Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-25 / 72. szám
%. aJdal KFT FT MAGVARP«STHG 1972. márdos Ä Szülök fóruma Magánparlament Ugye, emlékeznek még arra az eseményre, amely nemrégen zajlott le fővárosunkban és a szülők parlamentje összefoglaló címet viselte? A magam részérő] őszinte lelkesedéssel üdvözöltem a fenti tanácskozást, úgy is, mint szülő. Végre nekünk is lett saját parlamentünk, bezzeg a diákoknak már régóta van, olyany- nyira, hogy némelyikük egyenesen unja is. A többség azonban úgy belejött, hogy elfogultság nélkül felszó. lal, vitatkozik, interpellál, akár a nagyok. Vagy még úgy abban, de ezt nem merném teljes határozottsággal állítani, tekintve, hogy eddig a lábamat se tehettem be diákparlamentbe. Miért is tettem volna, sajnos elég régen kinőttem az iskolapadból. A szülők parlamentjére viszont titokban nagyon készültem, hogyisne, végre egy hely, ahova teljes joggal elvárhatom a meghívást. De a posta csak nem akart jönni. Illetőleg jött, de azért, hogy újítsam meg a hírlapelőfizetést. Mit meg nem tesz az ember, megújítottam. Aztán megint csöngettek, hogy fizessem ki a gázt és a villanyt. Ezt is szó nélkül kifizettem, nem szerettem volna, ha sötétben kell várnom a meghívót a szülők parlamentjére. Amikor harmadszor csöngettek, már kissé gyanakodva nyitottam ajtót, de felesleges volt a bizalmatlanság, mert ezúttal végre csakugyan szülő állt a küszöbön: mint szülő a szülőnek átnyújtott, ha nem is meghívót a parlamentre, de egy szétrágott lábtörlőt, amelyet állítólag lányom kutyája tett tönkre. Kifejeztem sajnálkozásomat, majd megkérdeztem, hogy őt meghivták-e a szülők parlamentjébe. A legnagyobb csodálkozásomra azt felelte, hogy ismeri az ilyen firmákat, akik mindig másról beszélnek, mint amiről szó van. Ezzel kétségtelenül rám célzott, valamint arra, hogy inkább fizetném meg a pocsékba ment lábtörlőjét. Sosem szíveltem a kicsinyes embereket, ezért udvariasan elköszöntem tőle és becsuktam az ajtót az orra előtt. A tejüvegen , át még láttam, hogy hadonászik és rögtönzött nyilatkozatot is tett, de ez nem volt olyan közérdekű, hogy nyilvánosság elé kívánkozna. Néhány nap múlva annak rendje és módja szerint lezajlott a szülők parlamentje. Újságolvasó ember lévén, tudom, hogy hatszáz felnőttet hívtak meg a tanácskozásra, valamint értesültem a vita lényegesebb kérdéseiről is. E tudás birtokában jutottam arra az elhatározásra, hogy mivel szombat este amúgy is vendégek jönnek hozzánk, megragadom az alkalmat és az egyébként tartalmatlannak ígérkező összejövetelt megpróbálom átalakítani szülők parlamentjévé, persze szerényebb keretek között, miután a mi lakásunk valamivel kisebb, mint az Országház kongresszusi terme. A továbbiakban röviden ismertetem a történteket, abban a formában, ahogy ezt az újságokban szokás. Tehát. Szombat este budapesti lakásomban a meghívottak jelenlétében megnyílt a szülök magánparlamentje. A tanácskozáson megjelent és az elnökségben foglalt helyet jelen sorok írója. Meleg szavakkal üdvözölte a tanácskozás részvevőit, felkérte őket, hogy a magukkal hozott italokat helyezzék el a hűtőszekrénybe, majd javaslatot tett az ülés rendjére: ki üljön a fotelba, a heverőre, illetőleg a konyhából ez alkalomra behozott két hokkedlira. Megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy az utóbbi évtizedek nagy társadalmi változásai átalakították a családok hagyományos életmódját. A családtagok viszonyát mindinkább egymás kölcsönös megbecsülése, az egyenrangúság és a magasabb rendű érzelmi kötöttség szabályozza. Vitassuk