Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
Ml Jtemír I. msr-wACrrAftoftszAe -tasarnapi M6,L«RL«f «. rfRtá Téli esték falun HOL VANNAK MÁR' A RÉGI FALUSI téli estézések. Tollfosztó, fonóest és a többi. A néprajzosok krónikáiban, vagy a tévé képernyőjén. Egy kis nosztaligával emlegette a régi estézéseket egy idős parasztember, s megjegyezte: a napokban adta oda a járási székhelyen lévő múzeumnak az ősrégi guzsalyt, a régi esték elmaradhatatlan kellékét. „Ma már másak a falusi esték, s ez így van jól” — mondta sokkal vidámabban és otthonosan kapcsolta be a tévét • De ne higgyük, hogy a falusi esték egy csapásra átalakultak, teljesen megszűntek a szomszédolások, s állandó tévénézés váltotta fel a mesélésekkel, mokázással, kézimunkázassal tarkított estéket. Ma még a megyében is a parasztcsaladok zömében nincs televízió. Minden harminc-harmincötödik házban nézhetik a műsorokat. Ahol ma már természetes tartozéka az otthonoknak a tévé, a rádió, a lemezjátszó, ott sem tűntek el, átalakultak a hagyományos estézések. Valóban kevés a tollfosztó, fonó, szövő összejöveteL Helyette polgárjogot nyertek a kézimunkázó, olvasgató asz- szonykörök. Olykor a szomszédolás megszokott rendje szerint, spontán, estézések ezek. De a megye falvaiban több, mint 1200 asszony jár el többé-kevésbé rendszeresen a művelődési otthonok, klubok asszonyköreibe. Az ízléses kézimunkaminták, divatlapok, a népi hímzés, varrás mellett a lakáskultúrával, megjelent új szépirodalmi könyvekkel is ismerkednek. Szükség van az ízlést, értelmet tágító, formáló estézésekre, hisz nagy „hatalmuk” van még a giccseknek lakásokban, gondolkodásban. Ezek nem tűnnek el a színről önmaguktól, ha a legilletékesebbek, a népművelők nem hámozzák le minél többször a talmi, hamis értékek mázát, s nem mutatják meg a tiszta forrást. A falvak népének jó téli segi- tőtársai ebben a tanyavilágot és a kis településeket járó művelődési autók, melyek filmet, könyvet, képzőművészeti tárlatot vagy éppen városi vitavezetőt visznek a „végekre”. a két „úrnak” eleget tehet a háziasszony. A rádióhallgatást, a tévénézést is — azonban az ötletszerűség jellemzi, kevesen tanultak meg • válogatni a műsorok között, célszerűbben felhasználni az egyéni érdeklődés kielégítésére. A háromcsatornás rádió — esetenként igyekszik a falusi téli estéket hangulatos, változatos műsorokkal — színesíteni Egy blokkban ismeretterjesztést, humort, irodalmi ízelítőt, zenét nyújtani a falusi hallgatóknak. De kevés még a téli esték programját jobban befolyásoló műsor. A téli estéket falun jól megpezsdítették régebben a különféle önképzőköri, olvasóköri esték, ahol a gondos fogápolástól a léghajózásig sok minden szóba került. Ez volt a régi idők falusi ismeretszerzésének legjobb kútfője, amelyet többnyire a „tanító úr” személyesített meg. ö volt az a mindentudó lexikon. Ma már ez is általában a múlté. A falusi ember sokféle forrásból szerzi ismereteit, de nem mondhatnánk, hogy nincs létjogosultsága az önképzőköri jellegű estéknek, átgondolt témákról, felkészült, színesen, szemléletesen beszélő előadóval. Ha kell filmmel, magnóval, hanglemezzel is kiegészítve a hallottakat. Ez már az ismeretterjesztő társulat gondja, feladata. Maga a TIT is az átalakulás, útkeresés állapotában van, a megnövekedett információs áramlatban — a tévé, rádió és más eszközök, formák között — ez szeretné megtalálni helyét, szerepét. Eközben persze nem szünetel az ismeretterjesztés. A téli hónapokban általában 12 előadásból álló sorozatokkal jelentkezik a TIT a községekben. . Havonként ezer különféle témájú előadás hangzik el a megye falvaiban. A közlekedés etikája, jogi vonatkozásai éppúgy helyet kapnak a tematikában, mint a mezőgazdasági szakismeretek, vagy a.7. ifjúságot és a nőket érdeklő határozatok, érdekvédelmi tudnivalók. HAGYOMÁNYOS — és a -falvak életében nem kis — események télen a kéthetes tanfolyamok, a párt- és