Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-18 / 66. szám

I. oldal 1372. március M KBLET-M.' ~rr WORST. AG Pompidou ke'epcéje Baloldali egység-törekvések Franciaországban A párt elnöke: Longo, főtitkár: Berlinguer Befejeződött az Olasz KP kongresszusa Aztij Bormann-sz’arf Horogra került Hitler helyettese? A jövő hét szerdáján kez­dődnek meg a tárgyalások a Francia KP és a Francia Szocialista Párt között a baloldal közös kormány- programjának kidolgozásá­ról. Pierre Mauroy, a szo­cialista párt titkára levelet intézett Georges Marchais- hoz, az FKP főtitkárhelyet­teséhez és abban a szocialis­ta pártvezetőség nevében ja­vasolta, hogy a két párt kül­döttsége mielőbb üljön össze a közös kormányprogram megvitatására. Georges Marchais válaszlevelében rámutatott arra, hogy az FKP már hónapok óta hang­súlyozza a közös kormány- program jelentőségét, vala­mennyi demokratikus erő egységének megvalósítása szempontjából. A levélváltást követően a két párt között egyetértés jött létre arról, hogy kül­döttségeik Georges Mar- chais-nak az FKP főtitkár- helyettesének, valamint Francois Mitterandnak, a szocialista párt első titkárá­nak vezetésével szerdán dél­után ülnek össze a közös kormányprogram kidolgozá­sáról folytatandó tárgyalá­sok megkezdésére. Georges Pompidou fran­cia köztársasági elnök csü­törtökön délután az Elysée- palotában tartott sajtóérte­kezletén bejelentette: rövi­desen népszavazást rendez­nek Franciaországban a Kö­zös Piac kiszélesítésére vo­natkozó szerződések megkö­téséről. A francia alkotmány lehetővé teszi, hogy —- a francia államfő megfogal­mazása szerint — ilyen (Folytatás na. 1. oldalról) zését, valamint más nemzet­közi problémákat illetően” — mondotta Alekszej Koszi- gin szovjet kormányfő a hi­vatalos látogatáson Moszk­vában tartózkodó Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnök villáareggelijén. „Amikor Moszkvában fo­gadjuk a pakisztáni elnököt, szeretnénk biztosítani őt és általa a pakisztáni népet ar­ról, hogy Pakisztán irányá­ban folytatott politikánk őszinte és becsületes politika. Mi csak jót kívánunk a pa­kisztáni népnek, sikereket kívánunk nekik társadalmi és gazdasági reformjainak meg­valósításához, a társadalmi élet demokratikus alánjaim«’' kiszélesítéséhez” — hangsú­lyozta Koszigin. nagy jelentőségű kérdésben népszavazás útján döntse, nek. Megítélése szerint ugyanis nemcsak egyszerűen a Közös Piac kiszélesítéséről van szó, hanem egy „új Eu­rópa” megteremtéséről, ar­ról, hogy az „új Európa” vagyis a tíz országra bővülő, EGK az Egyesült Államok­kal, a Szovjetunióval és Kí­nával egyenrangú világhata­lommá váljék. A pénteki francia sajtó Pompidou elnök csütörtöki sajtóértekezletén tett kije­lentéseit kommentálva szin­te egyhangúlag rámutat ar­ra: a Közös Piac kiszélesíté­sével kapcsolatban bejelen­tett népszavazás elsősorban belpolitikai célokat szolgál. A L’Humanité vezércikké­ben René Andrieu, a lap főszerkesztője hangsúlyoz­za, a baloldalnak el kell kerülnie az elnök által felál­lított kelepcét. Úgy látszik a szocialisták is tisztában vannak ezzel, mint ezt a párt által kiadott nyilatko­zat is mutatja. Georges Marchais, az FKP főtitkárhelyettese a sajtó képviselői előtt tett nyilat­kozatában kijelentette: nyil­vánvaló, hogy a Közös Piac­hoz való angol csatlakozás kérdése csak ürügy a nép­szavazás megrendezésére, ki­zárólag belpolitikai célokat szolgáló manőverről van szó. A kormány nyugtalanul ta­pasztalja a néptömegek elé­gedetlenségének fokozódá­sát, s azért rendez most seb­tiben népszavazást egy pusz. tán ürügyként szolgáló kér­désről, hogy elterelje a fi­gyelmet az égető problémák­ról. Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni elnök a villásreggelin el­hangzott beszédében kijelen­tette: „Ml úgy értékeljük a ne­künk nyújtott fogadtatást, mint a Szovjetunió népei ba­ráti érzéseinek megnyilvánu­lását a pakisztáni nép iránt” — mondotta. — Bhutto rá­mutatott, hogy a csütörtöki és pénteki „konstruktív be­szélgetéseket az őszinteség, a szívélyesség és a megértés légköre jellemezte”. Zulfikar Ali Bhutto vége­zetül kijelentette: a tárgya­lások, amelyeket Leonyid Brezsnyewel és Alekszej Ko­szi ginnal folytatott és „a tár­gyalásokon uralkodó szelle­me reményt kelt bennünk a tekintetben, hogy térségünk­ben helyreáll a béke”. Berlinguer záróbeszédével és a határozatok elfogadásá­val pénteken befejeződött az Olasz Kommunista Párt XIII. országos kongresszusa. A kongresszus felhatal­mazta a központi bizottságot arra, hogy elnököt válasz- szón tagjai sorából, aki tag­ja lesz a vezetőségnek és a szőkébb vezető testületek­nek. Végül a kongresszus úgy határozott, hogy a párt két legfőbb vezető szervé­nek: a politikai bizottságnak és a titkárságnak eddigi me. rev kettéválasztását rugal­masabbá teszi. Berlinguer a délelőtti ülé­sen elhangzott vitazáró be­szédében a figyelmet fő­ként a május 7-i választá. sokra összpontosította, nem hiányoztak azonban a párt általános stratégiájára vo­natkozó mélyebb összefogla­ló megállapítások sem. A kongresszus ismét le­szögezte az OKP mélységes nemzetközi elkötelezettsé­gét, ugyanakkor teljes autó. nomiáját — hangoztatta Berlinguer. Ezenbelül ki­emelt figyelmet szentelt az új európai problémáknak, a baloldal új szerepének, a nyugat-európai integráció kapcsán. Kellő erővel sür­gette az európai biztonsági értekezlet, összehívását. Berlinguer hangsúlyozta, Legújabb nyilatkozatában Husszein jordániai király az önálló palesztin miniállaim megteremtését célzó izraeli törekvések reménybeli alter­natívájaként értékelte saját tervét. „Meggyőződésem — írta az uralkodó abban a le­vélben, amelyet a Jordániai Egységpárt, a Jordániái Nem­zeti Frontból az új terv szel­lemének megfelelően Arab Nemzeti Fronttá átkeresztelt szervezet főtitkárához inté­zett —, hogy a föderatív ki­rályság tervével sikerül hozzájárulnunk az apró pa­lesztin állam kikiáltásának meghiúsításához.” Az uralkodó azt a kijelen­tést is megkockáztatta, hogy terve erősíteni fogja a pa-i lesztinok ellenállását, s meg­szilárdítja „elkötelezettségü­ket a két párt egysége iránt.” Ezekkel a nézeteivel Husz- szein meglehetősen egyedül áll az arab világban, noha egyes jelentések tudni Vél­nek Fejszal szaud-aráíbiai uralkodó egyetértéséről. Sza- ud-Arábia — mint ismeretes — bőkezűen segíti nemcsak a jordániai monarchiát: de — a „szent háború” jegyé­ben — az El Fatah-ot is. hogy a nemzetközi munkás­mozgalom keretén belül mi. lyen fontos és speciális sze. repet játszik a nyugat-euró­pai munkásosztály a világ- történelem és a szocializmus szempontjából. A belpolitikai problémákat érintve, Berlinguer kifej­tette:, az OKP XIII. kong­resszusa világos és reális al­ternatívát rajzolt fel a po­litikai válság megoldására. Berlinguer végül felhívást intézett a párttagokhoz, hogy a választási harcban változtassák a május 7-i vá­lasztásokat demokratikus fordulatot elősegítő győze­lemmé. A vitazáró beszédet köve­tően a kongresszus egyhan­gúlag elfogadta az illetékes munkabizottság által előter­jesztett politikai határozatot. Ezután a kongresszus zárt ülésen megválasztotta az új, közponli bizottságot és köz­ponti ellenőrző bizottságot. A KB-nak 196 tagja van, mintegy húáz százalékuk először foglal helyet a veze­tő testületben. Rögtön, utána az új KB és KEB első ülé­sén Luigi Longót, a párt el­nökévé, Enrico Béri inguert a párt főtitkárává választot­ta. A vezetőség és a PB megválasztására szombaton kerül sor. Hejkal, a kairói A1 Ahraro főszerkesztője, akiről a nyu­gati sajtónak továbbra is az a véleménye, hogy írásai „a hivatalos gondolkodásmódot tükrözik”. Pénteki vezércik­kében meglehetősen éles for­mában foglal állást Huszr- szeinnel szemben. . Heikal szerint a királyi terv — kép­letesen szólva — „akname­ző”- s egyben jelzése annak, hogy mire számíthat az arab világ 1972-ben. Hevesen elítélte Husszein tervét Ali Nasszer Moha-, med, a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság minisz­terelnöke is. Bizonyos értelemben kü­lönvéleményt jelentett be Ahmed Sukeiri, a palesztin felszabadítási szervezet szélsőséges kijelentéseiről is­mert volt elnöke, aki az utóbbi időben ' feltűnően gyakran szerepel a kairói sajtóban. Sukeiri szerint, az arab vezetők széthúzása sar­kallta Husszeint arra, hogy előálljon tervével”. Husszein „örökre menekültekké akar­ja tenni a palesztinokat” —i tette hozzá, ismét kifejtve aZ ellenállási mozgalom igényét egész Palesztinára, beleértve Izraelt is. Véget értek a szovjet— pakisztáni tárgyalások Vihar a minimonarchia hörül „Husszein terve - aknamező“ Dávid és Klotild Nemes György: 11. Atkapta a váltamat. Oda­hajolt az arcomhoz, és le­nyalta róla a szétnyomódott málnát. Én közben nevet­tem, és kapkodtam a feje­met. — Mit csinálsz te — mondtam. Belenyúltam a kis fazekamba. En is a két uj­jam közé csippentettem egy málnaszemet. Ezt én dugtam a szájába. — Ha olyan éhes vagy — mondtam még. Akkor ő nyúlt a maga fa­zekába. Kivett egy szemet. Megint be akarta tenni a számba. Most nem sikerült elkapnom a fejem. Csak a számat csücsörítettem össze, mikor a málna már félig bent volt. Nem akartam se lenyelni, se elharapni, A málna kidudorodott a szám­ból. Akkor Dávid megint oda­hajolt az arcomhoz. A szá­jával ed akarta rabolni tő­lem a málnaszemet. De nem sikerült neki. A málna szét­nyomódott. Leve a szánkba folyt. Éreztem a savanykás- édes málnaízt. Olyan volt, mintha Dávid szájának az íze volna, ügy maradtunk sokáig. A szánk összeért. Dermedten álltunk. Én moz­dulni se mertem. Éreztem, hogy Dávid se. Dávid átölel­ve tartott. A hasunkat nyomta a két fazék, össze is • koccantak. Sejtettem, hogy a málna kiömlött. Vagy leg­alábbis egy része. Nehezemre esett, de elszakadtam Dá­vidtól. Lábunk előtt valóban ott volt a sok kiömlött mál­na. Két kupacban. Lehajol­tam, és próbáltam visszarak­ni a fazékba. Dávid mellén; guggolt. Én egy kicsit le­hunytam a szememet. Szé­gyelltem magam. És Jól éreztem magam. És sajnál­tam, hogy kiömlött a mál­na. Sajnáltam, hogy abba kellett hagyni a csókot. Akkor azt éreztem, hogy megint málnaízű a szám. Nem nyitottam ki a szeme­met. Éreztem ajkam között az ú'j málnaszemet is. És éreztem újra Dávid ajkát... Eldőltem, és két karom­mal átfontaim Dávid nyakát. Minden délután háromtól hatig a málnásban dolgo­zunk. A két vödört általá­ban megszedjük. Többnyire én vagyok kész előbb, és ak­kor segítek Klotnak. Köz­ben rendszeresen' csókoló- zunk. Az nagyon jó, csóko- lózunk. Úgy megyünk végig a sorok között, hogy inkább kihagyunk még . pirosló mál­naszemeket, csak találkoz­zunk. Mikor visszafelé me­gyünk, megkeressük az ott­hagyott szemeket. Most nem én dugom Klót szájába a málnát, ö csücsö­ríti össze a száját. Nedves az ajka, és csillog, ahogy a bőr sugarasan rovátkolódik rajta. És a csücsörített, fé­nyes ajka között hamvas a tompa fényű málna. — Harapd el a felét J-­kérte. Mikor odahajoltam a szá­jához, gyorsan beszippan­totta, és nevetett, hogy nem tudtam a málnához hozzáér* ni. Csak- a málnalétől még jobban megpirosodott szájá­hoz érhettem. így játszottunk sokszor, sokáig. Ma az történt, hogy nem volt ideje beszippantani a felkínált málnát. De én meg nem haraptam el, hanem hirtelen mozdulattal kiöltöt- tem a nyelvemet... Nem tudott a tréfán ne­vetni, olyan váratlanul érte a mozdulat. Csak a . szeme nevetett, a szeme sarka kö­rül összefutott a sok kis ránc. — Ezt csináld még egy­szer! — mondta, és már nyújtotta a száját az új kí­sérletre. Talán arra gondolt, hogy megelőz engem nyelv- öltögetésemben. Be akarta kapni a felkínált málnasze­met, és utána összecsukni a száját. , (Folytatjuk)' A kolumbiai biztonsági szervek az ország őserdővel borított déli vidékén őrizet­be vettek egy idős, német születésű férfit, aki feltűnően hasonlít Hitler egykori he­lyettesére, Martin Bormann- ra. A rendőri akció közvetlen előzménye a bogotai Siete Dias (hét nap) magazin csü­törtöki számában közölt fényképes riport volt. A he­tilap munkatársai közölték, hogy Putamayo tartomány­ban nyomára bukkantak Martin Bormafmak. A férfi, aki indián feleségével és it­teni családjával hosszú idő óta él egy cölöpökre épült házban a ■ dzsungelvidéken, Johann Ehrmannak mondot­ta magát. Amikor a magukat népszámlálónak álcázó új­ságírók életéről faggatták, közölte, hogy 72 éves. Elő­ször azt mondta, 30 éve él az őserdőben, majd helyes­bítette magát: letelepedése Időpontjául 1926-ot jelölte meg. A helyiek szerint Ehrmann 25 éve él Puta- mayóban. Arra a kérdésre, van-e gondja-baja, Ehrmann annyit mondott „Nincs sem­milyen problémám. Csak azt akarom, hogy hagyjanak ma­gamra.” A Siete Dias emberei le­fényképezték Ehrmannt, majd a lapban párhuzamos fotókat közöltek hasonmásá­ról, az egykori náci hatal­masságról. A cigarettát tartó kéz mozdulata — írták — Bormannái is, Ehrmannál is ugyanaz. Emellett figyelem­re-méltó hasonlóság mutat­kozik a száj, az orr, az áll, a szemöldök, s az arcvonások között az Ehrmann-képen es a vele összevetett tizenhét Bormann-fotón. Khrmann jelenleg a fővá­rostól 510 kilométerre fekvő Pasto város rendőrfogdájá­ban van. s hamarosan to­vábbviszik Bogotába. Luis Ordonez Valderrama tábornok, az országos biz­tonsági szolgálat vezetője „aprólékos vizsgálatot” ígért Ehrmann valódi személyazo­nosságának kiderítésére. Tájékozott bogotai forrá­sok szerint a kolumbiai igaz­ságügyi szervektől máris megkeresés “ment Nyugat- Németországhoz Bormann ujjlenyomatainak beszerzé­se végett. Martin Bormannt a nürn­bergi nemzetközi katonai törvényszék 1948-ban távol­létében halálra ítélte. Azóta is időről időre felbukkannak olyan hírek, hogy életben van, s más náci háborús bű­nösökkel együtt Dél-Ameri- kát választotta búvóhelyéül. A latin-amerikai kontinen­sen eddig csak két főhóhér­nak sikerűit nyomára bukkanni: Eichmannajt, akit 1962-ben Izraelben kivégez­tek és Stanglnak, a treblin- kai hóhérnak, akit Nyugat- Németországban életfogy­tiglani börtönbüntetéssel sújtottak. Bormann, aki, ha valóban él, ’ll éves, a „legjobban ke­resett” náci háborús bűnös. A vele való erős hasonlóság miatt már 1967-ben őrizetbe vettek egy Juan Flero Mar­tinez nevű embert; róla azon­ban kiderült, hogy ujjlenyo­matai nem azonosak Bor- mannával. (Folytatás az 1. oldalról) léklet, és a szovjet élet be­mutatása mellett a kultúrád tói a divatig sok mindennel foglalkozik. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége I. titkára, Iván Ivánovics Bagyul, a nagykövetség nevében sze­retettel üdvözölte a tanács­kozást. Hangsúlyozta, az ese­mény nagy jelentősége, hogy az MSZBT- lagcsopor tok jobban megismerik a szovjet lapok -tartalmát, célját. Azo­kat a lapokat, amelyeket át­hat a szovjet—magyar barát­ság, népeink együttműködé­sének eszménye. Az a nagy munka, amit az MSZBT vé­gez, nagyon fontos a két nép, a két ország réázére. Java­solta, a lapok még érdeke­sebben, olvasmányosabban számoljanak be a sok irányú és a népek szívében régen élő, egymás \ iránti barátság­ról, hogy a barátság még tovább mélyüljön, még to­vább erősödjön és a magyar és a szovjet nép javát szol­gálva gyümölcsözzék — mondotta nagy tetszéssel fo­gadott felszólalása végén. A hozzászólók nagy elis­meréssel szóltak a magyar nyelvű szovjet folyóiratok­ról, kiemelték jó tematiká­jukat, gondolati gazdagságu­kat, de nem kisebb elisme­rést kapott a három folyóirat rendkívül szép megjelenése, elegáns tördelése, színes fo­tóanyaga. •Sok hasznos javaslat is elhangzott a jelenlévő szer­kesztőknek. amelyekkel még tovább színesíthetik a ma­gyar nép számára készülő folyóiratokat. Vlagyimir. Mihály felszóla­lásában elmondta, hogy az együttműködés a Szovjet­unió és baráti szövetségesei elé újabb, még átfogóbb és sokoldalúbb feladatokat tű­zött ki, amelyek a szocialista integráció kérdései sikeres megoldásának előmozdításán ra irányulnak. E cél szelle­mében fogadták el a Köl_ csönös Gazdasági Segítség Tanácsának 25. ülésszakán a komplek programot. Hogy mit jelentenek ezek a kap­csolóitok a mi népeinknek, azt mi látjuk, legjobban önökkel együtt, Szabolcs- SZatmár megyei barátaink­kal. A nálunk barátság ka­puinak nevezett Csap és Zá­hony vasútállomásain ke­resztül bonyolódik le orszá­gaink között áz egész teher- és személyforgalom. A mi te­rületeinken húzódik a Béke villamos távvezeték és a Barátság kőolajvezeték. A szovjet Luzsanka és a ma­gyar Beregsurány között te­rül el a Barátság-kert Mindezek a barátság és a testvéri ' együttműködés ékesszóló jelképei. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára hangsúlyozta a ta­nácskozás fontosságát, az elhangzott javaslatok érté­két, amelyek mind hozzájá­rulnak az MSZBT-tagcso­portok munkájának tovább­fejlesztéséhez. Tegyünk még többet — mondotta —• a szovjet és a magyar nép ba­rátságának elmélyítéséért, sokrétűen mutassuk be a Szovjetunió eredményeit, né. peinknek a kölcsönös egyen­lőségen és érdekeken alapu­ló barátságát, ennek a ba­rátságnak nagy történelmi múltját. Az MSZBT főtitká­ra végül szólt a Magyar— Szovjet Baráti Társaság idei terveiről. A tanácskozás Eklet György zárszavával ért vé­get. A résztvevők ezt követően meghallgatták Tóth Gézá­nak, a csomóponti pártbi­zottság titkárának tájékozta­tóját Záhony feljesztési programjáról, majd megte­kintették az állomás egyik új technikai berendezését. Indira Gandhi Daccába utazott Háromnapos hivatalos lá­togatásra a Bangáii Népi Köztársaságba érkezett In­dira Gandhi indiai minisz­terelnök. Útjára elkísérte Szvaran Szingh külügymi­niszter és S. Csakravarti, az állami tervbizottság tagja. A miniszterelnök-asszony az el-j ső kormányfő, aki az új ál­lam létrejötte óta Daccába látogat. A magas rangú ven-, déget a daccai .rep' 'íren Mudzsibur Rahman kor­mányfő, felesége és a kori mány tagjai fogadták.

Next

/
Thumbnails
Contents