Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-15 / 38. szám
mi. teSFöir m. f. 4M Erősebb velük a párt Két fiatal munkás az elkötelezettek közül Darupályások a Korányi utcán A Csaholczi-brigád hétköznapjai A jövőben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkásjellegének erősítésére, az ipari munkások, fizikai dolgozók felvételére. (Az MSZMP KB X. kongresszuson elhangzott beszámolójából.) Vajon odafigyeltek-e e fontos jelzésre a Szabolcs Cipőgyár pártszervezetében? Ebben a szellemben végzák-e a pártépítő munkát? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ. Kartács Jánosné, az üzemi pártszervezet titkára elmondta, hogy a X. kongresszus óta öt, arra érdemes dolgozót vettek fél a pártba. Tmk-műhély. Vasasok, lakatosok, esztergályosok, asztalosok birodalma. Kilenc éve él, dolgozik itt jó egyetértésben munkatársaival a fiatal lakatos, Varga Attila, Ott van a fúrógépé az ablak szomszédságában. Ezen dolgozik. Laikus ed sem tudja képzelni, milyen is az a cipőmodell matrica, amely vasból készül végtelen nagy pontossággal. Ha itt a furatok között egy picinyke eltérés lenne, a cipő — amit azitán a szalagokon ezres szériákban gyártanak, s hírt visznek ennék a gyárnak a termékeiből külföldre is, seiejtté válhatna. így aztán Attila minden pillanatban vizsgázik. Dicséri is Hegyes és a többiek a jószemű lakatost. Reggelre két pár matricát kell elkészítenie, hogy meg ne .álljon’’ az üzem. így aztán bennmarad, túlórázik is. — A reggeli műszak már ezzel fog kezdeni — újságol-: jq, a fiatal párttag-. Talán éppen a felesége kézébe kerül, aki az I-gs, 'műszakban1 dolgozik, s, a feisőrészkészítő szalag művezetője. — Talán éppen azért is szeretem ezt a munkát, mert precizséget kíván. Amikor a katonaságtól leszereltem, ide jöttem visz- sza. Itt érzem jól magam. özvegy édesanyja nevelte, taníttatta. De a maga emberségéből, szorgalma révén vált kiváló szakmunkássá. Igv figyeltek fel rá, s látták, hogy mennyit fáradozik, hogy - munkatársain segítsen. S amíg Attila a matrica készítésével bíbelődött, Hegyes Béla mondta el róla a következő történetet: — Látja ott a sarokban azt a fatőkemarót? Veszélyes szerszám volt, míg Attila ,,meg nem szelídítette”. Ezeken vágják ki a cipősarkokat és talpakat. Dolgozott itt egy másik kollégám, egy asztalos. Szegény, az előző gépen sokszor szenvedett balesetet. Többen közömbösen nézték, mi tehetetlenek voltunk. At. tila nem. Nagy Pista villanyszerelővel összefogott, s addig-spekuláltak, míg megoldották. Tökéletesítették a gépet, csaknem teljesen kizárták a baleseti lehetőségeit. Erre a kis Korbics, az esz- • tergályos jegyezte meg, hogy nem kaptak érte egy fillért sem. Pedig „újításnak” is ’ megfelelne. — Társadalmi munka volt. Munkatársaimon aikaxtaim segíteni — szólt a beszélgetésbe Varga Attila. Újságolják, hogy sok szabászkésre van szükség a gépi szabászathoz. Ezt egy ember képtelen elvégezni. De mindig akad segítő. És ez Attila. Munkaidőn túl. Társán. a gyáron segít. Pedig nem lenne köteles. Ö azonban ezt természetesnek tartja. — Nyolc esztendeje dolgozom vele. de még nem fordult elő. hogy ha szorult valami munka, azt mondta volna, hogy nem — mondja egy idősebb munkás. Itt a ttnk-ban ismerik a párt önki vüliek a legjobban. VARGA ATTILA PAPP ZOLTÁN ök is „szavaztak” — ha nem is.g taggyűlésen — Attila fel- kivétele mellett,. „Bz,a fiú valóban a pártba való. Jól tették, hogy felvették, erősödtek vele.” Tavaly vették fel a pártba. Alikor 28 éves volt. — Jött egy gondolatom. Úgy láttam helyesnek, hogy többet tudok én segíteni, tenni embertársaimért, ha párttag leszek. Örülök, hogy rászolgáltam a bizalomra — mondta. Egy párton kívüli munkás súgta, mielőtt kiléptem a tmk-sok birodalmából: — Talpig ember. Nem is tudom, mi lenne, ha most itt nem maradna, talán estig is, hogy elkészítse a modellt. De rajta nem fog ki a munka. Négy esztendővel fiatalabb, a cipőipari szakmunkás Papp Zoltán. Most 25 esztendős. 1964-ben került a gyárba. Szakmunkásként került haza a Duna Cipőgyárból. Itt nőAmikor feláll, megforrőso- dik körülötte a levegő, s amikor beszélni kezd, a taps elhalkul. Juliska néni beszél. Először halkan, alig hallhatóan. Az első sorokban valaki megszólal: — Hangosabban, Juliska néni! És Juliska néni, a pátrohai Zöld Mező Tsz egyik új nyugdíjasa felemeli a hangját. — Éppen egy esztendeje ma, hogy 1971. feb. 8-án egy kis gyűlésen felvetődött az óvoda ügye. Tóth Bálintné fordult hozzám. „Szóljon már maga, Juliska néném az elnöknek arról az óvodáról. Látja, milyen szükségünk lenne rá” — mondta. Én vessem fel ilyen korban gyermekem, hiszen öreg vagyok már, hogy ilyet kérjek. Mit szólnának? Derül a közgyűlés. — Végül is, mi baj történhet, ha elmondom, gondoltam. S lám, már épül az óvoda. De a beszámolóból hallom, hogy most negyvenvala- hány asszony van szülési szabadságon. Én keveslem. sült meg, az ő felesége is a gyárban dolgozik. Felsőrészszabász. Zoli a fregoli. Oda teszik, ahol éppen szorít a cipő. És szó nélkül csinálja. Attilával egyidőban vették fel a pártba. — Egy bizonyos idő után az ember választás élé keiül. Döntenie keU, hol a helye. Persze érzi is az ember, no vajon megérettem-e arra, hogy a párt tagja legyék. Mert bizony szégyen lenne úgy odaállni a kommunistái?: elé, hogy esetleg „utóvizsgára” küldik — magyarázza. Apjára emlékezik, aki egy időben a jánkmajtisi tsz elnöke is volt. ö is párttag volt. A családban ismerkedett az eszmével. így serdült férfivá. Itt a gyárban dolgozott a KISZ-szervezetben, s 4—5 gép szakavatott „mestere”. — Jelenleg a saraknutr oknál van hiány, s ezért csinálom ezit a munkát. De máshol is segít Több tanulót nevelt, készített élő vizsgára. — A féleségem, is ott tanult mellettem. Én voltam a mestere, ott ismerte meg a szakmát — újságolja. Zolinak érdekes pártmunkája, pártmegbizatása van. Tagja az Ifjú Gárda specialis szakaszának. Gyermek- és ifjúságvédelmi munkával foglalkozik. Most van az egyéves kiképzésük. így aztán természetes is, hogy egyik ajánlója a KISZ-szervezefc volt. De szólt mellette Kovács József, Máthé Miklósné, Kertész Imre. És csak jót tudtál? mondani erről a fiatalemberről. Egyik tevékeny tagja a szocialista brigádnak is. — Nemrég szereltem le, így azitán még kevés a tapasztalat. Most próbálunk egy ütőképes, szervezett, s állandó kollektívát kialakítani — mondja. S mindenre időt kell szakítani. Lakást épített, felesége szült. Terve, hogy tanul. Most is képzi magát, részt vesz a pártöktatásban, ismerkedik a magyar munkásmozgalom történetével. — Ha egy kicsit rendbe:: leszünk otthon, szeretnék to vábbtanulTii. ★ Közöts jellemzőjük: fiatalok, elkötelezettek, kiváló munkások, készséges segítőik embertársaiknak és kötelességtudók, szerények. Munkások. Ekkor hirtelen témát változtat, s arról beszél, amikor ő nyugdíjba készült. — Hogy vártam, hogy készültem erre a napra. No, mondtam, ha elérem a 62 évet, megfogadom, hogy 1 évig nem dolgozom, megpihenek, s megünneplem még azt a napot is. Hát elérkezett. Pihentem is, ünnepeltem is a magam módján, de mit gondolnak, meddig bírtam a „tétlenkedést”? — Csalt augusztusig. Ügy bizony. Jöttem, repültem én az enyéim közé. Itt éreztem jól magam. Pedig higgyék el, nem volt könnyű. Bejárni 62 évesen mindennap vonaton... Egyszer, már engedjék meg, hogy elmondjam, a fülkében egy reggel szembe velem egy jól öltözött férfi ült. Láttam az ablakból, hogy az enyéim már nagyban etpekednek, — Mi ráérünk a szállóba bemenni később is, a többiek meg mind igyekeznek hazafelé — mondja az egyik munkás. — Már volt, aki le is feküdt, amikor jött Takács szaktárs, a szerelésvezető a művezetővel együtt. Ne ijedjenek meg emberek — kezdte. Kilépett a szovjet daru, helyére kellene tenni, mert megáll a szerelés. Mi meg felöltöztünk és mentünk — elevenítik fel a néhány hetes emléket. Lehet rájuk számítani A melengető februári napfényben ütemesen hajolnak a hátak, egyikük még földet lapátol, másikuk villával követ dob a 60 centi mélyre. Ennyi alap kell a több tonnás darunak, s a felépítményes brigád éppen az alapot készíti elő a darupályának. Mellettük egy markoló rakja teherautókra, dömperekre a. földet, készíti a leendő ház alapjához a gödröt. Nyíregyházán, a Korányi Frigyes út mellett lévő házgyári építkezésen dolgozik másfél éve a brigád. Munkájuk mindig akad, a modem építkezéshez sok gép kell, több daru szorgoskodik, s ezeknek mindig a felépítményesek készítik el a pályát, állítják össze a síneket. — Űj építésvezetőnk van, a Bíró szaktárs — magyarázza Csaholczi Károly, a brigádvezető. — A művezető mondta neki: „Rájuk mindig lehet számítani.” Tényleg úgy volt. Megmaradt egy csofnó beton, idejött hozzánk, hogy dolgozzuk be. — Itt abbahagytuk 4 órakor. utána mentünk a beton, hoz. összesen 52 lapmétert dolgoztunk be — fűzi hozzá az egyik munkás, Bíró Károly. A felépítményes, vagy más néven vasútépítő brigád korábban az új vasúti iparvágányok építésénél dolgozott. Amióta együtt vannak — 1963 óta — már lefektettek körülbelül 120—140 kilométer vágányt. Csak az utóbbi időben tértek rá a darupályák sínéinek építésére. Ez legalább olyan szakértelmet követel, mint a vasúti sínek fektetése, hiszen egy-egy házgyári daru a saját súlya mellett akár 50 mázsát is felemel. A pályának egyenesnek, biztosnak kell lennie, nehogy kibillenjen a daru ekkora terhelés mellett. Miért kubikosok? — Mégis kubikosnak vettek bennünket — panaszolják. — Pedig itt milliméterekről van szó. A besorolás a fizetés miatt, a teljesítmény elszámolásánál viszik-hordják a csirás krumplival telt ládákat. Sajnáltam. A férfi is. Egyszer megszólal. ’ „Szegény asszonyok. Vajon mennyit fárad- hátnak egész nap. S mennyit kereshetnek ezzel a nehéz munkával.” Én tudtam, de nem szóltam egy szót sem. Szégyelltem. — Mert mi az igazság? Ezt a nehéz munkát már manapság nem lehet megfizetni. Hallottam a beszámolóból, hogy gépesítenek, technikát alkalmaznak. Nagyon jó lesz, mert bizony tavaly is annyit dolgoztak az asszonyok, hogy soknak még a vér is kiserkent a kezén. Én tudom, láttam. Mégis hajtottunk. Még vasárnap is, nehogy a másik megelőzzön. No meg, hogy szép termést takarítson be a közös. ök teremtették meg a jó hírét a pátrohai burgonyának. Rekordokat termeltek, fáj, hiszen így alacsonyabb az órabérünk. A brigád teljesítménye a vasúti, építőipari normák szerint a 130 százalékot is meghaladja időnként. — A normás mondta:any- nyi a teljesítményünk, hogy azt alig lehet elszámolni — idézi a brigádvezető. — Az elismerést azért megkaptuk — folytatja Szabó Lajos. — Az építésvezető, művezető megbecsüli a munkánkat. Közben olyasmivel is dicsekedhetnek, ami nem nagyon van az országban. A házgyári elemeket emelő darut nem kellett szétszedni, mert egy olyan ívet készítettek, aminek a révén az épület másik részéhez el tudták vinni a darut. — Adott rá az igazgató célprémiumot — büszkélkednek vele. A munkában teljes a megértés a 11 ember között. Azért is, mert régóta együtt dolgoznak, azért is, mert mindnyájan egy községbe, Nagyecsedre valók. Még az újak is a családból kerülnek s takarítottak be a múlt évben is. Ez az asszonyok munkáját dicséri. És Juliska néni, özvegy Mező Pálné témát vált. Az öregekről beszél, akikről sok szó esett a beszámolóban: — Hallom, hogy öregek. Ezeknek már kevesebb kell. kevéssel is beérik. Nem így van teljesen. Ma már az öregeknek is nagyobb az igényük, mint régen. Én is szeretem a szépet, s szórakozni is szeretek. Tíz évet szolgáltam, s most 480 forintot kapok. Mi az? Kevés. Nekem ennyi nem elég. Pótolni kell. Szükséges, hogy dolgozzak. Én is, a többiek is, akik bírják. És erre három ök miatt is szükség van. — Egyik az, hogy dolgozni, munkálkodni kell még ilyen öreg korban is. A tétlenkedés beteggé tesz. a munka íelü- dit, egészségessé teszi az emki. Két, most leszerelt katoJ nafiú került az apja mellé a brigádba. Újabb igére! — Csak a szocialista brigádmozgalomban el lettünk dobva — folytatja Csaholczi Károly. — Már háromszor megkaptuk a jelvényt, oklevelet, aztán legutóbb nem kaptunk semmit. Elfelejtkeztek rólunk — ahogy mentegetőztek. Mert azelőtt más főépítésvezetőséghez tartoztunk. Most aztán a főépítés- vezető, a Szanyi szakiéra ígéretet tett, hogy utánanéz. A brigád arról híres, hogy mindig dolgozik. Ellenőrzés nélkül elvégzik a rájuk bízott munkát, ha kell ráhajtanak, hogy másnak ne kelljen miattuk állnia. Nem különleges emberek, olyanok, akik becsülettel megdolgoznak a fizetésért. bért. A másik: ttt hallottuk, hogy sok föld jut egy-egy tagra. Ha az idősebbek jobban bekapcsolódnak, ez is csökkenhet. És a harmadik, s talán az idősebbek is belátják az. hogy sokan nyújtjuk a kezünket egy kis segítségért. Most 300 járadékosnak adtak egy kis pótlást. Jövőre ez még több lesz. S miből adjon a vezetőség, ha a kassza nem gyarapszik? Erre is gondolnunk kell. Ezt is pótolhatjuk, ha segítünk. Nekem van egy elképzelésem. Figyeljenek fel az öregekre, s nagyon üdvözölném a magam részéről. ha azt mondanák: itt van egy nyugdíjasokból, járadékosokból alakult brigád. No nem versenyre gondolok, mert az már nekünk nem megy. — Javaslom, alakítsák meg. Én benne vagyok. S jubiláljunk jövőre ilyenkor hasonló erőben, egészségben, mint most. És megköszönte, hogy meghallgatták. Viharos taps kísérte. F. S. Juliska néni beszél Nevetés, taps. Farkas Kálmán L. * A VILLAMOSSZIGETELÖ ÉS MŰANYAGGYÁR KISVÁRD AI GYÁREGYSÉGÉBEN JÖL DOLGOZNAK A BETANÍTOTT MUNKÁSNÖK. REZINGER KATALIN A TEHERGÉPKOCSIK FÉKBETÉTJEIBŐL ÖT AUTOMATA GÉPEN MŰSZAKONKÉNT 280 DARAB BETÉTET KÉSZÍT. (ELEK EMIL FELVÉTELE)