a népfrontbizottságok téli rendezvényei. Politikai, társadalmi témák kerülnek itt napirendre, egyáltalán , nem elvontan, a valóságba ágyazva, sőt a helyi viszonyokra is tekintettek Január elején kezdődtek meg: a megyében 220 előadó utazott a falvakba, hogy a fontos kérdésekről párbeszédet folytassanak a szabolcsi emberek tíz- és tízezreivel. Megvitatják a népfront megnövekedőt szerepét, a negyedik ötéves terv célkitűzéseit, a társadalmi és egyéni érdek problémáit, a tanácsok tennivalóit és más témákat. A tematikát két hétig jórészt a hallgatóság állítja össze, a legkülönbözőbb napi kérdések kerülhetnek szóba, a helyi demokratizmustól a lakosság egészségvédelméig, az óvodaépítési és kollégiumi akciótól a felnőttek iskolájáig... Nem eseménytelenek hát a falusi téli esték. Megvan a közönségigény a társas ösz- szejövetelekre, ha az érdektelenségre, begubózásra, té- • vénézésre való hivatkozás helyett tartalmas, változatos programokat ígérnek az erre hivatott közművelődési intézmények, a művelődési otthonok, klubok, a könyvtárak, iskolák, mozik, múzeumok. A tél programjához tartoznak a fiatalok ezreit érintő vetélkedők is. A kiváló klub címért '— és az azzal járó tekintélyes összeg elnyeréséért több tucat prograrrfot bonyolítanak le. A Ki mit tűd eseményei is a télen tetőznek, hat kategóriában 293 produkcióval lépnek a pódiumra a szabolcsi fiatalok, hogy kipróbálják tehetségüket, ügyességüket és szórakozást nyújtsanak a közönségnek. A TÉLI ESTÉK ÖSSZKÉPE NEM ROSSZ. Igaz nem mindig egyenletesen, foliar matosan jut rendezvény minden hétre, hónapra. Jól megfér egymással a hagyományos „estézés” és a mai életformát jobban kifejező önművelő, szórakozó, barkácsoló estézés, amelyre még sok falusi embert kell megtanítani. Páll Géza Színháztörténeti ritkaságok SOK MÉG A TENNIVALÓ, hogy a téli időszakban tartalmasán teljenek el az esték; a ház körüli munkák, a barkácsolás, a disznóvágás — és más téli események mellett — helyet kapjon az önművelés is a szabad idő programjában. Szabad idő... Sokan nem urai még ennek, fogalmuk sincs róla, hogyan lehetne jobban kamatoztatni. S egy kicsit még szokni is kell különösen falun, ahol ismeretlen volt hosszú időn át a pihenés. Egyesek megszólták, aki könyvet, újságot vett a kezébe. Sokan ezért részesítik előnyben a rádiót, mert a kéz dolgozhat, a fül pedig hallja a -rádió hangját. Mind Színháztörténeti, építészeti ritkasággal gazdagodott Budapest az új esztendő első napjaiban. A Vígadó építkezésén dolgozó munkások alig egy méterrel a föld alatt mintegy fél köbméteres átmérjű kőurnára bukkantak. Az egyszerű faragá- sú mészkő leletet az „amatőr régészek” nyomban felbontották, s ebben mintegy 25 centiméteres ólomlemezt találtak. Az ólomlemez magyar és latin nyelvű feliratából kiderült, hogy az 1808-ban indult pesti Német Színház ünnepélyes alapkőletételekor helyezték el. József nádor I. Ferenc császár uralkodása idején bízta meg Amon János udvari építészt a tervezéssel. Az ő munkája nyomán indult meg az építkezés 1808- ban a m5i Vörösmarty téren. A most megtalált kőurnában egyébként hét darab korabeli pénzt is elhelyeztek elődeink: köztük I. Ferenc ezüsthuszasát, ezüsttízesét, valamint rézharmincasokat, hatosokat és hármasokat. A ritka értékű lelet az Országos Műemlék Felügyelőség Építészeti Múzeumába került. kijárati ajtó mellett ült. így neki nem kellett tolakodnia: a tömeg úgyis tolta, sodorta magával. A lépcsőn alig tudott megfogózni, hogy kiszámítsa a lépést. Amikor aztán keze elvált a kapaszkodótól, a tömeg nagyot lökött rajta. Ekkor sehpgyan sem bírt megállni a lábán. A humanista úr még látta elesni — sajnálta is szegényt — de neki most okvetlen haza kell érnie, halaszthatatlan dolga van; az öreget majd csak felsegítik az utána jövők, ez természetes. Ki hagy egy öregembert az útfélen? A gyerekes mama is látta, de hát neki éppen elég a saját baja: ilyen apró gyermekkel nem maradhat éjjel az úton! Vannak itt férfiak, majd azok felsegitik... Rajtuk kívül még hárman látták. Egy kövér, idős asz- szony, aki nagy csomagot cipelve, lihegve törtetett előre Vissza is szólt, az utána jövő két férfinak: — Ugyan nézzék már! Elesett az a szegény ember, segítsenek neki! — Hát ha elesett, majd felkel — mordult rá a nagy bundát viselő ember. — Még csak az kéne nekem, hogy ne érjek haza! Ki is törne otthon a világháború! Két kamaszfiú éles szeme meglátta a hóban fekvőt. Odaszóltak neki futás közben: — Keljen fel, fater, lekési a másik buszt! — azzal szaladtak tovább. A szerelmespár elsőnek érte el a megállót; elsőnek is szálltak fel a befutó buszra, s milyen szerencse, még itt is sikerült nekik a hátulsó ülést megkapniuk! Boldogan nevettek egymásra: — Nahát, hogy milyen ügyesek vagyunk! A buszvezetőt ette a méreg: gyalogolhat, míg telefont nem talál. Becsapta az ajtókat, s Indult a tömeg után. Az öreg látta, hallotta, hogy mindenki elmegy; erőlködött, de nem birt fölállni. Éles fájdalom nyilallt a derekába, szíve akadozva vert. Segítségért kiáltott — azt hitte kiabál, pedig suttogott. Nem hallotta senki. A hidegtől reszketett, ruhája átázott: a rumosüveg ösz- szetört a zsebében. Halálos félelem fogta el a gondolatra, hogy itt fagy meg az út- szélen, mint egy csavargó, mindenkitől elhagyatva! Szegény felesége, hogy várhatja otthon... Dermedt arcán végigfolytak a könnyek. De nem, ez nem lehet, itt nem maradhat! Jönnie kell erre valakinek, képtelenség, hogy észre ne vegyék... Már jön is egy autó... Mozdulni kell, inteni neki! — Te apu, ott egy ember! Ott, az út mellett! Nézd, ott a busz mögött, az árokparton! Állj meg hát...! — Biztosan részeg, azért is tették ki a buszból. Jól néznék ki, ha minden csavargót felszednék! Talán Fata lihelli: a könyvek sorsa Beszélgetés egy szenvedélyesen kutató főorvossal Szabolcs megyéről Kiszáradt a torka dr. Fa- . zekas Árpád főorvosnak, a nyíregyházi megyei kórház gyermekszívgondozó Intézete főorvosának, amikor a nagykállói református egyház 2. számú anyakönyvében — temetések, esküvők és születések bejegyzései között — arra figyelt fel, hogy az anyakönyv borítólapján négyszögletes kottafejek olvashatók. Régen jegyezték a kottát Európában négyszögletesen. Félezred éve utoljára. Szöveg is volt a kotta alatt. „Regina miserecordie” — így, e betűvel, szintén fél évezrede írtak így. „Az irgalom királynője”. Régi Má- ria-siralom. Aztán ilyenek, hogy „Tér virgis cesus sum”. Magyarul: háromszor vesz- szőztek meg. Pál apostolnak a Korintosziakhoz írott első levele, 15. részéből a tizedik vers. A főorvos — hivatása szerint latinul értő, szenvedélyes régiségkutató, történelmet ismerő ember, aki régi bábák esküje után kutatott a református egyház régi irataiban — lélekzetvisszafojt- va ült a kocsijába — szabadságon volt — beutazott ' Nyíregyházára, régészeket keresni. Akit megtalált, azt mondta, nem ért hozzá. Vissza, de már egy fényképésszel. Levelezés. így kezdődött Szabolcs- Szatmár megye 1971-es egyik legérdekesebb felfedezése, amibe azóta belekapcsolódott több tudományos intézet sok munkatármég a kocsimat is összepiszkítaná... A kocsi már messze járt. Fel kell kelni! Muszáj, ha nem akar itt pusztulni. Félig felemelkedett, de a fájdalomtól szinte szédülten esett vissza — és legurult az árokba... Mire a szervizkocsi megérkezett, már elaludt. Nem vették észre, betakarta az éjszaka. A hajnal talán még az al- konyatnál is szebb a hegyekben. Csak a színek váltják egymást fordított sorrendben : kék. piros, arany. Egy hideg-arany sugár fedezte fel és mutatta meg az úton járóknak az árokban fekvő fagyott embert. A nyomok — az eltört rumosüveg alapján — megállapították, hogy valószínűleg ittassága miatt jutott erre a sorsra.1 A helyi lap egy rövid hírben számolt be az esetről. „Gyilkolt a hideg” címmel. Az olvasók hüm- mögtek magukban, aztán gyorsan elfelejtették az apró hirecakét sa, papok, történészek, régészek, tudósok. A nagykállói parókián olyasmit fedeztek fel, mint mondjuk, ha egy bélyeggyűjtő a nagyon ritka Mauritius egy még nem ismert példányára bukkant volna. Mire való mindez? —kérdeztük a kutató főorvostóL ...hogy Szabolcs nem sötét! A kutató főorvos nyilatkozatát érdemes szóról szóra idézni. Ezt mondja: Első szerény eredményem az volt, amikor az Orvosi Hetilap 1960. évi egyik számában bebizonyítottam, hogy nagy orvosunk, Korányi Frigyes nem 1828. december 20- án született, mint azt addig tévesen hittük, hanem 1827. december 19-én, mint azt egy anyakönyvi bejegyzés nyomán kétségtelenül bebizonyítottam. E látszólag részletes adat után következett annak a bebizonyítása, hogy nagykállói tartózkodása és orvoslása idején nem Malvin és Anna nevű gyermekei születtek itt, hanem 1861. július 6-án ikrek, akik a Mária és István nevet kapták — bába keresztelte meg őket, mert nem sokáig éltek. Ez akkor azért volt fontos, mert nagy orvosunk emlékszobájának berendezése már el volt határozva és később nehéz a hibás adatokat kiigazítani. Még jobban örülök annak, hogy a Magyar Orvos- történeti Társaságban 1967. november 30-án tartott előadásom hozzájárult ahhoz, hogy kórházunkat nem sokkal utóbb — 1969. december 5-én — dr. Jósa Andrásról neveztük el. Munkásságain, szerény kutatásaim lényege azonban oda irányul, hogy a gyógyítás kultúrájának régi szabolcsi hagyományaival is bizonyítsam: megyénk nagyon is világos foltja volt ezer évem át hazánknak. Ragyogó élmók találtak itt müködésükhöiz talajt, pártfogókat, megértést, néha többet, mint a fővárosban.” A felfedezés azonosítása A régi könyv fedelén talált pergamenen világosain fel lehetett ismerni a négy (!) piros vonalból álló kottaso- rakat, a fekete színű négy- szögletes kottafejeket és a kalligrafikus, régies szövését a dallam alatt. A fén yképm ásol átok útra keltek a Széchényi Könyvtár és az esztergomi Keresztény Múzeum szakembereihez. Kovács Imre nyíregyházi református esperes — amatőr restaurátor — kitűnően leválasztotta a pergament, melyet a vallási harcok idején nyilván protestánsok használ, tak könyvfedésre, mint „hul- ladéikot”. Dr. Bacsóka Béla teológiai tanár lejátszotta orgonán a szép Páifardulásra (január 25) és gyertyaszentelőre (február 2) szánt régi dallamokat. A szakértők egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a leletnek. Legutóbb dr. Szigethy Kilián, pannonhalmi bencés kutató állapi tóttá meg, hogy a kotta valószínűleg cisztercita eredetű és némi karthausj jellege is van. Párja nem található sehol. Minden bizonynyal a Torontál megyei Egresi kolostorból, török elöl menekülve menthették a nagyecsedi várba. (íme: „Ha- beant sua fata libelli, azaz a könyveknek is van élete”.) Helye a debreceni kollégl-' rnniban lesz, de a szabolcsi múzeumok is kapnak róla másolatokat. A színművész levele A főorvos közben folytatta kutatásait a régi bábaeske lések után. Mag is találta, amit keresett: egy 217 év előtti bábaeskü szövegét megyénk egykori neves írója, MácH Szabó Dávid tollából. Éa 1767-ből, Görőmbei Péter tanácsos jegyzőkönyvét arról, hogy Sinka Istvánná öregasszony: hivatásra elfogadtatott. (öregasszony volt a bába neve akkor. Háromféle fogadalmat tehettek: egyházát, orvosit, vagy* „államit”.) Mádi Szabó Dávid írásaiba annyira belemélyedt a kutató, hogy felkereste még élő rokonait, köztük unokáját, Mádi Szabó Gábor színművészt, aki meghatott levélben válaszolt. Nagvapja édesapja 3 éves korában meghalt így szabolcsi eredetéről is keveset tudott. Dr. Fazekas Árpád pedig folytatja orvostörténeti kutatásait. Minden szabad idejét régi irattárak búvárkodásával tölti, szívósan keresve minden apró nyomát az egészségügy történetének, ahol például a maláriát és a vérbajt korábban és gyorsabban felismertéit a szabolcsi orvosok és hatásosabban gyógyították, mint sok fővárosi klinikán. Gesstelyl Nagy Zoltán
