Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
wrs íprrtis 8, RELET-MAGYARÖRS2ÄG í. oíáal Szövetség a történelemmel Irta : Pozsgay Imre Lovas szekerektől — A „FÖLD-FÖLD" RAKÉTÁKIG Az eddig ismert legszörnyűbb háborút még el kellett szenvednünk, hogy nemzeti létünk mélypontjára süllyedjünk és onnan elindulva új alapokon építsük fel romba dőlt hazánkat és lerombolt lelkeinket. Felszabadulni mámorító érzés volt, de egyúttal zavarbaejtő is. Sejtettük, hogy véglegesen elsüllyedt, egy minden emberi értéket meggyalázó, milliókat kizsákmányoló és elnyomásban tartó társadalmi rendszer. Zavarunkat az okozta, hogy szabadságunk világrejöve- telénél az a nép bábáskodott, amellyel szemben uralkodó osztályaink jóvoltából igazságtalan, véres háborút folytattunk. Igaz, hogy kormányzati rendszereink aljasságáért nem a népet terhelte a felelősség, mégis a megtévesztett tömegek jogos bosszúra, megtorlásra számítottak. Ehelyett felszabadítók érkeztek. Népünk legjobbjai a felszabadító szovjet hadsereggel együttműködve gyorsan megérttették az oly gyakran porba sújtott magyar társadalommal, hogy most, a történelem minden eddigi hadviselésétől eltérően, a kihívott és orvul megtámadott ország katonái békét, szabadságot és a nemzeti fel- emelkedés lehetőségét hozzák magukkal. A Szovjetunió elévülhetetlen érdeme, hogy szétzúzta a fasiszta rendszert, amely minden elképzelést felülmúló szenvedéseket zúdított az emberiségre, azt a politikai rendszert, amely abban a tekintetben is példátlan a történelemben, hogy először emelte a hivatalos kormányzati politika rangjára a bűnözést, A fasizmus alóli felszabadítás aktusa tette lehetővé népünk számára a részvételt a társadalmi haladásért folytatott harcban. Ezt a harcot a Szovjetunió által felszabadított népek közösségével együttműködve, sikeresen vívtuk meg. Ilyenkor, április 4-én, az ünnep hangulatában szóhoz jutnak a történelmi emlékek, a személyes élmények. Összegezik a megtett út eredményeit és jogos büszkeséggel emlegetik a szocializmus sikereit. Azt hiszem, ehhez az ünnepi számvetéshez hozzátartozik annak felmutatása is, hogy a felszabadulás és az azóta eltelt évtizedek szervesen beépültek népünk történelmi tudatába. Áz 1945 óta eltelt 27 esztendő azt jelenti, hogy népünk végérvényesen berendezkedett az épülő szocializmusba és a szocializmus otthonra talált a nép tudatában. Társadalmi intézményeink, a párt irányításával, a nemzet által elfogadott és támogatott szocialista intézményekké váltak. Ez annyira igaz, hogy a még előforduló elégedetlenségeinkben is a szocialista normák következetesebb érvényesítésének igénye fogalmazódik meg. Jól teszi, aki a felszabadulásra emlékezve, az anyagi javak termelésében elért sikereinken mutatja be a haladást. Hiszen ennek az országnak, de főleg dolgozó emberének egy ezredév alatt annyi nyomorúságot, nélkülözést kellett elviselnie, hogy a létbiztonságot és anyagi boldogulást emiatt ma is a legnagyobb értékek között tartják nyilván. Az is jó, ha valaki a közműveltséget, társadalmunk szellemi felemelkedését nagy sikereink között emlegeti, hiszen múltbeli nyomorúságunk egyik legszomorúbb megnyilvánulása a szellemi mizéria volt. Mégis, azt hiszem, hogy e két területen elért nagyszerű haladásunk együttes hatására, emberségben való emelkedésünkre érdemes a legnagyobb figyelmet fordítani. Arra a tényre, hogy '.hazánk állampolgárai, amilyen mértékben előre léptek a társadalmi haladás lépcsőfokain, olyan mértékben váltak maguk is tudatos résztvevőivé és cselekvőivé a történelmi folyamatnak. Népgazdaságunk és társadalmi életünk felfelé ívelő fejlődése bizonyítja, történelmi tapasztalataink igazolják, hogy a hatalmon lévő. párt vezette munkásosztálynak és dolgozó tömegeknek néhány évtized alatt sikerült ipari, gazdasági és kulturális téren olyan fejlődést elérnünk, amihez a kapitalizmusnak évszázadokra volt szüksége. A jövőben is arra törekszünk, hogy történelmileg minél rövidebb idő alatt oldjunk me£ fontos társadalmi problémákat és nehéz feladatokat. Ebben a vállalkozásban ahhoz a marxi—lenini útmutatáshoz igazodunk, amely szerint, noha az emberek történelmüket az adott és a múltból örökölt körülmények között alakítják, mégis ők maguk alakítják. A felszabadulás ünnepe, ezért számunkra a feladatok ünnepe, a történelmi jelenlét ünnepe. 1945. április 4. sorsdöntő fordulat volt népünk életében. A Szovjetunió dicsőséges tettei megadták nekünk a politikai szabadságot és a testvér- népek internacionalista közösségének tagjává emeltek bennünket. Egyúttal hozzá kezdhettünk társadalmi felszabadulásunk megszervezéséhez és ebben olyan mértékben haladunk előre, amilyen mértékben a termelés eszközeivel és szellemi képességeinkkel uralmunk alá hajtjuk társadalmi viszonyainkat. A felszabadulás számunkra azt jelentette, hogy szövetségre léptünk a történelemmel és a társadalmi fejlődés bonyolult törvényeiből saját kezünkkel hámozzuk ki a jövőt. A Magyai Néphadsereg történetét a Budai önkéntes Ezred mintegy kétezer-ötszáz katonájának a megszálló fasiszták elleni harcától szokás számítani. A munkásosztály pártja, a Magyar Tanácsközt, ái’saság és a Szovjetunió önvédelmi harcainak tanulságai alapján kezdettől fogva nagy gondot fordított arra, hogy a hatalomra jutó dolgozó népnek legyen fegy- | veres ereje is, amely megvé- { di a külső és belső ellensé- : gek támadásaitól. Huszárok cs fogatott ágyúk Néphadseregünk létrejöttekor az ország akkori helyzetét tükrözte. Fegyverzete túlnyomórészt a szovjet hadsereg második világháborús készletéből származott. A lövészek fegyvere a századforduló idején készült hosszú, szuronyos ismétlőpuska volt, általában rajonként jutott egy-egy dobtáras,' súlyzáras géppisztoly. A tüzérségnél jelentős szerepük volt még a fogatolt ágyúknak, s a huszáregységek nemcsak a díszszemléket tették színesebbé, hanem külön fegyvernemként tartoztak a hadsereg szervezetébe. A hadtápszolgálatban a szállítási feladatokat jórészt „országos járművekkel ’, azaz — lovas szekerekkel bonyolították le. A korszerűséget a jól ismert „T—34"-esekkel felszerelt harckocsizóegységek képviselték. A háborús pusztítások helyrehozása, az ipar- fejlesztés alapjainak megteremtése nagy áldozatokat követelt a dolgozó néptől, mégis, az ötvenes évek szüntelenül imperialista támadással fenyegető, háborús feszültséggel terhes légkörében nem lehetett lemondani a hadsereg állandó fejlesztéséről. Néphadseregünknek ezt a fejlődési szakaszát az 1956-os ellenforradalom zavarta meg. Azt a valóban nagy lendületű újabb fejlődési szakaszt, amely néphadseregünk mai képét kialakította, az 1960-as évek elejétől számíthatjuk. A szárazföldi csapatoknál minőségi változás következett be. Ennek egyik legfontosabb jellemzője az új fegyvernem, a rakétatüzérség megjelenése. A különböző hatótávolságú ..föld-föld" típusú harcászati rakéták a legkorszerűbb fegyverek, amelyek jelentősen megnövelték a hadsereg egészének tűzerejét. Megnövekedett a harckocsik száma és ezek túlnyomó többsége már a legújabb elvek alapján készült, bármilyen terepen és bármilyen időjárási ■'iszonyok között harcképes. Egy részük úszva, más részük víz alatt át lelve képes leküzdeni a víziakadályokat is. Uj fegyvereket és harceszközöket kaptak a gépkoFELSZÁLLÁSKOR. .. (ELEICH RUDOLF FELVÉTELE) csizó lövészek. A technikai és szakcsapatok nagyarányú fejlesztése megnövelte a hadsereg mozgékonyságát. Ezeknek a változásoknak a következtében, mint Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes egyik cikkében megállapította: „...szárazföldi magasabb egységeink tüzereje nyolcszorosára, manőverezőképessége hat-nyolcszorosára, az egy főre jutó gépi munkaenergia pedig — lóerőre számítva — négyszeresére nőtt, amelynek további növekedésével lehet számolni." Együtt a Varsói Szerződés haderőivel A legutóbbi évtizedben igen nagy gondot fordítottak néphadseregünk vezetői a megbízható, korszerű légvédelem kiépítésére. Hazánk légterét ma a legkorszerűbbek közé tartozó légvédelmi rakéta-fégyverrendszerek őrzik. amelyek bármely ma ismert típusú repülőgép leküzdésére alkalmasak. Ézek védőképességét tovább fokozzák a vadászrepülőgépek, amelyekről Stock János vezérőrnagy, országos légvédelmi parancsnok így nyilatkozott: „A honi vadászlégierő korszerű elfogó és hangsebesség feletti rakétahordozó repülőgépeivel éberen őrzi hazánk légterének biztonságát.” Néphadseregünk egészének jelenlegi helyzetét talán legjobban Kálazi József vezérőrnagynak a „Fegyverbarátság" gyakorlat alkalmával elmondott nyilatkozatával jellemezhetjük: „Néphadseregünk egyenrangú és méltó partnere a Varsói Szerződésben tömörült szövetséges szocialista hadseregeknek.” A legutóbbi tízéves időszak felgyorsult fejlődése szükségszerű volt, mert a szocialista országokkal szemben álló imperialista erők lázas fegyverkezési versennyel próbálták és próbálják ma is saját oldalukra billenteni a katonai érőviszonyok mérlegét Ahhoz azonban, hogy ez a szükséges fejlődés megvaA felszabadulás első napjai Szabolcsban A hír futótűzként terjedt az országban: a szovjet csapatok Battonyánál átlépték a magyar határt. A naptár 1944. szeptember 23-at mutatott. Szabolcs megyében még harsogta a rádió a Führer parancsait és a német katonák bíztak még a csodafegy verek- ban. Három hét telt el a Viharsarok felszabadításától és Szabolcs megyébe Is megérkeztek az első szovjet egységek. Zajta lakói október 14-én látták meg az első vörös csillagos katonát. Huszonhét év telt el azóta, de a teemtanúk emlékezetében még minden frissen él. „Már előző éjszaka sejtettem, hogy készül valami, mert a német tankok nagy csörgéssel menekültek a csengeni úton. Úgy délelőtt 10 óra felé járhatott az idő. amikor megláttam az első egyenruhást.” Fáradtan érkeztek Zajtára a szovjet katonák. Látszott rajtuk, hogy sok erőt kivett már belőlük az út idáig. Pajtákban, csűrökben töltötték az első éjszakát és másnap már mentek is tovább, hogy a többi községből is kiűzzék a németeket. Zajtán csak egy őrmester és egy közlegény maradt falu párán csnok nak. A két katonát Ivánnak és Simonnak hívták. Pregun Bertalannál, a malomtulajdonosnál szálltak meg: ez a malom őrölt a katonáknak, a környék lakóinak. Az eseményeket — még jó emlékezettel is — nehéz ösz- szefoglalni, annál könnyebb az érzelmeket. Huszonöt évet kellett várni erre a napra, nehéz körülmények között és tűrni a megaláztatást, a nyomort. Az első napokban még őrt állítottak szálláshelyükhöz a szovjet katonák, aztán néhány nap elég volt ahhoz, hogy meggyőződjenek: szegény, de jó emberek cinek a kis községben. Iván és Simon Kucser Istvánhoz, a tolmácshoz jártak esténként. Ö az első világháborúban a Kaspi-tó mellett tanulta meg a nyelvet és ő főrdított a kel katonának. „Azt mondogatták, meglátjuk, itt nálunk is más lesz az élet. iskolába járnak a gyérének, lesz ruhájuk, könyvül':, meg minden házban bútor, tiszta ágy.” A két katona nem sokáig maradt a községben, menteik a többiek után, hogy máshol is elmondhassál«: más lesz az éleit. Végié a Tisza mellett és egy fél hónap sem telt el, az egész megye szabad volt. A Zajtán elmondott akkori jövendölés beteljesedett. Az elsők között kapták meg a villanyt, a közjegyzőség helyén művelődési ház épült, óvoda, tanácsháza, könyvtár, orvosi rendelő, öregek napközi otthona, utak, járdák, fedett szennyvízcsatorna és úi lakások épültek. Eltűntek a régi szalmatetők és az egykori harmadosok a földosztás után az elsők között alakítottak termelőszövetkezetet. Zajt.a felszabadulása után öt és fél hónappal a rádióban a TASZSZ egy rövid közleményét ab.'ásták fel: a 2. és 3. Ukrán Front katonái Magyarország területéről kiűztél: a német fasisztákat. Április 4-e IßM. lósuljon, pártunk, államunk és népünk nagy erőfeszítéseire volt szükség. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a X. párt- kongresszus előtti hadsereg- pártértekezleten elemezte a hadsereg fejlődésének fő tényezőit. Hat ilyen tényezőt sorolt fel. ezek röviden: Pártunk következetes politikája, a feladatoknak megfelelő anyagi eszközök biztosítása, a Szovjetuniótól kapott baráti segítség, a Varsói Szerződés egyesítem parancsnoksága által nyújtott segítség, a hadsereg hivatásos állományának öntudatos és áldozatos munkája, a hadseregben működő pártszervek, a kommunisták kezdeményező szerepe és tevékenysége. Magas szintű kiképzés A korszerű fegyverek bevezetésével egyidejűleg gondoskodni kellett a hivatásos és sorkatonák magasabb szintű kiképzéséről és oktatásáról. A néphadseregben szolgálatot teljesítők iskolai végzettsége, képzettsége jelentősen magasabb szintre emelkedett. Másfél évtized alatt tízszeresére nőtt a hivatásosai« között a katonai akadémiát és fősikolát végzett tisztek száma, arányuk ma jóval meghaladja a 40 százalékot. Oktatási rendszerünk gyors fejlődése folytán ma már a sorkatonák között is több. mint 70 százalék az érettségizett vágy ipari iskolát végzett fiatalok számaránya. Mindaz, amit néphadseregünk eddigi fejlődéséről elmondhatunk, egyúttal szilárd alapja a további fejlődésnek. Ennek következtében pedig — a többi között a lövészpáncélosok és különféle célokra alkalmazott helikopterek számának növelésével — nagymértékben tovább növekszik a hadsereg egységeinek és alegységeinek mozgékonysága, manőverezőképessége. Ugyanakkor a tudomány és technika haladásával lépést tartva megnövekszik az elektronikus eszközök — köztük a számítás- technikai, irányítástechnikai eszközök — szerepe. Néphadseregünk erejét nem azért növeljük, mintha szándékunk lenne bárkit is fenyegetni. A történelmi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az imperialista hatalmak. amikor elég erősnek érzik magukat és elég gyengének hiszik kiszemelt áldozatukat. gátlás nélkül indítanak háborút. Abban, hogy Európában a második világháború óta eltelt több. mint • negyed évszázad alatt nem robbantak ki újabb háborúk, nem kezdődött el egy újabb, minden eddiginél puszti- tóbb világháború, rendkívül nagy szerepük volt — és lesz ezután is — a szocialista országok fegyveres erőinek. Pártunk honvédelmi politikájának legfőbb vonása, hogy békénk, függetlenségünk, szabadságunk védelmét legfőbb szövetségesünk, a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország fegyveres erőivel szoros, baráti együttműködésben, következetesen elvi internacionalista katonapolitikát folytatva valósítjuk meg. Mészáros Peren t
