Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

W73 Mjrulr TS. T** vr MAGYAR^«» 9. «SM Gazdálkodásunk tartalékai Munkás a közvetítőből Ahol segítik az elhelyezkedést „—Növekedjen a párt- szervezetek kezdeménye­zőkészsége minden voná­son. Feladatuk fegyelemmel kísérni és minden eszköz­zel támogatni a műszaki fejlesztést, a hatékonyság növelését, a belső anyagi és szellemi erőforrások fel­tárását...” (A megyei pártbizottság 1971. december 28-i ülésé­nek anyagából.) ALIGHA VAN NAPJA­INKBAN többet tárgyalt té- ma ipari és mezőgazdasági üzemeinknél, mint a fentiek: a műszaki fejlesztés, a haté­konyság, a belső tartalékok feltárása és kihasználása. Félreértés ne essék, nem ar­ról van szó, hogy Szabolcs­ban megszűnnek az extenzív fejlesztés forrásai, hogy ez­után már nem kapunk külső segítséget az új ipari és me­zőgazdasági létesítmények építéséhez. Milliókban szá­molva sem lesz kevesebb az az összeg, amit a még ma is meglévő különbségek felszá­molására fordítanak a követ­kező évek során a me­gyében. De el kell is­merni, el kell fogadni, hogy ezek mellett nem nélkülöz­hetjük azt a hatalmas anyagi és szellemi tartalékot, amely pedig már és itt rendelkezés­re áll a gyorsabb fejlődéshez. Mindenki — aki illetékes — nagyon jól tudja, hogy mi­ről van szó. S anélkül, hogy csupa konkrét dologgal foly­tatnánk a sort, hozunk fel néhány esetet ennek a bizo­nyítására. A Volán 5. számú Vállalatánál mondták el a napokban egy nem is átfogó vizsgálat után. hogy már eb­ben az esztendőben 10 száza­lékkal javulhat a termelés, az eredmény, ha megteszik a szükséges szervezési intézke­déseket. A Nyíregyházi ELEKTERFÉM Ipari Sző-, vetkezet galvánüzemébein' csak azzal, hogy beve­zették a teljesítménybér­rel kombinált időbért — egyik napról a másikra 25 százalékkal növekedett a termelés. A Balkányi Állami Gazdaságban is hasonló ered­mények születtek hasonló in­tézkedések nyomán. És ezek csupán a bérezés­ben bekövetkezett változások eredményei! Vajon mennyi még a tartalék más terüle­teken? Minden bizonnyal rendkívül sok, meglepően nagy még az üzemek vezetői szemében is. Nyilvánvaló, hogy hatékonyabban gaz­dálkodni csali ésszerű, céltu­datos módon lehet. Világos az is, hogy a gazdaságirányí­tás mai rendszere feltételezi, megköveteli az okos, az ötle­tekkel, kezdeményezésekkel, javaslatokkal teli, a követke­zetesen és bátran újító gazda­sági munkát az országnak ebben a most iparosodó, me­zőgazdaságát most korszerű­sítő megyéjében is. VANNAK, AKIK AZT MONDJAK, hogy meglévő termelőhelyeink olyan sze­gények, hogy milliós beruhá­zások nélkül nem tudnak elő­re lépni. Sokkal nagyobb baj az, ha az ilyenek egy-egy vállalat vezető posztján áll­nak, s nem is tesznek semmit a fejlődésért, hanem várják a mesebeli sült galambot. Harcolni kell az ilyen néze­tek ellen, nem szabad érvé­nyesülni hagyni azokat, mert nagy károkat okoznak. Csu­pán azzal, hogy legyintenek arra. amit helyben tenni kel­lene. Ment lei lehet-e vajon fo­rintokban számolni például, hogy mennyit veszít az a vál­lalat — s ezzel a dolgozók és a népgazdaság —, amely sze­met huny a szervezetlenség, a kapkodás, a semmi sem drága alapon való munka fe­lett? Lehet-e mérni, mennyi a kára a kis és nagyobb közös­ségnek csupán abból, hogy nem korszerűsítik a bérezést az új technológiára való át­téréssel együtt? Vagy, hogy például mennyi a forint- és termeléskiesés csak annak a következtében, hogy a meg­lévő öntözési eszközöket sem használják ki sok termelőszö­vetkezetünkben ? Az ELEKTERFÉM és a Volán említett példája nyil­ván nem egyedülálló a me­gyében. Tartalékok sem csu­pán a munkadíjazásban, az öntözési kapacitás kihaszná­lásában vannak. Látunk új és sok ezer dolláros gépeket hetekig munka nélkül, mert olyan területen alkalmazzák azokat, amelyeken a laikus számára is bizonyosan nem képesek azokat hivatásuknak megfelelően alkalmazni. Lá­tunk anyagot az utcákon, a földben, a sárban — holott ezek országosan is kereset­tek, s az illető vállalatnak sincs elég belőlük. S látunk még hirdetéseket olyan vál­lalatoktól, amelyeknél a ka­pukon belül csellengenek az emberek — csak azért, mert rossz a termelés-előkészítés, az irányítás. Nálunk is lezajlott a zár­számadó közgyűlés. A sza- mositatárfalvi és a számos- angyalos! egyesített Ady Tsz tagsága ezúttal a szamosan- gyalosi kuitúrházban gyűlt össze. A közösen megállapí­tott sorrend úgy hozza: egyik évben az egyik, másik évben a másik faluban tartjuk az ilyen közgyűlést. Ünnepi öltözetet vett mind­két falu nepe. Mintegy há­romszázan hallgatták meg a vezetőség beszámolóját. A két Szamos menti falu rrost zárta együtt a tizen­egyedik évet. Ez idő alatt na­gyon összeszokott a két kis helység népe. Jól választott. A közös erő, a közös élni akarás mindig legyőzi a fel­merülő akadályokat. S már maga az is szép dolog, hogy a tsz-elnök húsz éve áll a posztján. Tavaly rekordtermést ér- tüi>k el több fontos termény­ből. Búzából, a holdanként PARTSZERVEZETEINK FONTOS FELADATA, hogy figyeljék, ellenőrizzék, segít­sék a megyében is meglévő nagy tartalékok kiaknázását — ezt írja elő a megyei párt- bizottság 1972-vei kapcsola­tos irányelveiben. A párt kö­vetkezetesen vizsgálja a helyzetet e területen is, s elemzi, meghatározza a lehe­tőségeket, a tennivalókat. Ezekben a napokban egész Szabolcs-Szatmárbaii felmé­rik a vállalatok üzem- és munkaszervezését, a korsze­rű elvek és módszerek gya­korlati érvényesülését. De hozzátesszük: ez nem elsősor­ban és nem csupán a párt- szervezetek asztala. Sok ma a gazdasági veze­tés gondja, hiszen a felülről megszabott mutatók, a köny- nyű megoldás helyett minde­nütt tömi kell a fejét igazga­tónak, műszakinak és szám­viteli szakembernek: mit ter­meljen, ami gazdaságos, a piacnak kellő, hogyan termel­je, hogy oicsó, versenyképes és jó minőségű legyen. Ezt el­érni valóban nem egyszerű. Ennek eléréséhez múlhatatla­nul szükséges a munka teljes fázisát megvizsgálni. Ehhez a vállalati ügyrendtől a szer­vezeti felépítésig, a tervszerű elemző, felmérő munka alap­ján készült szervezési prog­ramig, az intézkedések vár­ható hatásának kimunkálásá­ig sok minden szükséges. Végül, de nem utolsósor­ban az, hogy a kompjutere- ken kívül az eddigieknél jó­val gyakrabban alkalmazzák a leghatásosabb módszert: kérjék dolgozóik véleményét, igényeljék segítségét. Kopka János tervezett 14 mázsával szem­ben 19, őszi árpából 12 helyett 18, kukori­cából 17 helyett 24 mázsa átlagot takarítottunk be. Cu­korrépából is túlteljesítettük a termelési előirányzatot. Al­matermésünk elmaradt a ter­vezettől, de minősége jobb volt az előző évi átlagnál. Az elmúlt évben átadták egyik fontos létesítményün­ket, a 100 férőhelyes tehén- istállót. Korszerűségéhez tar­tozik az is, hogy kellő számú fejőgéppel van ellátva. Eredményekben gazdag évet zárt a két ki®, szatmári falu szövetkezeti tagsága. Minden ledolgozott . 10 órás munka­nap értéke 103 forinttá ala­kult. Egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedós a közösből, pár száz forint híjával 20 000 forint. Közös gazdaságfejlesz­tési és szociális-kulturális alapra is bőven hagytunk. Király Béla Naponta jelennek meg a hirdetések a lapban: gyárak, üzemek, intézmények mun­kásokat, alkalmazottakat ke­resnek felvételre. Kényszerű szorgalmas olvasója ezeknek a hirdetéseknek Tóth Béla, a Nyíregyházi Városi Tanács munkaügyi csoportjának ve­zetője is. Sok esetben csak így értesülnek egyes vállala­tok munkaerőigényéről. Pe­dig ennek bejelentése a munkaközvetítőnek — a munkaügyi miniszter rende­leté szerint — kötelező. Sokoldalú érdek Ez az 1967-ben érvénybe lépett rendelet szabályozta a munkaközvetítést és a munkaerő-toborzást. Lehe­tővé tette a megyei tanácsok elnökei számára, hogy a me­gye sajátos munkaerőhely­zetének figyelembevételével saját hatáskörükben is te­gyenek intézkedéseket a munkaerőgondok megoldá­sára. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács elnökének ilyen rendelete 1971-ben je­lent meg, megyénkre vonat­kozóan szabályozta a kötele­ző munkaközvetítést. Nem öncélú intézkedések ezek, mert mint a Mü. M.- rendelet bevezetőjében is megfogalmazták „A munka- közvetítéssel és a munkaerő- toborzással elő kell segíteni a munkára jelentkezők el­helyezését, a vállalatok mun­kaerőigényeinek kielégítését. E tevékenységgel befolyásol­ni kell a munkaerő tervsze­rű, népgazdasági és helyi ér­dekekkel összhangban álló foglalkoztatását.” Sokoldalú érdekeit érvé­nyesülését szolgálja tehát a rendelet. Persze, ha betart­ják! De, mint hallottuk, egyik részét, a munkaerő- igény bejelentését nem min­den vállalat és nem minden esetiben teszi meg. (Ezért a A társadalmi munka moz­galommá szélesedett me­gyénkben. A jelentősebbek: „A tiszta és virágos Nyíregy­házáért”, „Nyolc órát Máté­szalkáért”, „Egy napot Kis- várdáért”, „Építsük, szépít­sük otthonunkat, a beregi tá­jat”, „Egy nap a tanyáért”. Ilyen kifejező címekkel moz­gósítanak társadalmi mun­kára megyénkben. Egyre ke­vesebb azoknak a száma, akik nem végeznek semmi­lyen társadalmi munkát la­kóhelyükön, vagy munka­helyükön. A munka szerve­zésében és végzésében a KISZ-fiatalok is jelesked­nek. Év végén a megyei érté­kelésnél kiderült: 1971-ben a beregiek végezték a legtöbb társadalmi munkát me­gyénkben. Egy lakos átlag jövőben következetesebben ellenőrzik majd a vállalato­kat ilyen szempontból is.) A vándorlók És a munkaközvetítés? Mint kiderült e tekintetben sincs mindig és mindenütt rendben a dolog. A munka­ügyi csoport vezetőjének az ellenőrzésekről vezetett fel­jegyzései sok évre visszame­nően igazolják ezt A kötele­ző kiközvetítés nem új, az 1967-es Mü. M-rendelet csak „rendet teremtett”, s azóta csökkent is a szabálytalan munkába állítások száma. De még tavaly is két nyíregyhá­zi vállalat felvételeket intéző dolgozóját bírságolták meg a munkaközvetítő hivatal „megkerüléséért”. Kikre vo­natkozik a kötelező kiközvetí­tés? Azokra például, akik egy éven belül kétszer — vagy többször — változtattak munkahelyet „munkaviszo­nya megszűnt” munkakönyvi bejegyzéssel, vagy az utolsó munkaviszonyukat „kilépett” bejegyzéssel szüntették meg. A rendelet vonatkozik bizo­nyos munkakörökre is. S ezeket pontosan ismerik a vállalatoknál. Csakhogy, ha sürgősen és égetően szükség van a munkáskezekre, és je­lentkeznek azok, akikre ép­pen szükség van — megtör­ténhet és megtörténik a sza­bálytalanság. Csakhogy a munkaközvetítő hivatal ügy­félforgalmából is pontosan követhető, hogy megtartják-e a vállalatok a „játékszabá­lyokat”. És a felderítés csu­pán ellenőrzés dolga, amit el is végez időnként a munka­ügyi csoport. Négy műszakban Évek óta változatlanul nagy a forgalom hétfőn, szerdán és szombaton a 570 forint értékű munkával járult hozzá Bereg építéséhez és szépítéséhez. A vásárosna- ményi járás KlSZ-bizottsá- gának újabb jelszava: „Hat órát lakóhelyünkért”. Nyíregyházán a társadalmi munka szervezői gazdag programot állítottak erre az évre is: városliget építéséhez kezdenek a megyeszékhely lakói a Bujtoson, tovább épí­tik az ifjúsági parkot, szesz- mentes szórakozóhely épül a fiatalok számára, s ami a legjelentősebb: Nyíregyháza vállalatai és intézményei eb­ben az évben 2 millió forint értékű társadalmi munká­val segítik az óvodahálózat bővítését A városfejlesztési alapon kívül 6 millió forint értékű társadalmi munka szükséges ahhoz, hogy Mátészalka Iga.. munkaközvetítőben. Havon, ta átlagosan 250 embernek állítják ki a kiközvetítő pa­pírt. A kiközvetítő eljárás tulajdonképpen helycseréből adódik és sajnos, napjaink­ban ezek gyakoriak. A sza. bad munkavállalás lehetősé­gével élve — nem is ritkán: visszaélve — az emberek ke­resik a „jobb” munkahelyet. Egy új gyár, vagy üzem „in­dításakor” a munkaközvetítő hivatal forgalma is fellendül. Az új lehetőségek, az új gyár vonzza az embereket! S bár mi még Nyíregyházán sem beszélhetünk munkaerő- hiányról, a munkaügyi cso­port vezetője azért megje­gyezte: évekkel ezelőtt ■— amikor csak a nyíregyházi lakosokat igyekeztek elhe­lyezni — az ide betérők nagy számát a munkát keresői* adták. Ma már nem kell el­küldeniük senkit, aki min­denképpen dolgozni akart Mindig adódik valami lehe­tőség: Gondjuk eseteiként a nők elhelyezésével van. Többsé­gük idegenkedik a váltott műszakos munkától, esetleg körülményeik miatt valóban nem is tudják vállalni. Vi­szont a nyíregyházi üzemek szinte kivétel nélkül két-há- rom műszakban dolgoznak. Vagy ahol még nem, ott is arra törekednek. Sőt, az idén termelni kezdő papírgyár fo­lyamatos termelésre rendez­kedik be; négyműszakos lesz. A munkaközvetítő hivatal dolga, hogy elsősorban oda irányítsa az éppen szabad munkaerőt, ahol a leginkább szükség van rá. Ahogy a rendelet előírjad Kádár Edit á városképet mutasson. Me­gyénk második városának lakói vállalták, hogy 1975- ig megvalósítják a 6 milliós terVet. Az új, keleti lakóte­lepen 3 holdas parkot és mo­dem sportpályát építenek, a összefognak azért, hegy vá­rosuk esztétikailag is meg­feleljen a mai igényeknek. Kisvárda lakói ebben aa évben 3 millió forint értékű munkával járulnak hozzá városuk fejlődéséhez. A kis- várdai járás fiataljai közül kétezerötszázan neveztek be az „Ültess annyi fát, ahány éves vagy” című mozgalom­ba. Záhony vasutasfiataljal az elmúlt évben szabad ide­jükben 10 ezer órát dolgoz­tak azért, hogy hazánk vas­es faiparában zavartalan le­gyen a termelés. A nagykál- lói járás KISZ-vezetői új mozgalmat indítottak: „Egy napot a tanyákért”. Nagy- cserkesz lakói tavaly 1265 ezer forint értékű munkával segítették a helyi tanács munkáját. Talán közhelynek tűnik, de igaz: az óvodákat saját gyer­mekeink, rokonaink, vagy barátaink gyermekei számá­ra építjük, a parkokat és a ligeteket pedig a saját pi­henésünkre is. Nagycserkesz példája is bizonyítja, hogy mennyire lehet — és kell — támogatnunk a tanácsok munkáját, s jól szemezett társadalmi összefogással pó­tolni tudjuk a hiányzó mil­liókat. A társadalmi mun­kának megyénkben hagyo­mányai és jó eredményei vannak. A tervek is biztató­ak. A megvalósítás mind­nyájunk érdeke, fejlődésünk egyik segítője. Nábrádi Lajea E. Megan: A szakáll Ezen az estén Roszlanek, a költő, borotválatlanul jelent meg törzsasztalánál, a Kó­kuszdiónak nevezett étte­remben. — Szakállt növesztesz? — kérdezte Zuska. — Azt — válaszolta Rosz­lanek, a költő. — És miért? Minek, ha nem vagyok indiszkrét? — érdeklődött Szolovejcsik asszonyság. — Véletlenül! — Roszla­nek megvonta a vállát. — Haragos kis pattanás nőtt az államon. Két napig nem bo­rotválkoztam. Aztán meg­szoktam a borostát Zoszja, a felszolgálónő lé­pett hozzájuk, sörösüvegeket és pogácsát tett az asztalra. Ekkor vette észre a poétát. — Jé! Szakállt növeszt? — csodálkozott. — Úgy bizony, — helyeselt Roszlanek. — Biztos azért, hogy szebb legyen. — Egyáltalán nem azért. Volt egy pattanás az álla­mon, néhány napig nem bo­rotválkozhattam. — És most borotválkozik? — Most sem. így kényel­mesebb. Takarékoskodom az idővel. — Parancsolnak még va­lamit? — kérdezte Zoszja abban a pillanatban, amikor Kucinek úr telepedett a tár­sasághoz. — Egy nagyfröccsöt kérek — mondta Kucinek úr, majd a költőhöz fordult: — Mit látnak szemeim? Te szakállt növesztesz? — Igen — felelt Roszla­nek, de csak azért, mert egy pattanás miatt napokig nem borotválkozhattam. Ekkor rájöttem arra, hogy így ké­nyelmesebb az élet, és időt takarítok meg. Roszlanek idegesen húzott egy hosszút korsójából. A szomszéd asztalnál San- dica ült, a „Zsilettpenge- gyár” igazgatója. Borús áb- rázattal átszólt a költőhöz. — Hát már maga is sza­kállt növeszt? Roszlanek felállt és távo­zott az étteremből. Két napig a Kókuszdiónak még a környékét is elkerül­te. — Szakállt növesztesz? — kérdezte a harmadik napon Kakulinszky, az ügyvéd, amikor a költő betért a Kó­kuszba. Válasz helyett Roszlanek egy levelezőlap nagyságú kartont vett elő zsebéből és átnyújtotta az ügyvédnek. „Azért vagyok borostás, mert néhány napig az államon lé­vő pattanás .miatt nem tud­tam borotválkozni Ezen idő alatt rájöttem arra, hogy ab­ban az esetben, ha nem bo­rotválkozom, időt nyerek. Az idő pedig köztudomásúan pénz” — olvasta Kakulinsz­ky. — Jő napon kívánok! — köszönt mély baritonján a helyiségbe bekukkant Pernz­lovics. s nyomtam feödáli- tott: — Nicsak! Szakállt növeszt ami lánglelkű poétánk! Hát tényleg szakállt növesztesz! Ezen az estén kézről kézre járt a karton. De úgy lát­szik, ez is idegedre ment Roszíaneknek, mert másnap frissen borotváltan jelent meg az étteremben. Asztaltársai csodálkozva bámultak rá. ■— Leborotváltad a szakál­lad? — kérdezte Zuska, — Leborotváltam — is­merte be Roszlanek. — De minek? — firtatta Szolovejcsik asszonyság. Roszlanek, a költő semmit sem válaszolt, felállt, s kö­szönés nélkül távozott. Többé nem látták a Kó­kuszdióban. Állítólag elköl­tözött a városiból. Fordította: Kovái Jván Olvasónk írja: A tizenegyedik zárszámadás Milliók társadalmi mánkéból jó kezdeményezések a Tárásokban, a nagyközségekben

Next

/
Thumbnails
Contents