Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
S. oldal iriPTTw wtfVABrtneTifl — VASÁRNAPI MELT AKT ÉI* 1972. március 2#. Palotai Boris: E^y csésze fekete 1972 : műemlékvédelmi jubileumi év Í ? a ti a fürdőszobakály- y ha előlit térdelt, a nyöszörgő, kormos fahasábokat élesztgetve. Jaj, csak már meleg lenne, hogy elnyúlhatna a kádban! Alig várja, hogy nyakig merüljön, lemossa magáról a sokféle illatot, mely a bőrébe ragadt. Mert a drogériában, ahol kiszolgál, magától értetődő mosollyal mondják neki: fújja be magát édesem Chat noir- ral, máson jobban meg tudom állapítani az illatot! S miután hajára permetez egy kis illatot, fintorogva állapítják meg: ez Inkább barnáknak való. Ma különösein rossz napja volt. Az üzletvezető szünet nélkül morgott és rendelkezett. Semmi sem volt jó neki. Aztán jöttek a vevők, gépiesen mosolygott, a sonkászsemléje, amit ebédre bekapott, jázminillatú volt, a szájpadlásán émelyítő indiai mákot érzett, haja, nyaka tele volt nehéz, hódító szagokkal, amitől ügy elszédfilt, hogy a számoszlopok rezegni kezdtek, rhint a vasalásién gőze. Még ez a csipős füsit is, amely a kályhából kicsap, jólesik a pancsolt .illatok Nután. Házi szappannal fogja végigsikálnl magát, mint kislánykorában, amikor esténként a mosdó előtt maga elé kapta hosszú ujjú hálóínglét, mint valami kötényt. Hátul, a derekán szorosra kötötte a lelógó ujjakat, s arra gondolt, milyen kevés egy nap! Minden órának i ismétlődni kellene! Ma nem ilyen telhetetlen. Sőt, mintha egy kicsit sokaliná az órákat, gyakran azon veszd észré magát, hogy már-már elbóbiakol. ilyenkor megnyomja a hangját, s olyan áruházi kedvességgel ajánl- gatja „cégünk reklámját”, hogy az üzletvezető elégedetten bólint. Fontos, hogy hétkor odahaza van, megéretett a meleg vizet, összegömböiyödíR ?42 érdes tapintású frottirköpeny- ben és úgy marad. Semmit sem csinál, csak úgy marad. S arra ébred, hogy Jani bejön a szobába, ezt már hallja, de azért sem nyitja ki a szemét, megvárja, míg Jani szokott kis ébresztő csókját az orrára koppintja. Csengetnek. Ki lehet az? Meglepődve nyit ajtót. —: Jani, téged mi léit? Mért csengetsz? Hisz van kulcsod! — Képzeld, itthon felejtettem. Ez még nem esett meg velem. — Biztos szereümss vagy. — Valami tréfás választ vár, amit komolyan lehet venni. — Csak fél óra múlva adom a vacsorádat! — kiáltja a fürdőszobából. — Most akarsz fürdeni? — Most engedtek haza! — Vendégeket kapunk ma rate — mondja Jani. — Egy csésze f eketére. Egyik lábával már a vízben topog, a bőrén kezd felfelé futni a melegség. — Éppen má, amikor olyan fáradt vagyok? — Te mindig fáradt vagy, fiam. Más is dolgozik, de azért nem alszik el vacsora előtt, nem ül úgy a karos- Bzékben, mint egy... Kata visszahúzza a lábát. — Mint egy micsoda? — Magára kapkodja a ruháit. Ha siet, még nyitva találja az üzleteket. Kik jönnek, hányán jönnek? Hát igen, a fürdés elmarad, pedig ez a sok idegen szag rajta... De ha Jani barátai jönnek. igaza van Janinak, ha dühös Talán a főnöke szólt neki, az a szemüveges, kedélyeskedő Lónyai: „Ma betörünk hozzád öregem, a világért se készíts semmit!” — Lónyait várod? — kérdi, s egyik táskájából a másikba önti át az aprópénzt, mer ilyenkor, hónap végén má a visszaváltott üvegekből gaz dálkodik, az elgurult kétfc lintosokból. — Nem, dehogy... Veronka jön a férjével. A földalattiban találkoztam velük és... Kati ezt már nem hallja. Mért nem úgy mondja, hogy Csapóék jönnek. Vagy Andrások jönnek. Mért Veronka jön a férjével? Hisz András előbb volt, mint Veronka. András a barátjuk, nem pedig az a kis Chanel Nr. 5.! Már illatokban gondolkodott, s hogy megtalálta a megfelelőt, úgy érezte, alaposan megadta neki. Míg becsúszott a félig lehúzott redőny alá, fejében számok kavarogtak: kitelik? Vehetek még egy doboz ap- r ósüteményt? — Szervusz Kati, ezer éve nem láttalak! — köszönt rá Erzsi, régi barátnője, aiki 10 deka májast vásárolt. Neki még nehezebb, gondolta ellé- gyultan; neki még Janija sincs. — Nem jönnél fel ma este hozzánk ? — kérdezte gyöngéden, mert szinte hálát érzett, hogy Erzsi nem szalámit vásárolt meg banánt. — Szívesen — mondta meglepetten Erzsi — egyedül vagy? — Veiromkáék jönnek — Ö is Verőnkéit mondott. Ugy- látszik mégis Veronka a fontos. — Veronika — mondta Erzsi és hallgatott. Kati Mfigyelt a hallgatásira. — Van valami kifogásod ellene? — Alig ismerem. Különben hogy vagy? Janit ablaküvegen keresztül szoktam látni, az irodám előtt lohol el, egy cseppet sem változott — hadarta lelkesen. — Épp olyan stramm, mint 10 évvel azelőtt. Mifelénk . van az irodája? Mert hat óra tájban majd minden este... Kati félbeszakította. —- Szóval jössz? Rohannom kell, összeülni a vacsorát, kicsit kitakarítani. Míg áttörülte a feketekávés csészéket, kis szédülés fogita el. Jani irodája a legkisebb mértékben sincs arrafelé, mondaná viccesem, ha másról lenne szó. Arra ugyanis Veronkáék Iáknak. Szamárság! Lehet, hogy valami dolga akadt Andrással. Azért ez a meghívás .is furcsa. Máskor együtt beszélik meg, hogy kit mikor'hívnak meg, előző nap beszerez mindent, nem ilyen kapkodva. Mintha csengetnének. Még meg sem fésülkö- dött... egy kis pudert az orrára... nyúzott az arca, ilyenkor a rúzs sem segít. Jani harsogva üdvözli őket, á, dehogy jöttetek korán, a legjobbkor! És Veronka csicsereg. Hogy utálja ezt a magas fekvésű hangot! S mögötte a esicsergési szándékot. „Jó, jó, tudom, nem vagyok úgynevezett intellektuell, de van bennem valami, s mindegy, hogy mit beszélek, úgy is mindenki rám figyel”. — Jó, hogy itt vagy Erzsi — mondja lankadtan, s mintha titkos szövetséglese lenne, úgy pillant rá. Veronka aprókat kacagva csipegeti a süteményt és közben „édes” históriákat mesél, mind őróla szólnak, mindből ő kerül ki győztesen. Ha most elmesélném, hogyan kérte meg Jani a kezemet... Anyu ók nem akartak hozzáadni, de én... — megakad a szeme a férjén, a gondolatfonál is megakad. Nem, nem történik semmi, csak mintha Jani mozdulatai néhány fokkal élénkebbek lennének, s a tekintete... ilyen volt azon a mentol szagú márciusi estén, amikor először érezték meg egymásban, hogy te meg én, én meg te... — Milyen furcsa — hallotta messziről a Jani hang- iát. — Egyforma parfőmöt használtok Katival. — És ’ zom ja? cimpákkal szimatolt Veronka haja fölé. — Nem különös? — Nem — mondta Kati, s a torka olyan száraz, hog> egymást karcolják benne a hangok. — Nálam ez az Illat verejtékszag. A