Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

8. oldal KELET-MAGYARORS7A« I97i március T. Megyénk sportéletéből: Tuzséri M A I« r ' | m m r r kisvardai ja ras A kisvárdai járás mindenkor nagyon tekintélyes helyet foglalt el megyénk sportéletében. S máris tegyük hozzá, hogy ez a minősítő jellegű megjegyzés a jelénre is érvényes. A fenti megállapításokat csak megerősítette beszélgeté­sünk, melyet Horváth Emillel, az MTS Kisvárdai Járási- Városi Tanácsának elnökével folytattunk. A járás sportelnökétől megtudtuk, hogy a járásban 36 sportegyesület működik, összesen több, mint 10 ezer sport- egyesületi taggal. Az igazolt sportolók száma 3735, s a pál­mát érthetően a labdarúgás nyeri, 2300 igazolt sportolóval. De feltétlenül érdekességnek számít, hogy a labdarúgás után ökölvívásban tartanak nyilván legtöbb igazolt versenyzőt, 163-at. A harmadik helyen az atlétika következik 109 iga­zolt sportolóval. A járási testnevelési és sportszövetség 11 szakszövetsé­ge* működtet, a következő sportágakban: atlétika, labdarú­gás torna, ökölvívás, kézilabda, asztalitenisz, röplabda, sakk, tájékozódási futás, modellezés, sportlovaglás. De a jövőben újabb két sportág meghonosodására is le­het számítani. Biztató jelek vannak, melyek szerint a birkó­zásban is megindul az élet, s az úszás iránt is komoly ér­deklődésre van kilátás. Ha e terveket Sikerül valóra váltani, úgy e két sportág szakszövetségeit is létrehozzák a járás sportvezetői. Záhonyi VSC Tornyospálca. A 3200 lelkes község sportélete figye­lemre méltó. — Az utóbbi években ör­vendetes szemléletben! vál­tozást tapasztaltunk a község vezetőinek körében. Ilyen községi vezetők mellett öröm falusi sportért tevékenykedni — fogadott bennünket Sájár Miklós, a Tomyospálcai Tsz SE. elnöke, labdarúgóedzője, az általános iskola politeclini. kai tanára. Meg is indokolta meglepő­en elégedett kijelentését. El­mondta, hogy a helyi Rákóczi Tsz magáénak vallja a falu sportegyesületét. A vezetőség Agárdi Béla elnökkel az élén anyagilag és erkölcsileg is támogatja a sportolókat. A községi tanács elnöke, Berez- nai Géza is sportszerető em­ber. A tanács támogatásával épül a falu központjában az új sportpálya. Labdarúgó-, kézilabda-játéktere, futópá­lyája lesz, s már a szakipari munkáknál tartanak a kor­szerű öltöző építésével isi Az őszi idényt már Itt játsszák végig a labdarúgók. A helyi ÁFÉSZ igazgatóságának el­nöke sem zárkózik be szobá­jába, ha sportról van szó. Az utazások megoldásával, fel­szerelés-vásárlással segíti rendszeresen az egyesületet. S egy nagyon fontos jelen­séget is tapasztaltunk a köz­ségben: az általános iskola tanárai is egy emberként a sportegyesület mellett állnak. Bacskárdi Jenő iskolaigazga­tó, a párt községi csúcstitká­ra minden erkölcsi támoga­tást megad. Segítségének kö­szönhető, hogy az iskola szükségtomatermében 1 hó­napon át alapozhattak a lab­darúgók is. Iskolai munkája mellett a sportegyesületnek is sokat segít Villányi Géza testnevelő tanár, a községi pártalapszervezet titkára is. Pajkos Imre matematika sza­kos tanár pedig nemcsak megnyerte a járási egyéni sakkspartakiádot, de a sportegyesület sakkszakosz­tályát is jól és szívesen irá­nyítja. A sportegyesületnek jő kapcsolatai vannak a KISZ- szervezettel is. Demjén Va­léria KISZ-titkár — maga is játékosa a női kézilabdacsa­patnak. A községnek férfi és női kézilabdacsapata szerepel rendszeresen a járási baj­nokságban. S mérkőzéseiket a faluban ma már éppúgy számon tartják, mint a lab­darúgó-eseményeket. Igen közkedvelt az asztalitenisz sportág, a sakkozás. Mindkét szakosztály járási eseménye­ken indítja versenyzőit, s azok szép sikerekkel szere­pelnek. S egyre nagyobb ér­deklődést váltanak ki az utóbbi időkben a községben lezajló szakmaközi sportren­dezvények is. S ne legyünk , igazságtala­nok a legfiatalabbakhoz sem! A tomyospálcai 4587-es szá­mú Kossuth Lajos úttörő- csapatról is szóljunk. Hiszen az általános iskolások, a köz­ség kis úttörői is nagyon sze­retnek sportolni. Elsősorban közülük igyekeznek megol­dani a község sportéletének utánpótlását. De a „Kiváló társadalmi munkáért” jel­vénnyel kitüntetett úttörő­csapat tagjai máris kivették részüket a község sportéleté­nek fejlesztéséből. Szorgos kézzel végezték az apróbb munkákat az említett új sporttelep építésénél. Eddig kétezer csemetefát ültettek el a pálya körül. Végül a tomyospálcai lab­darúgókról! A járási I. osz­tályú bajnokság első helyén állnak... De itt adjuk át is­mét a szót Sáfár Miklósnak, a sportelnöknek és edzőnek. — Január 15-én kezdtük a felkészülést a tavaszi idény­re, Lázár Imre, Bartha Sán­dor, Demjén László, Bálint István, Kurucz László, Ra­gyák Miklós, Ködöböcz Ist­ván, Erdélyi László, Hor- nyák József, Kaibás Dezső, Kaibás Ferenc, Pásztor Elek, Eszterhai Miklós, Gere Jó­zsef, Szakszón Ernő és Ba­logh László tartozik a keret­be. — Húsz év körül van az átlagéletkor, nagyszerű a csapva tszellem, az előkészületi mérkőzések is biztatóak vol­tók. Egy pont előnnyel veze­tünk... Nem titkoljuk; a jó és alapos felkészülés után szeretnénk megnyerni a já­rás I. osztályú bajnokságát, hogy felkerüljünk a megyei II. osztályba. Ezzel szeret­nénk meghálálni községünk rendkívül sportkedvelő la­kosságának támogatását. Ennyit dióhéjban Tornyos- pálca sportéletéről. A Záhonyi VSC sporttele­pére öröm belépni. A csinos létesítmény, üdezöld gyep­szőnyegével, nagyszerű lelá­tóival és rendezettségével eleve sejteti, hogy komoly te­vékenységet kifejtő egyesüle­tet találhatunk megyénk vasutas „városában.” Valóban, hiszen a Záhonyi VSC-t nem kell különöseb­ben bemutatnunk. NB III-as labdarúgócsapata nemcsak a záhonyi és a kisvárdai já­rás, de az egész megye szí­neit is nagyszerűen képvise­li a magyar labdarúgósport negyedik vonalában. Sportberkekben általános vélemény, hogy a záhonyi labdarúgók az idei télen meg­lehetősen „csendben” ké­szültek. Egyik verőfényes, napsütéses délután látogat­tunk el a záhonyi sporttelep­re, hogy a „csend” okait megtudakoljuk. Somkereki György edző épp ki tudja hányadik idei foglalkozásra parancsolta az NB III-as le­gényeket az edzőpályán. Ahol a tőle megszokott pon­tossággal és alapossággal ugyancsak keményen meg­dolgoztatta a záhonyi fiú­kat. Közben Búcsú Árpád, a labdarúgó-szakosztály ve­zetője szabadkozott a pálya szélén. — Nem voltunk csendben, csupán a „zajongásra” nem volt különösebb okunk — mondta. — Igyekeztünk be­csülettel, jól felkészülni. Ja­nuár 4-én keádték el a fiúk az alapozást, a következő húsz játékos vett részt a foglalkozásokon: Prámer, Szántó, Urr, Karasz, Rózsa, Jászfai, Kovács, Czifra, Dal- los, Csépke II., Balázs, Rá­fi, Erdei I., Erdei II., Mező, Áros, Csépke I., Bátyi, Gyü- re, Pető. — Február 11-től Siófo­kon töltöttek két hetet a já­tékosok. Eddigi érdekesebb előkészületi mérkőzéseink eredményei a következők voltak: a Siófoki Bányász el­len 3:0, 4:4 és 0:1 — há­romszor találkoztunk velük — a Székesfehérvári MÁV Előre ellen 1:4, a Videoton- vegyes ellen 2:3, a Kisvárdai Bessenyei Gimnázium válo­gatott ellen 4:2, a Tuzséri MEDOSZ ellen 2:3 és 5:1, a Mátészalkai MEDOSZ ellen 2:1 és 1:1. Szeretnénk az első három hely valamelyikét megszerezni. S még március­ban befejezzük a pálya, kor­szerűsítését is. A csapatról ennyi újságot tudnék mon­dani mindössze. Közben megérkezett az ed­zésre Földvári Lajos, a sport­egyesület elnökhelyettese is. Tárgyilagosan beszélt a lab­darúgókról: — Záhony csomópont párt-, szakszervezeti és szolgálati vezetése mindenben segíti az együttes működését. De a lehetőség megteremtéséért követel is a játékosoktól. Helytállást a munkában é§ a sportpályán. Ha kell, fel is lépünk mindezek érdeké­ben. Egy példát említenék is. Rózsával voltak kisebb gondjaink ... Bár a csapat­nak nagy szüksége van a já­tékára, mégsem liaboztunk, s egy időre házi fegyelmivel eltiltottuk a játéktól — mondta. — A sportegyesület veze­tői, Csősz Ferenc elnök, s Czidor Ferenc körzeti állo­másfőnök, s az együttes má­sik elnökhelyettese, de az egész elnökség úgy véleke­dik, hogy a tavaszi idényben nem akarunk elvtelenül, mindenáron bajnokságot nyerni. Ha sikerül, nagyon örülünk, de lehetőségein­ken, erőnkön túl nem eről­tetjük. Későbbi terveink kö­zött viszont szerepel az NB II-be jutás. A sportegyesület további, idei terveiről, működéséről érdekes híreket tudtunk meg Földvári Lajostól. Elmond­ta, hogy a patinás természet­barát-szakosztály Mátrai Já­nos irányításával, mintegy 350 főt foglalkoztat, s ez év­ben mintegy 30—40 túrát sze­retne rendezni. Nem szépít- gette a férfi felnőtt bajnok­ságban szereplő kézilabda­csapat közepes eredményeit sem, s tárgyilagosan szólt a megszűnőiéiben lévő férfi röplabdacsapat gondjairól is. A csapat alighanem befe­jezi működését. Ez sajnála­tos. Viszont „kárpótlásként” arról is szólni kell, hogy új szelek is fújdogálnak a Zá­honyi VSC háza táján. Mivel nagyszerű fedett­pályás létesítményük van, életképes lövészszakosztályt kívánnak létrehozni. S már működik az ökölvívó-szak­osztályuk! Varga Áron, a Bp. Honvéd NB I-es ökölví­vója — Záhonyban dolgozik — mintegy 20—25 úttörőt ta- nítgat a bokszkesztyűk titkai­ra. S hosszú évek, mondhatni évtizedek óta a záhonyiak jóvoltából ismét -van me­gyénknek birkozósportja! Igaz alapfokon. Felter And­rás most végzi az oktatói tanfolyamot, s ugyancsak a birkózáshoz kedvet érző út­törőkkel foglalkozik. Na­gyon remélik Záhonyban, életképessé fejlődik a birkó­zószakosztály. A Záhonyi VSC — túlzás nélkül állíthatjuk — a me­gye egyik igen patinás és jó­nevű, nagy egyesülete. A komoly, tervszerű munka jellemzi tevékenységét, s mindenként nagy jövő előtt áll, gyors fejlődést érhet meg, már a következő évek­ben is. Legalábbis erre kö­vetkeztettünk Földvári Lajos szavaiból, melyeket a búcsú­záskor mondott. Ezekkel kö­szönt el: —* Csak lehetőségeinkhez mérten igyekszünk előbbre lépni. De addig úgysem nyugszunk meg, míg a sport­telepünk egyik üres sarká­ban fel nem építünk egy polyacéltfázas 24x54-es sport­munkacsarnokot. A téli fel­készüléshez, a teremspor­tokhoz rendkívül nagy szük­ségünk ^enne rá. — A megvalósítása leg­szebb álmaink közé tarto­zik. Hogy sikerül-e? Vala­hogy majd csak előteremtjük a legszükségesebb anyagia­kat. Utána pedig nekilátunk társadalmi munkában, s ad­dig dolgozunk, míg kész nem lesz! \ Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat FELVESZ: kőműves és ács szakmunkásokat, segédm u n kásokat NYÍREGYHÁZI, ILLETVE SZABOLCS MEGYEI ÉPÍTKEZÉSEIRE IELENTKEZÉS: NYÍREGYHÁZA, Toldi utca 1. és Kisvár dán. Fényeslitkén, Záhonyban lévő ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGEKEN. XIII. SZ. AUTÓJAVÍTÓ SZERVIZÁLLOMÁSA Nyíregyháza, Moszkva utca 25. szervizinunkásl és séffé (335748) keres azonnali felvételre. (335938) Wilmann Pál, az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri fatelepének vezetője nem is titkolta, — amikor a délutáni órákban sportügyben kerestük — hogy nehéz napja volt... Mégis szí­vesen állt rendelkezésre. — Igen, valóban én látom el a sportegyesület., a Tuzséri MEDOSZ elnöki tisztét — mondta. — S máris hozzáte­szem, hogy nem rám erősza­kolt tisztség! Megtisztelte­tésnek veszem, s szívesen vállaltam el. Szép feladat­nak tartom, mert sok örö­met és sok bosszúságot okoz... — Labdarúgócsapatuk szintén megyei élvonalat je­lent, az NB Ill-ban szerepel? — őszi szereplésünk után nincsenek, de nem is lehet­nék vérmes'reményeink. De szinte biztosra merem venni, hogy kiesési gandjaink sem lesznek. Hiszen katonai szol­gálatát több játékos befejez­te, s tavasszal már rendelke­zésre áll. A labdarúgók ja­nuár közepén kezdték el a felkészülést, mely jól sike­rült. Előkészületi mérkőzése­ink is megnyugtatóak voltak. A tavaszi idényben az alábbi játékosok közül válogatha­tunk: Révész. Sámuel, Pin- kóczi József, Révész Zoltán, Fogarassi János, Köblös Ist­ván, Kondor Lajos, Tóth Já­nos, Varga István, Jármi Já­nos, Révész Béla, Mártha Sándor, Maczkó Gyula, Tóth Árpád, Kovács Sándor, Pon- gó Vilmos, Mártha Gyula. A Tuzséri MEDOSZ SE- nak nincsenek működési gondjai. Inkább az jelent problémát, hogy nincs edző­pályája, amire pedig nagy szükség lenne, de az öltözőt is bővíteni kellene. Mindeze­ket saját erőből nem tudják megoldani. A sportegyesület azonban nem csupán az NB III-as lábdarúgócsapatot jelenti. A mintegy kétezer embert fog­lalkoztató telep dolgozói szá­mára is jó sportlehetőségeket biztosít. A sportegyesület el­nöke erről is adott tájékozta­tást. — Minden évben megren­dezzük az üzemi labdarúgó!» bajnokságot, általában nyolc csapat részvételével. Mérkő­zésenként 4—500 ember szur­kol. Érdekességként említem, hogy házi kispályás bajnok­ságon tűnt fel Köblös is, aki jelenleg már az NB III-as csapatban játszik. Legújabb felfedezettünk pedig a gé- gényi Vass. — Sakkszakosztályunk is jól működik. Mintegy 100 indu­lóval rendeztük meg az idei házibajnokságot, most foly­nak a I2-es döntő mérkőzé­sei. Nagy kérdőjel, hogy ki lesz a bajnok? De? az asztali- tenisz sportág is igen nép­szerű nálunk. A háziverseny szintén folyik, harminc részt­vevővel. — Ügy tudjuk a vizispor- tok iránt is van érdeklődés? — Igen, így is van. Alakúit egy viziszakosztályunk, van­nak gumikajakjaink, víkend- házaink, s a Tisza-parton igyekszünk életet kialakítani ha ránk köszönt az igazi. jő idő. A természetjáró szakosz­tállyal együtt terveznek a vi_ ziszakosztály tagjai működni, túrázni. — A telep dolgozói ezek szerint sportkedvelők? — Kimondottan. S a jelen­leginél is pezsgőbb életet tudnánk kialakítani, ha ob­jektív tényezők nem gátolná­nak bennünket. Az, hogy két műszak van, s ami legdön­tőbb; a dolgozók hatvannyolc községből járnak be hoz­zánk... De az NB III-as lab­darúgó bajnoki hazai mérkő_ zésekre. mintegy 30 község­ből járnak Tuzsérra szurkol­ni rendszeresen. — Mint gazdasági vezető, mindenkor nyilván „össz­hangban” van a sportvezető­vel? — Nincsenek problémáim! Egyrészt mert személy sze­rint — mint volt sportolót is — szórakoztat, felfrissít na­pi gazdasági tevékenységem után a sporttal való foglalko­zás. Másrészt azért könnyű a dolgom, mert nem teszek elvi engedményeket a sport­vezető javára. Lehetősége, imhez képest igyekszem a legjobb sportolási lehetősé­geket teremteni, de ennek fa. jében a munkahelyen és a sportpályán egyaránt becsü­letes helytállást követelek meg a Tuzséri MEDOSZ min­den sportolójától. Ezek szel­lemében működik egyesüle­,, tünk, ,s nem voltak — remé­lem nem is lesznek — e té­ren problémáink. — Azzáf fejezném be, hogy szívesen foglalkozom sport­tól, készséggel támogatom az egyesületet. Hogy' miért? Mert jó „üzlet” a gazdasági vezető számára a sport. A rá, fordított energia, támogatás megtérül. Munkaintenzitás­ban, de erkölcsiekben is! Dombrádi Tsz SE Dombrádon a helyzet biz­tató! Röviden így lehetne jelle­mezni a Dombrádi Termelő­szövetkezeti Sportegyesüle­tet. A község sportélete nyu­godt mederben zajlik. A bázisszerv, a Dombrádi Petőfi Tsz. érdeme ez első­sorban. De rendkívül sokat jelent, hogy a sportvezetők kapcsolatai is megjavultak. Pálur Béla sportegyesületi elnök rendelkezik megfele­lő tapasztalatokkal, hiszen korábban hosszú éveken át volt a sportegyesület gazda­sági vezetője. Tudja tehát, hogy mit jelent az anyagi és erkölcsi támogatás, s hogy ez csak kölcsönös megértéssel érhető el. Ma mindezek érvényesül­nek is a községben, egyre inkább kezd a sportegyesü­let támogatása társadalmi üggyé válni. A Petőfi Tsz a község új, emeletes iskolája mellett korszerű falusi sport­telepet épít. A létesítmény kisméretű labdarúgópá­lyát, kézilabda játékteret, s atlétikai pályákat foglal majd magában, de szeretné­nek egy teniszpályát is ki­alakítani. A pályaépítésben a terme­lőszövetkezetet a községi ta­nács is mindenben támogat­ja, de a sportolók, s a község sportkedvelői is igen ko­moly értékű társadalmi mun kával segítik a pályaépítést. A megyei sportszervektől a dombrádiak létesítményük­höz csak szerény támogatást kérnének: főként közbenjá­rást, hogy salakhoz jussanak. Dombrád labdarúgócsapa­ta a megyei II. osztályú baj­nokságban. szerepet, Á labda­rúgás mellett azonban egyra erőteljesebben bontakoznak ki egyéb sportágak is. Ez főként Bötykös Zoltán test­nevelő tanár, járást általá­nos iskolai, testnevelési szak­felügyelő érdeme. Az atléták, az asztali teni­szezők és a sakkozók egyre inkább többet hallatnak ma­gukról. S itt kell szólni ar­ról, hogy az asztalitenisze­zők és sakkozók megfelelő otthont kapnak a művelő­dési házban. S ott is vannak a járási versenyeken. Többr nyire minden járási spartó- kiádra autóbusszal mennek — harminc, negyven ver­senyzővel — a dombrádi at­léták, asztaliteniszezők és sakkozók. Ha az új községi sportte­lep elkészül, csak további jó hiteket lehet majd hallani a dombrádiakról. ★ A kisvárdai járás sport­életéről szólva még sorolhat­nánk az egyesületek ismer­tetését. Ismertethetnénk a Mándokon, a Nyírtasson,, az Ajakon, a Tiszakanyárban, a Nyírlövőben, Gégényben fo­lyó munkát, vagy szólhat­nánk a „legfiatalabb” sport­egyesületről, a Tuzséri Hun- garofructról, mely elsősor­ban fiatal lányok számára teremt sportolási lehetősé­geket. .. A sport népszerűségét, az eredményeket ismertetve túl­zás nélkül állíthatjuk, hogy a kisvárdai járás sportja ’.z elmúlt években figyelem­re méltó utat tett meg... Összeállította; Bézi Lásrif Tornyospálca

Next

/
Thumbnails
Contents