Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
Vasárnapi melléklet Jósaváios . ,, N«*ány éve — akkor is ilyen szép tavasanyílás volt — vé- ietlenul futottunii össze Váci Mihállyal a nyíregyházi pályaudvar előtt. (Ö Pestről érkezett szüleit meglátogatni.) Megállt az Arany Janos utca elején, gyönyörködött az eléje táruló varoskapuban, majd szomorúan így szólt: „Milyen lelketlenig ezt a gyönyörű, uj városnegyedet ridegen Déli Alközpontnak nevezni.'1 Az ugyancsak tragikus hirtelenséggel elhunyt Sipkay Bar- aaa iro egyszer így méltatlankodott: „Hagyják tönkremenni a Jerevan-kertet a Benczúr-parkban, még talán meg is szüntetik, pedig úgy hozzátartozik a városképhez, mint a kéttornyú templom a főtéren." Ezek jutottak eszembe, amikor olvastam a hírt: Jósa Andrásról, megyénk neves poíihystoráról nevezik el Nyíregyháza legújabb lakónegyedét, s hogy a „homokváros” oázisában, a Benczúr téren — mihelyt pénz lesz rá — korszerűsítik a Jereván-kertet. „Jósaváros". Az idegennek talán keveset, lehet, hogy semmit sem mond ez. Aki szabolcsi, nyíregyházi, a név hallatán mindjárt arra gondol: új alkotásainkkal úgy fejlesztjük a várost, hogy haladó hagyományainkat is megbecsüljük. Egy város — még ha oly fiatal is, mint Nyíregyháza — nem máról holnapra válik urbánus településsé. A város egyik, ha nem is a legfontosabb ismertetőjegye, hogy történelmi képződmény. S ez nem csupán sorsfordulós eseményeket, sajátosan jellegzetes épületeket foglal magába, hanem szokásokat, ízlest es kultúrát is — tömörön, egy fajta életformát. Épületek, utak csomópontok, terek, víztorony — mindezen a varos formai jegyei. Tartalommal a benne lakók közössege tölti meg e keretet. „Jósaváros". A tervdokumentáció a maga hivatalos és szakmai szóhasználatával „17-es iakókörzet”-ként tünteti fel. Amikor pályázatot hirdetett a tanács az új negyed elnevezésére, sokan fogtak tollat és adtak tippet. Kitűnt, mennyi várost ismerő és szerető ember él a megye székhelyén. S alig néhány hot múlva, hogy felröppent a hír az erdöszéti, modem település leendő nevéről, az olt lakók és az oda költözni szándékozók maris „josavárosiaknak” tartják magukat. A hétköznapokon, különböző alkalmaiékor és helyeken több városlakó háborog a szemetes utcák, a feltúrt aszfalt, a letaposott parkok miatt. Bosszankodunk, ha vontatottan halad valamelyik épület, készítése, ha nem jár a locsolókocsi, vagy ha késik a busz. Háborgunk és Írunk, szólunk, s mindez a külső szemlélőnek úgy tűnnék; talán nem szeretjük eléggé közvetlen környezetünket. Aztán jön egy pályázat, amelyből kitűnik; nagyon sokan szeretik ezt a várost, s ha szólnak, azért teszik, mert még jobban akarják szeretni. így voltaic ezzel azok is, akik szóvá tették: miért nem nevezték e] az új szállodát vagy a nyírfáról, _ vagy a világhíres jonatánról. Ezért tartják még ma is túlságosan hivatalosnak az Északi nagykörút elnevezést. Emiatt szálnak, akik szégyellik a képet, amely a Sóstóra érkező idegeneket fogadja a buszmegállónál az összevissza lerakott bódékkal, szemetes sörkerttel, a tarháló muzsikussal. De az örömet sem rejtik véka alá a városlakók. Büszkék a művészeti hetek, a nyírségi ősz rendezvényeire; az új szállodában és étteremben a kulturált ellátásra;_ arra, hogy' egy csapásra milyen kedvelt és keresett hellyé vált a Képcsarnok nyíregyházi „fiókja”, vagy hogy mozgólépcsős áruház alapköveit helyezik el a belvárosban, s milyen lenyűgöző a tanárképző főiskola épülete. Vannak persze olyanok is, akik valamiféle sznobizmusból, úíkeletű „divatból” mindent kifogásolnak, akik szégyellik bevallani önmaguknak is, hogy szép ez a város. Ha üzemhiba, vagy más esemény miatt'késik a busz — sajnos, ilye« meg elég gyakran előfordul —, nyomban a helyi közlekedés csődjéről beszélnek; ha valamelyik utcaseprő nem látja el tisztességesen a feladatát, az egész várost koszosnak tartják. Nyíregyháza nem világváros, de nem bírja ki az összehasonlítást olyan patinás magyar településekkel sem, mint Debrecen Szeged, Pécs. De már Nyíregyháza sem csupán a neve- ben város, s az intenzív fejlesztésekkel egyre inkább a hazai nagyvárosok sorába lép. Még csak a kontúrjai látszanak a holnapi Jósavárosnak, s eléggé felemás, rendezetlen a település centruma is, de bontanak és építenek, s kenűgetjukjs a felbontott kövezetei, ha bosszankodunk is a lassúság matt, azért csak napról napra szebb, megkapobb, rendezettebb települést talál itt az idegen. . . . , mnAzok, akik máris büszkén josavarosiakna.! tartják ma gukat, csupán osztoznak tízezrek örömében e varosszepito munka fölött. Angyal Sándor Nyírmeggycsl utca. (Hamuiéi József felvétele) Arcok, emberek Á városi párttitkár tészalka iparilag is fejlődő város. Ez egyébként pártér_ tekezletünk egyik- legfontosabb határozatánál! megvalósulása. A városban 4000 munkás dolgozik, tehát megvan az alap Mátészalka munkásAmikor beléptünk a város párttitkárának szobájába, íróasztalán minden „talpalatnyi föld” iratokkal . tele. Mit tanulmányozott? A megyei pártbizottság két hatá_ rozatát, valamint írásos anyagon dolgozott, amelyet a városi pártbizottság tagjai kap. nak kézhez: tájékoztató a helyi termelőszövetkezet 1971-es tevékenységéről. A párttitkár azért szakít időt egy rövid beszélgetésre, mert mint mondja, egyik fő gondjuk a lakosság sokirányú és jó tájékoztatásának megszervezése és ha a megyei lapban szót kapnak, ez is azt szolgálja. Kovács Sándornál vagyunk Mátészalkán. Mátészalka 1969. augusztus 1-től város. Kovács a titkári posztot egy évvel később v ette át Danes Józseftől, 197U szeptemberében. Nyakig zuhant a munkába a munkatársaival együtt, hisz a X. kongresszus előtt voltak, így legfontosabb teendőjük a púrtértekezlet előkészítése volt. Természetesén nem kötötte le minden energiáját, hiszen idevalósi, néhány kilométerre, Nyírmeggyesen ' született, s 17 esztendeje Mátészalkán van funkcióban. Egyébként egyhuzamban 24 esztendeje pártmunkás, tehát egyike a legrégebbieknek, akik Szabolcs, ban kezdték és itt is maradtak. És maradni is fog. Családja, érdeklődése, várossze- retete ezer szállal köti Má. tészalkához. Talán szabadjon még annyit, hogy az egykori fiatal nyírmeggyes! hatele- mis asztalossegód a kommunista pártmunkások útját járta, tanult, képezte magát, eljutott az egyetemre is. Mi a fő gondja, most? Szívesen beszél erről. Az, hogy Mátészalka jogilag város lett, de ettől még nem vált valóban várossá. Elindult egy hosszú és bonyolult folyamat. Külsőleg is előkészíteni, hogy \ artísi képet mutasson, de még fontosabb a tartalom kérdések megoldása. A kultúra magasabb szintű emelése, (csak egy tényt a gondokból: a város kezelésében nincs kultúrház.) Megépíteni egy korszerű városközpontot, amelyhez szervesen tartoznának a külső városrészek. Közművesítés,, üzlet- hálózat, óvoda, bölcsőde, iskola... (Most az üzemekhez fordultak hozzájárulásért és már két és fél millió forint együtt van, amiből 100 személyes óvoda lesz.) Visszatér kedves témájához-, a város lakossága ' jobb tájékoztatásának gondjára. Például 1971 októberében propagandistaklübot hoz- tak.. létre,.' kéthetenként voltak előadások, szolgálva. a propagandisták jobb felkészítését. Azonban ez ketlés. A, szocialista demokrácia kiszélesítése érdekében írásban is kívánják informálni a lakosságot a párt és a tanács terveiről, elsősorban a város- fejlesztést . illetően. _ Ebben tennék közre a különböző adatokat, teendőket, hpl és milyen társadalmi munkára kémek segítséget. A Hazafias Népfront és a városi tanácstagok juttatnák el ezt a lakossághoz, illetve hoznák vissza a dolgozók javaslatait, észrevételeit, bírálatait ugyancsak- az írásos anyagban. Már elind.uit a- mozga. ,lpm: „Nyolc órát Mátészalkáért”. A legelső’ teendők egyike lásítani, parkokat, játszótereket létrehozni. Évente 'körülbelül egymillió forint értékkel- vesz részt a város .lakossága, is .Mátészalka szépítésében. Ma már talán elmondhatjuk, — mondja — hogy Máosztályának ( kialakulására. Ez mindennél fontosabb. Munkásosztály hélkiil nincs igazi város. Beszél a tervekről, a MÖM_ ról, amely majd fontos' feladatot végez a KGST-bein, a félautomata. bútorüzemről, ahol újabb 600 dolgozó kap kenyeret, a fejlődő ÉRDÉRT- ,ről, amely tavaly csaknem másfél millió dollár értékűt exportált. Most a minőségi munka felé fordulnál! a város ipari üzemei, az állami gazdaság, a termelőszövetkezet. Tervük növelni a hatékonyságot, korszerűsíteni' az üzemszervezést, a szocialista munkaversenynek az adott gazdásági egység tervfeladataira való ésszerű és konkrét ráépítése. Beszélgetésünk elején, amikor sikerült néhány mondatot kicsikarni a saját egyéni életéről - iá,, elmondta». hogy. az utóbbi években kél szív- infarktus jelezte: nem volt könnyű ez a negyedszázad a kommunista pártmunkásnak. Kérte, hogy erről semmiképpen sem. írjunk, lehet hogy még is ígértük. De ha már leírtuk, maradjon itt, Ügyanis az a két szívinfarktus, illetve az, hogy ezeket követően is szigorú fegyelemben végzi tovább munkáját (talán annyi enyhítés, hogy orvosi utasításra este 8-kor minden nap be kell fejeznie), ez maga a helytállás, az igazi pártmunkás jellemének talán legszebb vonása. Nyári napsütés volt1 Mátészalka felett, amikor ott jártunk. Egy olyan új Mátészalka ’felett, amelyet ha a, 30 évvel ezelőtti asztalossegéd, Kovács Sándor most látna meg és nem élte volna végig a fejlődést, talán el sem hinné, hogy ez a város ugyanaz. De végigélte. Sőt. Végigdolgozta. Mint - irányító pártfunkcionárius. Áttételesen minden • változásban benne van a munkája. Ezért lehet jó érzés számára, ha végigsétál Mátészalkán. O. N.