Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

M72. március 1. KELET-MAGYARORSZAG 1 eÖaI Középpontban a dolgozó ember A gumigyár helyzete a nyíregyházi városi párt-vh helyszíni ülésén Ezernyolcszáz dolgozó, fél­milliárdos éves termelési ér­ték, nagyarányú export — már csupán a felsoroltak is indokolnák, hogy megkülön­böztetett figyelem kísérje a megyében a Nyíregyházi Pal­ma Gumigyár tevékenysé­gét. A párt városi végrehajtó bizottságának legutóbbi — a helyszínem megtartott — ülé­se azonban azt is hangsúlyoz­ta, hogy a gyárnak a város életében betöltött súlya, sze­repe is megköveteli, hogy a pártszerv fokozottan törődjön a nagyüzem jelenével, jövőjé­vel. A gyári gazdasági és pártvezetés együttes je­lentése sok mindennel foglalkozott. A • terme­léssel, a műszaki színvonal­lal, a munkaügyi tevékeny­séggel, a káderpolitikával, az eszköz- és a kc'tséggaz- dálkodással, a gyárfejlesztés­sel, s nem utolsósorban a pártszervezetek munkastílu­sával és gazdaságszervező te­vékenységével. A párt-végre­hajtóbizottság tagjai még­sem merültek el csupán a felsoroltak tanulmányozá­sában, hanem a mintegy 4 órás, s beható vita alapján a lehető legtöbbet meg akar­tak tudni, a magyar könnyű- gumiiparnak e fontos léte­sítményéről. S elsősorban nem a számok, az adatok tükrében, hanem az ember oldaláról. A feltett kérdések, a felszólalások, a mondanivaló döntő többsége is erre össz­pontosultak: milyen eredmé­nyeket, gondokat hozott és hoz a munkássá válás bonyo­lult, nehéz folyamata a gu­migyárban. Elismerték, hogy az elmúlt év gazdasági eredményei ki­válóak. Ezek megmutatkoz­nak a termelékenységben, a bérpolitikában is (a megye üzemei közül, a legmagasabb itt volt a bérfejlesztés: 9,5 százalék). A műszaki és tech­nológiai intézkedések soroza­ta, a Dolgozz hibátlanul moz­galom, az ésszerűbb létszám- gazdálkodás, a bérgazdál­kodás üzemekre való lebontása szervezettebbé tet­ték a munkát. Sorolhatnánk még a megtett intézkedésüket és jó hatásukat. A végrehajtó bizottság azonban elsősorbán azt vizsgálta: milyen szerepe van mindebben az embernek, mi történt és történik azért, hogy a gyár dolgozói mindin­kább a' gyár tulajdonosának érezzék magukat. Ezenbelül esett sok szó a munkaversenyről, a szocialis­ta brigád mozgalomról, az újításokról. Még azt is meg­kérdezték a vb tagjai, hogy miért nincs fizikai munkás a vezetőképző tanfolyamon, mit tesznek a nők helyzeté­nek könnyítéséért, az ösztön­díjasok számának növelésé­ért, s hogy például a tavalyi bérfejlesztés nagy részét a fizikai munkások, vagy az adminisztratívak kapták-e? A kérdések lényege az volt, hogy az üzem dolgozói meny­nyire érzik sajátjuknak a gyár gazdasági tervét, hogyan vesznek részt annak kialakí­tásában. Kitűnt: a legna­gyobb tartalékai itt vannak a jobb, hatékonyabb gyári tevékenységnek. Mert bármi­lyen jók is az elmúlt évi mu­tatók, azt a gumigyári gazda­sági, párt- és tömegszerve- zeti vezetők is elismerték: so­kat kell tenniük a jövőben azért, hogy a munkahelyi kollektíva otthonosan, jól érezze magát. Hogy például az utóbbi egy esztendő so­rán nagyot javult párfcmunifca úgy segítse tovább a gazda­sági célok megvalósulását, hogy közben törődjön többet az