Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
r* f: m* *BL«Mf*eT ASORSZÄ© WR. Jbwair ffc Megyénk sportéletéből: Mátészalka város Középiskolai egyesületek: Nincs terület! Mátészalka sportolói mindig is előkelő heti en álltak megyénk sportéletében. A szép hagyományok után így van ez ma is. Mátészalka város területén jelenleg hat sportegyesület fejt üti elismerésre méltó tevékenységet; a Mátészalkai MEDOSZ, a Mátészalkai Vörös Meteor, s a Mátészalkai VSC, valamint a három középiskolai egyesület, az Esze Tamás Gimnázium SE, a Mezőgazdasági Szakközépiskolai SE és az Iparitanuló-képző Intézeti SE. A fenti hat egyesület 3300 sportegyesületi tagot számlál, s különféle szakosztályaikban 720 igazolt sportolót tartanak nyilván. De külön említésre méltó, hogy a város három általános iskolájában mintegy 16Ó0 úttörő fejt ki a kötelező testnevelési foglalkozások mellett különféle sporttevékenységet. Mátészalka sportéletében újabb távlatokat nyitott meg a nevezetes dátum, 1969. augusztus 1-e. E napon várossá nyilvánították Mátészalkát! S a várossá válás, mint az élet minden más terén a sportban is új követelményeket és egyben távlatokat is jelentett. Mindezekről, Mátészalka város sportéletének gondjairól, terveiről' Szép Ferenccel, az MTS Mátészalkai , Járási-Városi Tanácsának elnökével beszélgettünk. A város reprezentánsa Az egyesületek közül a sort a Mátészalkai MEDOSZ SE-vel kell kezdeni, hiszen nemcsak a város, de az egész járás sportéletét is reprezentálja. A nagy múltú Mátészalkai TK jogutóda a járás legnagyobb egyesülete. A várossá nyilvánítás ténye szükségszerűen felvetette, hogy az egyesület ügyes-bajos dolgai rendeződjenek — mert •voltak az egyesület életében zavaró jelenségek... Dicséretes, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális élet előbbre lépését a sportélet, a testkultúra is követte. E téren igen komoly szerepet játszott, s nagy erkölcsi támogatást nyújtott a városi pártbizottság. Iránymutatásával városi összefogás indult meg a Mátészalkai MEDOSZ SE problémáinak rendezésére. fii vezetőség Mindezek nyomán általánossá vált a vélemény, hogy egyetlen bázis képtelen lenne korszerű színvonalon fenntartani a város és a járás reprezentatív egyesületét. E felismerést tett követte. Az átalakított új vezetőség — Benedek Lajos sportegyesületi elnök korábbi sporttapasztalatait jól kamatoztatva — jó kapcsolatokat épített ki. S létrejött az összefogás, az egyesületet a város különféle szervei patronálják: a. gépjavító vállalat, a sütőipari vállalat, a helyi ktsz és termelőszövetkezet, az ISG, a faipari vállalat, a TITÄSZ, a területi , tsz-szövetség és a söripari vállalat. Az egyesület szakosztályait az említett vállalatok, társadalmi szervek „felosztották” maguk között, s anyagi és erkölcsi segítséget nyújtanak, támogatják a szakosztályi életet is. E közös társadalmi összefogás eredményének számít az, hogy a Mátészalkai MEDOSZ egyesületi sportiskolát is működtet atlétikai szakosztállyal, mely mintegy 80 atléta „palántát” foglalkoztat. Az egyesület reprezentatív szakosztálya a kézilabdázóké. mely NB Il-es női csapatot szerepeltet. A túlnyomórészt a - mezőgazdasági szakközépiskolára épített együttes Lővey István edző irányításával egyre jobb teljesítményt nyújt. A jelek szerint a megfiatalított, tehetséges játékosokból álló csapatnak ez évben sem lesznek kiesési gondjai. Változatlanul feladat azonban e minőségi szakosztálynál az utánpótlás további biztosítása. Élvonalban a labdarúgók A labdarúgó-szakosztály ugyancsak a megye elitjét jelenti a sportágban, felnőtt csapata az NB Ill-ban szerepel. Épp a várossá válásnak köszönheti, hogy rendeződtek a gondok. S ezek megszűnésével 1970-ben — szánté teljesen vesztett pozícióból — a csapat megmutatta, hogy tud igazán küzdeni a város színeiért. Jelenleg az NB III-as bajnokság élmezőnyében tanyázik a csapat. Bár helyzete a legszebb reményekre is enged következtetni, de az egyesület és a város sportvezetői józanul ítélik meg a csapat lehetőségeit. Nem mondanak le az esetleges, végső sikerről, de az együttes elé nem tűztek ki mindenáron való eredményhajszolást. Úgy vélik, hogy a reális lehetőségek alapján az idei bajnokságban még nincsenek meg teljes mértékben a magasabb osztályba lépés feltételei. E terv az egyesület fejlődésének későbbi szakaszában válhat majd valóssá. A Mátészalkai MEDOSZ röplabdaszakosztálya a megyei,, bajnokságban szerepel, súlyemelő-szakosztálya szintén a megyei szintű versenyeken szerepelteti sportolóit. Mindkét szakosztály fejlődésre képes, s előbbre léphet. Az egész sportegyesület legnagyobb gondját az NB III-as labdarúgócsapat utánpótlásának biztosítása jelenti. S ez a probléma — bármily érdekesen hangzik is — pillanatnyilag semmilyen megoldással nem kecsegtet. A gond túlnő a Mátészalkai MEDOSZ SE ’ lehetőségein... Nem arról van szó, hogy nincsenek a városban tehetséges fiatalok. Vannak, s az együttes foglalkoztatná is őket! Csupán az a nagy kérdés, hogy: hol? Ni lesz az ifikkel ? Ugyanis a Mátészalkai MEDOSZ NB III-as labdarúgócsapatának ifjúsági együttese nem kap helyet — évek óta! — a megyei ifjúsági bajnokságok valamelyikében!! Annak ellenére sem, hogy a megyei ifjúsági labdarúgó-válogatottakban a közelmúltban a következő mátészalkai játékosok kaptak helyet: Bíró, Luterán, Mago- si, Zsenyuk és Varga... S e téren a megyei sportszervektől várnak komoly és sürgős segítséget! Vasutas SC: * II. A tömegsport jegyében * Érdekes sportegyesület, mintegy százötven taggal rendelkezik. A Mátészalkai MÁV-állomás a bázisszerve. A vezetőségnek, s a sportegyesületi tagoknak nincsenek minőségi törekvéseik... Labdarúgó-szakosztályuk a városi üzemi bajnokságon indítja felnőtt csapatát, de részt vesz egy együttessel a kispályás labdarúgó munka- ' helyi spartakiádon is. Az MVSC tekézői is a helyinek nevezhető járási rendezvényeken szerepelnek, a természetjáró-szakosztály törekvése pedig az, hogy tagjai minél több szép és szórakoztató túrára jussanak el. A sportegyesület szerényen működik. Lehetőségeit józanul felmérve csupán szórakoztató és egészségmegóvó rendezvényeket, versenyeket biztosít. Azzal a céllal, hogy az állomás dolgozóinak munkaidő utáni sportigényét elégítse ki. S ezt az olykor igen komoly pályagondok ellenére is megvalósítja. Sok ilyen kis egyesületre lenne szükség megyénkben! Vörös Meteor: Már nem csak labdarúgás Az egyesület bázisa a Mátészalka és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. Az egyesület közel 500 taggal rendelkezik, s labdarúgó-, természetjáró- és kézilabda-szakosztályt működtet. A legnagyobb érdeklődést a megyei II. osztályban szereplő labdarúgócsapat eredményei váltják ki az egyesület szurkoló részéről. A csapat háza táján a közelmúltban zajlott le komolyabb előbbre lépés. A szakosztályi ügyek rendezése mellett biztosították az együttes utánpótlását. Nagyszerű kapcsolatot építettek ki a Mátészalkai Esze Tamás Gimnáziummal, s a középiskola tehetséges labdarúgóit, megyei II. osztályú ifjúsági bajnokp ságban szereplő csapatokban szerepeltetik. Az egyesületet korábban elsősorban az jellemezte, hogy elsősorban labdarúgásra fordított fő hangsúlyt. Az utóbbi időben viszont örvendetes változás tapasztalható a Mátészalkai VM-nél. A labdarúgócsapattal kapcsolatos terveik mellett gondot fordítanak másik két szakosztályuk működésére is. Férfi kézilabdacsapatuk komolyan szervezkedik, s készül, hogy ez évben már bajnoki küzdelmekben vegyen részt. Az egyesület elnöksége a megyei I. osztályú felnőtt bajnokságban kívánja indítani a csapatot, s reméli, hogy a megyei kézilabda-szövetség is lehetővé teszi ezt. S a kézilabdázókhoz hasonlóan a természetjárók számára is lehetőségeket teremt az egyesület elnöksége, hogy a különféle megyei túrákon részt tudjanak venni. A városi középiskolai sportegyesületek közül nézzük elsőnek a Mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumi SE-t. Az intézet tanulói Juhász Imre, Papp Györgyné és Papp Gyuláné testnevelő tanárok irányításával vesznek részt a kötelező testnevelési oktatásban, valamint a középiskolai sportegyesület munkájában. Az intézet 780 sportegyesületi taggal rendelkezik. A gimnáziumi sportegyesület elsősorban arra törekszik, hogy valamennyi tanulót bevonjon a rendszeres sporttevékenységbe. E tömegsportcélok érdekében -az intézet versenyzői elsősorban a középiskolák közötti bajnokságokban, valamint az osztályok közötti házi versenyeken vesznek részt. Legkedveltebb a kézilabda, kosárlabda, labdarúgó, atlétika, súlyemelő és asztalitenisz sportág. Az intézetnek van tornaterme, de szabad téren elképzelhetetlenül gyenge lehetőséggel rendelkezik. Messze van a városi sportteleptől, s szabadtéri foglalkozásait az udvaron kénytelen rendezni. Márpedig a gimnázium udvara maroknyi. Annyira, hogy — a város sportvezetői pontosan kiszámították — egy tanulóra mindössze húsz négyzetcentiméternyi terület jut!! Megállni is gond ennyi helyen, nemhogy mozogni. .. Jó szerencse, hogy az intézet előtt közpark terül el... Ez^égeíő gondot a város vezetői jól ismerik, de lehetőségeik sajnálatosan kötöttek. A Mezőgazdasági Szakiskolai SE közel 260 sportegyesületi tagja részére lényegesen több szabadtéri lehetőséget tud nyújtani. Az intézet udvarán kézilabda- és röplabdapálya van, a tornateremben pedig a teremsportok képviselői, de szinte^ valamennyi sportágban működők is készülhetnek. Jelentős társadalmi munkával a kézilabda játékteret villamosították, s így esti mérkőzésekre, edzésekre is sor kerülhet. Lővey István testnevelő tanár irányításával folynak a testnevelési és sportfoglalkozások, a kedvelt sportágak: kézilabda, kosárlabda, atlétika, asztalitenisz és súlyemelés. Kézilabdában az NB Il-es női csapat révén az intézet a sportág egyik vidéki bázisa. A Mátészalkai Iparitftnulő Intézet, azaz — ahogy inkább ismerik — a Mátészalkai ITSK szintén rendelkezik tornateremmel. A létesítmény mintegy 950 tanulójával Erdős Jenő és Kovács Károlyné testnevelő tanár foglalkozik. Az intézet sajátságos helyzete — a tanulók csak meghatározott időt töltenek bent — ellenére is élénk sportélet folyik. Népszerű a kézilabda, röplabda, atlétika, labdarugó, kosárlabda sportág. Öntevékeny alapon kispályákat hoznak létre. Uj kézilabda- és röpi labdapályát építettek, s a közeljövőben a villamosítást szeretnék megoldani. A város középiskolai sportegyesületei a tantervi test- nevelési feladatokon túl, sportegyesületi tevékenységükben elsősorban a tömegsport terén igyekeznek tevékenységüket kifejteni. De ezen túl — igen dicséretes módon — nem zárkóznak el, ha valamely sportágban tehetségek bukkannak fel. Ily esetekben, ha a tanulmányi eredmény megfelelő, szívesen hozzájárulnak, hogy e sportolók a város minőségi szákosztályaiban sportoljanak. Ily módon a tömegesítés mellett a minőségi sport utánpótlását is biztosítják. Ipari Sporte ntrum. kisstadion Gondok és tervek A város sportélete komoly fejlődés előtt á1! — ez közismert. Jelenleg ; n komoly létesítmény gond,i i vannak. A városi sporttelep egy edző, s egy füves labdarúgó-játéktérrel, valamint atlétikai pályákkal rendelkezik. S rendkívül túlzsúfolt. Ezen kívül a gimnáziumban egy röplabdapálya van, s a mezőgazdasági szakiskolában, valamint az ITSK birtokában egy-egy röplabda- és kézilabdapálya. A város területén továbbá a három középiskolában, s két általános iskolában található tornaterem. De mindez máris kevésnek é bizonyul. Különösen akkor, ha a tár- sadaltni, s ipari'fejlődést vesszük figyelembe. Szerencse, hogy a város vezetői is gondolnak minderre. A járási és városi TS munkatársai- . tói megtudtuk, hogy szép terveket érlelnek. Elsőként is az ipari területeken úgynevezett ipari sportcentrumot akarnak létesíteni. Egy labdarúgó-, kézilabda- és röplabdapálya kialakítására kerül itt sor. a társadalmi szervek, vállalatok és a KISZ-fiatalok társadalmi munkájával. S a jelenlegiek szerint e sporttelepet még ez évben el akarjak készíteni. A város új lakótelepén, —» a városközpont közelében — kispályás stadiont akarnak kialakítani. Itt kézilabda-, röplabda-, tenisz- és kosárlabdapálya kap majd helyet! A városi tanács is egyetért e tervvel, s segíti is. S e létesítmények építése felett a város középiskolai KISZ- szervezetei vállaltak védnökséget. A későbbi időszakban pedig az úszósport helyzetét igyekeznek tisztázni, pontosabban lehetőségeket teremteni. Ez egy 50 méteres versenyuszoda építésében óit majd testet. A városi pártbizottság, s a városi tanács a létesítmény- gondok megoldásában, enyhítésében is támogatja az MTS Mátészalkai Járási és Városi Tanácsának törekvéseit. Épp úgy, mint ahogy mindenben segíti a még fiatal város sportéletének teljes fejlődését. Azokat a törekvéseket, melyekkel a város és járás sportvezetői, a város sportegyesületei igyekeznek megvalósítani a társadalmi és iparfejlődés diktálta újabb, korszerűbb követelményeket. Munkásőr és sportvezető Mátészalka színeiért igen sokan tevékenykedtek, s dolgoznak ma is. E hosszú sorból ez alkalommal egy volt sportolót, egy mái sportvezetőt mutatunk be, aki a nagy hobby, a sport szeretete mellett másfél évtized óta igen komoly társadalmi tevékenységet fejt ki. Szép Ferencet, a Mátészalkai Járási Városi TS elnökét mutatjuk itt be. Elsősorban azoknak, akik nem ismerik. Mert neve a szálkái járásban nem ismeretien, de azok is jól tudják kiről van szó, akik a szálkái labdarúgás egykori szép napjait — az NB Il-es csapat szereplését — figyelemmel kísérték. Sport- és társadalmi pályafutásában a tizenötös szám visszatérő jelenség. Hiszen mint sportoló tizenöt éven át kergette a labdát az egykori Mátészalkai TK színeiben. Többszörös megyei ifjúsági és felnőtt válógatott volt, csapatában középhátvédet játszott, tagja volt az NB Il-es csapatnak is... S végig Mátészalka színedben futballozott. S nézzük a második „tizen- ötöst”. Huszonnégy éves volt, amikor — az alakuláskor — jelentkezett munkásőrnek. Ilyen fiatalember, miért jelentkezett? így vallott erről: — Tősgyökeres szálkái voltam, s vagyok. Jól éreztem magam itthon... Mint sportolót. mint embert egyaránt megbecsültek! Tenni is akartam mindezért valamit, s ha kell védeni is... Tudom, hogy ez kicsit választékosán hangzik, de ez az igazság! Ezért lettem munkásőr... — Jól emlékszem az első időkre... A század legfiatalabb munkásőre voltam. Társaim mindenben segítettek a kezdeti nehézségeken, mert meg kellett szoknom ezt az életet is. S a későbbiekben? Mindig ott voltam a foglalkozásokon, s' igyekeztem jó munkásőrként tevékenykedni. Ez sikerült is Szép Ferencnek, hiszen jelenleg tagja szálkái zászlóaljtörzsnek. .S idén lesz tizenötödik éve, hogy munkásőr! S eddigi tevékenységéért megkapta az öt- és tízéves szolgálatért kitüntetést, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, az árvízvédelemért emlékérmet. — S hogy futott sporttevékenysége? Bármily keserves is volt, egyszer- nekem is abba kellett hagynom az aktív labdarúgást. Bár a sporttól igazán egyetlen pillanatra sem szakadtam el... Erről szűkszavúan csak ennyit mondott! De a sport- pályafutáshoz tartozik még, a labdarúgócipő szögre akasztása után hamarosan igen közel került ismét a sporthoz. Hiszen a járás sportéletének irányítását bízták rá, s immár lassan egy évtizede, hogy ezt a szép és nehéz munkakört ellátja. Jelenleg a járás és város sportéletét „dirigálja”. S hogy ezt sem csinálja rosz- szul, ezt bizonyítja, hogy a Testnevelés és Sport Érdemes, valamirít Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Mi volt a két terület nagy élménye, epizódja? — Mint munkásőr a legmegrázóbb élményt az emlékezetes árvíz idején éltem át... Megdöbbentő volt a látvány, az elemi erő romboló pusztítása. S ugyanakkor felemelő volt látni, hogy mi emberek, mi mindanyian eggyé tudtunk válni a javak, az emberéletek mentésében. Bár ezt az élményt soha sem kívánom vissza, mégis a látottak egy életen át elkísérnek... — S a sportélet emlékezetes epizódja? — Őszintén? — Ha lehet... — Nem kéne elmondanom, de tény, hogy soha nem felejtem ezt sem... Az 1950-es években Nyíregyházán játszottunk az NYVSC ellen bajnoki mérkőzést. A 88, percben 0:0-ra állt a mérkőzés, amikor a nyíregyházi csatárok egyike kiugrott, s a kapunkra tört... Középhátvéd voltam, s igyekeztem szerelni. Épp, hogy annyira elértem a labdát, hogy a csatár elől haza tudjam adni. — De milyen a labdarúgósors? Olyan „ügyesen” sikerült a labdába nyúlnom,, hogy az Védhetetlenül vágódott saját kapumba, s a hálótartó vasról pattant vissza! Az én öngólommal kaptunk ki liO-raü De a feketeleves még hátra van. A középkezdés közben egyik hátvédtársam így szólt hozzám: — Ferikém, miért vágtad ilyen korán kapura? Még nyugodtan vihetted volna egy kic.sit a labdát! — De híjdd tegyem hozzá, hogy ma mar ez is szép emlék, a pályán — ^nnak a ti- zénöt évnek egyik epizódja.-. Az oldalt összeállította: Sea Laszlé MEDOSZ:
