Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

2. oMal KELET-MAGYAROflSZAG 1972. február ». Célok és indítékok „Heath legsötétebb órája" Versailles és Peking között A hét külpolitikája — tanulságokkal \ Angol kormányintézkedések a bányász#!! ellen A közfigyelem változatlanul a nemzetközi élet két forron­gó témájára összpontosul. In­dokína és a Közel-Kelet körül zajló és zajlott nyílt és titkos diplomácia alkotta és alkotja a jövő héten is az események zömét. Csupán rövid monda­tokban: világértekezlet Ver- sailles-ban, a Fock-látogatás, Brezsnyev üzenete, szovjet kormánynyilatkozat a vietna­mi helyzettel kapcsolatban, amerikai manőver a párizsi négyes értekezleten és végül a hét eseménye: Nixon pekin­gi útja. Nemcsak a történések mennyisége, hanem minősé­gük is jelzi: az indokínai hely. zet rendezésére rendkívüli erők, a rendezés lassítására pedig jelentős ellenerők lép­tek sorompóba. Hasonlóan érdekes a közel- keleti helyzettel összefüggő lezajlott és várható esemé­nyek áttekintése is. Szadat moszkvai útja után ASZÚ KB tanácskozása, majd a tervezett pártkongresszus; hosszú esz­mecsere Kairóban diákok és politikusok között; Londonban szovjet—angol tájékozódó megbeszélések a térség ügyé­ről; iraki párt- és kormány- küldöttség Moszkvában; szov­jet delegáció készülődése Da­maszkuszba; Zsivkov kairói utazása; Jarring készülődése missziójának felújítására; Da- jan izraeli hadügyminiszter Washingtonban. Vajon ígér­nek-e drámai fordulatot a felsorolt események? Nos, ez­zel kapcsolatosan csak any. nyit: a legfigyelmetkeltőbb az lenne, ha Jarring nem hiába készülődne, hanem újrakezd­hetné a békés rendezésre irá­nyuló erőfeszítéseit. Számos jel mutat arra, hogy a politi­ka mostani szakaszában ezt a megoldást szorgalmazzák a nagyhatalmak is. I 1­Mindezek előrebocsátása azért szükséges, mert segítsé­gével néhány általános, az efjász évre bizonyára jellem­ző oolitikai tendencia is ki- mu tatható. Ezek közül az el­ső és a legfontosabb: a nagy nemzetközi válságok rendezé­se során a Szovjetunió és a szocialista országok a békés megoldásokat, a tárgyalásos politikát részesítik előnyben. A XXIV. pártkongresszuson határozatba foglalt» offenzív bérpolitika gyakorlati való­ra váltásának lehetünk tanúi. A Szovjetunió külpolitikája most is, mint mindig, men­tes a konjunktúra befolyásá­tól szilárd elvi alapon szor­galmazza a konfliktusok tár­gyalások útján történő rende­zését. Akár Indokinát. akár a Kö. zö1-Keletet nézzük is, látha­tó; a szocialista országok a konfliktusok elfojtására tett politikai lépések közben sem helyezik a második sorba a szabadságukért küzdők, füg­getlenségüket védők katonai segítését. Különös jelentősé­get kap ez most; Nixon ter­vezett pekingi és moszkvai látogatása előtt. Az elmúlt na­pok megnyilvánulásai — be­szédek, nyilatkozatok — jel­zik: a szovjet és a szocialista országok oolitikája nem ér­tékeli túl Nixon utazásait, és sa'át elvi oolitikáiának szi­lárd és eltökélt fenntartását ítél’ a legcélszerűbb válasz- n?'* az amerikai lépésekre. A másik, ezt az évet lénye­gében jellemző politikai hang washingtoni eredetű, szerves része az elnökválasztási kam­pánynak. Az USA nemzetkö­zi megnyilvánulásait alapve­tően befolyásolja majd a Nixon és ellenfelei között ki­bontakozó választási küzde­lem. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az amerikai po­litika helyes értékelésénél so­sem szabad figyelmen kívül hagyni a propagandisztikus hangulatkeltő elemeket, me­lyek tulajdonképpeni mozga­tója a voksokért folyó vetél- ke^és. Nixon nagyon jól tud­ja hogy amennyiben újra él­ről* akar lenni, engedménye­ket kell tennie a héjáknak é" galamboknak egvaránt. Ez a szavazatszerző magatartás ter­mészetesen csökkenti az USA lépéseinek hitelét a jövőben is. Ha csupán az elmúlt napok eseményeit hívjuk tanúnak, igazolódik ennek már érezhe­tő hatása. Nixon megmereví­tette vonalát Indokínában. Ugyanakkor úgynevezett bé­kéltető lépéseket próbál be­mutatni a Közel-Keleten. Ud­varló mondatokkal próbálja megszerezni az indiai szub­kontinens rokonszenvét, és ez­zel egyidőben kemény gazda­sági f éltét elekkel .gyötri .meg nyugat-európai szövetsége­seit. Pekingi látogatását ille­tően mértéktartó optimizmus­sal beszél, de közben lelkesen méltatja a SALT-tárgyaláso- kon elért eredményeket. Ha azonban bármelyik prob­léma alapos és mély elemzé­sébe bocsátkozunk, rögvest ki­derül: az amerikai imperia­lizmus politikája lényegében semmit nem változott, nem is mutat alapvető átalakulást. Ez törvényszerű, hiszen az imperializmus rabló és hódí­tó jellege nem változik, leg­feljebb a módszerek idomul­nak a kialakult nemzetközi erőviszonyoknak megfelelő­en. Az imperializmus térvesz- teségei, tekintélycsökkenése most azt diktálják, hogy Washington megkísérelje kor. rigálni a kialakult helyzetet. Washington és Peking egy­más keresése régi történelmi igazságot példáz: a szélső­jobb és a szélsőbal találko­zását. A bár ellenkező elője­lű, de világpolitikai uralmat nyíltan hirdető politikák ran­devúja mellé groteszkül pá-i rosul az. az amerikai törekvés, hogy - Nixon Moszkvában a békesség küldötteként J ’lenjen meg. Érthető ezek közben, hogy a vilggköz,yélemény,. amely érzi az USÁ-politika reklámjellegét, a sok szólam és elnöki manőver után azt várja, hogy Washington vég­re legalább egy tettel bizo­nyítsa, hogy hajlandó a reali­tások alapján legalább egy fe­szültséggóc felszámolására. Míg ez késik. Nixon politiká­ja nem számíthat hitelre. | 2. Fentiek is bizonyítják: a nemzetközi politika tulajdon­képpen a világméretű osztály­harc jegyében zajlik. A had­állásaiból kiszoruló imperia­lizmus vív elkeseredett har­cot a haladó erőkkel. A most Másfél éve került Hódosi Pálné a, szövetkezet élére. Kívülről érkezett, fürge te­kintetű szemmel nézett kö­rül. Mindjárt első délben észrevette, hogy külön-külön asztaloknál ebédelnek a munkások, a technikusok, az irodaiak, összetolatta az asz­talokat, ettől fogva mind­nyájan együtt ettek két hosszú sorban. Hódosi Pálné azonnal tegeződni kezdett a nőkkel, a takarítónőkkel is, a tanulólányokkal 'is, ha el­múltak tizenhat évesek. Mint a népi állam megszilárdulá­sának hajnali szakaszán. Egyéb intézkedéseivel és szokásaival is arra töreke­dett, hogy családias' levegő­ben éljen ez a kislétszámú üzem. Az elégedettek öröm­mel hajtogatták: Hódosi Pálné tudja, mi a demokrá­cia, s lám az egyszerű esz­közökkel is megvalósítható. Mások, kevesebben, úgy vé­lekedtek, hogy hajkurássza a népszerűséget és eszközei igen praktikusak, egy fillér­be se kerülnek. Ez utóbbit egy éven belül megcáfolta az a nyomós tény, hogy Hódo­siné segítségével a .szövetke- , zetiek meghódították a szak- ' mában elérhető legjobb fize­téseket és munkaiéi!'"k-’t. ★ Idén éppen nők napján . kászálódtak ki a napsugarak a hetek óta vastagodó, már homlokszorító szürkeség mögül. Először próbálkozó zajló kisebb események is azt példázzák: ezek sem mentesek az osztálytartalomtól. Nézzük először a „szigetek” ügyét. Cipruson válság van kialakulóban. A Makarioszt támadó athéni junta volta­képpen az imperialista világ- politika részeként kívánja térdre kényszeríteni azt a rendszert, amely el nem köte­lezett politikája eredménye­ként jó kapcsolatokat épített ki a haladó világgal, és csa­pást mért a NATO