meg tehát hogy ez az új helyzet milyen kötelezettségeket ró egyrészt a szülőkre, másrészt az iskolára. A megnyitót követően élénk vita bontakozott ki. Elsőként a kétgyermekes házaspár férfitagja kért szót és kifejtette, hogy konyakot kér. Felesége azonnal tiltakozást jelentett be. Szenvedélyes szavakkal megbélyegezte mindazokat, akik nyakló nélkül vedelik a konyakot. összetévesztve a kulturált tanácskozást a kultúrálatlan kocsmázással. A vitához a jelenlévő másik két feleség lényegében hasonló értelemben szólt hozzá, ezzel a tanácskozás áttérhetett az eredetileg javasolt napirend tárgyalására. Az eszmecsere során kiderült, hogy mindhárom családban ideális körülmények között folyik a gyermekek nevelése, tökéletes a harmónia a korban különböző generációk, vagyis a szülők és a gyermekek között. A legteljesebb egyetértés alakult ki abban a tekintetben is, hogy más családokban viszont komoly bajok mutatkoznak, mind a szülők egymás közti viszonyában, példamutatásában, mind pedig a gyermeknevelésben végzett tevékenységben. Érzékletes példák hosszú sorát említették annak bizonyítására, hogy akadnak más családok, ahol a szü- !ők isznak, durva szavakat használnak, sőt esetenként tettlegesen is bántalmazzák gyermeküket. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy ezt az egészségtelen jelenséget sürgősen ki kell küszöbölni mások családi életéből. Ezután a tanácskozás áttért a vörös borra. Ennek ■órán szóba kerültek az iskolai nevelés fogyatékosságai, valamint az érintett pedagógusok emberi hibái. A fel. szólalok leszögezték, hogy gyermekük minden jót otthon, a harmonikus családi környezetben tanul, viszont esetleges és átmeneti hibái kivétel nélkül az iskolában uralkodó állapotoknak tulajdoníthatók. Ezzel kapcsolatban kíméletlen őszinteséggel ostorozták egyes peda. gógusok munkáját és magatartását. A tanácskozás feketekávéval ért véget. Jelen so- -ok írója elnöki zárszavában hangoztatta, hogy az esz- oecsere gyümölcsözőnek bizonyult és a jövőben is ■zükség van hasonló érdemi vitákra. Megállapodás született arra nézve, hogy a szülők legközelebbi ma. gánparlamentjét a kétgyermekes házaspárnál rendezik meg: a gyerekek anrígv is a nagymamánál nevelkednek, így nem zavarják a tanácskozás menetét. Árkus József GYERMEKEKNEK törd a fe ied í Tordon Ákos: Telezsák és az egerek Vízszintes: í. Megfejtendő (a vízszintes 16 folytatása). 6. Keresztül. 7. Női név. 8. Régi római aprópénz volt. 9. Úttörő szervezeti forma. 11. Termelőszövetkezet rövidítése. 12. A Uba. 14. Csavar. 16. Megfejtendő. 18. ö, távirati helyesírással. 20. Könyvben sok van ilyenből. 21. Alumínium Az ábrában álló számoka' rendezzétek át úgy, hogy a négyzet soraiban vízszinte sen, függőlegesen és átlósan álló 4—4 számot összeadva az eredmény mindig 30 legyen. A feladat megoldásához csak nyolc számot kell a jelenlegi helyéről elmozdítani. pstrx isajtajgapi f egy jele. 22. Cink és nitrogén vegyjele. 24. Tromf. 25. Agg. 27. Elmés. 28. Kommunista Ifjúsági Szövetség. 30. Orvos, becézett hétköznapi kifejezéssel. Függőleges: 1. Kortyolni való. 2. Személyeitek. 3. Nagy magyar költő. 4. Kettőzve dunántúli megyeszékhely. 5. VASO. 6. Elragadtatással beszél (valakiről vagy valamiről). 10. Birka. 11. Vissza: káros. 13. ...-fúl mérgében. 14. Vissza: egymást követő betűk az abc-ben. 15. Tanyasi. 17. Fogoly. 19. Középen pendít!!! 21. Ajándékozok. 23. Házas. 24. Régi űrmérték. 26. Kétjegyű mássalhangzó. 