Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-24 / 71. szám
fö72. március 29. fCWLET-WAGYÄliORSZÄ« 8. otts# Elsőévesek Jó tapasztalatok birtokában Mindig többet nyújtani Kötetlen beszélgetés szocialista brigádvezetőkkel NEM DIÁKOKRÓL ESIK SZÓ a következőkben — ahogy a cím sejtetni engedné —, jóllehet, mégis csak tanulókról, s hozzá olyanokról, akik valójában most ismerkednek a közélettel. Kevés híján egy esztendeje, hogy 70 ezer tanácstagot választottak a községi, városi tanácsokba. Nagy részük ekkor kapott először ilyen felelősségteljes, szép megbízatást. Már túl vannak első vívódásaikon, hogy melyik napirendhez szóljanak hozzá az üléseken, mondandójukban miként kapjon helyet a választók kívánsága, saját véleményük. Legtöbbjük már elmondta „szűzbeszédét” a testületben, s megtartotta beszámolóját választóinak... Az elmúlt hónapok próbálkozásai, sikerei és kudarcai után lassanként megérlelődtek az első tapasztalatok. A minap Budakalászon egy fiatal tanácstag azt mondta: — Sok gondja van e nagyközségnek, jórészt anyagi természetűek. Nehéz elosztani a rendelkezésre álló eszközöket, összegeket. Nyílt, őszinte vitára lenne szükség, hogy mindenki elmondja javaslatát, elképzelését. Ehelyett meghallgatják az előterjesztést, néhány rutinos hozzászóló mindennel egyetért, s aztán mély hallgatásba fullad a téma. Ami a legérdekesebb, az ülés után, a folyosón zajlik a „közélet”, előkerülnek a rejtett gondolatok... NEM JELLEMZŐ E KÉP de még sok helyen kísért. Az emberek vagy a kifejezésbeli nehézségektől tartanak, vagy régebbről hurcolnak rossz tapasztalatokat a meghallgatásukat, javaslataik megvalósulását illetőén. Lehet, valamikor számos ötletük, elképzelésük volt, hogyan, miből legyen út, járda, egészségház. Aztán á semmibe hullott a szavuk. Miért? Talán nem volt rá elegendő pénz? A korábbi vezetők nem értették meg a lakosság igényeit? Ezer és egy oka lehetett annak, ami leszoktatott embereket a nyűt színvallásról, a vitákról. — A mai politizálás nem tűri a „pusmogást”, a folyoAz eddigi vizsgálódásból — bár korántsem törekedett az eredmények és a lehetőségek teljességére a sorozat eddigi része — is kitűnt: Szabolcs- Szatmár mezőgazdaságának nagy szüksége van a kutatómunka jobb összhangjára. Láttuk, hogy a mezőgazdasá. gi tudományos kapacitás viszonylag korlátozott volta ellenére is többet tehet a gyakorlati munka, a gazdálkodás ütemesebb fejlesztéséért mint jelenleg. És itt jönnek a kérdőjelek, az eddig is felvetődött gondok, problémák, amelyeknek megszűnésével közelebb kerülhetnénk a megye fejlesztési céljai megvalósításához. A Központi Bizottság tudománypolitikai irányelvei és a KB emlékezetes tudomány- politikai határozata — amelyet a kommunisták és a pártonkívüliek annak idején meg is tárgyaltak — egyenes utat szab a jövőre nézve. A tudomány legfontosabb feladatának nem az öncélú, az önmagáért folyó kutatómunkát. hanem az eredményeket szülő. a gyakorlatot alátámasztó, előrevivő tevékenységet tartja. Nem mondhatjuk, hogy a mi megyénkben ezt ne értenék a tudomány mezőgazdasággal foglalkozó művelői. Értik és lelkesen, a lehetőségeikhez, adottságaikhoz mér. ten csinálják. Nálunk nincs sói panaszokat, csendes füstölgést — fejtették ki nemrégiben egy városi tanácsülés szünetében. Nem kisebb dologról volt szó, mint arról, hogy a meglévő összegből művelődési ház, vagy inkább óvoda épüljön. A kérdés megosztotta a tanácstagságot. S még azt sem lehetett mondani, hogy a vitában „nemzedéki” problémák lappangtak, hiszen a fiatalok éppúgy lelkesedtek a korszerű színház, mozi és klubhelyiségért, mint a sakkozni, olvasni vágyó idősebbek. De az óvodát is egyaránt áhítottak a kisgyerekesek gondját, valamint a nagyszülőkét képviselők. A HÁROMÓRÁS VITA eldöntötte a kérdést: első a megélhetés, tehát: az óvoda. A kismamák munkájára szükség van az üzemekben, a gyerekekre vigyázni kell valahol. A vendéglátóipar vezetőit pedig a végrehajtó bizottság utasította: az eszpresszók, cukrászdák klubszerűén működjenek. helyet adva irodalmi összejöveteleknek, sakkozóknak — addig is, amíg sor kerül a művelődési ház felépítésére. Persze, sűrűn előfordul, hogy a kérdések feldolgozása, a határozati javaslat elfogadása, az alternatívák mérlegelése jelentős előtanulmányt, sokféle jogszabályi, törvényi, vagy államigazgatási eljárási ismereteket kíván. Ma már nem lehet „általában” hozzászólni egy témához. Nem lehet alapozatlan igényekkel és követelésekkel előállni; a községpolitika igien széles körű államjogi, köz- gazdasági tudást és általános műveltséget feltételez. Nem csoda, ha arra a meggondolásra jutottak Heves megyében, hogy összehívják a fiatal tanácstagok fórumát. Kollektív módszertani felkészülést kívánnak biztosítani számukra, mert egyesek nem képesek olyan eredménnyel eljárni a különböző ügyekben, mint a tapasztalatokkal rendelkező idősebbek. Első alkalommal a megye vezetői adtak tájékoztatást a tanácstagi tevékenységről, a jogokról, a kötelezettségekről, az ügyek hovatartozáséelefántcsonttorony, hiszen kutatóintézeteink és a mező- gazdasági főiskola, de a növényvédő állomás is a ma megoldásra váró problémákkal foglalkoznak. Lehetne többet és jobban? Ez igaz, ezt a beszélgetések során maguk is elismerték. De mint korábban is leírtuk, az igények lehetőségek nélkül csak irreális vágyálmok maradnak. A megyei pártbizottság ez évre szóló gazdaságpolitikai irányelvei is azt tűzik, célul, hogy a mezőgazdaságban bátrabban és gyorsabban kerüljenek bevezetésre és elterjesztésre az új, az intenzív módszerek. Ebben a megyei tudományos kapacitás csak részfeladatot vállalhat. Ami persze nem jelenti, hogy ez a résztevékenység elhanyagolható. Nagyon is fontos. Miről van szó? A korábban leírtakat is összefoglalva: ha valamikor, most égető szükség van a me. gyei erők összefogására. Az első fecske, s nyilvánvalóan nem az utolsó az volt, amikor az alma rekonstrukciós munkára egyesítették az erőt a tudomány szabolcsi műhe. lyeiben. Szép példa, hogy az újfehértói kutatóállomás, a főiskola kertészkara, az ültetvénytervező vállalat és a növényvédelmi felügyelők vállalták: a megye minden ról, a törvényesség szempontjairól. A következő fórumon a választókerületi munkáról, a választókkal való kapcsolatról lesz szó. IDŐBEN JÖTT E KEZDEMÉNYEZÉS, s mindaz, amit mostanában szerveznek. A párt- és a népfron tbizottsá - gok lelkiismereti feladata, hogy a közélet „mélyvízébe” most először került ifjú tanácstagokat (s ez nem okvetlenül életkort jelent, hiszen a korosabbak is lehetnek „elsőévesek”), ne engedjék elkedvetlenedni esetleges kudarcok, sikertelenségek miatt. Különös gonddal figyeljék és segítsék a munkás- és parasztfiatalok tevékenységét. Számukra sok-sok magyarázatot kíván, hogy a helyi politizálás nem hasonlítható az üzemi vagy a szövetkezeti munkához. Más dolog szerszamokkal, gépekkel mérhető mennyiségeket megtermelni, szántani, szerelni, esztergálni, vagy szállítani, mint az egyének, történetesen a választók ügyes-bajos