Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám

1 oldal in’"’ TT MAGYAROBS2AO 1972. március SS. Befejeződött a szovjet szakszervezeti kongresszus Külpolitikai széljegyzet Bhutto mérlegel A szovjet sEakszerveBe­tek ilyen irányú tevékeny­ségét méltatták felszólalá­saikban a kongresszus kül­földi vendégei is. A kongresszus munkacso­portjai indítványokat ter­jesztettek a Szovjet Szak- szervezetek Központi Taná­csa elé a dolgozók munka­körülményeinek, pihenésé­nek további megjavítására. Mint Alekszandr Selepin mondotta, a küldöttek ja­vaslatai és a munkacsopor­tok indítványai kiegészítik és gazdagítják azt az akció­programot, amellyel harcol­nak a XXIV. pártkongresz- szus határozatainak, teljesí­téséért. | Plakátok Angéláért Az Osztrák Kommunista, Párt Központi Bizottsága „Szolidaritás Angela Davis- szel” című nemzetközi pla­kátpályázatot hirdetett. Töbh mint száz pályamunka ér­kezett különböző országok­ból, többek között Magyar- országról is, A pályamun­kákból Bécsben kiállítást nyitottak, amelyen Franz Muhri, az Osztrák Kommu­nista Párt elnöke mondott beszédet. Előrehaladás a németközi tárgyaláson Michael Kohl az NDK. s Egon Bahr az NSZK állam­titkára sajtóértekezleten vá­laszolt az újságírók kérdé­seire a két német állam közti közlekedési megállapo­dással kapcsolatban. Mindketten hangot adtaik meggyőződésüknek, hogy a csütörtökön lezárult újaibb szakaszában további előre­haladást értek él. Bahr rá­mutatott, hogy az NDK „jó ütemben folytatja tárgyalá­sait. Kohl államtitkár hang­súlyozta: „Üjaibb lépést tet­tünk előre.” Egy kérdésre válaszolva a nyugatnémet államtitkár aláhúzta: az egyes kérdések megvitatásakor abból indul­nak ki, hogy a szovjet- nyugatnémet és a lengyel-— nyugatnémet szerződés ér­vénybe lép. Kohl államtitkár emlé­keztetett Erich Honecker- nek, az NSZEP KB első titkárának nemrég Lipcsé­ben elmondott beszédért, 'amely szerint csak a két 'szerződés ratifikálása teszi ■’ehetővé az NDK és NSZK, ■illetve az NDK és Nyugat- Béri in közti megállapodás életbe léptetését. Békés bomba Péntekén délután — a hónapok óta mind nagyobb, zűrzavart, anyagi károkat,* s ami a legtragikusabb: emberéletek kioltását oko­zó valóságos bombák után, amelyek Belfastban. Lon- donderryben s másutt Észak-Irországban, de Ang­lia területén robbantak — egy képletes, egy politi­kai bomba robbant Bel­fastban és Londonban egy­szerre. Edward Heath mi­niszterelnök a parlament­ben bejelentette, hogy kor­mánya felfüggeszti Észak- Irország autonómiáját, a belfasti kormány és parla­ment ’ (a stormont) kezéből minden jogi és végrehajtó hatalom Westminster (az angol alsóház) kezébe megy át. Uj északír minisztériu­mot állítanak fel. Az új rend 1 évig lesz életben, de szükség esetén hosszabbíta- naik. Ez volt a bomba — hogy úgy mondjuk — első lép­csője. A második lépcső Bel­fastban robbant, ahol Brian Faulkner azonnal bejelen­tette kormányának lemon­dását, William Craig pedig, az északír kormánytömörü­lés, az unionista párt leg­szélsőségesebb vezéralakja rögtön nyilatkozott: „Ha bevezetik a közvetlen lon­doni uralmat, akkor nem lehet kizárni az erőszakos cselekményeket sem!” Hic Rhodus hic salta! Itt van Rhodosz, itt ugorj!. — hangzott a régi római mondás. Heath-ék számára már régen — nyersebben mondva: sok-sok