verejték nem mindig ecetszagú. Viszont nála — nem mondta ki Veronka nevét —, nála hódítási eszköz. Egyiket a munka juttatja valamihez, a másikat a feleslag. — Angyal vagy! — nevetett Veronka. Erzsi megfogta a kezét és a sarokba húzta. — Katikám, légy okos. Katiba beleszúrt. Ha egy asszonyra azt mondják, hogy okos feleség, az mindig temérdek szenvedést, ön fegyelmezést takar. Amögött könny zizeg, lenyelt sóhajtás bujkál. Nem akar okos lenni. Inkább... Inkább... Végignézett a könyvespolcokon, a pettyes függönyön, a párnákkal kibélelt padkán, melyet úgy hordtak össze, mint fecskék a fészküket, csőrükben hozva pely- het, szalmaszálat. Felbukkant benne a mama albérlőkkel teletömött lakása, a három- ajtós kredenceal eláilitatt ajtó, a beteg rugójú dívány, a sebhelyes falak, a fürdőszoba, mely ritkán volt használható. Ez egészen az övé, amikor aikar, csendet teremt, jövő hónapban íróasztallámpát vesz, olyan kis gömbölyűt, hogy Janit ne zavarja a fény. S ha OTP-re kapna még egy rekamiét, Jani nem szorulna a divány sarkába, így persze szándékoltnak tűnik a dolog, mintha Veronka kedvéért bújna oda. Gyerekbetegség. Jani egy hónap múlva szórakozottan megkérdi: ja, Veronka? Tudom már, az András felesége. Felhörpinti a kávéját, figyelmesen fordul Veronka felé: Kérsz még egy csészével? Észrevétlenül nyújtózik, már nem éra a fáradtságot. Az illatok is mintha elszálltak volna a hajából. Egész kedves este volt, gondolja megnyugodva és kikanalazza a csésze alján maradt cukrot. Védjük jobban a megye műemlékeit Százéves a műemlékvédelem. 1872 áprilisában Budapesten alakult meg a Magyarországi Műemléki Ideiglenes Bizottság. Az 1972-es évnek tehát nagy jelentősége van a műemlékek felújítása, gondozása, megismertetése és környezetének szépítése érdekében. Az elmúlt év végén felmérést készítettek a megye műemlékeiről. Feldolgozása az Országos Műemléki Felügyelőségen még folyik, azt azonban máris megállapíthatjuk, hogy szegényebbek lettünk. Korábbi adatok szerint 72 műemlék, 86 műemlék jellegű épület, 46 városképi jellegzetességű műemlék, 35 népi műemlék volt a megyében. Ide tartozik még néhány munkásmozgalmi emléképület is. Az árvíz után 16 népi műemléket kellett törölni a szamosközi műemlékek közül, főleg jellegze. tes parasztházakat. Szentendrére a falumúzeumba is kerülnek népi műemlékek a megyéből, s bár ezekkel is szegényebbek leszünk, az átépítéseknek az a célja, hogy a megyei építészet jellegzetességei nagyobb közönség előtt szerepeljenek. Bár kevesebb műemlékünk maradt, a műemlékek gondozásának feladata nem lett kisebb. Megyénkben is kapcsolódnak az országos prog. ramhoz a centenáriumi év rendezvénysorozatával A műemléki albizottság a Hazafias Népfronttal, az idegenforgalmi hivatallal, a múzeumokkal, az illetékes megyei tanácsi osztályokkal, a megyei művelődési központtal és az Országos Mű. emléki Felügyelőséggel közösen tart rendezvényeket a műemléki év keretében. Az április eleji országos megnyitó után április 22-én ünnepi üléssel nyitják meg Nyíregyházán a műemlékekkel kapcsolatos rendezvényeket. Az egész napos program keretében délután műemlék- körútat rendeznek autóbusz- szal. Az idegenforgalmi hivatal terveiben a különböző megyejáró programokban fő. szerepet kapnak a műemlékek. Az évenként szokásos októberi múzeumi hónap ebben az évben múzeumi és műemléki hónappá módosul. Előadások hangzanak el műemlékeinkről. A múzeum programjából érdemes ki. emelni a tiszacsécsei Mó- ricz-ház felújítását — az iró halálának 30. évfordulója alkalmából. Az idegenforgalom bővülése miatt a Nyírségi Ősz programjában is szerepet kap műemlékeink megismertetése. Úgy tervezik, hogy megyénkben tartják meg a tiszántúli népi műemlékekről szóló tanácskozást. A tervek közül a két legfontosabb: idén hozzákezdenek és jövőre befejezik Csajodén a templom felújítását. A másik fontos feladat a sóstói falumúzeum építése. Megyénk legjellegzetesebb építkezési módjairól ad majd képet a szabadtéri múzeum. Sorolhatnánk még nagyon sok szükséges felújítást, a központi támogatás azonban elég szerény, nem kis feladat vár tehát a műemlékek gaz. dáira — tanácsokra, tsz-ekre, óvodákra, moziüzemi vállalatra — hogy a legfontosabb javításokat elvégezzék. Jó példát mutatnak Kisvárdán, a várrom „hasznosítását” tervezik, szabadtéri színpadot készítenek. A műemlékvédelem érdekében született meg a Hazafias Népfront és a megyei tanács művelődésügyi osztálya felhívása, amelyben a védett műemlékeket és a műemlék jellegű létesítményeket a lakos, ság figyelmébe ajánlják. Ebben az évben különösen nagy feladata lenne a községi és városi társadalmi szerveknek — honismereti szakköröknek, KlSZ-szervezetek- nek, nőtanácsnak, a népfront helyi szerveinek, az iskoláknak — a műemlékek környezetének szépítése, parkosítása. (be) BÉNYI LÁSZLÓ RAJZA Lengyel Péter: Sláger Háromsaroknyi űt választja el az üdülő A és B-épüle- tét. Elszórt hadrendben megyünk át a B-épületbe. kettes-hármas csoportokban. Hó ropog, egy beíogyatt tócsán pengve törik a jég. Elől hangos nevetés — a kultúrfele- lös vezeti a csapatot, s viccet mesél. Egy másik üdülőszálló erkélyéről kinéz egy háló- kabátos alak. Az útkereszteződésben autó áll, látszik a homályban, hogy ül benne valaki, furcsán, szélesen, az ülés közepén. Ahogy közelebb érünk, kettéválik, immár ketten ülnek, tisztesen, a két ülésen. Az A-épület, ahol mi la. kunk, szebb: hajdan előkelő sportszálló. Egy volt lakosztályt asztunk meg benne Ko- cogékkal. Két házaspári beutaló van összesen: ritka kincs. A fürdőszobánk közös, táncteremnyi méretek, sárga csempe, óriási kád, állandó forró víz. Az étkezés különlegesen jó, még este is két- három menü közül választha. tunk. Kocog filmoperatőr, a felesége nem dolgozik. Egy biliárdasztal mögött lógnak a kabátok a B-épület nagytermében. Az ott lakók már várnak. Leülünk egy kisasztalhoz; kilenckor megkezdődik a zene. „A muzsikát az ismerkedési esten háromtagú zenekar szolgáltatja”, ez állt az üdülőben kifüggesztett kulturális híradón, mindjárt az előző esti művelődési program — „A televízió műsorának megtekintése” alatt. Harmonika, trombita, dobok. Három ember — mint három megöregedett ikertestvér. Bizonyára nem hasonlítanák egymásra igazán. Csak minden, ami feltűnő, egyforma rajtuk. Ötvenöt évesek. Kövérek, kopaszodnak, homlokuk megizzad játék közben és ingújjban vannak. Hátradőlnek a székeken, széttárul a vállra akasztott hatalmas harmonika, felemelkedik a trombita Biztos rendszerességgel puf- fog a nagydob. Eltévedt, Frank Sinatrával és sláger- fesztivállal beoltott szalonzene. A közelmúlt néhány divatos száma, de leginkább régi, félig ismert, vagy ismeretlen dallamok. A be- belopódzó félrefogások ellenére van stílusa az egésznek. A trombitás vezeti a zenekart s őr-' its feszül a legszebb ing: bordó, fényes nylon. — Nem jól csinálják ezt itt — mondja Kocog. — Az ismerkedési estnek az a lényege, hogy mindenki feláll sorban, elmondja, hol dolgozik, kicsoda, micsoda. Gyakorlott üdülők. Azonnali pánik fog el: irtózom a nyilvánosságtól. Tulajdon, képpen még le lehetne lépni, gondolom. Mondóm Katinak. Mindenesetre elhatározom, hogy én nem állok fel. és nem mondok el semmit. — Nincs rajtam nyakkendő — bököm oda összefüggéstelenül Kocognak. Nem érti. Én se érteném. Várok. Közben atyai barátom 1950-es üdülőtörténeté rémlik fel bennem. Kampány a kutatóintézetben, napi tizenhat óra munka. Utána idegkimerültséggel, jutalomból beutalták Galyatetőre, egy hétre. „Szervusz, Prámer elv- társ”, fogadta a húszéves kultúros lány. „Ülj le. Te két előadást fogsz tartani a következő témákból...” Nem vállalta, kimerült, pihennie kell. Hét nap alatt négy csasztuskát hallgatott végiga közösségtől félrevonuló tudásról a Megismerni a kanászt dallamára. A csattanó — egy bepréselt ráadásszótag. gal — az volt: „E-le-fánt- csont-toronyba!” Abbamarad a zene. Feláll a vékony, szőke kultúros nő. — Ahhoz, hogy mindenki egyenként elmondja az életrajzát... — szólal meg. Megragadom a fotel karfáját, készülök felugrani. Késő. A kabátunk a zenészek háta mögött van, a terem közepén kellene végigvonulnom, oda- vissza, száz ember nézné... — ahhoz itt most túl sokan vagyunk. — Elengedem a kar. fát összehoz a terem két fele között egy tarokk- és két bridge-partit Sakkozók nincsenek. Tájékoztat, éllát figyelmeztetésekkel. Kérjük fel a hölgyeket táncolni. Köszönjünk egymásnak a folyósón. Érezzük jól magunkat, könyvtár 1-től 2-ig a társalgóban. Azután leül egy üveg bor mellé, s magánemberré válik. Munkaruhájának, az elhordott kisestélyinek a csokrát húzogatja. Újra kezd a zenekar. A parketten elindulnak az első nárok. Kocog .italt hoz. — Figyeld, ezt a számot, már másodszor játsszák — mondom Katinak. — Nincs naCTy műsoruk. Ö ha,lkán, magának énekli a szöveget: — „Ciano... trallalla. Cia- no... Kellett neked elvenni a Mussolini lányát!” „Olyan a zene is: hullámzó, régies lüktetésű dallam. Igaz, ml "dent fev j-tts-femk a Mamát is. Várom, hogy énekel. jen( a három öreg, hiába. A B-éoülethől eev fiatal pár a harmadik pohár konyakot issza. Táncolnak. Lát* hatóan szeretik egymást. Magas, ősz férfi táncol, egészen lehetetlenül alaktalan lánnyal. Mintha trapézekből volna összerakva -*• még az alsó lábszára is lefe_ lé szélesedik. A mamával van itt. Minden étkezéskor más ruhát vesz. „Megérthetnéd” — mondia Kocogná a férjének. „El akarja adni szegényt. Azért hozta ide.” A ma esti ruha húsz centiméterrel a vaskos fehér térdek fölött ér véget; áttetsző, —'"’""■"’Ion iszonyat A leg- ■nabb divat — valahol, talán. Itt nem. Később a mama kiáll a terem közepére és meghirdeti: másnap estére m