Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-26 / 21. szám

* oldal RELET-MAGYAROR^Ag 1972. Január 29. Tito nyitotta meg a JKSZ konferenciáját Üdvözlő távirat IncTa nemzeti ünnepe alkalmából Jos zip Broz Tito elnök megnyitó ‘beszédével és az elnökség két beszámolójával kedden Belgrádban megkez­dődött a JKSZ II. konferen­ciája 367 küldöttének tanács­kozása. Joszip Broz Tito beszédé­ben többször is nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy a nyugati sajtó rosszindulatú támadásával és az ország egysége megbontásában re­ménykedőkkel szemben a valóságban nem lehet vala­miféle jugoszláv válságról beszélni, hanem csupán ne­hézségekről, amelyekkel szembe találta magát a párt. Ezeknek á pártban, gaz­daságban és általában az or­szág életében jelentkező ne­hézségeknek az az oka, hogy , azokat a helyes határozato- kat, amelyeket 1969. márciusá­ban a JKSZ kilencedik kongresszusa hozott, nem hait.ották végre. Ez azt bizo­nyítja. hogy a kommunisták nem álltak a helyzet magas­latán. A gazdasági reform biztató eredményeket hozott, egészé­ben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de nem minden területen volt sikeres. Úgy­szintén a párt szervezeti át­alakítása sem érte el a kí­vánt hatást. A kisebb létszá­mú alapszervezetekben jól halad a munka, de ahol egy alapszervezetben több száz párttag tömö­rül. nincs meg eléggé a lehetőség, hogy az embe­rek kifejezésre juttassák vé­leményüket, hasson az alul­ról jövő bírálat. Ennek a konferenciának az a feladata — foglalta össze mondanivalóját Tito elnök —, hogy szervezetileg jól ösz- szefogjuk erőinket, vagyis nem új határozatokra van szükség, hanem a kilencedik kongresszuson elfogadott fő irányvonal következetes végrehajtására. Veljko Vlahovics a JKSZ fejlődése és időszerű felada­tai című referátumában ki­fejtette. hogy a múlt évi de­cemberi elnökségi ülésen nagy lépést tettünk előre, de a megoldandó kérdések sokä- ságát és bonyolultságát, va­lamint azt tekintve, hogy mi­lyen eszmei-politikai válsá­got él át a kommunisták szö­vetsége, nem szabad azzal megtéveszteni magunkat, hogy minden simán fog men­ni. Hangsúlyozta, hogy a kommunistáknak meg kell szabadulniuk az eszmei in­gadozásoktól, az opportuniz­mustól, a politikai becson- tosodástól és a liberalizmus­tól. Vlahovics hangsúlyozta, hogy a kommunisták számá­ra a kérdések kérdése az ön­igazgatás. Kire Gligorov: „Társadal­mi-gazdasági időszerű kérdé­sek és a JKSZ feladatai” címen tartotta meg referátumát, ö is részletesen elemezte az önigazgatási rendszer, a gaz­dasági mechanizmus, vala­mint az irányítás összefüggé­seit, emellett a köztársaság önállóságának, valamint az egész szövetségi népgazda­ság fejlődésének egymásra hatását boncolgatta. A két beszámoló fölött a délutáni ülésen elkezdődött a vita, amely ma is folytató­dik. Nemes János India nemzeti ünnepe al­kalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke táviratban köszöntötte V. V. Giri elnököt és Indira A héten 20 esztendő óta először a New York-i ENSZ- palotán kívül, az etióp fővá­rosban, Addisz Abebában ül össze a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa az afrikai kontinenssel kapcsolatos leg­égetőbb kérdéseket. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztár­saság, Nagy-Brttannia és Franciaország ENSZ-nagykö- vetei, valamint a Biztonsági Tanács 10 nem állandó tagja kedden indult útnak. Velük együtt gépre szállt a 125 főnyi titkársági személyzet, vala­mint újságírók, diplomaták is. Kurt Waldheim, a világ- szervezet új főtitkára kedd A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya — mint a prágai külügyminisz­térium közli — január 24-én elismerte a Bangla Desh Né­pi Köztársaságot A kormány döntéséről Ludvik Svoboda köztársasá­gi elnök és Lubomír Strougal Gandhi miniszterelnököt. Péter János külügyminiszter Szvaran Szingh külügymi­niszternek küldött üdvözlő táviratot. éjszaka indult el, útját meg­szakítja majd Rómában. A Biztonsági Tanács pénte­ken kezd ülésezni, az ülés­szak körülbelül eay hétig tart. Színhelye az ENSZ Af­rikai Gazdasági Bizottságá­nak (ECA) szállást adó Afri­ca Hall lesz. A költségeket, melyeket 139 500 dollárra be­csülik, az elióp kormány fe­dezi. Az ülésszak napirend­jén több, mint 80 kérdés sze­repel — köztük olyan fontos és időszerű problémák, mint a portugál gyarmatosítás, az apartheid, a rhodeisiai ki­sebbségi kormányzat, vagy Namibia kérdése. miniszterelnök táviratban értesítette Csaudhuri elnö­köt, illetve Mudzsibur Rah­man sejk miniszterelnököt. Közölték, Csehszlovákia nagyköveti szinten diplomá­ciai kapcsolatokat kíván lé­tesíteni Bangla Desh-sel. BT-ü!és Addisz Abebában Csehszlovákia elismerte a Bangla Desh-t Indokinai harcok Nixon fontos bejelentésre készül A dél-vietnami hadszínté­ren kedden felélénkült a ha­zafias erők tevékenysége. Saigoni katonai szóvivő sze­rint „kommunista” harcosok egy csoportja a sötétség leple alatt behatolt a Cam Ranh nevű haditengerészeti támaszpont közelében lévő egyik katonai állás területé­re és ott több létesítményt felrobbantott. A támadás kö­vetkeztében 18 saigoni kato­na életét vesztette. sokan megsebesültek. A szóvivő, anélkül, hogy részletekbe bo­csátkozott volna, kijelentette, hogy „ellencsapásként” ame­rikai egységeket vetettek be. Kedd reggel Saigon köze­lében is összecsapások zaj­lottak le a felszabadító erők és a kormánycsapatok kö­zött. Indokína másik hadszínte­rén, Kambodzsában a haza­fias erők kedden 19 kilomé­terre közelítették meg a fő­várost, Phnom Penht és ott 5 órás csatába bocsátkoztak a kormányhadsereg egysé­geivel. Részletek egyelőre nem ismeretesek. A washingtoni Fehér Ház bejelentette, hogy Nixon • el­nök kedden este (magyar idő szerint szerdán hajnal­ban) „fontos külpolitikai nyi­latkozatot” tesz. Ezt meg-i előzőén az amerikai elnök rezidenciájából olyan híre­ket szivárogtattak ki, ame­lyek szerint Nixon elnök a Párizsban tárgyaló vietnami négyes értekezlet legköze­lebbi ülése, vagyis még csü­törtök előtt bejelenti: kész a végső határidőt megjelölni a Dél-Vietnamban lévő ame­rikai fegyveres erők teljes kivonására, az amerikai ha­difoglyok szabadon bocsátá­sa fejében. Marvin Kalb, a CBS diplomáciai tudósítója kedden reggel azt az értesü­lését közölte, hogy Nixon nem fogja feladni a saigoni rezsim támogatását, s így az elnök bizonyosra veszi, hogy ajánlatát Hanoi el fogja uta­sítani. 34. A Szakács-rét környékén csak a rengeteg parkoló honi és külföldi rendszámú autó jelezte, hogy M.-ben más aiz élet, mint két nappal ezelőtt volt A jövevények, akik a helybéliek házaiba kvárté- lyozták be magukat, nyilván még az igazak álmát alusz- szák, a művésznép nem ko­ránkelő. Az újságírók, tévé­sek. rádiósok sem. Az ide­valósiak közül meg azok, akik Pestre járnak be dol­gozni, vagy a földjüket mű­velik, rég munkában van­nak már. A fiatalember feltűnés nél­kül jutott el a posta épületé­hez a hivatal persze még zárva volt. Bekopogott hát az ablakon. — Megint maga az? — kér­dezte álmosan Ilonka és ki­kor vökölt a párkányra. — Mi az új szenzáció? Bár nekem az első is elég volt. Több munkám volt tegnap, mint egész évben, l.’kora sürgö­nyök mint egy -egy regény. Ismeretlen nyelveken. És kis­millió kapcsolás. Főleg kül­földbe Egymás kezéből tép­ték ki a kagylót. Már azt hit*otr* hogy hisztériás roha- fno* kapok És mindennek bar az oka. Tibiké. ’ És a női észjárás kiismer­hetetlen logikája szerint a panaszáradat befejeztével rámosolygott a bűnösre. — Belátom — mondta Kopra —, sok van a rová­somon. Eggyel több, vagy ke­vesebb, most már mindegy. Ugyanarra volna szükségem, mint tegnap hajnalban. Pest­re kellene telefonálnom, sür­gősen. Nem haragszik, Ilon­ka? A postáskisasszony bána­tosan legyintett. — így kezdődött el az első rumli is. A tatárjárás kismis­ka ahhoz, ami a maga tele­fonjai után szokott következ­ni. De azért jó, hogy ilyen korán jött. Egy óra múlva itt egy tűt sem lehet leejteni. Mindjárt nyitom az ajtót. Eltűnt az ablaknyílásból. — Khm — reszelte meg valaki a torkát a fiú háta mögött. Mint a búgócsiga, oly gyor­san perdült meg a Kopasz­hegyi telektulajdonos. A for­dulat végén pedig szabályos cselgáncs védőállásba zöty tyent. Bal láb kicsit elől, la­za térdhajlat, a vállak közé behúzott fej, a két kéz a fej előtt, karateütésre feszített tenyér. Támadás?! Mégiscsak igaza lenne a körzetparancs- nokftak? Aztán Kopra gyorsan le­engedte a karját, restellked- ve kiegyenesedett. Mert is­merős állott vele szemben, ha teljesen egyoldalú is volt ez az ismeretség, ő talán már százszor is látta a televízió képernyőjén ezt a hatalmas, puha csecsemőfejet, ezt a kedvesen bocsánatkérő mo­solyt És ismerte azt a brummogó-fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszó­lalt — Semmit sem hozok fel mentségemre — mondta —, nagyon világosan, na­gyon egyértelműen’ és minden kétséget kizáróan akarom bevallani, hogy hall­gatóztam. Ismert drámai szi­tuáció ez, kevésbé kényes színpadi szerzők ma sem vi- szolyognak arról, hogy alkal­mazzák, sorolhatnám a hazai példákat, csakúgy, mint a nem hazaiakat, de nem te­szem, mert most nem iroda­lomról hanem egy valóságos élethelyzetről van szó, ami­vel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az igazi klasszikusok műveiben nem jelentkezik valóságos, tehát nem csinált, úgyneve­zett mache, nem kigondolt, nem erőltetett; hanem na­gyon reális, a köznapi élet­ben lépten-nyomon nagyon előforduló, ha úgy tetszik, közönséges szituáció, a kö­zönségest itt nem a szó pe­joratív értelmében haszná­lom természetesen. hanem az általánosságot, a társa­dalmi gyakoriságot szeret­ném hangsúlyozni véle, ha erre a kiemelésre egyáltalán szükség van, amit a magam részéről erősen kétlek. Nyúl, akit a kígyó bűvöl, így hallgatta Kopra a mási­kat. Ugyanazt a kellemesen zsongító kábulatot érezte, mint annyiszor a képernyő előtt, akár könyvet, akár operát ismertetett a másik, vagy fiatal énekest, befutott, vagy elsőkönyves szerzőt mu­tatott be, esetleg fontos eti­kai, esztétikai kérdésben fog­lalt állást. Micsoda szókincs, választékos, fordulatos elő­adásmód, összetéveszthetet­len egyéni stílus, mennyi gondolat! — Hát igen — folytatta néhány mély, asztmatikus lélegzetvétel után a kígyó —, hallgatóztam. És így önkény­telenül is tudomásomra ju­tott, hogy ön az, akit tévelygő vándor módjára keresek. Mondd, kérlek, nem furcsa ez az önözés? Elvégre kollé­gák vagyunk, én vagyok az idősebb, szervusz. Kezet fogtak. — Az imént azt mondtam, tévelygő vándor. Ez nem egészen pontos, nem egészen precíz, nem eléggé árnyalt megfogalmazás. Nem csak té­velygő, legalább annyira el­keseredett, reményét vesz­tett vándor topog most előt­ted, aki tisztában van na­gyon is vitatható tehetsége korlátáival, no meg azzal is, hogy belső alkata, egyoldalú és sajnálatosan korlátozott humán érdek1 ód esi köre foly­tán aligha kaDhat helyet akárcsak tíz másodpercre is a te ma1 műsorodban. S bár irodalmi berkekben ezt ba­rátaim kétségbe voniák idézőiéiben értendő a barát, rendelkezem annyi ónbírálat­KOMMENTÁR Diáktüntetések Kairóban Az egyiptomi diákok egy hét óta tartó gyűlésezése, nyilatkozatsorozata heves tüntetésekbe torkollott, ame­lyeket azután a rendőrség könnygázbombákkal oszla­tott szét, az Ain-Samaz egye­tem és a többi kairól főis­kola diákjai megszállták a nagy aulát, a Nasszer-ter- met, ahol annak idején Nasszer elnök tartotta leg­fontosabb politikai beszé­deit. Majd a főváros köz­pontjába, a Tahrir térre vo­nultak: itt ülősztrájkot tar­tottak, rögtönzött röplapo­kon terjesztették követelé­seiket. Innen szorította ki a tüntető diákokat a rendőrro­ham. Miért bolydultak meg a kairói egyetemek? Mi húzó­dik meg a diákok megmoz­dulása mögött? A legtömö­rebb felelet ezekre a kérdé­sekre: a közel-keleti válság megoldatlansága. Izrael im­már ötödik éve tartia meg­szállva a Sinai-félszigetet, csapatai a Szuezi-csatorná­nál tartózkodnak, alig 120 kilométerre Kairótól. Izrael az Egyesült Államok segítsé­gével eddig meghiúsított minden békés rendezést, s egyáltalán nem titkolja, hogy arab területeket akar elhódí­tani, rá, akarja kényszeríteni akaratát az agresszió áldoza­taira. Kialakult — Szadat el­nök szavai szerint — a „se béke, se háború” felemás ál­lapota. Ebben a helyzetben Kairó őszintén törekszik a válság politikai rendezésére, s hogy ennek nyomatékot adjon, felkészül a katonai felszabadító harcra is. Ez ugyanannak a dolognak két oldala, de sok ellent­mondást is rejt magában. Ez az ellentmondásos helyzet azután két — egyaránt ve­szélyes — szélsőséges maga­tartásnak ad tápot. Az egyik teljesen elutasítja a politikai megoldást és csakis a hábo­rút tartja a felszabadítás egyetlen lehetséges módsze­rének, s így feleslegesnek, le­fegyverzőnek tekinti a békés rendezést kereső diplomá­ciai erőfeszítést. A másik végletes magatartás szerint bármily nagy engedményt tál, hogy ne is hozakodjam elő ilyesmivel. Mást kérek tőled, tisztelettel. Ha akkora szövegem sem lenne, mint a cica farka, csak ott téblábol- hatnék mondjuk, mint vélet­lenül oda vetődött turista, nagy hátizsákkal, csontgom­bos rövid nadrágban? Eskü­szöm, szót sem szólnék, csak körüljárnám a gömböt és úgy tennék, mint aki bele akar mászni, ami már csak a méretek miatt nyújtana némiképp mulatságos lát­ványt a nézőknek, komikus hatást keltene, a fogalom arisztotelészi értelmében, tudniillik kontraszttal elő­idézne olyan nevetséges hely, zetet, amely nem okoz fáj­dalmat, cáak jókedvet, egész­séges derűt fakaszt. Meg le­hetne ezt csinálni? Kopra hallgatott. — Értem — sóhajtott fel csüggedten a másik —, ér­tem, hogy a hallgatásod nem beleegyezést, hanem elutasí­tást jelent. Tulajdonképpen igazad van, hisz semmi észokot, meggyőző argumen­tumot nem hoztam, nem hoz­hattam fel a szerepeltetésem szükségessége mellett. Miért is hatna meg a homo ludens rimánkodása, akinek végtére személyes ügye, hogy bele­hal-e abba, hogy még mint néma résztvevő sem kapcso­lódhat bele ebbe a vissza- vonhatatlanul egyszeri és egyedi játékba, amelynek te vagy a játékmestere. Miért is vennéd tekintetbe, hogy imádok mindenféle játékot, mint ezt már nemegyszer a nyilvánosság előtt be is val­lottam, ami erény a gyenge­ségben, de nem menti azt, folytatjuk) meg kelj tenni az amerikai imperializmusnak és véden­cének, az izraeli támadónak, s ezen az áron kell elérni a megoldást. Nos, úgy tűnik, hogy a kairói diákok közt hangadó fiatal és forrófejű egyetemisták az első veszé­lyes tendenciához csatlakoz­tak. A türelmetlenség és a ha­rag mostani kirobbanásának oka az, hogy a diákvezetők az új kormány összetételé­ben, programjában annak bi­zonyítékát vélték felfedezni, hogy a jelenlegi helyzet még huzamosabb időn át fenn­marad, s hogy a kormány a harc követelményeinek ro­vására a belső problémákat helyezi előtérbe. A diákok tévedése az, hogy nem isme­rik azt, hogy az ország mo­dernizálása, a belső front megerősítése nélkül a harc kalandor vállalkozás lenne. A diákság sok ellentmon­dó, zavaros jelszót is meg­hirdetett, de a követelések jó része egybevág a kormány programjával, s ezért mond­hatta Szájed Maréi, az ASZÚ új főtitkára, hogy a diákok hazafiságát és őszinteségét nem lehet kétségbevonni. Ilyen hazafias követelés volt — és ez teljes mértékben megegyezett a kormány in­tencióival — a hadigazdál­kodásra való áttérés sürge­tése. A katonai front szerve­zettségétől elmaradt a belső helyzeté: ezért vált szüksé­gessé a termelés és a terme­lékenység növelése, az ál­lamgépezet modernizálása, a demokratizálás folyamatá­nak meggyorsítása. A diákok követeléseivel összhangban Aziz Szidki új kormánya egyfelől szigorú takarékos- sági intézkedéseket vezetett be, ötven százalékkal fel­emelte a luxus importcikkek vámtételét. S több más ren­delkezéssel jelezte, hogy ha­digazdálkodás útjára kíván lépni, másfelől lehetővé tette az egyetemistáknak, hogy önkéntesként azonnal kato­nai szolgálatot vállalhassa­nak. Megígérték, hogy aa egyetemeken fokozzák a ka­tonai kiképzést is. A kormány viszont nem térhet el attól az ésszerű po­litikától, amely a katonai felkészüléssel párhuzamo­san igyekszik elősegíteni a válság politikai rendezését Nem fogadhatta el a diákok türelmetlen csoportjainak azt a követelését, hogy azon­nal indítson háborút a meg­szállt területek felszabadítá­sára, tekintet nélkül a kö­vetkezményekre. Amikor a diákok tüntetései elfajultak, került sor a rendőri akcióra. Ez az ügy is figyelmeztet arra a veszélyre, amelyet a közel-keleti válság rende­zetlensége rejt magában. Megmutatja, hogy a válság további elodázása újabb za­varok forrása lehet a Közel- Keleten. A harc esetleges feliángolása pedig a térség minden országa — így Izrael számára is — beláthatatlan következményekkel járna. Dajan izraeli hadügyminisz­ter a napokban mondotta: a helyzet olyan feszült a Szuezi-csatorna mentén, hogy egy ostoba őrmester önkényes lövöldözése kö­vetkeztében az egész fronton fellobbanhatna a háború... Mindez együttesen arra hívja fel a nemzetközi köz­vélemény figyelmét, hogy elő kell segítenie a közel-keleti konfliktus rendezését — mi­előtt még késő lenne. / Rudnyánszky István — KISREGÉNY — Kürti András:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents