Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám
ÍffT2. február 5. fww ^AeYAR0RS?Á8 5 flíM Egy évvel az új tanácstörvény után Ezüstérmesek a fermentálóban MINDEN TÜLZÄS NÉLKÜL állíthatjuk hogy az elmúlt, 1971-es esztendő korszakos jelentőségű volt a magyar tanácsrendszer életében* és az akkor kezdődött folyamat átnyúlik erre az évre is. 1971 volt az első esztendeje, a párt X. kongresszusán kialakított elvek gyakorlati érvényesítésének az államélet, a tanácsi tevékenység, a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében. Ehhez a múlt év elején megszavazott új tanács- törvény szolgáltatta a keretet. Milyen lehetőségeket kínált az új tanácstörvény és mi valósult meg azokból közel egy év alatt? Elsősorban a szocialista demokrácia szélesítésének minden eddiginél hatékonyabb alapjait, eszközeit teremtette meg, amelyeknek egyben kellő jogi biztosítékáról is gondoskodott. A tanácsok népképviseleti, ön- kormányzati jellegének kikristályosodását főleg a helyi IV. ötéves tervek megerősítése, a területi, valamint a településhálózat-fejlesztési tervek, a főbb ágazati programok kidolgozása, a központi és a helyi társadalompolitikai célkitűzések végrehajtásának kidolgozása, valamint az újszerű falugyűlések során tapasztalhattuk. A népképviselet jellemző vonásait fedezhettük fel mindenütt a testületek döntéseiben is, amelyek most már a megnövekedett önállóság és felelősség jegyében születtek. Az önkormányzati vonások* érvényesülését pedig" főképpen az segítette elő, hogy az időközben — a tanács- törvényen kívül — megjelenő központi intézkedések eredményeképpen a tanácsok általában rendelkeznek a gazdasági tevékenységükhöz ■ szükséges intézményfenntartási, vállalatfelügyeleti, gazdálkodási és az ehhez kapcsolódó hatósági jogkörökkel, s az ezek gyakorlásához szükséges pénzeszközökkel. Mert ezek nélkül természetesen nem sokra mentek volna községeink, városaink a fejlesztési munkában! A költség- vetési törvény azonban öt évre előre meghatározta a szilárd pénzügyi forrásokat, s a több mint 111 milliárd forintnyi költségvetési előirányzat majdnem 90 százalékát már a saját és az állammal megosztott bevételek képezik. A pénzeszközök felhasználásiban is nőtt az önállóság. A TANÁCSI TERVEZÉS és gazdálkodás demokratizmusának kiszélesítését tapasztalhattuk az elmúlt év folyamán. A tanácstagok és a lakosság most már valóban értelmét látta annak, hogy beleszóljon az ügyek eldöntésébe, hogy részt \is vállaljon a tervek valóra váltásából. Egyre inkább előtérbe került a területi elv a tanácsok testületi tevékenységében, vagyis az adott terület egészének fejlesztéséért, az egész lakosság ellátásáért észett felelősség. Ez a felfogás teszi mind gyümölcsözőbbé a tanácsok gazdasági koordinációs törekvéseit is, amelyek a nem tanácsi vállalatok, intézmények, szervek egyre nagyobb mérvű, s immár „legális” bevonását igyekeznek megvalósítani a lakosság életkörülményeinek javításában, különböző igényeinek kielégítésében. * A tanácsok államigazgatási tevékenysége a hatósági ügyintézés, a legközvetlenebbül függ össze a lakosság mindennapjaival, s így fontossága mind politikai, mind társadalmi szempontból vitathatatlan. A törvény meghozatala óta eltelt egy év alatt a tanácsok hatósági munkája, az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak intézése kétségtelenül javult. Főképpen a helyi — a községi és a városi — tanácsok hatáskörének nagyobb arányú bővítésével, a járási tanácsok helyett, a járási hivatalok létrehozásával a bürokrácia egy „fokozatának” kihagyásával — az ügyintézés fokozatos egyszerűsödésével. Nehéz lenne elsorolni azokat a kézzelfogható eredményeket, amelyeket ez az apparátus a maga sajátos eszközeivel a legkülönbözőbb ágazatokban — oktatás, népművelés, egészségügy, szociálpolitika, kommunális ellátás, szolgáltatás stb. — a szorosan vett ügyintézésen kívül elért, a legkisebb községtől kezdve a fővárosig. De különösebb vizsgálódás nélkül is bárki észreveheti maga körül a fejlődés számtalan jelét, amely a tanácsok hatékonyabb tevékenységével függ össze, akár a közéleti légkör pezsgését tekintjük. KÖZEL EGY ÉVVEL EZELŐTT, a tanácstörvény parlamenti vitájakor hármas célt tűztek ki a jogalkotók: az új jogszabály teremtsen jogi feltételeket ahhoz, hogy növekedjék a tanácsi munka hatékonysága, szak- szerűsége és kulturáltsága, s egyben csökkenjenek az ügyintézés bürokratikus vonásai ; növelje főleg a helyi tanácsok önállóságát, hatáskörét és gazdasági lehetőségeit; végül az előbbiekkel egyidejűleg erősítse á- > központi irányítás hatékonyságát. Az eddigi tapasztalatok arra engednek követ- keztetni, hogy e tanácsszervezet jó úton halad a célok megvalósítása felé. <N.) Hajdú Sándor igazgató így jellemezte ezt a brigádot: „Nem szeretnek írni, inkább , dolgoznak.” Ezért aztán valóban kevés bejegyzés van a brigádnaplóban. Mondták már nekik, kérjenek fel egy tollforgató embert, aki vezeti a naplót. Ezt meg restellik. Egyszerű munkások. Ácsok, asztalosok, segédmunkások. S ha ők valamit odaírnak a naplóba, szívükből írják; Nem kenyerük a dicsekvés. így aztán a munkasikerekről hallgat; a napló. Úgy kell kikényszeríteni belőlük is. Azért akadnak kedves, megható sorok. Egyik helyen ezt olvastam: „Szeretnék a brigádnak köszönetét mondani azért az együttérzésért, amelyet a betegségem ideje alatt irántam tanúsított. Jóleső érzés volt, hogy meglátogattak, amikor a korilázban feküdtem, több esetben még a táppénzem is kihozták.” Aláírás Liskány István. Akit kizártak Ezért is szocialista ez a brigád. Liskány azóta felépült, dolgozik. Ö a brigád helyettes vezetője. Most Tóth Béla a brigádvezető bajlódik a hátgerincével. Öt is meglátogatták. Meg Biri Ferencet is. Olyan mint egy család ez a nyolc ember: Tóth Béla, Liskány István és Biri Ferenc asztalosok, Peti Mihály, Mata József, Marinka György ácsok, Ignácz Tibor gépkezelő és Szárcsaházi József s. munkás. Liskány István: „Ez a brigád egy nagyobb munkabrigádon belül működik. Azok kerülhetnek közénk, akiket a brigád megszavaz. Együtt döntünk.” A követelményeket maguk határozták meg. Ide. csak rendes, fegyelmezett, munkáját kifogástalanul ellátó munkás kerülhet. Ignácz Tibor húsz éve dolgozik a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalatnál: „A Béke szocialista brigádba nemcsak be lehet kerülni, de ha valaki nem úgy viselkedik, könnyen ki is kerül. Tavaly kizártunk egy tagot. Igazolatlanul hiányzott, lazsált, ha szóltunk neki fel- fortyant. Egyszóval „rossz” szellemű volt. Egyetlen igazolatlan hiányzás is ronthatja a brigád tekintélyét.” És ezt vallja, tartja mind. Vannak közöttük idősebb törzsgárdatagok. Peti Mihály és Ignácz Tibor. Tizennyolc— húsz éve itt eszik a kenyerüket. Akad olyan is, mint az alig 26 esztendős, fiatal asztalos Biri Ferenc. Ö második éve van a vállalatnál. keltek a fiúk. Méghozza decemberben. Nem volt gyerekjáték.” A nyíregyházi fermentáló épülete. 22 méter magas. Amikor elvonultak a rekonstrukció befejezése után az építők, ott maradtak az ablakok üvegezetlenül. Ignácz Tibor: „Lényeges volt elkészíteni, mert a teremben nők dolgoznak, megbetegedhettek volna. Gyerünk fiúk, fel a magasba, üvegezzünk.” És elvégezték. Áldozatvállalások ? Ök kötelességnek nevezik. Sok példa volt erre is. Feláldozták a szabad szombatot és a pihenő vasárnapjukat is. Liskány István: „így készült el a trafóállomás meny. nyezete. Ezt csak akkor lehet csinálni, amikor nincs fe. szültség alűtt az üzem, amikor nem termelnek. Hasonló módon készült el a szállítószalag is.” Ennek a brigádnak a tagjai nemcsak egymást segítik. Szakmai tanácsokkal látják el a más brigádbelieket is Fogásokra tanítják a fiatalokat az ácsok, asztalosok. Ilyesmi náluk természetes, s hogyan is kerülne mindez be a brigádnaplóba?! Az aknavető csövét elhagyó lövedék vijjogva szelte át az esőcseppekkel terhes levegőt. A parancsnok újra vezényelt. A vezérvetőből újabb és újabb akna röppent a magasba. A kisgyőri ' hegyek egész nap visszhangzottak a detonációktól. Csak az eső nem akart elállni. A víz a lövegtalp alá is be- alattomoskodott. Ahány lövés, annyi sárzuhany. Már a lőelemszámítás is gondot okozott Sztaskó Andrásnak, a raj parancsnokának. Hiába takarta a papírt, az esőcseppek mindig rátaláltak. A hegyek között utat keresve száguldott a szeptember végi szél. Közbén át, meg átjárta az átnedvesedett ruhákat. Fáztak mind az öten. Azért állta a sarat a vezérlö- veg legénysége is: idős Gyűrjön József sertésgondozó, Kása János traktoros, Petrés János sertésgondozó és az ifjú Gyurján gépszerelő, az irányzó fia. ★ Bíztatták egymást. Sztaskót — az elnökhelyettesből lett parancsnokot — a beosztottai, ő meg viszont: „Csak a papírt jól csináld, parancsnok ! Pontosan add meg a számokat, a többit bízd ránk!” Mert a távcsőben egy vonás szinte semmi. Jó szem is könnyen elvéti. A lövésnél meg már métereket számít. Ha nem figyel, tíz vonást is könnyen tévedhet. Aztán az ellenség meg csak nevet a markába. Sztaskóéknál minden lövés — találat. Reggel 8 órától délután 5-ig ezen a fronton tökéletes munkát végeztek. Igaz, mire befejezték, úgy néztek ki, mint az ördögök Sárosak voltak és vacogtak a Sztaskó és társai hidegtől. Egymásra néztek és nevettek. Már nem is tűnt olyan nehéznek a nap. Kiválóra vizsgáztak a gyakorlatom. És a végén senki sem lett beteg.« * Közben a század mozgókonyhája már előramant. Várta őket a halászié és a birkagulyás Tokajban. Meg a családtagok, akiket autóbusz- szal szállítottak a találkozóra. A századparancsnok rendezte így. Mint ahogy minden évben. Hol egy klubban, hol a szabadban, mint ezúttal is. Egy alkalommal például Császárszálláson töltöttek együtt a családok egy vasárnapot. Természetesen ilyenkor a gyerekek sem maradnak otthon. A népesebben belül szű- kebb kör a ságváristáké. _ A termelőszövetkezetből rajtuk, a rajon kívül még ketten vannak a megyei törzs nehéz- fegyver századában. Sztaskó József, a parancsnok unokaöccse, egy másik rajban irányzó. Aztán Szilágyi János, a század műmestere. Földnélküliek, vagy egy-két holdasok voltak, akik napszámmal szereztek fogatot. Most pártmunkát vállaltak a virágzó, nagy közösség 4780 holdjáért. Az elnökhelyettestől az egyszerű sertésgondozóig. Lesznek még többen is. Hiszen bázis a Ságvári. Hármat már felvettek az előkép- zősök listájára. Negyedikként az iíjú Gyúrjam felesége sarkallja a parancsnokot, de jönnének többen is... ★ Pedig nem könnyű a n>e- hézfegyvereseknél a szolgálat. Nehéz a lövegcső és a talp. Külön-külön is. Fő is Sztaskó András feje, hogy mit is csináljon. Mert az asz- szony mindenáron a férjével együtt akar Sizoügálmi. Felelősség. Mi történik például, ha úgy járnak, mint egy korábbi éleslövészeten, amikor a sáros talajon megcsúszott az egyik kezelő? Kezében az élesített aknával! Nem kellett akkor vezényelni, hogy „feküdj”! Úgy vágta magát le a földre mindenki, hogy jobban már nem is lehetett volna csinálni. Szerencsére, a biztosítólemez nem sérült meg. Az akna nem robbant fel. Afféle tűzkeresztség is volt ez akkor. Első és — remélhetőleg — utolsó is. Mert a barátság alapja a rajban végső soron a fegyelem. Mondják is, hogy „bogaras” a parancsnok, „de jól teszi”. Szolgálatban fegyelem kell, „aki ezt nem szereti, vagy nem érti, az ne jöjjön ide”... ★ Hogyan is lett volna már két - szer is kiváló a raj ? Az oklevél és a zászló bizonyít. Ott van a pártirodában, őrzik, mint egy ereklyét, amelyre az egész tsz büszke lehet. Sztaskó András már háromszor kapta meg a kiváló parancsnoki kitüntetést. Idős Gyurján József kétszeres kiváló munkásőr. A többiek is megkapták már. Csak az ifjú Gyurjánnak hiányzik még, mert fiatal, nemrég szerelt feL Nem titkolják. Ahöl az elnökhelyettes is munkásőr, ott csak „jól adhatják a számokat”. Nincs késés és félrehú- zódás. De ha kell, tűzbe is .mennek vele! Ott eshet, fújhat, lehet agyagos sár, a lövedék célba talál... ★ Helytállás két heiyen. A gazdaságban és a pártmunkában — a társadalomért. S nem akárhogyan. A rajban több - a termelőszövetkezeti kiváló jelvény, mint ahá- nyan vannak. Hiszen van, aki többször is megkapta a magasabb kitüntetés mellé. Valamennyien szocialista brigádban dolgoznak, még a parancsnok is. Nem kell itt unszolni senkit. Sem a gazdaságban, sem a munkásőrségnél. Tudja mindenki, mi a kötelessége és mit vállalt. Szívesen megy mindenki. Még ha rendkívüli szolgálatról is van szó. Miért? Szinte egy a felelet: „Bár lett volna egy ilyen fegyveres szervezetünk 56-ban!” És a másik; az emberi oldala. Ahogy az idős Gyurján mondta: „Jó ott lenni. Olyan a kollektíva, hogv öröm a találkozás. Mintha' testvérek lennénk... Tíz évet letöltöttem, mehetnék tartalékba, de maradok szívesen.” Még ha olykor nehéz is az aknavető... Tóth Árpád Biri Ferenc: „Örülök, hogy rászolgáltam a bizalomra és tagja lehetek ennek a brigádnak. Legjobban esik, hogy olyan, minthp a családban, otthon lennék. Fiatal szakember vagyok. Segítenek, tanítanak. Ez jólesik. Lehet is tanulni a Béla bácsitól, Pistától. Ök azon vannak, hogy jó munkás váljék belőlem. Én meg azon, hogy le ne járassam a brigádot.” „Remekeltek a fiúlr Nevelik, formálják a brigád tagjait. Munkára, helyt-' állasra, s áldozatvállalásra is. Csak a követelményeket megtartva juthattak el addig, míg ezüstérmes brigád formálódott belőlük. Ennek különböző állomásai. voltak. Most büszkén viselik az ezüstjelvényt. Tizenhat száritótelepen • és tíz beváltó üzemnél a karbantartási munkák tartoznak hozzájuk. Gépek, épületek renoválása, ajtók, ablakok készítése, üvegezés. Télen benn tartózkodnak. A műszaki osztály felméri, hol, mit kell csinálni, s ők. előre is dolgoznak. Sokszor még olyan munkát is elvégeztek, s végeznek, amelyhez nem sok közük van. Peti Mihály: „Említhetem a hajdúsámsoni pajta szigetelését. Nem asztalosmunka, mégis ott volt az egész brigád három hétig. Saját magunkat kosztoltuk. Én voltam az egyetlen ács. Reme S, amikor az ő megbecsülésükről esik szó, a húsz éve itt dolgozó Ignácz ezt válaszolja: „Húsz esztendő magáért beszél. Ha nem becsültek volna, már rég nem lennék itt.” Albérletben lakik Nyírszőlősön. Onnan jár be. Segíti a vállalat, 30 ezer forintot ajánlott fel részére, hogy lakáshoz juttassa. Peti Mihály mögött is 18 esztendő áll munkaviszonyban. Ö sem mozdult innen. Nincs ínyére a csavargás. Decemberben kaptak hűségpénzt. Tíz év után 400 forintot, tizenöt után 800-at, s aki húsz éve itt van, annak 1350-et, Számítanak rájuk Ő a középsőbe esett. „Jól jött, talált pénz volt.” Nyolc munkásember. Hárman vidékről járnak. Kát párttag van a • brigádban. Részt vesznek a pártokta- táfcban. A többiek tanfolyamra járnak. Együtt élnek, együtt dolgoznak. Liskány István: „A szerződésben vállaltakat a brigád teljesítette. Úgy érezzük, honorálnak is bennünket. Nem kell szólnunk, kilincselnünk órabéremelésért. Soha nem feledkeznek meg rólunk. Itt a munkások és a vezetők kapcsolata igazán jó. S nyilván ebből ered, szívesebben is dolgozik az ember, ha látja, becsülik.” Valóban becsülik őket. Számítanák a Béke szocialista brigád helytállására. S ők ezt kiváló munkájukkal viszonozzák. Ezüstérmes brigád. Szeretnék az aranyat elnyerni. Esélyesek rá. Parkas KálmáS Ha az embert becsülik Biri Ferenc Liskánv István Peti Mihály Ignácz Tibor
