Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-21 / 68. szám
ÜW. március 2T. «ff «!T1 oMaff MÁRCIUS 21 Népünk legjelesebb dátuma 1919. március 21., amikor a parasztsággal szövetséges munkásosztály, fiatal kommunista pártja vezetésével átvette a hatalmat és kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot. Legjelesebb dátum, mert ezeréves vágyakat, elbukott felkelések, az 1848-as szabadságharc eszméit valósította meg. Mindössze 133 napig élt, az ország különböző részeiben még kevesebb ideig, Szabolcsban mindössze 33 napig. De már ennyi idő alatt is megvalósította a dolgozó nép erkölcsi, szociális, politikai és gazdasági követeléseinek csaknem minden vonatkozását. Ez a történelmileg csupán másodperceknek számító 133 nap is szüntelen belső és külső harcokkal volt terhelt. Ellenforradalmi lázadások, szabotázsok, majd külföldi katonai intervenciók nehezítették a szervező, építőmunkát. Végül is a belső árulás és a külső katonai túlerő legyőzte a munkások és parasztok hatalmát. A nép negyedszázadon át nem felejtette el, szívében megőrizte a Tanács- köztársaság emlékét. S amit az akkor ugyancsak élethalálharcot vívó Szovjetunió nem tudott megtenni, nem tudott segíteni, azt 1945-ben megtehette: felszabadította Magyarországot a kapitalista elnyomás alól és a nép, q munkásosztály pártjának vezetésével megvalósította 1919. megszakadt terveit. 1945. április 4-e és 1919. március 21. egy és ugyanazon harcok jelképe. Ma békében, biztonságban, szilárd népi hatalom rendjében élünk és dolgozunk. Hazánkban a szocializmus teljes felépítéséért tevékenykedünk. Az alapot a nagy elődök március 21-én rakták le, 1919 tavaszán. IEGYZET: Figyelőszolgálat Erőteljes ütemben végzik a tavaszi munkát a földeken. A korai rajtra a jó idő adott jelt, de ez egyben arra is figyelmeztet. hogy ebben az évben a csapadékszegény tél után több lesz a gondunk. Jobb talajmunkával, öntözéssel kell majd ellensúlyozni a hiányzó talajnedvességet A jobb talajmunka az erő- és munkagépek fokozottabb igénybevételét jelenti. Növekedhet és minden bizonnyal növekedik is majd a gépek meghibásodása. A mezőgazdasági üzemek többsége ma már megfelelő gép- karbantartó részleggel rendelkezik, ennek ellenére szükséges, a javításban, a pótrészellátásban, a fokozottabb segítség. A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat — szolgáltatói feladatát erősítve — minden eddiginél nagyobb mértékben kívánja segíteni a mezőgazdasági termelést. Nemrég igazgatói értekezleten határoztak arról, hogy a MEZÖ- GÉP-gyáregységek — tíz van belőlük a megyében — tavasztól őszig javító-szolgáltató ügyeletet tartanak. Minden gyáregységben — volt gépjavító állomásokon — hibaelhárító brigádokat szervernek. Kipróbált jó szakemberek feladata lesz, hogy a bejelentést követően a meghibásodott erő- és munkagépeket a helyszínen azonnal, nagyobb meghibásodás esetén a gyáregységben soron kívül javítsák. így a termelőszövetkezeti javítóműhelyek és a MEZŐGÉP hibaelhárító brigádok közös ösz- szefogásával elérhető lesz, hogy a gépek javítási ideje minimálisra csökkenjen. Felkészülnek a MEZŐGÉP vállalatok arra is, hogy soron kívüli szolgáltatásokat, a gyáregységen belül azonnal elvégezzenek. Tavaly bár javult, még sok gondot okozott az alkatrészellátás. Idén ebben is előbbre kell lépni, ha azt akarjuk, hogy a mezőgazda- sági termelés zavartalan legyen. Intézkedés ilyen ügyben is történt. A pótrész- gyártás profilgazdái a MEZŐGÉP vállalatok lettek. Ma már szinte minden típusú erő- és munkagéphez több ezer féle alkatrészt gyártanak. De, hogy a gyártás a szükséglethez igazodjék, úgynevezett piackutatói munkát kell végezni. Ezt a célt szolgálta a „hiányzó alkatrészt figyelő szolgálat.” Idén ezt a munkát a MEZŐGÉP vállalatok, gyáregységek nagyobb apparátussal, körültekintőbben végzik majd. így lehetővé válik majd az operatív intézkedés, s a hiányzó pótrészek azonnali legyártása, illetve a megrendelők igényének rövid időn belül történő kielégítése. A MEZŐGÉP Vállalat a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat intézkedéseiről, írásban és személyes megkeresés útján is értesíti. Remélhető, hogy mindezek hatásaként kevesebb gép áll majd tétlenül a barázdák végén s a mező- gazdasági üzemek megnü- vekedett terveiket a fokozottabb segítségadás révén maradéktalanul teljesítik. (seres) Kongresszus előtt Az egyénitől a közösig Beszélgetés dr. Nyíri Bélával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkárával Március utolsó napjaiban összeül a termelőszövetkezetek második országos kongresszusa. hogy az egész ország közvéleménye előtt számot adjon a magyar falu fejlődésének eredményeiről, gondjairól. Mint mindenütt az országban, Szabolcs-Szat- már megyében is küldött- gyűléseken indítják útnak a kongresszus résztvevőit, a termelőszövetkezeti mozgalom legaktívabb munkásait. A kongresszus előtt beszélgettünk dr. Nyíri Éélá- val, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa titkárával. Közéleti érettség Tudomásunk szerint a mátészalkai küldöttgyűlés volt néhány héten belül a tizenkettedik, amelyen részt vett... Az ország távolibb részéről is gyűjtött tapasztalatokat. Milyen véleménnyel vonul fel a kongresszusra a termelőszövetkezetek tagsága és ezen belül a szabolcsi parasztság? A válasz: A küldöttgyűlésekben — köztük elsősorban a szabolcsiakban — az a legnagyobb örömöm, hogy a felszólalások között még véletlenszerűen sem fordult elő a „saját” házam tája, még a „saját” termelőszövetkezetem problémája sem. Jobb, vagy gyengébb vitatkozók kivétel nélkül a „nagy közös” ügyét, az általánosan is érvényes problémákat tették szóvá. Olyan közéleti érettségről tettek bizonyságot, amiről mindig is álmodoztam, amióta a termelőszövetkezeti mozgalomhoz kötöttem az életemet. — Miért . örülök ennek annyira? Mert az életemet tettem fel rá, hogy a falusi udvarokon ne maradjanak egyedül, akiknek segítségre van szükségük. Nos, akármilyen módon is, eljutottunk addig, hogy a problémák nem a mi „kis udvarunkon” intéződnek el. hanem a „nagy udvaron”, a közösén. i Árvíz után — egyenes úton A kicsi, a nagy és a legnagyobb közös emlegetése — folytatja a beszélgetést a TOT titkára — nem puszta játék a szavakkal. Ugyanis éppen szőkébb hazám, a Szamoshoz két év előtti árvízi tragédiája adott alkalmat annak megérzésére, mit is jelent egy ország paraszti összefogása. A szabolcsi, de elsősorban a szatmári termelőszövetkezetek saját bőrükön tapasztalhatták 1970- ben, mit is jelent az összefogás. Olyan dunántúli és más, árvíztől nem károsított termelőszövetkezetek siettek a segítségükre, melyeknek tagjaival sohasem találkoztak. A mozgalom nagy erőpróbája volt ez, amelyben mindenki helytállt. Ma már nincs olyan erő, amely szét tudná zilálni szövetkezeteink tömött sorait, de legkivált a szabolcsiakét, melyek a saját személyes tapasztalataikon érezték a közösség melegét. Ezt tartom a fő kérdésnek — mondta dr. Nyiri Béla. — Innen kezdve egyenes út vezet rövid időn belül helyünk megtalálásához, a még meglévő hibák kijavításához és a, dolgozó magyar népen belül a paraszti kérdések megválaszolásához — ami a kongresszus fő feladata. És bízom benne, hogy a szabolcsi hangok itt nagy hangsúlyt kapnak, éppen az elmondottak miatt. A tábla két oldalán Ismét kérdeztünk: a nép- gazdasági érdekeltségeken belül a termelőszövetkezeteknek sok kérdésük lesz a kongresszuson? (Ilyenek például az ipari cikkek áremelkedései. melyekkel nem mindig tart lépést az élelmiszer-gazdaság termékeinek ára. Vagy kiragadott példaként a húsprogram, melynek legfontosabb része a szarvasmarha-tenyésztés, jelenleg veszteséges. A kormányzat ígéri a kiigazítást, — elsősorban az árkérdésben. A kongresszusig ez bizonyosan nem történik meg.) A titkár mosolyogva válaszol: A szatmár-beregi küldöttgyűlés előtt ez lett volna a legkényesebb kérdés számomra. De most nyugodtan tudok válaszolni. Itt, az azelőtt is többségében veszteséges termelőszövetkezetek között — háromnegyed részük állandóan dotációra szorult —, most jóformán nincs veszteség. Megedződtek és éltek a segítséggel — megerősödtek. De ez kevés a mondanivalómhoz. Éppen a mátészalkai küldöttgyűlés tíz hozzászólójának visszatérő „refrénjét” ismételem: még mindig vannak tartalékaik. Ha csak egy százalékot megtakarítunk a költségekből, az a népgazdaságnak, — minden magyar állampolgár közös zsebének — három- milliárd forintot jelent. A beszámolókban, a határozati javaslatokban, a küldöttek útravalójában még véletlenszerűen sem lehetett — Jő, hogy találkoztunk, Sándor bátyám. Maga, hogy még milyen jól néz ki! Örülök. hogy a családja is jól van. Hát... a Sára néni, a Sándor bátyám anyja is hogy elment... Kilencvenkét éves volt. Szeretnénk mi is annyi évet élni, igaz-e Sándor bátyám ? — Nohát, mivel találkoztunk, volna nekem egy-két szavam. Amolyan féle, hogy úgy mondjam. üzenet. Az otthoniaknak. Jobban mondva. a volt falumbélieknek. Merthogy én, jóval több egy évtizednél, elkerültem a községből. — Tudom, hiszen emlékszenek énrám még jól. A Krapp család népes volt. Apám. mint kisipari szabó, sok férfiöltönyt szabott, fordított. Éltünk ahogy... Bátyám, a Miska híres focista volt. Apám a sportegyesület elnöke. Mi meg ott voltunk minden meccsen... Hát aztán? Kati rendőrhöz, Ilus kútfúróhoz ment feleségül. Meg mi öten, fiúk. Miska, a nagy focis, elvette a Rigó lányt, a Manyit. Végül is leesett a fiú csillaga. Azután mi, a többiek, Laci, Endre, Sanyi meg én elszóródtunk a családból. Engem úgy hívtak, emlékezzék rám Sándor bátyám: a rikkancs. Merthogy én úgy kerestem pénzt a családnak fiatal koromban, újságot hordtam Feldobtam egy-egy címet, kiabáltam. Nem emlékszem már azokra, de vették tőlem az újságot. — Azután, tudja Sándor bátyám, nagy híre volt a községben, amikor egyik szememre — erre ni — megvakultam. Siettem haza egy ködös őszi délután. Anyám még nem égette a villanyt. Megbotlottam a küszöbben. Ahogy előre csapódtam, a fejem is esett, s a jobb szemembe belement egy gombostű, az apám szabópárnájáról. Kórházba vittek, de hiába. Elveszett a jobb szemem világa. Sokan meglátogattak a községből a kórházban, meg otthon is. Katonának be se vettek... — Mégis jó, hogy találkoztunk, Sándor bátyám. Legalább visz üzenetet abba a községbe rólam. Mert közben meghaltak a szüleim, elkerültünk mi, testvérek. Ki így. ki úgy, erre, arra. Én ide, Nyíregyháza mellé, Nagycserkeszre nősültem. S épp erről akarok szólni, üzenetet adni Sándor bátyám által. Ha csak annyit mond a régi ismerősöknek, hogy a rikkancs Krapp fiúról van szó, tudják ki az. Nem hiszem, hogy elfeledtek volna. Mert, hogy is tudtam kiáltani az újságot: „Szörnyű családi tragédia!” Kiválasztottam én mindig a megfelelő harsonát. Igen, csak úgy mondja Sándor bátyám, ha hazamegy. a rikkancs Krapp fiúval ez meg ez van. — Tessék elmondani ottfelfedezni egyoldalúságot. Vagyis: „kérünk, kérünk, kérünk” jellegű elvárásokat. Jogosan vetettek fel mindent, ami pillanatnyilag ellentmondásos, feloldatlan, így elsősorban a húsprogram, ezen belül is elsősorban a szarvasmarhaügy megoldatlan kérdéseit, a szabolcsi almáskertek rekonstrukciós kérdéseit — melyhez mindjárt hozzá kell tenni a többi gyümölcs, elsősorban a bogyósokra tett ígéreteket. De — teszi hozzá a TOT titkára — mindig ott voltak a beismerések is arról, mit kell tenni a szakemberek saját nevelésének kérdésében. (A beszélgetés fél órával azután történt, hogy elhangzott: tíz termelőszövetkezetben nincs szakképzett főkönyvelő és nyolcban nincs főagronómus.) Az utolsó kérdést fel sem kell tenni. A TOT titkára, a kongresszust előkészítők egyike ezt mondja: — Milyen is lesz a kongresszus? Nos: nem lesznek szenzációi! Munkaértekezlet lesz, a javából. Nagyon sok munkánk fekszik benne máris, hogy — a küldöttgyűlések anyagát állandóan beletéve —, szinte naponta finomítsuk a határozati javaslatokat. De őszintén örülök neki, amikor látom, hogy a szabolcsiak véleménye — éppen az elszenvedett, árvízi tragédia és az utána tapasztalt nagy „közös” élmény miatt is — hangsúlyosabban szerepel hazánk parasztságának nagy „mondanivalójában”, mint az ország más — a közelmúltban kevesebb rossz és jó élményben részesült — tájegysége. Gesztelyi Nagy Zoltán hon, a községben, hogy a rikkancs Krapp fiú jólétéről küld üzenetet. Tsz-ben vagyok a feleségemmel Cserkeszen. Ketten megkerestünk múlt évben cirka hatvanezer forintot Meg a két hold háztáji... Nagyíttatjuk, korszerűsítjük a lakásunkat. Anyósom él, de velünk egy hangon van. A család: két szép egészséges fiúnk. Szakembernek szeretnénk őket. — Most, hogy éppen itt futottunk össze a megyei városban. Sajnálom, hogy a feleségemet nem tudom bemutatni. ö a bútorüzletben van. Én a televíziót akarom kiválasztani. Megnézem én a képét egy szemmel is, hogy jól adja-e. Szóval hát. Sándor bátyám, pénzt költünk az asszonnyal itt a városban. Kijött velünk a tsz kocsija is, hogy hazavigye velünk a portékát. — Sajnálom, hogy így találkoztam Sándor bátyámmal. A szakrendelőbe jött be. De ne féljen semmit, az Ízületekkel. Vigyáznak ma az emberre... (asztalos) IMPORTPÖTLÓ ALKATRÉSZGYÁRTÁS. A fonóiparban használatos vógzárógyűrűket eddig Hollandiából importálták a textilfonáshoz. Licencvásárlás nyomán most a Szi- bolcs-Szatmár Megyei Tanács nyíregyházi járási hivatalának ven csellói költségvetési üzemében készítik. Az üzem erre az évre közel 9000 darabos megrendelést kapott. Képünk: Dezső Zoltán esztergályos az alumínium végzárók megmunkálását végzi. (Elek Emil felvétele) LAPSZELEN Elfolyik ? Csorog, folyik a tej. Pedig drága ital: élet, erő, egészség. Szombaton, a Kossuth téri ABC-ben a helyettes vezető előttem számolt meg húsz tasakot, amelyek rosz- szak voltak. Lehet, hogy már a csomagolásnál hiba történt, lehet, hogy a szállításkor, de a lényeg egy: elfolyt húsz liter tej. Egyetlen szállításkor. Kereskedelmi nyelven szólva egyszerűen intézik az ilyen ügyletet. „Visszáruzzák.” Nem hagyott nyugton a lelkiismeretem. így is kevés a tej. s még ebből is elcsorog, elfolyik. Megnéztem egy kis fűszer-csemege üzletben, vajon egy hónap alatt mennyi lehet az a mennyiség, amely így kárba vész. A „visszáru”-naplóban március 1-től 18-ig 65 litert számoltunk össze. S ez csak egy, s méghozzá nem is nagy forgalmú bolt. És még nincs hónap vége. Hány üzletbe szállítanak tejet Nyíregyházán? És a megyében? Nagyon sokba. Nem kell ahhoz matematikusnak lenni, hogy valószínűségszámítás szerint kiszámítsuk havonta Nyíregyházán és a megyében így menynyi tej megy kárba. Jó. bevált és közkedvelt a tasakos tej. Szeretik az emberek. Kétségtelen az is, hogy mint a közmondás tartja, még az aranyból is cseppen el. Ez vonatkozik a tejre is. Mégis azt mondom: gondosabbak lehetnének a csomagolásnál, a szállításnál, mert sok kicsi sokra megy. S bizony nem valami olcsón állítja elő az élelmiszer-gazdaság a tejet, amely sok ezer ember, gyermek és felnőtt reggelije. (l. kJ „Tessék elmondani...”