dolgában eljárni, vagy felkészülni egy tanácsülésre. Sok múlik az érdeklődésen; hogyan, milyen segítséget adnak a gyakorlott pártmunkások, s idősebb társaik a fiataloknak, a gyakorlatlanoknak. Még azt is hozzátehetnénk, hogy mindehhez kellő tapintat, szívélyesség is szükséges. Hiszen az érintettek önként vállalták megbízatásukat, aminek napi munkájuk után igyekeznek eleget tenni, sokszor lemondva szórakozásukról, saját kedvtelésükről, amúgy is kevés szabad idejükről. A SZOCIALISTA DEMOKRATIZMUS SZÉLESEDÉSÉVEL mind tartalmasabb és a gyakorlati életben jól műkő dő új jogszabályok — minit az új tanácstörvény is — segítik az állami életet, a helyi gazdasági és társadalmi erők kibontakozását, a kommunális, kulturális igények, az egészségügyi és szociális ellátás színvonalas kielégítését E munkálkodás nagyszerű seregét, derékhadát alkotják a tanácstagok, a közélet áldozatos katonái. G. M. közös gazdaságában felméréseket végeznek, s minden termelőszövetkezetben elkészí. tik a rekonstrukciós tervet. Ennek a vállalásnak az első haszna a bizonyítás, hogy lehet itt is, a jelenlegi körülmények között is segíteni a nagy szabolcsi problémák megoldásában. A teljesítésnek pedig számokkal aligha mérhető nagy eredményei lesznek. Jó példa ugyanakkor ez arra is, hogy lehet más területen is jelentősei alkotni. Lehet és szükséges. Mert ha a jelenlegi helyzetet nézzük, ha a termésátlagokról szóló statisztikát forgatjuk, akkor bizonyítottan látjuk, hogy Szabolcsban még nagyon nagyok a belső tartalékok. Az új, az intenzív módszerek, a gépesítés fokozása még tonnák tíz- és százezreiben gyümölcsözhetne. Igaz, ez nem csupán a mezőgazda- sági tudomány jelenlegi helyzetén múlik, hanem a termelőüzemek tőkeszegénységén, a szellemi kapacitás mennyiségén és minőségén is a gazdálkodásban. Sokat tehet azonban a tudomány. Ennek a feltételeihez azonban többet kell tennünk. Szükséges, hogy a megyei tudományos koordinációs bizottság mezőgazdasági szekciója is mérje fel a megye előtt álló feladatokat, s Az első csalódás hat év-vel ezelőtt érte őket, amikor megtudták, hogy hiába neveztek be a versenybe; nem kapják meg a szocialista címet. Különösebb ügyet ugyan nem csináltak belőle a tisza- löki molnárok, de Kábái Sándort, a brigád vezetőjét a kudarc már arra ösztökélte, hogy felmérje a helyzetet. — Nem kellett hozzá különösebb vizsgálódás — mondja — hogy rájöjjünk; elhamarkodott volt a vállalkozás, nem voltak meg hozzá a feltételek. Vándormadarak vol. tak akkor a tiszalöki malomban az emberek, nem volt stabil még a műszak sem... Egyre jobban Egy jó félnapos értekezés után, kötetlen beszélgetés közben mondta el mindezt a tizenkét tagú, immár hat éve szocialista kollektíva vezetője. Szerencsésebb helyzetűién voltak a fehérgyarmatiak. Nekik már 1961-től minden évben kijárt a szocialista cím. Hajdú István vezető hengerőr, brigádvezető mégis azt mondja; — Brigádunk minden évben olyan elhatározással kezd. hogy többet adjunk az előző évinél... A központi szerelő, és javítóüzemből Lóczi János brigádjával együtt is a fiatalok korosztályát képviseli. Meg a tipizálást: — Semmiképpen sem előnyös, hogy a vállalat közel húszféle típusú járművet tart. Sokszor még egy típushoz is nehezen lehet beszerezni az alkatrészt, nem hogy tizenhat-tizenhét, fajtához. Hárman, három, merőben más témáról. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy — mint minden területen — a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatnál is, minél több brigád kapcsolódjon be a mozgalomba. „Mert ez előbbre viszi ezt a jó ügyet.” igazítsa ahhoz a tudományos kapacitást. A jövőben léte. sülő laza koordinációs szervezet — amely a kutatóintézetek és a mezőgazdasági főiskola munkáját fogja ösz- sze — irányítása ugyancsak ennek a szekciónak lenne a feladata. Ki kell iktatni az átfedéseket is: ne kutassuk azt. amit másutt eredményesebben megcsináltak már. Meg kell beszélni a kutatókkal, a tudomány embereivel, hogy mit kér tőlük a megye. S azt is, hogy anyagiakban mire számíthatnak Szabolcs, tói, például a megyei tanácstól és amit itt nem tudnak megoldani, azt kérjék az illetékes minisztériumoktól azok fejlesztési főosztályaitól. Újra fel kellene vetn1, hogy miért nincs például a dohány hazájában a kutatás bázisa — ugyanakkor amikor a kutatók a nyírségi intézet volt munkatársai, s a munkájukhoz az intézet ad ma is otthont. Mint láttuk, az eredményekhez, az elterjesztéséhez anyagiak kellenek. A megyei tanács feladata, hogy eljárjon: a most ígért új intézeti profil ellátásához mind anyagi, mind személyi támogatást is adjon a MÉM. Igénybe lehet és kell venni ehhez az itteni erőforrásokat is. A megyei tanácsnak van pénze a propagandára, a kellő tudományos publicitás megteremtésére. S van lehetőség arra is, hogy igénybe vegyük ehhez a tsz-szövetsé- gek, az állami gazdaságok együttes forrásait is. Az intézetek, a mezőgazda- sági főiskola és a termelő gazdaságok együttműködése is sok kívánnivalót hagy maMáról holnapra senki sem lesz szocialista. Egy kollek. tíva esetében még lassúbb a folyamat. Példa rá a tiszalö- kiek esete. Szentesi háza — Amíg a létszámot nem stabilizáltuk az üzemben, addig hiába erőlködtünk. Ma meg már azon törjük a fejünket. hogy a malom jelenlegi napi másfél vagonos kapacitás-kihasználását két műszakkal, duplájára emeljük. Többet foglalkozunk egymás problémájával is. Valaki szólt tavaly, hogy Szentesi Mihály házat épít. Tudomásul vették, várták, hogy majd csak szól, hogy szükség van egy kis segítségre. Várhatták. így hát összebeszéltek és figyelték, hogyan halad, mikor avatkozhatnak be? Egy vasárnap aztán meglepték a betonozásnál. Nagy volt az öröm! — Hát így kezdődött ez az egyéni gond közös erővel va_ lő megoldása nálunk — magyarázza a brigád vezetője. — Az idén már három embernek segít a brigád a házépítésnél... . — Mi kispályás labdarúgó, pályát építettünk és beneveztünk a szakszervezeti bajnokságba — teszi hozzá a fiatalok temperamentumával Lóczi János. A beszélgetést már nem zavarja a felszólalásokat hivatalossá tevő megkötöttség. A termelés növelésére tett erőfeszítések mellett több szó esik már az emberről, megtörtént tréfás esetekről, a tanulóélet fonákságairól, az újításokról, a saját rezsiben végzett javítások előnyeiről. Ami nehezebb — Az idegen kivitelező háromszoros áron dolgozik — magyarázza a szerelő. — Éppen ezért lenne érdemesebb nagyobb gondot fordítani a műhely fejlesztésére. Mi magunk csináltunk már egy négyfakkos szint, de ez te ke- Ves... ga után. Pedig a jelentős célok megoldása a gyakorlat haszna, s ezért áldozni érdemes, hasznos befektetés. A külön utak helyett egy úton járni azt is jelenti, hogy minden kapacitást és minden rendelkezésre álló anyagit, eszközt koncentrálunk. Egy célra, a megye érdekében. Helyettünk senki nem fogalmazza meg a célt és nem végzi el a munkát. Nem vagyunk bővében a szellemi kapacitásnak — ezt is leírtuk korábban. Még akkor sem, ha olykor úgy tűnik: igen. Mert nézzük csak, hogy