Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
8. oldal KELET-MA"VARORS^ÄG - VASÁRNAPI MELLET *T 1972. Január !f Mosolygó Mikszáth FUmleoytet A főcsapás iránya Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született Mikszáth Kálmán, a magyar prózairodalom kimagasló alakja, az anekdota mestere. Életének derűs pillanatait idézik anekdotáink. Mikszáth Kálmán szerelmes Volt főnöke leányába. Egyszer két eskildttáifsa aktákat vitt be aláírásra, Máuks szol- gabiró úrhoz. Mikszáth aktái maradtak Utoljára. A principális üí szokása szerint Csak fél szemmel pillantott bele, és szó nélkül aláírta. Hanem az egyiket kivette a csomóból és az íróasztala szélére tette, — Micsoda bolondság ez? — kérdezte szelíden. Mikszáth elpirult, zavarba jött. Mauks szolgabíró úr fölállt íróasztala mögötti — Kálmán öcsém! Ez az akta itt marad. Ezt még majd megapelláljuk a királyi táblához. Az aktában a következő állt: En, alulírott szavamat adom, hogy Ilonka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségüL ★ Szeged, Iskola utca 21, számú ház első emeletén volt a Bába-házban a hírneves Mikszáth-szoba. A Szegedi Napló kétszobás szerkesztőségének a fele. A Mikszáth- szobát társával ajtó kötötte össze, lent bal sarkában nagy lyukkal. A lyukat részben az egerek és patkányok rágták ki, részben Bébá Sándor kiadótulajdonos rugdalta az ajtóba, évek tengernyi hosszú során át eképpén kopogtatva minden délután Mikszáthoz a másnapi tártiá- ■ folytatásért. R ■ ■ ■■ ■ Ezért azután á Hagy palóc mindéh délután rettentő nagy óvatossággal surrant fel a redakcióba, s azonnal — első dolgaként —t magára zárta az ajtót Semmiféle kérésre-köhyörgésre azt ki nem nyitotta mindaddig, míg csak a derék Bába Sándor ki nem fizette neki a tárca honoráriumát. Ez pediglen nem volt más, mint egy korsó sefltal, két pompás Virginia szivar és tetejébe két pengő. Nos, affá Való Volt tehát az ajtón a már említett lyuk, hogy azon keresztül a kiadótulajdonos mindennap óvatosan bedughassa a honoráriumot. Különben egyetlen sort sem látott Volna a tárcából. Utólagos fizetésre Mikszáth nem volt hajlandó, mert akkor — mint azt egyszer baráti körben kiszámította —, huszonhét esztendeig egyetlen vasat se látott volna tárcáiért a főnöktói. — annyi előlege volt a Szegedi Naplónál. ★ Mikszáth egvszer kézébe vette Lev Tolsztoj Iván 11- jics halála című hosszabb elbeszélését Miután hajnaltájt végére jutott az olvasásnak, s méf a gyertyát is el* fújta, ánnylfé kíváncsi lett a műre, hogy ismét gyertyát gyújtott, megnézni, ki is írta azt? Hát látja, hogy: Tolsztoj! Másnap a könyvét visszaadta tulajdonosának, Szabó Endrének, a neves orosz fordítónak, aki megkérdezte Mikszáthtóli — No, Kálmán, mit szólsz hozzá? A nagy palóc szája szélére tolta a pipaszárát, 8 így fé* lelt: — Hm! Barátom: most látom csak, hogy mink — semmit sem tudunk! ★ 1895-bén Mikszáthnak állandó kártyapartija volt az Alkotmány utcában, az Unitáriusok épületében lévő kávéház különsZobáJában. Partnerei Voltak: Légrády Károly, á Pesti Hírlap szerkesztője és tulajdonosa, Bródy Zsigmond, a Neues Pester Journal szerkesztője és tulajdon öéá, továbbá Enyedy Lukács. Amikor egyikük Vágy másikuk nem Jöhetett el,'Mikszáth györSfü tárért Küldött Wolfner Józsefért, a Singer és Wolf- nér könyvkiadó tulajdonosáért, Akkoriban — szokásához hívéh —, Mikszáth gyakran beszélt a légkülöhfélébB témákról, ezek között á Szélit Péter esernyője tárgyáról is, és mindig lelkesen emlegette, milyeh szép romantikus regényt lehelne belőle írni. Wölfrier Jóska sokáig bíztatta az Írét! — Nos, Kálmán, írja meg az Űj Időknek! De bizony Mikszáth nem írta, Egyszer megjelent Wolfner irodájában és bejelentette, hogy Bródy Zsigmond hat hétre Abbáziába utazik, helyette a mai naptól kezdve a könyvkiadónak kell játszani mindenkor. Wolfner húzódozott. nem akarta a meghívást minden napra elfogadni és csak annyit ígért meg. hogy néhányszor elmegy. Ezt meg, Mikszáth nem nézte jó szemmel, tiltakozott. de mivel a nagy tekintélyű könyvkiadó ragaszkodott szavához, tüstént kiokoskó- dott valamit, amivel Wolfner Uramat lévette a lábáról. Megígérte, ha a kiadó szorgalmasan jár kártyázni, az első hét éltélté után megkapja a Szent Péter esernyője első. hosszú folytatását, és ettől * kezdve hetenként — a rendszeres kártyázás kikötésével —, a további, folvtatólagos kéziratot. Közölte: ha egyetlen egyszer is hiányzik, nincs több folytatás! S csoda történt: a kártya- partikon Wolfner József mindig pontosan megjelent. Elnyerte társai pénzét. és ráadásul minden szombaton megkapta a regény folytatását, Tartott pedig ei A különös ügyélét nyolc kerek hétig, fis Mikszáth a folytatásokat Akkor is megírta, amikor Örődy Zsiga Abbáziából ki- plhentéfí Visszaérkezett. így született Mikszáth remekműve: & Szent Péter esernyőjén ♦ Mikszáth képviselői beszámolójának közönsége a szakadó esőben egy ablaktalan, gyéren megvilágított hodályba szorult, ahol nagy türelemmel hallgatta még az akkori kormánypolitika kevéssé meggyőző védőbeszédét: — Köszönöm, hogy ilyen nagy számbari kitartottak — nyugtázta hallgatói türelmét, a neves író-politikus. Mire egy borízű hang megszólalt a hodály mélyéből: — Beszéljen csak tovább, képviselő úr! Még mindig esik! Révész Tibor Óriási történelmi panorámát tár a néző elé a „Fel-,, Szabádítés” Című szovjet játékfilmsorozat, melynek eddig három — önállóan is teljes — alkötását láthatta a közönség. Az Áttörés és a Lángoló ív után A főcsapás iránya című film jeleníti meg a Nagy Honvédő Háború egyik döntő szakaszát. Hábörús filmről lévén szó, sok problémával kellett megbirkózni a nagyszerű vállalkozás rerdéző iének. Jurij OzefoVnak és • alkotótársainak. Mindenekelőtt őszintén, a történelmi hűség alapján — s égy kicsit az Idát távlatából lé —1 kéllett filmre vinni a korabeli eseményeket. Összefüggő — tötálképet Adni, de a részleték, a személyes élmények Varázsát Is ötvözni kellett. Az alkotók a történelmi tabló megfestése mellett á művészi élmény nyújtását sem tartották másodrendűnek, hisz énélkül, aligha lehetséges közönségközeibe hozni a roppant méretű történelmi eseményeket. Abban is az igazság szenvedélyes kutatása vezette az alkotókat, ahogyan ábrázolják a szovjet nép harcát támogató erőket, a lengyel hadtestek, a francia repülősök hősies helytállását, A szövetségesek szerepe is á mágá ellentmondásossága szerint került á filmbe; ahogyan a szovjet emberek abban az időben érezték a második ff önt megnyitása körüli huzavona hátterét; ahogyan őszintén őrültek a hadműveletek megkezdetésé- ftek. Áss alkotók ezzel sem elégedtek meg. A hitleri vezérkar bomlását, a Hitler elleni merényletet is 'feldolgozták filmjükben. így a másik oldal, az ellenségről megrajzolt kép is gazdagítja, teljesebbé teszi a kontrasztot. A film mozgalmasságát, feszültségét az óriási méretű csataképek mellett jól oldják a különböző epizódok, melyek egy kissé pihentetik á nézőt. Emberközelséget teremtenek a* események szereplőivel. A Film eszmeiségére a történelmi valóság mélységes tisztelete jellemző, a háború kollektivizmusának, művészi hitelű bemutatása, amely a'nehéz időkben kikövácsolt győzelem legfontosabb élet- eleme volt. A Nagy Honvédő Háborút a szovjet nép nyerte meg, a sokmilliós egyenruhás és rongyosan is küzdő nép, akiket olyan kiváló tábornokok vezettek, mint ä filmben is jelentős szerepet kapott Zsukov és hasonló kiváló egyéniségek. A filmben nagy hangsúlyt kapott a tábornokok és a hadvezetés, személy szerint Sztálin viszonya. Érthetően nem kívánták túlrajzolni, megbolygatni a film cselekményének egyensúlyát azokkal 3 feszült, konfliktusoktól sem mentes mozzanatokkal, amelyekről a történelmi dokumentumirodalomban olvashattunk Sztálin és a tábornoki kar viszonyáról. Így A főcsapás irányában ezeknél az epizódoknál a vibráló feszültséget visszafogottan-, néhány arcrezdüléssel tették érzékelhetővé, nem mellőzték Sztálin pozitív vonásainak ábrázolását sem. A dokumentümefejű játékfilm érdekessége, hogy néhány jelenetben eredeti dokuínentumkockákat is felhasználtak, s ezek nem gyengítik, hanem erősitik a nézőre tett hatást. A csatajelenetek filmezésében ígof Szlabnyevics operátor modern képi váltásokkal, nagyszerű totálmegoldésokkal válik egyenrangú alkotótársává a rendezőnek. Megérdemelten arat közönségsikert mogyénfcbsn is az új szovjet filmalkotás. p. a Akácz László: Szegény Ica No öcsi, akár van öt perced, akár nincs, most szépen visszaragadsz erre az ülőkére és végigfüleled, amit még feltálalok. Egy korsót? Jó, kaphatsz még egy utolsóval. De most aztán csiba és semmi tálogás! Szóval ott kezdem, hogy a nyáron befizettem egy jugó útra. Tudod, hogy nem szeretem az ilyen közös csám- borgásokat, ahö! mindennap kieentizik a reggeli szalámit, meg ahol szájat kell tátani minden toronyra, de hát különben annyi semmire sem jó lötvöeésse1 iár egy ilyen tengeri túra. hogy rászántam magam: bandában utazom maid eltelik áz a tíz nan K’i'*oben is a víz a fontos! Meg Dubrovnik, azokkal a tányérszínű kőházaival . Rosszabbat vártam, de végül Is egészen jó társulat jötí össze. Volt ugyan egykét mozdony fárasztó házaspár aki teret adózta *a maga fél kilő hó«os szalonnáját J-pí ~ Vr><J7+n1 dp hót iát tetjiplr »>7 tógge1' miv S7*-öVo7rp ^7 éffp^^^Hbie Énben az égvte Uven oüf- fancs anvur hozott össze Icu- val, akiről mesélni akarok. Ez már odalent Dubrov- nikban történt. Kint laktunk Lépadon — ez a kavicsos strand körül épült új negyed — és ahol etettek bennünket, a faházas kemping ebédlőjében, a későnjövők repetát is kaptak. Hát ez a mázsás Mariska úgy fél három körül mindig odaküldte a pulthoz azt a másfél mázsás urat, hogy cvej perSZ.on; aztán meg ő állt oda a tálaló szakács elé, hogy ejn porció és repeta is bite. Mindjárt első nap így csinálták, és mindjárt a második . nap egyszerre vettük észre, ahogy az asztal alatt szétkapargatják a kosztot. Én nem tudom miért, de ahogy a madonna a terítő alá nyúlt, összenéztünk Icuval és amikor délután fürdés közben odakiáltottam neki, hogy repeta bite, szép csendesen lefordult a gumimatracról, úgy nevetett. Attól kezdve együtt jártunk.- Nem duruzsoRam neki. högv így meg úgy. és még a sörszám'át is külön- -ülö- f'-teRíik de hát ő is -sak kifeküdt minden délelőtt arra a lapos kőre, és amikor én értem hamarabb oda, tudtam, hogy nem hiába várom. Mondjam, hogy jó érzés volt tudni: mennyire fix ez a találkozás? Mondjam, hogy milyen rossz volt kivárni, amíg a barátnői feltupíroz- ták, majd frissen vasalt ruhába bújt vacsora után? És mekkorákat búcsúzkodtunk, amikor a tábor színpadán az utolsó nótát is élpöngette a zenekar! Úristen, mekkorákat! Néha már tiszta világos volt, amikor leparkírozott a pokróca alá. És közben az a sok zümm-zümm líra, hogy mi most egymást, meg majd eztán így, meg majd eztán úgy... Nem is tudom, hogy a főmadámok közül volt-e ekkora kedvem valamelyikhez is! így aztán gondolhatod, hogy milyen izés volt látni, aliógy avval a dagi bőröndjével kislattyóg a Keletiből, meg hallani, ahogy vissza- duruzsolja: most már nix repeta■és nix perszón... Hát persze, hogy megírtam neki: azért eszünk mi még krumplit egymás tányérjából! És amikor végre Pestre küldtek. azonnal megceruzáztam, hogy a jövő pénteken délután ötkor az Erzsébet sörözőben. Tudod, hogy az ötvenhatban megnattant keresztapámon kívül nemigen szoktam mástól levelet kapni, fgv aztán gondolhatod, hosv mekkorát néztem nn-tkor ezt a telebélvevzett izét a postás Feri ind’dásá előtt a kezembe ’nyomta. Itt a cetli amit tiszteit címemre irányítottak] Nem tudod elolvasni? Nekem is vagy két estémbe telt, amíg kibarkóbáztam az egészet __ No, füleld csak! Tisztelt uram! Ez addig totál jó,mert a pincér Pali bácsin kívül még senki nem mondta nekem, hogy uram. És ami ezután jön, az se kutya! Nagyon kérem önt — mármint tisztelt uraságomat — hogy levelem maradjon titokban. Egy agódó anya vagyok — egy gével — aki szeretnék őszinte felvilágosítást kapni gyermekeim odalenti viselkedéséről. Kisleányom mesélte, hogy akkor este ön egy külföldi férfi karjaiba kényszerítette őt — kényszerítettem? mondtam neki. hogy ha már annyira pislog rá az a svéd, hát egy fordulóra elmehet vele — majd pedig mértéktelenül italozhatta. Mértéktelenül? Akkor már sajnos csak nyalogattuk a pi vékát. úgv összement a bukszánk. Meg hogy4 én, meg hogy ő. meg hogy ez, meg hogy az... Persze, hogy azt gondoltam, amit te most: hogy vicc az egész! Hogy Icu valamelyik barátnőiével gépelte tele ezt a papírt, hogy majd, ha odafönt találkozunk, pukkadjunk egy jót. És most légv szíVes legalább bokáig ledöbbenni, mint ahogv én is ledöbbentem akkor. Az any ka levelét tényleg az anyuka írta! Ülök az Erzsébetben, sze- retgetém az ügyeletes korsót, amikor egy félórás késéssel beállít a kontyos. Kontyos? Mintha éppen akkor húzták volna ki a tus alól, olyan gyalult a haja, és a szemén Is látszik, hogy legalább reggel óta zsebkendőzi. Na, mi a baj kis madojina — kérdezem —, talán nagyon sokára jött meg a te legkedvesebb Fődezsőd? De ám semmi nyakba rózsám, hogy így meg úgy, annyi idő után. Aztán meg mondom, hogy jaj de jó kis vadmalac levelet írtál. Hát erre kezdett el bőgni, és erre mondta, hogy azt az izét nem ő, hanem a jó mamája .. Mert neki fölollózzák minden levelét, és amit ő küld, azt is muszáj mindig megmutatni. És amikor a postás a bőrszatyrából kivette az enyémet, hát azonnal ment a házi magnó, hogy ki küldte, honnan küldte, és mi ez a levelezés egyáltalán? Aztán meg gvorsan a borítékba, amit itt szorongatok... Beletölcséreztem két korsócskával szegény kis gyalult fejűbe, és amikor már látszott rajta, ő is úgy érzi: nem a festett fapadon nyo- morgunk, hanem arról a lábos szikláról ióoát.luk a lábakat, mondtam, hogy muzs’Válten már valamit a famíliájáról. Hát öcsi, ha én azt mos! mind elmikrof or óznám. amit akkor hallottam! Ha én; azt most mind sorban katt-katt. amit akkor szegéhy Icu elmondott! Ez a levélollózás még csak zérus. De az, hogy tizenkilenc éves létére még a randevújára is elkísérgeti a mamája, már egy téboly. Ne huhogj, öcsikém! Tényleg van úgy, hogy csak szülői felügyelettel fiúkázhat a Kismariska. Ilyenkor együtt indulnak el hazulról, az úton vagy tízszer körbejár a tekercs, hogy ezt, meg azt, meg úgy, meg így; és ha az ürgevics nem tetszik a túlsó oldalon sétáló mamának, akkor egy sasszé, két sasz- szé, majd a szöveg, hogy' gyere indulunk haza Icu- kám. És hetenként ki kell szellőztetnie a selyemszalaggal összekötött stafirung- ját és hiába, hogy még senki nem morzsázta le az abroszát, minden hónapban ki kell mosnia őket, nehogy megsárguljanak... Szóval ahogy él, az egy téboly. Egy korhplett téboly öcsikém! Mikor mindezt elsorolta, én már a negyedik korsót csókolgattam, és neki Is csöpögni , kezdett a második zsebkendője. Rendeltem neki egy kávét, persze úgy, hogj megöntöztük a koffeinjét egy fél rummal. Aztán meg ír- deztem tőle: hogy az az út, hát arra hogy jöhetett el? Már a pöhártöltögető mama Is javában állíthatta * Képzőművészeink vázlatkönyvéből: MUNKÁS. (Krutilla József rajza.) »