támasz­ponthálózatára. Máltán nem egyszerűen bér­leti díjról folyik a vita. Min- tofí kormánya a NATO-val és Angliával folyó harc közben világosan kifejezte: a Föld­közi-tenger térségének békéje, a sziget függetlensége számá­ra elsődlegesebb, mint az an­gol font. Észak-trországbcm a kato­likus és protestáns konfrontá­cióról köztudott, hogy az lé­nyegében a betelepedett an­gol burzsoázia és az északír őslakos proletariátus, szegény réteg harca. A szigeteken kívül ide so­rolhatjuk a Bangla Desh szü­letését is, ami tulajdonképpen a Nyugat-Pakisztánban élő, és gvarmati helyzetet előidéző tőke nyomása alóli felszaba­dulás jegyében zajlott. A Chiléből érkező hírek is azt tanúsítják, a vegytisztá­nak tűnő belpolitikai esemé­nyek mögött ott húzódik az országon belőli, valamint a nemzetközi helyzettel is szer­vesen összefüggő osztályharc világos vonala. Allende nem kapitalista útra terelt orszá­ga, eredményei és ezek von- . zásk-őre messze túlmutat Chi­le, de. bátran mondhatjuk a dél-amerikai kontinens hatá­rain is. 14 A most zajló események jel. lege, jelentősége és jövő ki­hatásai teszik szükségessé, hogy a jelenségek vizsgálata­kor figyelmeztessünk a világ- politika marxista—leninista elemzésének fontosságára. Az a tény, hogy ma minden, ami a világon történik, a két vi­lágrendszer közötti harc ré­sze, hogy a nemzetközi politi­ka a nemzetközi méretű osz­tályharc vetűlete: ismert. A vizsgálódásokkor azonban ezt mindig figyelembe érdemes venni, hiszen az imperialista politika lépéseinek összessé­gét csak úgy értékelhetjük he­lyesen. ha azok mögött észre­vesszük a Valódi indítékokat. Bürget Lajos „Heath legsötétebb órája”. „Kialszanak a fények, fellán­gol a düh!” „A helyzet még sötétebb!” — Ilyen szalagcí­mek alatt számol be az angol sajtó a kormány intézkedései­ről, amelyekkel le akarja győzni az öt hete sztrájkoló bányászokat. Hétfőtől kezdve az üzemek az eddig használt villanyáram 50 százalékát kapják és ez csak egy része a szigorú takarékossági intéz-' kedéseknek. A brit gyárak több ezer munkást függesztenek fel ál­lásétól. Ezzel a kormány gon­dosan számolt és abban re­ménykedik, hogy a közvéle­ményt a 280 000 bányász el­len fordíthatja. A British Steel Corávporation 6000, a Triumph és Jaguar Autógyár 3000—3000 munkást nem fog­lalkoztat a jövő héttől kezd­ve. A Ford Művek félgőzzel termel és — mint a BBC kom­mentátora mondotta szomba­ton reggel — ez még csak a jéghegy csúcsa: a többi a fel­szín alatt van. A közvélemény változatla­nul a bányászok pártján, a kormánnyal szemben foglal ál­lást. Az Evening Standard statisztikája szerint a bá­nyászsztrájk heteiben a Heath. kormány népszerűsége csök­kent. Edward Heath miniszterel­nök a jól bevált recept sze­rint megint a bányászokat tüntette fel felelősnek. Pénte­ken este Liverpoolban kon­zervatív hallgatóság előtt azt kívánta a bányászoktól, az ed­dig kínált feltételekkel vegyék fel a munkát. Amikor Heath elhagyta az épületet, tüntetők lángoló fáklyát dobáltak felé. A munkáspárti vezetés úgy ítéli meg, hogy a kormány el- taktikázta magát: olyan soká­ig érősítgette, hogy milyen nagy tartalékokkal rendelke­zik, hogy a szigorítások pá­nikszerű döntésnek hatottak. A labouristák, akik a történe­lem folyamán soha nem sza­vaztak a parlamentben szük­ségállapot-rendelet ellen, most hétfőn a kormány ellen for­dulnak — közölték hivatalo­san. John Davies kereskedelem- és iparügyi csúcsminiszter pénteken éjjel a BBC képer­nyőjén 10—14 napra becsülte azt az átmeneti időszakot, amelynek végeztével valóban csak a legszükségesebb áram­mennyiséget tudják adni az erőművek. Jelenleg is ada- ■ golják a villanyáramot. Pén­teken este és szombaton a reg­geli félhomályban Dél-Lon­László Anna: A bátorság rései tavaszígéretet is szállított a fény. Ettől eleve is derűsebbé vált mindenki. Az étkező­ben pedig, meglepetésükre, két-két deci bor várta az ebédelőket. Hódosiné hozat­ta az italt. Tréfás nőnapi felköszöntőket rögtönöztek.' Majd az egyik karbantartó előadta tudományát: hogyan lehet a mértékletes két decit egy literré fokozni. Ha az ember lassan-lassan csepeg­teti szájába a szeszt, hatása megsokszorozódik. Igaz-e. vagy sem, nem bizonyoso­dott be, mert a mókától, ahogyan hátrahajtották fe­jüket és nevetés, visítozás közben egymás szájába töl­tögették a bort, mindenkép­pen megrészegültek. Később nem is emlékeztek rá, ki volt az, valaki vicce­lődött: a hús. fájdalom, nem képes ünnepi magaslatra emelkedni, ma is mócsingos. mint közöiisér"’sen. Ekkor Hódosi Pálné is kapatos volt már, legkivált attól. hogy ilyen szerteáramló, általános a jókedv, s ezt ő teremtette. Felkiáltott: — Mindent meg lehet ol­dani. kellő leleménnyel! Ne­kem népes családom van, nem könnyű gondoskodnom róluk. Húsból mindig egy hétrevalőt veszek, eláll szé­pen a fridzsiben. Hetenként egyszer egy százassal meg­sértem a hentes öntudatát, mire színhúst mér. Nagyon hirtelen nagyon kemény csend lett. Hódosi Pálné a csend legelső másod, percében kijózanodott. Hol felejthette az eszét?! össze- kócolódott. ítélete szerint: többek között, de talán első­sorban az különbözteti meg a vezetésre alkalmas embert a vezetésre alkalmatlantól, hogy sohasem lazul az önel­lenőrzése. Ez önkontroll- vesztés volt a javából f A hangtalan keménység, ben, feszességben megszólalt Torner Ila, halkan bár, de fojtott indulattal: — Nem hittem volna, hogy ilyen beteg szellemet táplálsz a százasaiddal! És jogtalan előnyöket szerzel magadnak meg a családodnak! A hen­tes öntudatát legalább mi re fogjuk fel cinikusan. Elég. ha ő így fogja fel... a hentes. — Bizony igaz — helyeselt gyorsan a kis Forbáthné. Hódosi Pálné igen haragu­dott masára, s hogy ettől szabaduljon, a többiekre lök­te a haragját: — Megmondanátok, ugyan kinek ártok vele?l dón, Greenwich és a City ma­radt áram nélkül. A kormány vizsgáló bizott­ságot nevezett ki, hogy fel­mérje a szakszervezet bér­emelési igényeit és ajánláso­kat tegyen. A bizottság elnö­ke lord Wilberforce lett, aki az 1969—1970-es erőművi sztrájkban közvetített, a mun­kások csekély örömére. A bi­zottság hétfőn lát munkához; A bányászszakszervezet szó­vivője az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában közölte, hogy a szakszervezet nem zár­kózik el a tárgyalásoktól. Hajlandó tanúvallomást ten­ni a bizottság előtt, de nem kötelezi magát arra, hogy el­fogadja a bizottság ajánlásait — mondotta a szóvivő. Fe^vsrmenfesítlk a SÉeia^-félszsgefet? Egyiptom pénteken értésre adta, hogy hajlandó fontoló­ra venni a Sinai-félsziget fegyvermentesítését. A Reuter, az AP és az AFP hírügynökségek, egybe­hangzóan idéznek egy magas állású egyiptomi diplomatát, aki kijelentette: ha Izrael kötelezettséget vállal arra, hogy hat hónapon belül visszavonul 1967-es határai­ra, Egyiptom nem ragaszko­dik ahhoz, hogy hadereje át­keljen a Szuezi-csatorna ke­leti partjára. Hozzátette, hogy országa olyan megálla­podást pártfogol, amelynek értelmében megfelelő nagy­ságú egyiptomi haderő állo­máshat a Szuezi-csatorna mentén a Sinai-félsziget eset­leges visszafoglalásának el­hárítására. Egyiptom bizto­sítékokat kíván arra, hogy Izrael nem tér vissza aSinai- félszigetre, viszonzásként pe­dig megígéri, hogy az egyir»- tömi haderő nem vonul be a Negev-sivatagba. Az egyiptomi dtplomarta, aki ragaszkodott inkognitó- jához, a továbbiakban meg­jegyezte, hogy az Egyesült Államok még mindig nem kereste meg Egyiptomot az általa javasolt „szuezi tár­gyalások” ügyében. Országa tehát nem utasíthatta el azt az indítványt, amelyet nem is ismer. Viszont — tette hoz­zá az idézett forrás — a tár­gyalások, ha egyáltalán lesz­nek ilyenek, nem korlátozód­hatnak kizárólag a Szuezi- csatorna megnyitására, fog­lalkozniuk kell az általános rendezéssel is. Egyiptom szá­mára továbbra is az a per­döntő, hogy a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i ha­tározata, mint az általános rendezés alapja, megvalósul­jon. Középtávú fejlesztési terv Jugoszláviában A jugoszláv kormány e hé­ten tartott üléséről kiadott közlemény megállapítja, hogy jóváhagyták az 1972. évre szóló fejlesztési tervet és az ország 6 köztársaságának és 2 tartományának megegye­zése alapján sikerült közös nevezőre jutni a középtávú (5 éves) fejlesztési terv még megoldatlan kérdéseiben. Dzsemal Bíjedios minisz­terelnök nyilatkozatban mél­tatta a most elért megálla­podás és az annak révén született döntés jelentőségét. „A most elért eredmény — hangoztatta nyilatkozatában a miniszterelnök — arról ta­núskodik, hogy köztársasá­gaink és tartományaink ké­szek arra, hogy közös megol­dásokat keressenek társadal­mi-gazdaság fejlődésünk min­den létfontosságú kérdésé­ben.” — Nyilvánvaló, hogy kinek — háborgott Ila. — Azoknak, akik helyetted kénytelenek elvinni a csontot, a mócsin- got, a zsírt! Forbáthnéra nézett, hogy erősítse meg, de a fiatalasz- szony üres tányérját kapar- gatta. — Azok nem adnak száz forintot — mérgeskedett Hó­dosi Pálné — így lényegében azonos értéket kapnak, mint én a száz forint plusszal! Tudta, hogy ez elfogadha­tatlan érvelés. Eddig isme­retlen erőszakos vonás, vas­vonás került az arcára. Ed­dig ismeretlen parancshan­gon folytatta: — Az ebédidő ma sem hosszabb, mint máskor! Ha egy kis ünnepséget tartunk, nem ok a lógásra! Forbáthné ugrott fel első­ként és túlbúzgó sietséggel hagyta el az étkezőt. Ila ismét válaszolni szere­tett volna, de mert ezt Hó­dosi Pálné hatalmi szóval el­vágta, úgy érezte: alulma­radt, noha az igazsághoz nem férhet kétség. Forbáth­né munkapadjához szaladt. A fiatalasszony nemrégen mé| küzdőkedvű, élénk in­dulaté lány volt. Megválto­zása miatt haragudott ma­gára, s hogy ettől szabadul­jon, Ilára lökte a haragját: — Megérthetnéd, hogy ne­kem a kicsim jóléte, még egyetlen mosolya is' többet ér, mint a Hódosiné vacak száz. forintja! Mi az a száz forint?! Majd ezért!... Száz forintért! — Tudod te jól, hogy nem a száz forint a tét! — Az a tét, hogy egy szardíniás dobozban préselő­dünk, lakásra gyűjtünk, azért is jöttem vissza ilyen hamar a szülés után! Itt főleg az isteni, hogy egyműszakosak vagyunk, ha kitesznek, eset­leg csák három műszakosat tudok szerezni, akkor nincs hová tennem a gyereket, maradhatnék ótthon. Tragé­dia. Itt a kereset is több, mint máshol. Ila, te nem gondolkozol! A vitát távolabbról hallot­ta egy ötgyermekes anya Miután Ila sarkon fordult, el* lenszenvvél beszélt róla. — Van is neki mit veszte­nie! Magányos! Tudja is az ilyen, mi az élet! Egyébként se tudja! Elkörmölget az irodán, azután hazasétál a csinos garszónjába, regényt olvasni! Ila nem nyugodott, férfi­akhoz fordult, hátha azok­nak egyenesebb a gerincük. Egy középkorú művezető mosolygott az igyekezetén: — Meg akarná váltani a világot? — Csak azt akarnám tud­ni, igazam volt-e. S ha igeii! nem kellett volna-e mellém állniok? — Lehet — bólintott a művezető és látványosan me­rült bele munkájába. CFolyta^uld

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents