Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

1972. február T9. KIST WT MAftVAfTnftft**© S oldal Filmbérlet a tsz-tagoknak Bár a mozi az utóbbi idő­ben vesztett népszerűségé­ből, a községekben továbbra is a kulturális élet egyik centruma. A megyei mozi­üzemi vállalat a rendszeres mozilátogatás és a filmek megértése érdekében ezért kezdte meg a tsz-filmbérle- tek és a tsz-filmklubok szer­vezését. Csaknem ezerkétszáz film- bérlettel több, mint ötven­ezer tsz-dolgozónak biztosít­hatják a tsz-ek a rendszeres mozilátogatást. Újdonság a filmklubok szervezése, amelynél a mozi szakembe­rei a községi ifjúsági klubok segítségét is figyelembe ve­szik, a célja mégis az, hogy a tsz-filmbérleteseknek „filmkalauzt” adjanak elő­adásokkal, ankétokkal. Az eddigi tájékozódás szerint mintegy hatvan községben alakítanak tsz-filmklubot. Á moziüzemi vállalat to­vábbi tervei közül kiemel­kedik még a nyári filmeszté­tikai és moziüzémvezetői tanfolyam Kisvárdán július 3—8 között. A KISVÁRDAI BÚTOR ÉS FAIPARI VÁLLALAT AZ IDÉN IS KÉSZÍTI A KÖZ­KEDVELT NYÍRSÉG LAKÓSZOBABÚTOROKAT. AZ ÜZEMBEN TÍZ DARABBÓL ÁLLÓ GARNITÚRA SZERELÉSÉT VÉGZI KOVÁCS JÁNOS ÉS MEDVE MIKLÓS. (ELEK EMIL FELVÉTELE) m w Öntözés, ivó- és ipari víz Megyei vízügyi koordinációs bizottság alakult Megjelent a Delta legújabb száma A gyógyító tűszúrás, vagy­is az akupunktúra ősi keleti A Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács mellett pénteken alakult meg a vízügyi koor­dinációs bizottság. A megyei tanács programjában is sze­repel ennek a fontos szerv­nek a megalakítása. Mi lesz a teendője? Erről beszélget­tünk dr. P. Szabó Gyula el­nökhelyettessel, a most ala­kult bizottság vezetőjével. ■ Elmondja, hogy az elmúlt években sok nehézség aka­dályozta, lassította megyénk, ben a vízgazdálkodás és víz­hasznosítás kívánt ütemű el­terjedését. A különféle szer­vek és hatóságok a termelő- szövétkézíétek. a vízügyi tár­sulatok, a vízügyi igazgató­ság és az építési hatóságok mind megannyi külön szem­pontot jelentett, melyeket nem sikerült mindig időben összehangolni. így nem egy­forma ütemben épültek azo­nos területre az üzemi csa­tornák — melyeket a közös gazdaságok építenek és ke­zelnek — az úgynevezett le- vezetőcsatomák, mélyeknek létrehozása és karbantartása már a vízügyi társulatok munkaköre és végül a nagy. befogadócsatornák, melyeket a vízügyi igazgatóság építtet és kezel. Közös erővel Márpedig a víznek közis­mert sajátossága, hogy nem tud például átugrani egy olyan termelőszövetkezet földjén, amelyiknek még nem volt pénze és ereje megépíteni a saját csatorna- rendszerét. Hiába van tehát a- szomszéd termelőszövetke­zet földjein már befejezett vízrendezés, a víz nem tud elfolyni. Nyilvánvaló, hogy ezen csak úgy lehet segíteni, ha egy-egy nagyobb terület közös erőfeszítéssel, a mű­szaki követelményeknek is megfelelően egyszerre végzi el a vízrendezést, melynek segítségével a többletvizet elvezethetik, illetve a csapa- dékhiányos időszakban a nö­vények vízszükségleteinek kielégítéséhez a feltételeket megteremtik. A vízrendezé­si, vízgazdálkodási feladatok célszerű tervezése, kivitele­zése, majd a különböző célú beruházások hasznosítása igen komoly koordinálást igényel üzemen belül, üze­mek között, üzemi és az ál­lami feladatok ellátása kö­rül később úgy pénzügyi vo­natkozásban, mint a műszaki funkció ellátása terén is. Eb­ből a szempontból vannak ugyan tapasztalatok a külön­böző illetékes vezetői helye­ken, de tapasztalataink sze­rint igen sok a pótolnivaló is: példának hozom fel, hogy az elmúlt évben sem hasz­nálták ki kellően az öntözés lehetőségét a mezőgazdasági nagyüzemek. Nem mindenütt van még meg a megfelelő szakember sem. A negyedik ötéves tervben a megye me­zőgazdasági nagyüzemeinek például államunk további komoly pénzügyi támogatást nyújt a vízügyi problémák rendezéséhez. Sorrend, tanácsok, ellenőrzés Mivel egy új pénzügymi­niszteri és MÉM-rendelet ép­pen ennek az összegnek az elosztását is a megyei ta­nácsok hatáskörébe adta, egyértelmű tennivalónak mutatkozott, hogy az összes érdekeltek — a termelőszö­vetkezetek, a vízügyi társu­lások képviselőinek, a víz­ügyi és építési hatóságok ve­zetőinek — részvételével egy olyan munkaközösség ala­kuljon, amely eldönti a he­lyes sorrendet. Már ennék értelmében segít leküzdeni minden esetleges nehézséget, tanácsot ad a munka végre­hajtására, ellenőrzi is azt. Végső soron meggyorsítja annak az időnek a bekövetke­zését, amikor a megye me­zőgazdasága már korántsem függ annyira az időjárás szeszélyeitől, a csapadék el­oszlásától, mint jelenleg. De van a megyében egy sor olyan vízzel kapcsolatos tennivaló is, amihez a szem­pontok előre egyeztetése már nélkülözhetetlen. Ilyen fej­lődő megyei iparunk vízigé­nyének kielégítése — anél­kül, hogy ezt a lakosság ivó­vízellátása megsínylené. Az ipar mellett nem is jelenték­telen az a vízmennyiség, amelyre a szakosított állat- tenyésztő telepeknek szük­sége van. Az élelmiszeripar is eléggé vízigényes ágazat. Bevonni az ipart is Á földek vízrendezésén, az öntözés rohamos elterjedé­sén kívül tehát meg kell ol­dani az ivóvízellátás, az ipa­ri vizek hasznosításának, a vízvezetékek, vízkivételi mű­vek, és a csatornázás, tehát a víz — mindenféle víz — el­vezetésének kérdéseit is. Ez utóbbi problémakörben már az ipari vállalatoknak is sok kérésük vagy kötelessé­gük lehet. Ezért célszerű lesz az ő képviselőiket is be­vonni a vízügyi kordinációs bizottság munkájába — fe­jezi be a tájékoztatást a me­gyei tanács elnökhelyettese. A bizottság első ülését pénteken tartotta. Itt már programját is kialakította és hozzákezdett a legfonto- sabbhoz, mintegy kilencezer hektár földterület vízrende­zési ügyeinek gyors, bürokrá­ciamentes elintézéséhez. G. N. Z. módszerét sokfelé művelik a világban és nehezen megma­gyarázható eredményei jog­gal izgatják korunk emberét. Sikeres alkalmazásáról és lassan kibontakozó elméleti kutatásáról bőséges szovjet és nyugati tapasztalatok alapján részletes cikket kö­zöl a Delta Magazin új száma. Beszámol a lap a bio­lógia forradalmának leg­újabb szenzációjáról, a ví­russal végzett génműtétről és napirendre tűzi az önszer­vező automatákat, a számí­tógép „öntudatának” kérdé­sét. A „Szirénázó aktatáska és társai” címen felsorolt új, magyar biztonsági berende­zések ismertetése a krimik hangulatát idézi, a gravitá­ciós hullámok tárgyalása a csillagászat körébe vezet, s otthonunk szépítésére ad ta­nácsot a lakásdekörációról szóló cikk. Szerepel a témák között a műanyag hulládák megsemmisítésének új mód­szere, a robotkormányzású hajók élve, a tűzjelző lézer­sugár és az. autóversenyzés „száguldó laboratóriuma”. Hírei-:, információk, újdonsá­gok serege szerepel még a lap új számában, amelyet a szokásos módon száznál több — javarészt szines — látvá­nyos fotó egészít ki. (KS) Becsengettek a IV. c-be. Osztályfőnöki óra lesz a pá­lyaválasztásról. A Nyíregy­házi Kölcsey Ferenc Gimná­zium és Szakközépiskoláinak ez az egyetlen általános ta­gozatú osztálya a negyedik osztályok közül. Harminc lány és öt fiú. Amikor a pályaválasztásról és a továbbtanulásról ér­deklődtem a Kölcseyben, azt mondták, hogy olyan tagoza­tos osztály is van, ahol 26 ne­gyedikesből 22 készül to­vábbtanulni. Természetesen ez a nagy továbbtanulási kedv nem tűnt megalapozott­nak, még akkor sem, ha egy igen jó összetételű osztályról van szó. Amit pedig a IV. c- ről hallottam, az még in­kább hihetetlennek tűnt: egyetlen diák megy tovább­tanulni. Az osztályfőnökkel, Héczei Bélával folytatott be­szélgetésből aztán kiderült, hogy bár 10—11 diák készül továbbtanulni; az egyetemi felvételire csak egyetlen diák készült éveken át tudatosan, azzal, hogy nemcsak az osz­tályban bizonyította be fel- készültségét, de azzal is, hogy a választott pálva té­maköréhez kapcsolódó orszá­gos pályázatokon rendszere­sen részt vett. Az osztályfő­nök szerint a diákokat a pá­lyaválasztás során rendkívül sok hatás éri, amelyben a családi környezet és a baráti kör mellett csak a harmadik helyre sorolja az iskola sze­repét. Az osztályfőnöki napló be­jegyzései azt igazolják, hogy az osztály egy gyenge kezdés után három év alatt „tornáz­ta fel” magát a közepes szint­re. Második félév: 2.4 átlag. Második év vége: 2,5. Harma­dik félév: 2,6, év végén: 3 egész. És most negyedikben félévkor: 3,1 átlag. A tanulók zöme közepes bizonyítványt kap, ezzel a jeggyel nem na­gyon lehet az egyetemek ka- kuján kopogtatni. Harmincöt emberből tehát több, mint 25- nek a következő lépés a „nagybetűs élet”; pályavá­lasztás, beilleszkedés, munka­kezdés. Hogyan veszik a leg­első akadályt, a pályaválasz­tást? , Baranek Sándor (alacsony, vékony, szinté törékeny): — Rádió- és tévéműszerész sze­rettem volna lenni, de... Szarvas Agnes (ápolt, szin­te feltűnő a többi között): — Kozmetikus szeretnék lermi, ha™ És következik a sok „de” és „ha”, biztos, kialakult vé- leniény, amelyet a lehetősé­gekre alapozták — nagyon kevés. Baranek elektrohikai műszerésztanuló lesz. Ipari tanuló. Szarvas Agnes, ha nem sikerül a kozmetikus- pálya, még nem tudjaj hol fog dolgozni. És a többiek? Papp Klára: Irodában. Rácz Ildikó: — Valahol iro­dában, még nem tudom hol, és a gyors- és gépíróiskola. Szilvási Zsuzsa: — Irodá­ban egy nagytérnél. Vigh Teréz: — Irodában. Jellemző még az iskolai egészségügyi szakképzésnek hatására a vonzódás az egészségügyi pályáiéra. (Az egészségügyi szakképzés kü­lön. tagozatos osztályban fo­lyik.) Bodnár Mónika az orvos- segédképző intézetbe készül. Az osztályfőnök megkérdezi. t- Mit tud erről a pályá­ról? — A KÖJÁL-ban is dol­goznak ilyen végzettséggel, ménnek kiszállásra. — Mégis, hogy gondolja, papírmunkát végeznek, vagy fertőtlenítenek ? Könyv a Szovjetunióról A Kossuth Könyvkiadó Mit kell tudni a Szovjet­unióról? címmel egy érdekes ismeretterjesztő könyvet je­lentetett meg az év első ki­adványai között. A két szer­ző — Kis Csaba és Nemes János — a legfrissebb isme­reti anyagot gyűjtötte össze, hiszen á kézirat 1971. no­vemberében került a nyom­dába. A tizenhárom fejezetre osztott, közel kétszáz oldalas könyv sorra szedi mindazo­kat a témákat, amit egy or­szágról tudni illik. Az első fejezetben több mint húsz oldalon tárgyalják a roppant kiterjedésű ország földraj­zát. A szovjet állam hatá­rainak hossza 60 ezer' kilo­méter, másfélszerese az egyenlítőnek. A népgazdaság ariyagi javainak termelését 50 ezer üzemben, 34 ezer kol­hozban és 15 ezer szovhoz- ban végzik. A húszas évek elején az imperialista hatal­mak által blokád alá vett ál­lam ma 106 országgal tart fenn külkereskedelmi kap­csolatot, az exportált áruér­téke évente több mint 22 milliárd rubelre tehető. Abban az országban, ahol 1920 és 1940 között 60_millió felnőttet kellett a betűvetés­re megtanítani, most ezer munkás közül 550 közep- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Külön fejezet föglalkozik azzal a sokrétű kapcsolattal, ami a Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok között fennáll. Hazánk legfontosabb külkereskedel­mi partnere a Szovjetunió. A behozott kőolaj 91, a nyersvasérc 96 százaléka, ér­kezik a Szovjetunióból. A kohókoksz-behozatalunk 45, a fenyőfűrészáru 92, a papír 64, a gyapot 50 százaléka szintén a Szovjetunióból származik. Bár beho­zatalunk legjelentősebb tételei a nyersanya­gok és az energiahordozók, emellett a gépi berendezések és a komplex gyáríelszerelé- sek 25—30 százaléka sz:'tilt szovjet importból érkezik. Az exportra kerülő gép­ipari termékeinknek több mint a felét a Szovjetunió vásárolja meg tőlünk. 1970- ben például csaknem há­romezer Ikarus autóbuszt szállítottunk szovjet export­ra. Ezenkívül híradástechni­kai cikkeket, konzervgyári feldolgozó vonalakat, telefon, központokat szállítunk a szovjet partnereknek. Cipő­gyártásunk, konfekcióipa­runk és gyógyszereink leg­nagyobb felvevője a Szov­jetunió. A könyv bő terjedelemben ismerteti a szovjet állam társadalmi felépítését, á párt-, a tömegszervezetek szerepét, az ország történel­mét, művészeti és kulturális eredményeit, sokrétű isme­retet nyújt az érdeklődő ol­vasónak a hatalmas Szovjet­unióról. Szakmunkástanulók vetélkedője Ebben a tanévben egész sor Vetélkedőn és versenyen mérhetik össze tudásukat a szakmunkásképző intézetek tanulói szakmai és művészeti témákban. A legnagyobb vonzereje az évek óta tartó „A szakma kiváló tanulója” vetélkedőnek van. Tavaly megyénkből több, mint 2300 szakmunkástanuló vett részt a szakmánként rendezett ve­télkedőn. A szakmunkáskép­ző intézetek szinte minden osztályából volt jelentkező, a legnagyobb létszámmal a nyíregyházi 110-es intézet szerepelt. Az idei vetélkedő megyei versenyeit lebonyolí­tották, az utolsóra' február 17-én került sor Tiszavasvá- riban. Az értékelés után a legjobbak az országos ver­senyre indulnak tovább. Külön részt alkotnak az irodalmi és művészeti té­mákban rendezendő verse­nyek. A szakmunkástanulók szavalóversenyét március 15- ig rendezik, a területi vetél­kedőről az' első és a második helyezett részt vesz a Ki mit tud televíziós vetélkedőn. Az „Olvasó népért” mozgalom­hoz kapcsolódik a szakmun­kástanulók olvasási verse­nye, amelyből az MSZBT A válasz meglepően egy­szerű. — Olyasmit Csillag Erika gyógysze­részasszisztens szeretne len­ni, de nem tudja pontosan, miilyen is ez a pálya. Vágner Éva mindig asszisztens szere­tett volna lenni, ismeri a le­hetőségeket. És még két vonzáskör: a posta és a nyomda. A posta tájékoztatót küldött a mun­kalehetőségekről. Hasznos volt, ebből az osztályból töb­ben is oda készülnek. A nyomdáról egymásnak mond­ták el a lehetőségeket. Né­gyen szeretnének a nyomdá­ban dolgozni. Az egészség­ügyhöz, a postához, a nyom­dához kevés az érettségi bi­zonyítvány. Talán ezért vető­dött fel, mi ér többet; az érettségi, vagy a szakmun­kás-bizonyítvány? Aki to­vábbtanul, annak az érettsé­gi, aki nem, elmondja: job­ban járt volna, ha ipari ta­nulónak megy. És mi történik akkor, ha a célok nem valósul­nak meg, s fizikai munkát keil végezni? Lebecsülik-e az pályázatot is hirdetett. Hat szovjet műhöz adott kérdé­sekre kell válaszolni. Az ol­vasási versenyről az iskolai könyvtárak olvasókártyákat vezetnek, amelyeket a tan­év végén küldenek értéke­lésre. A zenei műveltség, az énekkultúra fejlesztését és a munkáskóruspk létrehozását szolgálja az énekkari ver­seny. Területi döntőit ápri­lis végéig, az országos bemu­tatókat május 15-ig tartják. (Ezen a téren a megyei szak. munkásképző intézeteknek is van mit pótolni I) A szép ma­gyar beszédért járó Kazinczy- díjat ezentúl ipari tanuló is elnyerheti. A díjért folyd .versenyt ezúttal az ipari ta­nulókra is kiterjesztették, s az nyer, aki az országos dön­tőn helyezést7 ér el. Számos, más jellegű ver­senyt is rendeznek még az iparitanuló-intézetek. Példa, ul a „Tiszta iskola — egész­séges ifjúság” vöröskeresztes versenyt, amelyben a tanter­mek, hálók, kollégiumok tisztasága mellett szerepel az egészséges életmódra ne­velés, felvilágosítás a do­hányzás és az alkohol ártal­mairól. érettségizők a fizikai mun­kát? — Ha más nincs... — Könnyebb fizikai mun­kát vállalnék. — Bárhol igen, de a kon­zervgyárban nem. (Ez az iskola éveken át termelési gyakorlatra vitte diákjait a Nyíregyházi Kon­zervgyárba.) A mozaikok összerakódnak. Kevés a határozott döntés, szülőkre, ismerősökre tá­maszkodnak a pályaválasz­tásnál. Ha egy „jó hely” fel­bukkan, többen is oda ké­szülnek. Jelentős az iskola szerepe a pályaválasztás segítésében. Másodikban még az osztály fele kozmetikus és műsza­ki rajzoló akart lenni. A pe­dagógusokkal való beszélge­tések eredményeként negye­dikre már csak egy műszaki rajzoló és egy kozmetikusje­lölt maradt. Az iskolákat elárasztó pros­pektusok szinte kizárólag fel­sőoktatási intézményektől ér­keztek. A munkalehetőségek­ről viszont keveset tudnak. Amit megtett a posta, a hon­védség, a DCM Százhalom­battáról — felkeresték az is­kolát, munikaerőt toboroztak — azt még nagyon sok üzem­nek kellene megtennie. B. & Osztályfőnöki óra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents