Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
WH. -március t!5. KW,,ET-'MA‘"VAnORS7Äf5 5. cssas Március fiatal műszakiak fóruma IEGYZETEK szellemében Örökre kitörölhetetlen történelmi dátum, jelkép 1848— 49, a dicsőséges magyar szabadságharc és forradalom nyitánya. Egy évszázadokig elnyomott nemzet dolgos népe tett hitet, hullatta vérét a nemzeti és a társadalmi szabadság mellett. A burzsoá rend lélékmér- gezői alattomosan visszaéltek a nemzeti érzelmekkel, igyekeztek 48 hagyományait felhasználni a nyomor, a kiszolgáltatottság feledtetésére, a más népekkel szembeni gyűlölködés szítására. A nép azonban tisztán megőrizte március szellemét, mindig is úgy tekintett rá, mint a szabadság jelképére. Apáról fiúra hagyományozódtak a nép jobb életéért küzdők tetteit megörökítő krónikák. Megyénkben is nagy tisztelete van Petőfinek, a szabadságharcnak, a zászlaja alatt küzdő szabolcsi honvédekről is élnek még legendák. S a Jósa András Múzeum tárgyi emlékei között nemrégiben is ott láthattuk a becses ereklyét, egy 48-as zászlót. De a legjobban a március szellemét őrző szocialista ha- zafiság képes maradandóan ápolni a magyar nép nagy történelmi tettét, amikor egyszerre küzdött a haza felszabadításáért az idegen hódítók ellen és fogott fegyvert a társadalmilag elnyomott, kisemmizett jobbágyság, minden szegény jobb életének kivívásáért. Március szelleme mindig újabb tettekre tudta sarkallni a népet, amikor az országot veszély fenyegette. így volt ez a dicsőséges Tanács- köztársaság idején, amikor a proletárhaza védelmére fegyvert ragadó vöröskatonák a 48-as vörössipkások, honvédek hősi helytállásának jegyében is indultak harcba a túlerővel szemben. Ugyancsak a haladó erők és eszmék gyújtották lángra március szellemét a fasizmus elleni nagy tüntetésen 1942. március 15-én. A nemzet tudatába mélyen beívódott haladó hagyományokra appel- lálva igyekezett a Szovjetunió kifejezni a magyar nép iránti rokonszenvét, amikor a hadbalépés előtt ünnepélyesen visszajuttatta az 1848—49-es szabadságharc és forradalom dicső emlékeit, a magyar nemzeti zászlókat. A szocialista Magyarország megőrzi és tovább ápolja március szellemét, a legnemesebb haladó hagyományok jegyében munkálkodik a mai szocialista hazafiság eszméjének plántálásán, amely mély nemzetköziséggel párosul. Az igaz hazafi nem tudja elképzelni másként a haladást, mint a felszabadult népekkel közös családban, egymást segítve, bátorítva. így ünnepeljük ország- és megyeszerte március 15-ét, amely már évek óta a magyar ifjúság nagy ünnepi sorozatának kezdete, a forradalmi ifjúsági napok nyitánya. Meglehet, hogy külsőségekben szerényen, de tártál mában annál gazdagabban emlékezik az utókor a forradalomra és szabadságharcra a dicsőséges Tanácsköztársaságra és hazánk új történelmi honfoglalására, 1945. április 4-re, amikor először röppenhetett a magasba március szikrája. (Páll) Egy lehetőség — a tizenháromhői — Javaslom, tartsunk húsz perc szünetet — mondta a vitaindító után a levezető elnök. A javaslatot elfogadták, de a helyéről csak két fiatal állt fel. Papírlapokat vettek a kezükbe és kiosztották a résztvevőknek, aztán mindenki hozzálátott a kitöltéshez. Mire a szünetnek vége lett, a kérdőívek visszakerültek a kiosztókhoz. Válaszok a kérdőíven Valamennyi kérdést és a válaszokat nem soroljuk fel, néhányat azonban feltétlenül meg kell említeni, mert ezekből nemcsak a tanácskozás hangulatára, de a munkahelyen kialakult légkörre is következtetni lehet. Hogyan becsülik meg a munkáját? Erre a kérdésre legtöbben azt írták: eléggé megbecsülik, és „elég jó”-nak minősítették — 36-ból 17-en — a vezetők és a dolgozók közötti viszonyt. A legtöbbet — legalábbis, ami a munkához való viszonyt kifejezi — mégis azok a válaszok adták, amelyekben a többség kedvvel végzi és érdekesnek találja munkáját. Egyetlen fiatal sem akadt, aki úgy válaszolt volna: nem nyújt örömet. Talán még ennél is többet mondtak a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat vezetőinek —, mert ennek a vállalatnak a fiatal műszaki szakemberei voltak a tanácskozás résztvevői — a második kérdőívre adott válaszok. Csak számokat kellett beírná arra a kérdésre, hogy kialakíthatónak látja-e jövőjét a munkahelyén ha: és 13 lehetőség felsorolása következett. Első besorolást kapott: ...ha önállóságomat növelik, másodikat: .'.ha továbbképzéseimet elősegítik. Csak érdekességként írom le, hogy utolsónak maradt az a verzió, hogy: ... ha a vezetőm megváltozik. • • Önállóság, bizalom A lényeg azonban azt hiszem azon van, amit a fiatal műszakiak előre tettek, vagyis az önállóságon, a továbbképzésen. Ezt nemcsak a kérdőívek igazolták, hanem a felszólalások is. Pásztor Miklós például elmond .a, hogy ő megkapta az önállóságot és ezzel együtt a segítséget, a bizalmat is, amikor kinevezték a vásárasnaményi üzem vezetőjének.] De volt, aki azt is szóvá tette, hogy az önállóság mellett elmaradt a segítség. Goes József, a mátészalkai üzem vezetője például felvetette, hogy ő hetekig töprengett egy műszaki megoldáson és a végén kiderült, hogy a vállalat fehérgyarmati üzemében már régen alkalmazzák ugyanezt. Aztán azt is megemlítette, hogy üzemében szeretnek tanulni az emberek. Csakhát nem mindig látják hasznát, nem mindig kíséri az igyekezeteit anyagi elismerés. Persze nemcsak a pénzről beszéltek a fiatalok, bár arra a kérdésre, hogy melyek a legfontosabb szempontok egy jó munkahelyen, a jó vezetők után mindjárt a jó kereset kapott a legtöbb szavazatot. Szepesi László meós azért nagyobb súlyt fektetett felszólalásában az erkölcsi elismerésnek, egy dicséret pozitív hatásának. És azt is elmondta, hogy milyen nagy segítséget, hasznos tanácsot adnak a fiataloknak az idősebb szakemberek. Ha lehetne beszéd közben is zárójeleket kirakni, biztosan zárójelben említette volna a nyíregyházi üzemben még meglévő féltékenységet, az olykor-olykor felbukkanó nemzedéki ellentétet. Félreértés ne essék, nem általában az idősebb és fiatalabb szakemberek közötti ellentétről volt szó, hiszen többen is keresték annak a módját, hogyan lehetne visz- szahívni a vállalathoz a régi szakembereket. Most ugyanis kevesen vannak, pedig a korábbi nyolcvan malom helyett csak nyolc van Szabolcs-Szatmár megyében és azért abban az időben is volt mindenütt szakmunkás. De vajonvhová lettek? A választ Kriszt Gyula, a megye legkorszerűbb malom- üzemének vezetője adta meg. Elmesélt egy esetet, amikor általános iskolai tanulókat vittek be megmutatni nekik hogyan készítik a lisztet. A korszerűen felszerelt üzem megtetszett a gyerekeknek és ketten-hárman már ott tartottak, hogy ide jelentkeznek szakmunkástanulónak. Aztán megkérdezték egy idősebb szakmunkástól, mennyi a keresete? írjam tovább? Egyikük sem ide adta be továbbtanulási kérelmét. Munkájukra számíthatunk^ Négy és fél óráig tartott a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat fiatal szakembereinek tanácskozása. Nem termelési tanácskozás volt és számok is röpködtek a levegőben, mégis az első perctől az utolsóig odafigyeltek az emberek. Miért? És egyáltalán miért rendezték ezt a tanácskozást? 1962-ben még csak 2—3 ezer vagon tápot készítettek a vállalat dolgozói, idén már 16 ezer vagonnal, a következő 10 évben pedig szeretnék elérni az évi 30 ezret. Ez persze tevékenységüknek csak egy részét jelenti, hiszen ott van a legfontosabb, a liszt készítése és a gabona felvásárlása, értékesítése. És még egy igazoló adat: jelenleg 270 millió forint értékű eszközállománya van a vállalatnak, néhány év múlva pedig elérik a 420 milliót. Ezért volt szükség erre a tanácskozásra és ezt legjobban Bálint József, a vállalat párttitkára fejezte ki: — Vállalatunk jövője ösz- szefonódik a fiatalok tevékenységével és nekik felelősséget kell éi-ezniük a vállalat sorsáért, jövőjéért, az egyre nehezebb feladatok megoldásáért. Eddig is bebizonyították, hogy munkájukra számíthatunk, hiszen a szocialista brigádmozgalom értékelésénél minden évben a fiatalok szerezték meg a legjobb helyezéseket. Mit várunk a fiataloktól? Dolgozzanak szorgalmasan, mondják el javaslataikat, véleményüket, legyenek bizalommal az idősebb szakemberek iránt, legyenek nyíltak és bíráljam-" meg bennünket, ha rosszul dolgozunk. Mi pedig minden támogatást megadunk nekik, akár a munkáról, akár a tanulásról van szó. Balogh József Tanyai diákotthonok Lassan három hónapja lesz, hogy a nagykállóiak által kezdeményezett tanyai diákotthon-építési társadalmi akció elindult útján. A megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervek magukévá téve a hihetetlenül időszerű felhívást, teljes meggyőződéssel álltak az ügy mellé. Nem is eredménytelen a megye közvéleményére támasz, kodó mozgalom; jelenleg mintegy egymillió háromszázezer forint körül van a felajánlott, írásba foglalt támogatás. ^ A megyei alapítvány egyik lényeges vonása, hogy szervezeti kerete, gazdája kíván lenni a megyében nagy visszhangot kiváltó diákotthon-építési mozgalomnak. Nem pusztán az egyetértést kifejező támogatásra számítottak a megyei szervek, amikor első vonalába álltak a nemes összefogásnak. Anyagi és szellemi támogatást, a megye társadalmától egy kis áldozatot vártak és várnak, hogy a hátrányos helyzetben, osztatlan iskolában — vagy több kilométeres utazgatással — tanuló tanyai fiatalok minél előbb megszabaduljanak a nagyobb tudás útjában álló akadályoktól. A felhívást követően alig egy. másfél hónappal már egymillió forintot tartott számon a diákotthon-építési társadalmi bizottság. Azóta úgy érezzük, lassabban gyűlnek az ősz» szegek, a társadalmi munkáról szóló felajánlások. Kérdezhet* nénk, miért... Sajnos nincs ereje és ideje a társadalmi bizottságnak, hogy a megye valamennyi munkahelyét meglátogassa. A papíron kiment felhívások viszont kevésnek bizonyulnak a sikeresebb összefogáshoz. A párt- és tanácsi fórumokon több alkalommal foglalkoztak a diákotthon-építési mozgalommal. Több pártszervezetben beszélték meg taggyűlésen: határozták el, hogy kommunista szombatokon, vasárnapokon teremtik meg az anyagi hozzájárulások alapjait. Ezt a formát a legnagyobb mértékben támogatni lehet, hisz csak a megye ipari munkásainak néhány órás, félnapos társadalmi munkája több millió forinttal járulna hozzá a diákotthonok megalapozásához. A megye több mint ezer szocia. lista címért küzdő brigádja is jelentősen növelhetné — néhány órás pluszmunkával — az anyagi alapokat. Reméljük nem áll meg félúton a kiváló kezdeménye^ zés, lesz ereje és ideje a társadalmi szerveknek, hogy tovább^ vigyék, szorgalmazzák a tanyai gyermekek érdekében elkezdődött összefogást, (p. g.) Első az ember A szocialista mezőgazdaság fejlesztésében sok eredményt produkáltak eddig megyénk állami gazdaságai, termelőszövetkezetei. Különösen hatott ez a szakosítások bevezetésével. Egymás után építették és építik meg a több milliós szakosított állattenyésztési és hizlalási telepeket. De hiba, hogy mind a tervezők, mind a beruházók figyelmét sok esetben elkerülte az ember jelenléte. Hogy egy-egy objektum holt dolog az ember közreműködése nélkül. Vagyis: kihagyták a számításokból a gazdasági szakterület emberi vonatkozását. Közismert olyan eset, hogy a sertéstenyésztő telep állatlakói teljes összkomfortot élveznek (önitató, etető, elektromos hősugárzás, stb). A közvetlen ott dolgozó ember pedig, munka végeztével nem tud rendesen megmosakodni. Tehenészetekben is megvan minden kényelem az állatok számára; sa* emberé? ■ - i ------- - ■— Az idei, dé a távlat} tervek is az'eddiginél jóval többet „beszélnek” az emberről. Hogy minden körülmény között első hely illeti meg. Megértve a központi javaslatok ajánlásait, a tsz-gazdaságok nem kezdenek újabb nagy távú beruházásokba. Ehelyett a már megkezdettet fejezik be' vagy a már meglévőt rendezik korszerű szintre. S ezért nem meglepő az idei tervek olyan része, hogy a kész vagy épülőben lévő állattenyésztő-hizlaló objektumokat ellátják kellő szociális létesítményekkel. A mérki Kossuth Tsz-ben így fogalmaztak: ,.a szarvasmarhatelepet ellátjuk fürdő, zuhanyozó, étkező, öltöző- helyiséggel és berendezéssel.” A mándoki Uj Élet Tsz-ben már korábban megépítették a tisztasági fürdőt, étkezőt a tsz-tag- ságnak. (a- b.) A tudomány szabolcsi műhelyeiből (3.) Kopka János riportsorozata Közös célprogramot Az a hallgató, aki a mező- gazdasági főiskolán most kezdi a tanulmányait, csak nyolc év múlva, vagyis az évtized fordulóján lesz teljes értékű szakember. A főiskolának a képzés során ezt a távlatot kell tekintenie. Ehhez kell igazodni a kutatásnak is, hiszen a holnap szakemberének már ma meg kell ismerkednie azzal, ami nyolc, tíz év múlva vár rá. Milyenek erre a lehetőségek? Viszonylag szélesek. Mert van az intézménynek egy jelentős szakkönyvtára, sok segítséget kapnak az országos mezőgazdasági könyvtár, tói, könyveket, fordításokat, dokumentációkat. Jól segítik az ügyet a diákköri konferenciák, a szakdolgozati témákra való felkészülés, s több hallgató részt vesz a megye két kutatóintézetének a munkájában is. A főiskolának szoros kapcsolata van a gödöllői agrár- egyetemmel, a műszaki egye. tem mezőgazdasági gépek tanszékével, szovjet, lengyel, NDK testvérintézményekkel, ahová nemcsak az oktatók, de a hallgatók is eliutnak nyaranként. Innen kölcsönösen cserélnek infor- 'ációkat is. Sokat tesz — persze lehetőségeinek határai között — a főiskola azért, hogy az új elíárások eljussanak a gyakorlathoz. A GéDipari Tudó. mánvos Egyesület megyei szervezete mezőgazdasági szakosztályát a főiskola kollektívája irányítja, a TIT műszaki szakosztályának elsősorban mezőgazdasági gépesítési profilja van. Ezeknek köszönhetők, hogy például az elmúlt évben tanfolyamokon képezték tovább a megye mezőgazdasági gépszerelői, a hűtőházi gépészeket raktárke. zelőket. E tanfolyamokon a mezőgazdaság új tudományos eljárásait oktatják, adják tovább. Vagy itt vannak a főiskola üzemi bemutatói, amelyeken a szovjet és a román erő- és munkagépek működését ismertetik meg a termelő gazdaságokkal. De voltak az elmúlt évben is a főiskolának repülőgépes növényvédelmi bemutatói is — amelyekre el. jöttek az ország minden részéből. Elhangzott, s nem is egyszer, hogy mindez szép, de ezeket a főiskola sem tartja elegendőnek. Ettől többet ad. hatnának és szeretnének is tenni. Meg is kísérelték, nem is egyszer, de — mint mondják — Szabolcsban nem könnyű. Járták a gazdaságokat. s felkínálták, hogv az új tudományos eljárással szerződéses munkák keretében megtervezik a szervi/.rendszerű génkarbantartást. A legkedvezőbb aiárlatot tették: a tervezésen kívül betanítanak munkásokat, ellenőrzik a munkát, s mindössze tizenkétezer forintért. (Ugyanezt a génkísérleti intézet százezerért csinálja!) Mégsem megy könnyen a megyében. Ahelyett, hogy a gazdaságok vezetői kapnának az alkalmon, hosszú hónapokig, évekig is vajúdik, hogy beíemennek-e, vagy sem. Egyedül a mária- pócsi tsz-szel van ilyen szerződéses kapcsolatuk, s hogy megéri, azt az eredmények mutatják ki. Mi lehet a megoldás? Talán a termelőszövetkezeti szövetségek jobb ajánlásai segíthetnének. Abban is, hogy bebizonyítanák: ezek a szerződések nem a főiskolának kedveznek elsősorban (csak annyiban, hogy a kísérletek a gyakorlatban, üzemben is megállják a helyüket), hanem a termelőnek. S nem csupán a megtakarítás összegét, de a fiatal főiskolát végzett szakemberek jelentkezését is így várhatják. Mert ha tegnap még jó is volt a tsz-ben a falusi kovács gépcsoportvezetőnek. ma már és holnaD még inkább nem lesz jó. Az új és igen drága gépek kezelését, javítását nem lehet a véletlenre bízni. A mezőgazdaságban a gépesítés ma már nem seg'éd- üzemág, hanem a legtöbb esetben meghatározó tényező. A nyíregyházi főiskola szerepe ebben is rejlik: emelje a gépesítés szintjét, amely nagy hatással lehet a termelés mennyiségére és minőségére. Az új eljárások, fajták csak akkor nyújtják az optimális eredményt, ha a munkatechnológia is párosul melléjük. Természetes, hogy az új technológiát csak olyan emberek kezébe lehet adni, akik megtanulták azt alkalmazni. Ezért a főiskola nem csupán részt vesz az új módszerek kidolgozásában, de egyidejűleg megtanítja hallgatóit azokkal bánni is. Van szellemi kapacitás a főiskolán? Úgy hiszem, az eddigiekből is kitűnik: igen, van. Kihasználják ezt. a kapacitást? Az is kiderül, hogy nem. Sok oka van annak, hogy nagy lehetőségek, tartalékok maradnak Szabolcs-Szat- márban is parlagon. Pedig a tudományos kapacitásnak ez a megye sajnos nincs bővében. De azért még így is lenne kikkel eredményeket elérni, s azokat a gyakorlatba átültetni. A kérdőjel a hogyan. Nagyobb feladatokkal csak úgy lehet megbirkózni, ha a főiskola megerősödik személyi és tárgyi feltételekben. Nem kvalifikált oktatókban, kutatókban van elsősorban hiány, hanem például megfelelő kutatási segéderőben. Az egyetemeken másfél oktatóra jut egy segéderő, itt csupán négyre. S a kutatáshoz egyáltalán nincs. ígéretet már kaptak az intézmény főhatóságától, a MÉM-től a helyzet javítására. De amíg az ígéret tettekben nem jelentkezik — mindaddig csak kívánság, hogy a kutató részt vehessen a nagy horderejű megyei feladatok megoldásában. Nagy reményeket fűznek a főiskolán ahhoz, hogy a minisztérium legutóbbi Ígérete szerint szerződést köthetnek a tudományos munka végzésére a megyében lévő kutató, intézetekkel. Ez a jelenlegi helyzeten mindenképpen se. gíteni fog. Világos és teljesen jogos az a megyei álláspont, hogy ezt a viszonylag szűk megyei kapacitást — amit a főiskolai, az intézeti kutatás jelent — koordinálják. Jó lenne, ha ez az együttműködés a főiskola irányításával valósulna meg — hang. súlyozták a beszélgetés alkalmával az oktatók. A lényeg nem is annyira az, hogy ki irányítson, hanem az, hogy szülessen meg végre a mezőgazdasági kutatás szabolcsi célprogramja. Vonjak össze az erőket, mind a személyi, mind az anyagi lehetőségeket, mert azokkal együttesen már sokkal többet lehet kezdeni mint kü- lön-külön. A fontos nem az, hogy kinek milyen a címe, a rangja, hanem az, hogy megyénk mezőgazdasága haladjon előre, érje utol a fejlettebb területeket. Ebben viszont valóban nagyon nagy a szerepük a főiskolának is, a kutatóintézeteknek is. Következik: A kapu nyitva Ml.
