Kelet-Magyarország, 1972. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám
W72. märrifas 14. kelet-ma~yarorszag 8. otéM Mint már közöltük, Pul« lai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön Nyíregyházán, a megyei pár (.bizottság elméleti komerenciaján előadást tartott „A part vezető szerepe, a pártélet időszerű kérdései” címmel. Előadását rövidítve közöljük. Pullai Árpád a bevezetőben rámutatott: a párt vezető sze. repét csak akkor töltheti be, ha politikája megfelel a mun. kásosztály történelmi céljai, nak és a dolgozók napi érdekeinek. A mi viszonyaink között állandó készenlétet jelent a párt számára az, hogy' megvizsgálja, átgondolja: politikai és gyakorlati szempontból mi. lyen módon, milyen eszközök, kel kell egy adott kérdésben a munkásosztály érdekeit feL ismerni, politikáját megvalósítani. Az osztálypolitika a mi viszonyaink között ellentmondások közepette megy végbe. Az MSZMP X. kongresszusa kifejtette, hogy ellentmondások léteznek olyan körülmények között is, amikor apárt és a kormány politikája marxista—leninista politika, amikor a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeit képviseli, illetve fejezi ki. Ez egy természetes folyamat és a lényeg az, hogyan kell felismerni az ilyen ellentmondásokat. Mert ha felismerjük, meg tudjuk teremteni a megoldásokat is, meg tudjuk szüntetni ezeket az el. lentmondásokat. A kommunista párt — mert marxista—leninista tudományos elmélettel rendelkezik — a társadalomra nem a vizsgálódó szerepében tekint, hanem a legtudatosabb átalakító funkcióját vállalja. A hatalmon lévő kommunista párt számára tehát létkérdés, hogy felismerje: ha ezekkel a tulajdonságokkal egy adott területen, — egy országban, megyében, járásban, községben — nem rendelkezik, nincs vezető szerepe. Tndalosan irányítani Az egész szocialista társadalmi fejlődés szempontjából nagy, jeientőségu mtez*veuese. két tiozott á párt X. kongresz- szusa, hogy a jelentkező ellentmondásokat feloldja. Alapkérdés tehát, hogy a párt. vezetés észlelje a problémákat, tudatosan irányítsa az egész pártot és a társadalom egészét az ilyen feladatok megoldására. Ugyanez vonatkozik egy adott megyére, egy városra, községre, munkahelyre. Mert bár egy egységes társadalmon belül helyezkedik el egy-egy terület, bizonyos sajátosságok, fejlődés, beli különbségek, történelmi, vagy gazdaságszerkezeti különbségek kétségtelenül vannak. A párt vezető szerepe tehát a párttagokban, a párt testületéiben, adott kérdésben a párttagság összességében nyilvánul meg. A párt vezető szerepe nem elvont, nagyon is konkrét fogalom. Teljesen helytelen úton járnak tehát azok, akik a pártban, a szak- szervezetben, állami vagy gazdasági szervekben dolgoznak és úgy gondolják, hogy feladatuk pusztán szolgaian, sematikusan, fejbólintó jános- ként végrehajtani a „nagy politikát”. A párt vezető szerepe nem címezhető egy testületre. Nálunk ezt 710 ezer kommunistának, illetve az adott terület választott vezető testületéinek kell címezni. Ha az osztálypolitika, az elmélet és gyakorlat egysége, az ellentmondások felismerése és feloldása tulajdonságaival kell rendelkeznie a pártnak ahhoz, hogy vezető szerepét betölthesse a szocialista társa, dalomban, akkor ez lentről felfelé és fentről lefelé minden szektorban, minden adott periódusban egyértelmű köve. telmény. A párt vezető szerepével kapcsolatos másik kérdés, a szocialista demokrácia. A demokratizmus érte mezese Amikor hosszú évek óta lépéseket teszünk a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében. akkor számunkra ez nem divat kérdése. A mi felfogásunk szerint a szocializ- pnusnak természetes létforma. A párt vezető szerepe, » partéiéi időszerű kérdései / Pullai Árpád előadása Nyíregyházán ja a demokrácia. A szocialista demokrácia fejlesztésével, állandó továbbfejlesztésével azért kell törvényszerűen, pa. rancsolólag foglalkozni, mert ez a társadalmi haladás egyik feltétele, a társadalmi fejlődés természetes követeimé, nye. Mi a demokráciát tudatos társadalomépítő cselekvésnek fogjuk fel. Ha politikai rendszerünkben vizsgáljuk a demokráciát, mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy szocialista demokrácia, közéleti demokrácia nincs pártdemokrácia nélkül. A pártban a demokrácia eszköze, másrészt feltétele annak, hogy a párttagok és a párt különböző szervezetei részt vegyenek a párt politikájának kialakításában. E tapasztalatok alapján összege- ződik a politika. Ha ez a pártban rendben van, akkor ez természetesen vetítődik ki egész társadalmi életünkre. Ha a párt politikája nem így alakul ki, ha a tagjai nem egyéniségek, ha nem így alakul ki álláspontunk, akkor egyáltalán mi a lehetősége a végrehajtásnak? Mert a vezető szerep nem pusztán elméleti, hanem végrehajtási, gyakorlati kategória. Amit mondunk, az a tömegek előtt nagyon materiális, nagyon gyakorlati dolgokban jut kifejezésre. Hogy állunk a demokráciával, illetve a demokratikus gyakorlattal? Nekünk se saját népünk előtt, se nemzetközileg nincs szégyellni valónk, mert a pártban — és így a társadalomban — alapvetően a demokratizmus elve és gyakorlata érvényesül. Ez azonban ne töltsön el bennünket nagy megnyugvással, mert vadhaj. tások, illetve meg nem értés, vagy félreértelmezés ebben napjainkban is van. S ha ez terjed, ha széleskörűen gyakorlattá válik,, általában ve- széiveztetheti a demokratikus légkört és eszközöket, módszereket. Következéskéooen itt is nagyon tudatosan előrelátónak kell lennie a pártnak. Nálunk ma senki nem meri támadni, kétségbevonni a demokrácia létét és alkalmazásának szükségességét. S ez jó. De paródia társadalmi demokráciáról. üzemi demokráciáról beszélni, ha annak nincs a feltétele biztosítva. A feltétel oedig az ismereteknél, a táiékoztatásnál kezdődik. Ha mi az embereket az adott kérdésekről nem tájékoztatjuk. ha nem tudják, hogy'miről van szó, hogyan mondjanak véleményt? Az emberek milliói olyan helyzetben vannak most és lesznek 15 év múlva is. — mert ez a természetes. állapot — hogy a nagy összefüggésekről nem tájékozottak. Egy ember, akinek nem ez a hivatása. nem kénes arra. hogv kiló- szám olvasson, mert többek között dolgoznia kell és mással van elfoglalva. Nincs lehetősége arra, hogy magabiztosan véleményt nyilvánítson. Itt van például az üzemi demokrácia egy nagyon fontos formája: a termelési tanácskozás. A munkásnak itt lehe. tősége volna arra, hogy az üzem, műhely, vagy szövetkezet termelési tervéhez hozzászóljon. De amikor a munkaidő befejezése után megkezdődik a termelési tanácskozás, és egy nagyon jól felkészült elvtárs előadja az éves tervet, 50—60 számot odazúdít az emberek nyakába, és utána azt mondják, hogy: tessék elvtársak, szóljanak hozzá, mondják e! véleményüket, mit tapasztalunk? Fel vagyunk háborodva, vagy rosz- szallólag jegyezzük meg. hogy ejnye elvtársak, nem aktívak, nem mondanak véleményt. De hogyan mondjanak véleményt? Többek között azért van üzemi párt- és szakszervezet, hoev az ilyen kérdésekben előre tájékoztassa az embereket, akár szóban, bizalmiak útján, akár írásban. Beszélgetni kell az. emberekkel. hogy ne úgy menjenek a tanácskozásra, mint akik semmit nem tudnak. Sok tanácskozás valóban úgy néz ki, hogy az egyik mondja, a másik hallgat. Az egyik unszol, a másik hallgat. És nem azért, mert az emberek nem akarnak, hanem mert nem látják át az összefüggéseket, és röstellenek butaságot mondani. Következésképpen: a demokrácia gyakorlata az em. berek tiszteletével, az ismeretanyag biztosításával kezdő, dik. Ebben megvannak az országos, de megvannak az úgynevezett nagyon tipikus és nagyon szükséges helyi feladatok is. A másik félreértelmezése a demokráciának igen sok vezető és igen sok ember részéről, hogy azt hiszik: a demokrácia — elnézést a kifejezésért — egykapus játék. A demokrácia azt jelenti, hogy ki kell egyértelműen mondani az igent és a nemet. A demokrácia nem az igenek szabadsága, nem az igenek létjogosultsági formája. Ez poli. tikai harc is bizonyos értelemben, sót politikai nevelőmunka. Ma sokan azt hiszik, hogy a demokrácia azért van, hogy benyújtsák a számlát, amire a vezető azt mondja; igen elvtárs, kiegyenlítem. Ez nem demokrácia, ez a demok_ ráciának egy igen rossz értelmezése és semmi köze sincs a demokratizmushoz. A demokrácia a vitát tételezi fel, ahol a vezetésnek igent és nemet kell mondani egyértelműen. Népszerűtlen sokszor neme* mondani? Harcot jelent? Har. cot, de enélkül nincs valóságos demokrácia. Hiába mondja az illető vezető, hogy igen, ha nem tud tenni az igen érdekében semmit, mert nem megfelelő a helyzet, az adottság, vagy a teherbíróképesség. És mi jön létre? igent mondtak és nem tesznek semmit. A következő fórumon megint felvetik, megint igen kapnak. Egyszer felvetik az emberek, hogy mire való ez az'étész? Egyáltalán miért legyenek aktívak? ISA yJO A párt ookontrollja Amikor azt mondjuk, hogy a szocializmus természetes létformája a demokrácia, a demokratikus gyakorlat, akkor szembe kell nézni a mi politikai mechanizmusunk, rendszerünk egy adott sajátosságával, nevezetesen azzal, nogy nálunk egypártrendszer van. És olyan viszonyok között, amikor ez a párt a kormányzópárt is, rögtön felmerül az a hatalmi kérdés- . jmplexum, hogy ezt a kormányzópártot, ezt a vezető pártot milyen ellenőrzési rendszer és milyen önkontroll veszi körül. Mivel egypártrendszer van, a párt a társadalom vezető ereje, állandóan fennáll annak a veszélye, hogy megszédül önmagától, megszédül a hatalomtól. A mi pártunk számára éppen a demokratikus fonnák és az eszközök azok, amikkel meg kell, hogy védje önmagát a hatalom szédületétől, a hatalomba vetett mindenhatóság hitétől. Ha mi tudatosan nem bocsátjuk önmagunkat a párttagság, a pártszervezetek ellenőrzése alá, ha a társadalmi életünket nem bocsátjuk a politikai mechanizmuson ke. resztül a tömegek ellenőrzése alá, akkor óriási veszélyeket hozunk létre. Nem mondhatjuk, hogy ná_ lünk tömeges, vagy megszokott jelenség a hatalommal való visszaélés, vagy a hatalommal való rossz gazdálkodás. Felelősségteljesen bánnak embereink a hatalommal. Van azonban néhány aggasztó jel: az utóbbi időben szaporodnak a kiskirályok, a nagyképűek, a bírálat elfojtói és így tovább. Ha a hatalommal való visszaélés, vagy a hatalommal való rossz gazdálkodás bárhol lábra kap, ha engedjük azt burjánzani, az törvényszerűen hatalmi problémává válhat. Ezért tudatosan kell tennünk óvó intézkedéseket a párttaggyűlé- sdktől kezdve egészen a KB- ülésig. a kongresszusig. Mert, amikor a pártról és annak irányító szerepéről beszélünk a hatalom összefüggése kapcsán, akkor a tömegek nem egy általános politikát vizsgálnak. Mindig a megyei, járási, városi, a helyi vezetés munkáját vizsgálják. És bármelyik láncszemben rendelle. nességek vannak ebben a vonatkozásban, a tömegek rögtön úgy reagálnak, hogy „vizet prédikálnak és bort isznak”. Ezért a normák a kom. munista vezetőknél szigorúb. bak, mint általában az állam, polgároknál. Egy másik fajta rendkívül veszedelmes élősdi is kezd szaporodni: amelyik a hatalommal furcsán bánik. Éppen a társadalmi légkör, a társadalom demokráciájának a javítása terén tett erőfeszítéseink eredményeként nagyon sok ember bírál, felvet hiányosságokat. Általában na. gyón kevés vezető az, aki dur. ván, ostoba, radikális, barbár eszközökkel visszautasít. Csak most már nagyobb a lélegzet, a türelem és az ideg, és sokat nem akkor büntetnek meg, amikor bírál, hanem egy, vagy két év után. Amikor a demokráciáról és a párt vezető szeretjéről beszélünk, ilyen összefüggésben, ezek sem mellékesek. A társadalom állapotáért, a társadalomban végbemenő folyamatért egyértelműen, egyöntetűen fele. lősek vagyunk. A felelősséget nem tudjuk megosztani, nem oszthatjuk meg az állapotokért senkivel. Ez hallatlan terhet és felelősséget ró a pártra. Ennek az elvnek ale- szögezése mellett viszont nagyon világosan ki kell mondanunk azt is, hogy a történésekért nem egyedül vagyunk gyakorlatilag felelősek. Nem vállaljuk azt, hogy a párt tegyen meg mindent a társadalom minden szférájában és minden kérdésében. A fSmcgszervezefek szerepe A proletárdiktatúra éppen ezért van úgy berendezve, hogy a vezető erőt körülölelik társadalmi, tömegszervezetek, amelyek a párt politikáját képesek eljuttatni a tömegekhez. párt vezető szerepének oszthatatlansága mellett a vezető szerep tolmácsolását, a politika gyakorlatát a társadalmi és tömegszervezetek is végzik. A proletár- diktatúra mechanizmusában a szervezetek között sok különbség van. Egy azonosság kell, hogy legyen: a párt politikájának az elfogadása és vállalása. Teljesen hibás a párt vezető szerepének az a felfogása, hogy a pártnak kell saját eszközeivel, önerejéből mindent elvégezni. Ez tulajdonképpen egy szektás felfogás. Ez azt jelenti, hogy nagy társadalmi rétegeket kivonunk a politikánk alól, vagy azt, hogy a társadalmi szervezeteket tulajdonképpen egy formálisan létező, de nem munkálkodó szerepre degradáljuk. Akik nem értik, hogy ez meghatározó, ha nem értik, hogy természetes szövetségeseink, segítőink a társadalmi és a tömegszervezetek amelyekre önálló, teljes jogú fela. datokat kell bízni, azok nem értik a mi társadalmi rendünkben a párt vezető szerepét. 1956 után és nagyon világo. san a IX. és a X. kongresszu. son eljutottunk odáig, hogy meg is fogalmaztuk: amellett, hogy tolmácsolják, magyarázzák a párt politikáját, ezeknek a szervezeteknek a funkciója, feladata részt is venni a párt politikájának a kialakításában. Világosan kell látnunk, hogy a szakszervezethez, a népfronthoz, a K. Ibiihez nem azért ragaszkodunk, hogy legyenek, hanem azért, hogy dolgozzanak, azért, hogy lehetőséget kapjanak a politika kialakítására. A proletárdiktatúra mecha. nizmusa és a párt vezető szerepe bizalmi kérdésben is ősz. szefügg ezen a ponton. A párt jelenlegi mechanizmusa azt is jelenti, hogy az átfedéseket megszüntetjük. Nincs arra szükség, hogy ugyanazok az emberek, ugyan, azt a témát ötször tárgyalják meg öt testületben. Ez semmivel sem teszi jobbá a párt vezető szerepét. A párt ebben az esetben nem tud ellenőrző funkciót gyakorolni, csak mindig tárgyaló funkciót. Mivel rendelkezésünkre áll a jelenlegi politikai mechanizmus, mivel meg tudjuk osztani a feladatokat, el is tudjuk határolni, hogy ki mit csináljon. Nagy politikai feladatunk most az, hogy a társadalmilag aktív emberek körét szélesítsük. Párfmunka a gazdaságban A következő téma, amiről úgy gondolom beszélnünk kell: hogyan valósítható meg a gazdaságban a párt vezető szerepe. Manapság vita van abban, helyes-e az a kifejezés: a termelés pártellenőrzése? Ebben a vonatkozásban nem lényeges egy szó használata. Alap- követelmény az, hogy a termelés területén a gazdálkodásban, illetve a döntések kialakításában a párt aktívan részt vegyen, a párt gazdaságpolitikája érvényesüljön minden területen. Ha az adott termelési egységben a párt politikája érvényesül, akkor a párt vezető szerepe biztosított. Ameny. nyiben nem felel meg az adott termelési egység tevékenysége a gazdaságpolitikánknak, akkor nyilvánvalóan nem beszélhetünk a párt irányító, vezető szerepéről a gazdaságban. A pártbizottságok szintjén a gazdálkodásban való részvétel még akkor is, ha nagy felkészültséget, nagy körültekintést igényel, egyszerűbb és adottabb, mint az alapszervezeteknél. Egyrészt az irányító pártbL zottságoknál rendelkezésre állanak olyan káderek, szellemikapacitás. amely egy általános gazdaságpolitikán belül meg tudja határozni optimálisan, hogy az adott egységekben, vagy területeken melyek azok a legfontosabb gazdasági kérdések, amelyeket meg kell oldani és hogyan lehet hatékonyabban gazdálkodni, termelni. Míg egy termelőszövetkezetben — ahol az alapszervezet gyakorlatilag betölti a pártbizottság szerepét — lehet olyan követelményt támasztani, hogy az komplex módon foglalkozzon a gazdaság, az üzem termelési terveivel, összes vonatkozásaival, egy gyári alapszerveaetet a gyár gazdaságpolitikájáért és gazdálkodásáért nem lehet felelőssé tenni. Erre joga, hatásköre sincs, és nem is kell, hogy legyen. Itt az üzemi pártbizottság, csúcsvezetőség, vagy egységes vezetőség feladata, hogy biztosítsa az üzem megfelelő gazdálkodását. A párt hivatásánál fogva politikai eszközökkel vezet és politikai ráhatást kell, hogy biztosítson a gazdálkodásban. De ha egy adott üzemben, egy adott termelőegységben a párt gazdaságpolitikájával ellentétes folyamat, játszódik le. a párt szervezetének kötelessége fellépnie: először politikai, s ha ez hatástalan, adminisztratív eszközökkel. Mivel mi olyan helyzetben vagyunk, hogy politikai eszkö- zökkel tudunk dolgozni a gazdálkodás és a termelés területén, a párt tudja megválj, sítani azt, hogy összehangolj* és figyelemmel kísérje a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek összhangját. Egy adott üzemben — és. e* nagyon bonyolult, nagyon nehéz dolog —. ma kimondotta* politikai tevékenységet jelenj amikor például a pártszervezetnek az üzemi közösség anyagi érdekei ellen kell fellépni. Mit értünk ez alatt? Pártszervezeteinknek, bizottságainknak vizsgálni, minősíteni keli, hogy a nyereség ha. gyan jött létre, miből tevődik össze? Melyek a nyereség- szerzésnek azok a foi-mái, amelyek ellen fel kell lépni és meg kell szüntetni. Lehetséges, hogy ez azt jelenti: a nyereségrészesedés az adott gazdasági évben 20—30 százalékkal csökkenni fog, mégi* ezt kell tenni. Következésképpen a pártszervezet biztosítsa: egyetle® árat ne lehessen emelni anélkül, hogy újabb értéket ne adjanak azzal a fogyasztónak, Tulajdonképpen a legnagyobb kérdés a termelésben, a gazdálkodásban a párt szerepénél ott van — amit a X. kongresszus félreérthetetlenül fogalmazott meg — hogy a mi társadalmunkban első * politika és ez után jön a közgazdaság. Az alapszervezeteknek kell ennek érvényesítésében az élő lelkiismeretitek lenni. Ha a mi kádereink, párt- szervezeteink felkészültei, gondosan tartják magukat a párt gazdaságpolitikájához, meggyőződésünk szerint net* tévednek el az adott üzemben, termelőszövetkezetben, vagy más helyen. Mindenütt pontosan meg lehet határozni azt, hogy az adott pártszervezetnek mi a feladata. Következetes végrehajtást A pártmunka gyakorlatával, Sietve a vezető szereppé kapcsolatban talán napjainkban a legkritikusabb pont a pártellenőraés gyakorlata, a pártellenőrzés állapota, minősége. A X. kongresszusnak volt ereje és volt bátorság* ahhoz, hogy kimondja aztt pártmunkánk leggyengébb pontja és láncszeme az ellenőrzés és ebből a gyakorlati pártmunka során mir.de* funkcionáriusnak le kell vonni a nagyon érthető követkéz* tetéseket. Következésképpe* át kell gondolnunk jelenleg gyakorlatunkat. Az elemzésből, a meditációból ki kell lépnünk és egy új metodikával, új szemlélettel kell a pártmunkához hozzáfogni, következetesebben kell foglalkozni a végrehajtással és a* ellenőrzéssel. Ügy hisszük, a mi ellenőrzési metodikánk a mai igényeknek nem felel meg. M3 hozzá vagyunk szokva a globális ellenőrzéshez. Ezen változtatnunk kell. Tudniillik ahhoz erő, hogy egy témát egy megyében minden területen ellenőrizni tudjunk, nincs. D« nem is szükséges, mert egy adott esetben például 2 járás, vagy 2 város képe ad egy keresztmetszetet és következtetést tudunk levonni a megye állapotáról. A globális ellenőrzés nens megfelelő, mert sokszor téves ítéletet eredményez Éppen ezért úgy gondolom, a tematikus ellenőrzéseket kell a jövőben jobban szorgalmaznunk. Egy témát, vagy egy nagy témán belül egy vagy két dolgot kell ellenőrizni, ami elégséges arra. hogy meg. felelő következtetést vonjunk le. Az ellenőrzésben ugvan- akkor vegyen részt politikai mechanizmusunk egésze. Például a munkaverseny, vagy az üzemszervezés állapotáról elégséges, ha a szakszervezetek adnak jelentést, vagy a szakszervezetek ellenőriznek, a párt illetékes osztályai csak minősítenek. Hogy ha mi as ellenőrzés terén nem alkalmazzuk a munkatSÄgosztäst, sokat elvesztünk a hatékonyságból. Pullai Árpád végezetül a pártmunka módszertana és a káderpolitika egyes időszeri kérdéseiről beszélt,
