Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
I. jsnudr t. KBLBT-SÍA6TARORSZAO J. oM»! ■ ■ 4 Ügyek és emberek Őszinte szót váltani A Parlament üléstermében és a folyosókon — Rövid úton a miniszterhez AZ ÉV ELEJE AZ AZ IDŐSZAK, amikor mérlegre szoktuk tenni a mögöttünk hagyott esztendőt. Az értékelő, átfogó statisztikák mellett elkészültek, vagy készülnek az elmúlt év „leg”- jei, a külpolitikától a meteorológián át a közúti balesetekig. Lehetne ilyen érdekességeket házunk tájáról, a szerkesztőségből is visszaidézni, de ebben a cikkben sem ezt, sem statisztikát nem kívánok közreadni. A szerkesztőség múlt évi levelezésébe pillantottam bele, ebből próbáltam néhány jellemző vonást, következtetést feljegyezni, közreadni. Mire panaszkodnak leggyakrabban a levélírók? Ha hivatalos akarnék lenni, kérdezhetném, mik a tárgyai e panaszoknak? A tipikus panaszcsoportok az elmúlt évben is jórészt megmaradtak. Kedvező változás történt a lakásügyi panaszoknál, az elsősorban az új lakásrendelet megjelenésével, annak széles körű ismertetésével magyarázható. Továbbra is jelentős mennyiségű panaszos levél érkezik SZTK-ügyben, mint nyugdíj, családi pótlék, táppénz. A szolgáltatási panaszok között a rádió-, televíziójavításokat, a Patyolat, a posta és az ingatlankezelő ténykedéseit kifogásolják legtöbben. Az utazással kapcsolatos panaszok a MÁV „számlájáról” egyre inkább az autóbuszközlekedésre kerülnek át. A kereskedelemben csökken a hiánycikkekre érkező panasz, de a minőségkifogásolások, az udvariatlan kiszolgálást szóvá tevők száma szinte változatlan. Vannak időszaki panaszok, mint a nyereségrészesedés körüli vélt. vagy igaz sérelmek. Hasonlóan a tavaszi hónapokban a háztáji földek kimérése, illetve ki nem mérése adja olvasóink kezébe a panaszkodó tollat. KIK PANASZKODNAK? Az esetek többségében a mai felgyorsult élettempónkat, az itt-ott fellelhető bürokratikus ügyintézést nehezebben követő idős emberek, közülük is a magukra maradt asszonyok panaszkodnak leginkább. Ide sorolhatnánk a tanyák, kisebb községek lakóit, ahol a kommunális. szociális ellátottság a leggyérebb. Vállalatoktól, üzemekből leginkább a segédmunkások, közülük is a néhány általános iskolai műveltséggel rendelkezők keresik ügyeikkel a szerkesztőséget. Érettségivel, vagy annál magasabb képesítéssel rendelkező olvasó magánpanaszos alig akad. Külön jelentős csoport a „vándormadarak” ügyei. Legtöbbször nem is ők, hanem családtagjaik panaszkodnak a családi pótlék rendszertelenségére, a különböző levonásokra. Egyéni, saját ügyeikkel a legkisebb vezető beosztásban lévő csoport- vagy brigádvezető sem igen lelhető a szerkesztőséghez fordulók között. Nyilván egy-egy vállalatvezető, vagy termelőszövetkezeti elnök nem igen kerül olyan helyzetbe, hogy többszöri bejelentésre sem jutna el televíziója, mosógépe a javítóműhelybe. Többen saját kocsival rendelkeznek, vagy a cég kocsijának „éppen” arra akad útja. Aztán vannak még ilyen értelemben vett „tekintélytisztelő” szolgáltatást nyújtó vagy kereskedelmi üzletet vezetők. Ismeretség alapján néhol hamarabb megkerül egy- egy kurrens cikk, keresett alkatrész is. Például egyetlen termelőszövetkezeti brigádvezetőtől sem kaptunk panaszos levelet, hogy rossz helyen, a törvényesnél kevesebb háztájit mértek neki, annál több özvegyasz- szonytól. Fel lehet tenni a kérdést: vajon jogosan panaszkodnak-e a szerkesztőséghez fordulók? A többség jogosan panaszkodik. Kivételt képez a névtelen levelezők jelentős hányada, de ezekkel legtöbbször nem is foglalkozunk. Habár a munkahelyi demokratizmus hiányára néha a névtelen levelek is felhívhatják a figyelmet. A névvel (valós névvel) irt levelek még akkor sem rossz szándékúak, ha úgymond jogtalan a kérésük, hanem a járatlanságuk, a rendeletek, a munkahelyük szabályzatainak nem* ismerete adta kezükbe a tollat. TALÄN elég is ennyi fejtégetés ahhoz, hogy akit illet, bizonyos megszívlelendő következtetést vonjon le. összefoglalóul azért néhány gondolatot a több száz panaszos levél ismeretének birtokában leírok. Legfontosabbnak tartom minden munkahelyen a jogok és kötelességek, a helyi „törvények” jobb ismertetését. Például rövid időn belül két olyan panaszos levelet is kaptunk termelőszövetkezeti tagoktól, akik nem tudták, hogy betegségüket jelenteni kell, ha munkából kimaradnak, mert nem kapnak táppénzt. Abban a hiszemben voltak, elég, ha az orvos tud róla. A szövetkezetek többségében ma már van jogász, mégis számtalan levél érkezik olyan ügyben, amiben az alapszabály pontosan eligazít. Az SZTK-hoz hiányosan benyújtott kérelmek — az emiatt húzódó ügyekre érkező panaszok — azt bizonyítják, sok még a helyi felvilágosító teendő. A helyi tanácsok, szak- szervezetek, nőbizottságok, lakóhelyeken a népfront igen sokat segíthetne az állampolgár jogainak, kötelességeinek megismertetésében. A hozzáértés, a tudatosabb cselekvés meggyorsítaná és minőségben is javíthatná a munkát. A több hozzáértő ember egyben nagyobb ellenőrzést is jelent, ami magával "ónja a kivételezési lehetőségek csökkenését. * * A FELELŐSSÉG OROSZLÁNRÉSZE természetesen az ügyeket intéző hivatalokra, a szolgáltatást végzőkre hárul. Jó lenne, ha ebben az esztendőben kevesebb válaszlevél kezdődne így: „Levelük vételekor az ügy már intézés alatt volt...” Azt el szokták felejteni, hogy hónapokon keresztül az „egyszerű panaszos” reklamálására, vagy anélkül miért nem került „intézés alá” az ügy. Tudjuk, hogy kap még a kereskedelem hibás árut, hiányzik egyik-másik olcsó cikk, vagy alkatrész a televízióhoz. De akarattal, a kivételezések csökkentésével, nagyobb „ügyfél”, emberszeretettel csökkenteni lehet a keserű napok, a panaszos levelek számát és az intézésükre fordított időt. Csikós Balázs Amikor összehívják az országgyűlést, a Parlament üléstermében húsz Szabolcs- Szatmár megyei képviselő foglal helyet. Köztük a nyír- bogdányi Fülöp János, akinek tizenkét község választói szavaztak másodszor bizalmat a legutóbbi választásokon. Olyan nagy községek is tartoznak ehhez a választókerülethez, mint Deme- cser, Kemecse, Nagyhalász, Nyírbogdány. Zsúfolt napok Azt mondja Fülöp János, a tizenkét községben mindazt a sok elképzelést, eredményt, gondot meg akarja ismerni,' amelyek az embereket ezekben a falvakban foglalkoztatják. Ez könnyű, mert maga is sok helyen járatos, de nehéz is, mert foglalkozása — a kőolajipari vállalat igazgatói tisztsége — is egész embert kíván. Aztán a képviselői munka sem csak a választókerületben zajlik: csoportüléseken ismerkednek a megyei tervekkel, amelyekbe végső soron a szabolcsi községek terveinek illeszkedni kell, az országgyűlés sokszor több napos ülésszakát megelőzően bizottsági üléseken boncolgatják a parlament elé kerülő javaslatokat: oda csak sok oldalról értékelt, jó tervek kerülhetnek. És, persze a család, amely ugyanúgy igényli a gondoskodást. Egyszerűen: a képviselő napjai a közéleti ember sokszor késő estig tartó programokkal, találkozásokkal zsúfolt napjai. Mégis, mi foglalkoztatja Fülöp Jánost, mint képviselőt a választási ciklus második évének kezdetén? Kezdjük a választókerülettel. Itt van például Nagyhalász esete. A község nagyságához képest kevés a rendelkezésre álló pénz, mégis állandó erőfeszítéseket tesznek, hogy a nagyközségi szint eléréséhez szükséges fejlesztési terveket meg tudják valósítani. Most óvodaépítéshez láttak — ez volt a legsürgősebb megoldásra váró terv — s ez majdnem minden pénzt lekötött. Az épülő zsákgyár indulása után — amikor asszonyok újabb százai kezdenek dolgozni — ismét nagy gond lesz: munkahely már van, de hová tegyék a gyerekeket? Várhatóan itt is az összefogás segít majd. Fülöp János többek között a rostkikészítő vállalat vezérigazgatójával folytatott beszélgetéseken máris egyengette útját: adjanak lehetőséget a nagyhalásza gyár vezetőinek, hogy a közös gond megoldásából már most anyagilag is részt vállaljanak. Helyi megoldások Az - együttműködéseknek egyébként is nagy támogatója a képviselő. Milliókat „szerezni” a választókerület községeinek aligha tartozhat a napi képviselői programba. Viszont segíteni abban, hogy a tervek megvalósulhassanak, vállalni a. közvetítést, javaslatokat tenni, arra, ha lehet, helyben oldják meg a terveket — ebben mindig alkotó módon akar részt venni. Említi a nyírbogdá- nyi tsz—ÁFÉSZ sütőüzem, a tiszateleki óvoda tanács— tsz közös építését, vagy a nyíribronyi példát, ahol a párt-, tanácsi és tsz-vezetők példás együttműködése nyomán máris tucatnyi olyan községi tervet valósítottak meg, amelyre eddig „fel- * sőbb támogatást” vártak. Vannak azonban olyan gondok is a választókerületben, amelyek várhatóan még 1972-ben is fejtörést okoznak a képviselőnek. Kemecsén és Nyírbogdányban a rendezési tervek készítése miatt nem tudnak előrelépni. Olyan sokba kerülnek ezek a tudományos igénnyel készülő térképek, tervek, hogy egy-egy községnek anyagi gondokat okoznak? A tervek kellenek, de elkészültükig nagyon hosszú az idő, s problémák sokaságát vetik fel. Nyírbogdányban például évente félmillió forint kamatmentes kölcsönt tudnának adni a gyár közreműködésével családi házak építéséhez. Az induló évben 1,2 millió volt ez az összeg, de csak 800 ezret tudtak felhasználni, mert rendezési terv híján nem tudtak a tanácsnak és az építtetőknek egyaránt megfelelő, jó telket biztosítani. Ezzel a témával — a saját példából kiindulva — kíván foglalkozni a képviselő is. Ha olyan nagy helyen, mint Nyírbogdány, gondot okoz, nyilván általánosságban is megérné foglalkozni a témával. Válaszolni unokának, nagyapának A törvényalkotó munkáról beszélgetve arról szólt a képviselő, hogy őt is meglepte, milyen nagy érdeklődéssel kísérte a közvélemény az ifjúsági törvényt. Fülöp János saját példáját említi: kisgyűlésre, néhány emberrel való beszélgetésre hívták, végül háromszáz résztVevő legkülönbözőbb kérdésére kellett válaszolni, s nem ritkán a leleményességet is elővenni, mert nemcsak gazdasági vezetők és fiatalok kérdeztek, hanem szülők és nagyapák is... Ez a képviselő számára elsősorban azt jelentette, hogy állandóan foglalkozni kell ennek a törvénynek a megvalósításával, a legszélesebb körben: tanácsoknál, vállalatoknál, termelőszövetkezeteknél, s mindenütt a fiatalokkal foglalkoznak. Bár a képviselők legjobban ismert tevékenysége a törvényalkotás, Fülöp János mégis egy apró esetet említ, arra célozva, mennyire összetett ez a munka. Választókerületében az egyik tanácsülésen vetették fel: beszél ülik a gázenergia-törvényről, de az egyszerű embernek például az is nagy dolog, hogy amíg szénnel tüzelt, kedvezményesen kaphatta a SZOT-tüzelőakció- ban, s amióta áttért a modernebbre, s olajkályhával fűt, elesett ettől a kedvezménytől. A felszólalás realitásán a képviselő is töprengett, de aztán kapóra jött az alkalom az országgyűlés ipari bizottságának egyik ülésén, s más témákkal együtt megemlítette a tanácsüléseken hallottakat is. Nem sokkal azután az illetékes miniszterhelyettes tájékoztatta: reálisnak tartják a felvetést, foglalkoznak vele, s a témáról tanácskoznak a SZOT vezetőivel is. A községi tanács ülésén elhangzott javaslat tehát „rövid úton” jutott el a legilletékesebbekhez. Program egy mondatban Egy-egy országgyűlési ülésszak idején az emberek mindig érdeklődéssel figyelik, kíváncsian kérdezik is a képviselői beszámolókon, vajon nem intézett-e számukra valami kedvezőt a „parlamenti folyosón.” Valóban sokszor adódik alkalom miniszterrel, országos vezetővel szót váltani ilyen alkalmakkor, s fel is lehet hívni a figyelmet a választó- kerület egy-egy problémájára — ami például egy parlamenti felszólalásban apróságnak tűnne, viszont egy község életében jelentős lehet. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a képviselő ilyen felvetésére a miniszterek valami külön alapból adják a milliókat. Természetesen lehet beilleszteni az országos tervekbe egy-egy helyi elképzelést. Erre példa a 4-e.s főút építése, amely* nek érdekében Fülöp János többek között a közlekedési koncepció vitájában is szót emelt. A választókerület több községét érintő nagy beruházásra viszont csak a teljes rekonstrukció keretében kerülhet sor. Ez azóta már megkezdődött. Egy másik esetet is említ: a demecseri vezetők kérésére Dimény Imre miniszternél járt el Fülöp János egy állattenyésztési ügyben. A község számára ez nagyon jelentős lehetett volna, s ezért is kértek segítséget. Tervük azonban nem kapcsolódott a minisztérium elképzeléseihez, s így a miniszter sem támogatta, sőt tervük kedvezőtlen oldalára is felhívta a figyelmüket. A képviselő munkájából lehetne kiemelni kisebb és nagyobb témákat. A jövő évi terveket azonban egy mondatban, foglalja össze: a költségvetési vitában elhangzottak alapján őszintén feltárni a gazdasági egyensúly kérdéseit, s erről őszinte szót váltani a lakosokkal, a választókkal. Az 1972-es ér első képviselői beszámolóinak ez lesz a fő mondanivalója. • Marik Sándov A NYÍREGYHÁZI SÁG VÁRI TSZ GÉPMŰHELYÉBEN EGYIDÖBEN AZ ERŐGÉPEK JAVÍTÁSÁVAL VÉGZIK A MUNKAGÉPEK KARBANTARTÁSÁT IS. KÉPÜNKÖN: DARKÖ ISTVÁN ÉS BÁRSONY JÁNOS RAPIDTOX PERMETEZŐGÉP FŐJAVÍTÁSÁN SZORGOSKODIK. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) „Kérem az elvtársakat, hogy választókörzetem lakosainak köszönetét, elismerését és háláját a szocialista brigád minden tagja résziére... a vállalat minden dolgozója előtt, tolmácsolni szíveskedjenek.” Aláírás: Hercegit András, az 5-ös sz. választókörzet tanácstagja. így fejeződik be az a levél, amelyet nemrég kapót! meg a Nyíregyházi Palma Gumigyár gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetősége, 6 amelynek másolata ott olvasható a fonalburkoló üzem November 7 brigádjának pi ros kötésű naplójában. Az idézett levél részletesen leírja, hogy a brigád milyen lelkesedéssel segített az ünnepek előtti szabad szombaton a Nyírfa utca 51. szám alatt lakó idős házaspárnak Vastag Miklóséknak. Másfé1 műszak alatt, nyolcán... — Nem is tudom szavakba foglalni, hogy mR éreztem akkor — mondja meghaló 1,tan a négy éve ágyban fekvő beteg asszony. — Úgy dolgoztak, mintha otthon lennének. Mondani sem kellett mit csináljanak, megleltek ők minden munkát. A szomszédban lakó Toma- ovszki Györgyné még karácsony előtt közvetlen is átment hozzájuk. Tésztát gyúrt, tésztát sütött. Nem először tette, ö javasolta a 11 tagú brigád egyik összejövetelén, hogy segítsenek a szinte magatehetetlen, idős házaspáron... Nem első tette ez a brigádnak. Amikor anya nélkül maradtak a Peile gyerekek, ők a a lakást is kimeszelik. Most első alkalommal a legsürgősebbeket végeizték. Nagymosást, nagytakarítást rendeztek. Fát vágtak, vasaltak, tüzelőt készítettek be, főztek, súroltak, ami jött, sorban. Szerencsére a nehéz munkára is akadt vállalkozó; a brigád egyetlen férfitagja, Sztas. kó István gépbeállító lakatos. A brigádnapló hű krónikása a kollektíva életének, hi- sezn minden eseményt bejegyeznek. November 15-én a brigád egyik beteg tagját — Széplaki Lajosaiét — látogatták meg. Felfűrészelték a tüzelőfát. Képeslapok, üdvözletek. Sztaefcó István névnapját az Anna cukrászdában ünnepelték. Mozi-, cirkusz- látogatás, május elsejei felvonulás. És a mindennapos munkával kapcsolatos feladatok, eredmények, problémák. A fomalburkoló üzem a legrégibbek közé tartozik a gumigyárban, itt van a legtöbb régi dolgozó. Sepa Pál üzemvezető szerint is itt a legkevesebb a probléma. Azért is esélyes mind a három brigád a szocialista címre. Hudák Mária még tanulóként kezdte. Fiatal még, de „öreges” komolysággal beszél a gondokról, tudja, hogy mit miért és hogyan? Nem ok nélkül lett a brigád vezetője. — Mi egy kicsit előnyösebb helyzetben vagyunk, mint a többiek — mondja —, mert öten va,gyünk fiatalok. De a másik két brigádban több az egyedülálló nő, aki egyedül neveli a gyerekeket Hudák Mária aktívan dolgozik a szakszervezeti mozgalomban is. Előbb bizalmi •volt, most a szakszervezeti tanács tagja. Ismeri a gondokat, sok a segítségre szoruló szerte a városban. . Vannak, akiken a jó szó, egy baráti látogatás is sokat segít. — Úgy tervezzük, hogy az idén látogatást teszünk a sóstói szociális otthon lakóinál is. Ott is sok a magárama- radt, idős ember, akiknek talán az életét hosszabbítja meg egy-egy kedves szó... Alig múlt egy éve, hogy a November 7. brigád csatlakozott a szocialista címért folyó versenyhez. Az értékelés még hátra van. Kicsit izgulnak is, hogy megütik-e a mértéket? Aki a brigádnaplót átlapozza, annak már nincsenek kétségei. Tóth Árpád legkisebb patronálását vállalták. — Tudja, hagy van az ilyen i — magyarázza Hudák Mária, a brigád vezetője. — Egyet vállaltunk, de nem tehetünk kivételt. így aztán az összegyűjtött pénzt egy összegben átadjuk a gyermekeket gondozó nagymamának, hogy arra költse, ami éppen szükséges. Az ünnepekre mindenki kapott egy kis ajándékot... Kollektíván negyedévenként látogatják meg a gyerekeket. Ugyanilyen vállalást jegyeztek be a brigádnaplóba a Vastag házaspár esetében is. Nyáron, amikor már a bútorokat is ki lehet rakni, (Levél a szocialista brigádról) ÖK, TIZENEGYEN
