Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

Í9fi, «Irrffcs 55. I oMa! Az összefogás szép példája Buszon az óvodába (Tudósítónktól) A Nyírderzsi és Nyírcsászá­ri Közös Községi Tanács el­nöke —, s az ugyancsak kö_ zös irányítás alatt működő iskolák igazgatójának — in­tézkedése két község együtt­működésének igen szép, kö. vetésre méltó példája. A közös községi tanács ve­zetői — az iskola igazgatójá­nak javaslatára — hozzájá­rultak, hogy ezek a nyírder­zsi gyerekek a nyírcsászári óvodában nyerhessenek elhe­lyezést! A lehetőség így adott volt, meet már csak élni kel­lett vele. — De előnyt jelent-e egyáltalán ez a lehetőség, amikor így a gyerek egy másik községbe történő oda- 6 visszaszállításáról is gon­doskodnia kell annak a szü­lőnek, aki azelőtt -*■ jobb hí­ján — egyszerűen ráfordítot­ta gyermekére a lakás ajta­ját?— Egyedül — sem gya­log. sem autóbusszal — nem indíthatták útnak Nyírderzs. ből a tőle négy kilométerre fekvő Nyírcsászáriba a csaknem húsz nyírderzsi óvo­dást, hiszen a legidősebb is alig-alig négyesztendős kö­zülük. Mások jóindulatára, vagy a véletlenre sem bíz­hatták őket. de maguk a szü­lők sem vállalhatták — fele­lősségteljes s pontos megje­lenést igénylő munkaköri el­foglaltságaik miatt — a kísé­rő szerepét —■ még autó­busszal, naponkénti váltással sem. A problémán kívánt segí­teni a nyírderzsi ' Uj Élet Termelőszövetkezet vezető­sége. amikor dajkát adott a kis óvodásokhoz. A tsz egyik dolgozója ezután azért kapja fizetését, amiért — a menet­rend szerint közlekedő autó. buszon — elkíséri, hazaszál­lítja s napközben foglalkoz­tatja az apró emberkéket. így most már nyugodtan mehetnek munkába azok a szülők is, akiknek az eddigi­ekben rendkívül problémás volt gyermekük elhelyezése s felügyelete. A közös irányítás jóvoltá­ból. s a tsz-vezetés megértő segítsége eredményeként megoldódott tehát — a so­káig teljesen kilátástalannak tűnő — nyírderzsi óvodásko­rúak sorsa. A termelőszövetkezet ve­zetősége mindemellett húsz­ezer forintot ajánlott fel a községben lévő óvoda bővíté­sére. Mindezt „esupán” azért, hogy még több dolgozójuk gyermeke nyerhessen óvodai felvételt! Követésre méltó a nyírder­zsi kezdeményezés, a közös irányítás és összefogás s a segíteni akarás szép példája. Szabó Gyula ÚJ szabályzat a szociális otthonokban Kétszázan várnak elhelyezésre A magukra maradt idős emberek sorsával egyre töb­bet törődik társadalmunk. Csak néhány példa erre: emelték a nyugdíjjáradékok összegét, sok helyen meg­művelik a magukra maradt öregek háztájiját, a szatmár- csekei KISZ-fiatalok közsé­gükben rendbe teszik a mun­kaképtelen öregek p>ortáját. Az idős emberek megbe­csülésének újabb jele: az Egészségügyi Minisztérium — tudományos alapossággal — módosítja a szociális ott­honok és intézetek szabály­zatát. A szabályzat módosítá­sa a megyei tanácsok és az otthon vezetők javaslatainak figyelembevételével történik. A módosításra azért van szükség, mert az 1960-ban készült szabályzat elavult, azóta az otthonok lakóinak összetétele alaposan megvál­tozott. Ma már a gondozott öregek mintegy 50 százaiéira jövedelemmel rendelkezik: nyugdíjas, tsz-járadékos, öz­vegyi nyugdíjat kap. stb. A 12 év alatt korszerűbb for­mák honosodtak meg az el­látásban. az otthonokban át­alakult a kollektívák élete, előtérbe kerültek az önigaz­gatás különböző formái. Az új szabályzat lehetővé teszi az igazságosabb beuta­lást és elhelyezést. A szociá­lis otthonok a jövőben na­gyobb állami támogatást kap­nak. Különösen szükség lesz erre megyénkben, mivel itt 10 ezer lakosra mindössze 16.8 ágy jut az otthonokban, az országos átlag: 10 ezer 23 ágy. Jelenleg 200 elfogadott — jogos — beutaló van a megyei tanács szociálpolitikai csoportján. 200 kedvezőtlen körülmények között élő idős ember vár évek óta elhelye­zésre. Van olyan beutaló amelyet 1963-ban kelteztek. Persze a legjobban rászoru­lók 2—3 éven belül elhelye­zést nyernek. Megyénkben kicsi az otthonok befogadó képessége. Jelentős változó" csak jövőre várható. Mái- megkezdték a sóstói otthon bővítését. A terv szerint az otthon befogadókéoessége d°- cemb“r 31-ig 160 ággyal bő­vül. Baktslórántházán a volt járási tanács épületét átala­kítják tüdőszanatóriummá, s ebbe az épületbe költöziv majd a nvírbéUeki szanatóri­um. Nyíreiteken a megüre­sedett éoülrtet szociális ott­honnak randizik be — a terv szerint év végére, vasfv r jövő év aiejére. T°hát néfeánv hónán múlva 260-nal bővül *» —nriáli« otthonokban az ágyak száma, s így lehetőség lesz a legjobban rászoruló 200 idős ember elhelyezésére. Szó van arról is. hogy a kö­vetkező ötéves terv elején Nyíregyházán felépítik a nyugdíjasok házát. A részben saját erőből, részben szociál­politikai támogatósból épülő létesítményben előrelátható­lag 80 idős ember talál majd otthonra. Egy új szabályzat múlt év szeptemberétől van érvény­ben. Értnek értelmében szep­tembertől nem a járási hiva­talok egészségügyi osztálya állapítja meg a beutalásra várók kérelmének jogossá­gát, hanem a helyi tanácsok vezetői. Azóta igazságosabb a kérelmek elbírálása, mert a helyi tanácsok jobban is­merik a beutalásra várók körülményeit, egves kérelme­zőket rokonoknál helyezne’ el, másoknak anyagi támoga­tást adnak a tanácsok, en­nek következtében az elmúlt 6 hónap alatt kevesebb kérel­met küldtek be a megyei ta­nács szociálpolitikai osztá­lyára, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. L±J MEGSPÓROLT TÁPPÉNZ. Ilyen betegek is léteznek kö­zöttünk, akik megspórolják a táppénzt. Véletlenül tanúja voltam a beszélgetésnek. Egy fiatalasszony vitte a szót, or­vosi szem nem kellett hozzá, hogy észrev egyem: nincs rendben. — Nagyon fáj a hátam. Lázas is vagyok... S még tovább részletezte ismerősének a testi panasza­it, és kitartóan dolgozott to­vább. Egy-egy pillanatra hagyta abba a fárasztó mun­kát, amíg bekapott néhány fehér pirulát. — Az anyámat küldtem el az üzemi orvoshoz. Elmond­tam a panaszomat, 6 pedig, mintha ő lenne a beteg, el­mondta az orvosnak. így sze­dem a gyógyszert Bágyadtan tovább cseve­gett ismerősével egy épülő liázról, vagy víkendházról. Nem értettem pontosan. De art igen: a fiatalasszony nem akar táppénzre menni, mert néhány napig, hétig kevesebb pénzt vinne haza... Inkább játszik az egészségével... Nem tudtam, sajnáljam, vagy aebtüMiek rá--? Kiegészítik az új nvugtlijreiidelkezéseket ÍNagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes nyilatkozata A január 1-én életbe lépett kormányrendelet anyagilag a korábbinál kedvezőbbé tet­te a nyugdíjjogosult dolgo­zók és a nyugdíjasok foglal­koztatását. Sokan azonban még nem tudták teljes egé­szében áttekinteni e rendel­kezés összefüggéseit, a nyug. díjasok egy szűk rétegét pe­dig nem érintette egyértel­műen kedvezően az új intéz­kedés. Ezért Nagy Imre munkaügyi miniszterhe­lyettes az MTI munkatársá­nak felkérésére nyilatkozott a rendelkezés összefüggései­ről, lényegéről és bizonyos kiegészítéséről. Ösztönző nyugdíjpótlék — Az említett rendelet — mondotta — sok tekintetben javít az érdekeltek, a nyug­díjasok helyzetén. Az a dol­gozó, aki már nyugdíjjogo­sultságot szerzett, az eddigi­ekhez hasonlóan a nyugdíj igénybevétele nélkül tovább dolgozhat. E továbbdolgozás éveire megkapja az általános szabály szerint járó nyugdíj­kiegészítést, mely a törzs­nyugdíj 1 százaléka éven­ként. Az új rendelkezés alapján ennek az összegnek évenkénti 7—7 százaléka jár a fizikai munkakörben dol­gozóknak, a más területen foglalkoztatottad eddig évi 3—3 százalékot kapnak ösz­tönző nyugdíjpótlékként. Az a fizikai munkás, aki 25 éven át dolgozott, a nyugdíjkorha­tár elérésekor — ha nyugdí­jazását kéri — átlagkereseté­nek 62,5 százalékát kapja meg nyugdíjként. Ha viszont nem megy nyugdíjba, hanem öt évvel tovább dolgozik, ak­kor nyugdíja az átlagkereset 88 százalékára emelkedik. Természetesen e számításnál nem lehet automatikusan összeadni a százalékot, hi­szen más viszonyítási alapról van szó. — Az új szabályok a nyug­díjasok foglalkoztatását nem a nyugdíjas keresetében, ha­nem a foglalkoztatás időtar­tamában korlátozzák. Általá­ban évi 840 órás — négyha­vi — foglalkoztatási keretet állapított meg azok számára, akik nyugdíjuk folyósításával egyidőben munkát vállalnak. Ez a megoldás a munkakör szerint járó bértétel alapján általában minden nyugdíjas­nak egyenlő időtartamban te­szi lehetővé, hogy nyugdíjas­ként munkát vállaljon. Te­hát a nyugdíjas egy év alatt a 840 órás munkával annyit kereshet, mint amennyit az adott munkakörre vonatkozó órabérek és egyéb bértételek lehetővé tesznek. Ezzel meg­szűnt az a korábbi indokolat­lan feszültség, amely szerint a szakképzetlen vagy a ma­gasan kvalifikált dolgozó is évente csak 6000 forintot ke­reshetett. Korlátok nélkül — Az új rendelkezésnek széleskörűen megnyilvánuló kedvező hatásával egyidő­ben — mint ahogyan több érintett szóvá tette — egy szűkebb körű nyugdíjas ré­teget hátrányosan érintett az intézkedés néhány voná­sa. Ez a hátrányos helyzet abból fakad, hogy az évi 840 órás foglalkoztatásban csak a 7 forintnál magasabb órar bérű munkakörökben érhető el az évi 6000 forintos kere­set. Ezáltal egyes alacsony bértételű munkakörökben — őrök, portások, takarítók stb. — foglalkoztatott dol­gozók nem minden esetben kereshetik meg ezt a bizo­nyos évi 6000 forintot. — A beérkezett panaszok alapján a Munkaügyi Mi­nisztérium a SZOT-tal együtt megvizsgálta a sérelmek or­voslásának lehetőségét. így aztajárrljuk a vállalatoknak, a szövetkezeteknek, a szakszer­vezeti bizottságoknak, hogy vizsgálják felül a foglalkoz­tatott nyugdíjas dolgozók számára megállapított bére. két és érvényesítsék az egyen­lő munkáért egyenlő bér el­vét, mert ennek most már nincs semmi korlátozó aka­dálya. E rendezés után is előfordulhat azonban, hogy az órabér nem haladja meg egyes munkakörökben a 7 forintot, s továbbra sincs le­hetőség az évi 6000 forintos kereset elérésére. Ennek alapján — elismerve a pana­szosok jogos felvetését — a Munkaügyi Minisztérium a SZOT-tal egyetértésben el­határozta, hogy kiegészíti az új rendelkezéseket. A terve­zett intézkedés lényege, hogy a nyugdíjasok a rendelkezés­ben megállapított 840 órás foglalkoztatási időkeretet mindaddig túlléphetik, amíg éves keresetük meg nem ha­ladja a 6000 forintot. Ez a jogszabály-kiegészítés a kö­zeljövőben már megjelenik. — A nyugdíjasok foglal­koztatását szabályozó új ren­delkezések egyébként is kü­lönösen nagy figyelmet for­dítanak az alacsony nyugdíj­jal rendelkezők szociális helyzetének javítására. Ezért a havi 700 forinttal, vagy en­nél kisebb nyugdíjjal ren­delkezők foglalkoztatását a rendelkezés sem időkeretben, sem keresetben nem kor­látozza. Egészségi állapo­tuknak megfelelően tehát akár egész évben dolgozhat­nak anélkül, hogy nyugdíjuk folyósítása korlátozás alá es­ne. Alapos mérlegeléssel — Az elmondottak szerint art ajánljuk a nyugdíjra jo­gosult dolgozóknak, hogy döntésük előtt mérlegeljék, hogy számukra melyik fog­lalkoztatási forma a legked­vezőbb: a nyugdíj igénybe^ vétele nélkül tovább dolgoz­ni, annak tudatában, hogy a nyugdíj fokozottabb mérték­ben emelkedik, vagy pedig igénybe venni a nyugdíjat és emellett a rendelkezés szabá­lyainak keretein belül mun­kát vállalni. — A vállalatoknak és a szövetkezeteknek azt javasol­juk, hogy nyújtsanak segít­séget idős dolgozóik helyes döntéséhez és törekedjenek ésszerű, hatékony foglalkoz­tatásukra, hiszen ez közös érdek is. — A sajtó és az egyéb tö­megkommunikációs eszkö­zök valamennyi körülmény és lehetőség figyelembevéte­lén alapuló tárgyilagos és körültekintő tájékoztatással segíthetik az idősebb dolgo­zók és a népgazdaság érdekét egyaránt szolgáló rendelke­zés eredményes végrehajtá­sát. Sok jel, cikk és levél utal arra, hogy van még pó­tolnivaló és kiaknázatlan le­hetőség a tájékoztatásban — fejezte be nyilatkozatát Nagy Imre. Apróságok dott a terefere, melynek elé­gedjünk meg a poénjával: — Tudod az történt, hogy férjhez mentem a főnököm­höz. MINDENFÉLE Tájékoztatás Kedves figyelmesség, hogy a nyíregyházi állomáson üd­vözítik a városba érkező ide­geneket. De a távozókra is gondolhatnának. (Nem azéet, mert elmennek.) Ugyanis ma már scikan előre meg­váltják a jegyüket, vagy a visszaútra is rendelkeznek menetjeggyel. Ám ők sem mehetnek azonnal a, állo­másra, a vonatokhoz — ha csak nem reszkírozzák, hogy rossz vonatra szálljanak — mert csak a nagy váróte­remben van eligazító táb­la, hogy melyik vágányról indulnak a vonatok. így a váróterem egyben átjáró­ház is. Ha az utasak a pe­ronon is találkoznának tá­jékoztató táblával, akkor magán is segítene a vasút — ami a váróterem zsúfolt­ságát, tisztán tartását il­leti. Üres iskola Novembertől üres Nyír-1 bátorban a gimnázium rég# épülete, amióta, átadták aJ újat. A régi épületből (csak 15 éve építették!) ál* taláros iskola lesz. De ml-* kor? — kérdezik joggal a! helybeliek. Ugyanis azóta* üresen áll a 8 Irnfvermesj tornateremmel, ele: t ókkal, szertárakkal ellátott modern épület, semmiféle tatarozás­hoz, javításhoz nem kezd­tek hozzá. Helyette fényes nappal is villanyfénynél fő­ijük a tanítás, mert van olyan régi tr> derem, ahol így v.^koskod.Jak a gyere­kek. Jó lenne birtokba venni az új épületet, hogy legalább szeptemberre vár­ja a kisdiákokat. Lányi Botond Kár a fákért Minden nyíregyházi lakos megelégedéssel nyugtázza, hagy megkezdték egy új áruház építésének előkészü­leti munkáit a Mártírok te­rén is. Talán még a lebon­tásra került házak lakói is örülnek annak, hogy meg­szabadultak az egész­ségtelen, elavult épüle­tekből, hiszen ez a sa­rok már csak csúfí­totta a város központját. Kivágták azonban a járda mentén sorakozó, naggyá terebélyesedett topolyafá­kat is, amelyek még ebben a környezetben is kellemes érzést keltettek a járóke­lőkben. Lehet, hogy útban lettek volna? Talán néhányat meg lehetett volna kímélni. Kár értük, hiszen legalább tíz év kellett ahhoz, hogy így megnőjenek. S egy ilyen fának csupán csemeteként való elültetése közel száz forintba kerül. És feltehe­tően az új áruháznak is természetes díszévé vált m KISAJÁTÍTÁS. Eláruljuk, nem telek, vagy más ingatlan kisajátítása lesz itt soron. Egy egészen újszerű dolog üti meg olykor a fülünket: egyes vezetők kisajátítják a beosztott munkatársakat. Nem a munkájukat sajátítják ki, bár ilyen is akad, hanem magán, sőt személyi „tulaj­donná” változtatják őket. így: — Elküldöm a főmérnö­köm, a művezetőm, a fő­könyvelőm. Megmondom a párttitkáromnak. Az én üze­memben ilyen nem létezik. Az én tanáraim nem olya­nok... A titkárnőm majd be­szól... Sorolhatnánk még, de mi­nek. Egyeseknél ártalanatlan megszokás. vagy másoktól kölcsönvett modorosság ez. Mondhatnánk, hogy nem ezen múlik, ki milyen vezető. De némelyeknél ez is jelez vala­mit. Legjobb esetben egy kis Ságot, leteaeiést. De tételeik zük fel, hogy esupán a regé­nyekben, filmekben léteznek ilyen főnökök. Akkor is — bánija az em­ber fülét... LlJ ELŐLÉPTETÉS. A fodrász­nál a búra alatt beszélget két hölgy. A zúgás miatt kissé hangosabban, így az avatatla­nok is hívatlan fültanúi a té­mának. A munkahelyről fo­lyik a disputa, ki ment férj­hez. ki kivel csalja a felesé­gét és hasonlók. Majd az egyik nő minden átmenet nélkül megkérdezi: — És mondd, neked több lett a fizetésed. hogy elvé­gezted art az iskolát? Hangos kuncogás után ér­kezik a válasz: — Persze, több. De nem az iskola miatt... Innen intimebbé vált a cse­vegés, sutíogóvá. A hajszá­rító búgó hangja azonban a jelenlévők segítségére sietett. Iámét fennhangon folytató­m GYANÚS DICSÉRET. Az egyik ismerős vezető elmond­ta, hogy érdekes módon di­csérte meg a felettese. Nem tudja, örüljön-e, vagy „sír­jon”. A nagy nyilvánosság előtt, egy megyei értekezle­ten hangzott el a kiemelt di­cséret, amelyben ilyen jel­zőkkel illette a felettes ve­zető: „Merész úttörő kezde­ményezés”, „Példa lehet minden megyei intézmény számára”. „így kell belevág­ni”, „Csak a legnagyobb el­ismeréssel...” És ezek után miért nem tud örülni az osztályon felüli di­cséretnek? — kérdeztem tü­relmetlenül.-*- Azért, mert nincs egy hete, behívatott magához és négyszemközt, ugyanezért úgy leápolt, hogy alig álltam a lábamon. Most mondja meg. melyiket higgyem el...? Könnyebbet is kérdezheted volna. Páll Gésa volna! Tóth Árpád Sepregetés Városi tanácsunk nemré­gen foglalkozott Nyíregyhá­za tisztaságával. Időszerű téma, helyesek az elvek. Történt valami a gyakor­latban is. Az IKV fizetett emberei megjelentek az ut­cákon, seperni. Igaz, nem locsolnak előtte, így száll a porfelleg. Lehet, hogy ez teszi, de a sepr egelő k ha­mar elcsüggednek. A nagy tempó lanyhul, és ahogy a nap feljebb kúszik az égen, úgy ritkulnak soraik. Lefekszenek, szunyókál­nak egyet. Ahogy közeledik a mun­kaidő vége, csapatokba ve­rődnek, és indulnak hazafe­lé. Közben lehet, azon gon­dolkodnak: miért ők seper­jenek? Van egy közmondás, seperjen mindenki a maga háza előtt. Pont ők szegjék meg a jó tanácsot? Bürget

Next

/
Thumbnails
Contents