az intézetek, az egyesületek, a főiskola jelentős számú tudományos gárdája kikből áll? Többnyire ugyanazok dolgoz, nak az intézetben, akik tanítanak a főiskolán és aktív vezetői, tagjai az egyesületeknek. így már szerényebb a kép. De még mindig van minőség. Reálisan szemlélve is a dolgot, még mindig van tudományos bázis. Amit szélesíteni szükséges. Be lehet és kell vonni ebbe a tevékenységi körbe a tanárképző főiskola biológiai és mezőgazdasági tanszékeit — akiknek vannak eredményeik, tapasztalataik és lehetőségeik. Már velük is gazdagodhat a megyei tudomány. S a meglehetősen rendszertelen gondolatok mellé odakívánkozik az is, amit a beszélgetéseken a tudomány szabolcsi munkásai megfogalmaztak: az illetékeseknek nemcsak előterjesztésekben kellene találkozniuk a kutatókkal. hanem okos, baráti, egymás jobb megismerését szolgáló beszélgetéseken. Bizonyosan lenne mondanivaló — több mint ami ebben a sorozatban sikerült. Mert benevezni könnyű, d« eljutni odáig, hogy a cím ne csak nevet, hanem tartalmat is kapjon — ez a mozgalom neheze. S hogy ezt elérjék, ahhoz mindennap kell tenni valamit. Ma többet mint tegnap és holnap még többet mint ma. A beszélgetést megelőzően a szocialista brigádvezetők tanácskozásán sok javaslat elhangzott. „Szervezzenek több tapasztalatcserét, használják ki jobban a szállító^ kapacitást, tanulják meg minél többen a rakodógépek kezelését, hogy ne álljanak kihasználatlanul; vigyázzad nak a göngyölegre, mert egy év alatt több százezer forint volt a hiány” és így tovább.« Van tennivaló és jó, hogy tudják. Ehhez kell a megbeszélés, a tájékoztatás, a ja. vaslat és a tapasztalatcsere. S hogy ne csak szó essék róla, a Kabaiak, Hajdúk és Lócziak mellett ötvenhat szocialista brigád, több mint félezer tagja a kezdeménye, ző, végrehajtó a vállalatnál. Tóth Árpád LAPSZÉLEN: Falugyűlések Belpolitikai életünk fontos állomásai voltak a különböző szintű népfrontbizottságok kongresszust előkészítő újjá- választasai. Az előterjesztésektől és a megyeszerte több száz felszólalástól aligha van ma izgalmasabb téma. Pár„ beszéd volt ez a javából. Több helyen szóltak elismerően a társadalmi munkák hasznosságáról. De jogos bírálatok is elhangzottak. A mátészalkai járási alakuló ülésen dr. Szabó József, a járási hivatal elnöke mond. ta: „A helyi lehetőségeket nem használják ki mindé, nütt. Van község, áltól az egy főre jutó, évenként elvégzett társadalmi munka értéka eléri, sőt meghaladja a kétszáz forintot. Aztán akad olyan helység, ahol ez a tevékenység csupán tíz forint tís fillért ér.” Hol születnek jobb ereda mények? Adatok bizonyítják: ott, ahol rendszeressé vált a falugyűlés, a lakosság és a helyi vezetők bizalmas párbeszéde. Falugyűlés. Vidéken majdcsak akkora hatása van ennek a szónak, mintha azt mondjuk: összeült az ország- gyűlés. Egy-egy kis település vágj' akár nagyobb község közérdekű gyűlése minden, kor lendületet ad. Feladatokra, azok teljesítési módjára alakít ki egységes állás* foglalást. Hasznos javaslatokat vehetnek számba a helyi vezetők, választott testületek. S nem kevésbé fontos, hogy jól válasszák meg a falugyűlések idejét, témáját. A népfrontbizottsági alakuló ülések fontos közéleti problémákra mutattak rá. Az új bizottságoknak bőven lesz tennivalói. Ezek közé tartozik az időközi falugyűlések tartása, amit — hasznosságára való tekintettel — igényel is a lakosság. (aszta) A tudomány és műrészét szabolcsi műhelyeiből (7.) Kopka János riportsorozata A megye érdekében
