Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

fűn. március 26. KFTTit MAOYAWRSTAfl S. o!da! Itt a Kossuth rádió! Vásárlók gondja Nem mindegy: mennyiért ? Ahonnan a vitamin elindul Szabolcs-Szatmár megye zöldségtermesztésének ada. tai azért megkülönböztetet­ten érdekesek 1972 tavaszán, mert az országos zöldségter- inesztésl problémákon belül különösen kiéleződött azok­nak a szabolcsi „zöldségvá. sarlóknak” a gondja, akik a piacon veszik és nem mind­egy nekik: mennyiért. Sarokszámok: megyénk szántóterületének mintegy kétszázainkén folyik zöldség, termesztés. (Kevés). Az or­szág zöldségtermesztő terü­letéből mintegy 5 százalék­kal részesedünk. (Mivel kon. zervgyárunk is van, ismétel­ten kevés.) Tavaszi fáradtság (7 A konzervgyár hagyo­mányt alapított. De a megye egyre több háztartása vete­ményeskert nélküli. Napi szükséglete még nem biztosi, tott. Adatok a világgazdaságból: Franciaországban egy főre száz kiló zöldségfogyasztás jut. Hazánkban ez fejenként minimálisan 80 kilóra sike­rült. Szabolcs-Szatmárban viszont csak évi 67 kiló. Fő­leg gyökérféléket és hagymát fogyasztunk. A paradicsom és a paprika — a két legfonto­sabb vitamint tartalmazó zöldség — iránti igény las­san növekszik. Az igazi, vita­mindús primőr zöldségek iránti kereslet, a fiatal kar­fiol, saláta, kelkáposzta irán­ti igény hiányos. Nem is elé­gítették ki soha. A tavaszi vitaminhiány okozta fáradtság megvénk la­kosságánál a szokásos ötven nap helyett kilencven napnál is hosszabb ideig tart. Ez­alatt csökken az emberi, munkahelyi teljesítmény, adódnak különféle problé. mák. több ital fogy vigaszta. lásul... Mit kellene tenni, hogy helyrehozzuk ezeket a hiá­nyosságokat? Ezt kérdőjelezi meg a megyei tanács elmúlt napokban befejeződött ta­nácskozássorozata. Minde­nekelőtt a zöldségkereskede­lem körül adódnak tenniva­lók. Megyénkben 185 zöld­ség-elárusítóhely működik. Ebből a MÉK-én 66. Ebből is 38 Nyíregyházán. A legna­gyobb szám megtévesztő, mert zöme nincs egész év­ben nyitva, csak a szezon­ban. Zöldséget nem lehet gazdaságosan januártól de­cemberig árusítani. A fo­gyasztási szövetkezetek zöld­ségárudái úgy akartak segí­teni magukon, hogy a zöldség mellett lisztet, rizsét, néhány más alapvető élelmiszert is árultak, csak hogy egész év­ben nyitva maradhassanak és bolti dolgozóiknak is egész évben kenyeret adhassanak. A községi tanácsok egymás után vonták meg ilyen „egyéb” árusítói engedélyü. két. Ezután sorban elhatá­rozták, hogy bezárnak. Meg kellene érteni, hogy egy szö­vetkezet sem bírja el. hogy boltot tartson fenn csak évi néhány hónapos üzemre. Primőr más megyéből A primőrökkel ismét má­sok a problémák. Megyénk­ben 16 nappal később tava­szodig mint az ország más részeiben. Következéskép. pen az első friss tavaszi zöldséget nem mi adjuk más megyéknek, hanem fordítva: ők adják nekünk. Amíg kora tavasz van és a paradicsom primőr kilója harminc fo. rint, a paprika darabonként négy forint, addig ez ngm népélelmezési kérdés. De ép­pen a tavaszi vitaminéhség miatt nem mindegy az sem, hogy három vagy akár négy héttel korábban jelennek meg megyénk elárusítóhe­lyein az elérhető áru lecsó- nakvaló. Nálunk is van haj. tatóház. De a kereskedelem nem „indul rá”, annak friss termése is más megyébe ke­rül. Több szakember