Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-29 / 50. szám

WTS február 59. KELET-MA^YARORS’rAef 3. oMal Hírünk az országban «HS SHS m AZ ALMA REKLÁM IA ZÁHONYI JAVASLATOK A NYÍRLUGOSI PÉLDA Hírünk az országban — az elmúlt egy hónap sajtóját, rá-s • dió- és televízióhíreit figye­lembe véve — jó volt: szá­mos írás jelent meg az orszá­gos lapokban Szabolcs-Szat- márról, több riport hangzott el a rádióban és néhány — megyénkről szóló —hír helyet kapott a televízióban is. A Falurádió Űjíehértóról, a kró­nika a megyéről közölt soro­zatot. A megyei rendezvények közül á pedagógiai hetek programjáról tudósított a leg­több lap. Szabolcsi példák is bőven kaptak helyet a külön­böző lapok elemző írásaiban. Köztük dicsérő és elmarasz­taló eseteket egyaránt talál­hatunk. Több figyelemremél­tó szabolcsi ötletről, kezdemé­nyezésről is hírt adtait a la­pok. Volt néhány olyan írás is, amely a napi eseményeken kívül átfogó képet adott me­gyénk egy-egy nagy települé­sének életéről. Ilyen volt pél­dául Kovács Imre írása a I MAGYAR HÍRLAP február 10-i számában: Séta a tanító fiával. A riporter egy régi írás alapján — amelyet 1934-ben Nagy Lajos írt „Pél. dául Nagykálló” címmel — az abban szereplő haladó szellemű tanító fiával látoga­tott el Nagylcállóba, s szólal­tatott meg ott lelkei patriótá­kat. Közülük az egyik egy el­felejtett helybeli költőről, Ke­len Lászlóról beszélt, aki fia­talon pusztult el egyesek sze­rint Auschwitzban, mások szerint a nyíregyházi gettó­ban. öt kötete jelent meg. (A közelmúltban a Szabolcs-Szat_ mári Szemlében tanulmányt közöltek a költő munkásságá­ról. A szerk.) Néhány mon­datba sűrítve ír-a Korányi Fri­gyes-emlékház avatására vá. ratlanul Dél-Amerikából ér­kezett Korányi Erzsébetről — a professzor unokájáról, — akivel hosszas kutatás után vették fel a kapcsolatot a nagykállóiak. Méltatja cikké­ben a község lakóinak azt a nagy lelkesedését is, amelyet a Nagykálló felemeléséért végzett munkában tesznek a helybeliek. I A FALURÁDIÓ sorozatában — amelyet Végh Antal írása alapján készítet­tek Újfehértóról, s Bán Béla -szerkesztett — „rendhagyó­nak” nevezték a nagyközsé­get. „Más ekkora település már rég versenybe szállt vol­na a városi rangért, itt azon­ban még emeletes ház is alig egy-kettő van. A 15 ezer la­kosból máshova jár dolgozni több, mint háromezer ember, és a gyermekeket nevelő asz- szonyok, meg az iskolás korú fiatalok közül is elhelyezked­ne bármikor 2—3 ezer fő, ha lenne hol, ha lenne mit dol­gozni, itt helyben. Sajnos nincs.” Ezután a felelősséget boncolgatják, a vezetőkét, a gazdálkodás hiányosságaiét: a község 21 ezer holdjából csak jelentéktelen területen folyik közös gazdálkodás, a föld többsége a szakszövetke­zeti gazdák kezén van, a ter­mésátlagok restellnivalóan alacsonyak. (Az adás január 18-án reggel 5,40-kor hang­zott el.) AZ ÉLET ÉS TUDOMÁNY február 4-i számában alma­gondokról írnak, s ebben je­lentős teret szentelnek a sza­bolcsi jonatánnak is. 1973— 74-ig már körülbelül egymil­lió tonna almára számítha­tunk az országban, s erre már most fel kell készülni. A cikk szerzője érinti a hűtőtárolók helyzetét is. (A megyében er­ről a témáról többszöri ala­pos felmérést készített a NEB. A szerk.) Szól arról is a cikk. író, hogy átlagosan 22,8 kilo­gramm alma jutott egy-egy emberre hazánkban 1968-ban, ez egyrészt kevés, másrészt tizenöt év alatt lényegében nem emelkedett, s csak Euró­pában nyolc állam előz meg bennünket, 2—2,5-szeres meny- nyiséget fogyasztva. Felveti a minőség és az ár összefüggé­sét, az árpolitika bizonyos hiá. nyosságait. Szól a propaganda hiányáról, amely nemcsak az almára, hanem az almakészít­ményekre is vonatkozik, köz­tük az almalevekre, almaita­lokra. Ebben közrejátszik a minőség is, mindenesetre az almakérdésről szólva célsze­rűnek látszik a magyar gyü­mölcslégyártás hiányosságai­ra is felhívni a figyelmet. (Ugyanezt a témát feszegette egy olvasó levele alapján a rádió 168 óra című aktuális politikai magazinjában Ipper Pál január 29-én.) Meglehetősen terjedelmes cikket közöl a MAGYAR MEZŐGAZDASÁG február 2-i száma „Vita a biz­tosításról” címmel, amely gyakorlatilag válasz a szat- már-beregi tsz-szövetségnek ugyanebben a lapban koráb­ban megjelent írására. Akkor a biztosítási díjak módosítá­sainak hátrányairól szóltak. A lap most az Állami Biztosító egyik vezető munkatársa írá­sának adott helyet, aki élve a lehetőséggel, statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a díjak emelése jogos volt, s az egész dolog országosan nem nagy ügy. A vitát tulajdon­képpen az okozza, hogy a biz­tosító az 1968—70. évek kö­zötti károk és kifizetett bizto­sítási összegek figyelembevé­telével állapította meg az új tételeket, s ez az 1970-es ár­víz miatt a tsz-szövetség te­rületén sokkal magasabb, mint általában. A ritkán elő­forduló árvíz miatt most ál­landó magasabb dijat fizet­nek az érintett tsz-ek. A biz­tosítós szakember cikkének, írásának egyik végső követ­keztetése : „A biztosítottak összessége szempontjából a ja. vasolt kivételes eljárásnak nincs indokolható alapja", to­vábbá ..az egész ország kár­helyzetére épülő zárt díj­rendszernek bármely vonalko. zású megbontása ismét díj­elégtelenséghez vezetne, amelyre az Állami Biztosító­nak fedezete nincs.” Azaz minden marad a régiben: ha a tsz-nek megéri a vagyoni biztonság garantálása, fizesse az új, magas tarifát. Szabolcsi problémát Ls fel­vet a | NÉPSZAB ADSÄG közgazdasági rovatában (feb­ruár 9.) Péteri István, a KNEB elnökhelyettese. A mű­szergazdálkodás hatékonysá­gáról készített vizsgálat elem­zése során többek között meg­állapítja, s rossz példaként hozza fel: „A Nyírségi Agro­technikai Kutató Intézet 1963. ban három külföldi izotóp­szűrőt szerzett be 214 ezer forintért. A szűrőket azonban nem lehet beépíteni a meglé- , vő típuslaboratóriumba, s azo. Itat a népi ellenőrök ottjárta- kor (1971-ben. A szerk.) is a raktárban tartották.” A Népszabadságban ugyan­ezen a napon egy másik írás­ban Kapalyag Imre a Záhony körzetében dolgozó 272 szo­cialista brigád egyikének ve­zetőjét, Pataki Józsefet szó­laltatta meg. Többek között a szocialista brigádok hasznos kezdeményezéseiről beszélt, majd néhány gondot, javasla­tot mondott el az újságíró­nak: A dolgozók 80 százaléka bejáró munkás és kétezer em­bernek még nyolc általános iskolai végzettsége sincs. Ne­héz az embereket a tanfo­lyamra vagy előadásokra rá­bírni, ha vonathoz vannak kötve. Nincs Záhonyban olyan helyiség, ahol kulturáltan el­lehetnének, ha mondjuk le­maradnak az egyik vonatról és várni kell a következőre. Messze a környéken nincs szakközépiskola, pedig Zá­hony a magyar vasutasok egyik fellegvára. Nem ártana vasutas szakközépiskolát vagy egváltalán szakiskolát létesí­teni ebben a körzetben, ami­kor úgyis gond a szakmai utánpótlás biztosítása, sok fiatalt megnyerhetnének az ügynek — írja a Népszabad­ság. I A MAGYAR VASUTASBAN dr. Holló Lajos, az 1. szak­osztály vezetője szólt Záhony­ról : a vasúti csomópontok kö­zött első helyen szerepelt 1971-ben a Záhony-körzet to­vábbi fejlesztése, mely nép- gazdaságilag is elsőrendű fe­ladattá vált. A csomóponton 1971-ben meggyorsult az át­rakás, ami pozitívan hatott a magyar vasút tevékenységé­re. | A SZABAD FÖLD február 0-i számában dr: Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese cikkében (címe: Agrárszakemberek a népfront, mozgalomban^ pozitív példa­ként említi megyénket: „A mezőgazdasági úttöröszakkö. rök tapasztalatcseréjét a nyír. lugosi Szabadság Tsz-bem tar­tottuk, ahol az általános isko­lai VII—VIII. osztályos ta­nulók a traktort is jól vezetik és szinte kivétel nélkül me­zőgazdasági szakmunkásta­nulónak jelentkeznek.” AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK LAPJÁBAN az orvostovábbképző intézet egyik tanácskozásáról szólva a körzeti orvosok továbbkép­zésének hiányosságait említi Az országos képben Somogy Tolna, Veszprém, Szolnok megyék és a főváros mellet* Szabolcs körzeti orvosai is r legrosszabb továbbképző.' helyzetben vannak. A felügye leti szervek felelősségét elem­zik, s felhívják a figyelmet egy — sok megyében gyakor — jelenségre: a községi ve­zetők nem engedik el orvosu­kat a tanfolyamokra. Két rövid hír: a Népsza­badság arról ír. hogy tavasz­szál megyénkbe látogat az Ál­lami Népi Együttes, a Figyelő­ben azt olvastuk, hogy meg­kezdték az OGV radiál gumi­abroncs gyárának tervezését, amely 1,3 milliárdos költség­gel Nyíregyházán épül fel és évente 300 ezer tehergumiab­roncsot készít majd. M. S. Ül RENDELET Jutalékos bérrendszer a kereskedelemben A napokban jelent meg a belkereskedelmi miniszteri nek az érdekelt szervek és a KPVDSZ vezetőivel egyetér­tésben kiadott rendalete a j u lalékrendszerről. A rendelet — hatálya a bellt er eskedelmi ágazatok dolgozóira terjed ki — előír­ja, hogy a forgalomtól függő állománycsoportba tartozó hálózati dolgozókat jutalék- rendszerben kell foglalkoztat­ni. Eszerint négyfajta ju­talékrendszer — tiszta, csök­kentett alapbérrel «kombinált, alapbérrel kombinált és ju­talékátalány — alkalmazható. A jutalékrendszer a keres­kedelmi dolgozók teljesít­ménybérezése. Célja: az el­látás és á vásárlási körülmé­nyeik javítása, a forgalom és a gazdálkodási eredmények növelése. A Magyar Közlöny 12. számában megjelent ren­delet a jutalékrendszer ko­rábbi szabályait módosítja a nagyobb vállalati önállóság és a gazdasági reform tapasz­talatainak figyelembevételé­vel. Eddig ugyanis a jutalékei-' számolás kizárólag a bol­tok, a vendéglátó üze­mek és a nagykereske­delmi raktárak forgalmára ösztönzött. Ezentúl — már egyelőre csak a szabadkasz- szás üzletek vezetőire vonat­kozóan — lehetőség nyílik ar­ra, hogy a jutalékkal közvet­lenül serkentsenek a gazda­ságosságra, a költségek csök­kentésére. A választék bőví­tését. a kisebb keresetű vá­sárlók ellátásának javítását célozza az a rendelkezés, amely szerint az olcsóbb és a munkaigényesebb cikkek forgalma után magasabb ju­talékot kell fizetni. Az üziet- és raktárvezetők jogköre bő­vült azzal, hogy a forgalom alapján elszámolható jutalék meghatározott része rendel­kezésükre áll a legjobb mun­kát végzők külön jutalmazá­sára. Az új rendelet módot -nyújt arra is, hogy azokat az ügy­viteli dolgozókat, például számlázókat, vendéglátóipari adminisztrátorokat stb., akik­nek munkája a forgalmat gyorsíthatja — a vállalati kollektív szerződés előírásai­tól függően — bevonhatják a j utalékrendszerbe. A vállalati bérgazdálko­dást megkönnyítő, bérszabá­lyozás összhangját megterem, tő új miniszteri rendelet ha­tályba- lépett. (MTI) Megalakult a munkások és középfokú szakemberek továbbképzési kutaté intézete A munkások és középfokú szakemberek továbbképzésé­nek elősegítésére, az egységes továbbképzési rendszer kiala­kítása és fejlesztése érdekében — a kormánytól nyert felha­talmazás alapján, egyetértésben a Magyar Tudományos Aka­démia elnökével — országos kutatóintézet létesítésére adott ki utasítást a munkaügyi miniszter. „A Munkaügyi Miniszté­rium Munkások és Középfokú Szakemberek Országos To­vábbképzési Kutató Intézete” elnevezésű új intézmény Bu­dapesten, a VIII. kerület, Berzsenyi utca 6. szám alatt kap otthont. Rövid megjelölése: Országos Továbbképzési Kutató Intézet (OTKI). A Minisztertanács 1971-ben hozott határozatot -a munká­sok továbbképzési rendsze­réről és a középfokú szakem­berek továbbképzésének meg­szervezéséről. Az idén e ha­tározatok alapján veszi kez­detét a munkások új rend­szerű továbbképzése. A most napvilágot látott utasítás nyomán létrejövő új intéz­mény sokat segíthet ab- bán, . hogy a munká- sók, főként a szakmunká­sok, valamint a középfokú műszaki káderek (techniku­sok) megtalálják a lehetősé­get arra, hogy az állandóan fejlődő technikai-technoló­giai szint követelményeinek megfelelően szakmai tudásu­kat időnként felfrissíthessék, korszerűsíthessék, s elsajátít­hassák a különböző speciális munkakörök hatékony ellátá­sához szükséges új ismerete­ket. Már eddig is számos ered­ményes lépést tettek a válla­latok és az egyes tárcák a továbbképzés megoldására, azonban meglehetősen szűk kört, néhány csak speciális szükséglet kielégítését szol­gálták, s a továbbképzés elő­feltételei sem voltak biztosít­va. Ilyen körülmények között az egy év alatt továbbképzés­ben részesült munkások ará­nya alig haladta meg a 4 százalékot. A nagyarányú és roppant széles skálán jelentkező igé­nyeket kielégítő továbbkép­zés csak akkor lehet eredmé­nyes, ha megfelelő tudomá­nyos bázisra, az igények he­lyes felmérésére épül. Az új tudományos intézet várható­an képes lesz kielégíteni a kö­vetelményeket . tantérvek; tananyagok kidolgozásával, a felnőttoktatás helyes, felnőtt pedagógiai módszereinek el­terjesztésével, s majd a fel­nőtteket oktató szakemberek megfelelő .; felkészítéséhez nyújtandó segítséggel. Árváltozás a halkonzerveknél Az elmúlt években örven­detesen gazdagodott az élel­miszerüzletek halkomzerv- választéka. Évenként mintegy 15—16 millió doboz halkon­zervet importálunk 11—12 országból. Az évek során megváltozott számos, már régebben ismert halkonzerv külföldi beszer­zési ára, s az itthoni eladása árak sem feleltek meg már minden esetben a doboznagy­ságnak, a doboz tartalmának, a hal minőségéneit. Ezért szükségessé vált a fogyasztói árak rendezése. Március 1-én 20—25 féle halkonzerv, ára módosul. Néhány halkonzerv — köztük a saira, a bicski, és a sprotni. valamint a tőkehal­máj — fogyasztói ára dobo­zonként 1—3 forinttal emel­kedik, többféle halkonzerv, valamint egyes olajos szardí­niák fogyasztói ára pedig do­bozonként 1 forinttal csök­ken. A beszerzést és a várható forgalmat, valamint a fajta­keresletet figyelembe véve az ármódosítás már ebben az esztendőben csaknem másfél millió forintos megtakarítást jelent a fogyasztóknak. Rálépett az ötszázasra... Harmincnapi elzárásra átváltoztatható 1500 forint pénzbírsággal sújtották R. P. nyíregyházi lakost, aki a pénzbírság ellen fellebbezés­sel élt a megyei tanács vb igazgatási osztályához. Megállapították, hogy R. P. egy véletlenül földre ej­tett 500 forintos bankjegyet észrevétlenül zsebre vágott. Az eset a Sóstógyógyfürdő Krúdy éttermében történt. Itt tartózkodott F. Á. nyír­egyházi lakos, akitől egyik ismerőse pénzt kért kölcsön. F. Á. a kölcsönpénz átadása után a megmaradt pénzét nadrágzsebébe gyűrte' és nem vette észre, hogy egy 500 forintost a földre ejtett. Ezt meglátta az ott tartóz­kodó R. P., aki hirtelen rá­lépett az 500 forintosra, majd egy óvatlan pillanatban le­hajolt érte és zsebre vágta. Ezt az esetet azonban meg­látta D. L. nyíregyházi la­kos, aki figyelmeztette F. Ár­pádot az elveszett 500 forint­ra. R. Pétert felelősségre von­ták, aki azonban tagadta, hogy a,szóban forgó pénzt megtalálta volna. A rendőr­őrszem is a helyszínre érke­zett, azonban a gyanúsított végig tagadott. Személyi mo­tozást hajtottak végre és a pénzt megtalálták nála. A fellebbviteli hatóság az elsd fokon kirótt 1500 forint büntetést jóváhagyta. To­vábbi fellebbezésnek helye nincs. (farkas) ♦ Uj egészségügyi állomások megyénkben A közelmúltban elkészült a Magyar Vöröskereszt Sza- bolcs-Szatmár megyei szer­vezetének múlt évi munká­járól szóló jelentés, amely megállapítja, hogy a szerve­zet munkájának minősége ja­vult, tekintélye megnőtt a la­kosság körében. A Vöröskereszt aktivistái­nak a múlt évben az árvíz- károsult lakosság segélyezé­sével kapcsolatos feladatok áthúzódása miatt jelentős többletmunkát kellett végez­ni, a munka végül is ered­ményesem fejeződött be. Ta­valy megyénkben két járási és három városi pártbizottság foglalkozott a Vöröskereszt munkájával — mind az öt étékelés pozitív eredménnyel zárult. A szervezet az 1971. évre meghatározott egészség- ügyi felvilágosító és okta­tó munkáját sikeresen zárta. Főleg a filmvetítésekkel kí­sért orvosi előadások voltak sikeresek. (830 alkalommal tartottak ilyen előadást me­gyénkben.) Az előző évhez viszonyítva az előadások szá­ma 377-tel, a hallgatók száma pedig közel 5 ezerrel nőtt. A felvilágosítást szolgáló Csalá­di Lapot tavaly újabb 915 előfizető rendelte meg. A polgári védelmi munká­ban is jelentős szerepet vál­lalt a szervezet a múlt évben. Jól sikerült a két szomszédos megye (Hajdú és Borsod) ak­tivistáival közösen megtar­tott továbbképzés. 1971-ben a szervezet négyhónapos ön­kéntes ápolónőképző tanfo­lyamot indított, amelyen .31 hallgató vett részt. Az önkéntes vóradónapok is eredményesek voltak ta­valy: 18 ezer 146 szabolcsi adott jelentős mennyiségű vért. A többszörös véradók jutalmazására 18 ezer forin­tot fordított a szervezet. A Vöröskereszt a múlt évben a tanácsok és a tsz területi szö­vetségek segítségével a tisz­tasági mozgalmat kiterjesz­tette megyénk valameny- nyi településére. A Sza- bolcs-Szatmárban lévő 156 ezer 178 lakóház közül 96 ezer 132 lakáson végeztek értékelést. 46 ezer 375 lakás felelt meg a mozgalom kö­vetelményeinek. A szervezet a mezőgazdasá­gi üzemekben föl yam a‘osan vizsgálta a szociális ügyek in­tézését, különösen a terhes anyák könnyebb munkakör­ben való foglalkoztatását. Az aktivisták sokat törődnek az öregek és a csökkent mun­kaképességűek helyzetével is. Megállapították, hogy a legtöbb tsz-ban a magukra maradt öregek háztájiját megművelik és a nyugdíjakat, járadékokat természetbeli juttatásokkal egészítik kL Eredményes a szervezet mun­kája a tanulóifjúság körében is. Elsősegélynyújtó versenyt tavaly 32 középiskolában ren­deztek, 710 résztvevővel. 1971-ben a Vöröskeresztnek 9 új helyi szervezete alakult megyénkben, 450 résztvevő­vel. Az egészségügyi állomá­sok száma is növekedett az múlt évben 32-vel, így eb­ben az évben még hatéko­nyabb lesz a Vöröskereszt munkája S zabol cs-Szatmár- ban. n. b

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents