Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

1$W. íetiruá? Si,

írTÜLBT-WAeTAtíORSXXe

JEGYZETEK:

Szervezett munka

1. Nemzedékváltás

A kömörői termelőszövetkezet elnöke — egyébként derűs, nyugodt ember — összeráncolja a homlokát, amikor a fiatalokról beszél.

— Nemzedékváltásnak kell lezajlania a megyei mező- gazdaságban — de ez nem megy egykönnyen. A váltásnak az a része, hogy az idősek kiesnek a munkából, törvényszerű, meg sem lehet akadályozni. De, hogy a helyükbe megfelelő képzettségű fiatalok érkezzenek, az már nagyon bonyolult kérdés.

Az elnök fején találta a szöget. Magától értetődik ugyanis, hogy a televízión felnövő és korszerű oktatásban részesülő fiatalok mező- gazdasága egészen más lesz, mint akár a mostani is. A mezőket befedni fóliával, ez alighanem fölösleges költség volna. Megfelelő gépekkel, '•satornákkal és vegyszerekkel küzdeni a föld, az időjárás és a növények makacssága ellen, ez viszont éppen a jövő emberének is örömet jelenthet majd. De jogot formál a pihenőidőre, a többi állampolgárnak — például a városinak — kijáró szórakozásra is. Ez a folyamat a mi országunkban most igen felgyorsult. Még az országosnál is jobban Szabolcsban, ahol még mindig a legtöbb ember él a mezőgazdasági

munkából és a jövő ezt a számot alaposan le fogja

csökkenteni.

Ki maradjon ott? Ez az egyik döntő kérdés. Légióként azt kell elérni, hogy a falun maradó fiatal ne érezze: ő hátrányba került, neki nem sikerült az, ami a másiknak.

Mit tanuljon? Megszerettetni vele már gyermekkorában az ezerarcú földművelés, állattenyésztés sok érdekességét,- tudományos vívmányait. Ez is döntő feladat.

Mit szeressen rajta? Vonzóvá tenni mezőgazdasági nagyüzemeinket, még a mos. taninál is jobban gondoskodni embereiről. Tágas ebédlőkben, kényelmes zuhanyozókban, jó gépekkel, korszerű oktatással felkészíteni őket arra, hogy szeressék és értsék, amit csinálnak: talán ez a legfontosabb. Ugyanis, ha megszeretik és értik, a többiről maguk gondoskodnak majd: kialakítják maguk körül a nekik legmegfelelőbb környezetet. Ta. Ián még nagyobb örömet is okoz nekik, mintha készen kapták volna.

Egyébként nem állunk rosz- szul ebben a kérdésben. Mint a statisztikusok megállapították, az elmúlt évben egyre több fiatal választotta

első hivatásául a mezőgazdaságot. A szabolcsi mező- gazdasági nagyüzemekbe belépő új tagoknak egyre kisebb hányadát teszik a volt háztartásbeli családtagok (1970-ben még az új belépők 26 százaléka volt ilyen, 1971- ben már csak 24.) És egyre több új tag volt előző foglalkozása szerint „iskolai tanuló”. Az 1970-es évben a termelőszövetkezetek új belé- , pőinek még csak 6 százaléka volt ilyen, 1971-ben már az új belépők 9 százaléka. Nőtt a „nem mezőgazdasági ágazatokból” a mezőgazdaságba áramlók aránya is. Ilyen volt 1970-ben 22 százalék, 1971-ben már 26 százaléka az új belépőknek.

Az arány még meredekebben nő az állami gazdaságokban, ahol a volt iskolai tanulók aránya az új dolgozók között az 1970-es 5 százalékról a következő évben már 11 százalékra nőtt.

Az ifjúság tehát nem idegenkedik a mezőgazdasági munkától, bármilyenek is legyenek az ezzel kapcsolatos problémák egyes községekben vagy közös gazdaságokban.

Az viszont igaz, hogy vannak kívánságaik. Milyenek? Talán leghelyesebb volna őket megkérdezni a helyszínen.

2. A tulajdonos jogán

A legfőbb ügyész minapi tájékoztatójában egy riasztó adat: míg az iparban a köztulajdon rovására elkövetett bűncselekmények aránya egy év alatt 16,7 százalékról 22,9 százalékra nőtt, a mezőgazdaságban ez az arány 19,8 százalékról 25,8 százalékra.

Igazuk van termelőszövetkezeteink vezetőinek, hogy a számok — matematikai ellenőrzés után is — kisebb mértékben emelkedtek a mezőgazdasági közösben, mint az „államiban”. Igazuk van abban is, hogy a termelő- szövetkezetek rákényszerülnek a melléküzemágak fejlesztésére és a csalások, sikkasztások túlnyomó többsége itt történik, mégpedig „falutól Idegen”, tehát az iparból és a kereskedelemből „átjött” felelőtlen emberek tettei nyomán.

Csak egyben nem lenne igazuk: ha azt mondanák,

hogy ez ellen nem kell semmit sem tenni.

Igenis kell! Kár arra hivatkozni, hogy mostanában „nagyon rászálltak” az ellenőrök a termelőszövetkezetekre, hogy revizor revizort ér, hogy országos hangulat van bizonyos melléküzemnek is nevezhető ágazatok ellen (valljuk be, ebből Szabolcs kisebb részt vette ki a magáét) mindebben valóban vannak részigazságok.

De a segítség útban van. Területi szövetségeink mellett sorban alakulnak a revizori részlegek. Ezeknek a szakértő munkája minden esetben igénybe vehető, ami» kor a legkisebb gyanús dolog felbukkan a közös gazdaság pénzügyei körül.

Menjünk még közelebb a „tűzhöz”. Itt vannak az ellenőrző bizottságok. Épp úgy a közgyűlés választja őket, mint az elnököt és a vezetőséget. Nem az elnöknek, nem a vezetőségnek felelősek tehát: egyedül a közgyűlésnek tartoznak beszámolni tapasztalataikról Össze is hívhatják a közgyűlést, ha úgy látják . jónak.

Más kérdés: mennyire

értik ezt a tagok? És ismét új kérdés: mennyire van naiv tisztában jogaikkal, kötelességeikkel maguk az ellenőrző bizottságok tagjai és vezetői?

Mit kell tudniok? A legfontosabb: mi a joguk és a kötelességük. Ezenkívül: néhány alapvető tudnivalót arról, mik jelzik, mik jelezhetik, ha egy közös gazdaság pénzügyei körül nincs minden rendben.

Aztán már csak azt kell tudni, hová kell jelzést, adni. De szép is lenne, ha apróbb és nagyobb közgazdasági

csalafintaságaink évről évre nagyobb hányadát maguk az ellenőrző bizottságok fedeznék fel! j\ gazdák, a résztulajdonosok ezzel megbízott képviselői.

És ez nem álmodozás. Idézzük a Nyírségi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének példáját, ahonnan pár nap múlva, több, mint harminc ellenőrző bizottsági elnök megy a Sóstóra, hogy négyhetes tanfolyamon sajátítsa el a legszükségesebb tudnivalókat, amit az ellenőrzéshez illik tudni.

Ha hozzátesszük, hogy ta- ••aly ilyenkor ugyanennek a szövetségnek már akkor is több, mint harminc ellenőrző bizottsági elnöke vett részt a debreceni pallagpusztai főiskola segítségével hasonló továbbképzésben — és még kiegészítésül tudomásul

vesszük, hogy a szövetség tagszövetävezeteinek száma összesen 68 — akkor bátran remélhetjük: ezen a területen már nehéz lesz apróbb- nagyobb bűnöket elkövetni a közös rovására, anélkül, hogy a közgyűlés erre megválasztott emberei észre ne vegyék.

Ez az igazi küzdelem a termelőszövetkezeti pénzügyi fegyelem esetleges „rossz híre” ellen.

Gosztelyí Nagy Zoltán

Változások a Vulkánban

Az Öntödei Vállalat kis- várdai gyáregysége, a nagy múltú Vulkán az utóbbi években inkább a rossz munkakörülményekről, a bérezési problémákról volt híres. Baj volt a szervezéssel is, néha már arról suttogtak, ráfizetéses a gyár, be kellene zárni. Ezért néztük meg, milyen változás van a Vulkánban?

Ami a legolcsóbb

Gábor Béla, a gyáregység új igazgatója így fogalmazott:

— A legfontosabb, s emellett a legolcsóbb változtatás az üzemszervezés. Ezzel a teljes műszaki gárdának foglalkozni kell — az igazgatótól a csoportvezetőig. A maga területén ezért mindenki sokat tehet.

Az idei műszaki fejlesztési terv már tartalmazza azokat a tennivalókat, amelyek a munka jobb megszervezésére irányulnak. Az igazgató három főbb területet említ, ahol a változtatás nagymértékben kihat a nyereség növelésére. Az egyik természetesen a gyártott termékek mennyiségének növelése. Köztudott, hogy országosan is szűk az öntödei kapacitás, az öntöttvas radiátorokat például egyedül a Vulkánban gyártják hazánkban. Erre az évre 300 ezer négyzetméteres tervvel számolnak, de az országos igény félmilliós, ezért eladási nehézségeik nem adódnának a terv bármilyen túlteljesítésénél sem. A többletgyártás viszont nem mindenáron való cél, hiszen a gyártási költségek csökkentése szintúgy növeli a nyereséget. Ezen belül különösen fontos — a sajnos ma még nagyarányú — selejt csökkentése, mert ez önmagában is a mennyiség növelését jelenti. Ezekhez kapcsolódik a termelés emberi oldala, a munkafegyelem növelése, a munka jobb megszervezése.

— Mert olyan is előfordult az egyik fizetési nap után, hogy 'délután 11 ember nem jött be dolgozni — említi va rossz tapasztalatok egyikét az igazgató.

Az okokat kutatják

A Vulkánban tavaly ősztől új vezetés van. Ennyi idő alatt már nem csak a tervek fogantak meg, hanem intézkedések is születtek. Megerősítették az üzemgazdasági

osztályt, egyértelműen megállapították feladatait, hiszen a bér, a norma, a munkaerővel való gazdálkodás kulcskérdés a gyáregységnél. A meo szintén átszervezésre került. Nem csak arra szorítkozik, melyik a jó és melyik a hibás gyártmány, hanem a selejtképződés okait is kutatja, azonnal jelzi az üzemeknek a tapasztalatokat. Ehhez tartozik, hogy olyan rendszert dolgoztak ki, aminek révén minden darabról megállapíthatják, ki öntötte, hol, milyen hibát követett el, ha netán selejtessé vált az öntvény.

Ugyancsak az üzemszervezés javítása, ha a termelési osztály munkáján változtatnak. Ide futnak be az új rendelések, itt tervezik meg a kapacitás lekötését, adják meg a gyártmányokra bontott részletes havi programot az üzemeknek. A munkájuk viszont csak akkor teljes, ha a másik oldalról, az üzemekből is megvan a visszajelzés, hogyan alakul az anyagfelhasználás, az önköltség.

Ennyi változtatás eldöntése, a folyamatok pontos megismerése a vezetők idejét is bőven lekötötte.

— Este tízig is bent vagyunk, vitatkozunk — teszi hozzá magyarázókig az igazgató.

Visszahat a közérzetre

Hogy mennyire számít a minőség, árrá példát is hoz:

— Tavaly egy nagyobb tételű exportmegrendelésnél azért nem vette át a francia partner a gyártott satukat, mert nem volt megfelelő az öntvények külső felülete.

A gyártási viszonyokhoz tartozik az is, hogy nincs kiépített úthálózat a Vulkánban, emiatt rosszak az üzemek közötti szállítási körülmények, könnyen tönkremennek az emelővillás targoncák. A munka megköny- nvítésére pedig egyre több kisgépet célszerű beállítani a termelésbe. A gyártási folyamatokat úgy kell hozzájuk alakítani, hogy minimális legyen az anyagmozgatás. A későbbiekben létrehozandó szervezet a gyárfejlesztési osztály feladata ezeknek kidolgozása, a rendszerezett anyagtárolás megteremtése.

— Visszahat az emberekre is az egészséges, viszonylag zárt rendszerű termelés. A gépek kiszolgálásával kell törődniük, csak akkor keresnek, ha megy a muu'.a —• mondják.

Jó hír a dolgozóknak, hogy rövidesen ötnapos munkahéttel termelnek. Ugyanakkor — a kormány intézkedésére — jelentős, vállalati szinten közel 10 százalékos bérfejlesztésre is sor kerül. Ehhez munkaszervezési követelmények is tartoznak? Az üzemekben úgy kell foglalkoztatni a munkáskollektívákat, hogy ne jelentkező zen anyagellátási hiányból adódó ácsorgás. A bérfejlesztéshez, a szabad szombathoz a dolgozóknak, többlettermeléssel kell hozzájárulni. Mindezt úgy, hogy kellő differenciáltság legyen a munkakörök között.

— Ahol többet kell izzadj ni az eredményért, ott több legyen a pénz is — jellemzi Gábor Béla.

A na«)'vállalat előnye

Jelenleg a szürkeör.tödéJ ben — ahol a gyáregység termelésének 80 százaléka születik — rosszabbak a» munkakörülmények és alacsonyabb a bér, mint atem- peröntödében. Ezen változ-r tatni kell.

Az egyes munkaterületek! vezetői nagyobb önállóságot kapnak, de ezért vállalni kell a nagyobb felelősséget, a jutalmazás és fegyelmezés nagyobb gondját is. Egyébként az önállóság megvan »3 Öntödei Vállalat egészét és a Vulkánt tekintve is. Éppen ezért a központból nem határozzák meg részletesen a tennivalókat, hanem elvi irányítással nyújtanak. segítséget, s a gyáregységen múlik, hogyan tud élni a lehetőségekkel.

A nagyvállalat igazi előnye a beruházásokban mutatkozik meg. Kisvárdán rövidesen üzembe helyeznek egy radiátorfestő üzemrészt, a korszerű homokműi is elkészül ebben az évben. Ugyancsak az idén nyáron lép be a termelésbe 60 millió forintos beruházással egy automata formázógép. Ezzel nem csak a kapacitást növelik, hanem a hazánkban legkorszerűbb technikát is alkalmazzák. Mindezt mint önálló kis vállalat évtizedek! alatt sem tudták volna megvalósítani.

Lányi Botond

MORZSA

Azóta tizenöt év telt el. A Morzsa már nem lát. Öreg és megvakult. Ha ki akarják küldeni a lakásból, oda kell vezetni az ajtóhoz, különben nem tud kimenni. Azon az éjszakán nagyon kikapott. Ütötték, rúgták, ahol érték, de elzavarni nem tudták. Akkor persze még fiatal volt és ha nem is erős, de fürge és a látásával sem volt semmi baj. Ma már talán ki sem bimá.

— Nem csuktuk mi a kaput ;oha, — emlékezik visz- sza Balázs József, a kutya gazdája, a Balkányi Állami Gazdaság fővadásza 1956 októberére. — Azon az éjszakán se. Világéletemben igazán éltem, soha senkit meg nem bántottam, haragosom nem volt. Akkor meg minek? Elhallgat, gondolkodik, mint aki még most sem érti. miért is történt.

— Nekem már akkor nem volt fegyverem. Le kellett adni Ezek meg odajöttek az ablak alá és elkezdtek lövöldözni. Nem féltem én egy cseppet sem. inkább

mérges voltam. Mondtam is a feleségemnek, hej, ha nekem most fegyverem volna, de megmutatnám nekik, merre visz az út Nagykálló- ba. Mert odavalók voltak. Nekem itt nem volt haragosom, meg nincs is. Amikor elkezdődött az a cirkusz, én akkor brigádvezető voltam itt az üzemegységben. Jól kijöttem az emberekkel és meg is értettük egymást. Azt mondtam nekik, ne hallgassanak mindenféle mendemondára, mert sok most az okos és ezeknek semmi sem drága. Dolgozzanak csak tovább, ugyanúgy, mint eddig. Hallgattak rám. Nem volt itt sztrájk egy percig sem. Ez fájt nekik, azért jöttek a lakásomra. Meg az, hogy itt én szerveztem meg a Magyar Szocialista Munkáspártot. Harminchétén jelentkeztek át. Engem választottak meg titkárnak és én természetesen vállaltam.

Igen. Balázs József vállalta. Mint ahogy vállalta már 1947-ben 19 éves fejjel a közös utat, a közös sorsot a

kommunista párttal. Amikor Kálmánházán, ahol született 1928-ban és a felszabadulás után is élt, híre ment, hogy a tizennégy holdas Balázs fiú belépett a kommunista pártba. Sokan nem akarták elhinni. — Meg van ez bolondulva — mondták a nagygazdák, vagy nem tudja mit csinál?

Anyja, aki nagyon szerette és féltette a fiát, amikor tudomást szerzett róla, nagyon megijedt.

— Jaj, fiam — mondta, — lettél volna kisgazda, paraszt, vagy szociáldemokrata párti, csak kommunista ne. Hát nem tudod, hogy mindig azokat üldözik a legjobban.

Tudta. De azt is tudta, hogy a kommunisták egy igazabb, egy jobb életet akarnak, amelyben neki segíteni kell. És egy évvel később 1949-ben az újfehértói gépállomáson már traktort vezet. És az igaz élet számára, csak akkor kezdődik. Először Is tanulni akar. Mezőgépkezelői tanfolyamot végez, majd traktoros brigádvezetői iskolára küldik. Közben politikailag is fejleszti magát. 1951-ben tisztiiskolára küldik és itt éri az első csalódás. Mint tizennégy holdas gazda

fiát megbízhatatlannak minősítik és leszerelik. Életének erről a kellemetlen epizódjáról, nem szívesen, Vagy csak nagyon keveset mond.

— Lehet, hogy az életem másképp alakul, ha ez a kis szépséghiba akkor közbe nem jön — idézi fel Balázs József az ötvenes éveket. — Most már nem is tudom hálás legyek-e, hogy így történt. Akkor mindenesetre nagyon bántott. Tudniillik volt egy olyan gondolatom, hogy ha jól megy a tanulás, élethivatásomnak választom a katonai pályát.

Az évek pedig peregtek tovább. És a sors kegyetlen akarata folytán alig pár év múlva Balázs József ismét hitet tesz megbízhatóságáról, pártja és szocialista hazája mellett. Katona ugyan nem lett, de 1957-ben ismét fegyverszolgálatra jelentkezik. Erre az időre így emlékszik vissza.

— Én azokban a napokban mindig a rádiót lestem. Persze nem csak én, a többiek is. Nappal dolgoztunk, de este alig hogy megvacsoráztunk, kerestük egymást. Ki mit hallott, elmondta és közösen leszűrtük belőle az igazságot. Tudtuk és vártuk is, hogy valaminek történnie keli.

Égjük ilyen alkalommal, halljuk a rádióból, hogjr Pesten megalakult a munkásőrség. Na, nekem se kellett egyéb, másnap reggel gyerünk be a járáshoz. Érdeklődni, hogy és mint lehet jelentkezni ebbe a munkásőrségbe. Sajnos, még ők sem tudtak sokat mondani. Any- nyit azért mindenesetre, hogy szervezzem meg és le- gyünk készen. Visszajöttem az üzemegységbe, meg is beszéltük a dolgot. Én, Balogh Feri, Széplaki, Pál, és a többiek. Szóval heten jelentkeztünk. Nemsokára megkaptuk a felszerelést is. Hát így volt.

A cserépkáiyhában barátságosan pattog a tűz. Balázs József fővadász, munkásőr, alig egy órája jött meg a határból, a munkaterületéről. Az elmúlt tizenöt év nem látszik meg rajta. Piros, friss, egészséges, mint általában azok az emberek, akik egész napjukat a szabadban töltik. Arra a kérdésre, hogyan cserélte fel a gépeket, nyulakra, fácánokra, mosolyogva válaszol.

— Valójában mindig az állatvilághoz vonzódtam. Már gyerekkoromban sok nyulam, galambom, és más különböző állataim voltak.

Amikor 1958-ban hathónapos vadásztanfolyamra küldtek, nagyon szívesen mentein. Később fácántenyésztést tanultam és 1962-ben vadgazdálkodási iskolát végeztem. Tudja, fővadásznak lenni, az nem szakma. Ez bizo-í nyos fokig hivatás. Mondhat.’ nám születni kell rá. És persze nem is könnyű. 19 000 holdon élő vadállományról gondoskodni, télen-nyáron, esőben, fagyban. Itt nincs munkaidő, se ünnep. Ezt szívből, szeretettel kell csinálni, aki erre nem képes, az ne is vállalkozzon rá.

Beszélgetés köziben jön haza a két ifjabb Balázs, a gyerekek. A tanárnő lányuk, és a szakmunkás fiúk, akivel az apa együtt készült az érettségire és a lánj", mint jó tanárhoz illik, korrepetálta őket. A siker természetesen nem is maradt el.

A szél rázza a kiskaput,’ ami szokás szerint most is nyitva van. A Morzsa már nem őrzi az udvart Pihen bent a lakás valamelyik meleg zugában. Aki őrt áll, az a gazdája. Igaz nemcsak a portára vigyáz, hanem egy országra, egy társadalomra,’

falcaik Permi