Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

SW*, február 25. frfew-WAGtA*oRszjra Záhony és Csap Egy olyan helyen, mint Zá­honyban, s főleg a vasútnál számtalan jele, megnyilvánu­lása van a magyar—szovjet barátságnak. Ez szinte a per­cekben mérhető, a mindenna­pos együttlótben, munkakap­csolatokban a határállomás életében. S meghatározó té­nyező is az ország vérkerin­gésére. Szovjet és magyar vasutasok, vezetők és egy­szerű munkások jó együtt­működésétől függ, hogyan és mikor jutnak el a hatalmas ország árui hazánk üzemeibe, a nyugati országokba. Nem véletlen tehát, hogy Záhonyban az elsők között alakult meg 1970 derekán az az MSZBT-tagcsoport, amely reprezentálja, ápolja is ezt a mindennap élő, eleven barát­ságot. Érdekes módon alakult ez a tagcsoport akkor. Béke­nagygyűlést tartotttűi több, mint félezer résztvevővel. Tóth Géza, a körzet ország- gyűlési képviselője e» alka­lommal is szólt a magyar— szovjet barátság vérrel meg­pecsételt történelmi hagyo­mányairól, s felidézte azokat a mindennap megnyilvánuló epizódokat is, amelyek kife­jezői ennek. így alakult meg a dolgozók kezdeményezésé­re az MSZBT-tagcsoport, melynek az ügyvezető elnöke Jakab Gyula főintéző, az MSZBT országos elnökségé­nek a tagja. Bár a szovjet—magyar barátság a forradalomban fo­gant, s több, mint fél évszá­zados múlttal rendelkezik, a ,.szervezet”, e tagcsoport még nagyon fiatal itt is. El­nöksége 13 tagú, munkások, vezetők, fiatalok, nők, kom­munisták és pártonkívüiiek. Éves munkatervet készítet­tek, amelyek szerint végzik a munkát. Hogyan dolgoznak? Mit tesznek? Miben nyilvánul meg e barátság ápolása? Amikor ezekről kérdeztem Jakab Gyulát, sok érdekes történetet mondott. Említet- ■ te elsősorban az orosz nyelv . és a cirillírás ismeretének a fontosságát, jelentőségét. Enélkül szinte nem lehet za­vartalan a munkakapcsolat. És nagyon sok olyan dolgozó él Záhonyban, tevékenykedik a MÁV-nál, akiknek ez a „kenyere”. Itt vannak példá­ul a raktámokok,. a kereske­delmi, pályafenntartási, stb. főnökségek. A fuvarlevelek ismerete. Ezeket olvasni kell. És oroszul íródtak. Nincse­nek mindig kéznél a fordítók. Az árut pedig várják, össze kell állítani a szerelvényeket, várják az üzemek. • E tagcsoport kezdeménye­zésére szervezték meg az is­kolán kívüli orosz nyelvok­tatást, mely március elején indul. Eddig hatvanan jelent­keztek. Főleg olyan dolgozók, vezetők, akik számára nélkü­lözhetetlen. Közöttük vannak az állom ásfőn ök- hely attes ek, a különböző főnökségek ve­zetői, dolgozói, raktárnokok, stb. Varga Sándorné a nyelv­oktatás szervezője, s ő a ta­nítómester is. Az MSZBT-tagcsoportnak gondja van arra is, hogy kü­lönböző szemléttetőtáblákon ismertessék a Szovjetunió eredményeit, népeinek életét, a kommunizmus építésének nagy sikereit. Cserelátogatá­sokat szerveznek. Főleg a két határállomás — Záhony és Csap — dolgozói részére. Jobban ismerjék meg egy­mást. Kiállításokat szervez­nek és rendeznek. Bemutat­ják a szovjet írók magyarul megjelent műveit, a magyar nyelven megjelenő lapokat, folyóiratokat. Érmeit az ered­ménye, hogy Záhonyban so­kan olvassák az Ország-Vi­lágot, a Szovjetuniót, a Fák­lyának például 360 előfizetője van.. Most készülnek' egy nagyszabású vetélkedőire, me­lyet a KISZ-bizottsággal közö­sen szerveznek Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel. A négyfordulós vetélkedőn hat­vanan vettek részt, a döntőt Záhonyban rendezik meg március végén. Legjelentősebb, s minden­nap élő valósága e barátság­nak a munkakapcsolat. Ja­kab Gyula elmondta, nem egyszer történt már meg, hogy amikor bajban voltait a záhonyi vasutasok, altkor a szovjet kollégák siettek segít­ségükre. Korábban jutottak mozdonyalkatrészhez segít­ségükkel, s amikor az ősz­szel tűz ütött Iá a záhonyi olajtelepen, Ungvárrói és Csapról érkezett a segítség, így sikerült eloltani a tüzest, s milliós érteiteket megmen­teni. Záhony és Csap állomás dolgozód között versenyszer­ződés van. Ebben a leglénye­gesebb pont, egymás mun­kájának a segítése, a barát­ság ápolása. Sok múlik ezen. Eredménye, hogy a két ha­tár menti állomás dolgozói még a legnagyobb nehézségeit ellenére is fogadják egymás szerelvényeit, az árukkal megrakott vagonokat, hogy a forgalmat ' gyorsítsák, a szállítást könnyítsék. & ez egyáltalán nem mellékes, ha azt is tudjuk, hogy a Szov­jetunióból körülbelül 300 fé­le áru érkezik hazánk részé­re, amelyeket nem nélkülöz­het a magyar népgazdaság. Fiatal még a záhonyi MSZBT-tagcsoport. De kez­deti eredményeik máris fi­gyelmet érdemelnek. Hozzá­járulnak hazánk keleti kapu­jában a magyar—szovjet ba­rátság valóban termékeny ápolásához, az emberi és munkakapcsolatok elrnéiyí- léséhez. S ennek eredménye egy kicsit a fejlődésünkben is tükröződik. F. K. r Útépítés, kút, bányakavics 12 milliós érés ter? a mátészalkai tsz-vállalkozásuál ' A Mátészalkai Kraszna menti Tsz-ek Kútfúró és Vízellátó önálló Közös Vál-v lalkozást a mátészalkai Egyesült Erő és a nagyecsedi Rákóczi Tsz alakította. Múlt évben csatlakozott a társu­láshoz a csahold Erdőhát és a rozsályi Rákóczi Tsz. A vállalkozás fő tevékeny­sége 1971-ben is a lakossági és gazdasági közkutak ké­szítése, felújítása volt. 38 új jóvízű kutat fúrtak és 8-at újítottak fel a vállalko­zás dolgozói, összességében 5 millió 600 ezer forint ér­✓ tékű munkát, 290 ezer forin­tos műszaki tervezést és 110 ezer forint összegű egyéb termelést tervezett a vállal­kozás. Ezzel szemben 8 mil­lió 762 ezer forint értékű munkát, 290 ezer forintért műszaki tervezést és 683 ezer forint összegért egyéb ter­melési feladatokat valósítot­tak meg. A múlt évben elért terme­lési eredményességből az igazgatósági tanács 600 ezer forintot fejlesztésre, 400 ez­ret forgóalap-feltöltésre, 200 ezret tartalékalapra, 300 ez­ret részesedési alapra, 2 mil­liót az alapító tagok közti felosztásra szavazott meg. Egyben elhatározták a vál­lalkozás tevékenységi köré­nek bővítését. Ilyen az út­építés és bányakavics érté­kesítése. A vállalkozás-1972. évi termelési terve 12 mil­lió 65 ezer formt. Legtöbbet továbbra is új kutak készíté­se és régiek felújítása kép­visel. Az összes termelési ér­ték mintegy felét az új profilok végzéséből biztosít­ják. (ab) Nyírbogdányi őrjárat: Elmaradt bérek sorsa A névtelen levelet Tani- csár János elnöknek, Babosi Mihály párttitkámak és Reskó József ’főkönyvelőnek olvassuk fel először. (Később beosztottak, tagok is tudo­mást szereznek róla.) „Tud­ják-e, mi van a nyírbogdá­nyi Kossuth tszcs (így 1) gaz­dálkodásával? Mi lesz a zár­számadás mérlege? Fizetés­ről szó sem lehet! Hová lett a becsületes munka gyümöl­cse?” És így tovább. A párttitkár ismerteti a közös gazdaság helyzetét. Ebben a községben működik egy jól fizető ipari üzem, egy állami gazdasági telep és rajtuk kívül a napi nyolc buszjárat és a vonatok szív­ják el a fiatal, munkaképes falusiakat részben kalauz­nak és sofőrnek, részben a közeli, megyeszékhely ipará­ba bejárának. így van az­tán, hogy a háromezer hol­das mezőgazdasági nagy­üzem négyszáz tagja közül csak 255 munkaképes korú, azok is zömmel ötven éven felüliek. A közösbe nehéz harminc-negyven embert is kiállítani. Az idős emberek között még igen népszerű a részes művelés, különösen a zöldségnél és a dohánynál. Hogy fiatal munkaerőt szál­lítsanak le az eljárók közle­kedési eszközeiről, néhány új segédüzemet létesítettek. Az elnök fel is sorolja, miféléket: * már van hűtő­ház — kell a 130 vagon al­mához. Hajtatóház — a me­gyeszékhely jobb ellátásá­hoz. Szállítási melléküzemet akartak létesíteni — nem si­került. Építőbrigádot alakí- ’ toítak —• élkésett első évé-" ben néhány fontos létesít­ménnyel. A helyi fogyasztási' szövetkezettel sütőüzemet építettek. Július helyett de­cemberben kezdett működni. Ahány vállalkozás, annyi késés. A zöldségen nem ke-, restek. Az aknából hatvan vagon kiesett. A sütőüzem féléves késése miatt ott sem váltak be reményeik. Csak az aknakiesés közel kétmil­liós. A tervezett 33 milliós árbevételből hiányzik körül­belül három és fél millió. Megoldódnak a problémák A főkönyvelő hozzáfűzi még, hogy a hiányból legin­kább azoknak a részesműve. löknek a problémája éles, akik a közösön át értékesí­tették részüket, például a dohány és zöldségtermesztő­ké. A vételár befolyt a bank­számlára. Onnan viszont a hiány miatt nem lehet ki­venni. Itt van például Ilovsz. ki László esete, aki hatvan­ezer forint árú dohányért dolgozott egész évben és még csak egy kis előleget ka­pott. És ilyen, munkadíj jellegű tartozása van dolgozói felé több, mint másfél millió a szövetkezetnek. Nyilván innen a panaszok. A részesművelők írják leve­leiket nemcsak a mi szer­kesztőségünknek, hanem más szerveknek is, egyre sűrűbben. Türelmetlensé­gük bizonyos értelemben érthető. Hiszen a jogos mun­kadíj minden más követelést megelőz. Bevontuk a beszélgetésbe a területi szövetség. jogtaná­csosát is. Ő azt mondta, pe­reljék be a hitelezők saját szövetkezetüket, ha ennyire türelmetlenek. De aztán hozzáfűzte, hogy jogaik ér­vényesítéséhez kár ügyvédi költségbe verni magukat, hiszen azt a szanálási eljárás­sal párhuzamosan, bíróság nélkül is érvényesíteni le­het, a jogos követelések mértékéig. Meg kell várói a szanálást Mivel kétszer hangzott el a „jogos” kifejezés, megke­restük a megyei tanács ille­tékeseit, a Magyar Nemzeti Bank szabolcsi fiókjának ve­zetőit és a szanálási bizott­ságok irányítóit, akik hama­rosan megjelennek Nyírbog- dánjjfian is. Mindenekelőtt megtud­tuk, hogy a megyei tanács óvadékot helyezett letétbe a banknál. A nyírbogdányi Kossuth ebből négy és fél milliót kapott idei kiadása!