27. OD. Megfejtendő: vízszintes 16, 1. Múlt heti megfejtés: — Szamuely — Császi. Könyvjutalmat nyertek: Palatitz Bernadette, Veres Olga Nyíregyháza. Sallai János Anarcs, Török Tamás Oros és Kormány Margit Penyige. Krecsmáry László: Szellő, szellő... Szellő, szellő lebbentő, leveleket rebbentő — hogy lobog a kicsi lányok kezében a zsebkendő! Szellő, szellő suhanó, állandóan utazó — forró nyárban h® simogatsz: csuda-csuda-csudajó! Szellő, szellő fújj, fújjj Nyári eső hullj, hullj! Te szép világ állandóan gazdagodj és újulj! Vándorútján az egér Telezsákkal találkozott. — Hová-merre, Telezsák? — kérdezte udvariasan és megemelte a ka'apját. Bizony nem volt az más egy elhajított mogyoróhéjnál. De Tele- zsáknak annyira megtetszett, hogy miatta még az illendőségről is megfeledkezett és adós m áradt a felelettel. Ahelyett ezt kérdezte: — Mondja már, Egér uram, hol vette helmed a kalapját? — Nem vettem ezt én, Telezsákom, kaptam, ha mondom — válaszolta az egér és cincogva kuncogott. — Megbocsásson már, Egér uram, de árulja el nekem, hol osztogatnak ilyen szép kalapokat? — kérdezősködött tovább. — No, azt én egy szóval sem mondtam, hogy „osztogatják”! Kerek egy esztendőt szolgáltam érte. — Egy kerek esztendőt? Szavamra, egy esztendei szolgálatot én se sajnálnék ilyen szép kalapért! — merergett el Telezsák és akkorát sóhajtott. hogy majd szétrepedt az oldala. — No, ha nem sajnálnál érte egy esztendei szolgálatot, szegődjél el hozzám szájtá- tónalc! — ajánlotta az egér. — Könnyű a szolgálat, nem áll másból, csupán szájtátás- bol. Tetszett a dolog Telezsáknak, elszegődött száHátónak. Csak amikor az egérlyukhoz értek, esett gondolkodóba: — Egér uram, baj van!!! Parányi az ajtó, parányi a ház, hogy jutok be rajta? Erre feleljen! — Hm — komolyodott cl az egér is. — Bizony, bizony, amikor a házam építettem, magam sem gondoltam arra hogy milyen behemót zsákot fogadok meg szájtátónak. Elszontyolodott erre szegény Telezsák. Ha nem jut be az egér házába, oda a szolgálat. Ha oda a szolgálat, a kalapnak is vége. Bizony, a könnye is kicsordult volna nagy bánatában, ám akkor úgy huncutul felcsillant az egér szeme: — Pandúr, kandúr, békalencse, nem hagy cserben a szerencse! Segítek a dolgon! — Nagyobb lesz az a;t.ó! Nagyobb lesz a ház! — örült meg Telezsák. — Nem az ajtó lesz nagyobb, kend lesz kisebb!!! — nevetett az egér. — Tátsq csak a száját, egér szá~tátó‘a' Telezsák a pörge kis mo- gyorókalapkára nézett és engedelmesen tátotta a száját, miközben az egér szorgalmasan hordta, a tengersok búzaszemet az éléskamrába, földalatti csűrbe, titkos magtárba. Amikor belefáradt, családja folytatta a munkái. Hordták, hordták rogvásig. hajnalhasadásig. De még tg'' sem, boldogultak. Seg'ts*g’il kellett hívni a szomszédokat. Bizony, senki sem volt restf Mindenki nekiállt derekasan a betakarításnak. S hogy a nagy igyekezetben mindenki a saját éléstárát töltötte meg búzával, egyiküknek sem tűnt fel a nagy buzgalomban, szorgos iparkodásban. S hogy könnyítsenek a munkán, itt is, ott is lyukat rágtak a zsák oldalán, alján. Mondanom sem kell, ilyen jó világ nem volt, nem lesz többé Egérorrzágban! Még mosakodni is búzadara-kásában mosakodtak! Ezalatt Telezsák csak tátotta, tátotta a száját nagy igyekezettel, fáradhatatlanul. S közben egyre csak a fizetségre, a vágyva-vágyott kalapkára gondolt. Hej, mi lett Telezsákból? Üresnél üresebb lett. Rin- gyes-rongyos, ócska zsák * ott hevert az egérlyuk előtt. Benn. az egérlyukban javában állt a bál. a vigadalom, szólt az egér cimbalom, a cintányér, a zongora, kacagott, a kürt, brummogott a brácsa s bele-beledobbant a nagydob is. Vidámabb mulatságot a világ nem látott. Addig tartott, amíg véget nem ért. Akkor szétszéledtek a nendégdc kiki a maga hajlékába. Amikor az utó1 só vendég is elment, így szólt Egérné asszony; — Ejnye, uram, fér'emuram, meddig tűrjük még, hogy Itüszöbünk előtt éktelenkedjék ez a semmire iá rongy?! — és a zsákra mutatott. — ö —, álmélkodott at egér. — Hát te még mindig itt állsz, egér szájtátója??? Persze, persze, még nem kantád meg a béred, nedig már régen letelt a szol^d'a- tod! — a^zal bement és kihozta a parányi moqyoróhéj- kalapot. — Nesze, itt a fizetséged, ostoba zsák, vidd a béred! Bizony, ha a zsáknak esze is lett volna, ez a mese t* másként esett volna. Lán(*ossütő Muzsikál a serpenyő, sütik a jó lángost, mennyi olaj alatta! Kövér néni forgatja, jaj, hogy enném már mostl Ugye anyu, kettőt veszel, én is eszek, te is eszel, apuka most nincsen itt. aki nincs itt, nem eszik. Itt a lángos: oly jó, csak egy kicsit forró, pfu, pfu! — fújok rá nagyot, már bele is harapok, ham, ham, ham, egy falat, két falat, sok falat, semmi sem maradt. Fürtös Gusztáv TI V // Főzőcske A hajdúról és a harangöntésről szóló közmondást ezennel lefoglalom férjecs- kém, Guszti számára. Ugyanis az előbb beszélgettem vele, s e beszéd kapcsán döntöttem úgy, hogy Guszti pontosan úgy önti a harangot, mint egy karakán hajdú. Mivelhogy édes egy mafla ez a Guszti. Arról van szó hogy a legközelebbi ünnepre meghívta barátait vacsorára. A beszédet mindjárt azzal kezdte, hogy mi legyen a vacsora. Guszti egy darabig elmerengett, aztán a homlokára ütött és aszonta: — Hopp. megvan! — Mi van meg? — örvendeztem. — Talán elveszett valamid és megtaláltad? — A nehézség. Megvan, hogy mi legyen a vacsora. — Akkor halljuk. — Először is legyen előételnek túrós gombóc — jelentette ki és nyelt egyet, mert közben igen behatóan gondolt a túrós gombócra. — Guszti, ez remek ötlet. — És várakozóan tekintettem rá, bízva a pompás kezdet remek folytatásában. — Ezután jöhet egy sült kacsa galuskával. — Galuskával? — Csakis. — Nyelt egy újat, még behatóbban gondolva a galuskára. — Nem rossz ez a kacsa galuskával! — szóltam óvatosan, nehogy ugratásnak vegye. Ö persze erre vérszemet kapott: — A vitaminról se feledkezzünk meg. Csinálni kell mondjuk, sóskaszószt kapormártással, mellé nyulat rántva, vagy hogy is volt az a múltkor. — Rántva, szószosan. Hát még mit, szivem? — Mondjuk, grenadirmar- sot. — Pazar, Gusztikám. De nem gondolod, hogy a túrós gombóc és a galuska után egy kicsit, hogy is mondjam, tömör lesz a grenadirmars? — Persze-persze. — vakarta meg Guszti a füle tövét — akkor inkább legyen káposztás kocka tejföllel rakottam — Ragyogó! — kiáltottam de nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. Guszti rám nézett, mint Varga Rozi néni tehene, egy darabig némán állt, aztán felöltötte legszigorúbb vonásait: — De kérlek, Elvira, megbeszélést tartunk, vagy kabarét? Nevetésem orkánná fajult. Erre ő sarkon fordult és elvágtatott. Mégcsak nem is gyanítja, hogy a menü válogatott összeállítását nevettem. Édes pofa ez a Guszti, akár egy harangöntő. Nemsokára visszajön lehiggadva és én elébe állok: — Guszti, hány vendéged érkezik? — Mire ő: — Nyolc. Vágy- tíz. De mondhat tizenötöt is. Mire én: — Akkor gyorsan csinálj nyolc, tíz, vagy tizenöt nyársat népművészi- esen kihegyezve. — Nem fogja érteni, oly magas lesz neki, mint kacsának az eperfa, de én tovább magyarázok. — Vegyél szalonnát is, s a nyársak végére feltűzzük rakunk a kiskertben tüzet és megrendezzük barátaidnak a legférfiasabb főzőcskét: a szalonnasütést. Elvira után lejegyezte: Dénes Géu
