Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám
t&n. március !4. KFT FT MAOYARORF7*« 5. dt<M Harminc éve a Petőfi-szobornál Harminc évvel ezelőtt a Kommunisták Magyar_ országi Pártjának kezdeményezésére megalakult a Magyar Történél. mi Emlékbizottság, amely vállalta az 1848-as szabadságharc évfordulóján, 1942. március 15-én rendezendő antifasiszta, háborúellenes tüntetés szervezését. Március 15. én csaknem tízezer ember tüntetett a Petőfi- szobornál a háború ellen, független, szabad Magyarországot követel, ve. A Bajza utcai műteremben Pátzay Pál, kétszeres Kos- suth-díjas kiváló művész a fény felé fordítja a sárgásbarna plakettet, az eredetit. E plakett nvomán készült 1942 márciusában több mint 30 ezer Petőfi-jelvény. — A harmincadik évfordulóra nagy méretben is elké. szítik, s március 15-én helyezik el a Petőfi téren — mond. ja. Pátzay Pál maga is tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak. Huszonnyolcad magával — különböző pártállású és párton kívüli politikus, író és művész, közöttük Bajcsy-Zsilinszky Endre, Illyés Gyula. Kállai Gyula. Somogyi Miklós, Szőnyi István — írta alá a magyar nemzethez szóló felhívást. Az immár történelemmé vált eseményekre Pátzay Pál így em. lékezik: — A felhívás kibocsátása után jól haladt a március 15-i tüntetés szervezése. Több lap is közölte a felhívást, az üzemekben — hallottam —gyűjtöttek a koszorúkra. Ezekben a napokban telefonált Mihály, fi Ernő: kérte, sürgősen formázzak meg egy Petőfi-pla- kettet, a költő fejét, alatta az 1848-as évszámmal. A munkára mindössze két órám maradt, máris jelentkezett az efnlékbizottság küldötte a gipszbe öntött mintáért,svit. te az éremkészítő Ludvig céghez. A rá következő napokban háromszor kellett újabb rendelést adni az üzemnek, alig győzték a jelvények nyomását. A plakett fényképét több lap szintén közölte, azzal a felhívással, hogy a március 15-i tüntetésen mindenki gomblyukában legyen ott a Petőfi-jelvény. Akkoriban a Ganz-gyár mögött laktam, s reggel örömmel láttam, hogy sók munkás kabátján a jelvénnyel ment be a gyárkapun. Szeles vasárnap volt akkor, március 15-én. Az emlékbizottság tagjaival a Modern kávéházban találkoztunk, onnét kettes sorokban mentünk az Erzsébet-hídhoz, ott várakoztunk. Három óra előtt csendes, majdnem kihalt volt a tér, néhányon már kétkedve arra gondoltunk, talán nem is lesznek többen, hatott az ellen - propaganda, öt koszorút vittünk, az egyiket mellettem Bemáth Aurél tartotta kezében. A szalagon ez állt: „Petőfinek, a magyar értelmiség”. Amikor az emlékbizottság koszorúival elindultunk a szobor felé. hirtelen megelevenedtek, megmozdultak a tér körüli utcák. Rendezett sorokban áradt a tömeg a térre. Jöttek az építőm unkátok, a munkásak képviselői koszorúikkal, fiatalok, idősebbek. Csendben helyeztük el koszorúinkat. Közben jelszavas táblák emelkedtek a tömeg feje fölé, Kossuth- és Petőfi-arcképek. Eleinte elszórtan, aztán már kórusban zengett: „Különbékét!” „Szabad. demokratikus Magyar- országot!” „Le a háborúval!” A mostani Apáczai Csere János utcán indultunk meg a Kossuth-szobor felé. Valaki rákezdett a Kossuth-nótára, amelytől hamarosan zengett a Belváros. Ekkor már mögöttünk jöttek riadóautóikkal a rendőrök, s a Lánc- hidnál a főkapitányságról kirohanó rendőrökkel együtt gumibottal kezdték szétszórni a tömeget. A Petőíi-jel vényről még annyit — mondja a művész — már a kibocsátás napjaiban elhíresztelte róla a reakció, hogy az nem is Petőfit ábrázolja. Sokaktól rendőrök kobozták ed, a tüntetésen mégis nagyon sok ember gomblyukában láttam. Hamarosan idézést kaptam a rendőr-főkapitányságra. Sombor Schweinitzer főkapitány-helyettes hallgatott ki Ilyen kérdéseket tett fel: ki adott megbízást a plakett készítésére? Mi volt vele a célom? Kit ábrázol, Lenint vagy Petőfit? Megmutattam neki a jelvényt és egy Petőfi- képet, de még akkor sem altart hinni. Arra kért, jegyzőkönyvben is jelentsem ki. s írjam alá, hogy' a kis plakett nem Lenint, hanem a költőt ábrázolja. Kijelentettem... — Azóta már megformáztam Lenint is — mutat Pátzay Pál a Dózsa György téren felállított szobor műteremben! mására. Aztán a plakettet vizsgálja összehúzott szemmel: — Nézze csak meg fgy. ebből a szögből, alulról Lenin arcát! Nem vesz észre semmit? A plakett biztosam Petőfit ábrázolja, a szobor biztosan Lenint. Mégis, egyre gyakrabban fedeztek fel azonos vonásokat a két arcon... (N.) Az elmúlt égy hónapban újra tekintélyes mennyiségű olyan írás jelent meg a budapesti és más megyei lapokban, amely a mi megyénkről, a szabolcs-szatmári emberekről szólt. A rádió és a televízió több műsorában is helyet ka.pott megyénk. Idézünk az írásokból: MAGYAR IFJÚSÁG: Mosolygó vesztesek Évente csaknem százezer mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozó fiatal csapja be és hagyja megesa- latni önmagát — írja Németh Sándor. — Egyenként 8—10 ezer forintot, vágj' még ennél is többet veszítenek, mert bár szorgalmasan dolgoznak, kérni sem tanultait meg, pedig követelniük kellene. A megállapítás bizonyítására a nyírmadai Űj Elet Termelőszövetkezetet választotta a cikkíró. A tsz 20 fiatalt foglalkoztat — évek óta szerződésesként. A közös gazdaság vezetői érezték és ma is tudják, hogy' szükség van rájuk. mert nélkülük nehezen boldogulnának a kapálással, burgonyavetéssel. Tsz-tagnak mégsem veszik fel őket. Hogy miért, ezt boncolgatja az újságíró. Egy példa a cikkből: ha egymás mellett kapál a tsz-tag és egy szerződéses fiatal, a tag 1—1.2 munkaegységet kap. ez kb. 140—160 forintot ér ebben a tsz-ben. a nem tag fiatal 8—10 órai munka után órabérben 48—60 forintot. És ez ellen még csak szót sem emeltek. Vajon így nevelnek a fiatalokból egy új napszámos nemzedéket ? — kérdezi a cikkíró, csak azért mert az idős tagok féltik a jövedelmüket. (Február 25.) NÉPSZABADSÁG: Az „érettségi“ költségei Az érettségi, a bankettek költségei iránt érdeklődtek a Népszabadság „Ifjúság” rovatának munkatársai. Ib- mertetik a tisziavasvári gimnázium diákjainak kiadásait: lányoknak fekete varratott nadrágkosztüm fehér blúzzal (hozzá fekete szoknya is. hátha az érettségi elnöke konzervatív?!), hozzá cipő és más kellék. A végösszeg 2*00 forint, s ez mag csak a ruha. Igaz, az osztály egy része sokallta, de „ők is beadták végül a derekukat.” Érvek és ellenérvek sorakoznak, mert a diákoknak is van pénzük a könyvárusításból, a szalagavatóról, nem marad minden a szülőkre — és különben is nemcsak egy alkalomra készül. Mégis nem lehetne olcsóbban? — fogalmaz a cikkíró. s bemutat néhány más példát Budapestről, Debrecenből. Lehet szerényebben is... (Fehruár 27.) ESTI KRÓNIKA: A gyógyfürdőkről Á gj’ógyvíz, az önmagában még nem kincs, de a terület sém, csak azért, mert szép. Akkor válik kinccsé, ha van hozzá megfelelő anyagi alap, hogy ezeket kiaknázzuk — mondta dr. Vadász Gyula, az Egészségügyi Minisztérium Oszégos Fürdőügyi és Üdülőhelyi Igazgalóságának vezetője, a Krónika munkatársának, Szatmári Ilonának Budapesti és ha.idúsaoboszlói példák után más. kevésbé ismert vidéki üdülőhelyekről szólt: — Itt van például Orosháza mellett Gyopáros- fürdő, amely nagyon szép vidék és nagyon alkalmas üdülőterületté való kiemelésre. Meg is fogjuk csinálni. Vagy például Nyíregyháza mellett Sóstó vidéke, ami szintén gyógyvíz jelleggel is bír. Azonban csak együttesen tudunk előre lépni. (Február 15.) FALURÁDIÓ: Sorozat Fehér gyár műt r ól Február 29-én. kedden Véqh Antal Fehérgyarmti Állami Gazdaságról írt sorozatát kezdte sugározni a rádió a Falurádió kora reggeli műsarában. A bemutatást — felvázolva az első esztendők keserves nehézségeit is — azzal zárta, hogy a gazdaság felküzdötte magát: a környék egyetlen igazi, jól fizető nagyüzeme. Később problémákról is szólt: amit a gazdaság Vesz drága, amit elad egyre olcsóbb, a növénytermesztést és az állattenyésztést csak a jól termő almával tudják ellensúlyozni, de ebben is új módszerek kellenének, mert ha tárolnák az almát, később egy-két forinttal is többet kaphatnának kilójáért. De miért nem lehet a termelő gazdaság és a népgazdaság érdekeit jobb-n szinkronba hozni, különös n. ilyen helyen, mert „Szakmarban a lakosság 30—40 százalékkal kap kevesebb bírt ugyanazért a munkáért, nrnt az ország más Végein”. (Március 2.) MAGYAR NEMZET: Egymillió ember cipekedik Az anyagmozgatásról, a szállítógéprendszerakről irt elemző cikket Boros Miklós Részletesen szólt a King li- cens alapján készülő konve- jorokról, amelyekről Tóth Antal, a Hajtómű- és Felvonógyár műszaki igazgatója tájékoztatta: a konvejorgyár- táshoz Új üzemre vólt szükségünk. Körülnéztünk és he- lj’et kerestünk, ahol munkaerő és megfelelő telep i;s kínálkozik. A lehetőséget Nyíregyháza nyújtotta. Jelenleg a 650 dolgozót számláló a rar — a felvonógyártás 'fejlesztése mellett — kapacitásának 50 százalékát teszi ki a kon- vejorgyártás. A konvejor az ipar szülés területén használható: pl. a ruha-, konfekcióiparban. az öntödékben, a modern könyvtárban, az éoí- tőanyag-iparban. (Március 3.) NÉPI ELLENŐRZÉS; Az öntözés Szubolcs-Szatmárban Egy háromlépcsős visszatérő ellenőrzés tapasztalatait összegezi a KNEB folyóiratában Böszörményi Gyula, a megyei NEB mezőgazdasági szakcsoportjának tagja, vizsgálatvezető. Az öntözö'm- pacitás kihasználásáról szólva megállapítja: a tsz-ek az öntöző gépegységek megvásárlásán. az öntözőtelepek megépítésén, a vízjogi enger délvek beszerzésén túl kevésbé tudták megteremteni a magasabb szintű öntözéses gazdálkodás technikai. szakmai feltételeit. Nincsenek megfelelő számban öntözés* szakemberek, szak- és betanított munkátok. A szakmai Irányítást végző föagronómu- sok csak úgy „többek köA tudomány szabolcsi műhelyeiből---- - » Kopka János riportsorozata (2.) A holnapban járni A Bábolna CPS kukoricatermesztési technológiával 700 (!) hektáros idénytelje- sitményt ér el egyetlen traktor a hozzá tartozó célrendszerű munkagépekkeL S dolgozik már hazánkban olyan nagy teljesítményű erőgép is, amely 18 MTZ-t helyettesít. Ma még nem, de holnap mér ilyenekkel számol a szabolcsi mezőgazdaság js. Helyesebben: ilye nekkel kell számolnia. De egyetérthetünk abban, hogy ezekhez a gépekhez hajszálpontosan kidolgozott termesztés- és műszaki technológia szükséges. S olyan ember, aki tökéletesen képzett, magas fokon kvalifikált. Itt lép be a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola. így érthetjük meg tisztán, hogy miért kell ennek az intézménynek évekkel a jelenlegi eljárások előtt járni. Erre az időszakra kell felkészíteni a hallgatókat. Csakhogy ehhez a főiskolának kell először felkészülni. Üzemmérnököket, tehát gyakorlati mérnököket képeznek itt, s természetes, hogy az oktatást nem az élettől elvonatkoztatott témákkal, hanem nagyon is a holnap gyakorlati feladataival kell alátámasztani. Akadémikus a vita, amely szerint az oktatás, vagy a tudományos kísérletezés legyen itt elsőrendű? Az oktatás természetesen. De a tudomány eredményeit felhasználó, a gyakorlatot változtatni CT-rrteV-nte oktatás. Egyetértünk ebben a beyaort ÍS. Vé~ tek János főigazgató, dr. Pálkövl József kandidátus, kertészeti kar igazgató és dr. Anka István gépészeti karigazgató azt mondják, hogy a megye valóban egy jelentős szellemi bázissal gazdagodott, amikor létrejött a főiskola. Csakhogy ez a bázis e pillanatban és önmagában inkább még csupán lehetőség. Az igaz, hogy nem könyvízű, hanem gyakorlatot segítő témákat, akarnak feldolgoztatni a hallgatókkal is. Bázisüzeme- ket keresnek. amelyekben fejlett a műszaki ellátás, ahol tanulhat mindkét fél: a főis^ote »5 az tizem De ez kevés. Mert ahhoz, hogy a főiskolai oktatás szervesen kapcsolódjon a disciplináris kutatáshoz — több kell. Ahhoz pedig — amit ugyancsak '•’éretnének elérni —. h<vrv ők is kanianak kutatási megrendeléseket, még több kell. Szerencsés ötvözet: kutatók oktatnak is. S így a tudományos munketerv. a kutane; terv fontos megyei problémák megoldására irányú' T?’ ’ felsorolni csak a kertészkar kutatási tervét. „A meggytenmesztés, szaporítás, A hűtött almatárolás költségnek elemzése, A különböző almafajták hatása az aszalvány minőségében. Konzervipari paradicsom vetése, A tsz-vezetés és szakvezetés szociológiai vizsgálata, A növényvédő szerek permetezhetőségének vizsgálata, A mezőgazdasági terület minősítésére javasolt módszerek vizsgálata...” Valamennyi téma megyei. Valamennyi téma milliók nélkül oldható meg, ugyanakkor kapcsolódik a terület, s részben az ország problémáihoz. A kertészkar részben szaktanácsok adásában, részben publikációkban adja közre kutatási eredményeit, aminek tényleges has—''*■ vehetik a termelő gazdaságok. Amikor lezárul a kísérletsorozat, külön kiadványokat jelentetnek meg, amelyeket eljuttatnak a tizekbe, állami gazdaságokba. Az ismertetés mindig is a gyenge oldala volt a kutatásnak. Ebből a szempontból is előny itt. ho"- a végzett mérnököket tovább- ké’v,4sre hívig be az Intézmény, a szaktechnikusokat pedig átképzi üzemmérnökökké. Igv sok minden eljut a gyakorlatba, ami menet közben lett eredmény. Azzal kezdtük az írás elején, hogy jönnek a hatalmas, okos gépek. A gépészkar máris bekapcsolódott, ebbe a témába úgy, hogy a friss eredményeket a tájjellegnek megfelelően alkalmazhassuk, fejleszthessük tovább. Az alap és a színttartó kutatásokon kívül ezzel a munkával is meg szeretnének birkózni. önálló téma — ez a gépészkar kollektívájának is az álma. Hozzáteszik, hogy a későbbiekben, ha arra mód nyílik. És addig? Az alkalmazott kutatás két irányban folyik. Az egyik a gépek üzemelésével kapcsolatos. — Igaz — mondja Anka dr., — hogy nálunk még nem olyan nagy gond a munkaerőhiány, mint például a Dunántúlon, de később itt is változik a helyzet. A gépnek nagyobb lesz a jelentősége, a becsülete, mint jelenleg. Ezzel számolva kutatnak. A cél: a komplex gépesítés megoldása. Mind a kukoricánál, mind a gyümölcsnél hiányzik egy láncszem és veszteséggel lehet csak értékesíteni, ha nincs például gépesítve a betakarítás. A másik nagv terület a mező- gazdasági gépek műszaki ellátása. Itt a munkájuk arra irányul, hogy a megye nagyüzemi viszonyaira alakítsák ki a szervizrendszerü karbantartást és a diagnosztikai gépvizsgálatokat. A harmadig terep: a legújabb gyártás- és javítástechnológiai eljárások kipróbálása. S hogy ezt a folyamatot tananyaggá minősítsék, az időt- állókat kiszűrjék, rendszerezzék és az üzemekhez juttassák el. Példának elegek a fentiek. Ezekből is látjuk, milyen nagy és széles az a terület, amelyben a főiskola bekapcsolódik a kutatásba, az eredménye^ elterjesztésébe. Csakhogy nem kevés a gát. Igaz. a felsőfokú intézmény kap egy bizonyos ősz- szeget a főiskolai kutatásra, a tanszékek is részesülnek kisebb juttatásokban, de ezek nem elegendőek arra, hogy egy-egy terület komplex vizsgálatát is meg tudják oldani. A gépészeti kar «— s közösen oldaná meg a tevékenységet a kertészeti karral — igényelné a témákat a kutatóintézetektől. Szeretne részfeladatot kapni például az alma (vagy gyümölcs) betakarítás gépesítése kutatásából, hiszen ez elsősorban a mi megyénknek nagy gondja. De eddig hiába volt az igyekezet. Másrészt örülne annak is, ha a szabolcsi gazdaságok — egy-egy nagyobb almatermelő tsz, illetve állami gazdaság — vállalkozna a bázisüzem szerepére. így, együtt jóval könnyebb lenne. A főiskola adhatná a szellemi tőkét, a gazdaság a gépi és anyagi eszközöket. Felvetődött: vajon mi lenne, ha az alma jó, gyors és termelékeny betakarításában érdekelt állami gazdaságok társulnának a főiskolával erre a célra? Vagy ha a tsz-ek területi szövetségei is jobb kapcsolatot építenének ki az intézménnyel e célból, illetve a kutatási terület más részeire? Nyilvánvalóan előnyök származnának, amelyek mindkét félnek egyformán gyümölcsöznének. Következik: Közös célprogramot. zöitt” irányítják az öntözést. (1972. február). LOBOGÓ: A honvédelmi nevelésről Kétoldalas, sok fotóval illusztrált írásban mutatják be a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolában folyó honvédelmi nevelőmunkát, szólnak a tanárjelöltek által készített honvédelmi témájú szakdolgozatokról. A cikk szerzője—• Müller Tibor — ellátogatott a Nagykállói 2-es számú Általános Iskolába is. ahol riportalanya, Szabó Pálné, az iskola honvédelmi felelőse bemutatta: a kis községi iskolában, anyagi nehézségekkel küszködve, de megalakult és délutánonként zsúfolásig teli van az MHSZ-klub, a gyerekek szabad idejükben modelleznek, meg,ismerkednek a motorokkal, gépkocsikkal. (Február 23.) NÉPSZAVA: A 4-es út korszerűsítése A térképpel illusztrált írásban Formágyi Győző ismerteti a Budapesttől Záhonyig terjedő 345 kilón' tér hosszú 4-es út korszerűsít ásét Nyíregyháza és Záhony között 12 vasúti kereszteződés hátráltatja és veszélyezteti a forgalmat, ezeket az új út elkerüli. Még 1.7 milliárd forint értékű munka van hátra. Ajánlja a gépkocsivezetőknek, hogy az átépí'és ide* én vegyék igénybe a 3-as főutat, amehmek ko”,.znrű'ftés'> Kifejeződött éS gVaVo ’ 'g i el ént ék tel m több’ ’hi k ■ videbb idő alatt ’uth . :k Szabolcs-Szatmárb ' ’ ~ fővárosba. (Február 19.) M. S.