valóságos bomba robbanásával ezelőtt — elérkezett ez a Rhodsz, amikor ugraniok kellett volna. Most végre, ha meg­késve is, de léptek. A brit közvélemény jó része régen várta ezt az intézkedést, erre vall, hogy az ellenzék nevében Wilson is azonnal az új törvénytervezet tá­mogatását jelentette be. Valóban: a stormontban, s az északír autonóm kor­mányban már hosszú ideje egyre erőteljesebben a pro­testáns nacionalisták szél­sőjobboldali szárnya a hangadó. Ezek az ultrák csak rontották az amúgy is katasztrofális helyzetet, s a brit katonaság, amely eredetileg ellenük, s az el­nyomott katolikus kisebb­ség védelmére jött az or­szágba, annyira belegaba­lyodott már a bombákba és lövöldözésekbe, hogy a szi­tuáció teljesen ellenőrizhe­tetlenné vált Tény, hogy a jelenlegi ulsteri (észak-írországi) autonóm rezsimet nem le­hetett tovább tűrni. Most csak az a nagy kérdés: hogyan élnek önként proklamált új jogaikkal az angolok? Csakugyan fel­számolják-e az internáláso­kat? Valóban elejét tud­ják-e venni a további ter­rorizmusnak? Képesek lesznek-e olyan modus vi- vendit létrehozni, hogy a protestáns ultrákat is elszi­geteljék, s az elnyomott, kisemmizett katolikusok helyzetét is jelentősen meg- iavítsák? Zulfikar Ali Bhutto, pa­kisztáni elnök április 14-re háromnapos ülésszakra Is- lamabad'ba összehívta a nemzetgyűlést. Az ülésszak napirendjén a három vezető párt — a néppárt, a nemzeti avami párt és az ulema iszlám párt - megállapodása alap­ján három kérdéscsoport foe szerepelni: 1. a nemzetgyűlés bizal­mi szavazáson döni arról megadja-e a jogot a elnök­nek a rendkívüli állapot A szovjet szakszervezetek XV. kongresszusa pénteken egyhangúlag jóváhagyta a Szovjet Szakszervezeteik Központi Tanácsának az előző kongresszus óta vég­zett négyesztendős tévé- - kenységét. A küldöttek négy napon át vitattak a Szovjet Szak­szervezeték Központi Taná­csának beszámolóját. A vi­táihoz 43 küldött sióit hozzá. A felszólalók méltatták az SZKP és a szakszervezetek arra irányuló törekvését, hogy a szovjet gazdaság nagyarányú fellendítése alapján emeljék a népjólé­tet. A kongresszus támoga­tásáról biztosította az SZKP és a szovjet kor­A • Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön este véget ért kétnapos ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy a Pompi­dou elnök által elhatározott népszavazással kapcsolatban arra szólítja fél a szavazókat: mondjanak nemet á népsza­vazáskor a Közös Piac ki­szélesítésére. A központi bizottság határozatában hangsúlyozza, hogy a nép- szavazási terv elsősorban belpolitikai célokat szolgál, de ugyanakkor arra is irá­nyul, hogy Pompidou elnök­nek .kitöltetlen csekket ad­janak a trösztök Európájának megerősítésére, ami a konti­nens népeinek érdeked ellen iránytű, valamint arra, hogy a nemzeti függetlenség to­vábbi elemeiről mondjon majd le’’. A korrnányhatalom e kísér­letével szemben a nemmel való szavazás az egyetlen vi­lágos és hatékony válasz. Féléves távoliét után visz- szaérkezett a párizsi Viet­nam-értekezlet . színhelyére Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány külügymi­nisztere, a párizsi tárgyalá­sokon részt vevő DIFK-toül- döttség vezetője. _ A Le Bourget-j repülőté­ren megérkezésekor adott rövid nyilatkozatában Binh asszony kijelentette,, hogy az amerikai küldöttség csü­törtöki közlése, amely sze­rint az amerikai fél meg határozatlan ideig elnapolja az értekezletet, a párizsi konferencia módszeres sza­botázsát jelenti, azt mutat­ja, hogy az Egyesült Álla­mok nem akar komolyan tárgyalni. ( Binh asszony hangsúlyoz­ta, hogy a tavaly július el­sején előterjesztett 7 pontos 1972. augusztus 14-ig törté­nő meghosszabbítására; 2. a képviselők elfogad­ják az ideiglenes alkot­mányt; 3. kijelölik azt a nemzet gyűlési bizottságot, amely­nek feladata lesz a végle­ges alkotmány megszövege zése. A nemzetgyűlés 1970. de­cembere óta nem'ülésezett. Bhuttó elnök rendeletileg utasította a tartományi kor­mányzókat hogy április 21-re híviák össze a tartományi gyűléseket. miány lenini külpolitiká­ját. Alekszandr Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Köziponti Tanácsának elnö­ke zárszavában megállapí­totta: a küldöttek felszóla­lásai átfogó képet adtak a 98 millió embert tömörítő legnagyobb tömegszervezet egész tevékenységiéről a kommunizmus építésének jelenlegi szakaszában. Mint a kongresszus. meg­állapította, a nemzetközi színtéren a szovjet szak- szervezetek aktívan küzde­nek a munkás-világmozga- lom egységéért és összefo­gásáért, az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a békéért és a társadalmi ha­ladásért. Csak így lehet kifejezésre juttatni a francia «Hildáknak a politika megváltoztatására irányuló akaratát, s így le­het állást foglalná egy igazán demokratikus és békés Euró­pa mellett, csak így lehet egységbe tömöríteni az igazi nemzeti politikáit óhajtó munkás, demokratikus és ha­zafias erőket. Az FKP Központi Bizott­ságának határozata ezután rámutat arra, hogy a Fran­cia Kommunista Párt min­dent elkövet, hogy megegye­zésre jusson a Francia Szo­cialista Párttal abban, hogy a népszavazás során a baloldal egységes álláspontra helyez­kedjék, s a nemmel való sza­vazást ajánlja a szavazóknak. Ez a megegyezés szükséges lenne, hogy határozott vá­laszt adjanak a kormány po­litikai vanőveróre és az FKP továbbra is kész arra, hogy a nemmel való szavazás alap­ján közösen vívja meg ezt a csatát a szocialista párttal. rendezési terv a háború megoldásának egyetlen tisz­tességes alapja. A vietnami nép — jelentette ki — ma inkább, mint valaha, köve, \eli az Egyesült Államok teljes és feltétel nélküli ki­vonulását Vietnamiból, Thieu távozását és a dél-vietnami rendőri elnyomó gépezet felszámolását. Rámutatott arra is, hogy Nixon nyolc­pontos javaslata a vietna­mi háború becsületes ren­dezésének egyik akadálya. A két fecske éktelenül csi- csergett, mielőtt jöttünk. Mi­kor fütyülni kezdtem, elhall­gattak. Élesen fütyültem, mert na­gyon élesen tudok fütyülni. Hét osztrák erdei fenyő öve­zi a házat. A tűleveleken át­csúszott a füttyszavam. Be­surrant az erkélyre. Végig­szaladt Dávid szobájában. Megcsiklandozta Dávid tal­pát. A combján táncolt vé­gig. Megcsiklandozta a mel-' lét, a nyakát, a fülcimpáját. Most belekúszott a fülébe. Dávid felébredt. Már ész­be kapott, ki fütyül. Az édes Klót fütyül Hívja őt. Gyere Dávid, gyere gyere. Tanúsá­got kell tenni. Az erkélyen, szemét dör­zsölve, megjelent Dávid. Pi­zsamanadrág volt rajta, a felsőteste meztelen. Széles, izmos a válla, a nyaka a sok fújástól vastag. Karját a kelő napsugár ellen felemelte. Az izmai megfeszültek. A csí­pője keskeny. — Dávid. Ez a Darkó kora hajnalban azt akarjá halla­ni, hogy nem vagyok szerel­mes senkibe — kiáltottam. — Mit beszélsz? — kér­dezte Dávid, és hunyorgott a szemével. Most vette észre Darkót. — Ö a Kati bátyja, tudod — mondtam. — Mit akartok? — Dávid morcos volt. — Azt mondta, hogy nem merem megmondani — mondtam. — Mit nem mersz meg­mondani?! — Hogy nem vagyak sze­relmes senkibe. Ezt. Pedig tényleg nem vágyóik. Én csak a virágokba vagyok szerelmes. Még a mada­rakba, Meg a muzsikáiba. Feltűnést keltett, hogy Zul­fikar Alá Bhuttó pakisztáni elnök. Indiába készül. Ha visszaidézzük az elmúlt hó­napok eseményeit, valóban meglepő ez a bejelentés, hi­szen lényeges fordulatot je­lent a Hmdusztám-fél&zigot politikai állapotában. Emlékezhetünk anra, hogy Jahja Khan kíméletlen kelet- pakisztáni terrorja után a hatalmat átvevő Bhuttó ke­véssé mutatkozott békülé- kenynek. A Bangla Desh Né­pi Köztársaság létrejöttét nemhogy nem volt hajlandó elismerni, a kezdet kezdetén katonai akciókkal is fenyege­tőzött. Ehhez jöttek a szeren­csésnek nem mondható dip­lomáciai lépések, azaz a kap ­csolatok megszakítása azok­kal, akik elismerték a füg­getlen bangái államot. Azaz Bhuttó ezen a pánton már óvatosabb volt, nem minden- kávéi szakított, a Szovjetunió­val nem tlépte él a diplomá­cia szálait. A pakisztáni el­nök nem égetett fel minden hidat maga mögött, érezvén azt, hogy a Bangla Desh rea­litását lehet időszakosan két­ségbe vonni, támadni, de vé­gül is megváltoztatni nem. A diplomáciai nagyüzem beindulása aztán véglegesen gondolkodásira, mérlegelésre készítette. Bhuttót. A szov­jet—indiai szerződés, Rah­man moszkvai útja, a Bengál Köztársaságot élismerők so­kasága, a megváltozott ame­rikai magatartás mind art je­lezte: ha Pakisztán nem akar teljesen elszigetelődni, ak­kor neki kell kezdeményez­nie az első lépéseket. így került sor emlékezetes moszkvai útjára. Itt szemé­lyesen is meggyőződhetett arról, hogy a Szovjetunió szi­lárd elvi politikája, amelyet a hindusztáni helyzettel kap­csolatban képvisel, lehetet­lenné teszi a katonai beavat­kozást Bengáliában éppúgy, mint a diplomáciai zsarolást. Ugyanakkor art is megértette Bhutto, hogy a szovjet kor­mány nem türelmetlen. Mér­legeli a paikiszitáni elnök ne­héz helyzetét, amit Jahja öröksége okoz, és art iá, hogy Pakisztán belső politikai gondjai is nehezítik a kibon­takozást. Ugyanakkor tudo­másul kellett vennie, hogy az egyetlen normális megoldás a feszültség mielőbbi csökken­tése India, Pakisztán és a Bangla Desh közötti viszony normalizálása. A moszkvai .úttal egyidó- ben Bhutto bíztatást kapott Uj-Delhi tői. Az indiai kor­®s mindenekelőtt a tánc­ba, a táncba, a táncba. Ér­ted, te Darkó? Ugye, nem erre gondoltál? Elkaptam az egyik fe­nyőfa legalsó ágált. Felhú- aódzikodtam. Néhány kúszó mozdulat és mór az erké­lyen vólitam. Dávid mellett. Megfogtam a kezét. Úgy kiáltottam le ennek a Dar- kónak: — Öt pedig szeretem. Egy pillanatig bámult ránk ez a . Darkó. Aztán megfordult, hogy elmenjen. De már meg is torpant. Kivette zsebéből az egyip­tomi királylányt. Kicsit ló- bólta a kezében. Aztán oda­kiáltotta Dávidnak: — Kapd el. És már hajította is fel a láncot. Dávid elkapta. — Te add oda Kiotóid­nak. Tőled biztosan elfo­gadja — mondta és elindult visszafelé. Pár lépésre lehetett, s megint visszafordult. — Ha szeret sikkor bizto­san te is szereted — mond­ta. És aztán végleg elment. Én meg átkulcsoittam Dá­vid nyakát Sírni kezdtem. ■márny feje, Gandhi aöstzonyj valamint egy sor politikai személyiség egymás után ajánlották fel a tárgyalás le­hetőségét. Az indiai álláspont lényege így fogalmazható meg: kezdődjön eszmecsere a két ország vezetői között, en­nek során oldódjék meg a kasmír! vita, a hadifogoly- kérdés és Pakisztán mutasson hajlandóságot arra, hogy a Bangla Desh-t mint államot elismeri. A kétségtelenül győztes pozícióból tárgyaló India ugyanakkor egyetlen olyan javaslatot sem akar rákényszeríteni Bhuttóra, ami lényegében tovább tépázná Pakisztán presztízsét. Bhutto nincs könnyű hely­zetben. Politikai ellenfeled között igen erősnek bizo­nyulnak azok, akik Kelet- Pakisztán elvesztésével je­lentős profittól estek el. Ezek engesztelhetetlenek, és jelen­tős befolyásúik van a pakisz­táni kormányra. Másrészt érthetően nyomasztóan hat döntésedre a vesztes háborút folytatott katonai erők revan. sásba tábora. Bizonytalan ele­meket jelenthet a kínai poli­tika befolyása is, amely köz­tudottan nem serkentette Bhuttót eddig sem a komp­romisszumokra. Bhuttó elhatározása, misze-i rint Indiába hajlandó utazni, az adott körülmények között nemcsak reálisnak, de bátor­nak is tűnik. Úgy tetszik, a pakisztáni politika zsonglőrje ezzel a fordulattal igyekszik menteni presztízsét, az ország megtépázott tekintélyét. Be­látta: katonai megoldás nem lehetséges. Felmérte: érdemi támogatásra egy visszavágás­hoz. senkitől nem számíthat, Más választása nem marad, mint a rendezett visszavon u- ' lás. Ha az esélyeket a Bzubkon- tinems népei szemszögéből vizsgáljuk megállapítható: a diplomáciai erőfeszítések so­rán kialakult helyzet az ő érdeküket szolgálja. Egy há­borús veszélyt ígérő góc meg­szűnése válik lehetővé. És a szovjet külpolitikának nem is volt más célja, mint ennek, kikénysizerítése. A háborús konfliktus lehetőségének megszüntetése — győzelem. A szocialista külpolitika dia­dala, amely a rendezés érde­kében a módszerek és lehető­ségek gazdag tárházát vonul­tatta fel. Mint már olyan sok­szor, amikor a világ békéjén ,nek ügyét kellett szolgálni. Ilyen korén reggel van, és már másodszor sírok. — Tényleg szeretlek* Dávid — mondtam neki. így válaszoltam Klói­nak: — Ezt először mondod nekem, Klót. — Először, de most már sokszor fogom mondani — felelte. — Miért, Klót? Mért fo­god mondani? Kicsit eltartott magától és úgy felelt: — Mert eddig féltem lei-' mondani. Anyucitól fél­tem. Ettől a Dairikótól fél­tan. Tőled féltem. Valószí­nűleg miagamtól is féltem. És most kimondtam. S méghozzá, más előtt mond­tam ki. Most már nem le­het visszacsinálni. Olyan vagyok, mint a palackos sör, amikor anyuci ^ ked­ves vendég elé teszi. Amíg nem bontotta ki, nem lát­ni, hogy habos. Akkor le­veszi a kupakot. Odateszi az üveget az asztalra. Egy­szerre csak kezd feljönni a hah. (Folytatj utó o <a Összehívták a pakisztáni parlamentet „Az USA nem akar komolyan tárgyalni46 Binh asszony párizsi nyilatkozata Bürget Lajos Nemes György t Dávid és Klotild 17, Az FKP fel»»6lité»a; Franciaország mondjon nemet a népszavazáson

Next

/
Thumbnails
Contents