Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-07 / 5. szám
tWÍ. JaanSf % KeLgT-WAeYARORSZÄ« I. <4<M Bizalom és párbeszéd Plusz tíz százalék KIKAPCSOLÓDUNK — MONDTAK A BRIGÁD TAGJAI, akik között ott volt egy jártvezetőségi tag, pártbizalrr i, a brigád vezetője és néhány munkás. Egy szót se a munkáról, az üzemen belül, állapotokról — fogadták meg. S amikor asztal mellé ültek, s felhörpintették az első pohár sört az egyik munkás így szólt: „Már ne haragudj, ha megkérdezem — fordult a pártvezetőségi taghoz, aki egyébként mérnök is — mikor jut el a műhelybe az új gyármány tervrajza, s a technológiája?'’ Bár igaz, hogy aZ' új terméket csak 1972 első fél évének a végén fogják gyártani, mégis ennek a gondja foglalkoztatta. A mérnök pártvezetőségi tag kezdte magyarázni, hogy már készen van a tervrajz, a műszaki leírás, csak az „öreg” — a főnök — benn őrzi az asztalfiókjában. Hogy miért, nem tudja. . Ez aztán felbosszantotta a többieket is, s újra nyakig benne voltak a‘ munkában, a problémák feszegetésében. Végül is, amikor lezárult a vita, megfogadták újra kirekesztik a benti gondokat, s mindenről beszélnek, csak azokról nem. Ezt a fogadalmat is megszegték, mert néhány perc múlva a pártbizalmi kezdte feszegetni, hogy a pártvezetőség hatékonyabban ellenőrizhetné a gazdasági . vezetést. „Elöjfja a Szervezeti Szabályzat is, mégsem él vele.” Miért? Mi az oka? Ki a felelős ezért? Hogyan lehetne a pártellenőrzés hatékonyságát növelni? Ilyen és ehhez hasonló gondok-problémák képezték a vita lényegét. S amikor végül is, de tisztázatlanul ez az ügy is lezárult, végképp fogadalmat tettek: nem szólnak többet hasonló gondokról. Kikapcsolódnak, szórakoznak. Kijelentették: aki közülük ezután szóba hoz, valamilyet) belső, üzemi gondot, az kört fizet. Csakhogy abból a másik, bűvös körből egyikük sem tudott kibújni. Az első néhány számukra szinte idegennek ható, távoli téma után újra beleestek az „üzemi légköri betegségbe”. Egyik nevetett, a másik, bosszankodott, s megállapították, nem képesek ebből kigyógyulni. S annyiszor szegték meg a fogadalmat, hogy ha mindazt sörökre váltják, s meg kellett volna inniok, mindannyian le- ittasodtak volna. POLITIZÁLÓ nép, nemzet LETTÜNK. És ez nem is baj, inkább erény. Kikapcsolódni is csak úgy tudunk — ha tudunk! — hogy a fehér asztalnál is jelen van a munka, a munkahelyi légkörrel kapcsolatos problémák sokasága. Ezek is olyan párbeszédek vezetők, dolgozók között, amelyek egy-egy kérdést tisztáznak, s ezekre nagy szükség van. Tömegpolitikai munkánk. vetületei ezek, olyan kistükrök, amelyek mutatják: mi foglalkoztatja az embereket. Valójában micsoda? Elsősorban a munkája, az ezzel összefüggő problémák. Célkitűzés az agitációs munkánkban, hógy törekednünk kell a párt egész, általános politikájának a megértetésére, elfogadtatására. Ez adja meg az egységes gondolkodás és cselekvés feltételét, így érhetők el sikerek. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, könnyű ügy. És elsősorban azért nem, mert az agitációnak mindig konkrétnak, helyhez kötöttnek kell lennie, a sajátos viszonyokból kiindulni. És e tekintetben nincs minden rendjén, s nem egyértelmű. Mert általában jó és helyes a gazdasági mechanizmus, a társadalmi légkör. Életszínvonal-politikánk sikeres, belpolitikánk nyugodt, kiegyensúlyozott. Igen ám, csakhogy ez így van-e ott a járásban, a faluban, az üzemben? Ennek az általánosan fogalmazott jónak, a párt helyes politikájának a lényege érezhető-e? Mert a szocialista társadalom nem csak általánosságban épül, hanem konkrétan. S hiába vannak nagy, átfogó intézkedések, ha az üzemben a gazdasági vezetés nem gondoskodik a belső mechanizmus érvényesítéséről, ha nem alakít ki olyan alkotó légkört, amelyben öröm dolgozni stb. Mindezekkel szemben áll a dolgozók többsége vagy egy része. Zsörtölődik, bírál, vagy hallgat — mert ez is vélemény! — s csupán a négyszemközti beszélgetések során kerülnek terítékre olyan problémák, amelyeknek a megoldása pedig köny- nyítené az üzemi pártszervezet vezetőségének is a tevékenységét. Igaz, hogy egy ilyen légkör megteremtése, kialakítása kollektív feladat, mindenkinek részt kell vállalni belőle. AZ 1971-ES ÉVBEN nagysikereket értünk el a tö- megagitációs munkában. Ez azonban nem nyugtathat meg senkit. Harmadik ötéves tervünk sikeres teljesítése, a választások eredményei, stb.. azt mutatják, hogy általában egyetértenek a dolgozók a párt politikájával. Ezeken a babérokon nem nyugodhatunk. Különösen mi szabolcsiak nem. Viszonylagos elmaradottságunk felszámolásában még sok a teendőnk, s ezért megsokszorozott erővel szükséges munkálkodnunk, örvendetes, hogy a szabolcsi emberek *is megtanultak politizálni. És .ez annak is köszönhető, hogy' megyénk fejlődött, gyökeret vert a munkásság, s új bázisai épülnek. Ez a gazdasági háttér hatással van megyénk társadalmi arculatának alakulására, az itt élő emberek felfogására. Ezzel számolnunk kell tömegpolitikai munkánkban. Azokban a párbeszédekben, amelyek célja, hogy mind közelebbről, s valósághűen vizsgáljuk fejlődésünk gátló tényezőit, együttesen elemezzék gazdasági és pártvezető az előrehaladás feltételeit, s együtt munkálkodjanak a mindennap dolgozó emberrel azok megteremtésén. És ez személyekre szóló, személyekkel folytatott agitáció, felkészültség, ismeret, információ nélkül nem lehetséges. Mi tagadás, az előbb említett kikapcsolódásra van lehetőség bőven. Itt van például az 1972. évi terv ismertetése, á végrehajtásával kapcsolatos feladatok alapos megbeszélése. Szinte már előre tudni vélem, hogy az említett brigád hogyan fog kikapcsolódni. Szóvá teszi majd, milyen belső tartalékok vannak feltáratlanul és kihasználatlanul az üzemben. Hogyan kellene foglalkozni a pártvezetőségnek egyik-másik dolgozóval, »vezetővel, hogy maximumát adja erejének,, képességének. Javaslatok hangzanak el az információs rendszer kiépítéséről. Igénylik, hogy a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetők . rendszeresen adjanak tájékoztatókat részükre. S hogy a törzsgárda tagjait jobban vonják be a vezetésbe, vegyék figyelembe a dolgozók elképzeléseit, javaslatait. SOROLHATNÁM tovább. S még nem szóltam a szocialista brigádokról, amelyekben annyi energia rejlik, csak számítani kell rájuk. Ezekkel az emberekkel, munkásokkal, tsz-tagokkal, értelmiségi dolgozókkal mindennap szót kell váltania a vezetésnek. Ha úgy tetszik, párbeszédet folytatni mindenről, ami az előrehaladást szolgálja. Igen, mert a problémák újratermelődnek, másként vetődnek fel ma mint tegnap, s egészen másként kell megítélni holnap, mint ma. Helyesen ítélik-e meg a vezetők? A tévedésektől óvják meg magukat, ha az eszmecsere állandó. Nem lehet olyan ké- njres téma, amely ne tisztázódna, ha a dolgozók is hallatják véleményüket, s vágj’ igenük vagy helytelenítik azt. Ehhez viszont nyíltszívűségre, a gondok igazságos feltárására, bizalmon alapuló párbeszédekre van szükség. Ha úgy tetszik, olyan fajta kikapcsolódásokra, mint az említett brigád esetében. Csakhogy hivatalosan, üzemi szinten. Farkas Kálmán ígérgetés Mindennek van határa, érted! Még a türelemnek is. — Most miért háborogsz? — Szivarovics, hogy te milyen naiv vagy! — Miért Zózókám, miért? — Hát nem most fejtetted ki mély humanizmusoddal, hogy a kisiparosok legmi- hasznábbja (még az is, aki hússzor ígéri meg, hogy elvégzi a munkát) is áldás az emberiségnek, még itt Kígyó- váron is. — Ért ón most is állítom, meg azt is, hogy óriási hasznot hajtanak. — Ez utóbbiban egyetértünk. — Na végre. — Csak te, Szivarovicskám, éppen a lényeget felejted el. — Mit? — Art, hogy kinek hajtják azt az óriási hasznot. — Az igaz, hogy ők is jól járnak, de végül jól járnak a kuncsaftok is. — Na látod, az a „végül”, ez a legléiiyegesebb Ott van a kutya elásva, énnél a „vé- güT’-nél. — Te hajlandó voltál mindig csomót kötni a kákán is. Nem akarok én, de ezt a „végűit” mindig az ón zsebem Sonja meg. Sokszorosan. — Miért, talán egy javító ktsz olcsóbban csinál meg valamit vagy jobban? — Ne térjünk él a tárgytól, kedves Szivarovicskám. Most a „végül”-nél tartunk. — Túlzol te ezzel az egész „végüllel”, meg ezzel a sokszoros zsebmegbánással is. — Nem hiszel nekem? No jó. Büntetésed: hallgasd végig zsebmegbánásaim történeteit. — Rövid légy. — Tisztításról volt szó: az most lényegtelen, hogy bútor, ruha, óra, kalap, stb. A lényeg: találtam kisiparost, aki jó pénzért, de vállalta a munkát. A kálváriajárás az elkészítési határidőnél kezdődött. — Hogyan? — Hogy érte menjek a kitisztított cuccért, leléptem egy órácskára a munkahelyemről. Ám a mester úr megszokott elnézéskérés közepette közölte, hogy még nem készült eá a munkával. A cégnél közben keresett a főnök. Nem talált a helyemen. Egy százasra — egy kilóra, ahogy te mondod — büntetett. — Miért nem kéredzkedtél el? — Hagyjuk. Halld a következő esetet: megyek ismét a cuccért, otthagyom a cégnél másnak a különmunkát, a fusit, amiért két százas járt volna. — így legalább nem kaptak fusizáson... — Most a tdzedszeri jelentkezést mesélem el. — így alkalmad volt jubilálni is. — Jó napot, mester úr. — így, udvariasan, kedvesen. „Ah,-jó napot, kedves kartárs. Mivel szolgálhatok?” — Zózó Tamás vagyok. Nem tetszik megismerni? „Ah, úgy rémlik, hogy találkozgattunk már, csak most hirtelen, hogy is mondjam, nem tudnám megmondani, hogy hol, mikor és miért is méltóztatott szerencsénk lenn egymáeAz fixem* és munkaszenezés eredményei a MEZŐGÉP Vállalatnál * Kimondani: legyen 10 százalékkal több, könnyű. De meghatározni hogyan és érvelni a számok mellett mér nehezebb. Ilyen nehéz helyzetben volt legutóbb a MEZŐGÉP Vállalat főkönyvelője, amikor az egyik gyáregységben art a téves nézetet . kellett eloszlatni, hogy a gyáregység 1971-ben a ter- melésfejiesztésban már elérte a maximumot és nincs módja sem az árbevétel, sem az eredmény további növelésére. Hasznos intézkedések A Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat sikerrel teljesítette, túlteljesítette 1971 évi tervét. A 10 gyáregység közül -az elmúlt esztendőben nem egy kiváló teljesítményt nyújtott. A dolgozók szorgalma, s azok az in tézkedések, amelyek által szervezettebbé, ütemesebbé vált a, termelés, meghozta gyümölcsét. De az elmúlt év is úgy kezdődött, hogy nehányan kételkedtek a számok realitásában. Különösen az első negyedévben, amikor a kapacitások lekötésének hiányában akadozott a termelés. Nem volt kielégítő az anyaggazdálkodás, baj volt a darabolással, a belső kooperációval. Ha marad rninden a régi formában, a tamáskodók véleménye iga,- zolódik. A vezetőknek azonban nemcsak a hibákat kell látni, azok megszüntetésének módját is ismerni kell. Ezért rendelték el a központi kapacitás-lekötést, a központi anyaggazdálkodást, a központi darabolást és hoztak még egy sor intézkedést. Az intézkedések nyomán a II. negyedévben már javult a termelés ütemessége, s év végéig az eredmény a tervezettet is meghaladta.- Az intézkedések közül különösein a darabolási probléma megoldása jelentett sokat. A vállalat által készített gyártmányokhoz több ezer tonna anyagot kell leszabni, ha minden gyáregység önállóan végezné ezt a munkát 10 helyen kellene lemezollókat, *da., rabotokat üzembe állítani. Ha a fejlesztési alap bírná, - ez lenne a legkényelmesebb megoldás, de nem a leghasznosabb. A központosított daraboló létrehozásával aránylag kis beruházással sikerült elérni, hogy minden gyáregység megkapja a munkájához szükséges félkész termékeket. Igaz, a darabolóban több műszakos termelést kellett bevezetni, s az éjszakai munkát sokan nem igen vállalták szívesen. Végeredményben meggyőzéssel, s az anyagi érdekeltség megfelelő alkalmazásával az utóbbi probléma is megoldódott. hoz.” — De hisz ón vagyok az, aki a tisztítás... „Ah, a tisztítás, a ... tisztítás? Megvan. Ugye mondtam, hogy találkoztunk már. Elkészítem kérem, elkészítem, záros határidőéi belül. Méltózbassék benézni, és figyelmeztetni ígéretemre úgy egy hónap múlva. Ajánlom magamat.” — No. mit szólsz mindehhez? — Kezd izgalmas lenni. És mi volt egy hónap múlva? — Találkoztam tizenegyedszer is az utcán egy haverral,, és tizenegyedszer is lement a javítás ára. Érted ugye a ,,lement”-et. — Szóval lecsúszott a garaton. Részegeskedel, és még te panaszkodsz!? — Hiszed már zsebmegbánásaim történetét? —■' Jobban hinném, ha nem látnám, hogy eredménnyel jártál. — Tévedsz öregem, ugyanis nem a kitisztított cuccot viszem haza, hanem vettem egy újat helyette, hogy kiengesz teljem az asszonyt. — És a kisiparos? — Tettekre ragadtatta ma gát. Ceruzát és papírt fogott. Felírta a címemet és megígérte, hogy hazahozza. Sigér Imre Egyébként a több műszakos termelés megszervezése, a megfelelő teljesítménybér alkalmazása a vállalatnál 1971 nagy feladatai közé tartozott. Ma már a forgácsoló- üzemekben és azokon a helyeken, ahol szűk keresztmetszetű a gépkapacitás, általánosakét műszak és általánosan elterjedt a teljesítménybér is. Ezzel jól járt a vállalat, de jól jártak a dolgozók is, hiszen az eszközök, jobb kihasználása 'lehetővé tette az eredmény fokozását, s ezen keresztül a bérszínvonal növekedését. A MEZŐGÉP Vállalatnak 1972-re félmilliárd forintos a terve. 10 Százalékkal növekszik a termelés, 10 százalékkal a hatékonyság és 7 százalékkal az élelmiszergazdaság felé nyújtott szolgáltatás, illetve gépgyártás. E terv realitása elsősorban az, hogy a vállalat rendelkezik a ' kapacitásnak megfelelő rendelésállománnyal. Szervezett piackutatással elérték, hogy már 1971 októberében tudták, mit gyártanak ebben' az évben, s ennek az információnak a birtokában időben készült a negyedéves program. Szorosan kapcsolódik a tervhez, hogy az elmúlt év közepétől a vállalat vezetői folyamatosan végezték a gyáregységi adottságoknak megfelelő profilok kialakítását. Míg 1971 első fél évében 50 százalékos biztonsággal sem volt meghatározva, hogy egy-egy gyáregység milyen munkát végez, most 70—80 százalékig biztosított a profil. Ez lehetőséget ad a gyáregységeknek a gondosabb, alaposabb előkészületekre, munkaszervezésekre. <r Uj gyártmányok A profil tisztítására meghatározó, hogy a vállalat fejlesztési osztálya fokozatosan es folyamatosan- készít új gyártmányokat, dolgoz ki új technológiákat. Ilyen új gyártmányok, amelyek ebben az évben nagy d arabszámbpn és sorozatban készülnek: a KD—160-as háztáji daráló, a D—30-as és a D—40-es nagy tótjesítmenyű darálók, a CD—7í-es cukorrépamag-vető gép. Ugyanakkor az importpótló pótalkatrészgyár- tás mezőgazdasági gépekhez a tavalyihoz mértan nagy- arányokban. növekszik. Nagy feladat, milliókban is Számottevő, 10 sertéstelep komplex gépesítése, illetve szerelése, valamint a -szarvasmarha-istállók gépesítésének ipegkezdése. Az új gyártmány jelentősége nem csupán .az, hogy a vállalat több száz dolgozójának biztosit munkát. inkább az, hogy az élelmiszer- gazdaság olyan problémáinak megoldásába segít be, mint az országos húsprogram megvalósítása, a cukorrépa-termesztés fejlesztése, a zöldség- termesztés gépesítése. Szervezést tanulnak A gyártás korszerűsítése, a termelés növelése, a termelékenység fokozása azt is megkívánja, hogy a munkáit egyre képzettebb emberek végezzék. A vállalat vezetősége nagy gondot fordít arra, hogy a képzés és továbbképzés minden szinten folyamatos és állandó legyen. A vállalatnál jelenleg igen sok betanított munkás dolgozik. Már az elmúlt évben is ösztönözték ezeket a dolgozókat, hogy szakmunkásvizsgát tegyenek, ,s ez a törekvés ebben az évben arányaiban is nő. Több mint százan járnák előkészítő tanfolyamra, akik idén lakatos és esztergályos szakmákban tesznek vizsgát. Szerveznek egy mlinkaszervezéssel és munkaméréssel kapcsolatos tanfolyamat, amelyen 25— 30 fő középvezető vesz majd részt. Ezenkívül általánosak azok a vezetőképző tanfolyamok, amelyeken művezetők és egyéb beosztású dolgozók tanulnak tovább. . Amikor a vállalat vezetősége kidolgozta az 1972. évi tervet. számolt azzal, hogy a terv feszített és akadnak majd kételkedőik. Jó azonban, hogy a 10 százalékkal többet nemcsak kimondták, de szélt« fórumokon indokolták is. S az indoklás meggyőző eréjű S. E. A CSEPEI MOTORKERÉKPARGYAR nyírbátori gyárában a Pannónia motorkerékpárokhoz már több, mint 250 féle alkatrészt készítenek. Hogy még több alkatrész készülhessen Nyírbátorban, új üzemcsarnokot építettek, amelyben megkezdték a fővárosból leszállított gépek beszerelését. Képünkön:' az ötfejű villafej megmunkáló célgép próbaüzemelését végzik. (Elek Emil felvéteted
