Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám
1. »!3aü wawäwowxf/m Í972. feßrulr S. Korunk mezőgazdasága A mezőgazdaság és a szakkönyvek A zöldségpalánták vegyszeres gyomirtása Tanácskozás a napraforgó termesztésről Hazánkban már hagyománnyá vált, hogy február a mezőgazdasági szakiroda- lom hónapja. Az idén Tesse- dik Sámuel, a korai mező- gazdasági szakirodalom művelője és patronálója szű- kebb hazájában, Szarvason nyitották meg a mezőgazda- sági könyvhónapot. Megyénkben február tizedikén, a nyíregyházi MTESZ- székházban tartandó megnyitóval kezdődik a rendezvénysorozat. Az idei könyvhónap egy kisebb jubileumot is jelent, most tizenötödször szenteljük a februárt a mezőgazdasági szakirodalom terjesztésére. Felvetődhet a kérdés, szükség van még ma is külön a mezőgazdasági könyveknek egy hónapig tartó intenzív propagálására. Hiszen minden faluban, szövetkezetben és állami gazdaságban ott vannak már a mezőgazdasági mérnökök, technikusok és a szakmunkások egész hada, akik friss tudománnyal felvértezve nemrég kerültek ki az iskolapadokból. Ez tény, erre példát találunk dr. Szűcs Kálmánnak, a mező- gazdasági tudományok kandidátusának a könyvhónapra írott cikkében. Azt írja többek között, csak a termelőszövetkezetekben több, mint 30 000 mérnök és technikus dolgozik, ez hatszor több, mint a tíz év előtti létszám. A fejlődést nagyon jól szemlélteti az az adat, miszerint 1965-ben egy mérnökre a termelőszövetkezetekben 4000 holdnál is több terület jutott, most mindössze 1700. A szakmunkás- képző iskolák tíz év alatt 120 000 szakmunkás-bizonyítványt adtak ki. A szakképzett traktorosok száma, több, mint 100 ezer. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozó, szakképesítés nélküli emberek sem azok már, mint akár egy évtizeddel ezelőtt is. Az ismeretterjesztő előadások, a szakirodalom, a közösen — szakirányítással — végzett munka mind, mind hozzájárultak, hogy az egész mezőgazdaságban más ma a szaktudás, összehasonlíthatatlanul magasabb szintű, mint az előző évtizedekben. Ez a szellemi tőke azonban csak akkor lesz tartósan nagy jelentőségű tényező a mezőgazdaság fejlődésében, ha szakmai ismereteit mindenki korszerű szinten fogja tartani, megismerkedik a tudomány és a technika újabb és újabb eredményeivel. Napjaink, az atomkor felgyorsult fejlődése egyáltalán nem enged megállást az önművelésben. A gép és a kémia alkalmazásának általánossá válása — erre tanúk a gyakorló szakemberek — olyan tempót vett fel, hogy öt év alatt szinte minden eszköz és kemikália kicserélődik, újabb, fejlettebb váltja fel a régit. Ezek után azt mondhatjuk, ha valamikor szükség volt a szakirodalom — a legfrissebb szakirodalom — forgatására, akkor most szükség van, Hazánkban a mezőgazda- sági szakirodalomnak nagy hagyománya van. És jó érzés tudni, hogy a szabolcsiak a szakirodalom hajnalán már egy neves szülöttjükkel képviselték magukat ebben a tudományban. A tiszavasvári születésű Pete Ferenc, aki 1797-ben lépett a keszthelyi Georgikon tanárainak sorába, a Vizsgálódó magyar gazda című folyóiratban közölt cikkeivel, majd több könyvével segítette az akkori szakembereket korszerű szakismeretekhez. Korának másik nagy tudósa, Tessedik Sámuel, A lucerna műveléséről ég hasznosításáról című 4000 példányban kinyomtatott könyvét ingyen osztotta ki a földművelő gazdák között, hogy terjesz- sze a tudományt. A szakkönyv azonban csak a mi viszonyaink között, a szocialista nagyüzemekben válhat olyan eszközzé, ami korlátlaftul segítője a termelésnek, szolgálója az egész társadalomnak. Nemcsak a tárgyi, de a személyi oldal is olyan teret ad a szaktudomány alkalmazásának, amilyen még soha nem volt. Megváltozott szemlélet jellemzi a mezőgazdaságban dolgozók százezreit. Világosan látják, hogy célkitűzéseinket akkor tudjuk megvalósítani, ha további előrehaladást érünk el a mezőgazda- sági tudomány és technika széles körű alkalmazásában, a dolgozók szakmai műveltségében. A IV. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása döntően attól függ, hogyan fejlődik a technikát mozgásba hozó ember. A mezőgazdasági szakirodalom azonban csak akkor tudja betölteni hivatását, ha el is jut azokhoz, akik alkalmazni tudják. Egy hónap erre hosszú, de egyben rövid is. A községi művelődési házak, szakkörök, termelőszövetkezeti, állami gazdasági vezetők sokat tehetnek a következő hetekben, de eleget csak akkor tesznek, ha ez nem egyhónapos kampány lesz, hanem állandósul a szakirodalom tanulmányozása. Szükség van arra, hogy a dolgozók minél több könyvet megvásároljanak. Ha már valaki valamiért pénzt adott, azt hasznosítani akarja, valami hasznát akarja látni. De ez kevés, erre nem szűkülhet le a szakirodalom propagandája, A termelőszövetkezetekben ott vannak a kézikönyvtárak, hasonlóan az állami gazdaságokban, de az legtöbbször jól bezárva, hozzáférhetetlenül, parlagon hever. A falusi könyvtárakból sem a ,legjobb tapasztalatokat kapjuk. Egy nemrég készült statisztika szerint a könyvtárakból kölcsönzött könyveknek csupán három százaléka mezőgazdasági szakkönyv. Egy mezőgazda- sági profilú megyében igen alacsony. Ez természetesen nemcsak a felvilágosító munka hiányának tudható be. Közrejátszik az is, hogy sok helyen 10—15 évvel ezelőtt kiadott szakkönyvek porosodnak. Ezek jó része már elavult, a mai gazdálkodáshoz már kevés segítséget nyújt. Van hát teendő az Ismertetés és árusítás mellett a könyvtárakban is. A siker, nagyban függ attól, ahogyan a község, a szövetkezet és állami gazdaságok vezetői, szakemberei félpártolják ezt az ügyet. Sok helyen j keresik, hogy milyen kulturális tevékenységet találjanak a szocialista brigád tagjai számára. Nagy lehetőség van részükre szakkönyvek, folyóiratok révén a szakmai tudás gyarapítására, ami közvetlenül visszahat a termelésre. Társadalmunkban sok kiváló tudós, professzor, gyakorlati szakember van, aki gondolatait papírra veti. Az utóbbi években is értékes könyvekkel gazdagították szakirodalmunkat. Az élelmiszer- és fagazdaság minden szakembere, dolgozója megtalálhatja azt a szak- könyvet, amiből hasznosat meríthet. (Cfl. B.) A palantaneveléss egyik évről évre vissza leró problémája a gyomirtás. A gyomok irtása eddig kézi munkaerővei történt, mely rendkívül fáradtságos és nehéz fizikai munka. (Gondoljunk a magas hőmérsékletre és relatív páratartalom ra.) Az ipar szívóhatására egyre kevesebb a munkáskéz a mezőgazdaságban, s így szükségessé vált a régi ter- mesatóstechnológiák felülvizsgálása. Az elméleti és gyakorlati szakembereket egyaránt foglalkoztatta e kérdés. Komplex kísérletek kezdődtek új technológiák kidolgozására, melyek legpregnánsabban a paradicsom, és a paprika vegyszeres gyomirtási problémáinál csúcsosodtak ki. Alapvető célkitűzés, hogy a palántanevelő ágyakat a palánták kiültetéséig gyommentesen lehessen tartani. Erre a célra alkalmas gyom- irtószerek a Treflan (triflu- ralin) és a Dymid (diphema- mid) — kísérleti szer. A Treflant gondosan eSőkószített, fmommorzsás szerkezetű talajra kell ki- permetezni. A gyomirtószert a kijuttatás után azonnal egyenletesen a talajba kell keverni. Általában minden olyan eszköz, amely a rögöket feltöri és megfelelő mélységig egyenletes keverést biztosít, alkalmas e művelet elvégzésére. Az előírt dózisban kijuttatott Treflan a talajban lebomlik, s káros szer- maradvány nem halmozódik fel a következő évig. A Treflan nem vándorol a talajban, ellenáll a kilúgozásnak, mivel erősen abszorbeálódik « talajré&zecskékhez. A fentiekhez hasonló technológiát kíván a Dymid is. Ezit az első vegyszeres kezelést követi a vetés, majd a magtakiarás. A palántanevelés során a gyomnövények kelése mintegy 2—3 nappal megelőzi a- kultúrnövények kelését. Ez az időszak az, amely a kultúrnövények keléséig rendelkezésre áll, s lehetőségét biztosít speciális gyomirfósae- rek alkalmazására. Ilyen készítmények a Gramoxone (paraquat-diklorid) és a Go- mex (paraquat-dimetilszul- fát). A Gramoxone és a Go- mex kontakt hatású gyomirtószerek (gyorsan abszorbeálja a gyoiulevólzet), melyek az egy- és kétszikű gyomokat jól irtják. E szerek mindazon növényeik ellen hatásosak, amelyek klorofilt tartalmaznak, de csak a meglévő gyomokat pusztítják el, a később csírázó magokra nem hatnak. A talajjal érintkezve a paraquat típusú szereik hatástalanná válnak, a talajban nem halmozódik fel saeimanad- vány, amely káros lehetne a kultúrnövényekre; továbbá nem károsítják a növények gyöikérzetét. A védekezést tehát a paradicsom és a paprika kelése előtt 2 nappal elvégezni célszerű, amíg a csírák a magtakaró föld felszínét nem törték át, ment később a gyomokkal együtt elpusztulnak. Az eddigi kutatások alapján a következő növényvédelmi-technológiai lépcső ajánlható: 1. Talaj -előkészítés — ffi- nommorasás szerkezet kialakítása. 2. Permetezés — talaj, illetve medegágyi född kezelése. Treflan folyékony per- metezőszer: 3,51/ha 260— 340 1/ha vízben. 0,35 dl/100 xn2, 2,6—4,3 1/100 m2 vízben. Dymid por alakú permetezőszer — kísérleti szer, _ 3—10 kg/ha, 260—340 1/ha vízben. • 5—10 dkg/100 m2 2,6—4,3 1/100 m2 vízben. 3. Vetés — paradicsom, paprika. 4. Magtakarás. 5. Permetezés — osÉrázó gyomkelés. Gramoxone, vagy Gomex folyékony permetezőszerek. 1,4 1/ha 520 1/ha víziben. 0,14 dl/100 m2 5,2 1/100 m2 vízben. 6. Palántakelés és -növekedés. A fenti technológiával megfelelő gyommentesség és a kézi gyamlálással szemben jelentős forintális megtakarítás érhető el Széles Csaba adjunktus mg. főiskola, Nyíregyháza Február másodikén, szerdán délelőtt az MTESZ nyíregyházi széliházának nagytermét zsúfolásig megtöltötték a megye termelőszövetkezeteiből, állami gazdaságaiból érkezett növény- termasztésj szakemberek. Az Agrártudományi Egyesület soron következő előadását hallgatták meg és vitatkoztak az időszerű teendőkről. A szerdai tanácskozáson dr. Márton Árpád, a Nyírségi Agrotechnikai Kutató Intézet osztályvezetője tartott előadást a napraforgó általános termesztési kérdéseiről. Kevés olajat logy asztunk Bevezetőül elmondta, hogy a napraforgó Észak- Amerikából került hazánkba a XVII. század második felében. Az először csak dísznövényként, a virágjáért termesztett napraforgó a bekerülés évében már Szabolcsba is eljutott, így hazai viszonylatban az őstermesztők közé tartozik megyénk. Nagyobb figyelmet az 1860-as évek rendkívüli aszálya után fordítottak a napraforgóra. Legnagyobb területen a második világháború után, különösen a szigorú tervlebontásos időben, az ötvenes évek elején tenmesztették a napraforgót. Az egészségesebb táplálkozás étrendjében egyre nagyobb jelentősége lesz az olajnak. Hazánkban az évi 25 kilányi zsiradékból még mindig csak másfél kiló olaj jut egy-egy lakosra. A világ zsi radékfogyosztásának 60 százalékát az olaj teszi ki. Az utóbbi 15 év alatt az öbz- szes olajat adó növények termesztése 80 százalékkal nőtt, ezenbelül a napraforgó-termesztés 234 százalékot ugrott. Jelentőségét fokozza, hogy az olaj ütésnél megmaradó dara nagy fehérjetartalmánál fogva fontos állati takarmány. Hazánkban a keverőüzemek mintegy 2000 vagon olaj darát használnak fed, ami a napraforgóból származik. A takarmányozásban zölden is helyet kap. Termesilése jövedelmező A termesztése biztonságos, jövedelmező és minden mennyiségiben értékesíteni lehet. A komplex gépesített termesztése szinte megoldott, a vegyszeres gyomirtása biztosítható. Egyre jobb fajták állnak rendelkezésünkre. Az 1968-ban végzett nagyüzemi kísértetek alapján a terület- egységre eső olajhozam szempontjából legeredményesebb volt a szovjet peredovik fajta. A kísérletbe vont hat fajta átlagának a magyar iregi csíkos a 85 százalékát, a szovjet peredovik pedig 110 százalékát hozta. Kaszattermésben ugyan első helyen áll a magyar iregi csíkos, de az olajtartalma csak .37,7 százalékos (absaolut szárazanyagra számítva), míg a peredovik 51,2 százalék olajtartalommal rendelkezik. Megközelítően ilyen jó eredményekét hoztak a VNIIMK 8931-es és a 6540- es szovjet'fajták is. S zabol cs-Szatmánban a napraforgó vetésterületének 50 százalékát 200 hold alatt termelik. A legjobb termésátlagokat a 800 hold körül termelő gazdaságok érik el, így a jövedelmezőség is itt a legmagasabb. Például az egy holdra vetített tiszta nyereség 20 hold termesztése esetén 700 forint, viszont 300 hold födött már meghaladja a 4000 forintot. Ahhoz, hogy a napraforgó-termesztés jövedelmező tegyen, 4 mázsán felül kell termelni holdanként. A jó talajt a napraforgó is meghálálja. Ama kell törekedni, hogy a napraforgó igazi nagyüzemi növény tegyen a következő éveikben. Tovább kell lépnünk a fajta, az agrotechnika és a növényvédetem terén is. Szereti a nitrogént Az agrotechnikai kutató- intézet kísérleted szierint a napraforgó tápanyagigémye, különösen a homoki terülteteken bizonyos eltolódást a nitrogén irányába mutat Az arány körülbelül a következőkben határozható meg: N 70—80, P 40, K 40. Az eddigi feltevések és tapasztalatok is azt mutatják, hogy a nagy adagú műtrágyával kezelt napraforgó bizonyos betegségekkel szemben fogékonyabb. A negyedik ötéves terv idején Szabodcs-Szatmárban, hogy az előirányzott hozamokat elérhessük, az első években min tégy 11 százalékkal kell növelni a vetésterületet A vetésterület növekedése mellett mintegy 30 százalékos termésnövekedést is el kell érni, hogy a tervezett 8 mázsa holdamként! hozamot el* érhessük. Néhány betegségről A napnafargó-betegségek - lói dr. Vörös János kandidátus, a Növényvédelmi Kutató Intézet tudományos osztályvezetője tartott vitaindító előadási Bevezetőjében utalt arra, hogy nem lován minden jelentős betegséggel foglalkozni, különösen nem az olyan ismertekkel, mint a peronoszpóra és a rozsda. Hazánkban jelenleg jelentősebb vírusos és baktériumos megbetegedések nincsenek, a szomszédos országokban, Elsősorban Jugoszláviában már volt ilyen. A gotnbakártevGk által okozott tányérrothadás már nálunk is fellelhető, különösen, ha a „citramérós” idején (amikor a tányér háta sárgulni kezd) csapadékos az időjárás. Kísértetekben eddig biológiai védekezéssel, hiper parazitákkal értek el bizonyos eredményeket. A kémiai védekezési kísérletek nem hozták a kívánt eredményt. Jelenleg teljesen megbízható, nagyüzemben is alkalmazható védekezési mód nincs. A vetési időkísértetek azt bizonyítják, hogy a korai vetésekkel tehet leginkább védekezni — mire az őszi csapadékos idő megkezdődik, betakarításra érett legyen a napraforgó. Ahol a „citrotmérés’* idején csapadékossá válik az időjárás, ott korai, kényszer- beitakarítássaJ menthetnek meg valamit a termésből. Egy másik gombakártevő pedig az aszályos években lép fel, a kártétele olyan a zöld növényen, mintha leforrázták volna, egyik napról a másakra összeesik. Ez ellen is csak a korai vetést tudják ajánlani. A két előadás utaz» vita következett, (ai JÖ GAZDARA, RENDSZERETÖ EMBEREKRE VALL A SZÉPEN LERAKOTT CSŐKÉSZLET. TISZABERCELEN MEGBECSÜLIK A TERMELŐSZÖVETKEZET ÖNTÖZŐ- FELSZERELÉSÉT. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE)
