Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

Í972. 23.

fcET.FT WAflY ivrynevtm

{.. oldal

A párt és a népfrontmozgalom

lila: dr. Lálos latrán, az MSZMP KB munkatársa

A munkásosztály, pártjának vezetésével, dolgozó népünk széles rétegeivel szoros szövetségben valósítja meg történelmi feladatát. Politikájának és cselekvésének szerves része, hogy a szocializmus ügyének győzelemre vitelében szövetkezzék a társadalom haladó erőivel. E szövetség alapja, hogy a munkásosztály és a párt célja egybeesik a dolgozó tömegek valamennyi rétegének alapvető érdekeivel, kifejezi es képviseli azt.

A párt a népfrontmozgalom elvi, politikai vezetését az ott dolgozó kommunistákon keresztül valósítja meg a pártirányítás általános eszközeivel. A most lezajlott népfrontválasztások minden bizonnyal akkor hozzák meg a kívánt eredményt, ha a pártszervek és az alapszervek alaposan megvizsgálják saját munkájukat a mozgalom irányításában, segítésében. Mindenekelőtt azt kellene sokoldalúan szembesíteni a gyakorlattal, hogy vajon minden területen és minden tekintetben eredményesen tudunk-e dolgozni az olyan „politikai áttételeken”, melyek a pártot összekötik a párton kívüli tömegekkel, mit kellene még ezen javítani, miben kellene változtatni. A pártirányítás javításának lényegéhez tartozik, hogy pártszerveink határozottan lépjenek fel a mozgalom Iránt helyenként megnyilvánuló fenntartásokkal szemben. harcoljanak azért, hogy áühozgáíinfmunka például a községekben ne szűküljön le csak a községfejlesztési feladatokra, biztosítsák annak lehetőségét és feltételeit, hogy a népfrontmunka az általános és a helyi politikai tennivalóiban is találja meg o helyét. Pártszerveink, az alapszervezetek ne hagyják vegetálni a népfront szerveit, ösztönzzék, kezdeményezzék a mozgalom állandó politikai jelenlétéi közéletünkben. A pártirányítás oldaláról is fel kell figyelnünk arra, hogy a különböző társadalmi akciók, politikai kampánymunkák idején helyenként a népfrontmunka formális elemeit

helyezik előtérbe. Nem adnak szerepet az érdemi kér-, dések eldöntésében, vagy esetenként nein használják ki a mozgalomban rejlő politikai lehetőségeket. Minden bizonnyal sokat gazdagodna például a párttaggyűlések, vezetőségi ülések és a csúcsvezetőségi ülések munkája, ha az egész községet, vagy a lakosság egyes rétegét érintő napirendek tárgyalása előtt az eddiginél gyakrabban igényelnék a népfrontszervek véleményét. javaslatait, és ha azokat a határozatok meghozatalánál hasznosítanák.

A népfrontmozgaiomban dolgozó párttagok feladata rendkívül árnyalt, sokoldalú és türelmes munkát igényel. Felelősségük mindenekelőtt abban áll, hogy a vezető szervek folyamatos, rendszeres, szinte állandósított irányítása, útmutatása mellett a pártonkívüliek körében a meggyőzés eszközével magyarázzák a párt politikáját és hogy cselekvő részeseivé tegyék őket a közös célok megvalósításában. Ennek for. mái, módszerei több tekintetben szintén fejlesztésre szorulnák. Előbb-utóbb határozottan szembe kell nézni azzal, hogy különösen alsóbb szinteken sok még a személyi átfedés, vagyis a különböző társadalmi funkciókkal leterheltek száma a mozgalomban, viszont sokszor indokolatlanul nem kapnak ott helyet az olyan progresszív emberek, akik a maguk helyzeténél fogva sokat tehetnének a közös célok érdekében, akik ugyan a fő kérdésekben egyetértenek velünk, hajlandók a célok valóra váltásában mellettünk, egy úton haladni, de éppenséggel még nem jutottak el a marxista—leninista eszmék tudatosságáig, következésképpen a párttagságig.

Természetesén van a dolognak égy másik oldala is. mely abban áll, hogy maga a népfrontmozgalom, annak vezető szervei és funkcionáriusai maguk is akarják, javítsák ezt az együttműködést, keressék és fejlesszék a helyes értelemben vett helyüknek, szerepüknek megfelelő

tevékenységet. Éppen a legutóbbi idők fontos tapasztalata, hogy a mozgalom akkor töltheti be sikeresen hivatását. ha szerveinek munkája nemcsak az ünnepségek, megemlékezések szervezésére korlátozódik, hanem szinte állandósultán foglalkozik mindazokkal a társadalmi feladatokkal, melyek a lakosság egészét, vagy különböző csoportjait érintik, melyek iránt a különböző rétegek legszélesebb érdeklődése nyilvánul meg. Az ilyen jellegű belpolitikai, külpolitikai, gazdasági, kultúrpolitikai, községpolitikai problémák megoldásában ne mondjon fe a kezdeményezésről, hanem sajátos eszközeivel legyen megfelelő partnere a párt-, állami és gazdasági vezető szerveknek.

Közéletünk demokratizmusának fejlődése, állami szerveink munkájának korszerűsítése mind szélesebb területeken veti fel a társadalmi aktivitás növekedésének fontosságát az országos gondokban, problémákban és a helyi politikában egyaránt. Napjainkban mind jobban kirajzolódnak a mozgalom tennivalói, pl. a falugyűlések szervezésében, előkészítésében, a községi tanácsok jogköreinek tényleges érvényesítésében, a közös érdekek kialakításában, egységes képviseletében, a lakosság észrevételeinek, javaslatainak közvetítésében, a vezető szervek elképzeléseinek, döntéseinek megalapozásában és tudatosításában. Ma mindenekelőtt ezek a kérdések igénylik a különböző társadalmi szervek, tömegszervezetek és mozgalmak sajátos és konkrét tennivalóinak végrehajtását, a munka összehangolását. Az összefogástól, a feladatok célszerű elhatározásától és egyben a munka összehangolásától is függ, hogy a lakosság legszélesebb rétegeit milyen mélységig és milyen eredményességgel tudjuk a továbbiakban is magunk mellé állítani a; egész dolgozó népünk alapvető érdekeit kifejező programunk valóra váltásában.

«uttfimarman + a vezetőség

Egvütt az asztalnál

Olyan brigádvezetőknek a tanácskozására hívtak meg a minap Rakamazra, a ma már márkát jelentő RAFAFÉM szövetkezethez, akiknek egy része a szocialista cím birtokosa, a másik része pedig annak elnyerésén munkálkodik.

Tizenhárom brigádvezetővel együtt ültek asztalhoz a szövetkezet vezetői. Nincs ebben semmi új és különös, így van rendjén. Az viszont mar figyelmet érdemel, hogy amióta megjelent a párt múlt év decemberi és a Miniszter- tanács legutóbbi határozata a szocialista munkaversennyel kapcsolatban, hasonló tanácskozásra másodízben kerül

sor.

Partnerek és hutárirlök

Sok szó esik manapság a kölcsönös tájékoztatás szükségességéről. Nos, ennek a szükségét érezte a vezetőség. Ha egy üzemben — mint itt is — a vezetés tudatja a brigádokkal, azok vezetőivel, hogy milyen ‘ feladatok várnak megoldásra, milyen gondokkal, problémákkal küzdenek, s ezek megoldásához milyen segítséget várnak, ez nemcsak a bizalmat erősíti a vezetők és dolgozók között, de lendületet is adhat a munkaversenynek, a termelési feladatok teljesítésének. Itt ezt tapasztalhattuk.

Ez a kölcsönös felelősség jellemezte a tanácskozást. A RAFAFÉM-nek olyan partnerei vannak, mint a Magyar Hajó- és Darugyár és a Ganz- MÁVAG. Itt szerelik részükre az exportra kerülő darukhoz a gépházakat, a külföldi vasúti vonalakon futó Diesel- és villamos mozdonyokhoz és szerelvényekhez a komplett ajtómozgató berendezéseket. S ez év második felétől itt gyártják a benzinkutak rendszerét is. Ennek prototípusán most dolgoznak a brigádok. Tárgyalnak az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal exportra készülő bútorok gyártásáról.

Olyan jelentős üzemről van szó, amelynek ez évben 23,5 millió forint termelési értéket kell produkálni. Vajon meglesz-e? Teljesithető-e? Különösen az exportra készülő gyártmányoknál fontos a pontos határidő és a minőségi munka. Ezekről tárgyaltak közösen. A vezetők tájékoztatták a brigádveze töket az első negyedév munkájáról, termeléséről, a munkaverseny eredményeiről és a gondokról.

In/urináció a brigádnak

Ugyanakkor a brigádvezetők is elmondtak észrevételeiket. Szinte a legapróbb részletekig feltárták a gondokat. tudja a vezetés, hol van szükség jobb anyagella- tasra, üzemszervezési problémák megoldására, milyen gépek állnak, hol kell segíteni a tmk-nak stb. Ilyen alapos és kölcsönös tájékoztatás még nem volt. S eredménye. hogy már a tanácskozáson született néhány javaslat, kezdeményezés,

amellyel javítani lehet a munka termelékenységét.. Együtt derítették ki a hibaforrásokat is.

Pr’da lehet e tanácskozás arra is, hogyan és miről szükséges tájékozódni vezetőknek és dolgozóknak. A brigádvezetők részletesen megismérték minden részleg pontos termelési feladattér- vét, sőt olyan döntés született. hogy brigádonként megkapják a vezetéstől a második negyedévre szóló részletes programot, amelyet szinte emberekre bontanak, hogy minden dolgozó tudja a feladatát.

Több olyan fontos dolgot is megtudott a vezetőség, amelynek a birtokában csökkentheti a költségeket, javíthatja a minőségi munkát és a gépparkot jobban ki lehet használni. Mindennek máris mutatkozik kezdeti sikere. Nagyobb a felelősség a gazdasági vezetők részéről is.

S ezt az erkölcsi és anyagi ösztönzés eszközeivel is segítik. Itt, e tanácskozáson döntöttek abban, hogy a mull. évi munkaversenyben elei t eredmény után a szocialista brigádoknak járó 20 ezer forintot lrn/üs kirándulásra fordítják és ehhez még. hozzájárul a szőve'kezet.

Itilalom a legjobbaknak

S emellett. 5 ezer forint célprémiumot ajánlott fel a gazdasági vezetés azért, ha a Magyar Hajó- és Darugyar részére — á Szovjetunó megrendelésére készülő -- darukhoz szükséges darb- gépházak gyártását kiváló minőségben és határidőre teljesítik. Döntöttek abban is, hogy a jövőben negyedévenként igv közösen értékelik a brigádok munkáját és a legkiválóbb hármat jutalmazzák.

Tizenhárom brigádvezelip- vei tanácskozott a .szövetkézét vezetősége. Ezekben a

brigádokban csaknem 120 ember dolgozik. A brigadve- zetők miután megkapják ?a második negyedévre ' szóló részletes programot, megbeszélik a brigádokban. Így mindenki előtt világos lesz, mi a feladata, s annak teljesítéséért mit várhat. Világos, egyértelmű elhatározás. S

bizonyítja: ha mind a gazdasági, mind a mozgalmi vezetők egyaránt kötelességüknek érzik a munkaverseny segítését, a feladatokról tájékoztatják a dolgozókat, *

ehhez segítséget kérnék a

brigádoktól. Eredménye nem marad el. (f. k.)

A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben exportmunkán dolgozik Ferencsik István. Galló András és Dévényi Mihály. (H. J. felv.)

A tudomány és művészet szabolcsi műhelyeiből (18.)

Farkas Kálmán riportsorozata

Korányi és Jósa nyomdokain

Több olyan kiemelkedő orvost szült szükebb pátriánk, Szabolcsország, akiknek e táj jobb sorsra érdemes szegény emberei egészségügyi szolgálata volt hitvallásuk. Ez adott beteggyógyító és kutató munkájuknak értelmet, sokszorozta újra és újra energiájukat, hogy kitartsanak, szembenézzenek az akkori súlyos állapotokkal, s ne csak hirdessék, hanem személyesen is vallják a humanizmus eszmeiségét, az emberiességet, s áldozatokat, fáradtságot nem ismerve nagy buzgalommal dolgozzanak ennek az országrésznek egészségügyi felemelkedése érdekében.

Példakép ma is dr. Jósa András a múzeumalapHó orvos. és dr. Korányi Frigyes. Szakterületükön emlékezeteset és maradandót alkottak.

A szomorú szállóige így szólt erre; itt volt a legpirosabb az alma, s itt volt a legtöbb és a legsápadtabb a gyermek, — amikor a sápadt kór ellen 1901-ben Korányi meghirdette: „A tüdő- vész gyógyítható és terjedése megakadályozható.” Ez a felirat. fogadja a beteget és látogatót, a festői környezetben megépült tüdőgyógyin- zát bejáratánál Nyíregyháza- Sóstón,

Nem a kérkedés és a reklámozás a célunk. Világraszóló nagy tudományos félfedezéseket ne várjanak e

sorozattól. Akikről szó lesz. elsősorban gyógyító orvosok és nem kutatók. Né keressük most azt a határt, amely — ha van ilyen — gyógyító és kutató orvos között van. Egy a lényeg: amit ók tesznek, az az emberekért van, s ha a gyakorlat, a hosszú sok-sok évtizedes megfigyé- lés valamilyet* tudományos vagy ilyen igényű eredménynyel jár, igyekeznek hasznosítani gyógyító munkájukban, aztán közkinccsé is tenni, hogy máshol is alkalmazzák vagy figyeljenek fel rá.

Fleming a penicillin feltalálója mondta: „Uj jelenségei a magányos kutató fedez fel, de minél összetettebb a világ, annál kevésbé tudunk eljutni mások együttműködésé nélkül a sikeres befejezésig.” Lehetséges — és ez is hipotézis — hogy e mások között ott lesznék. vagy lehetnek szűkebb hazánk, Szá- bolcs-Szatmár orvosai közül is. Ez is hozzájárulás lehet — ha csekély is — az egészségügy, az ember, a gyógyítás szolgálatához.

Nem véletlen, hogy a sóstói tüdőgyógyintézetben kezdtük a látogatást. A Nyírség volt a fő fészke e betegségeknek. Ez az igazán impozáns, minden kényelemmel ellátott gyógyintézet 1964- ben kezdte meg működését.

— Akkor, amikor a magyarországi tbc elleni küzdelem a tetőfokán volt — mondja dr. Pálfy Roland igazgató főorvos. — Igaz, hogy abban az időben Szabolcsban már több helyen — Baktalórántháza, Mándok, Kocsord, Nyirbéltek — végeztek gyógyító munkát, de szükség volt a tüdőmegbetegedések (tbc) elleni küzdelemnek egy ilyen korszerű intézetére.

Nyolc év alatt az ország egyik legmodernebb gyógyintézetévé fejlődött a sóstói. Rendelkeznek mindazokkal a vizsgáló eszközökkel, pl. hörgőtükör (hidegfény- übroáhoszkóp) amelyekkel a tüdő egészen kis hörgőiben

is vizsgálatot végezhetnek a betegség felderítése és az ember megmentése érdekében. Keménysugár technikára alkalmas nagy teljesítményű röntgenkészüléken magas feszültség mellett gerjesztett röntgensugárral

vizsgálják a leheletfinom érképleteket a tüdőben. Lesz vérgázanalitikai berendezésük, amely az idült légzési, keringési megbetegedésben szenvedők gyógykezeléséhez szükséges.

Óriásit lépett előre az orvostudomány műszerezettsége. Rendelkeznek ma már itt is citológiai, vagyis a da- ganatvizsgálataokhoz szükséges fluorészcensz mikroszkóppal, s így ultraviolasu- gárban észlelhetők, fedezhetők fel a daganatsejtek.

Az intézet jelenleg 330 ágyas. Az orvoslétszám 13. Ez kevés, még ötre lenne szükség. Ennyi hiányzik a mindennapos gyógyító munkához. Ennek ellenére a betegellátás példás. Rend és tisztaság van mindenhol. Ahhoz viszont, hogy hivatásukat mind magasabb szinten végezhessék, sok energiára, áldozatra van szükség. Ezt vallja Pálfy főorvos és munkatársai.

— E gyógyintézet célja még napjainkban is a tbc-s megbetegedések felszámolása. Ez a fő feladatunk — mondja az igazgató főorvos, de emellett az egyéb tüdőmegbetegedések. a tüdő rákos megbetegedései, az idült tüdőmegbetegedések következtében kialakult keringési elégtelenségek vizsgálata és magas szinten való gyógykezelése.

Két éve — 1970-ben — tartották a tüdőgyógyász kongresszust. Ezen a sóstói gyógyintézet orvosai részéről hangzott el az előadások 10 százaléka. Ma már országos hírneve van ennek az intézetnek. Kiemelkedő eredményeket értek el a tüdő rákos megbetegedése felderítésében. Évente 4500 citológiai vizsgálatot végeznek, amelynek alapján ma már a különböző váladékokban ki tudják mutatni a rosszindulatú daganalsejteket.

— Ennek a jelentősége az,

— magyarázza Pálfy főorvos

— hogy egy gyanús röntgenárnyék esetén — mely sok minden lehet — tisztázza a változás igazi okát. S ezzel az időbeni műtétes beavatkozást eredményezi.

Az intézet jó hírét bizonyítja az is, ha országosan

ma a citológiai vizsgálatok eredményeiről vagy módszertanáról esik szó, kikérik véleményüket. E témakörökből az intézet orvosai sok tudományos előadást tartottak és tanulmányokat írtak a hazai szaklapokban. Másik jelentős, a gyógyászatban is hasznosított tudományos témájuk: a mütetre alkalmatlan tüdőrákos betegek gyógyszeres kezelésének problémája. Ez esetben olyan betegekről van szó, akiknél a tüdőrákot későn fedezték fel, kiterjedt, s ezért nem operálhatok. Vagy olyan betegek, akiknek a kora előrehaladott s egyéb megbetegedések (szív, vese) miatt nem alkalmasak a műtétre.

— Nem hagyhatjuk magukra az ilyen betegeket sem — vallja Pálfy. — Kötelességünk olyan módszereket keresni, amelyekkel állapotuk javítható.

Fleming mestere Wright professzor mondta: „Hasznos, sőt szükséges, hogy a magát kutatásra szentelő orvos folyamatosan lássa a betegeket is, hogy megőrizze a ta- ba alatt a szilárd talajt."

A sóstói tüdőgyógyintézet az említett betegségek gyógyításában országosan úttörő munkát végez. Olyan új gyógyszerkombínációkat és kezelési módokat alkalmaznak, amelyekről a megtartott előadásaik, tanulmányaik európai figyelmet keltettek S szakkörökben.