emberek nevelésével, gondjaival. Elmondták a töb­bi között: a munkaerő-gaz­dálkodás ne merüljön ki a munkás felvételében. Ez a gazdasági és pártmunfea egyik döntő feladata ma a gyárban. Vagy elhangzott az is, hogy a szocialista brigádmozgalom számszerűen jelentősen fejlő­dött. De tudnak-e megfelelő tartalmat adni, követelményt szabni e mozgalomnak? Figyelemre méltó az a megállapítás, amely szerint nem elég csupán módot adni a munkásoknak arra, hogy hozzászólhassanak az üzemi tervekhez, elképzeléseikhez. Ehhez meg kell keresni a módszereket is: hogyan, mb héz szóljanak hozzá ? Ne . a . közgazdasági zsargonokban, banepi az egyszeri?., epjfoei-ék nyelvén- magyarázzák a» üze­mek vezetői, pártakttyistái a célokat. Cseréljenek, szemé­lyes gondolatokat a dolgozók­kal — akkor minden bizony- nyál sokkal több javaslat, okos elgondolás születik a megbeszéléseken. A végrehajtó bizottság ülé­sének vitájában az ember, a dolgozó került a figyelem kö­zéppontjába. Megmutatta, hogy ebben a gyárban is soli még a tennivaló azért: ezt a nagy türelmet igénylő politi­kai munkát — amely az eredmények megszilárdításá­nak és fokozásának alapja — a követelményeknek megfe­lelően végezzék a párt- és gazdasági vezetőit, az üzemek, az alapszervezetek. Előre­lépni az emberek szakmai, politikái és általános műve­lésében, tudati fejlesztésében összehangolt, állandó feladat. Nagy a szerepe az üzemekben a nyílt és őszinte szónak, a beszélgetések jó alkalmak a gazdasági feladatokra való mozgósításnak. A vezetés­nek reagálni kell a munkások napi gondjaira, tájékoztatni- ■ uk és tájékozódniuk is kell — s ez az információcsere legyen gyors és alapos. Mert nagy igazság — fogalmazta meg az egyik vb-tag — anélkül, hogy' olyan legyen a légkör, ahol az emberek beszélnek, bírál­nak. nem lehet hosszú távon jól dolgozni. E .témák körül csúcsoso­dott a tanácskozás. Azt mu­tatta, hogy az eredmények kovácsa az ember, a gondol­kodó, az eredményekért tu­datosan dolgozó ember. A munkaverseny. az üzemszer­vezés, a szocialista brigád- mozgalom, az üzemi demok­ratizmus fejlődésének kulcsa is az, hogy a dolgozó vegyen részt munkahelye politikájá­nak alakításában. Az. embe­rek többsége — hangzott ed az összefoglalóban — egyfé­leképpen akar dolgozni: be­csületesen. A vastagabb bo­ríték mellett a munka öröme is ott van. Ha olyan egysze­rű dolgokat kérdeznek a gazdasági és pártvezetők a munkástól, hogy például van-e elég anyag, szerszám, jó-e az utasítás, ki tudják-e a 3 órát tölteni — akkor a válasz nem marad el, akkor lesz vélemény. aminek. a megvalósításáért kell tevé­kenykedniük a gazdasági és a párt vezetőknek. Megfogalmazták a holnap gumigyári feladatait q vb- ülés résztvevői. Elmondták, hogy-az atrábbMdátee«-‘-sókat javult a munka a gyárban, megvalósulóban van a vezetés és a dolgozók közötti jó kapcsolat. Jó úton ivalad a csúcsvezetőség, amire bizo­nyíték, hogy az év végi be­számoló taggyűléseken a kommunisták már igen nagy felelősséggel elemezték a munkát. Aktív, termelékeny vita volt ezen a rendhagyó végrehajtó bizottsági ülésen. Olyan, amely sokat segített <- Nyíregyházi Palma Gumigyár tovább; fejlődésében. Kopka János Huszonegy asszony Az édeskés-kellemes, Jó ízekre emlékeztető aimailiat egyértelműen meghatározza a helyszínt, amelynek ellent­mondani látszik a kép: min­denütt kristálycukor... zsák­ban, dobozban, zacskóban. Az adagológépek csomagoló szag lagsorát körbe ülő fehér kö­penyes asszonyok, lányok ke- ze alól lezárt, egykilós pa- pirzsakokban ér véget a csil­logó fehér kristályfolyam. — Még jó, hogy a cukornak nincs szaga, — mondja az egyik asszony, s a körülötte ülők nevetése az egyetértő válasz rá. — Mert mi nem­csak a kellemes illatot árasz­tó almával dolgozunk, hanem olykor romló krumplit és hagymát is válogatunk, s ak­kor annak az „illatát” is ha­zavisszük. Nem panaszként mondta el ezt Berecz Andrásné 21 tagú asszonybrigádja egyik tagja. Ezek az asszonyok nem fe­lejtették el 8—10 évvel ez­előtti sorsukat, amikor csak néhány hónapig volt munka a Nyíregyházi Almatároló­ban, és sokszor hiába álltak a kapuban, hiába lett volna szüksége a családnak az ő keresetükre is; annyi jutott, annyival kellett beérni. Ter­mészetesen ők is a pénzért dolgoznak, de szeretik és be­csülik is a munkájukat, s ami a legfőbb; érzik a felelőssé­gét. — Élelmiszerrel dolgozunk mindig —, szól az egyikük és egymás szavába vágva so­rolják: most a cukorra kell vigyázni. Könnyen megfo­lyik. csurog, és kész a vesz­teség. Szennyező anyag égy világért se kerüljön bele!... A gyümölcs meg egészen ké­nyes dolog. Ha hibás kerül közé, romlik az egész szállít­mány. Szépen kell csomagol­ni is. Tetszetősen. Külföldre is kikerül a mi. munkánk. Magyar „színekben” dolgo­zunk. hát hadd lássák, mit tudunk! Talán furcsán hangzik, de ha szükséges, szívesen jön­nek .vasárnap is dolgozni. (Báriez az utóbbi évben már ritkán fordult elő.) Pedig,... de mielőtt a gondolatot va­laki megfogalmazhatná, az egyik asszony közbevág: — Nem is baj, ha jönni kell. Hiszen otthon is csak a munka vár. Innen legalább pénzt is viszünk haza érte. De komolyra fordítva a szót; bizony a rendkívüli munka áldozatvállalás is. Hiszen a brigád tagjai _csak­nem valanfennyien családos asszonyok. Nem is egynek nagy családja van. Gyors számolás, és kész a .statiszti­ka: a 21 asszonynak, összesen 40 gyermeke és 15 unokája van. Bereczné, a brigádve­zető ebben is „vezet”: 10 gyermek édesanyja. Bepárá­sodik a szeme, amikor a gyermekekről beszél: — Nagyon sajnálom azo­kat a fiatalasszonyokat, akik nem -merik vállalni a több gyermeket. Én vállaltam, és nem. bántam meg. Ha újra fiatál lennék. — és bár most lennek! — újra ennyi gyer­mekem lenne. Nem . volt könnyű egy fizetésből félne, vélni őket. Hogyan ■ csinál­tam, azt ma már magam sem tudom. De ettek is és ron­gyosak sem voltak, -s hét le­érettségizett, három meg szakmát tanult. Igaz, a fér­jem mozdonyvezetői fizeté­séből szórakozásra már nem jutott pénz, de időm sem lett volna. Sokat olvastam, no meg a rádió... Annak most is mindig szólnia kell, ha mindkét kezem tele is van munkával. Ez volt minden. De nem bánom, semmi más nem adhatna nekem több boldogságot, mint a gyerme­keim. És emiatt idegenkedik a két műszaktól. Ha délután dolgozik, egész héten alig látja a 16 éves leányát, a leg­kisebbet, aki még otthon él. De mit lehet tenni? A táro­lóban szükség van a két mű­szakra. Vállalnia kell — mond" ja, no és van itt olyan, aki­nek kicsi gyermeke van, an­nak se könnyű. És már be is mutatja Király Lászlónét, a brigád legfiatalabb. 22 éves tagját. A hangsúlyából is ér­ződik a szeretet, ahogyan a fiatalasszonyt dicséri; ügyes, A HAFE új gyárában különös'gonddal képezik a jövő szakembereit. Képünkön: Pé. .ervári János szakoktató,. Palicz István, Pázmányi István és Kanyári János csőkonvejór láncszerelésén dolgozik. (Hammel József felvétele). Vita közben A határozat annyit ér«. Műszaki konferencia a Volán 5. sz. Vállalatánál —- ígérjük az osztály nevé­ben is, hogy a jövőben... — Ne ígérgessetek! —szól közbe hirtelen az új igazgató. —Ez a vállalat a< pincétől a padlásig tele van ígéretekkel. Inkább úgy kérném: ezt, meg ezt tesszük azért, hogy... A felszólaló elkomorodik egy pillanatra, mások moso­lyognak, helyeslőén bólogat, nak. Pedig a megjegyzés nemcsak a felszólalónak, ha­nem kissé az egész műszaki konferenciának szólt. Nincs hurrá- hangulat A két sor -ásztól - mindkét oldalán ülnek, jegyezgetnek. Tulajdonképpen egy egész év értékelése es- egy másik, az idei év megalapozása van .terítéken. Az alapozáshoz tá­jékoztatásul 73 oldal írott szöveg es 33 táblázat van vas­kos könyvbe fűzve: a Volán 5. számú Vállalatának szöve­ges mérlegbeszámolója az 1971-es évről. Ahány oldal, annyi tucat szám, aki bön­gész benne, az érdekes össze­spórolós a Marika, sokszor már figyelmeztetni kell, hogy ne vigye túlzásba. (Nem kis elismerés ez egy idősebb, nagycsaládos asszonytól!) Mindent tudnak egymás­ról. Nemcsak az örömöket, a névnapok vidámságát oszt­ják meg egymással, hanem a gondjaikat is. Segítenek egy­máson, ahogy tudnak. Ha másként nem, jó szóval. — Mártinak világtalan a férje. Fiatal házasok voltak, amikor a baleset történt. Két gyermeket nevel. De még pa­nasz nem hagyta el a száját, — simogatja meg a mellette álló asszonyka vállát Berecz­né, a „Mami”, ahogy a bri­gádtagok szólítják. f Jól megvannak egymással. Három éve, amióta együtt dolgoznak, igazán úgy érzik, második otthonuk a munka­hely. Persze mint a család­ban, itt. is előfordul az össze­koccanás. De „a vita csak annyi, mint vizen a bubo­rék...” — teszik hozzá. Egyöntetű döntéssel . hatá­rozták el, az idén beneveznek a szocialista címért a ver­senybe. Ekkor vették fel An­géla Davis nevét. Most már a név is, a vállalások is kö­telezik a 21 asszonyt. Ha töb­bet nem is, talán egy kicsi­vel még jobban kell dolgoz­niuk — fogalmazták meg. De mi az nekik? Palicz Zoltán­ná kész a summázó válasszal: — Ha az almatárolónak négy kereke volna, mi elhúz­nánk ! kadar Edit függéseket találhat. Mintegy minősítheti, jellemezheti a vállalat belső munkáját, az egyes osztályok, főnökségek egymáshoz való, viszonyát. Báijhidi János gazdasági igazgatóhelyettes egyórás szóbeli kiegészítéssel „ma­gyarázza meg” a mérlegbe­számolót, a 270 milliós telje­sítményt, a 40 milliós ered­ményt Nyugodt és kevésbé nyu­godt arcok váltakoznak egy­más mellett. Hurráhangulat­ról szó sem lehet, hiszen ko­rábban . mór mindenki tudta, a nagyobb 'teljesittnényér- ték ellenére a vállalati ered­mény nemhogy nőtt volna, inkább csökkent. A felszóla­lások összecsengenek: — Vállalati szemszögből kell nézni — javasolja ön­magának és másoknak Szo- váti Ferenc. J * Ferkó János a darabárus kirendeltség vezetője a 13 milliós költségen meditál: — Ennek a csökkentése megoldható, egy része már megoldható lett volna — mondja saját munkaterületé­ről. Sorolja a tennivalókat' is. Az állásidők csökkentését, a felesleges létszám megszün­tetését említi. A koutraszí éles Az elnök sürgeti a hozzá­szólókat. Tucatnál többen je­lentkeztek szólásra, egyesek nemcsak a maguk gondját mondják, hanem a vállalati egészről beszélnek. A reggel kezdett műszaki konferencia a délidőbe is jócskán bele- nyúlik, annyi a mondanivaló. Majoros Pál, a pártbizottság titkára beszél: — Érdekelt, hogy milyen következtetéseket von le a mérleg a gazdálkodásról. Ta­valy ilyenkor elmondtuk a pártbizottság álláspontját, most azt kell ellenőrizni. A kontraszt éles. Idézet a mérlegbeszámoló összesített megállapításaiból az utolsó oldalról: „A vállalat év köz­ben állandóan figyelemmel kísérte a gazdálkodásában lévő hiányosságokat. arra időközben is intézkedéseket tett.” Ugyanakkor az első oldal így fogalmaz: „Az el­telt gazdálkodási évre jel­lemző, hogy vállalatunk tel­jesítményeinek fejlődése, gazdálkodásának eredménye 1970. évhez visszaesett.” Ezt érezték, tudták a fel­szólalók, hiszen &. csökkend nyereség nem egyszerűen „•zsebbe vágó” kérdés, hanem az idei gazdálkodás megha­tározója is. Pedig határoza­tokban nem volt hiány. — Tavaly 192-töt hoztunk; kimutattuk, hogy ötöt nem valósítottunk meg — mond­ja a párttitkár —, de ez az öt meghatároz mindent, az eredményromlást, a bérpoli­tikát. Tanulság: a következő, tes számonkérés valósuljon meg. Nem a rang dominál .„ A légkör enyhén bizakodó. Dézsi István, a frissen kine­vezett igazgató kollektív vé­leményt tolmácsol: f — A vezetés oldalajtói meg­oldjuk, hogy minden hasz­nos javaslat megvalósuljon. Ne azt nézzük, kinek milyen a rangja, liánéin hogy hol tudjuk egymást segíteni. Kiegészíti azokat a hozzá­szólásokat, amelyek a belső együttműködést sürgetik. Előrelépés ez már az egy év­vel korábbihoz is, thiszen az együtt szó szemléletváltozást mutat, kiutat abból a körfor­gásból, hogy azért rossz az autó, mert hamar tönkrete­szik, vagy azéi't áll, mert nem eléggé jól javítják meg. És itt a vállalati belső ügyek már túlnőnek a belső 'kel e­teken. Lengyel István, a kon­ferencia elnöke, szakszerve­zeti titkár mondta zárszavá­ban : — A személyszállítást po­litikai kérdésnek kell tekin­tenünk. Erről ítélnek meg bennünket. Erről és a teherszállításban a fuvaroztatókkal való kap­csolatból áll össze a külső szemlélőben a Volánról al­kotott kép. A mostani mű­szaki konferíjicia látványos­ságok nélkül, a megfogalma­zott óhajokban mondta ki kinek-kinek a feladatait. Né_ Irány nap múlva az idei terv főbb célkitűzéseit a termelé­si tanácskozásokon minden dolgozó megismeri. Szűkebb munkaterületének azokat a részeit is. ahol neki, a gép­kocsivezetőnek, szerelőnek, rakodónak kell többet nyúj­tania, jobban dolgoznia, hogy javuljon a vállalati ered­mény, hogy a két és fél ezer dolgozót foglalkoztató 5. szá­mú Volán Vállalat egy év múlva eredményesebb mér­leget készítsen. Laasá Belepd

Next

/
Thumbnails
Contents