességük is biztosítani. Hogy így van, hadd idézzünk egy mondatot a határozatból: „— Az üzem és munkaszervezés javulásával párhuzamosan a dolgozó kollektívák munka- és kereseti feltételeinek javítása” is cél.

Ehhez tartozik még, hogy az építömunkások nemcsak a pénzről, de a munka befejezési határidejéről is beszéltek. Büszkén emlegették, hogy Miskolcon a 22 szintes ház 23 munkanap alatt épült fel. A nyíregyházi épületnél még 3 hónap múltán is csak a hatodik szintnél tartanak. Ezért bizony ők is szégyenkeznek, mert nem annyira anyagiasak, hogy ne lenne bennük munkásönérzet. Sajnos, a gyorsabb munkának feltételei vannak, amelyek nem rajtuk múlnak.

Seres Ernő

KAVICSBÁNYA, a tlszabecsl Űj Élet Termelőszövetkezet új melléküzemágként kavicsbányát nyitott a Tisza partján. A most vásárolt „FIORENTINO” típusú markológéppel napi 700 köbméter folyami kavicsot termelnek ki. (Elek Emil felvétele)

Emlékek szabad szombaton

Felállt a szónok. Idős, szemüveges, ősz hajú férfi és alig három mondat után megszűnt a zizegés.

Nagy Jenő bácsi beszétt. Volt a kezében papír, amiről felolvashatta volna mondandóját, de abba csak néha pillantott bele. Mondta kívülről és emlékezett arra az időre, amikor őrségben állt, a Kreml tornyánál, amikor Vlagyimir Iljios Lenin beszélgetett vele, amikor Lenin saját éléhniszeradagját adta nekik, hogy kiegészítse a hidegben őrt állók szűkös fejadagját és azt is, amikor keményen megszidta őket a parancs túlbuzgó teljesítése miatt. Végig, amíg beszélt Leninről —- az emberről beszélt, hiszen a forradalmár Lenint jobban ismerjük a történelemből és műveiből.

Nemcsak az úttörők, hanem a Fehérgyarmati Állami Gazdaság dolgozói, a szovjet vendégek is feszült figyelemmel hallgatták az élménybeszámolót attól az embertől, aki akkor még nem volt forradalmár, de a béke utáni vágy, a forradalom békét ígérő jelszavai a Vörös fiadseregbe állították.

Az ünnepség hivatalos része után több csoportban alakult ki baráti beszélgetés. A szovjet delegáció vezetői a fehérgyarmati járás, a község és a vendéglátó állami gazdaság vezetőivel ültele egy csoportba. Egyik szovjet tiszt kezdett beszélni.

— Telefoncsörgésre ébredtünk. Rövid és határozott volt az utasítás: Fehérgyarmat térségében árvíz van, azonnal megkezdeni a mentést. Helikopterekkel és kétéltűekkel indultunk el.

Tőle Forgács András, a járási pártbizottság titkára vette át a szót. Hol oroszul, hol magyarul elevenítette fel a nehéz napokat. Azt is elmondta, hogy a nagy felfordulásban több, mint egynapi mentés után jutott eszébe valakinek, hogy a szovjet katonák amióta itt vannak, még enni sem kaptak...

Aztán a kishódosi, nagyhódos! emberekre terelődött a szó. Azokra az emberekre, akik már el voltaic zárva a külvilágtól és a szomszédos szovjet község lakói egyetlen éjszaka alatt áttelepítették őket biztos helyre. A fogadtatásról, a szovjet emberek

szeretetéről nem tuditak meghatottság nélkül beszélni és arról a segítségről sem, amit akkor és azután kaptak.

A szombati ünnepséget Lenin születésének 102. évfordulója tiszteletére rendezték Fehérgyarmaton. Ezen a napon szabad szombat volt az állami gazdaságban, mégis telt ház volt a hatalmas kultúrtermében. Ünneplőben és munkásruhában ültek, vagy állták a terem végében az emberek és vastapssal jutalmazták a 80 tagú művész- együttes dalait, táncait, köztük a magyarul énekelt orosz és az oroszul énekelt magyar népdalokat. És ebben a tapsban nemcsak a művészet iránti tisztelet, hanem a baráti szeretet is benne volt. Benne volt a köszönet, amit ugyanennek az alakulatnak a katonái tettek Fehérgyarmatért, az egész járásért

Talán ezért is alakult meg az országban is elsők között az állami gazdaságban a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja és talán a szovjet vendégek is ezért ünnepelték a fehérgyarmatiakkal együtt Lenin születésnapját

(B. J.)

Nyertes az egész falu

A tehén a parkban legelt.

— A szemtelenje! —mondta mérgelődve egy nyolcadikos fiú — azért dolgozunk mi itt, hogy tönkrategye? Aztán mielőtt diáktársai válaszolhattak volna, beugrott és kihajtotta a tehenet

Néhány évvel ezelőtt sokan felháborodtak azon, miért nemi hajthatja tovább is a csordás a teheneket a főutcán, miért kell esténként a mellékutcák ra elémenni, mert míg meg nem szokja az új útvonalat, gyakran eltéved. Most pedig azon háborodnak fel, ha valamilyen tévedés folytán mégis a főutcára kerül egy tehén.

Egy lakos: 519 forint

Hogy mi okozta ezt a szemléletváltozást? Miért védik a község tulajdonát az ott lakók? A magyarázathoz mindössze egy számot kell ismerni: minden lakosra 519 forint értékű társadalmi munkavégzés jutott az elmúlt évben Tiszalökön. És ha az üzemeken belüli társadalmi munkát is be lehetne számítani, akkor 640 forint lenne a végeredmény. Az 519 is elég volt azonban ahhoz, hogy a megyei verseny során Tisza- lök nagyközség nyerje el az egymillió forintot az ötezer lélekszámon felüli kategóriában.

A gimnázium udvarán beszélgetünk. Halász Katalin technikus tanár mutatja be az iskolát: a két tantermet és a kis irodát, amit 1953-ban, a gimnázium alapításakor kaptak. Aztán a többi 14 termet, ami azóta épült, az erdő helyére épített futball-, kézilabda-, kosár- és röplabdapályát, a kis állatkert épületeit, a 180 környékbeli diáknak otthont adó kollégiumot: mind-mind a diákok, a tanárok és a szülők keze munkája, és pénzt — mert a tanácsnak sem tellett többre — csak az anyagvásárlásra kaptak.

Míg az állatkert tyúkgalambjait és csodálatosan szép fehér páváját nézegetjük, a helyi Szabadság Tsz teherautója érkezik. Veres Zoltán tanár száll ki belőle, aztán megkezdik az ásók, lapátok és talicskák lepakolását. Azt mondja, ez is a társadalmi munkához kell, és ami nincs az iskolának, a tsz adja kölcsön.

— Ha szünidő van, akkor előtte két-három nappal már megkezdjük a szervezést — mondja Nagy Jolán másodikos diák, a gimnázi um KISZ-titkára. — Először a lányokat „agitáljuk:” meg, aztán ha ők benne vannak, akkor a fiúk már eljönnek. Különben is mi vagyunk többen. Ha meg olyan munka van, amit mi nem tudunk elvégezni, akkor jönnek a szülők és ki-ki szakmája szerint segít. Vasárnap az állami gazdaságba megyünk mákot egyelni és a pénzből az if j úgárd istáknak veszünk egyenruhát

Megmentett belvizes házak

— Több, mint féimálldó forint értékű társadalmi munkát végeztek a múlt évben a gimnázium tanulói és tanárai — mondja dr. Borivó László, a nagyközség tanácselnöke. Az iskolai sportlétesítményeken és épületeken kívül dolgoztak a lőtér építésénél, a község belterületének parkosításánál és ők végzik a községiben a hősi halált haltak sírjának ápolását.

A tanácsházán a kimutatásokat nézegetjük. Ott állnak egymás után a nevek és ösz- szegek: a gimnázium után a Szabadság Tsz következik közéi félmillióval, a tanács költségvetési üzeme, az állami gazdaság negyedmillióval, a ktsz 220 ezerrel, az általános iskola 160 ezerrel, a Királyéri Vízhasznosító Társulat 117 ezerrel, a TIVIZIG kirendeltsége 52 ezerrel, a gyógypedagógiai intézet 35

ezerrel, a MÁV, a sütőipar dolgozói is ezrekkel járultak a község fejlesztéséhez, szépítéséhez, hogy ossk a legtöbbet dolgozók neveit említsük.

Az eredmény persze nem maradt él. Évről évre szebb lesz a község. A két sportkörnek külön sporttelepe lett, 30 kilométer belterületi bekötő utat javítottak meg, új rakodó épült az állomás mellett, de a tsz öntözőberendezésével sík elült megmenteni az ös&zed őléstőil a József Attila, a Honvéd, a Deák, az Irinyi utcák és az Uj telep belvizes házait. Ezt a munkát forintokban ki sem lehet fejezni, legfeljebb a gép üzemóráit. Az igazi értéke azonban ott maradt az emberekben.

3 millió 223 ezer forinttal lett gazdagabb Tiszalök egy év alatt és még 1 millióval, amit ezért az összefogásért kapnak. Ezt persze akkor még nem tudták. Most annál nagyobb az öröm, hiszen olyan beruházás is elkészülhet, amire még ebben az évben nem lett volna pénz. A felhasználásról a májusi tanácsülés dönt majd —mondja dr. Borivó László.

Ha nem díjaznák •••

Hogy Tiszalökön végezték legtöbb társadalmi munkát, az nem véletlen. Komoly hagyományai varrnak ennek 1955 óta. Az igazi munka mégis 1961-ben kezdődött, amikor a községi tanács rendeletben alapított „kiváló társadalmi munkáért” és társadalmi munkáért” jelvényt és egy dicsőségkömyvbe írták a legjobban dolgozók neveit.