vélemé­nye szerint rendezni kell né­hány olyan árproblémát, mint amelyekből nem is egy felháborította az elmúlt év­ben megyénk közönségét. Név szerint ismerünk sok olyan sóstóhegyi lakost, aki­től egy forint körüli össze­gért vásárolták fel a paradi­csomot és a sajátját látta viszont jóval három forint fölötti áron a Búza téri pia­con. A dinnye felvásárlási ára tavaly sohasem alakult két forint fölött, piaci eladá­si ára sohasem négy forint alatt. Az árkérdéseket eddig nem tudta kielégítően meg­magyarázni a kereskedelem. Például: miért került a Sza. bolcsban termelt burgonya az elmúlt őss^°l tíz—húsz fillér­rel kevesebbe a fővárosi pia­cokon — ahová el is kellett szállítani, — mint itt, Sza­bolcsban, az elárusítóhelye­ken? Szász szónak is egy a vé­ge. Itt a tavasz! Még az idei zöldségellátáshoz hozzátar­toznék a megfelelő vetőmag­ellátás (de hol az a kis zacs­kós sárgarépamag, amiért bejártuk az egész Tiszántúlt?) Most kellene palántázni! Hol vannak a palánták? (Van, van, de nem az „igazi” meny. nyiségben!) Zöldségárusok kerestet­nek! Zöldségtermesztésre vállalkozó termelőszövetke­zetekre van szükség! Az új árak az eddiginél is jövedel­mezőbbé teszik a zöldségter­mesztést Ezt most kellene megérte­ni. Még most, márciusban. (gnz) Sajtókonferencia — száz­ezer résztvevővel. Néhány éve igencsak fur­csán hangzott egy ilyen ki­jelentés, ma már természe­tes, sőt a százezer helyett milliós nagyságrendet is em­líthetnénk. A Magyar Rádió és a televízió „Sajtókonfe­rencia” című műsorai méltán lettek népszerűek a hallga­tók és a nézők körében: sa­ját kérdéseikkel maguk is résztvevői lehetnek a mi­niszter és az újságírók be­szélgetésének. A műsort „élő adásban” sugá­rozták, azaz ami a miniszteri tanácsteremben elhangzott, azt a rádióhallgatók milliós tábora hallhatta. Lázár György mellett ott ült a mi­nisztérium „vezérkara”: mi­niszterhelyettesek és néhány főosztály vezetője is. Az élő rádióadásoknak mindig különleges atmoszfé­rája van, mert valamennyi résztvevőnek bizonyítani is kell, hogy jól ismeri a té­mát, rövid, tömör választ ad­jon, jól kérdezzen. ★ Hogy mennyire felborítja az élet az előzetes terveket, arra példa ez az adás is: a szerkesztő gondos tervet ké­szített, csoportosította a té­mákat. Ebből annyi valósult meg, hogy Sőtér Edit, a Népszabadság munkatársa feltette az első kérdést a munkaszervezéssel kapcsolat­ban, de aztán már szinte egymásba fonódtak a kérdé­sek, válaszok, egyes részté­mák, a hallgatók pedig az adás első fél órájában is a legkülönbözőbb, váratlan té­mákkal lepték meg a minisz­tert. a vezető riportert és a résztvevő újságírókat is. Egy példa erre: miközben á munkaerő-gazdálkodásról beszéltek arról, hogy meddig szabad más vállalattól mun­kást hívni, s mettől erkölcs­telen a munkaerő csábítás, egy rádióhallgató kérdésével fordult a beszélgetés menete. A miniszter „egyenesből“ Mikor csábítás? A Kelet-Magyar- ország kérdései Miért nem szolgáltatás a műfogscrkészítés — kérdez­te s alá is támasztotta ma­gyarázattal : ha szolgálta­tásnak minősítenék, olcsób­ban, kedvezményesebben jut­hatnának hozzá a kispénzű emberek, akik közül soknak az egészségvédelméhez is hozzájárulhatna a kedvez­mény. Talán csak egyedül Nagy Imre miniszterhelyet­tes nem lepődött meg a kér­désen, s részletes, kimerítő választ tudott adni: valószí­nű, hogy nem sok idő múlva a kérdező számára kedvező rendelkezések látnak majd napvilágot. Sokan kérdezték azt is: va­jon egyes foglalkozásokat miért hoznak hátrányos hely­zetbe azzal, hogy nem minő­sítik szakmává? A legismer­tebb ezek közül a gépkocsi- vezetők igénye. A válasz: a „gépkocsivezető és karban­tartó” foglalkozást hamaro­san szakmává minősítik. Most folynak az előkészüle­tek, pontos meghatározások, s ha ezek elkészülnek, a gép­kocsivezetők egy része, aki megfelel majd az előírt kö­vetelményeknek (tehát nem­csak vezet, hanem a gépkocsi karbantartásához is ért, vég­zi azt), a „szakma” minősí­tésnek sok előnyét élvezheti majd. ★ A Kelet-Magyarország kér­dései közűi egyre közvetle­nül válaszolt a munkaügyi miniszter: a meglévő munka­erőforrás és a terűletíejleszj tés összhangjának megte­remtése nemcsak a tárca fel­adata, de van lehetőség a minisztérium munkájában is. A különböző kedvezmé­nyek. fejlesztési alapok oda­ítélésénél a minisztérium Szabolcs-Szatmár esetében minden esetben nagy körülte­kintéssel jár el, nemcsak a minisztériumnál születő hat- tározatok esetében, hanem mindazokon a fórumokon, ahol a minisztérium képvise­lői jelen vannak, s lehetősé­get látnak a kedvező dön­tésre — mondta többek ka** zött Lázár György. Több, egymáshoz kapcso­lódó kérdésre adott választ ban a „hatékonysági muta­tóról” szólva a miniszter ar­ról beszélt: csak a bér. a nyereség és a létszám össze­függésében nem mindig he­lyes megítélni egy vállala­tot, s mivel ezt a témát a minisztériumban is jól isme­rik, nemcsak e számok ará­nya alapján döntenek, E2 megyénkben részben a most alakuló, részben a mennyisé­gi fejlesztésről a minőségi fejlesztésre áttérő vállala­toknak jelent jó hirt, hogy a miniszter a nyilvánosság előtt is állást foglalt a rugal­masabb értékelés mellett Ugyanez vonatkozik as úgynevezett „munkaerő- hiány” elméletre, amelyet az utóbbi időben. a kelleténél gyakrabban említenek gaz­dasági szakemberek. S ez a szemlélet éppen megyénk­nek okozhat hátrányt mivel itt nemhogy munkaerőhiány volna, de a IV. ötéves terv­ben körülbelül 20 ezer új munkahelyet kívánnak léte­síteni. Lázár György hang­súlyozta: amikor a „munka­erőhiány” szóba kerül, cél­szerű inkább a munkaszer­vezésről szólni, ugyanis ab­ban nagyon sok tartalék rej­lik és elsősorban erre kell gondot fordítani. A minisz­ter véleménye: jelenleg nem aktuális munkaerőhiányról beszélni. A Kelet-Magyarország egyik kérdése: milyen elkép­zelések vannak a szakmun­kásképzés és a területi szak­munkásigény összhangjának jobb kialakítására. Jelenleg ugyanis évente körülbelül kétezer végzős fiú megy az ország más részeire szak­munkástanulónak, mert itt nincs elegendő hely az illető szakmákban. Sajnos, tanulás után kevesen jönnek vissza, gyakorlatilag az amúgy sem kis számú ingázó után­pótlását képezik. ★ Pápai Béla, a szakoktatási főosztály vezetője válaszolt a kérdésre. Az adás után azon­ban részletesen is kifejtette véleményét a témáról: Nyír­egyházán, Nyírbátorban, Mátészalkán, Tiszavasvári- ban, Fehérgyarmaton új szakmunkásképző iskolákat létesítettek az elmúlt négy évben, éppen a kérdésben összegzett gondok megoldása érdekében. Most Nyíregyhá­zán két további iskola — egy ipari és egy kereskedel­mi szakmunkásképző, — s két kollégium épül. A Mun­kaügyi Minisztérium kere­teiből Szabolcs-Szatmár me­gye kapja változatlanul a legnagyobb részt, hoéy a jo­gos igényeknek a megyei szakmunkásképzés is meg . tudjon felelni. A szakmunkástanulók ese­tében azonban van amikor jő, hogy idegenben tanulnak, például a MOH optikusai. Máskor valóban indokolat­lan. A főosztályvezető azon­ban arra is felhívta a figyel­met: úgy tudják, a szabolcsi vállalatok szinte alig élnek a társadalmi ösztöndíj adta le­hetőségekkel. Sokkal több szerződést lehetne kötni, s a szakmák jelentős részében megvan a lehetősége, hogy havi 500 forintot is juttassa­nak. a tanulónak, s ez már mindkét fél számára elő­nyös, nyilván az idegenben tanultak közül így többen térnének haza. A „Sajtókonferencia” a, résztvevők számára is érté­kes és érdekes élmény volt. Marik Sandát Levél a királynőnek Egy gátlástalan harácsoló tündöklése és bukása A történet tulajdonképpen az árvízzel kezdődött. Már hozzáláttak a Vöröskereszt segélyeinek kifizetéséhez és az Állami Biztosító is fizet­te a biztosított házak érté­két, amikor Puskás Lajos komlódtótfalui tiszteletes úr levelet írt néhány nyugati ország református egyház- községének és segítséget kért az egyházközsége számára. Rövid idővel ezután megér­keztek az első külföldi ko. esik: csaknem minden ország elküldte képviselőjét, hogy meggyőződjenek a katasztró­fáról. Először természetesen a papot keresték, aztán ellátó, gattak idős Varga Gyulához, az egyházközség kurátorá­hoz. A tiszteletes úr és Var­ga is tájékoztatta őket, hogy „az árvíz előtt is nyomorog­tak. éheztek”, <= móri azt kér­djék. mi lesz velük ezután. Ez a szegénv ország egvéb- ként sem tudta volna , őket támogatni,' mit tudna adni most. ebben a nehéz időben. A küldöttek hazamentek, előtte persze felírták azok. nak a nevét, akiken segíteni akarnak. 1970 nyarán aztán megérkezett az első csomag, aztán a többi 2-től 20 kilósig postán és vasúton egyaránt. A tartalom: használt és új ru­haneműk. gyógyszerek, élel­miszer. Már jó néhány cso­mag érkezett id. Vargáéknak, amikor az öreg a fiát is be­avatta a „titokba”. Ifjú Var­ga Gyula a csengeri postahi­vatal főpénztárosaként dol­gozott. a felesége pedig posta­ellenőrként. Az aoja elmond, ta neki. hogy eddig a nagy­tiszteletű úr segített, de hát most már nem ér rá. és kü. lön ben is a csomagok Caen- gerbe érkeznek. Sokkal jobb lesz, ha ő Intézi az átvétele­ket. És ifjú Varga Gyula meg­kezdte a „nagy játszmát”. Először csak az apja és mos. tohaanyja nevére, aztán a húgáéra — aki három néven is szerepel az ügyben: elő­ször lánynevén, aztán első, majd második férje nevén — és még felsorolni is nehéz lenne, hány valós és valótlan névre kéri a csomagokat: ép. pen csak a temető fejfáiról nem írta le a neveket. Elő­ször csak ruhaneműt, aztán gyógyszert és élelmiszert, mindent, mert „nagy és el­viselhetetlen” a szegénység-. A csomagok pedig egymás után érkeznek á cseiígeri pos­tára. Vargáék lakása egyre jobban megtelik, de mint a közmondás tartja: evés köz. ben jón meg az étvágy. A tel­hetetlen főpénztáros odáig is elmerészkedik, hogy az angol királynőnek ír. A sors iró. niája, hogy mindez éppen abhan az időben történik, amikor a királynő az alsó- és felsőházban fizetésemelést kért. Aztán írnak az angol vöröskeresztnek is, de onnan csak udvarias választ kapnak és javasolják, hogy a Magyar Vöröskereszthez fordulja­nak. ök ugyanis magánem­bereknek nem adnak segítse, get, a Magyar Vöröskereszt közreműködésével azonban támogatják a katasztrófa ál­dozatait. Aztán jön az újabb ötlet: miért kell ennyi csomag, amikor pénzt is lehet kérni az IKKA útján. Beszereznek eev nvomtatvánvt és a se gélvkérő levelekben — ame­lyekben sehonnan sem ma­rad el a náay nyomoruké g — v^’^szként érkeznek a dollá­rok... Minden kérését és minden romlott ötletét szinte felso­rolni sem lehet ifjú Varga Gyulának. Elég csak annyi, hogy a házkutatáskor 25—30 mázsa ruhaneműt foglalt le a rendőrség a lakásán. (Ab­ban a lakásban, amelyik a becslések szerint 400 ezer fo­rint értékű.) . És lefoglaltak 211 ezer forintról szóló taka­rékbetétkönyvet. Hogy még jobban megis­merjük .Vargát, nem árt még egy-két dolgot tudni róla. Amikor az árvíz elvitte szü. lei és testvére házát, ifjú Var­ga Gyula csak a szüleit fo. gadta be 400 ezer forintot érő „viskójába”, más rokonnak már nem jutott hely... Azok három gyerekkel decemberig a komlódtótfalui kultúrház- ban laktak. De szülei befoga­dásakor nem szégyellt a ta­nácshoz . fordulni .segítségért: szalmazsákokat és matraco­kat kért, mert ugye nála ár­vízkárosultak vannak és nem szégyellte az aoiát minden, nap ételeivel elküldeni a kö­zös konyhára és így hordták az egész családnak az ebédet. Ifi. Varga Gyula és felesé­ge 3800 forintot keresett, míg az asszony el nem ment szü­lési szabadságra. Ezenkívül tisztességes jövedelmet bizto. sított a 600 négyszögöles kert és a komlódtótfalui 700 négy­szögöl gyümölcsös — bár ezen a húgával osztoztak. De nem röstellte eltenni apja nyugdíját és a húga gyereké, nek járadékát sem, akik csak akkor tudták meg, hogy a posta havonta rendszeresen kézbesíti a pénzt, amikor Vargát letartóztatták. Esnem szégyellt felháborodott hangú levelet írni a győri vámkezelő- ségnek, amikor tévedésből egy csomagot megvámoltak. (Ehhez tudni kell, hogy 1972. január egyig az árvízkárt A zsákmány egy része. szenvedett területre érkezett bármilyen küldemény vám­mentesen érkezett.) Varga még azt is kikötötte „hittestvéreinek”, hogy csak postán küldjék a csomagot, mert a vasúthoz messzire kel. lene elutazni. Az igazi ok persze nem ez volt, hanem hogy ne legyen feltűnő a do­log. meg aztán ki győz annyi csomagot hazacipelni, mikor a posta valóban közelebb van és este minden feltűnés' Aél. kül vihet bármit. Varga üzalmére akkor de­rült fény, amikor egy cso­mag elveszett' és a bejelen­tésre a postaigazgatóság ke. resni kezdte. A dolgozók nem állhatták meg szó nélkül, hogy el ne mondják: az azért már mégis „túlzás”, amit csi­nál. A postaigazgatóság fel. jelentése alapján a házkuta­tás megtörtént és az ered­mény nem maradt el. Mit is lehetne ehhez hozzá­fűzni, amikor a tények min. dennél többet mondanak? Annyit, hogy végre megfele­lő helyre került a gátlástalan haszonszerző, aki meglovagol, ta a katasztrófa nyomán ki­alakult helyzetet, visszaélt az emberek segítőkészségével, méghozzá úgy. hogy gáládul becsapta őket. De körmönfont hazugságaival nagy erkölcsi kárt okozott hazánk tekinté­lyének is. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents