Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

T5T2. március TO. fcffLET-WÄ5*YAliöftSE8S 9. dSM Város: rang és kötelezettség A VÁROSSÁ NYILVÁNÍ­TÁSÉRT még néhány évvel ezelőtt is erős versenyfutás volt a nagyobb községek kö­zött. Megalapozott — és né­ha megalapozatlan — kéré­sekkel küldték fel képviselői­ket az országgyűlésbe, oly­kor csupán azzal az indok­lással: ha a szomszéd köz­ségnek lehetett, nekünk miért ne sikerülne. Csaknem egy évvel ezelőtt hozott határozatot a Minisz­tertanács az országos telepü­lés-hálózatfejlesztési koncep­cióról. Részletesen szabályoz­za ebben a telpülések fejlő- . désének körvonalait az ezred­fordulóig. A határozathoz ki­adott végrehajtási utasítás szerint a — már nem is olyan távoli — 2000. évig Magyar- országnak 129 városa lesz. Ehhez azonban nem csupán határozatokra van szükség; a leendő városok meg keil, hogy .feleljenek az előírt kö­vetelményeknek. így például szükséges, hogy a várossá alakulását kérő nagyközségnek 15 ezer, de legalább 8 ezer belterületi lakosa és 20 ezer fős vonzás- körzete legyen. Feltétel, hogy a belterületi lakosság lélek- száma évenként legalább egy százalékkal növekedjék, az iparban, az építőiparban, az ellátás, a szolgáltatás és a ja­vítóipar területén dolgozók száma elérje a keresők 75 százalékát. Kulturális és egészségügyi központnak is kell lennie a majdani vá­rosnak, amelynek középis­koláját, művelődési házát és orvosi rendelőjét a közeli környék — a vonzásterület — lakossága is látogatja. Ugyancsak fontos feltétel, hogy a belterületi lakások­nak legalább 40 százaléká­hoz kiépített út vezessen és legalább 25 százaléknál le­gyen vízvezeték és szenny­vízelvezetés. A MÉRCE TEHÁT MA­GAS. Az sem kétséges, hogy vannak „ősi jogon” váro­saink, elsősorban az alföldi mezővárosok között, ame­lyekben még ma sincsenek meg az előírt feltételek. Ma már elengedhetetlen feltétel az iparnak nemcsak jelenléte, hanem domináló szerepe a városok életében. A fejlődés hozta magával, hogy ugyancsak nagy szerepe van az ellátásnak, a javító­szolgáltató iparágaknak is. (Elég emlékeztetni arra, hogy a döntően ipari telepü­lések — Leninváros, Százha­lombatta, stb. — mellett az utóbbi években „idegenfor­galmi városokat” is avattunk. Például Siófokot ahol az el­látó-szolgáltató ágazatok a legfontosabbak.) Ami pedig az egyéb felté­teleket illeti, azok elérése nagyrészt a lakosság össze­fogásától, lakóhelye iránti szeretetétől, jóértelmű lo­kálpatriotizmusától is függ­het. Megszámolni is nehéz lenne, hány olyan vidéki kö­zépiskola működik, amelybe szívesen iratkoznának be a környékbeli községek fiai- lányai — ha volna megfelelő diákotthon. Még több azok­nak a nagyközségeknek — reménybeli városoknak — a száma, amelyekben a meg­felelően kiépített utak, jár­dák, vagy éppen a közmű­vesítés hiánya tartja vissza a fejlődést. Könnyű lenne — holmi egységes receptként — a köz­ségfejlesztési alapokra hi­vatkozni. Való igaz, ebből az alapból kell, hogy teljék — a helyi szükséglettől füg­gően — útépítésre, járda- burkolásra, a külterületek villamosítására, vagy éppen szennyvízcsatornák építésé­re. Vajmi kevés hely van azonban az országban, ahol csupán ebből az alapból ké­pesek lennének minden prob­lémát megoldani! A múlt év­ben életbe lépett te’-ricrinr- vény tehát arra is lehetősé­get ad a helyi tanácsoknak, hogy egyéb pénzügyi keretei­ket gondosan és ésszerűen használják fel, fejlesszék azokból is községüket. ÁM VAN EGY HARMA­DIK — s az előzőknél sem­mivel sem kisebb jelentősé­gű — erőforrás: a lakosság társadalmi munkája,, Ahol a várossá alakulás valóban • szívügyük a helyieknek, ott erre is gondolnak. Példa rá Petőfi szülőhelye: Kiskőrös. Ez a 14 ezer lakosú nagyköz­ség — túlzás nélkül — egy emberként állt ki amellett, liogy .a nagy költő születésé­nek 150. évfordulójára, 1972 szilveszterére megkapja a városi rangot. Ennek érde­kében — sok más mellett — vállalták, hogy Kiskőrös minden lakosa 30 óra köz­hasznú társadalmi munkát végez. Jelenleg összesen 79 váro­sa van az országnak és fo­lyamatban van Kiskőrös, valámint Békés nagyközsé­gek várossá szervezésének elbírálása is. A minden rész­letre kiterjedő vizsgálat megállapította, hogy ezek a nagyközségek a fejlettségük és a vonzáskörzetükben be­töltött sokrétű feladataik következtében megértek ar­ra, hogy városi rangra eme­lésük kérdését az illetékes szervek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesszék. A várossá alakulás termé­szetesen nem csupán egyet­len ünnepi tanácsülésből, táblacseréből, s az azt köve­tő vígalomból áll. Fontos dátum ez minden település életében, fordulópont, amely­től kezdve meggyorsulhat a fejlődés, nagyobbak a lehe­tőségek az iparosodás, köz­művesítés — azaz: a további városiasodás számára. Ez pe­dig az egész lakosság életét jobbítja, tehát az új városok minden lakosának legsajá- tabb érdeke. A TÁVOLABBI VÁROS- FEJLESZTÉSI TERVEK az ország lakossága nagyobbik felének életét érintik éppen ezért közvetlenül. Addigra a városi életformának ki kell alakulnia nemcsak a 129 vá­rosban, hanem Budapest és a vidéki nagyvárosok vonzás- körzetében — az erre hasz­nálatos idegen szóval: agglo­merációjában — a községek­ben is. Fokozatosan így ér­hető el a cél: megszüntetni a különbségeket, á városi. és a falusi emberek életviszonyai között. Várkonyi Endre Exporttermelés importgépekkel Búzakeméiiyítő gyár épül Demecserben Nagyszabású beruházás fe­jeződik be ez év nyarára a demecseri keményítőgyár­ban. Az ország egyetlen bur­gonyakeményítő gyára mellé búzakeményítő gyárat is épí­tenek, hogy az eddigi 3—4 hónapos szezon helyett 7—8 hónapos termeléssel tudjanak eleget tenni a növekvő ke­ményítőigénynek. A demecseri gyár a Kis- várdai Szeszipari Vállalathoz tartozik, amely négy megyére kiterjedően gazdája a szesz­ipari profilnak. A vállalat idei 42 millió forintos fej­lesztési alapjából a demecse­ri gyár 28 milliót kap a búza­keményítő gyár építésére, be­rendezésére. Az építést két meggondo­lás is indokolta. Az egyik, hogy az ország keményítő­szükséglete állandóan nő. A Nyíregyházán épülő hul­lámdoboz- és zsákgyár példá­ul egymaga 200 vagonnal igényel évente. Ugyanakkor a jelenlegi kapacitása a de­mecseri gyárnak csak 300— 350 vagon volt. Ám még ezt a mennyiséget sem tudták minden évben megtermelni — bármilyen furcsa ez Sza­bolcsban, a burgonya „hazá­jában” —, de nem volt elég burgonya a feldolgozáshoz. Éppen ezért kellett a másik nagy keményítő tartalmú nö­vény, a búza felhasználásá­hoz folyamodni. A búzakeményítő gyár technológiai terveit a Szesz­ipari Tröszt Erjedésipari Ku­tató Intézete készítette. A gépeket NSZK-importból szerzik be, két hónapon be­lül megérkeznek Demecser- be. Ezután gyors szerelés kö­vetkezik — egyébként a gé­pek, berendezések értéke kö­zel 20 millió forint —, hogy júliusban már megkezdhessék a próbaüzemet. A gépimpor­tot a gyár kedvező exporttal fogja ellensúlyozni, ugyanis a tőkéspiaoon nagy kereslet­nek örvendő vitális glutint — amely a gyártás egyik termé­ke — exportálni fogják. Ez a fehérjeféle a különböző táp­szerek készítésénél játszik nagy szerepet. A vitális glu- tinból még az 'idén elkészül 180 mázsa, amit Angliába ex­portálnak. A demecseri keményítő- gyár az új beruházással közel megduplázza a termelését. A gyár felépítése olyan, hogy burgonyából általában szep­tembertől decemberig, a téli fagyok beálltáig tudnak ter­melni, s ezután térnek majd rá a búzakeményítő gyártá­sára, amelynél a jelenlegi gépsorok egy részét is hasz­nosítani tudják. Az új gyár belépése nem jár a létszám növelésével, a burgonyakeményítő-gyártás- ban jártas munkásokat fogják átképezni a búzakeményítő- gyártásra is. Ehhez a buda­pesti hasonló gyárban vesz­nek majd néhányan részt ta­pasztalatcserén. A szerelés után. júliustól a burgonyasze- , zoíi kezdetéig tart a gyár pró­baüzeme, ez idő alatt mint­egy 10 vagon búzaksményítő előállítására számítanak. A teljes termelési kapacitás be­lépése után évente több, mint 400 vagon lisztből készül az értékes keményítő és vi­tális glutin. Meghallgatni az embereket Kálmánházi tapasztalatok a tagság tájékoztatásáról Négyezer holdat meghaladó közös területen gazdálkodik a kálmánházi Rákóczi Tsz. Hozzátartozik Ökörkút és Nagylapos-tanya több, mint száz taggal. Előbbi hat, utób­bi három kilométerre van a központi irodától. Nem kcmy- nyű az egységes irányítás. A tsz tagságából „öregségis” és nyugdíjas 196 személy, a rendszeresen dolgozók száma 476 fő. Ilyés Imre főagromómus: 1970-ben 63 forintot, 1971-ben 80 forintot ért egy ledolgozott 10 órás munkanap. Az idén tovább javítjuk a jövedelme­zőséget. Kihagyjuk az olyan növények termelését, mélyek nem hozzák a kívánt hasznot. Teljes intenzitással növeljük a takarmányterületet, ugyan­is a 15 millióba kerülő sza­kosított szarvasmarhatelep ez év közepén „üzemel”, s kell a több takarmány. Munka, kereset Mit tud minderről a tag­ság? Mennyiben ismeri a ve­zetőség elképzeléseit? Megkérdeztük őket. A fűrészüzem esett legkö­zelebb. Bodrogi Ferenc és Mester Ferenc nyárfa törzset fűrészeltek melegágyakhoz, ök is vallják, hogy a gazda­ságtalan növényeit termelését meg kell szűntetni. Bodrogi Ferenc: — Ami minket illet, anyag, munka, kereset le­gyen. Én öttagú, Mester elv­társ négytagú családról gon­doskodik. A kovácsműhelyben is „telt ház” volt. Szabó Imre azzal kezdte, ők nem sokat tudnak semmiről. Elvégzik a munká­jukat és felveszik a járandó­ságukat, amit számolnak. Kiss Sándor fiatal kovács szakmunkás: — Hétforintos órabérrel vettek fel második éve. Azóta fizetésjavítást nem kaptam. Volna hely, ahol 50 fillér, vagy akár 1 forintot szívesen ’ javítottak volna egy'év után. De én ezt nem akarom mindjárt erő­szakkal a tsz terhére. De vágynék a vezetőkkel egy kis beszélgetésre. Ka már azt akarják, hogy minél több fia­tal maradjon itt... Szabó Márton, a kovácsmű­hely legöregebbje: — Úgy érezzük, még mindig sok az ígéret. Inkább többet kell, hogy tegyünk. Vezetők és dolgozók egyaránt. Vita a díjazásról A lóistállóban már legalább húszán vettek körül. Vámos József így kezdte: — Többször meg kellene hallgatni a tagság vélemé­nyét. Az irodában tervezhet­nek. a ceruza fog. De a vég­rehajtás a mienk. A 60 éves Kis József: — Már a zárszámadási megbe­szélések is hiányosaik voltak. Nem tudattak vélünk minden fontos dolgot. Csak olyanfor­mán : ez vám. A tehénistállóban még többem voltak. Egymáshoz csattantak a mondatok. Nem tudnak még semmit az idei tervről. Pedig március­ban arról közgyűlés lesz. Nem akarnak csak bólintani. Erős vita kerekedett az órabéres díjazásról. Azt egyes szakvezetőit állapítják meg. Keresni kellene a jobb és igazságosabb munkadíjazás módszerét, azt ismertetni és jóváhagyatni a közgyűléssel. „Hallani, szeretnénk ilyenről az iroda hangját. De még semmit nem tudunk róla.” Nem eléggé tisztázott a tsz- ben a háztáji föld használati jogának kérdése. Sok ellent­mondó kérdés van a múlt éri használatról is. „Van fi­zetett jogásza a tsz-nek. Jó volna, ha brigádomként leg­alább egy órát szánna ennek a magyarázására” — mond­ták többen. Megelőzni a bizalmatlanságot © Nincs szó arról, hogy rossz tsz a kálmánházi Rákóczi, vagy hogy súlyosan veszélyben volna a szövetkezeti demok­rácia. Nem egyedüli jelenség a megyében: többet és jobban kéU. tenni azért, hogy a tagság véleménye, egyetérté­se közvetlenebbül benne le­gyen az idei, sőt a következő évek tervében. Hiába az iro­da, a szakirányítás jó elkép­zelése, ha a tagság nem, vagy csalc alig ismeri azokat. Nem tekinti sajátjának. Meg lehet ezt előzni, ha nem is éppen közgyűléssel, de a vezetőség és tagság közvetlenebb, min­dennapi találkozásával. Cseh József bácsival kezd­tem elhagyni a tanyaközpon­tot, aki egyébként az ellenőr­ző bizottság elnöke. Egyéb­ként nyugdíjas már, de a tag­ság ilyen korában is ragasz­kodik hozzá. így vélekedett: „Nagy a szövetkezeti tagság szorgalma, abban nincs hiba. Azonban van még tennivaló a tagság és a vezetőség jobb kapcsolatában. Érezze a tag­ság a szövetkezés demokrá­ciáját.” Asztalos Bálint A Nyíregyházi Konzervgyár dobozüzemében export- megrendelésre készülő konzervtk csomagolásához fém­dobozokat készítenek. Képünk: Térdig Györgyné cso.- portvézető műszakonként 52 ezer doboz méretre vágását végzi el gép segítségével. (Elek Emil felvétele) Elhatároztam, hogy otthon fogok vacsorázni. Bementem az üzletbe, vettem egy üveg- sört, egy doboz sósheringet, egy bucit, édességnek pedig egy üveg meggykompótot. Ahogy hazaértem, felbon­tottam a sört. Töltök. Azaz csak töltenék. Nem csordul egy csepp sem. Az üveg üres. Vákuum. Azaz, hogy nem is teljes vákuum, mert az üveg alján ott fehérük egy papír- szeletke. Nagy nehezen ki­halászom és elolvasom: „Tengerjárónk, az „ORSZK” átszelte az egyenlítőt. Hur­rá!!!” Fogom az írást, meg az üres üveget, és megyek visz- sza az élelmiszerboltba. El­mondom a történteket. Az elárusítónő gyanús sze_ meket mereszt rám. — Miért nem vette észre azonnal, és itt? ön, biztosan megitta a sört. utólag kitalál, ta ezt a históriát! Ostoba tré­fa! Hívjuk az igazgatót. Az G. Gorin: Palackposta igazgató kezébe veszi az üve­get, belefúj, ingatja a fejét, és kijelenti: — Ez paradox! — Dehogy — felelem, — Ez teljesen érthető. Ez tengeri pa­lackposta! A hajó átszelte az egyenlítőt, az üveget egy mat­róz az írással együtt bedobta a tengerbe. Az üveg szeren­csésen partot ért, valaki meg­találta, elvitte egy üzletbe, ott visszaváltotta. így elju­tott a sörgyárba, ott valaki elfelejtette sörrel megtölteni, de ládába tenni nem, így aztán bekerült a kereskedel­mi hálózatba. Az igazgató sugárzott az örömtől. — így igaz! — kiáltotta. — ön szerencsés ember! Gra­tulálok önnek az üveghez, polgártárs! ön egy csoda­üvegnek a tulajdonosa! Én másként láttam a dol­got. — Köszönöm a gratulációt, de kérem, cserélje ki nekem az üres üveget telire. Nekem ilyen emléktárgyakra nincs szükségem, s egyébként is teli üvegért fizettem. Az igazgató fújja a magáét: — Mire "jó ez a torzsalko­dás, polgártárs! Örüljön, hogy az ORSZK átszelte az egyenlítőt! — A hajó sikerének örü­lök. Gratulálok is hozzá. De nem veszem jó néven, ha za­varnak a vacsorázásban, Veszekedtünk még egy ide­ig, s így az üveget végül is kicserélték. Sietek haza, otthon felhaj­tok egy pohár sört, fogom a heringkonzervet, felnyitom a dobozt. Akár hiszik, akár nem: a doboz üres. Teljesen. Vákuum! Az az, hogy nem teljes vákuum, mert a doboz alján ott fekszik egy karton­lapocska, melyen ez áll: „Tisztelt barátunk! Ez a do­boz cégünk milliomodik ké­szítménye!” Rohanok ismét az üzletbe. Az elárusítónő ferde szem­mel néz rám: — ön csúfot űz belőlünk — mondja. — Ön befalja a heringet, az üres dobozt meg visszahozza! Kéretem az igazgatót. Az nézi az üres dobozt, ingatja a fejét, és ismét azt mondja: — Paradox! — Dehogy — felelem, — teljesen érthető. A konzerv­gyárban nagy esemény a milliomodik doboz konzerv kibocsátása. A szakmában ezt ..emlékdoboznak'’ neve­zik. De én éhen maradok tő­le! Az igazgató szerint ez lé­nyegtelen : — Önnek szerencséje van, ember, ön a milliomodik ju­biláns doboz tulajdonosa! Ön hálás lehet a konzervgyár­nak! — A gyárnak hálás vagyok — felelem. — De ide, az üz­letbe nem azért járok, hogy olvassak, ez nem könyvtár! Ismét vitatkozunk még egy ideig', majd cserélik az árut. Megyek haza. Az úton iz­gulok a kompót miatt. Otthon aztán ellenőrzőm, előbb az üveget, majd fel­bontás után, szemenként, a meggyet. Még a magvakat is. És képzeljék: semmi írás! Ez megörvendeztet. Ked­vem volna köszönő levelet küldeni a gyártó cégnek az ízletes kompótért! Palackpostán! Fordította: Siker lautt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents