Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

Í972 március 17. KELET-MA''YARORSTÄÖ S. öldáL A vevőnek az első hely dukál SOKÁIG — TUDJUK — sajátos verseny folyt a piacon: versengve siettünk a boltba, ha hírét vettük, hogy egy-egy hiányzó áru­cikk most éppenséggel kap­ható. Az idősebbek emlékez­hetnek még a verseny idő­szakonként változó célpont­jaira: előbb a liszt, a cukor volt az. majd a kétes histó­riai hírnévre szert tett ló- denkabát... A gazdaságirányítás re­formjának egyik legfonto­sabb célja volt a vetélkedés megfordítása, pontosabban: annak a gazdasági, piaci alaphelyzetnek a megterem­tése, amelyben éppenséggel értünk, vásárlókért, a mi ke­gyeinkért verseng az ipar, a külföldi árut szállító külke­reskedelem és a bolt. A szaknyelv sajátos fogalmat is teremtett ennek a — sport- k: felezéssel szólva — hely- cserés támadásnak a leírá­sára: vevőpiacnak, a vevő- poziciók erősítésének nevez­te. Kérdés: hol tart ez a hely­csere, érzékelhető-e valóban a tett színhelyén, az üzleti pultoknál a változás? Ha tárgyilagosan össze­gezzük mindennapos vásárlói tapasztalatainkat. kétséget kizáróan igennel felelhe­tünk a kérdésre, bár — amint jelezzük majd — nem kevés megszorító jellegű fenntartás is kötődik a vá­laszhoz. Annyi azonban bi­zonyos: az áruellátás általá­nos javulása, a hiányok fe­hér foltjainak csökkenése, a kiskereskedelmi forgalom tavalyi kilencszázalékos emelkedése magában foglal­ja a vevőpoziciók erősödését, az intenzívebb értékesítési versenyt is. ÉRDEMES KÖZELEBB­RŐL SZEMÜGYRE venni a pályát — a gazdasági me­zőnyt — amelyen ez a ver­seny mind határozottabban kibontakozik. Fontos min­denekelőtt néhány félreér­tést tisztázni ezzel összefüg­gésben; általános hiedelem ugyanis, hogy a vevőkért, az értékesítésért folyó vetélke­dés egyetlen, kizárólagos for­mája, ha azonos gyártmányt, fogyasztási cikket több — egymással konkurráló —vál­lalat állít elő. Tagadhatat­lan, hogy egész sor ágazatban a piaci visszajelzésnek, az egymással szembekerülő áruk közvetlen hatásainak ez a di­rekt módszere hasznos, cél­ravezető, s tegyük hozzá: akadnak is ilyen termékek nálunk. Elég talán példaként a mosószerek, piperecikkek valóban érzékelhető — és a vevők számára árban, minő­ségben, választékban alakot öltő — közvetlen vállalati versenyére utalnunk. Mind­emellett a fogyasztó helyze­tét egész sor más: a gazda­sági szakkérdésekben ava­tatlanok számára kevésbé szembetűnő versengési mód­szer erősíthető. Kézenfekvő mindenek­előtt a külföldi áruk, az im­port fogyasztási cikkek eb­ből a szempontból is jóté­kony hatására utalni, s az a lehetőség, hogy a kereskede­lem önálló devizakerettel rendelkezik — azaz külföl­dön is megvásárolhatja a szükséges árucikkeket — két­ségkívül erősíti ezt a hatást. (Talán nem árt közbevetőleg megjegyeznünk, hogy az idén — miközben a külkereske­delmi mérleg egyensúlyát erősítve mérsékeljük az im­portot — a kereskedelem fo­gyasztási cikk beszerzési ke­retei egészében nem csök­kennek.) AZ importhatAsok MELLETT voltaképpen a verseny fontos — sorrend­ben alighanem az élvonalba helyezhető — tényezője egy­felől az, hogy a termelő és az értékesítő vállalatok az árueladás gyors emelésében érdekeltek, másfelől pedig, hogy a jövedelmek növeke­désével a bolti kereslet mind színvonalasabb lesz és erő­teljesen difíérenciálódik. Ha megfejtjük ezt a gazdasá­gi rejtvénynek hangzó állí­tást, előtűnik annak a válto­zó-fejlődő piaci szerkezetnek a képe, amelynek egyik ol­dalán — az érdekeltség ha­tására — beomlik az áru, a az másik oldalon pedig — elemi szükségleteket már ki­elégítve — a válogató, szigo­rú sorrendet tartó, jót és újat kereső fogyasztó áll! Ebből a képletből pedig a verseny sajátos módozatai is következnek; az például, hogy ha egy-egy árucsoport­ban nem elégítik ki elfogad­ható áron és minőségben a keresletet, akkor az áttere­lődik a másik árucsoportra, s az előbbiben csökken az értékesítés, következésképp: a termelő vállalatok is figye­lembe vevő jelzést kapnak a mérséklődő megrendelések alakjában. Bizonyítékul egyetlen pél­dát említünk: a ruházati ke­reskedelem forgalma 1971- ben, az előző évek 5—7 szá­zalékos növekedése helyett, mindössze 2 százalékkal, te­hát a tervezettnél jóval mérsékeltebben nőtt. Ha a ruházati kereskedelem szak­embereivel beszélünk, szíve­sen indokolják ezt az időjá­rás szeszélyeivel, noha ez aligha magyarázza a forga­lom emelkedési ütemének harmadára csökkenését. A valóság másutt — az áruk versenyében — keresendő, abban, hogy nem alakult ki az a bolti kínálat, amely ösz­tönözte volna a vásárláso­kat, helyette tehát a terve­zettnél gyorsabban nőtt pél­dául a tartós fogyasztási cikkek, átalában a műszaki iparcikkek forgalma. Magya­rán tehát: a vásárló — ön­álló hatalomként — nem fo­gadta el azt az árukínálatot, amit az ipar felajánlott — és vásárlásaival másra „sza­vazott.” Döntését — a csök­kenő rendelésállományban — jócskán érzékelik az idén né­hány ruházati vállalatnál. MINDEZ KORÁNTSEM ÉRTENDŐ ÜGY, mintha a gazdaságirányításnak ere­dendő célja: az általánosan érvényes J %vévőpiac” mér megvalósult volnál ■ EKhez, sok egyéb mellett, az is szük­séges, hogy a nyereségérde­keltség feltételeinek fokoza­tos szigorításával, az állami támogatások. mérséklésével a termelő és értékesítő vál­lalatok a múltnál sokkal jobban rászoruljanak a vevő kegyeire, mégis inkább kény­szerüljenek a kereslet rugal­mas és folyamatos követésé­re. Annyi azonban bizonyos: a verseny immár folyik és a versengés módszerei-keretei kialakultak. A haszon pedig, talán mondanunk sem kell, a miénk, vevőké. CT. A.) A CSEPEL MOTORKEREkpARGYÄR nyírbátori gyáregységében új üzemben kezdték meg a motorkerékpárok himbáinak sorozatgyártását. Torna Rozália betanított dolgozónő a T—5-ös Pannónia motorkerékpár himbaszerkezetének megmunkálását vég­zi. (Elek Emil felvétele) Kihasználni az öntözési lehetőségeket „Zárszámadás“ az Ecsedi-láp Vízgazdálkodási Társulatnál Negyvenhárom ..érdekelt” tagja van az Ecsedi-láp Víz­gazdálkodási Társulatnak, mátészalkai székhellyel. A tagok tsz-ek és községi taná­csok. Az Ecsedi-láp körzeté­nek kiemelt beruházási mun­káiban fontos szerepet tölt be a társulat. A tízéves műkö­déssel . összefüggő j kérdésekről tanácskoztak legutóbb, a tár­sulat taggyűlésén. _ Csaknem 20 milliós termelés Az elmúlt évet illetően, eredményes munkáról szá­molt be Melegh Gábor, a társulat elnöke. A tervezett 13 millió 225 ezer forint ter­melési értékkel szemben 15 millió 114 ezer forint értékű munkát végeztek. Kedvező a tervteljesítés: 114 százalék. De, ha ehhez hozzákalkulál­ják az új építőipari árak — Mariann, kislányom job­ban nedvesítsd be a ruhát. Ez az anyag különben nem haj­lik szét a vasalód alatt. — Katikám, az úgy nem lesz jó. Ott be kell csípni az anyagot, hogy szépen kife­küdjön a karöltő. Ügy tűnik, Palkó Sándomé figyelmét semmivel nem le­het elvonni a rábízott tanu­lólányokról. Jó ideje beszél­getünk már, de ahogy mon­dani szokás, egyik szeme a varrógépek mellett ügyeske­dő lányokat figyeli. Lányka- és gyermekruhákat, blúzo­kat, szoknyákat mutat, amit a „leányai” készítettek sza- bászati hulladékokból, de közben azt is észreveszi, ho­vá kell egy-egy segítő, eliga­zító mondatot küldeni, hogy a tétovázó ujjakat határozott, biztos mozdulatokra serkent­se. S nem lehet nem meghal­lani szavaiban a büszkeséget, amikor elmondja, tavaly 210 ezer forint értékű terméket készítettek ezek a kislányok olyan hulladékanyagokból, amelyeket korábban a MÉH- nek adott el szövetkezetük fillérekért. „— Julika néni, ezzel most mit csináljak?” — „Julika né. ni, így jó lesz?”. És Palkó- né magyaráz, helyesel vagy kiigazít, sőt rendreutasít, ha kell. Hát istenem, 15—16 éves lánykák, végül is még szinte gyerekek. Szereti, érti őket, hiszen a sajátjai, a két fia is alig egy-két esztendő­vel fiatalabb. De itt szak­mát tanulnak, ezt komolyan kell venni. A munka nem játék. Erre neveli a maga két gyermekét ouhou és munka­Negyven lány mestere helyén azt a 35—40 fiatal lányt is, akik a keze alatt sa­játítják el a varrás mestersé­gét. Az életre készíti fel őket, s valamennyiüket egy kicsit a magáénak érzi. Látszik, őszintén tud gyönyörködni a jól sikerült munkájukban és ha a termelésbe kerülő har­madévesekkel elégedett a szalagvezető, — elfelejti a mindennapos apró bosszúsá­gokat. Közel tíz esztendeje tagja a Nyírség Ruházati Szövetke. zetnek Palkó Sándorné. Két év után már szalagvezetőnek tették meg a mestervizsgá- zott varrónőt és 1969-ben rá­bízták a tanműhely vezeté­sét, irányítását. Szereti a munkáját, örömét leli a fia­talokkal való foglalkozásban. Úgy érzi, könnyebb velük bánni, mint a felnőttekkel. Szakmai problémáikat, ne­hézségeiket is jól látja, neki is sok gondot okoz, hogy az iskolai oktatás nem tart lé­pést a gyakorlati munkával. Sok időt kell eltölteniük ké­zimunkák gyakorlásával, pe­dig a nagyüzemi termelésben ma már nagyon kevés az ilyen. Mindent a gép végez el. Viszont például az új mű­szálas alapanyagok kezelési ismereteinek elsajátítására nem fordítanak akkora hang­súlyt. amennyire az üzemi munka során szükségük len­ne. A fiatalokkal való törődés számára nem fejeződik be a tanműhely falai között. Mint a szövetkezet pártalapszer- vezete vezetőségének tagja is, elsők között tartja szá­mon a fiatalok gondjait, problémáit. Szívesen beszél arról, hogy az utóbbi időben fellendült a KISZ-élet, s hogy végre sikerült a „gyere, keknek” egy klubhelyiséget berendezni. Viszont nincs még mindig megoldva a to­vábbtanulásuk. Pedig a szö­vetkezetnek is szüksége len­ne technikusokra. Ma már természetes volna, hogy a szalagvezető technikusi kép­zettségű legyen. Nagyon sok múlik a termelést közvetle­nül irányító középvezetőkön. Nemcsak a tervteljesítés..., a munkások keresetének ala­kulása, a jó légkör... Bizony nincsenek könnyű helyzetben, szükségük lenne az alapo­sabb felkészültségre. Állan­dóan változik, korszerűsödik a technológia, kényes alap­anyagok kerülnek megmun­kálásra és egyre igényeseb­bek a megrendelések. Palkó- né gondolkodik, mielőtt ki­mondja: a nőknek többet is kell tenniük, bizonyítaniuk, hogy elismerjék a munkáju­kat. Ezért tartja lelkiismereti kérdésnek, hogy amit vállal, annak eleget is tegyen. Nem ijed meg a feladatoktól, ha már hozzáfogott, nem ismer tehetetlent. Sokszor olyas áron is, hogy reggel eljön ha­zulról és csak késő este tér haza. Ilyenkor a három férfi duzzog, morgolódik. Rá, mint anyára, feleségre is szükség van otthon. Nem is ment minden „harc” nélkül, hogy a férjjel elfogadtassa az „el­foglalt feleség” gondolatát. Nem keresi a tennivalókat, azok csapódnak hozzá, szinte észre sem veszi és már benne is van a „sűrűjében”. így múltak el az évek 1945-től mostanáig. A felszabadulás után fiatalon került a szak- szervezeti mozgalomba. 1947 óta tagja a pártnak. Volt pártmunkás és tisztségviselő. Most is, a legutóbbi választás alkalmával már a második ciklusra választották meg a nyíregyházi városi pártbi­zottság tagjává. Bárhol élt, dolgozott, a közösségért is tett. „Egyszerűen nem tudóm elnézni, elhallgatni, ha lá­tom, valahol hiba van, vala­mi nem jól van” — így fo­galmazta meg egyszerű sza­vakkal, a választ a miértre. S ha már szólt, akkor részt is vállal abból, amiért fel­emelte a szavát. Olyan életprogram ez, amit csak szívvel lehet végezni, s amelynek elismeréséül a kö­zelmúltban Palkó Sándorné- nak a Munkaérdemrend ezüst fokozatát nyújtották, át a Parlamentben. &áA*e mm alapján képzett munka-érté­ket — mint az elnök beszá­molójában mondta —, akkor a termelés 19—20 millió fo­rintra tehető. Különös érdeklődést vál­tott ki a végzett munka részletezése. Arvízikár helyre- állításában 7 csatornán dol­gozott a társulat. A láprende­zés során Csengerújfalu, Ura, Tyúkod térségében végeztek jelentőé (8, milliói.»' '-meghala­dó) munkát. Agronómiái elő­készítési tervet teljesítettek Számos-szeg, Géberjén, Por cs­alnia termelőszövetkezeti kö­zös határban. Jelentős közsé­gi belső vízrendezést végzett a társulat Csengerben, Tyú­kodon, Csengerújfaluban, Urában, Porcsalmán, Ököri- tófülpösön, Szamosszegen és K-oesordon. Saját felújítási munkát láttak el, mintegy 900 ezer forint értékben a . Pap- gazza-csatomán (Qlcsv-a ha­tárában), a Balkány—Varjas­tól-csatornán (Porcsalma ha­tárában), a csenger—angyalo­st csatornákon és a Gu-lyaku- ti- csatornán (Tyúkod térsé­gében). A társulat érdekeltségi te­rülete 76 ezer hold. S a múlt évben végzett munka elsődle­gesen, az 1970-es árvízkár kö­vetkezményeinek felszámo­láséra, pótlására irányult. A megyei vízügyi igazgatóság megrendelésére két T—100-as erőgéppel végeztek bedolgo­zást, a lokalizációs árvédelmi töltésépítési munkáknál. Támogatás a dolgozóknak A társulat állóeszköz-állo­mánya 2 millió 703 ezer fo­rint értékben növekedett az elmúlt évben. Ezek közt, a munka sajátosságainak meg­felelően, különösen jól hasz­nosítható a tuskókiszedő, al­talajlazító gép, a különböző tdóLapok, ekék és tárcsák. S a végzett évi teljes értékben, a társulat szervezett anyag- mozgatási volumene elérte az 5 millió 900 ezer forintot. Az év végi készlet is közel 2 millió forint értékkel gyara­podott. S végül, a társulat óv végi zárómérlege 2 millió 796 ezer forint megtakarítást mutat. A munkások egy főre jutó termelési értéke, az elő­irányzott 94 ezer forint he­lyett 103,6 ezer forintra ala­kult. Ez tette lehetővé, hogy á társulat 1972. évre több, saání, féknillioe atedménye»» segt i-eszeseoesacepzesre, íoa ezer forintot évi oédjutalomra tartalékoljon. Az átlag kétszáz főt fog­lalkoztató társulatnál 7. szo­cialista brigád van. Anyagi és erkölcsi juttatásokban megtörténik elismerésük. Támogatja a társulat — ere­jéhez mérten. — dolgozóinak lakásépítési igényét, k öLcsön adásával isJsvst. Feltárni a rejtett tartalékot A vita során Pethő Sándor, a VÍZIG III. sz. szakaszmérnök­ség vezetője a következőket mondta: — Az Ecsedi-láp Vízgazdálkodási Társulat a megyei társulatok közti mun­kavégzésben a korábbi évek­ben is az élvonalban volt. Kiemelkedő eredmény, hogy a társulat 1971. évi tervét túlteljesítette. A vízügyi igaz­gatóság részéről az ellenőrző vizsgálatok kedvező ered­ménnyel végződtek. Különö­sen jó munkát végzett a tár­sulat a közcélú vízrendezési feladatok megoldásában. -— Felhívta a figyelmet a víz­rendezés, a még jobb víz­hasznosításira, . az öntözőmű­vek fokozottabb karbantartá­sára és üzemeltetésére. Ádám Miklós, a mátészal­kai járási hivatal osztályve­zetője hangsúlyozta, a társu­latnak fontos feladata van a meliorációs tevékenység­ben. — A térségben nagy le­hetőségek állnak kihasználat­lanul az öntözés terén — mondta a járási hivatal osz­tályvezetője. — 1972-ben ezt, mint rejtett tartalékot fel kell tárni, a növénytermesztés hozamainak növeléséhez, A máris kimutatható és még várható talajvízhiányt mes­terséges beavatkozással kell pótolni. Ellensúlyozni kell és lehet egy esetleges aszályos esztendő káros kihatásait. A társulat az eddigieknél na­gyobb feladatok megoldására is képes. — Felhívta a járási hivatal osztályvezetője a fi­gyelmet arra, hogy leek-' ~ az 1980-as év végéig, a Idő­rend ezés feladatait a kijelölt területen be kell fejezni. A társulat taggyűlése az 1972. évi termelési tervet 19 millió 700 ezer forintban ál­lapította meg és fogadta el. Ez közel 4 millióval „feszítet­tebb” az 1971. évinél. .Aessatot, ftalfri

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents