Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

5. oldal fcELET MAGYAROR<?7ÄfS 1972. március 19. HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Megnyílik az Olasz Kommunista Párt kongresszusa. — Az arúb föderáció hármas csúcsértekezlete Kairóban. Próbaválasztás Floridában, határozott jobb- ratolődással. — Lejár az észak-írországi tűzszünet, újabb bombarobbanások. Az MSZMP KB ülése, az egyik napirend külpolitikai kérdésekkel foglalkozik. — Husszein bejelentése Jordánia átszerve­zésére. CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: A párizsi Vietnam-értekezlet 146. ülése. — Pompidou elnök sajtóértekezlete. Bhutto pakisztáni elnök befejezi moszkvai tárgyalásait. — Felélénkült viták az arab világban: hevesen bírálják a jordán ural­kodót, Kairó visszautasítja Irak föderációs tervét. SZOMBAT: Az indiai kormányfő Daccában. — Angol— francia csúcstalálkozó Londonban. Ma, vasárnap emlékezik meg a vietnami nép az ame­rikai imperializmus elleni harc nemzeti napjáról. Hu­szonkét esztendővel ezelőtt, 1950. március 19-én hajtottak Végre ugyanis vietnami sza­badságharcosok első ízben számottevő katonai akciót amerikai egységek ellen. Ak­kor elsősorban a francia ex­pedients csapatokkal folyt a harc, de mivel a Saigon ki­kötőjében horgonyzó ameri­kai náafnajök á 'gyarmatosí­tók támogatására érkeztek, a partizánoknak velük szemben is fel kellett venni a küzdel­met. S az évfordulónak különös időszerűséget ad az Egyesült Államok jelenlegi szerepe Indokínában. Nincs jele, akárcsak árnyalatnyi változás, nak sem: erről tanúskodnak a most záródó hét hadijelen­tései is. Különösen súlyos harcok bontakoztak ki Kam­bodzsában, ahol az Amerika- barát rendszer válsága foko­zódott: „Puccs zajlott le a puccsban”, s még a szélső, jobboldal erői sem tudtak egységbe jutni. Tart a légi- háború a VDK ellen, miköz­ben hivatalosan „nem bom­bázzák” a demokratikus Vi­etnamot, a hét szinte minden napjára jutott légitámadás. Üj elem legfeljebb annyi­ban adódott, hogy néhány he­tes megszakítás után, a szoká­sos csütörtök délelőttön ismét összeült a párizsi Vietnam, konferencia. Vietnami oldal­ról olyan javaslat történt: ha Washington teljesíti a ko­rábbi két feltételt (az ameri­kai csapatok kivonásának dá­tumszerű rögzítését, valamint a Thieu saigoni elnöknek nyújtott támogatás beszünte­tését) — akkor a fogságban lévő amerikai katonák és pi­lóták még húsvétra hazatér­hetnek. Úgy tűnik, hogy a családi 'onkakóstcúó még vá­rat magára: amerikai részről az ismert, régi szólamokat ismétlik a tanácskozóasztal mellett. (Tudósítók párhuza­mot vontak, hogy egy másik párizsi megbeszéléssorozat nyitányán, Watson amerikai és Huan Cen kínai nagykövet találkozóján szívélyesebb volt a légkör, a pekingi diploma­ta — franciául — „kedves ba- rát,om”-nak nevezte washing, toni kollegáját). Délkelet-Ázsiánál valami­vel. kedvezőbbnek . tűnik a helyzet a hindusztáni konti­nensen t— mindenekelőtt a szovjet politika építő kezde­ményezései nyomán. Mucjzsi- bur Rahman, bengál kor­mányfő Moszkvában járt: ha­zatérése után a tartományi választásokon nagy győzelmet arató Indira Gandhi, indiai miniszterelnök-asszonyt fo­gadta Daccában — közben Bhutto pakisztáni elnök érke­zett a szovjet fővárosba. A Szovjetuniónak közismerten baráti kapcsolatai alakultak ki Indiával és Bengáliával, a Pakisztánnal fennálló viszo­nyát inkább nevezhetnénk realisztikusnak. Tény azon­ban, hogy egyedül a Szovjet­unió van jelenleg csúcsszín­vonalon „beszélő viszonyban” mindhárom országgal, s ez önmagában is stabilizáló erő. ként hat a térségben. Annál viharosabb a Közel- Kelet, s különösképpen a Jordán folyó vidéke, amely az elmúlt héten újból az ér­deklődés középpontjában állt. Husszein király terve egy jordán—palesztin szövetségi állam megalakítására lénye­gében kísérlet az ellenállási mozgalom felszámolására. S jóllehet Izrael cáfolta, hogy a tervről tudomása lett volna, inkább azoknak az arab állí­tásoknak adhatunk hitelt, amelyek már korábban is tit­kos párbeszédről értesültek Amman és Tel Aviv között. Az arab fővárosok többsé­gében elítélték a Husszein­Bhutto hazaiTazolt Moszkvából Szombaton Moszkvából ha­zautazott Zulfikar All Bhutto pakisztáni elnök, aki már­cius 16 óta hivatalos látoga­táson tartózkodott a Szov­jetunióban. Ott-tartózkodása során Bhuttot fogadta Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Kő?" ponti Bizottságának főtitká­ra. A pakisztáni elnök meg­beszéléseket folvtatott Alek- szei Kosziginnal. Eszmecsere zajlott le a szovjet—pakisz­táni kapcsolatok és a hin­dusztáni félszigeten kialakult helyzet kérdéseiről, vala­mint a térségben felmerült problémák politikia rendezé­sének lehetséges módozatai­ról. Megvitattak számos nem­zetközi kérdést is. A pakisztáni és szovjet ál­lami, lobogókkal feldíszített vnukovöi repülőtéren Ali Bhuttót Koszigin miniszter- elnök. Poljanszkij. a minisz­terelnök első helyettese. Ru­ben, a Szovjetunió Legfel­sőbb. Tanácsa elnökségének einökhelyeftése és más hiva­talos személyek búcsúztatták. tervet, amellyel még bonyo­lultabbá vált az amúgy sem egyszerű közel-keleti helyzet. Közben újabb belső nézetel­térések láncoltak fel a pa­lesztin gerillamozgalmon be­lül, Irak felhívása Egyiptom­hoz és Szíriához egy hármas föderációra pedig ugyancsak új folyamatokat indított meg. (A bagdadi kezdeményezés annyit jelentene, hogy Líbia maradna ki az arab egység­alakulatból.) Kairó vissza­utasította ezt az elképzelést, a jelek szerint az arab világ nagy belső átrendeződése, amely bizonyos pozitív ered­ményeket is hozott, még ko­rántsem zárult le... Azért kontinensünk, Euró­pa sem volt cseVlss: Az NSZK-ban változatlanul éles a küzdelem a ratifikálás kö­rül. A Brandt-kormány be­jelentette, hogy szükség ese­tén mozgósítani fogja az üze­mek dolgozóit — a hétmil­liós DGB, nyugatnémet szak­szervezeti szövetség különben egységesen a keleti szerződé­sek ratifikálása mellett áll. A bonni kabinet viszont elég sokáig késlekedett az ellen- támadással,' helyzeti előny­höz juttatva az ellenzéket. A nyugatnémet politikusok kü­lönben Bonn és Baden— Württemberg között „ingáz­nak” az ott sorra kerülő tar­tományi választásokat fontos eseménynek tartják a politi­kai összkép szempontjából is. Genfben jubiláltak: tíz éve tanácskozik a huszonhatos leszerelési bizottság. Igaz, hogy néhány területen sike­rült haladást elérni. De saj­nos még hosszú tárgyalásso­rozatra számíthatunk. A bi­zottság most két kérdésre: a föld alatti atomkisérletek be­tiltására és a vegyifegyverek kiiktatására összpontosít. Észak-frországban meeint el. szabadult a pokol, lejárt egy háromnapos tűzszünet s újra robbannak a bombák. A hét öt napján érkeztek jelentések a Olasz Kommu­nista Párt milánói kongresz- szusáról. Reális, új demokra­tikus alternatívát vetett fel a párt. különös tekintettel a közelgő választásokra. Amive] kapcsolatban a kongresszus hangsúlyozta: Itália nehéz öt­ven nap elé néz... Réti Ervin Dacca — napjainkban Riport a szabad Bengália első heteiről Még alig pirkadt Dacca fölött. Ebben az órában rendszerint csak véletlen já­rókelőkkel találkozik az em­ber. De azon a február 21-i hajnalon a Berigál Népi Köz­társaság (Bangla Desh) fő­városának apraja-nagyja az utcákra tódult: fiatalok, akiknek kezében tegnap még fegyver volt, öregek, asszo­nyok, gyermekek virágfüzé­rekkel csatlakoztak a min- dennünen áradó tömeghez. Az egész Dacca oda igyeke­zett, ahol egy éve még az 1952-es bengáli nemzeti mozgalom áldozatainak em­lékműve, a Sahib Minar ma­gasodott. Nem véletlen, hogy Kelet- Pakisztánban a barbár rom­bolást hozó pakisztáni kato­nák a Sahib Minart semmisí­tették meg az elsők között. Az új emlékmű, amelyet a kormány határozatára a füg­getlenségi mozgalom hősei­nek emlékére felállítanak, az emberekben felidézi majd harcaik emlékét. A csupán néhány hónapja független fiatal bengál köz­társaság azonban nemcsak a tragikus emlékeknek él. Az élet megy tovább, s Dacca képe maga is olyan emberre emlékeztet, aki súlyos meg­próbáltatásokat élt át, de nem vesztette el életkedvét, nem tört meg, sőt most van igazán kibontakozóban küz- ■ deni akarása, energiája. Bengália fővárosának erő­södő pulzusát már akkor ér­zékeli az ember, ha kilép a repülőtérről. A bőrönd eme­lésére ajánlkozó, villogó fog­sorú gyerekek fülsiketítő „Dzsoj Bangla!” (Éljen Ben­gália!) kiáltással fogadnak. A rikkancsok pillanatok alatt tájékoztatják a városba ér­kezőt arról, miről írnak a bengáli nyelven és angolul megjelenő lapok. A repülőtérről az Intercon­tinental szállóhoz vezető ne­gyedórás út méginkább meg­győzi az érkezőt arról, hogy e sokat szenvedett városban az élet visszatér rendes ke­rékvágásába. Az utca két ol­dalán sorakozó nagy üzletek­ben és apró boltocskákban máris pezsgő forgalom. S ami azonnal szembetűnik: a piacokon, a szállodáknál, a repülőtéren és az utcakeresz­teződésekben — mindenütt könyvek. Könyveket adnak kézről kézre, olyan műve­ket, amelyek címének emlí­téséért öt hónapja még eset­leg életükkel fizettek volna. Rendkívül népszerűek a nagy bengál költő, Rabind- ranat Tagore művei. (Az egykori Kelet-Pakisztán urai, akik legszívesebben még a világirodalomból is ki­irtották volna Tagore nevét, megakadályozták műveinek megjelentetését.) Szerencsés, akinek sikerül megszerezni és elolvasni a nemzeti fel­szabadító mozgalom törté­netét, a bengál kultúráról és irodalomról szóló köteteket. Igen nagy az érdeklődés a szovjet irodalom, a Szovjet­unióról szóló könyvek iránt is. A napokban a Gülisztán filmszínházban . tartottál: meg • a Felszabadítás című szovjet film bemutatóját. A közönség óriási lelkesedéssel fogadta az előadást. Dacca mozijaiban telt házak előtt vetítik a Szállnak a darvak című filmet is. A Szovjetunió és a Bengál Népi Köztársaság állandóan fejlődő baráti kapcsolatairól tanúskodnak az Aeroflot rendszeres daccai járatai, az oda látogató szovjet ifjúsági, szakszervezeti, kulturális és kereskedelmi küldöttségek, s itteni fogadtatásuk. A helyt sajtó is nagy teret szentel a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok ápolásának. A Szovjetunió segít a fia­tal köztársaság nehéz gazda­sági problémáinak megoldá­sában. Sok a baj, a gond; er­ről Daccában is meggyőződ­het a látogató. Az utcákon már megjelentek ugyan aa első autóbuszok, de egyelőre nagyon kevés van belőlük. A munkaerő-közvetítő irodák előtt mindennap ott kígyóz­nak a munkát keresők hosz- szú sorai. Azokon az utpá- koh, ahol a pakisztáni had­sereg egesz háztömböket tett a földdel egyenlővé, nagy építkezések kezdődtek. A hatóságok 100 rúpia lakásépí­tési segélyt adnak minden családnak, amelynek nincs fedél a feje fölött. Dacca mukásai élen • jár­nak az ország szétrombolt gazdaságának helyreállítá­sában. Bár nagy pyersanyag- ellátási gondokkal küzdenek, már harmadik hónapja ter­mel a helyi gyufagyár, ahol a muhkások önállóan veze­tik a vállalatot. Megindult a munka Dacca második leg­nagyobb üzemében, a juta­feldolgozóban is. amely sú­lyosan megrongálódott a pa­kisztáni csapatokkal vívott harcokban. A munkások, a dolgozók derűlátóan, nagy bizakodás­sal gyűrkőznek neki a hely­reállításnak: az építőmunka, az önbizalom, a siker leg­fontosabb feltétele, a sza­badság már biztosítva van! V. Trubnyikqv, az APN daccai tudósítója Brezsnyev távirata a Szírfai Köztársaság e nőkéhez Leonyid Brezsnyev a Szov­jetunió Kommunista Párttá Központi Bizottságának fő­titkára táviratban köszön­tötte Hafez Asszad szíriai köztársasági elnököt, a szí­riai Baath-párt főtitkárát, a nemzeti haladó front elnökiét és a Szírjai Kommunista Párt Központi. Bizottságát, a nemzeti haladó front meg­alakítása alkalmából. Az Asszádhoz intézett táv­irat egyebek közt megálla­pítja: „a szovjet emberek nagyra értékelik az ön sze­mélyes erőfeszítéseit és az ön által vezetett párt szere­pét a szíriai nép haladó, an- tiimperialista erőinek jelen­tős győzelmében. A nemzeti front létrehozása segíti a szíriai munkásokat és pa­rasztokat, az összes dolgozó­kat abban, hogy mozgósítsál: erőiket Izrael imperialista ag­ressziójának visszaverésére és a rablótámadás következ­tében megszállt arab terüle­tek felszabadítására. Márcfus 22»23>án üfést tart az FKP Központi Bizottsága A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága március 22—23-án ülést tart. A napirenden a következő pontok szerepelnek: 1. A politikai helyzet és a párt feladatai — előadó Gustave Ansart, az FKP PB tagja; 2. az Humanité szerepe a népi egységért, a demokrá­ciáért én a szocializmusért folyó küzdelemben — elő­adó Etienne Fajon, az FKP PB tagja. Dávid és Klotild 12. De én fürgébb voltam. Egy pillanattal előztem meg Klót mozdulatát. Dermedten így marad­tunk. Nem akart elengedni. És nem bántam, hogy nem enged el. Néztem a szemét, láttam, ahogy fátyolos lett. Néztem, néztem, de nem sokáig állta a tekintetemet. Lehunyta a szemét. Két karjával átölel­te a vállamat. Úgy éreztem: mindig igy kellene maradni. A szomszéd kukoricásban megzörrent valami. Szétreb­bentünk. Ereztem, milyen piros lehet az arcom. Klotra néztem. Az övé lángolt. Gyorsan szedegetni kezdtük a bokrokról a málnát. A tábla sarkán feltűnt Károly bácsi. Károly bácsi éppúgy gu­micsizmában járt, mint a fe­lesége. Az örökös sár ellen. Azért, is nem hallottuk a jöt­tét, mert mintha puha macs­katalpon érkezett volna. Csak a kukoricalevelek su­hogása árulta el. — Láttalak benneteket, gyerekek, csókolózni — mindjárt ezzel kezdte, ahogy közel ért. Klotra néztem -r- kiszö­kött arcából • a pirosság. Sá­padt lett, de a szeme alatt lassan terjengem kezdett két vörös folt. Én meg most zöld lehettem az ijedtségtől De hát miért ijedtünk meg? Eddig nem is gondol­tunk rá, de nyilván valami nem illőt tettünk. Dadogva próbáltam válaszolni: — Károly bácsi, én... mi... azért szedtük.., Nem engedte befejezni. Mindkettőnket kedélyesen hátba 'vágott. — Málnái is szedtetek, tu­dom. Nam vagytok ti kicsit fiatalkák? — mondta. — Ámbár... — tette hozzá, de hirtelen elhallgatott. Ránéztünk ijedten mind a ketten. Nagy, széles karimá­jú szalmakalap volt rajta. Nyilván a tűző nap ellen. A kalap alól göndörödtek elő elhanyagolt fürtjei. Arca bo­rostásan ezüstlött. Szeme furcsán csillogott, öreges go­noszsággal . Karján kosarat cipelt; benne sok-sok rózsa. Büszke volt arra, hogy nagy rózsa termelő. Megkért bennünket, ülnénk le vele egy kicsit az ár­nyékban hűsölni. — De akkor nem lesz meg, amit mára vállaltunk — mondtam. — Nekem hűsói tök — felelte. Leültünk a kukoricás szé­lén. Klet meg én törökülés­ben. Károly bácsi meg egy összecsukható, háromlábú széket húzott ki a kosarából, s arra ült. Akkor mesélni kezdett. Ar­ról beszélt, hogy valaha ő is ilyen fiatalon ízlelte meg elő­ször a szerelmet. Volt egy lány, Annamáriának hív­ták... Aztán, mikor fiatalem­ber lett, ő bizony minden lánnyal csókolózott .. Klót lesütötte a szemét, lábujjait kezdte mozgatni, azokat nézte. És nem vála­szolt. Én se válaszoltam, csak bámultam Károly bácsi furcsán izgatott szemébe. Szeme fehérje sárgás volt, akárcsak két ujja a sok ciga- garettázástól. Most is cigarettára gvúi- tott. A füstöt arcunkba fúj­ta. '— Mit nevetsz? — kér­dezte Klottól. — Ez nem ne­vetség. A szerelem nem ne­vetség. Mikor Lilian néné- tek, akkor még csak Lilian, hozzám jött feleségül, nagyon szép nő volt Lilian, nagyon szép fehér volt a teste,, meg kellett tőle tébolyodni. Láttam, Klót lehajtja a fejét, s alig tudja visszatar­tani a nevetését. Károly bá­csi azonban most sem f’gyelt rá. Mintha engem se látott volna A cigaretta már majd­nem a körmére égett. Úgy beszélt, szinte magának: — ötvenhat éves voltam mikor feleségül vettem. ő akkor tizennyolc. Harminc­nyolc év különbség volt köz­tünk.. Sok mi? Hetvenkét éves vagyok, ugye, senki nem gondolná rólam? Felállt, összecsukta a szé­két. Klót hirtelen felpattant. Szaladni kezdett, ki az út­ra, onnan fel a hegytetőre. Én utána. Az erdőben értem utol. Vállamra hajtotta a fejét. Szeme könnyes lehetett, mert karomon nedvességet éreztem. — Klót. — mondtam, s néztem a száját, amint fi­noman megrándult. Úgy határoztunk, hogy többé nem csókolózunk. A málnásban nem. Ott bármi­kor megleohetnek. De dél­előtt? Felkapaszkodtunk túl a második tisztáson. A tető­re. Megfürödtünk a cser­melyben. Átrepültünk a sza­kadék felett. A szakadék' túl­oldalán a pázsit. Ott ölelkez­tünk össze Dáviddal először. Erre mindig jó volt vissza­gondolni. Ma az történt, hogy Dávid­nak nem sí kerti’t az ugr!s. Szerencsére nem esett «• sza­kadékba. De mikor átért, jobb lába a peremnél meg­csúszott. Na ezért az ’"rtá- sért nem dicsérné meg Pa­ula nérü. jutott ew.'*»’’" Dá­vid ma.ídnem a szakadék al­jáig csúszott. Lába, hasa, melle, még az álla is csupa sár lett. Ügyesen, gyökértől gyökérig kapaszkodva, ki­mászott. Olyan volt, mint egy manó. Vagy egy korhadt egy mapó. (Folytatjuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents