Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-18 / 14. szám

1972. január 18. KELET-MAGYARORSZÄG 2. oldal Gazdasági jegyzetek: Piacra termelni raktáron. Az évről évre je­lentkező igények ismeretében a gyár jól meg tudja szervez­ni az alapanyag-ellátást is. Az ez évi kilencezer tonna mosó­szer előállításához például már — teljes mértékben ha­zai forrásokból — az alap­anyag is biztosítva van. Annak ellenére, hogy a fo­lyamatos termeléshez szüksé­ges előzetes kapacitás-leköté­sek terén a megye üzemei is nagyot léptek előre, nem min­denütt van még meg á felté­tele annak, hogy egész évre szerződésileg biztosíthassák az áru elhelyezését. Főleg a kis szériájú munkákkal fog­lalkozó üzemek — tanácsi vál­lalatok és kisipari szövetke­zetek — kerülnek ennek hiá­nyában sokszor olyan hely­zetbe, amelynek eredménye gazdasági megtorpanásokhoz vezet. A kiutat azonban minden­képpen meg kell találni. A felesleges kapacitásnak lekö­tését minden esetben a jó piackutatásnak köszönhetik az üzemek. A fővárosi nagyüze­mek nagy többsége például sorozatban kínálja a kooperá­ciós lehetőségeket. A MEZŐ­GÉP üzemei elsősorban ilyen munkák révén jutottak folya­matos, egész évi kapacitáso­kat lekötő új munkákhoz. Né­melyik gyáregységnek már tíz évre szóló, távlati szerződést is kínáltak. A hosszú távú szerződések megkötése nem csak a terme­lési technológiák fejlesztésé­ben és tempójában jelenthet­nek előrelépést, hanem az anyagellátás biztonságát is je­lentik. A Szabolcs Cipőgyár Vállalat például már szinte egész évre megállapodhatott a bőrgyárakkal a munkához szükséges anyagok előállítá- tásában. A nagykállói gépja­vítóban az autóbusz oldalvá­zaihoz az alapanyagok egy ré­széhez már éves készlettel is rendelkeznek. A biztonságos termeléshez szükséges kapacitás-lekötés végső soron tehát nem csak egy üzem, vagy vállalat egyé' ni érdeke, hanem a komplex együttműködés alapfeltétele is. Egy olyan láncolat, amelyben »a szemek szakadása népgaz­dasági szintű problémákat okozhat. Minden gazdasági egység érdeke, hogy ezeket a szálakat folytonosan erősít­se. T. Á. A törzsgárda megbecsülése Őszinte, kritikus légkör Az aranyosapáti Béke Tsz pártszervezetének taggyűléséről A biztonságos termelés alapja a kereslet és a kíná­lat egyensúlya, a piac felvevő képességének, az igényeknek az ismerete. Hiába a gondos tervezés, ha az áru eladása bizonytalan, a kapacitás nincs szerződésileg lekötve. A tíz­éves fennállásának jubileumi ünnepségére készülő nyíregy­házi Palmaban az elmúlt évi félmilliárd forint értékű termék előállítása sem oko­zott gondot, mert az áru el­helyezésének biztos piaca volt. A kapacitás teljes igénybevé­tele olyan gazdasági lehető­ségeket teremtett, hogy az áruk egy részét jóval olcsób­ban juttatták el a fogyasztók­hoz is. A piac felvevő képességé­nek ismerete az alapja pél­dául annak a közel félmil­liárd forintos termelésnek is, amelyet a nyírbátori növény­olajgyárban ez évre ütemez­tek be. Ez a majdnem száz­milliós felfutás lényegében azt jelenti, hogy 1972-ben a gyár kétezer tonnával több olajat és háromezer tonnával több mosószert ad át a ke­reskedelemnek. Ez a mennyi­ség — természetszerűen — már szerződésileg is le van kötve, egy kiló sem marad A rakamazi Győzelem Ter­melőszövetkezet vezetősége a legutóbbi ülésén a törzsgárda és íaz idős termelőszövetkeze­ti tagok fokozottabb anyagi, erkölcsi megbecsülésével fog­lalkozott. A pártvezetőséggel egyetértve úgy határoztak, hogy azok a nők, akik 10 éven át évi 100 munkanapot, fér­fiak 150 munkanapot dolgoz­tak és törzsgárda jelvénnyel tüntették ki őket, egyhavi fi­zetésüket kapják törzsgárda- jutalom címen. Erre a célra a zárszámadási mérlegben 699. ezer forintot tartalékolnak, amit a közgyűlés után fizet­nek ki. Az idős, munkaképtelen ta­gok részére egyszeri megsegí­tésként a tagoknak 2000 fo­rintot, a házastársaknak 1000 forintot szavazott meg a ve­zetőség. Ezt is a zárszámadás után fizetik ki. amire 311 ezer forintot tartalékolnak. A vezetőség javaslattal ké­szül a legközelebbi közgyű­lésre, ahol az alapszabályt kí­vánják módosítani. Az igaz­ságosabb szocialista elosztási elv érdekében azt javasolják, hogy aranykoronánként egy­ségesen 5 kilogramm búzaér­téket fizessenek. Ezzel mint­egy 155 ezer forint összeg sza­badulna fel. Ez az intézkedés a 213 öregségi és munkakép­telenségi járadékosok közül csupán 20 főt érint kedvezőt­lenül. Viszont a felszabadult 155 ezer forintot további 143 ezer forinttal megpótolják és ebből kiegészítik az alacsony járadékokat. Akik önhibáju­kon kívül csak öregségi vagy munkaképtelenségi járadékot kapnak, azoknak a havi mi­nimális járandóságát 400 fo­rintra egészítik ki, a házas­társi 40 forintos pótlékot pe­dig 100 forintra emelik. Ez­zel az intézkedéssel — ameny- nyiben a közgyűlés elfogadja — 193 idős ember jövedelme emelkedne. Ezt az összeget 1972. január elsejétől havon­ként folyósítanák. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága novemberben ha­tározott úgy, hogy az ország­ban elsőnek önálló tanácsi to­vábbképző intézetet létesít. A sóstói tanácsi üdülőben műkö­dő intézet vezetőjétől, Zeke Árpádtól kértünk felvilágosí­tást az intézet céljáról. — Munkánk kétoldalú. Fel­adatunk egyrészt a változó élet követelményeihez igazí­tani a tanácsi dolgozók mun­káját, másrészt a tanácsi irá­nyítás elvi alapjainak kidol­gozásánál folyó tudományos munkában való részvétel. — Milyen munkát végzett eddig az intézet? — Négynapos továbbképző tanfolyamokon a megyei ta­nács osztályvezetőinek, cso­A háztáji állatállomány ta­karmányozásához a jörvőben is megtartják a 400 öl rét jutta­tást az öreg és munkaképte­len tagok részére. A rakamazi Győzelem Ter­melőszövetkezetben az anya­gi alap megteremtése mel­lett a szocialista humánus gondolkodás is érleli gyümöl­csét — nemcsak addig tekin­tik embernek a tagot, amíg . dolgozni tud. Cs. B. poefevezetőinek, a járási hiva­talok osztályvezetőinek a ta­nácstörvény végrehajtásából adódó feladatokat ismertették a megyei tanács vezetői. — A további feladatok? — Februártól a községi ta­nácsok elnökeinek és titká­rainak kéthetes bentlakásos tanfolyamokat rendezünk, ahol a legfontosabb, a taná­csi irányításban napjainkban felmerülő problémákról lesz szó, valamint az új rendeletek végrehajtásáról, értelmezésé­ről hallhatnak a községi ve­zetők. A tanfolyamok-jfäiiusra befejeződnek. Ezután három hónapig ismét a tanácsi dol­gozók pihenését szolgálja a sóstói épületkomplexum. Késő estébe nyúló taggyű­lés volt Aranyosapátiban. Párttagok vitatták a Béke Termelőszövetkezet párt- szervezetének múlt esztendei tevékenységét. ★ Egy taggyűlés hangulatát, tartalmát és a pártszervezet jövőbeli munkáját nagy mértékben befolyásolják a hozzászólások. Tizenegy fel­szólalás hangzott el. A párt­tagságnak csaknem a fele mondott véleményt. Nem elég a jó eredmény Idős Benga András nyug­díjas: „Én mint öreg ember is felelősnek érzem magam azért, mert hiányosan dolgo­zott a pártvezetőség. Nem kaptak megfelelő segítséget. Tőlünk már nem sok várha­tó. Nekem már a látásom is rossz. De azért az unokám- - mai elöl vas tatom az újságot, hogy tájékozódjak, mi törté­nik a világban. Őszintén mondom, ránk már nem so­kat számíthatnak, de itt van­nak a fiatalok, ők többet te­hetnének.” Gaál József nyugdíjas az iránt érdeklődött, van-e tö­rődés a fiatalokkal? Hányat küldtek iskolára tanulni. — Csabina Pál azzal foglal­kozott, akadnak párttagok, akik még a legelemibb köte­lességüknek sem tesznek ele­get. Baj van a pártfegyelem betartásával. Feltette a kér­dést: mit tettem én és a töb­biek, hogy ne így legyen? Pandula Péter: Igaz szép gazdasági eredményeket ér­tünk el 1971-ben. Elégedet­tek az emberek. De ha a pártszervezet jobban és töb­bet segít, még gazdagabbak lennénk. Egyes párthatároza­tokat nem hajtottunk végre. Voltak párttagok, aküoegyál- tal&n nem vettek részt a taggyűléseken. Megtörtént, hogy csak nyolcán jöttünk össze. Előfordult olyan is, hogy a párttitkárnak kellett a pártbélyeget egyeseknek elvinni Szűcs Lászíóné bírálta a pártvezetőságet. mert a mu­lasztókat nem vonta felelős­ségre. Varga József agronómus elismerte, hogy nem kapott megfelelő támogatást a mun­kához a pártvezetőség. iw összefogás Lehetne sorolni tovább. De ennyi is mutatja — ha nem is teljes egészében — milyen gondokkal küzdött a múlt évben a pártvezetőség. Szó­vá tette ezt a beszámoló is, csak nem elég mélyen, sokol­dalúan. Tapasztalható volt bizonyos félszegség. Űj, fiatal és tapasztalatlan még a párttitkár, az alig 27 éves főagronómus, Baráth László. Negyedéves az agráregyete­men. Tanul, s egyik szakirá­nyítója a Béke Tsz-nek. Egyszerre sok munkát kell végeznie. S bizony a párt- szervezet irányításában, a pártmunkában kevés segítsé­get kapott. Elsősorban a gazdálkodás sikere érdekében tett sokat. A termelést segítő témák rendszeresen szerepeltek a taggyűlésen. Ebben adtak a legtöbb segítséget a gazdasá­gi vezetésnek. Az eredmé-' nyen látszik is 1970-ben 14 millió volt a Béke Tsz brut­tó termelési értéke, míg 1971-ben — sok nehézség el­lenére is! — 24 miHióra nö­vekedett. Ezzel párhuzamo­san növekedett a tagság jö­vedelme. Az egy 10 órás munkanapra eső kereset így alakult: 1969-ben 73, 1970­ben 86 és 1971-ben 95 forint. Sikerült megalapoznak új állattenyésztési létesítmé­nyek építésével az állatte­nyésztés fejlesztését. Két év alatt különböző erőgépekre több mint 1 milliót fordítot­tak. Ezek a fejlődést mutat­ják. Ilyen gazdasági eredmé­nyek láttán és tudtával jog­gal feltételezhetnénk: erős, ütőképes pártszervezet mű­ködik a Béke Tsz-ben. Saj­nos nem teljesen így igaz. Csakhogy ebben a pártszer­vezetben a párttagok közül legalább tizenegyen voltak korábban párttitkárok. Hi­ányzik az összefogás. Ennek hiánya elsősorban a párt­életben mutatkozik meg. Személyes példamutatás A párttagságnak csak egy része mutat példát a munká­ban és a magánéletben. Akadt olyan párttag, akit a múlt esztendőben öt ízben vontak felelősségre maga­tartása miatt. Másokat a munkafegyelem megsértő-* séért. Ezeket elnézte a párt­vezetőség, s mint párttago­kat nem vonta felelősségre. Erről nem szólt a beszámoló sem. Hallgattak róla a párt­tagok is. Rendszertelenek voltak a taggyűlések. A múlt évben három elmaradt, hármat pe­dig határozatképtelenség miatt nem tudtak megtarta­ni. Nem törődnek megfele­lően a pártoktatással. Elég magas a párttagság átlag- életkora. Az utóbbi hóna­pokban van csak törekvés arra, hogy fiatal, rátermett tsz-tagokból erősítsék a pártszervezetet. Korábban a pártba való felvétel mércéje is alacsony volt. Egyes felszólalók bírálták a pártvezetőséget, mert nem következetes. Nem kéri szá­mon az elfogadott határoza­tok végrehajtását. Nem szá­moltatja be azok sorsáról, alakulásáról a párttagokat, vezetőket. A pártvezetéséé még nem érti világosan mi-a teendője a termelés pértel- lenőrzésével kapcsolatban. Ezt tette szóvá Zubács Ber­talan, egyik nyugdíjas, is,-, aki alaposabb munkát és na­gyobb következetességet kért a pártvezetőségtől a munka­tervek kidolgozásában, a« ha­tározatok végrehajtásában. Rendszeresen, következetesen Aktivitásban, szókimpn- dásban, kritikai és önkritikái hangban mindenképpen fe­lülmúlta a korábbi taggyűlé­seket ez a mostani. Érezték a mulasztásokért a felelősséget a párttagok, a pártvezető­ség. ígéretek hangzottak el. Most már a cselekvésre van szükség. Ha a pártirányítás­ban jobban érvényesül a kö­vetkezetesség, rendszereseb­bé válik a pártélet is. Ez azonban egységes cse­lekvést kíván minden párt­tagtól. Főleg abban, hogy tel­jes bizalmat kapjon a fiatal párttitkár és a pártvezetőség. Elsősorban a tsz-ben dolgozó párttagoktól, de a községi csúcsvezetőségtől is. Csak ilyen légkörben végzett munkától* várható nagyobb eredmény, s válhat cselek­vőképesebbé a pártszervezet. F. K. Tanácsi vezetők továbbképzése — Mióta munkásőr? — 1957. április 27-től. Elsők között jelent­keztem. — Hány éves volt akkor? — Negyvenkilenc. — Fáradságos a szolgálat? — Igen. A szolgálat, a kiképzés, a gya­korlatok, ez mind fáradságos. Kemény, fe­gyelmezett munkát igényel. Persze az utóbbi években már egyszerűbb, mert mint idősebb­nek, könnyebbek a beosztásaim. Mostanában nevelő feladatokat kapok parancsnokaimtól. — Mi a fizetség a munkásőri tenni­valókért? — Ilyen nincs. A munkásőr társadalmi munkában végzi feladatát. — Miért lett munkásőr? — Hogy miért? ...Azért, hogy védjem azt a társadalmat, amelyben emberré váltak az uradalmi cselédek is. (Kis szünet után.) Elné­zést, ha ma már közhelynek számít, amit mond­tam, de a kérdésre csak így tudok válaszolni. Pecséri Balázzsal oeszélgetünk Mátészal­kán, az Ifjúság téri otthonában. Mondjuk, hogy amit mondott, az nem közhely, úgy gondol­juk, minden munkásőr így érez, ezt mondhatta volna. Szebb ars poeticája talán nem is lehet a munkásőrnek. De ha valaki a fiatalok közül (mert a középkorúak, és az idősek tapaszta­latból ismerik a múltat) közhelynek érezné, A munkásőr villantsunk fel néhány filmkockát Pecséri Ba­lázs életéből. Fülpösdarócon született 1908-ban, apja urasági cseléd Jekey László géberjéni uradal­mában. (Hé, paraszt, merre van az intéző úr?!) 1917-ben az apa meghalt, három gyerek ma­radt félárván. Balázs 1922-ben 14 éves korá­ban inasnak szegődik az urasági gépészko­vácshoz. Örül a család, szakma lesz a kezében, de alig egy év múlva elcsapják a gépész­kovácsot, Kiss Andrást azzal, hogy kommu­nista. Kiss jól tudja, hogy a megyében most már életlehetősége nincs, s bár hét gyermeke van, Budapestre költözik. Kérésére magával vitte nyolcadiknak Pecséri Balázst. Mivel Kissnek lakása nem volt, vice ház­mesterséget vállalt a Bujovszki utca 38—40 alatt. Pecséri Balázs náluk lakhat, ezzel is segí­ti, sőt sikerül elhelyeznie a kisfiút 'ugyanabban a házban az Erdős-Keller motorszerelő mű­helybe tanulónak. A tanulás azonban kocsi­húzásból áll, és a rossz táplálkozástól beteg lett. Kiss kivette onnan és ismeretsége révén a Váci úti Schlézinger Alajos Gépgyárban he­lyezi el szerszámlakatos tanulónak. A gyerek ars poeticája ügyes és szorgalmas. A fizetéséből pontosan fél kiló rozskenyeret vehet naponta. („Mondja Kiss bácsi, hogyan lehet az, hogy mi becsüle­tesen dolgozunk és mégis éhezünk? Mások, meg... Azért fiam, mert kapitalizmus van és kizsákmányolás. Mi az, hogy kapitalizmus?”) A szabolcsi gyerek nem bírja a nagyvá­ros nyomását, teljesen legyengül a nélkülözé­sektől, az OTI-ban az orvos nyíltan kimondja, vissza kell menni vidékre, a jó levegőre, tisz­tességes kosztra, mert különben... Rá egy évre Fülpösdarócon a Luby ura­sági gépműhelyben sikerült tanoncnak elhe­lyezkedni, két év múlva felszabadul és azután a munkát kereső vágy újból felviszi Budapest­re. Elhelyezkedik a Faragó és tarsa Vasszer­kezet Árugyárba. Szaladnak az évek, a nehéz keserves élet évei. 1930-ban besorozták kato­nának, majd behívták. — 72 hónapig voltam katona. Idegen cé­lokért, népellenes cél szolgálatában, —'- mond­ja Pecséri. — Életem nagy elégtétele, hogy az a fegyver, amelyet 1957-ben kaptam, a halá­lomig a népet, a pártot szolgálja. 1931-ben nősült, majd a felesége halála után 1951-ben másodszor, öt élő gyereke van. Ágnes Nyíregyházán tanítónő, Erzsébet Buda­pesten a TERIMPEX-nél diszpécser, Éva Nyír­egyházán, Ilona Budapesten dolgozik. A leg­kisebb, a 19 éves Kati tisztviselő. Felesége az állami gazdaságban adminisztrátor. A hadifogságból 1946-ban kerül haza, be­lép a pártba, DÉFOSZ-titkár, a helyi földmü- vesszövetkezet traktorkezelője. Azután megy élete, mint általában a tehetséges munkáská­dereké. Hol kisebb, hol nagyobb pozícióban dolgozik, állami gazdasági igazgató is volt. de mindenhol tisztességgel, szorgalmasan Most hatvannégy éves Pecséri Balázs. Ta­vasszal nyugdíjba megy a gazdaságból. De a munkásőrségből nem. — Amíg tudok szolgál­ni,. parancsnokaim rendelkezésére állok. Pecséri Balázs megtanulta, életre, halaira megtanulta, hogy mit és hogyan kell védenie. Akkor 1956 rideg őszén, amikor a kanálisok­ból felszínre tört a szenny, végveszélybe ke­rült a munkások és parasztok hatalma. De nem maradt el akkor sem a testvéri segítség, és a rideg őszre eljöhetett a tavasz. O. N.

Next

/
Thumbnails
Contents