1969-ben 110, egy évvel kő-' sőbb 284 forint értékű munkát végzett minden lakos és ezzel akkor harmadik díjat — 300 ezer forintot — nyertek.

— Társadalmi munkát természetesen akkor is végeznénk, ha ezt nan díjaznák, kétségtelen azonban, hogy a saját, magunknak megtermett pénzhez nagyon jól jön a kiegészítés. Éppen ezért változatlanul versenyben akarunk maradni és azt sem titkoljuk, hogy isimét jó eredményt szeretnénk elérni. Január óta szervezzük szinte naponta a munkát és máris komoly eredményeink vannak. Tizenhárom együttműködési szerződést kötöttünk és ebben körülbelül 2 millió társadalmi munka és 1 millió pénzkoncentráció van.

Csak néhány példát ezek közül: mint másutt, itt is gondot okoz az óvodás korú gyerekeik elhelyezése. A vegyesipari vállalat ígérte, hogy a tanács által vásárolt épületet átalakítja, a tanács pedig elhelyezi az ott dolgozó szülők gyermekeit, a tsz és az ÁFÉSZ egy közös zöldség-gyümölcs boltot nyit. az OTP felépít negyven lakást és a bérlőkijelölés joga 50 száj aalékban a tanácsé, az erdőgazdaság fedett lőcsaimokot épít a lőtérnez, elkészíti a 10 fékpadot és jelenleg szóbeli tárgyalások folynak az élal-t miszer kiskereskedelmi vállalattal egy ÁBC-áruház építésére.

Ez persze a terveknek csaJc egy nagyon Ids része. Sckat kell érte dolgozni, de megírt. A nyertes az egész falu.

Balogh József

A kit!dííítel — négyszemközt

Jó társak

Nyolcszoros szocialista brigád. A fagyszünet befejeztével márc. 6-án kezdtek hozzá a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság gépüzemóben a belső úthálózat építésének folytatásához. Zagyi Gyula, a 11 tagú kubikosbrigád vezetője.

★

„Talán a jó szellemet, az összetartást említeném, mint olyan tényezőt, amire épül az egész brigád munkája. Több éve együtt dolgozunk. A brigád minden tagja Nyíregyháza közvetlen környékén lakik, ami szintén összetartó erő. Észrevesszük, ha valakinek rossz napja van, ha nagy gond gyötri, és ilyenkor megbeszéljük az ügyet, mindenki segíteni akar a társán. De adott esetiben megkapjuk a vezetőktől is a segítséget. A mi brigádunkban nincs nemzedéki probléma, a többség még a középkort sem érte el és ők természetesnek' veszik, hogy a munka könnyebbik vége két idősebb társuknak jut.

Voltunk már kirándulni autóbusszal Tokajban és Sárospatakon, ahol a várat ás megnéztük. Az őszi betakarítás idején vasárnapokon társadalmi munkában segítettünk több termelőszövetkezetnél az almaszaUí- iásban.

Mindezek mellett még a tanulásra is jutott idő, január—február hónapokiban a brigád minden tagja jó eredménnyel végezte el az árvízvédelmi képesítő munkás tanfolyamot.

Az igazgatóság több jelentős építési munkájából kivette részét a brigád, .így az árvízvédelmi műszaki osztag telephelyének és a készenléti szervezet raktárának építésénél. Voltak azonban nehéz idők is a brigád életében, amikor különböző oiook miatt ide-oda vezényelték a brigádot. A kettészakadás veszélye fenyegetett. Mi akkor bementünk a termelési igazgatóhelyetteshez és kértük, olyan munkára vezényeljenek bennünket, ahol együtt dolgozhat az egész brigád. Az árvíz idején viszont nein volt lehetőség az együttes munkára, négy emberünk Komlódtótfalunál védekezett, hat ember pedig Nyíregyházán pakolta a homokzsákokat. — Akkor még csak 10 tagú volt a brigád, de tavaly visszajött hozzánk egy régi emberünk. Elégedettek vagyunk az anyagi és szociális juttatásokkal is. Gépkocsival szállítanak bennünket naponta a munkába és haza. Ha olyan helyen dolgozunk, -ahol meleg ételt nem lehet biztosítani, mindig megkapjuk a napi hideg élelmet"

★

A brigádvezető arról csak külön kérdezésre beszél hogy a vízügyi ágazat szocialista brigád vezetőinek^ i közelmúltban Budapesten megtartott országos tanácskozásán megkapta a „Vízgazdálkodás kiváló dolgozó- ía” kitüntető címet és kétezer forint pénzjutalmat, ? brigád többi tagja 500 forint pénzjutalomban részesült Ezenkívül a tanácskozás küldöttnek választotta a szó ria.lis.ta brigádvezetők országos tanácskozására.

S. Tóth Sándor