Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

ÍST1 Miwjär f. ttffJPMfAGYARORSZA» A betegeket is érinti Tovább lép a megyei kórház pártszervezete Bereg gyára — holnap Az indulás nehézségei a vásárosnaményi faforgácslap-üzemben A BETEG SOK APRÓ MOZZANATBÓL, személyes ‘ tapasztalatból összegezi vé­leményét a kórházról, ahol gyógyítják. Természetesen az orvosi gyógyító munka szín­vonalát nem mindig tudja megítélni. Az iránta tanúsí­tott bánásmódról, az orvos és a beteg közötti kapcsolatról, a kölcsönös bizalom alaku­lásáról azonban véleményt tud alkotni. Hozzávetőleges képet alakít ki magában: mi­lyen a gyógyító munkát vég­zők alapállása, a kórház lég­köre, a gyógyulásért felelős­séggel tartozók lelkiismere. tesség'e, erkölcsi arculata. Ez a kép olykor egyedi, el­fogult, menj mentes a beteg ember túlzásaitól sem. De az esetek zömében el kell fo­gadni, hogy tükrözi a való­ságos helyzetet. Mennyiben tud alakítója, tényezője lenni a kórház lég­körének, a színvonalasabb gyógyító munkának, az or­vos és beteg jobb kapcsola­tának az egészségügyi párt- szervezet? Ezekre kerestük a választ a megyei kórházban, ahol közismerten nehéz kö­rülmények között dolgoznak az orvosok, ápolók, techni­kusok. Nem kevésbé zsúfolt, nehéz körülmények között vannak a betegek, akik a mostoha elhelyezési feltéte­lek mellett is teljes értékű gyógyítást, mielőbbi gyógyu­lást várnak. ,v f A MEGYEI KÓRHÁZBAN dolgozó kommunista orvo­sok, középkáderek aligha kö­vethetnek más utat, mint a kórház szakmai vezetői és a felettes egészségügyi szervek. Minden erőfeszítést latba vetnek, hogy a túlzsúfoltsá- , got enyhítsék. Több taggyű­lésen, pártcsoport-megbe- szélésen foglalkoztak á belső * „átcsoportosításokkal”. Egyik legégétőbb problé­májuk ma is,-amikor-az épí­tők átadják rendeltetésének az új 172 ágyas belgyógyá­szati pavilont, hogyan tud­nák ^ legjobban kihasználni a felszabaduló régi belgyó­gyászati kórtermeket, helyi­ségeket. Mindegyik nem is fog felszabadulni, mert az igények szerint egy harma­dik belgyógyászati osztályt is , szervezni kell. Pedig hány osztály vár a megüresedő he­lyiségekre?! A kórház pártszervezeté­nek kommunistái csodákra nem, képesek, a szakvezetés­sel közösen a meglévő be­ruházási és fejlesztési lehe­tőségeket igyekeznek maxi­málisan kihasználni, össze­gyűjtik a javaslatokat, min­den józan elképzelést, amely egy kicsivel is jobb körül­ményeket teremthet a túl­zsúfolt kórházban. Ez most főként minden beépíthető terület, belső erőforrás számbavételét jelenti. Egyelőre sajnos nem épül meg a tervezett 1000 ágyas új megyei kórház. A jelenle­gi „falakon” belül átalakí- , fásokkal, az épületek jobb kihasználásával szükséges terjeszkedni. Erre megvan­nak az elképzelések. A párt- szervezet vezetőit — csak­úgy, mint a szakvezetés — azonban más problémák is foglalkoztatják. NEM CSAK A ZSÚFOLT­SÁG gátolja a korszerű gyógyító munkát, az intézet vezető szerepének megfelelő betegellátást. Évek óta szorító gond az orvoshiány is. Az orvosok naponta múlják fe­liül saját teljesítőképességü­ket, a hiányzók helyett is helytállnak. Sok szakorvos kellene, még több, ha az igen szükséges posztokra is szer­veznének státuszokat. Még ' inkább kiütközne, milyen sok a tennivaló a gyógyítás szubjektív feltételeinek ja­vítása érdekében. A legdöntőbb ok a lakás­hiány. Hiába hirdetik meg az állásokat: a pályázóknak nem tudnak lakást biztosíta­ni. Az új lakástörvények kö­töttségei bizonyos szempont­ból nehezítik a kórházi or­vosok lakásproblémáinak megoldását. A sorház szák­vezetése a pártszervezettel közösen azt tervezi: csak­nem félmillió forintot meg­spórolnak a költségvetésből, főbérleti jogok megvásárlá­sával elősegítik az orvosok letelepítését. Nem egyszerű es nem gyorsan kamatozó vállalkozás ez. A kórházi pártszervezet­nek az iméntiek mellett megvannak a sajátos felada­tai is. Igyekeznek alakítói lenni a jó munkahelyi lég­körnek, elsősorban a párt­csoportok útján tájékozód­nak az egészségügyi dolgo­zók és a betegek viszonyá­nak alakulásáról, az adódó konfliktusokról. Rendszere­sen értékelik a betegektől érkező javaslatokat, pana­szokat. melyeket az osztályo­kon' lévő ládában találnak. Ez a közvéléménykutatás is hasznos információs forrás. Általában elismerő sorokat írnak a betegek, de akadnak bíráló észrevételek ts. Egy időben a betegek ruhája mi­att voltak kifogások. A párt- szervezet egyéb témák mel­lett a taggyűlésen is foglal­kozott ezzel, javaslatokat tet­tek a mosoda munkájának gyorsítására. Más alkalom­mal az étkezés volt a kifogás tárgya. Mindez összefügg a zsúfoltsággal is. De mindent nem lehet ezzel megmagya­rázni. Tudják ezt a pártszer­vezet vezetői is, igyekez­nek különválasztani a ma­gatartásbeli és a hátrányos helyzetből ejjpdő problémá­kat. y HOGYAN SIKERÜL TO­VÁBBLÉPNI? Alig ‘két hó­napja, lényeges szervezeti változás következett be a kórházi partéletben. Évek óta egyféle útkeresés jelle­mezte a pártmunkál' ;A, több, mint 80 tagú pártszervezetet a kórház, a véradó, a megyei rendelőintézet és a mentőál­lomás kommunistái alkották. Nem mindig sikerült azon­ban ' elevenné, vitaképessé tenni a taggyűléseket. Kevés volt a mindenkit érdeklő és érintő téma. A sablon és az általánosság kezdte bénítani a pártéletet. Ném arról van szó, hogy nem tudtak lénye­ges kérdésekben állást fog­lalni, formálni a közvéle­ményt. Eredményesen foglalkoz­tak a pártépítéssel, az után­pótlás nevelésével. Az utób­bi két évben 21 új párttagot vettek fel, köztük több fiatal orvost, akiket a KISZ-ben végzett munkájuk alapján ajánlottak a párt soraiba. Az új párttagok életkora 25 év. Figyelemmel kísérték a tu­dományos munkásságot vég­zők előrehaladását is. A szakszervezeti bizottsággal együtt a pártszervezet veze­tősége is egyik patronálója a már megyei jellegű fiatal orvosok fórumának. Sok tu­dományos megfigyelés válik így közkinccsé, s kapnak szakmai fórumot a gyógyítás új útjait keresők. AZ EGYSÉGES PÁRT­SZERVEZET (azonban ered­ményei mellett is egyre ke­vésbé tudott eleget tenni a fontos és sokirányú követél­ményeknek. így született meg a javaslat, jó lenne az egyes munkaterületek sze­rint önálló pártszervezeteket alakítani. Egy taggyűlés nem is volt elég a döntéshez; a vélemények és ellenvélemé­nyek egyenlő aránya „dön­tetlenre” állította a külön­válást. A második taggyű­lésen végül is a többség he­lyesnek találta és megsza­vazta a különválást. Négy önálló pártszervezet alakult: két kórházi, egy az SZTK-rendelőintézetben és egy a mentőállomáson. Most már közelebb lehet menni a sajátosan helyi témákhoz, tartalmasabbá lehet tenni a pártcsoportok életét. A csúcsvezetőségre nagy mun­ka vár, hogy az önállóvá vált alapszervezetekben dol­gozó kommunistákat valóban önálló, tartalmas munkára serkentse. Első taggyűléseik a terve­zések, a régebbi adósságok törlesztésének, az életszerű témák megragadásának fóru­mai voltak. Remény van rá, hogy sok minden meg is va­lósul a pártszervezetek mun­katérvéből. Egy kérdést azonban —• ügy érezzük — indokolt megemlíteni^.. Egy nagy- ■ megyéi gyógyítoiníezer pártszervezeteinek irányí­tása talán egy függetlenített csúcstitkárt igényelne. A párttagság jelenlegi létszá­ma az intézménynél, tudjuk, nem teszi ezt lehetővé. Még­is úgy véljük, van alapja az igénynek, mert a napi feszí­tett munka mellett a megyei kórház sajátos viszonyai kö­zött a kívántnál sokkal ke­vesebb idő jut arra, hogy a csúcsvezetőség tagjai — és az alapszervezetek vezetői — megfelelően foglalkozzanak a rájuk váró sokirányú fel- j adattal. Páll Gésa I Három év alatt a harma­dik gazdáját „nyüvi” a vásá­rosnaményi faforgácslap­gyár. Az új elnevezés 1972. január 1-től: az ÉRDÉRT 15. számú gyáregysége. A múlt évben indított gyárban az üzemelést még mint a Felső­tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gyára kezdték meg, s egy év alatt több, mint húszmillió forint vesz­teséget „hoztak” vállalatuk­nak. Az új „gazda”, az ÉR­DÉRT szintén tudja ezt, az­zal is számol, hogy a veszte­ség az idén se nagyon csök­ken, a kiadások sem lesznek kevesebbek. c All egy gépser Elöljáróban le kell szögez­ni, hogy a modern import­gépek jók, a forgácslapgyár azt a teljesítményt nyújtja, amit a tervezők tűztek ki cé­lul. A veszteségről tehát a gyáriak semmiképp sem te­hetnek. A mai ráfizetés gyökereit mélyebben kell keresni. A tervek úgy készültek, hogy a forgácslapokból ládákat ké­szítenek, korszerű, huzalfü- zéses eljárással. A ládák ez­rei pedig a szabolcsi alma elszállítására lettek volna hi­vatottak, óm a forgácslapból készült láda nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek révén egy 30 milliós gépsor áll kihasználatlanul. A gyárban ma is forgács­lapot gyártanák'— csak a méretek mások — javarészt bútoripari célra. A tervezett kapacitást, az évi 20—22 ezer köbméter forgácslap gyártá­sát teljesíteni tudják, ám a felhasználás iránya, a maxi­mált ár — miközben az alap­anyagár növekedett — csök­kenti á jövedelmezőséget. Az összes árbevétel például a múlt évben nem érte el a százmillió forintot. Ezzel szemben pedig — akár ter­mel az üzem, akár nem — legalább évi 40—50 millió fo­rint állandó kiadás van. Ez adódik a 260 millió forint értékű beruházás eszközle­kötési járulékából, érték- csökkenési leírásából, az éven­te mintegy 12 millió forintos hitel visszafizetéséből, a ka­SZÓT KÉRNEK... j Ezekben a napokban, he­tekben sok száz szabolcsi kér szót a népfromtbizottsáigok újjáválasztó gyűlésein. Nem csupán szavaznák, kik legye­nek a bizottság tagjai. Véle­ményt is mondanak a lakó­hely életéről, problémáiról, a . közös tennivalókról. S egy kicsit önmagukról is!.. * Géberjénben nagy vitát váltott ki egy új utca betono­zása. „Megígérte a tanács, hogy betonjárdát csináltatnak, hogy ne járjunk térdig a sár­ban...” — hangoztatták a hozzászólók. Géberjén né­hány régi utcájából ugyanis az árvíz a magasabban fekvő részekre kényszerítette a csa­ládokat. Uj utca épült, de el­maradt a betonjárda... Azaz nem is olyan egyszerű a dolog A tanács úgy tervezte, ide­iglenesen a régi, megszűnt utca kockalapjait szedik fel, és viszik át az új utcába. Hogy, hogynem a betonlapok­nak lába kelt, alig 220-at sike­rült összeszedni belőlük. A gyűlésen végül azon volt a vita, hogy a kerítésen be­lülre „vándorolt” lapokat egy társadalmi bizottság szedesse össze. A dobszó ugyanis nem használt. Márnedig nem tűr­hetik, hogy néhány ember kapzsisága miatt az utca la­kód térdig járjanak a sárban. Aporligeten százharmin­cán jelentek meg a népfront­gyűlésen és 30 tagú bizottsá­got választottak. Itt is akadt jó néhány javaslat, vélemény, amit erre az alkalomra tar­togattak a helybéliek. Kétszáz gázpalack-tulajdo­nos van a községben és a szomszédos falvakban. Na­gyon kellene egy gázcserete­lep. Az Uj tanya lakói a köz­séggel összekötő rossz út mi­att interpelláltak. Nem volt ez követelőzés: Ök jogosnak érzik, ezért tették szóvá. ★ Négyszáz érdeklődő jelent még a mérkvállaji gyűlésen. Igazi népgyűlés volt ez, ahol az: ikerközség sok időszerű problémája szóba került. Miért nem a két község köze­pén épült meg a benzinkút? — tettek feí a kérdést. Tüze­lőolajért kilométereket kell gyalogolni a mérki részen la­kóknak, mert Vállaj túlsó ol­dalán, egy félreeső helyen van a benzin tör ő állomás. — Elkerülhető lett vol­na ez a strapa és a súrló­dás is, ha találtak volna megfelelő telket, s mind a két falurász megelégedésére döntik el a kút helyét mondta az egyik tolszólafo. Érdemes elgondolkodni, bár a benzinkutat már nem lehet behozni a község közepére. De a tanulság önmagát kí­nálja.« ic Egy utcai kút körül pa­rázslóit fel a vita Fülpös- darócon, Győrteléken és Gé­berjénben. A szót kérők el­mondták, hogy az utcai kutak elhanyagoltak, sokan ott mossák a tejesedényeket, a gumicsizmákat. Hatalmas tó­csák éktelenítik a környékét. Hidegben a kút befagy, nem lehet használni. Miért nem vigyáznak rá jobban? — Vannak, akik az otthoni vizet akarják spórolni — mondta a község egyik veze­tője. Azok is megteszik ezt, akiknek a vezetékes víz bent van a lakásukban. Az ingyen­víz — mármint az utcai kút- ból — .mégsincs ingyen, sőt sokba kerül a községnek. A közül etek ugyanis három- négyszeres vízdíjat fizetnek. Többet, mint a családok. S ki fizeti meg ezt; a lakosság. A községfejlesztési alapokból fizeti a tanács az utcai víz- fogyasztást. — Akkor nagyon drága mulatság az mcaz róngazait­matokböl. Vagyis egy köb­méter forgácslap gyártására annyi állandó költség jut, hogy az veszteségessé teszi a termelést. Ij (elhasználok jelentkeztek Hogy mégis miért érdemes foglalkozni a termeléssel? Mert az említett veszteségek ellenére a jövőre is gondolni kell. Növekvő bútoriparunk, népgazdaságunk importra szorult forgácslapból. Emel­lett megjelentek az új fel­használók is, az építőipar például a szomszédos orszá­gokban már a forgácslap- termelés egyharmadát is fel­használja. Tehát újabb gyár­tó kapacitásra van szükség előbb-utóbb nálunk is. A vá­sárosnaményi gyárat pedig úgy építették, hogy talán európai viszonylatban is az egyetlen, ahol viszonylag ke­vés — előzetes számítások szerint mintegy 60 milliós — beruházással megháromszo­rozhatják a termelést. Az ÉRDÉRT rövid időn belül rentábilis üzemet akar a naményi gyárból. (Ezért is történt az átvétel, a nagy- vállalatnak jobbak a lehető­ségei, mint a FEFAG-nak.) A gazdaságosság megteremté­sére már az idén több intéz­kedés születik. így a gyár­tás szűk keresztmetszete .az apríték készítése volt. Még januárban beszereztek két gépet, melyek az üzembe helyezésre várnak. Segítség, hogy a vállalat különböző telepeiről ideszállítják a gya- luforgácsot, évente 2—3 ezer köbmétert, ezzel is tehermen­tesítve az aprítógépeket. Ja­vítják a termelés feltételeit a jó anyagellátással is. A más telepekeh' ri&gy mennyi­ségben keletkező hulladék, más célra már fel nem hasz­nálható faanyag egy része még ideális alapanyag for­gácslapgyártásra. Négy műszak februártól Igen költséges jelenleg a szállítás. Az idén 8 millió fo­rintért iparvágányt építe­nek, ezzel megteremtik a le­hetőségét a gépi berakásnak, kirakásnak. Ugyancsak meg­oldható így a forgács és ap­ríték fogadása, gépi betáplá­lása a gyártó gépsorba. Az lás — jegyezte meg az egyik hozzászóló. Érdemes leszok­tatni a vízpazarlókat, „potyá- zókat” az ilyesmiről, mert azok számlájára is megy, akik az otthoni vizet használ­ják. it Csaknem százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek egy év alatt Pusz­tadobos lakói. Erről számol­tak be a népfrontbizotitság vezetői az újjáválasztó gyűlé­sen. Elégedetten vették tudo­másul a résztvevők, hogy a község az utóbbi 3—4 év alatt szépen fejlődött. Megoldódott a vajúdó buszközlekedés, a tervezett, 100 méteres beton­járda helyett 300 méter épült meg. Orvost kaptak, új posta­épületet... Néhány gond is adódik persze: nincs gyógyszertá­ruk, Nyírmadára vagy Vásá- rosnaményba kell beutazni gyógyszerért. Nincs legelő a háztáji állatállomány számá­ra; az állami gazdasággal tárgyaltak az ügyben, de nem jutottak egyezségre. Még olyan., látszólag apró gond is szóba került, mint a községi földhordó hely kijelö­lése. Jó agyagos részen, ahol vályogot vethetnek az építke­zők számára. Ma még ez a hagyományos építkezési mód sem a múlté. — Egy szép parkunk is van, óvjuk jobban a fákat, a kas­tély kertjét — javasolták a helybellak. iparvágány adja meg a Itóeá tőségét, hogy a néhány éve a beiül felépülő mátészalkai bútorgyárnak akár méreti« szabott forgácslapot adjanak. A gyár másik gondja s munkásokkal kapcsolatos. Újabb intézkedések készül­nek, amelyekkel a stabilizált törzsgárdát alakítják ki. Mi­vel a berendezések kihaszná­lása folyamatos üzemelést követel meg, így február 14- től áttérnek a négy műszakos termelésre, vagyis vásárnál* is dolgozni fognak. A vasúti és autóbuszközlekedés Bem igazodik a műszakváltasok- hoz, viszont a 300-as létszám fele a környező községekből jár be dolgozni, ezért Rét útvonalon már a gyár gon­doskodik a hazaszállításról. Autóbuszt is vásárolnak, hogy megoldják a munkás­szállítást Elvándorlás, munkaidő Tavaly a munkásvánaorl**» elérte az üzemi létszám felét. Ennek okai közé tartozik» hogy sokan még most ismer­kednek az iparral, hogy a veszteségről a munkások 1® tudnak, másutt pedig na­gyobb lehetőségekkel Ke­csegtetik őket. Bár ezek el­len szól, hogy a fizetések! szépen alakulnak, hiszen a» éves átlagkereset 25 400 fo­rint volt, viszont a magas fo­kú gépesítés miatt nagyob­bak a követelmények is. A. folyamatos üzemelés révé» további munkaidő-csökkentésö terveznek, megvalósítják a heti 42 órás munkát.,Ugyan­csak az emberek megtartó' sát célozza a különböző szak- taníolyamok szervezése. Két­szer rendeztek betanítót» munkás képző tanfolyamot, kazánkezelői tanfolyamon vettek részt 30-an, szeptem­bertől pedig forgácslapgyár­tó szakmunkásképző tanfo­lyam indul a gyáron belül. A vásárosnaményi forgács­lapgyár modern üzem, ámen­nek a termékére szüksége van az országnak. A műsza­ki intézkedésekkel fokozhat­ja a jövedelmezőséget, s iái­kor — remélhetőleg rövid időn belül — a gyári kollek­tíva és az ÉRDÉRT Vállalat egyaránt erezheti a gazdasá­gos termelés előnyeit. Lányi Bat«nd Pusztadobosom törpe vízmű is épül; két éven belül a la­kások szazaiba adnak egész­séges, jó vizet a csapok. De szereimének egy fürdőme­dencét is, a kastély udvarán. Alaposan meglepődték a gyű­lés résztvevői, amikor a& egyik szakember megjegyez­te, bizony erre aligha futja egy ilyen község kasszájából. A javasolt medence legalábi» 8—900 ezer forintot emészte­ne fed. Ha viszont a törpe vízmű elkészül, visszatérnem a javaslatra... A hozzászólók elmondták, nem érzik, hogy hátrányban lennének, mióta csatolt köz­ség lett Pusztadobos. Azt vi­szont jó néven vennék, ha a régi tanácsházán egy szobát berendeznének a népfront ve­zetőinek, ahol az ügyes-bajos dolgokat meghallgatnák és továbbítanák a tanácsokhoz. ★ Alig van olyan kérdés, amely ne kerülne szóba a népfrontbizottság újjává­lasztó gyűlésem. A kérdések közül sokra a helyszínem vá­laszt kapnak az állampolgá­rok. De vannak javaslatok, észrevételek, amelyek alapo­sabb vizsgálódást, a megva­lósítás józan mérlegelését kí­vánják meg. Az a fontos, hogy minden kérdésükre -- előbb vagy utóbb — érdemle­ges választ kapjanak az em­bereit. r.A t #m

Next

/
Thumbnails
Contents