Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-25 / 20. szám

1972 Január 25.

KST ST-MAeYAKÖftSZÄ«

Partnerek vagy ellenfelek?

Először együtt

Jegyzetek a három nagycserkeszi termelőszövetkezet első együttes közgyűléséről

A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS természetes velejárója egyrészt a szakosítás, másrészt a részfeladatokra specializálódott termelőegységek együttműködése, kooperációja. A munka termelékenységének einelése, a műszaki haladás, a tudomány termelőerővé válása korunkban különösen magas fokú specializálódást és együttműködést igényel. Mégis. nálunk a kooperációt többnyire valamiféle szükséges rossznak tekintik. Mivel gyakoriak a szállítási késedelmek, az árviták és az egyéb zavarok ezért helyenként csökkentik a kooperációt, vagyis lemondanak a szakosított nagyüzemi gyártás előnyeiről.

Előfordulhat, hogy a kooperáció valóban drága, gazdaságtalan, korszerűtlen. Ilyenkor indokolt annak megszüntetése. Gyakran viszont népgazdaságilag kívánatos és hasznos kooperáció fölött is pálcát törnek. Kétségtelen, hogy a felhasználó sokszor kiszolgáltatott helyzetben van. s a szállító partner egyoldalúan diktálhatja a határidőt, az árat,. a ' minőséget és a többi feltételt. Azért, mert a kooperációs piacon, mint általában, többnyire a szállító — az eladó — és nem a felhasználó — a vevő — az úr.

A REFORM RÉSZBEN KEDVEZETT a kooperációs kapcsolatok fejlesztésének. Lehetőség nyílt ugyanis a kooperáló vállalatok sokoldalú érdekegyeztetésére. A szállítás valamennyi feltételében — többnyire az anyag, az alkatrész árában is — a partnerek szabadon állapodhatnak meg. így tartós, hosszú távú szerződéses kapcsolatok alakulhatnak ki, esetenként javult a minőség, bővült a választék, egyenletessé vált a szállítás. Persze csak ott, ahol megfelelő volt a kínálat, s a felhasználót kedvező helyzetbe hozta a hazai és az importtermékek versenye. A monopolhelyzetben lévő szállítók — és egyelőre ők vannak többségben — viszont az új lehetőségeket általában a maguk hasznára kamatoztatták. így egyre- másra emelték az árakat és főként rendszertelenül, késedelmesen szállítottak. Ez utóbbi miatt növekedtek a felhasználói készletek, s vele együtt a pénzügyi nehézségek, a piaci, az ellátási feszültségek.

A speciális anyagok, alkatrészek, szerelési egységek vásárlása, beszerzése, sokszor a szocialista országokból sem sikerült. Főként . azért nem, mert a „készáruszemlélet” ezekben az országokban is uralkodott, s a feldolgozó és szerelőipar fejlesztésével nem tartott lépést a kooperációs termékek gyártása. Növekedett tehát a tőkés alkatrész- és részegységimport, szaporítva a külkereskedelmi mérleg amúgy is meglévő deficitjét. Vagy maradt még egy. ugyancsak káros megoldás: berendezkedett maga a felhasználó olyan kooperációs termékek gyártá- “ sára, amelyek egyébként ■ csak tömegszerűen, sok vállalat, sőt. több ország szükségleteit kielégítve készülhetnek korszerűen. olcsón, jó minőségben. ‘

A KOOPERÁCIÓS NEHÉZSÉGEK mindenekelőtt a bonvolult késztermékeket gv-tT-tó és eleVf’-nt“chni’itták *1°

gor'-’ok, tapas'T*!5lhatók az építő- és szerelóiDarban, s általában a tartalékaikat rész-ellátásban. Aligha bé- külhetünk meg e helyzettel

napjainkban, amikor a műszaki-gazdasági fejlettség, a szervezettség magasabb

szintjének elérésén munkálkodunk. Gondoskodnunk kell tehát a tervszerű, zavartalan kooperáció alapjának bővítéséről: az öntészet, a kovácsolás, a csavar, a szerelvény, stb. gyártásának fejlesztéséről.

A kooperáció mindennapi feladat, azaz a tennivalókat sem odázhatjuk el hosszú távra. Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i határozata az idei év és a következő két-három esztendő feladatainak középpontjába ezért állította a munka- és üzemszervezést. A termelő munkahelyek magas fokú szervezettsége feltételezi ugyanis a programozók, az anyagbeszerzők és -gazdálkodók, az üzletkötők jól körülhatárolt és lelkiismeretesen végzett munkáját, a szerződéses fegyelem megszilárdítását. Vagyis a belső szervezettség tükre a jól olajozott kooperáció, akár a szállító, akár a felhasználó oldaláról nézzük is azt.

Ugyanakkor a felhasználótól is függ, hogy ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe. Elkerülheti ezt például azzal, hogy előrelátóan, rugalmasan alakítja a kooperációs kapcsolatait, szervezi a hazai és az importversenyt. Az esetleges szűk kapacitásokat gépek és fejlesztési eszközök- átcsoportosításával bővíthetik, hosszú távú szállítási szerződések és tartós kooperációs kapcsolatok kialakítására törekedve. Abban az esetben viszont, ha a szállító nem teljesíti a szerződésben vállalt feltételeket, késve, vagy rossz minőségben juttatja el termékeit, s indokolatlanul magas árat kér értük, a felhasználó éljen törvényes jogaival, érvényesítse kötbérigényét, tegyen feljelentést az árhatóságnál, s így tovább.

SEGÍTS MAGADON, hogy a partnered is segíthessen! Ha ezt vallja mind a szállító, mind a felhasználó, akkor bizonyára megtalálják majd a kölcsönös érdek- egyeztetés hatékony módját, formáit. S lehetőség nyílik az irányító szervek hatásos közreműködésére is ott, ahol a partnerek ereje véget ér. A munkamegosztás, a specializálódás és a kooperáció csak így juthat túl a mai hullámvölgyön, s emelkedhet a társadalmi, gazdasági, műszaki fejlettség korszerű szintjére.

Már régebben kimondta egyesülését a három nagy- cserkeszi termelőszövetkezet. A külön megtartott és az egyesülést kimondó közgyűléseken azt is megszavaztál!, hogy első együttes közgyűlésüket január második felében tartják meg és azon választják meg a közös vezetőséget, határoznak az új alapszabályokról és döntenek az új, nagyobb közös nevéről is.

Erre most a napokban került sor. A kultűrház moziterme zsúfolásig megtelt, hiszen most már hétezer hold közös gazdáiról volt szó és bizony a 445 tag számára kissé szűknek bizonyult a terem.

Változások a tanyabokrok életében

A járási hivatal és a területi szövetség képviselői között Racskó Mihály párttitkár nyitotta meg a közgyűlést, mélyre jó hangulatban vonultak be a tagok. Amíg a jelölő bizottság visszavonult összeállítani a megválasztandó vezetők listáját, Szakái Sándor iskolaigazgató ismertette az egykori tanyavüág történetét, mély éppen húsz éve, 1952-ben vált le a Nyíregyháza környéki tanyavilágtól és lett önálló község. Az igazgató beszédében „kedves szülők''-nek is nevezte a tagokat, beszélt, jól öltözött és jól táplált egykori tanyái gyermekekről és hangsúlyozta, hogy a tanyabokrok népe, mivel már egy újat, a termelőszövetkezeti gazdálkodás formáját kipróbálta és jónak találta, többé nem idegenkedik másfajta új dolgoktól sem és ez teljesen megváltoztatta itt, a bokrok világában az emberek gondolkodását.

Mócsán György, a jelölő bizottság elnöke ezután ismertette a jelöltlistát. Nem minden vita nélkül, hiszen a jelölő bizottság elnöknek egyedül a fiatal, 24 éves, főiskolai végzettségű Lakatos Józsefet, a volt Kossuth szövetkezet elnökét jelölte, az egyesült másik két termelő- szövetket volt elnökei számára pedig elnökhelyettasi poszton kívánt jelölést adni. Sajben Andrásnak, a volt Uj Élet elnökének és Lakatos Pálnak, a volt Rákóczi elnövenni elnökeik nevét elnökjelöltként. Mivél kiseb őségben maradtak és megértették, hogy joguk van a szavazólapon azt írni fel, akit akarnak, dél felé megkezdődött a szavazás.

Fizetett

szabadság

Míg a szavazólapok elkészültek, a szövetkezet jogtanácsosa ismertette az új alapszabályt. Ennek megszavazása olyan érdeklődést keltett, hogy még a színpadon is egymás mellett álltak a tagok, hogy megértsék, mielőtt megszavazzák. Főleg a táppénz bizonyos százalékához szükséges kötelező munkanapok száma körül alakult ki vita. Például több nő kifogásolta, hogy amennyi munkanap elvégzéséért eddig 75 százalékos táppénz járt, azért most csak 65. Meglepő magyarázattal győzte meg őket a jogász. Kitűnt, hogy egy növénytermesztő, aki havonta csak 14—16 tízórás munkanapot dolgozik —és ez gyakran előfordul —, mindössze 1200 forintot keres havonta! Ha viszont betegállományban van, akkor 1600-at. Ezenkívül évről évre nem volt kielégítő a szociális alap a régi normák szerint. Érdékes vonása még az új — és elfogadott — alapszabálynak, hogy ezután az új termelőszövetkezetben lesz fizetett

Január 24-én, hétfőn délelőtt Nyíregyházán, a TIT helyiségében ülést tartott a mezőgazdasági könyvhónapot előkészítő megyei bizottság. A könyvhónapot szervező, irányító szervek és , intézmények képviselői megállapodtak abban, hogy a február elsején Szarvason megtartandó országos megnyitót követően február első napjai valamelyikén megyed megnyitót tartanak. A megnyitó idejéről és helyéről rövid időn belül tájékoztatni fogják az'“ érdekeiteket.

A megyéhez hasonlóan járásokban és községekben is előkészítő bizottságok alakulnak a könyvhónap sikeres szervezése érdekében. A megyei előkészítő bizottság renszabadsóg is — aki 250 munkanapot teljesít annak —, hogy ezután 14 éves kortól is felvesznek tagnak fiatalokat. (Természetesen szülői beleegyezés szükséges hozzá.) És az új belépő a belépés évében — ha ez május elsejéig megtörténik — „előlegbe” ig kap fél hold háztájit.

A legfiatalabb elnök

Nagyon figyelemreméltó volt egy felszólalás, mély szerint egy cigányt is kellene bevenni a vezetőségbe. Több nő viszont art kérte, hogy több nő legyen a vezetőség tagjai között — az eredeti jelölőlistán csak egyetlen asszony neve szerepelt.

A délutáni órákban fejezte be munkáját a szavazatszedő bizottság Márföldi PáL vezetésével. Az eredményhirdetésre még azok is bejöttek, akik a környéken kíváncsiskodtak. Nagy tapssal fogadták, hogy Lakatos Józsefet, a megye legfiatalabb elnökét választották meg döntő többséggel — 424 érvényes szavazatból 342-val —. ami hatvannal több az "érvényes választáshoz szükséges kétharmadnál — elnöknek.

Az új elnök néhány, szóval megköszönte a bizalmat és azt kérte, segítsenek munkájában még azok is, akik most ellene szavaztak.

dezvénysorozatot iiidít februárban, ahol a mezőgazdasági szakkönyv jelentőségét szakírók, mezőgazdásági tanárok és szakemberek méltatják. A rendezvényeket elsősorban mezőgazdasági szocialista üzemeken belül, termélőszö- vétkezetekben és állami gazdaságokban kívánják megtartani. A formalitást elkerülve ott rendeznek ankétot, ahol azt igénylik, és ahol erre' szükség van, illetve az előadás, az ismertetés, tárgya a helyi termesztési irányzattal meg is egyezik.

Szakkönyvek ismertetése mellett a könyvüzLetek felkészültek az intenzívebb terjesztésre. Feladat vár,a helyi könyvtárai! munkájának felülvizsgálására is, hiszen a

LAPSZÉLEN:

Ár

és minőség

Vannak olyan áruk, ame» lyeket a kereskedelem I. osztálynak megfelelő áron árusít, ' de korántsem felel me® ennek a követelménynek. Igaz, a legutóbbi SZMT- ülésen ezek közül csak a leg- szembetűnöDbak egynéhányért a.citromot, narancsai; a más- vagy hadmadnapos péksüteményt említette, de a ruházati cikkek között im akad ilyen.

Tapasztalatok, vizsgálatod alapján állapította meg a Szakszervezetek Szabolcs- Szalmái Megyei Tanácsa! „Ami a kereskedelmet illett, mindenképpen szólnunk kall arról, hogy a fogyasztók érdekvédelme nem felel meg aa elvárásoknak. Sok olyan áruféleség kerül, forgalomba —» nemcsak az olcsó áruk körében —, melyeknek a minősége elmarad a követelményektől.”

S hiába nem éri el egyes áru az első osztályú minőséget, ilyen árat kérnek érte. Mit tesz a dolgozó? Jobb híján megvásárolja. S hiába reklamál. Az SZMT megállapította art is, hagy bár lae^ reskedelmi, társadalmi ellejh» őrá igyekeztek és igyekeznél® a fogyasztók érdekvédékn« szempontjából ezeket a visz- száságckat ellenőrizni — társadalmi méretekben ez még nem kielégítő.

Ennek érdekében a vallai»- ii ármegáUapító bizottságoknak is többel kellene ton- niök. Államunknak nem érdeke, hogy magasabb árott kerüljenek forgalomba azok az áruk, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek: Nem „húzhat hasznút”

ebből a kereskedelem sem. De, hogy ez így legyen, s a fogyasztók érdekeit védjük, feltétlen szükséges a következetes ellenőrzés, s főleg az intézkedés. <fk.)

legutóbbi statisztika szerint minden száz kölcsönzött könyvből csupán három darab' a m ezőgazdasá gi szak könyv. Megyénkben, ahol a vezető termelési ágazat a mezőgazdaság, ez az arány nem elégséges. A könyv-hónap idején művelődési autók vidéki filmvetítési programjában elsősorban mezőgazdasági ismeretterjesztő filmek szerepelnek.

A tanácskozáson a megyei tanács művelődési és mező- gazdasági osztálya, valamint a megyei könyvtár mellett egyéb szervek, , intézmények is bejelentették aktív részvételüket, így szakelőadókat ad többek között a mezőgazda - sági főiskola és a Nyírségi Agrotechnikai Kutató Intézet.

kének is akadtak hívei, akik már a listára fel kívánták

K. J.

Duna az egy van, Tisza is, de Túr, az kettő. Látja ilyen gazdag a mi községünk, két folyó vesz körül bennünket a régi és az új Túr. Kénytelenek voltak megzabolázni ezt a kis folyót és kettőt csinálni belőle, mert szinte minden évben kiáradt. Olyan ez, mint a kis növésű ember, aki hangjával akar feltűnni, ez meg a vizével. Hát ami azt illeti, meg is ijedtünk tőle, mikor a legutóbbi árvíz volt. Radács Sándor, a sonká- di termelőszövetkezet elnöke kissé fáradtnak látszik. Többnek néz. ki, mint 47 éves. Talán megviselte az idő, hisz közel negyedszázada áll egy tsz élén, jó eredményekkel mögötte. 14 éve munkásőr, s ki tudja még, huny társadalmi beosztást sorolhatnék fel. Ezekről beszél:

1949-bsn amikor elindul, mk a községben a tsz-t szervezni. mindenki csodálkozott rajiam, hogy én, a középparaszt fia voltam a- kezdeményező. Szeptember elsején 27 családdal, 38 taggal, 380 holdon megalakult a tsz. Milyen nevet is adhattunk volna neki? — mint Móricz Zsigmond. Hogy miért? — mert mi Móriczot nagyon szeretjük és ismerjük. Na, meg a szülőfaluja, Tiszacsé- cse a tőszomszédságunkban van.

Őszintén bevallom, akkor még azt sem tudtuk, hogy mi az, hogy munkaegység, vagy zárszámadás. Azt tudtuk ellenben, hogy ez a jövő7 mezőgazdasága, amit mi teszünk, s jó úton haladunk. Első évben a ledolgozott óraszámokat írtuk fel, szinte be- csületkasszára ment minden, és ennek alapján osztozkodtunk az év végén. Majd következett a füzesgyarmati tanfolyam, egy kis lélegzet, utána egyéves mezőgazdasági akadémia Zsámbékon. és sorolhatnám tovább a szakképzés különböző fokozatait.

Tanultam. Azt is, ha valamibe belekezd az ember;

amit hisz, nem szabad feladni. Következett ennek bizonyítéka, amikor 1952-ben még 58 családdal gyarapodott a tsz. Köztük azok a jó barátok is, akiket 1949-ben egy időre elvesztettem. Higgye el, ez volt életem legboldogabb napja. Na meg az, amikor minden sonkádi lakos egy családdá vált, hisz ma már a mi községünkben csak a vendég nem tagja a szövetkezetnek.

Emlékszem, egyszer egy közgyűlés előtt a járási párt- bizottság akkori másodtitkára azt kérdezte tőlem: Mit

gondolsz, meg fognak téged megint választani elnöknek, hisz hem a legjobb eredményekről számolhatsz be a tagságnak. Valóban, egy aszályos év ezt elősegítette. Én erre csak azt válaszoltam — nem tudom. Majd a falu népe dönt ebben. Ellenben van egy kérésem, nehogy felszólalj a közgyűlésen és mellettem agitálj. Kérésemnek eleget tett» engem pedig ismét megválasztottak. Ma 1700 holdon gazdálkodunk, 324 számosállatunk van és 8 millió a tiszta vagyonunk. Minden hó • 10-én fix fizetést kapnak a tagok, egy napra eső átlagkeresetük 70 forint.

— Hogy fért össze munkámmal a munkásőrség? Ti- zenketten jelentkeztünk ezelőtt 14 éve. Azóta 4 tartalékállományba vonult, nyugdíjasok lettek. Egyet kijelentek, amire büszke is Vagyok egy kicsit: hogy a 14 év alatt még egy foglalkozásról sem hiányoztam.

Mint munkásőr, az volt a legnagyobb élményem, hogy munkásőr lehettem. Még sokáig szeretném viselni az egyenruhát, vállalva a további áldozatokat is. Optimista ember vagyok, de az élet törvényszerűségeit tudomásul kell venni: lassan

eljár az idő fölöttünk. Ezek a gondolatok késztettek arra. hogy a napokban irashan tegyek egy előterjesztést a járási pártbizottságnak „öreg és ifjú káderek egymásra találása” címmel. Ezt javasolnám alkalmazni a munkásőrségen belül is. Miről is van SZÓ2 ; RjJr -.amin»-*» .éífv

tét önzetlenül feláldozza a társadalomért. Majd nyugdíjba küldik, vagy leszerel és ezeknek az embereknek a munkájáról a követő fiatalok semmit sem tudnak. Nem az elismerésről van szó. hisz az megvan. Engem is hatszor tüntettek ki. Kormánykitüntetésekkel, kiváló munkásőr parancsnoki kitüntetésekkel, J0 év a haza szolgálatában, és így sorolhatnám tovább. Ám arról a sok tapasztalatról van szó, amit az öreg káderek magukkal visznek, pedig de jó lenne átadni belőle a fiataloknak is!

Ezt nem lehet megoldani egy felkészült beszámolóval, vagy egy előadással ebből rendszert kellene kovácsolni. Hogy valóban egymásra találjon az öreg és az ifjú nemzedék. Milyen hasznos lenne, ha követőink egv kicsit többet tudnának rólunk, illetve a munkánkról, valahogy egy ideig együtt fussunk, mint a váltófutók, s csak utána adjuk át a stafétabotot a pih elitebbeknek, a frissebbeknek.

Atmsí

G. N. Z.

**

Liést tartott a mezőgazdasági kőnyvhónapot előkészítő megyei bizottság

8.

A tsz-elnök munkásőr