Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

ísi'S. mareiüs 'ff. fräEf-WAGrÄiRORSZÄÖ 8. oWá? Beruházások nélkül, de korszerűbben termelnek a Kossuth Tsz tagjai Fiatalok a belvárosban KEVÉS DOLOGRÓL TÁR­GYALUNK, TANÁCSKOR ZUNK ANNYIT, mint tizen-» éveseink jelenéről, sorsáról, jövőjéről, pályaválasztásáról és szórakozásáról. Nyilván: szükség van arra, hogy mindezekről megfelelő he­lyen és időben elhangozzanak a megfelelő vélemények, ál­lásfoglalások. Viszont azt hiszem, legalább ennyire szükség lenne a tettekre is. Hogy miként jutott ez újra eszembe? Nos, éppen egy jó tanácskozás, a szülők parla­mentje nyomán. Itt ugyanis a szülők — köztük szabolcsi­ak is — nem elméleti, med­dő vitát folytattak, hanem tippeeket adtak, sikerekről számoltak be, sürgettek és gondokat feszegettek. Ezek között is a legsűrűbben: ho­gyan hangolható össze még jobban a családi nevelés ' a nevelés társadalmi oldalával. Mintegy véletlenül, éppen a tanácskozást követő órák­ban botlottam bele Nyíregy­házán, a körúton 15—16 fiú­ba és lányba. A kiásott gá- z&sárok mellett üldögéltek, ég hallgattak egy táskamag­nót. Estefelé járt, 7—8 körül. Nem volt módom, hogy meg- botránkozzam. Mert ugyan hová is mehettek volna? A •terület 10 ezer lakójának egy kis odú sem jut, ahol összejö­hetnének. A fiatalok hová kényszerülnek? Az utcára. Olyan lakás ma aligha van, ahol egy ilyen kis csapat ösz- szejöhet. És eszembe jutott: mennyit tanácskoztak már nálunk is arról, hogy ne az utca neveljen: hogy legyen * a fiataloknak klubjuk, szórako­zóhelyük ; hogy kell az a bi- 1 sonyos összefogás. Nos, egye­lőre marad az utca. Aztán jön a nyár. Ilyenkor úgyis jó idő van. lekerül a téma a napi­rendről. AZTÁN EGY LEVELET forgatok a kezemben. Válasz arra a cikkre, amelyben azt sürgettem, hogy a posta mö­gött ne garázst, hanem ‘ját­szóteret csináljanak. A tanács megmagyarázta: 10—15 év, és a városközpont már nem lesz lakóközpont, hanem csupán hivatali és bevásárlóközpont. Ehhez pedig nem játszótér, nem minisportpálya kell, ha­nem garázs. És addig? Nos, ha felnőttek idáig szórakozási lehetőség nélkül a belváro­si srácok, ezt a 10 évet is •kibírják. Legfeljebb ülnek a Kossuth tér parkjának korlát­ja tetején, mint verebek a dróton. És aki azt hiszi, hogy a -város déli részén jobb, az té­ved. Belső udvarok sártenge­re,' gödrös-poros területe je­lent csak mozgási lehetősé­get. Fedett hely a kis cuk­rászda a „Gangesz” partján, ahol kicsit sörösen nevelge- tik a nagyobbak a kicsiket Való igaz: nem lehet a várost erejét meghaladó ki­adásokba lovaink Nem is cél. A sok-sok tárgyaláson azonban kiderült, erre nem is lenne szükség. Merj szü­lőktől ifjúsági szervezetekig mindenki ajánlgatta munkai erejét, csak éppen helyet, területet kér. & ez az, ami nincá. Nem hiszem, hogy a tizenévesek ne lennének haj­landók arra, hogy saját kis klubjaikat rendezzék, tata­rozzák, szépítsék. Csak a he­lyet kellene nekik kijelölni. A sok mesterséges park he­lyére kellene jó erős gyepet t tervezni, közepükbe egy-egy ' futballkapuval, tornaszerrel, hintával. Szóval tér kell, nagy, tág, füves, mozgásra alkalmas tér. Nézegettem a minap né­hány NDK-kisfilmet. Városo­kat mutattak be. Lakótéleofe- , két, ahol nemcsak játszótér van, hanem mellettük kis medence, vízzel, felszerelés­sel, tornaszer, annyi, arneny- nyi kell. Valószínű: az ifjúsá­gi szervezet ott sokkal keve­sebb tanácskozással, több eréllyel követelte ki a fiata­lok helyét. Nyíregyháza olyan város, ahol nem lehet a hely­hiányra panaszkodni. Mégis, épült az Északiban óvoda olyan pici udvarral, ami egv családi ház mellett is kevés lenne. Létesültek lakótelepek pincékkel, amelyek azóta a gáz- és távfűtés jóvoltából feleslegessé váltak, de senki nem intézkedik újszerű fel használásukról. A Bujtoson még ma.is csak a kiserdő az egyetlen hely arra, hogy a lányok és a fiúk összejöjje­nek. KISEBBÍTJÜK AZT AZ EREDMÉNYT, amit néhány üzemi ifjúsági klub létreho­zása jelent? Nem! De vajon mi ez egy nagyvárosban? És mi lesz azokkal, akik nem tartoznak az üzemhez? Vagy ©gy példa: az almatároló vi­lág végén lévő klubjába més? azok se sokan mennek, akik ott dolgoznak, mert többsé­gükben a város más sarkai­ban laknak. Gondatlanság és huzavona késleltette a város ifjúsági házának megépülé­sét, s így jó ideig tovább le­het várni egy ilyen modem létesítményre. Gondok, amelyekről már sokat tanácskoztak. Meddő harcok kedvszegettsége után mégis érdemes róla szólni, hi­szen éppen a szülők parla­mentje mutatta meg újra: országos a gond, és a megol­dás valóban társadalmi szin­ten érhető el. Szülők, intéz­mények, szervek együttmű­ködésével. Míg tanácskoz- tupk, nemzedékek nőttek fel. Sokan közülük az utcán. Ép­pen dr. Szénási Géza, a leg­főbb ügyész figyelmeztetett: nőtt a fiatalkorú bűnözők száma az utóbbi évben is. Hiszen: az utca nem bizo­nyult a legjobb nevelőnek. A jövőben sem jelenthet meg­oldást. EGY VÄROS RENDEZÉSE, fejlesztése, magában az urba­nizáció nem könnyű feladat. Nehéz, felelősségteljes mun­ka. Sok részkérdést kell me­net közben megoldani. Mégis, eközben a legfontosabbról, az emberről, a város leendő la­kójáról már gyermekkorában sem szabad megfeledkezni. B. L. Mér ki realitások Társadalmi összefogás az ifjúgárdlstákért A nyírbátori járás azon kevesek közé tartozik, ahol igen komoly eredményei és hagyományai vannak az Ifjú Gárda tevékenységének. Mint ismeretes, az ifjúgár­disták 1971. évi , országos versengéséből is a nyírbáto­ri fiatalok kerültek ki győz­tesén. Különösen komoly te­vékenység folyik a Nyírbá­tori Báthori István Gimná­zium, a Nyírbátori 140. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet, s az aporligeti Ifjú, Gárda-szakaszok fiataljai kö­rében, amit az elért eredmé­nyek is igazolnak. A tartalmi munka igen eredményes volta éllenére sem tud viszont külsőségek­ben is hatni az Ifjú Gárda tevékenysége. Igen költsé­gesek ugyanis az Ifjú Gárda egyenruhák, egyénenkénti beszerzést nem is lehet el­várni — az elsősorban • ipari tanulókból, s diákokból álló — szakaszok tagjaitól. Ezen a gondon kívánt enyhíteni a nyírbátori járási KISZ-bizottság, amikor fel­hívással fordult a járás üze­meihez, vállalataihoz, intéz­ményeihez: adjanak segítsé­gét a .területükön működő Ifjú Gárda-felszerelések bő­vítéséhez, egyenruhák, s egyéb kellékek megvásárlá­sához. A felhívás máris jó fo­gadtatásra talált. Az'Aporli­geti Kpzségi Tanács hat, az aporligeti Búzakalász Tsz pedig hétezer Ft-os összeget ajánlott fel a községben mű­ködő határőr-ifjúgárdisták felszerelésének bővítésére elsősorban egyenruhák be­szerzésére. Tizenkétmilliós ár. és bel­vízkárt szenvedett a márki Kossuth Tsz 1970-ben. Nagy veszteség volt a 4800 holdas, átlag 7,5 aranykoronás gaz­daságnak. A tagsági névsor négy híjával 800 főt számol. Mire végezték a következő évet, és még inkább milyen lesz az idei — erről beszél­gettünk Bittó József főköny­velővel. A tagság és vezetőség összhangja — Mindjárt, a tragikus eseményt követően, a tsz ve­zetősége kereste az összhan­got a tagsággal, őszinte vé­leménycsere, kritikus hangú párbeszéd kezdődött a tag­ság és vezetőség között. S a 1 bajban nincs értékesebb or­voslás, mint a kölcsönös tettrekészség. Ezt igazolta a következő, 1971-es esztendő. A tsz összes közös vagyo­na, az árvizes év után 42 millió 824 ezer forintra ug­rott. Az egy évi gyarapodás 9 millió 800 ezer forint. El­érték, a tsz fennállása óta az első legmagasabb nyereséget: 7 millió 451 ezer forintot. A tagok részesedési nyeresége 10 százalékkal emelkedett. — Ebben az a leglényege­sebb, hogy a tagság akarata jutott érvényre, a vezetés közreműködésével. Egy tíz­órás munkanap értéke 18 ezer 875 forintra alakult. A tagság és a vezetőség megta­lálta a közös hangot. ­Biztonsági alapra 1 millió 700 ezer, fejlesztésre 4 mil­liót tudott tartalékolni a szövetkezet. Előnyben a hasznosabb termelés szabályozók. Az értékeket tartani, sőt gyarapítani, a termelési eredményeket fo­kozni kell. A már közismert módszert alkalmazzák. Kritikusan ve­szik számba a jövedelmező­séget és a kiadásokat. Csök­kentik a munkaigényesebb növények területét. A mérki sajátosságnak megfelelően, ez a zöldségkertészet rovásá­ra történik. Kitartanak vi­szont — a megyei szinten is problémásnak tekinthető — cukorrépa, burgonya és nap­raforgó termelése mellett. — Idén 100 holdon terme­lünk cukorrépát, nem csök­ken a burgonya és a napra­forgó területe sem. Komp­lex gépesítésünk van e növé­nyek termelésére. Nekünk nem ráfizetéses egyik ,sem. Gazdasági szilárdítás, korszerűsítés A közös vagyont az idén további 3—4 millióval kíván, ják növelni. Ennek megfele­lően járjon jól a tagság is, a részesedésben. — Nem terveztünk nagy és “új beruházásokat. A meglé­vő adottságot szilárdítjuk és korszerűen módosítjuk. Leg­ZÄHONY az ország egyik legnagyobb átrakó pályaudvara, ahová a Szovjetunióból szünet nélkül érkezik a legkülön­félébb áru. Képünkön: Dallos' István brigádja. (Hammel J. felvétele.) Akácz László: Családi parancsok Mihály sógor az ágyban fekszik; derekát fájlalja. — A dinnye vitte el — mondja, s eres kezével előbb megnyom- kodja, majd simogatni kezdi. — A dinnye vitte el... Bizony, a dinnye. Egy ré­gi nyáron lóvezetője voltam az ekekapálásban — két for­duló között akkor mesélte el, hogy Hevesben született nagyapját miként hívták le a csongrádi földekre, s hogy miképp lett odalent megye- szerte ismert dinnyetermesz­tővé az ő családjuk. Meg azt is, hogy előbb gyakran meg­futtatott kapaemelgetőként, majd a vetőmagok, érési idők ismerőj éként miként tanulta ki ő a dinnyetermesztés mes­terségét. A legízesebb fajták? Leg­hasznosabb módjai a sötét­zöld meg fehér-cirmos gyü­mölcsök dereka bővítésének? Az efféle titkokra Mihály .sógor kitűnően tudja a vá­laszt. Hanem az, ahogy egy« mázsából kettő lett, száz fo­rintból meg kétszáz, éppen most, az ágyban nyögdicsélő beteg láttán idéződik fel iga­zán... Mihály sógor — végigkísér- V- tem jópár napját — általában fél 4-kor kelt. Megabrakolta a lovát, aztán szekérre ka­pott, A kora reggel melege már a göröngyök fölé hajol­va tapasztotta hátára az in­get, s amikor mások- már odahaza kanalazták a vacso­ralevest, ő még akkor is a kapanyelet szorongatta. így volt ez a kicsi parcel­lák idején, s így lett ez a na­gyobb táblák világában is. Tsz-be ugyan egybe sem lé­pett be, ám amint nyugalma­sabb évek következtek, köny- nyen módját találta, hogy mint régi híres dinnyés, al­kalmazottként leszerződtes­sék. Kialkudott valami szá­zalékot, s ami ezen felül ter­mett. azt már a maga cso­mójaként adta el. Hogy ez a szerződés miféle pontokból állt, azt nem tudom, azt vi­szont magam láttam, hogy felvállalt földjei egyre szeb­ben teremtek. Egyre szebben teremték, s ezekért a szép termésekért még kegyetlenebbül meg kellett dolgoznia. Kapálás­kor? Jó, ha aludt négy és fél, öt órát. Éréskor? A fél hár­mas ébredés előtt tizenegy óra után hunytja le a szemét, hiszen indulnia kellett, hogy az árut valamelyik környék­beli piac még alkalmas hely- lyél fogadja. Azt, hogy Mihály sógor ez­zel a szerződéssel rengeteget keres, könnyű volt észreven­ni: ő építette a legszebb há­zat a faluban... Nyolc éve lehetett, hogy az apjától örökölt tanyáját a csibekeltetőnek eladta, s az akkoriban meghalt öreg sza­bó bolt melletti házába be­költözött. Ám csak a korata­vaszt húzta ki roggyant épü­letben, húsvét táján már do­bálták le az öreg épületről a cserepet. Az alapokat húsvét után kezdték ásni — mire el­érkezett az iskolakezdés, már az új ház festetten ajtajában csatolta hátára táskáját a két gyerek. Most, hogy beteglátogató­ban náluk jártam, az asszony bejáratta velem az egész épü­letet. Villa? Akár kastélyocská- nak is nevezhetnénk, hiszen a szobák szintje a tizedik lép­csőnél kezdődik, s a két elő­szoba mindegyikéből nyílik egy-egy fürdőszoba. A négy parkettás szobáról — meg boltszagú függönyeikről, sző­nyegeikről — már szükségte­lennek tartom szólni — így is túlontúl csillog már az Sok gondot, körültekintést igényelt az idei terv elkészí­tése. Legnagyobb ezek közt, a tagság öregedése, s az ez­zel járó feladatok megoldá­sa. Itt még mindig nagy a fiatalok elvándorlási hajla­ma. Jól mutatja ezt egy friss adat: múlt évben 60 tag került nyugdíjba vagy lett járadékos. Ezzel szemben csupán húsz fiatal kérte fel­vételét a tsz tagsága sorába. — Mit tehetünk ilyen kö­rülmények közt? — mondta a főkönyvelő. — Plusz az új mechanizmus, s a külön­böző módon szorító és állan­dóan figyelmeztető pénzügyi összeszáradt embert körbezá­ró kenet. Az összeszáradt ember... Amikor a körbecsodálkozás után odaültem az ágya mel­lé — s miután tisztáztuk, hogy melyik nyáron ránga­tott bennünket ugyanaz az ekekapa —, bólintott egy nagyot, s azt mondta: — Úgy látszik, ennek min­dig így kell lenni... — Hogyhogy így? Ha nem olyan kurták azok az éjsza­kák, s ha a hideg dinnyera­kások helyett rendes ágyon alszik? — Hiába — mondta Mihály sógor —, ’ ezt már így írták meg a családi nagykönyv­ben. Aztán, hogy újra meg­nyomkodta, simogatta a de­rekát — beszélni kezdett: — Nagyapám 45 éves volt, amikor eltemettük — mond­ta. — Egy vásár előtti este megszedtek vagy három sze­kérre való dinnyét. Már ra­kodni akartak, amikor sza­kadni kezdett az eső. Cigá­nyok laktak a föld szélén; nagyapám hajnalig ázott, ne­hogy ellopják az árut. Tüdő- gyulladást kapott: három hét alatt vége lett. Apám éppen, hogy betöltötte a negyvenet, amikor belekapált a lába nagyujjába. Dologidő volt. csak vasárnap bicegett el az orvoshoz. Injekciózni kezd­ték, de pár nap alatt végzett vele a vérmérgezés. S most itt vagyok én, rossz vérnyo­mással, átfázott ’ derékkal, negyvenkét évesen... — Mindnyájan a dinnye miatt! — A dinnye miatt, de méginkább magunk miatt! Merthogy a mi fajtánk az ilyen, a mi fajtánkat egyszer, valamikor így indították el. Gürcölünk, szerzünk. Nagy­apám elérte, hogy kapás gyalogemberből lovas, kocsis gazda lett; apám már tanyát rakatott odalent a réten; én meg már ilyen házban tudom kinyújtani magamat. Hogy a két gyerek majd hova jut? Ezt ugyan nem láthatom, de arról már tettem, hogy a két kezüket tudják majd mire használni. Amint beáll a szezon, mennek ki a földre, éppen úgy, ahogy én mentem annak idején. Ha meg kifogy­nak ebből a munkából, ak­kor eljárnak építeni. Kitűnő tanuló volt mind a kettő, de egyiknek sem engedtem, hogy magasabb iskolába menjen; odaadtam őket Var­jas kőművesnek, hogy tanítsa meg nekik, hogyan kell a fa­lat felhúzni. Jó szakma ez mind a kettő! A dinnyét so­ha nem unják meg az embe­rek, de építenivaló is mindig akad. Dolgozzanak, törjék magúkat. Hogy aztán egyszer majd ők is orrabuknak a föl­dön, vagy lefordulnak az ál­lásról? Egyiküknek sem jóso­lok hosszú időt. Mondom, a mi fajtánkat egyszer, vala­mikor így indították el... jelentősebb a további gépesí­tés: gabonakombájn, erő­gépek és pótkocsik vásárlá­sa. Megépítünk egy víztáro­lót. S a szarvasmarha-tele­pen fürdőt, zuhanyozót, öltö­zőt és étkezőhelyiséget ren­dezünk be az ott dolgozók, nak. Ezzel már nagyon is időszerű felafiatnak teszüpk eleget. Megépítünk idén még egy üzemanyagtárolót. A tsz új, emeletes közpon­ti irodaházat épített. Az alsó részen a Nagyecssdi ÁFÉSZ nyit hamarosan ABC-áruhá- zat. E létesítmény előnyös a tsz-nek, de a szövetkezeti ^ruházzál jól jár a lakosság is. — 1973-ban kezdjük, az öt évre szóló talajjavítási me­liorációs munkákat. Javít­juk, rendezzük a közös ha­tárt. Biztonságosabbá tesz- szük a termelést. Jövőre építjük meg a 600-as új juh- hodályt is. De már az idén tervbe vettük egy autóbusz vásárlását, amellyel a dolgo­zók munkába járnak a nagy kiterjedésű határban. Nem engedünk meg magunknak irreális álmokat. Mindenek­előtt biztonságra és eredmé­nyességre törekszünk. Asztalos Bálint Eljövőben, búcsúzéban ml máson is, csak ezen a — hogy is nevezzem? — családi parancson gondolkodtam, Utnakindítás? Eleve elrende­lése bizonyos famíliák sorsa alakulásának? Bizonytalanul állt össze, így hát ide is tétován jegy­zem le a választ. Kár lenné tagadni: még ma is nagyon sok embert igaz­gatnak efféle családi paran­csok. Példabeszédek régvolt ősök tovább öröklődő jellem­jegyeiről, legendák a rendre megismétlődő sorsalakulások­ról. Familiatörténetek: „Sen­ki sem léphet ki a sorból...” kezdettel. Irattan törvények ezek, acélnál is erősebb pántok, amelyek ki tudja, mióta és ki tudja meddig szorongatják még az egymást váltó gene­rációkat. Ki tudja meddig? . Ki tudja, hogy őseinek túl korai és értelmetlen halálán mikor tűnődik majd el a két Mihály-gyerek, és mikor pró­bál meg eszével, erejével job­ban és tovább élni. Mikor próbálnak majd fordítani erősen kicövekelt sorsukon azok, akiket kicsi koruktól a szakadatlan hajladozásra, ön­maguk kizsigerelésére szorí­tottak? Súlyos kérdés, nagyon sok-' szór kell még — szóban írás­ban — megfogalmazni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents