Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KTTT*f Vt\r,V^V^P^Ké> 197? Tflfiller T. ff. ot'rfaí Gólok, mérkőzések..* Egy játékvezető feljegyzéseiből Mi újság az olimpiai sportágakban? Kajak-kenu A labdarúgás — a közked­velt sportág — számtalan iz­galmas és derűs pillanatot nyújt a szurkoló, de a játé­kos számára is. Örömet, oly­kor bosszúságot is okoz, ve­gyese®. De a végeredménytől < függetlenül, minden labdarú­gó-mérkőzésnek megvan a sajátos külön hangulata... Érdekes módon a köztudat­ban úgy él, hogy a mérkő­zéseknek csupán egyetlen olyan résztvevője van aki nem örül, nem bosszankodik: a játékvezető! A vezető bírót, de partjelzőit is valahogyan á pálya olyan „tartozékának” könyveljük el, akik szigorú, mindenkor komor tekintetű, feketébe öltözött füttyös em­berek... De valóban olyan komorak ők? Nem! Csak fegyelmezik _ magukat. Egyébként a talál- ’ kozók derűs, vagy izgalmas pillanatait épp úgy megőrzik mint a szurkolók, s egy-eg.v mérkőzés előtt épp úgy iz­gulnak, miint maguk a játé­kosok. Ez derül ki egy fiatal já­tékvezető, Kulimár János jegyzeteiből. A szó szerint fiatal, mindössze 29 éves já­tékvezető meglehetősen ko­moly sikerrel kezdte a labda­rúgó-játékvezetők szép, de okvkor nehéz sportpályafutá­sát. lP68-ban tett játékvezetői vizsgát, s ez ideig kereken 230 mérkőzésen működött közre. NB III-as kerettag lett, sőt az utóbbi időkben 7 NB Il-es mérkőzésen is közremű­ködött. A sportágat nagyon szerető játékvezetők közé tartozik, s a pályakezdéstől vezeti játékvezetői naplóját. Beleegyezésével e napló ese­ményeiből ..kötöttünk” ösz- sze egy csokrot. Annál is in­kább. mert ezek megyénk egész sor olyan játékveze­tőiéről is említést tesznek, kik ma már megbecsült egyé­niségei a szabolcsi labdarúgó­pályáknak..; Ezek után „be­széljenek” a napló sorai: Becsülte a partjelzőit Meglehetősen sok izgalmat s eléggé szikrázó játékot ígért az a bizonyos Nagyha­lász— Nyírmada bajnoki mér­kőzés. A találkozó játékveze­tője Dévényi József volt, míg jómagam a zászlót „kezel­tem”. A találkozó előtt a ve­zető bíró kolléga ezzel bizta­tott: — Működjünk nyugodtan, nem lesz semmi baj. Mindent a szabályok szellemében ítél­jünk meg. — így is történt végig a találkozón. A 80, percben viszont megsértett a hazai csapat jobbszélsője. Azonnal jeleztem ezt Dévényi Józsefnek, aki minden mér­legelés nélkül, határozottan kiállította a magáról megfe­ledkezett labdarúgót. Nem volt akármilyen döntés! Én p°dig éreztem, hogy ez a já­tékvezető becsüli a partjelző­it' S ez az epizód egyben rend­kívül komoly önbizalmat, se­gítséget adott további pálya­futásomhoz... Megváltozott t a hangulat! A nézőközönség, az ezer Szemű Caesar nagyon élénken reagál az eseményekre. Ezt az alábbi történet is igazolja. Az Ibrány—Csenger, egyko­ri megyei I. osztályú mérkő­zésen Ambrus László vezető bíró a II. 'félidő közepén 1:1- es állásnál közvetett szabad­rúgást ítélt a csengeri kapu ellen, mintegy 25 méterről. Felemelt karral jelezte, hogy közvetlenül nem lehet gól a szabadrúgásból. A Végrehajtó ibrányi játékos vi­szont egvből a kaou bal felső sarkába bombázott. A labdá­hoz : rajta kívül senki nem ért:- Az : ibránvi játékosok egymás nyakába ugrottak Örömükben, s a hazai közön­ség is felállva ujjongott a vezető gólnak... Viszont Ambrus iát°kveze- tő határozottan j^lez1«. hogy nincs «óh közvetett szabadrú­gásból nern l°hét közvetlent:' a báiAVja 'őní' Mit szépítsem a dolgot? A hazái játékosok és héz-ők körében egy csapásra megvál­tozott a hangulat! Nem reklamáltak, nem szidtak s Egyik alkalommal a Beleg- rád—Kék, járási bajnoki mérkőzésen működtem veze­tő bíróként, s partjelzőm — kissé engemet is meglepett — az akkor egyetlen, nyíregyhá­zi női j átéli vezető, Kiss Lívia volt! A vendégcsapat 7:0-ra nyert! De a hazai közönség végig rendkívül sportszerűen viselkedett, egyetlen szidást sem kaptunk. Azóta is sokat tűnődtem; vajon item a „kolléganőm” hatott-e a né­zőkre? A tárgyilagosság kedvéért: Kiss Lívia hiba nélkül mű­ködött küzife! Népszerűtlen ítélet! Sir Ede miskolci játékveze­tő vezette a Nyíregyházi Ki­nizsi—Dimitrov SE megyei I osztályú bajnoki mérkőzést melyen Ambrus Lászlóval „lengettünk”. Kemény, nagy iramú já tékkai 3:3-ra állt a találkozó mikor a Kinizsi egyik táma­dása végén Csürke XI., a Di­mitrov védője a gólvonalon belülről ollózta vissza a lab­dát a mezőnybe. A játékveze­tő az előtte állóktól nem lát­hatta jól a jelenetet. Ambrus partjelző viszont együtt voll az akcióval, s, azonnal jelez­te, hogy szabályos gól esett! Ha egy pillanatra elmélá­zik, vagy lekésik a támadás­ról, mindhárman komoly hi­bát vétünk. így viszont a Ki­nizsi nyert 4:3-ra! jólesett, hogy elismerte Újabb Kinizsi-sztori, e is­mét borsodi játékvezető, Szederkényi Ottó személyé­ben. 1968. október 6-án a Nyíregyházi Kinizsi—Tissa-lö- ki HSC találkozón Alföldi Istvánnal partjeleztem. A 88. percben 0:0-ás állás­nál észrevettem, hogy egy beadást az egyik nyíregyházi védő kézzel ütötte el a 16- oson belül. Azonnal jeleltem a szabálysértést, s Szederké­nyi Ottó habozás nélkül li­est ítélt! A Kinizsi-játékosok eléggé „furcsán” nézitek rám — s egykor én is épp a Kiméi­ben rúgtam a labdát! —, s letörten vették tudomásul jelzésemet. A tiszaiöki Gál viszont kapu fölé lőtte a bün­tetőt. Miközben Gombkötő, a nyíregyházi kapus a labda után szaladt, odaszólt hoz­zám: — Igaza volt, valóban li­est kellett ítélni! Hogy mit szól, ha gól lett volna a büntetőből azt nem tudom, de megjegyzése így is jólesett. Szót fogadott — pórul járt Kerekes Gyula játékveze­tőnek működtem közre part­jelzőként a Nyírmada—Nagy. écseú bajnoki mérkőzésen. A találkozót a nyírmadai együt­tes nyerte hazai pályán 4:2- re. Ám volt egy kritikus pil­lanata a találkozónak 1:1-as állásnál. A nagyecsedi jobb- szélsőt kézzel visszahúzták mintegy 20 méterre a hazai kaputói. Kerekes fújt, és si­ma, azaz közvetlen szabadrú­gást ítélt Nagyecsed javára. Felállt a sorfal, a hazai ka­pus idegesen kereste a leg­jobb szöget, amikor edzője a kapu mögé futott, s odaszólt a kapusnak: - . • — Ha egvből kapura rúg- • ják, ne nyúlj bele. mmt köz­vetett szabadrúgásról van szó! A nagyecsedi Kovács haj­totta végre a szabadrúgást, t.ágvan kaoura ívelt, s ä lab­da pont feien találta volna a nvírmadal kapust. 1> 6 nem haev+a. men az edzői Utasítás szerint lehúzta a fe- iri <; hngvtá. hogv a labda a hAlAhti hnUVm OsaV a'dior el. amikor a íát4kve- zető kö-rZnre matatott. s je­lezte. hogy sz°hMvos gólt ér­tek el az ecsediek! A találkozó végén a nyír­madai edző nagyon sport­szerűen elismerte, hogy ő tévedett! Kell hozzá bátorság! Imponáló, határozott játék- vezetést látni mindenkor él­mény, még „kebelbeli” szá­mára is. Nos, itt Ajler Jó­zsefről említenék néhány sort, Az Ibrány—Nyírbátori MEDOSZ eléggé „rázós” ta­lálkozót vezette Ibrányhan. A találkozó eleve túlfűtött hangulatban kezdődött, d Ajler játékvezető tárgyila­gos, határozott ítéleteivel fo­kozatosan nyugtatta meg a kedélyeket. S a „poén”: a 88. percben habozás nélkül még mert ítélni egy jogos li­est a vendég nyírbátoriak ja­vára. Értékesítették is, s ezzel a góllal nyerték meg a talál­kozót. S a mérkőzés végén? Kulcsár, a hazai, Vesztes csapat középhátvéd ie első­nek gratulált a hibátlan já­tékvezetéshez Ajlemek. A játékvezető számára ez az igazi jutalom! Nem lehetne ügy, hogy...? A megyei II. osztályba ju­tásért kiírt osztályozó mér­kőzést, a Nagyvarsény—Vó- mosoroszi találkozót vezet­tem. A 89. percben a vámos- orosziak egyik hátvédje kéz­zel ütötte él a labdát saját 16-osán belül. A jogos 11-est megítéltem. De meglepődve vettem tu­domásul, hogy a nagyvarsá­nyiak nem örültek. Ez szo­katlan, de ők sorra húzódoz­tak a végrehajtástól. Végül egyikük vállalta. Előtte se­gélyt kérőén így szólít hoz­zám: — Játékvezető soortárs. ha a hátvéd nem nyúl bele kéz­zel, akkor gól lett volna. Nem lehetné a góít megadni, hogy ne kelljen rúgni a 11-est? Nem lehetett! Végül kapu­ra lőtte a büntetőt. Ponto­sabban a kapusba, de a lab­da a kapuvédőről a hálóba pattant. Gól lett, s Nagyvar- sány nyert 3:2-re. Ennyire feszülték olykor a játékosok idegei... Kínos emlék Egy megyei bajnoki mér­kőzést vezettünk 1969-ben. Vigh Istvánnal p^rtjeleztem Király László sípolt. Az egyik csapat kiesésre állt, r mikor intézője az igazoláso­kat behozta, a mecskönyvber borítékot ’ találtunk. Benn pénz volt! Király játékvezető hatáiro zottan intézkedett, miko meglelte a borítékot. Rehívt az intézőt, s megkérte, ho« sürgősen vigye ki öltözőnkbő a borítékot... Örülök, hogy pályafutáson Borán ez az egy „kínos” ese­tem Volt. Különös gól Bedő-bakorban 1 :l-re állt a Bedő-bokor—Gyula tanya já­rási bajnoki mérkőzés, s csak 10 perc volt hátra. A hazai csapatba egy új hátvéd jött be csereként. Perceken át se­hogy se tudott a labdához ér­ni, amikor a gyula tanyaia'” fergeteges támadást vezettek. Kapura lőtték a labdát, azt a bedő-bokori kapus kiütötte. A gyulatanyai csatár elé ke­rült, aki ismét kapura bom­bázott. Ekkor a labda á felső ka pufán csattant, s épp a ha­zaiak újólag beállt védője élé... S ekkor váratlan dolog történt... A frissen beállt hát­véd ahogy a na^y könyv­ben írva van — ráfordult a labdára, s kapásból, szédüle­tes erővel saját kaouiár? bombázott. A labda ágyúgo­lyóként süvített a jobb felső sarokba, öngól! Elk®P“r“dve baktatott vé­gül a2 öltözőbe, nem tudta ho-zvan is tpriént az eset' Vénil aVaSriófabumo.nal íg’ vigasztalta «ólát magát: — Ezt a gólt még Sz°ntm! hályi se „piszkálta” volna ki' B. L. a A magyar kajak-kenu sport történetében 1954 volt a „döntő esztendő”. A maco- ni világbajnokságon 6 első, 5—5 második és harmadik helyet szereztek a verseny­zők, s ezzel egy csapásra az élre ugrottak. Azóta az 1964. évi , olimpiát kivéve nem volt világ- és Európa- bajnokság, vagy olimpia, amelyen a magyar sport kép­viselőinek ne sikerült volna legalább egy aranyérmet nyerni, s értékes helyezések­hez jutni. Érthető tehát, hogy a sportág iránt megkü­lönböztetett „igénnyel” lép­nek fel, a közvélemény, a sportbarátok és a szakveze­tők minden esztendőben várják a folytatást. Most sincs másként. A következő nagy állomás, München előtt a jövő évi olimpia esélyei­nek latolgatásánál gyakran kerülnek szóba a kajak- kenuzók. Mexikó eddig a legsikere­sebb játékokat jelentette nekünk — mondta Péhl Jó­zsef, a válogatott szakveze­tője. — A tengerentúli or­szágban két arany-, három ezüst- és két bronzérmet nyertünk, 33 pontunkkal a legeredményesebb ország voltunk. így aztán fennáll annak a veszélye, hogyha a bajor fővárosban nem sike­rül hasonlóan szerepelni, akkor visszaeséssel „vádol­hatnak” bennünket. — 1971 legnagyobb felada­ta a kiválasztás volt az olimpiai számokban — foly­tatta a válogatott vezetője. — Sok fiatalt vontunk a ke­retbe, s jelenleg úgy tűnik, hogy a kajak egyest kivéve minden számban megfelelő­en állunk. Amint az edzésnaplóból látható, március 13-ig tart az alapozás teljes időszaka: tornatermekben, tanmeden­cékben, uszodákban, a Já­tékcsarnokban és szabadté­ren. Utána, április 30-ig a vízi alapozás következik na­ponkénti 40 (!) kilométeres adagokkal, majd a formába- ,hozó időszak május 1-től 27- ig, s utána három tájékozta­tó jellegű versenyen indul­nak a keret tagjai. Június 18-án zárul az újabb ciklus, megtörténik a müncheni re­pülőjegyek ,,kiosztása”, s három nemzetközi versenyen vizsgáznak az olimpikonok. Július 17-től fejeződik be a munka. A válogatott keret TAGJAI: Kajak: Hesz Mihály (1943) , Fvidrö József (1950), Hazsik Endre (1941), Deme József (1951), Rátkai János (1951), Szabó István (1950), Angyal Zoltán (1953), Bakó Zoltán (1951), Csapó Géza (1950), Várhelyi Péter (1950), Giczy Csaba (1950), Mészá­ros György (1933), Vargha Csongor (1946), Csizmadia István (1944), Madarasi Gyu­la (1945), Völgyi Péter (1950). Kenu: Wichmänn Tamás (1948), Tatai Tibor (1944), Petrikovics Gyula (1943),. Pfeiffer János (1950), Szántó Csaba (1945), Árva Gábor (1944) , Darvas Miklós (1949), Povázsai Péter (1946). Női kajak': Pfeffer Anna (1945) , Hollósi Katalin (1950), Tőzsér Ilona (1943), Zakari­ás Ilona (1952), Rozsnyói Katalin (1942), Mózes Anna (1944). A versenyszínhelyek: Má­jus 27—28, június 10—11 és június 17—18 tájékoztatók Ráckevén, július 1—2, Bran­denburg, július 8—9: később kijelölendő városban, július 22—23: Dunavarsány (nem­zetközi viadal). Női torna Uj válogatott . szakvezető­vel, edzői kollektívával és versenyzőkkel kezdte meg együttes felkészülését a müncheni olimpiára a ma­gyar hői tornászválogatott. A „csupa új” közül talán a legérdekesebb a vezető edző, dr. Nagy Jenőné személyi­sége, aki hosszabb-rövidebb szünetek után hatodszor ka­pott kinevezést. Először 1928- ban vezette sikerre a válo­gatottakat, s 1967-beh „vég­legesen” nyugdíjazták. Köz­ben és működését követően több edző váltotta egymást, de érdekes módon a legje­lentősebb erőpróbák, olim­piák és világbajnokságok „előestéjén” mindig újra szó­lították. Mi is kérjük véle­ményét. — Régi edzőtárs&imból, illetve versenyzőimből „ver­buváltam” segítőimet, akik egymás munkáját kiegészít­ve nagy feladatok megoldá­sára képesek: Békési Sándor és Ducza Anikó, Kertész Aliz és Csányi Raymund, va­lamint Eőry István áll majd rendelkezésemre. Irányítá­sunk alatt a következő ver­senyzők dolgoznak majd: Békési Ilona (Vasas), Med- veczky Krisztina (Vasas), Buhdzsák Gabriella (Vasas), Gáli Mária (Vasas), Kele­men Márta (KSI). Kéry Ani­kó (KSI). Horváth Margit (KSI), Weber Judit (KSI), Császár Mónika (Bp. Pos­tás), Nagy Zsuzsa (Bp. Pos­tás), Bánfai Ágnes (Bp. Spartacus), Matulay Zsyzsa (Bp. Spartacus). — A 12 versenyző közül szinte valamennyi iskolai tanuló, s piir.d budapesti — folytatta a válogatott vezető edzője. — Az edzőtáborokat a tanulmányi elfoglaltságok figyelembevételével tervez­tük meg. Azután jönnek a válogató jellegű, majd au­gusztus 27-től a müncheni olimpiai versenyek. — München lesz az első olimpia, amelyen a kötelező talaj- és gerendagyakorlato­kat az egyes országok egy meghatározott „elémlísta” alapján, önállóan koreogra- fálták. Az eddig begyakorol­tak véleményem szerint lát­ványosak, de túl nehezek, s mivel fő a biztonság, — bi­zonyos átalakításra, könnyí­tésre szorulnak. Ami a sza­badon választottakat illeti, 1971-ben sok új elemet ta­nultak versenyzőink, de ezek közül csak kevés érett be igazán. Célunk most, hogy megállapítsuk, melye­ket érdemes fölösleges koc­káztatás nélkül a gyakorla­tokba beépíteni. Bár a női tornasport is határozottan az akrobatika felé fejlődik, a szép és nőies mozgást még mindig — szerencsére —- ér­tékelik a pontozók. Ezért két művészi tomás szakembert, Bérezik Sárát és Patocska Máriát is segítségül fogom hívni a mozgás csiszolására. wrl­kaleidoszkóp Dániában befejeződött a Pondus Kupáért kiírt nem­zetközi jégkorongtoma. Az utolsó mérkőzésen a cseh­szlovák utánpótlás-válogatott 13:6 (4:2, 3:3, 6:1) arányban győzött Dánia ellen. A vég­eredmény így alakult: 1. Csehszlovák utánpótlás-, vál. 6 pont, 2. Bulgária 4 pont, 3. Magyarország ) pont, 4. Dánia 0 pont. ★ Januar 5-én és 6-án ismét nemzetközi jégkorongmér­kőzésekre kerül sor Buda­pesten. Az ITC Vendégeként a Kisstadionban vendégsze­repei a WS Kosice. Az első osztályú csehszlovák csapat­ban három válogatott is játszik. ★ Davosban a Spengler Ku­páért folyó nemzetközi jég- korongtornáh a Modo Alírd. shem svéd csapat 5:4 (0:2, 4:1, 1:1) arányban nyert a svájci HC La Chaux-de Fonds ellen. A tornán Le- ningrád vezet 6 ponttal, 2. Szlovén 6 pont, 3. Japán. 4. Modo. ★ Berlinben befejeződtek az NDK távonkénti gyorskor-' csolyázó-bajnokságának küz­delmei. Női 3000 m-en Ro­semarie Taupadel győzött 5:47.5 perccel, a 10 000 mé­tert pedig Peter Felski nyerte 18:14,5 perces idővel. ★ Groningenben az ifjúsági sakk Európa-bajnokságan csütörtökön lejátszották a döntő második fordulóját. A magyar Sax : Gyula sötéttel értékes győzelmét ‘aratott a nyugatnémet Brongaesser el­len, s most hárntas holtver­senyben áll az élen. A verseny állása a másó- dik forduló után: 1—3. Gor- csakov, Velikov, Sax 1,5 pont, 4. Marjanovics 1 pont (1), 5. Brongaesser 1 pont, 6. Stean 0,5 pont (1), 7—10. Pujol, Kaiszauri, Natalucci, Hansen 0,5 pont. Az év legjobb sportolói A Magyar Távirati Iroda sportrovata először kérte fel vidéki tudósítóit, hogy adja­nak tájékoztatást: megyé­jükben kit jelöltek az év sportolójának? Szabolcs-Szatmár megye: Száraz László (Nagykállói Virágzó Föld Tsz), súlyeme­lő. Szabó Ildikó (Nyíregyház! Vasutas), atléta.

Next

/
Thumbnails
Contents