-? ra. Elvben annak sem volna a tanács részéről akadálya, hogy az elmaradt munkádig jakat is előlegezze a terme­lőszövetkezetnek. > Csakhogy a pénzügyi szak? embereknek szigorú előírása a pénzügyminiszter 3/1972. számú rendelete, mely ez év január 25-én jelent meg. En­nek második paragrafusában benne van, hogy az óvadékot nem lehet engedélyezni olyan munkadíjra, amely a kói'ábbi két év átlagának 80 százalékánál magasabbat igényel. . Márpedig ebben az esetben még az új üzemágak aránya? val növelve' is túllépték a bérkeretet. (A dinnyéseknek jó termésük volt. Az ő részük is a béralapot terheli.) Mégiscsak meg kell teliül várni a szanálási eljárást Nyírbogdanyban. De az el? maradt bérek jogos részét bizonyosan hamarosan m_g'? kapják itt is, akik megdőlj goztak érte. Nem vagyunk könyvszak-? értők. Nem feladatunk meg? előzni a szanálási eljárást} De egy dolog bizonyos. A közös gazdaság vagyona nem jelentéktelen. Növekedő al- matermésük hozhat idén jd jövedelmet a hűtőházzal. Al zöldségárak emelkedésével hajtatáházuk is hozhat a konyhára. A sütőüzem is megindult végre, itt már vár­ható jövedelem. Mostani hiá­nyuk zömét kigazdálkodhat- ják. Gesztelyi Nagy Zoltán ÉPÜL AZ MHSZ-SZÉKHÁZ. A NYÍREGYHÁZI ARANY JÁNOS ÉS SZARVAS ÚT SARKÁN ÉPÜL AZ MHSZ ÜJ MEGYEI SZÉKHAZA. (ELEK EMIL FELV.) Váljunk el? Hetek óta külön aludtak már. Irma beletörődött, hogy valami véget ért közöttük. Kár, hogy egyre gyakrabban kimaradozott. Ha kérdezte, ingerülten felelgetett, hogy talán neki is joga van egy kicsit, a saját életéhez. Rendben van szívem, de gondolkozz, hogy jneddig me­het ez így? Ilyenkor mindig ezt mondta Irma. ö rohant 'haza a kutatóintézetből. A két kicsit a szomszédasszony hozta a bölcsődéből és az óvodából. A nagyobb Lit már egyedül járt haza a napközi­ből. Vacsorafőzés, mosás, ta­karítás. Irma is unta. „Hát mi vagyok én, rabszolga1? Vagy kiöregedett csataló?” A für­dőszobatükör előtt nézegette testét. Soha senki nem gon­dolta róla, hogy három gye­reket szült. Egy csepp súly­felesleget sem talált magán. Alakját megirigyelhették volna a gimnazisták is. „És el­végre, mindössze 29 éves va­gyok.” Károly öt évvel volt idő- ' sebb nála. Amolyan strand­fiú. Az expander és a súlyzók épp úgy a programjához tar­toztak,’ mint mostanában a ki- maradozás. Ha hazajött, csak úgy odavetette, mint ma is: — Szevasz. Van valami va­csora? Irma tálalt. Károly evett. Rendszerint szótlanul. így ment már hetek óta. — Valami bajod van, Kar­csi? — Nekem? Ugyan fiam. Este Károly az ágy szélére ült. Irma, szóval... Figyelj rám — és a nő nyaka alá csúsztat­ta a kezét. Az asszony olda­lára fordult, kezéhez törlessz- kedett. Puhán megcsókolta a tenyér fölött a férfi ütőerét. Károly érezte szája nedves­ségét, Belezavarodott a mon­datba. Csak érezte, hogy a vér szivattyúerős lökésekkel tör előre. Irma lehúzta Ká­roly fejét, Károly a dereka álá nyúlt... Károly rágyújtott. Feíhú- zódzkodott az ágy támlájá­hoz. Lecsúszott róla a takaró is. Irma visszabújt az ágyba. Tekintete tisztán csülogott, úgy érezte, hogy most már képes tárgyilagosan gondol­kozni. — Nézd, Irma — kezdte kis szünettel újra Károly. — Tudod, hogy én szeretlek... Tényleg. Meg a gyerekeket is. De ez már nem a régi. Irma ránézett. Talán életé­ben először gyűlölt. Uj, is­meretlen érzés. Megborzon­gott tőle. Mellette feküdt egy férfi. A férje. Nyolc éve. Mindennap együtt feküdtek le, együtt keltek. Most, ha ránéz, mégis annyira idegen. Egy más. Egy ismeretlen em­ber. Néhány perce még szinte extázisbán ölelték egymást. Károly az első érintésre feled­te a „nagy jelenetet”. Most hideg. Kíméletlen hangon rákezdi. Károly nem nézett sehova. Nagy gonddal fújta a füstöt. És Beára gondolt. Talán nem is jobb nő Irmánál. De mé­gis. Ahogy megszólal. Felhúz­za picit a szemét! És soha sem veszekszik. Pihenés mel­lette minden perc. Irma meg­szólalt: — Mi nem a régi ? —■ s meglepődött nyugodt hangjá­tól. — Hát ez az egész. A min­dennapok. Az esték. A har­minc rossz között, egy jó. Nem előnyös ez az arány. — Aranyban gondolkozol? Mit akarsz csinálni? — Nézd, Irma... Arra gon­doltam... Öööö... váljunk él. — És a gyerekek? Órá­juk nem gondolsz? 1 — De. Úgy szeretném, ha a fiú velem maradna. Les * két lány veled. Neked is jobb lenne, hidd el. — Ne győzz meg! És a la­kás? — Hogy-hogy? Csak nem kívánod, hogy. Gáborral al­bérletbe menjek? Ti meg el­lehetnétek a mamánál. — öten egy szobában? Ti meg ketten, a kétszoba, hall­ban?!... Sose volt valami nagy szociális érzéked. — Most kezded a cirkuszt? — csattant fel a férfi. — Semmilyen cirkuszt nem kezdek. Azt meg sem kérdez­ted, én akarok-e egyáltalán vájni? Csak a döntéseidet közlöd. Mit érdeké!, téged a más élete... Műidig megfuta­modtál' a nehézségek dől. Meg se próbáltad, hogy va­lami kiutat keressünk. — Dehogynem. Próbáltam. Neim bírom, vagy nem aka­rom tovább. Irmán végigfutott a reme­gés. „Nem birja tovább, nem akarja tovább. Erre tényleg nincs mit mondani.” — Hát jó. Azért egy nap gondolkozási időt csak kap- hatok. — & elmosolyodott. Károly megkönnyebbült. Viharra, sírógörcsre is elké­szült. Nyolc évig élt Irmával, és annyira sem ismerte, mint egy munkatársát. Károly korán kelt. Hétre ment a. laboratóriumba. Irma még meg is csókolta búcsúzó­ul. — Szóval, este válaszolsz) ugye? — Persze — felelte Irma. Délután Károly levelet ta­. Iáit az asztalon: „Döntöttem. Igazad van szívem. Ez így tényleg nam mehet tovább. A kicsiket hat­ra hozza haza Manci néni. Ma még a frizsiderben meg­találod a vacsorájukat. Kati­nak adjál hashajtót, Zsuzsi­nak kend be az arcát sárga kenőccsel. (A fürdőszoba- szekrényben!) Gábornak csi­nálj valamit vacsorára. Hogy mit? Találd ki! Hazaköltöz­tem a mamához. Hát jól van, szíveim. Váljunk el! Csók kis%’ - Reges 1st v<i§ *.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents