Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-11 / 60. szám
#. oldal KELET-MASYAROftSZÄS Termékeiken ez áll: „Made in Rakamaz“ ...... 1 ■ ■■ ' ■■ ■ - ^ , 1972. március fí. Huszonöt éves a RACITA Huszonöt évvel ezelőtt, 1947. március 8-án Rakamazon tizenhét állás nélküli cipészsegéd megalakította a megye első kisipari szövetkezetét. Egybegyűjtötték kopott szerszámaikat, az alaptőkéjük mindössze 6000 forint volt, ezzel kezdték el a munkát. Volt aki a ruhaneműjét, vagy az élelmét tette pénzzé, hogy be tudja fizetni az induló összeget. Aj főutca egyik romos épületében alakították ki a műhelyüket, 1947 nyarán száz pár cipőre való anyaggal megkezdték a termelést. Küzdelmes hónapok, évek teltek el addig, amíg a szövetkezet dolgozói létszámban gyarapodhattak, fokozhatták a termelésüket, s kiléphettek a világpiacra is. A faluban és a kör- nyékejn kételkedtek abban, hogy életképes lesz ez a szövetkezet. De az alapító tagok szorgalma —j amelyre felfigyeltek a járás, a megye vezetői, akik a szükséges segítséget is megadták nékik — meghozta a gyümölcsét. Gyarapodott a szövetkezet nemcsak létszámban, hanem felszerelésben is: fokozatosan javultak a munkafeltételek, az egykori szűkös üzemépületből új telephelyre költöztek, ahol már meghonosíthatták a szalagtermelést. Jelentős szerepet vállalt magára ez a szövetkezet a közületek és a lakosság ellátásából, majd pedig egy sikeres lengyelországi megrendelés teljesítése után a magyar cipőipar hírének öregbítéséből. Ma már majdcsak mind pz öt világrészre eljutnak a ,,Made in Rakamaz” feliratú női cipők. A szövetkezet ezer dolgozója — ennek jó része nő — több nemzetközi siliert is magáénak tudhat. Arany- diplomát nyertek a moszkvai cipő világkiállításon; elismerést kaptak termékeikért Párizsban; állandó résztvevői a Budapesti Nemzetközi Vásárnak. Exporttermelésük nagyobb részét a szocialista országokba juttatják el, égjük legjelentősebb partnerük a Szovjetunió. A megyében elsőként megalakult kisipari szövetkezet jelentős középüzemmé, mondhatjuk gyárrá fejlődött. Amikor előtérbe került megyénkben az ipari munkahelyek létesítésének meggyorsítása, az ingázás csökkentése, akkor a Rakamazi Cipész Szövetkezet az elsők között kereste a termelés bővítésének lehetőségét. Munkát adtak az asszonyoknak, a lá- nyolcnak, betanították őket a szalagtermelés tudnivalóira. Ezenkívül saját maguk gondoskodnak a szakmunkás-utánpótlásról. Ennek érdekében a tiszadobi gyermekvárosban létrehoz,talc egy részleget, korszerűen berendezték azt és itt a szövetkezet szakemberei tanítják a gyermekváros lakóit a szakma fogásaira. Igen sokan közülük a szövetkezet, dolgozóivá váltak már. Nemcsak önmagukra gondoltak ennek a szövetkezetnek a tagjai. Segítették a vencsel- löieket, hogy létrehozhassák cipészszövetkezetüket. Jó kapcsolatot építettek ki és tartanak fenn a helybeli termelőszövetkezettel: ha kellett, s a köuülmények úgy hozták, a mező- gazdasági munkákba is besegítettek nekik. A jubileum esztendejében új, az eddigieknél is magasabb követelményeket kell teljesíteniük a Rakamazi Cipész Szövetkezet dolgozóinak. E megnövekedett követelményekről és a szövetkezet terveiről beszélgettünk Stomp Lászlóval, aki immár huszonöt éve tölti be az elnöki posztot. ÍGY KEZDŐDÖTT 25 ÉVVEL EZELŐTT. — Nbm volt sima ez a 25 év — kezdte az elnök. Igaz, szép sikereket is értünk el, de voltak kudarcaink is és nehéz napokat is átéltünk. Száz párral Indultunk és most njár több mint 400 ezer pár cipő hagyja el évente az üzemünket. Ennek a nagyobbik része exportra megy és ez , gnmsgééít beszél. Abban, hogy megvethettük lábunkat a világpiacon, az érdem első. sorban azoké a kétkezi dolgozóké, akik sokszor a sza- badnappukat is feláldozták, hogy határidőre és jó minőségben teljesíthessük a megrendeléseket. örömünkre szolgál, hogy megyénk hírét elvisszük a világba, sőt a sportosj jellegű női cipők tekintetében mi képviseljük a „hazai színeket”. Ez viszont nagy felelősséget is jelent: a vevő egyre igényesebb, s nekünk minden eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk 3 termékek minőségére. I’iackiiíaíás, tnodelléria — Mit tesznek azért, hogy teljesíteni tudják a szövetkezettel szembeni nagyobb igényeket? — Ahhoz, hogy versenyben maradhassunk a hazai és a világpiacon, korszerűsíteni kell a termelésünket. Az idén, a jubileum évében csaknefn négy és fél millió . forintot költünk olyan speciális munkagépekre, melyekkel! hatékonyabbá, gazdaságosabbá válik a termelés Ezenkívül javítjuk, tö- , kéletesjtjük piackutatásunkat: szakembereinket elküld. . jük külföldre, hogy tanulmányozzák a piac igényeit. Már korábban létrehoztuk, de most erőteljesebben fejleszt, jük jnodellezőrészlegünket. Az a célunk, hogy minél nagyobb Választékot kínálhassunk a jelentkező vevőnek. Természetesen, gondoskod. nunk kell a korszerűbb termelés pmberi feltételeiről is. Ezért az a tervünk, hogy az üzemen belül fellendítjük a szakmunkásképzést és továbbképzést, valamint dolgozóink közül mind többét iskolázunk be technikumokba, főiskolákra. Ma már olyan bonyolult gépekkel rendelkezik a szövetkezet, amely gépészmérnök irányító tevéFélniillio pár cipő évenként kenységét igényli. Az idén már ilyen szakemberünk is lesz. El szeretnénk érni, hogy néhány év múlva a fontosabb posztokon legalább technikusi képzettséggel rendelkező szakemberek irányítsák a termelést. Jó minőséggel a világpiacon < tí » ÜŐ f . —..Miként növekszik a termelés a negyedik ötéves terv során? — Most az a célunk, hogy stabilizáljuk termelésünket. Ez közelebbről annyit jelent; nem milliós értékű épületeket kívánunk készíteni, s nem a létszámot akarjuk növelni, hanem gépesítéssel, a munka jobb megszervezésével fogjuk hatékonyabbá tenni termelésünket. Már említettem, hogy nálunk létkérdés a termékek jó minősége. Ezért nem akarunk látványos mennyiségi növekedést elérni a termelésben. A IV. ötéves terv végére ösznekünk a minőségen kell állandóan javítani. — Milyen országokba jut el jelenleg a „RACITA” készítménye? — Az utóbbi években el. sősorban a szocialista országokban kedvelték meg termékeinket. Ezenkívül mind több nyugati" é£ ifetígéréntúli ország is érdeklődüv.az itt készülő cipők iránt. Ott..; vannak már termékeink a párizsi, a londoni, a müncheni kirakatokban, de van állandó vevőnk Kanadából is. Nincs közvetlen exportjogunk, termékeinket a KONZUMEX, illetőleg a TANNINPEX útján értékesítjük. A jelenlegi tárgyalások azt mutatják, hogy a jövőben sem csökken az igény termékeink iránt külföldön. Ismétlem: ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy az eddigi évi 1300 modell helyett még többet kínáljunk, és hogy ne sajnáljuk az anyagi áldozatot a jobb minőségű munkát végző gépekért. MA 25 ÉV UTÁN KORSZERŰ ÜZEMBEN, MODERN GÉPEKKEL DOLGOZIK A SZÖVETKEZET. szesen 60 ezer páros „felfutást” terveztünk csupán, de már ez is azt. jelenti, hogy 1975-ben félmillió pár cipő hagyja el üzemünket. Ha számításba vesszük, hogy ennek több mint a háromnegyed része külföldre kerül, hogy a világpiacon eléggé éles a verseny a vásárló kegyeiért, akkor kitűnik, hogy „Nem a szezon végi kiárusításra termelünk” — Bármennyire is hasznos a szövetkezet és a népgazdaság szempontjából nagymérvű exporttevékenység, hadd kérdezzük meg: miként akarnak enyhíteni a jövőben a helyi, a megyei ellátás gondjain? — Erről sem feledkezünk meg. Mindenekelőtt a közvetlen lakossági szolgáltatások érdekében hamarosan fellendítjük javító-szolgáltató részlegünket. Ezenkívül Rakamazon az ÁFÉSZ-szel közösen „RACITA” mintaboltot nyitunk. Természetesen. amennyiben a belkereskedelem is igényli" maid termékeinket, úgy mi keressük az ilyen megrendelések kielégítésének a módját. Amikor szövetkezetünk megalakult, igen szép sikert arattunk mi a tájjellegű cipőkkel, (borjubox női magasszárú cipők, vixos csizma, stb.). Igaz, időközben lényegesen megváltozott a megye lakosságának az igénye, de talán szívesen fogadnák, ha az országnak ezen a táján kedvelt és keresett női cipőkből még nagyobb választékot tálalna a kereskedelem. Ehhez mi — ahogy erőnk engedi *— készséggel hozzájárulunk. — Korábban azt mondta: most stabilizálják a termelést. Ez azt jelenti, hogy egy esetleges, nagyobb mennyiségi igényt nem tudnának, kielégíteni? — Mi mindig csak annyit vállalunk, amennyit teljesíteni tudunk. Nem szeretnénk, ha a termékeink csak a gze- zon végi kiárusításon kelnének el. Ez viszont feltételezi, hogy az innen kikerülő cipőket ne hajrámunkával készítsük el. Persze, a folyamatosan munkába lépő új gépeink — amelyek közül több jelentős munkaerő-megtakarítást eredményez, — valamint szakembergárdánk és egész kollektívánk jobb fel- készültsége fokozatosan meg. teremti a termelésbővítés lehetőségét is. — Ügy véljük, hogy most eddigi jelentős beruházásainkat kell közös javunkra, a népgazdaság hasznára kamatoztatni, s ha majd megteremtettük a további fejlesztés lehetőségét, akkor bővíteni.fog. juk üzemünket, termelésűn, két. Évi 160 millió — Említette, hogy ma. már valóságos gyár a Rakamazi Cipész Szövetkezel. Mivel tudná ezt az elmondottakon kívül jellemezni? — Talán elég, ha csak megemlítem, hogy a jubileumot megelőző 1971-es esztendőben csaknem 160 millió forint értékű cipőt állítottunk elő. Ez az utóbbj öt évet tekintve rekordnak számít. S ha hozzáteszem, hogy az elmúlt 25 év legutóbbi fél évtizedében fokozatosan no. vekedett nálunk a termelékenység, vagy hogy az utóbbi 5 év mindegyikében, ha nem is túl nagy, de szép nyereséggel sikerült zárnunk, ak. kor látható, hogy mindehhez komoly munkaszervezésre, a dolgozók áldozatos helytállására volt szükség. Messzemenően nagyra értékeljük azonban mindazt a segítséget is, amit a megyei párt- és állami szervektől, az OKISZ-tól, illetőleg az országos érdek- védelmi szervektől kaptunk munkánkhoz. Az önálló gazdálkodás viszonyai közepette, érezzük, hogy nagy felelősség hárul ránk. Szeretnénk a következő években is részt vállalni a megye iparosításából. Most például az a tervünk, hogy a községünkből munkahely híján még mindig ingázásra kényszerülő férfiaknak is munkaalkalmat teremtsünk. Előrehaladott tárgyalásaink vannak egy cipőipari gépalkatrészt készítő üzem létrehozására, amely nemcsak ' a mi igényünket, elégítené ki, hanem az országos ellátásban is jelentős részt vállalna. — Szövetkezetünk, mint a szabolcsi ipar egyik fontos üzeme az elkövetkező években jobb munkával, az igények teljesebb kielégítésével igyekszik majd hasznára vál. ni szűkebb hazánknak és az egész népgazdaságnak — mondta befejezésül Stom^i László. (—) 1972. divatja, rövidesen kiállításokon kerül bemutatásra.
